Gordon Freemann lakása

Ebben a bérházi lakásban éli mindennapjait Gordon Freemann. Habár a lakás Jason Webb nevére van bejelentve. De a helyzetet nem kell félreérteni, hisz ez a két személy egy, és ugyanaz.

Nem elég, hogy az egyetemen is ide-oda szaladgált, de még itt is fel kell másznia a negyedikre. Még jó, hogy van kocsija. Így legalább a buszon nem kell állnia a tömegnyomorban, ami ott leledzik. Mondjuk nem is lenne épp szerencsés. Hisz úgy akárki kitapinthatja a pisztolyát, és az nem kívánatos kérdésekkel járnia. Előnyösebb a kocsi.
A kocsi kulcsa az előszoba szekrényén pihen. Táskája is oda van levágva. Kabátja meg a fogason. Jómaga most a hálóban döglődik éppen. Próbálja kiheverni az elmúlt napok fáradalmait. Pisztolya az ágyon fekszik mellette, elérhető közelségbe. Éppen hunyná le kicsit a szemét, amikor váratlanul megcsörren a telefon.
A hírtelen hangtól felkapja a pisztolyt. De aztán nyugodtan le is engedi. Hisz csak a telefon. Majd ki téblábol a telefonhoz, majd fel is veszi.
A bele szólaló hangot ugyan nem ismeri fel, de a névre emlékszik.
- Sssziia. Iii…t Jj…ason. – szól bele telefonba. – Nnne…em zzz…zavarsz.
Ezt követően figyelmesen hallgatja amit a lány mond.
- Ho… ho…hol gggondoltttad? – kérdi meg a lányt.
Majd várja a lány válaszát. Közben a pisztolyával kezd el babrálni. Sajna ott maradt a kezében. De ez néha jól jön.

A válaszon kicsit elgondolkodik. Végül is jó hely az. Ilyenkor valószínűleg nem fogja őket sok ember zavarni. Bár azért más zavaró tényező azért lehetséges. De ezt két vadász tán már el tudja intézni.
- Aaa pp…ark? – kérdez vissza. – Aaz Jó lllesz.
Majd bólint egyet csak úgy magának. Mivel ezt Sonja úgy sem látja, így csak magának. Majd az idő említésére az órájára néz.
- Jó. Aaakkor 1 óóóra mú…múlva. – egyezik bele. – Ak..akkor addddig szia.
Köszön el a másik vadásztól, majd bontja is a vonalat. Másról veszélyes lenne beszélni ki tudja, hogy lehallgatják-e őket. Bár, ha ez történne, arról valószínűleg tudna. Nem egyszer törte már fel a rendőrség adatbázisát. Így tudna róla.
A maradék időben megtisztítja a fegyvereit. Talán lesz rá elég ideje. Az ajtó amúgy is zárva van.

Éppen egy igencsak kényes kérdésre próbálta megtalálni a megoldást. Sürgető kényszere mutatta, hogy nem éppen van a helyzet magaslatán, és sajna már ideje sem volt sok. Éppen a kémia leckéjét próbálta megoldani. Az asztal előtt ül, és az asztal lapján egy füzetecske van. Képletekkel, és számításokkal telekörmölve. Az asztal lapját ütemesen ütögeti a toll végével, míg mellette kávé gőzölög. A szoba másik felén lévő számítógépből halk zene szól.
~ Na ezt meg hogy… ~ Gondolja magában.
Ám gondolatait megzavarja a telefonja halk jelzése. Szinte kényszeredetten csap le a lehetőségre, és megragadja a telefont. A név láttán kicsit felvonja a szemöldökét. Ám az üzenetet látva elhúzza a száját. Még vet egy kétségbeesett pillantást a füzet felé. De már tudja, hogy elveszett.
Még szerencse, hogy a széke gördülős, így egy egyszerű mozdulattal a gépéhez löki magát. Majd egy kombináció begépelésével életre kell a monitor. Ezt követően egy egyszerű kereső rutint nyit meg.
~ Kard – Virág Klub ~ írja be a megfelelő helyre.
Ezt követően várja a kidobott találatokat. De még eközben ír ő is egy sms-t Sonja-nak.
„Rendben van.”
Ezt követően el is küldi az üzenetet, majd az eredményeket veszi gorrcső alá. Reméli, hogy talál valamit.