Jessica Reeves

by Vendég Kedd Ápr. 14, 2009 3:44 am

Név: Jessica Reeves
Nem: Nő
Kor: 25 (+227)
Született: 1756. július 4.
Faj: Vámpír

Koncepció: A hosszú évek során ismereteket szerzett pszichológiából, és orvostanból is, melyet tovább tanult és a plasztikai sebészet lett a szakterülete. Valahol a városban van egy gazdagok számára fenntartott szanatóriuma.

Természet: Elég céltudatos, és makacs nő. Általában mindig eléri amit akar, temperamentumos, forrófejű, ugyanakkor segítőkész és figyelmes is. Elég hiú, sokat törődik a külsejével. Könnyen felismeri a helyzeteket, és könnyen kiismeri az embereket, pszichológusi jártasságának köszönhetően. Nem mindig tudja elfogadni, ha valamit nem kaphat meg. Olyankor hajlamos arra, hogy addig küzdjön, míg nem érvényesül az akarata. Nem éppen érzékeny, hanem inkább magában tartja a gondjait, és úgy dolgozza fel, hogy a külvilág számára láthatatlan legyen. Vakmerő, és nagyon okos, képzett, nem egyszerű buta szőke nő.

Viselkedés: Ha társaságba megy, általában felfigyelnek rá, mert nagyon szép nő. Ő ennek teljesen tudatában van, és ki is használja ezt az előnyét. Fellépése tiszteletet parancsoló, és feltűnő. Szereti ha ráfigyelnek, sőt, igényli is azt. Mindig megfontolja a döntéseit, épp ezért olyan sikeres a munkájában, és az üzleti életben is.

Tulajdonságok:

Erő: 5
Ügyesség:6
Gyorsaság:7
Modor:9
Intelligencia:9
Megjelenés:9
Észlelés:5
Állóképesség:5
Akaraterő:6
Szerencse:4
Hozzáadva 3 szabadon elkölthető pont

Előnyök/Hátrányok:

-Kellemes hang (+2)
-Nyelvérzék (+2)
-Ösztönös vezető (+1)
-Hírnév (+1)
-Befolyásos nemző (+1)

-Mély alvó (-1)
-Válogatós vadász (-1)
-Ellenség (-1)(Az egyik vámpír hozzátartozója,akinek kiszívta a vérét anno.Nem talált még rá,és valószínűleg nem is fog.)
-Kereszt iszony (-3)
-Sötét titok (-1) (Az egyik nehéz időszakában élete folyamán más vámpírok vérét szívta. Senki nem tud róla.)

Hátterek:

-Anyagi háttér: 5
-Csatlósok: 3 (A klinikát vezető főorvos, egy komornyik, egy személyi titkárnő.)
-Befolyás: 3 (Nagy befolyásra tett szert orvosi munkájának köszönhetően.)
-Kor: 2
Hozzáadva 3 szabadon elkölthető pont

Képességek:

-Atlétika: 3. szint
-Empátia: 4. szint
-Kifejezőkészség: 3. szint (Írt egy orvosi könyvet Marianne Johnson néven, és ugyanezen az álnéven néha cikket ír néhány lapba.)
-Kézitusa: 2. szint
-Irányítás: 3. szint
-Illemtan: 4. szint
-Közelharc: 3. szint
-Lopakodás: 4. szint
-Szereplés: 3. szint
-Humán tudományok: 3. szint
-Természettudományok: 3. szint
-Nyelvismeret: 3. szint (francia, spanyol, olasz, német)
-Orvostudomány: 4. szint
-Pszichológia: 2. szint
Hozzáadva 9 szabadon elkölthető pont

Misztikus képességek:

-Ezerarc: 4. szint
-Jelenlét: 3. szint
-Őserő: 1. szint

Felszerelés:

- 3 sportkocsi áll a garázsában.

1 számára készített sötétbordó szépség.

1 fekete Lamborghini.

1 ezüst metál Lexus.

- 1 nagy kertes ház, a Kertvárosban...

A hátsókert.

Az előtér.

A nappali.

A konyha.

Az étkező.

A hálószoba.

A fedett uszoda.

by Vendég Csüt. Ápr. 16, 2009 7:40 pm

Előtörténet:

1756. július 4-én született, Plantation Alley-ben, Louisianaban. Akkor még nem voltak államok, csak gyarmatok. Csupán a gazdagok, és rabszolgák, avagy szegények világa. Egy déli ültetvényes gazda családba született, harmadik gyerekként. Egy nővére volt, és egy bátyja. Apja elégedett volt, hogy fiú örököse lesz a gazdaságnak, így nem voltak a családban belső viszályok.
Sok néger rabszolgát foglalkoztattak, akikkel apja általában kifogástalanul viselkedett, ellentétben a többi ültetvényes úrral. Néha azonban megesett, hogy dühét rajtuk vezette le, elég kegyetlenül. Nem volt épp a leghelyesebb dolog, de senki nem bírálhatta érte, hiszen az ő tulajdonát képezték.
Egy nagy kúriában laktak, nem olyan messze a várostól, New Orleanstól, szomszédjaik azonban több mérföldre éltek tőlük. Szép, fehér épület volt, nagy verandával, sok-sok ablakkal, és nagy kerttel. Belül tágas terek alkották, hallal, nappalival, mely akkor még fogadószoba volt, konyhával, melyben szolgák sütöttek főztek, és egy óriási könyvtár is helyet kapott a földszinten. A felső emeleten a hálószobákat lehetett megtalálni. Az étkezőben nagy, hosszú elegáns asztal uralta a teret, melyet körül ülhetett a család, és a vendégek is, ha netán valamiféle ünnepi eseményt tartottak, vagy estélyt. Abban az időben sok estélyt adtak, a nők kiöltöztek elegáns, nagy ruháikba, felékszerezve magukat, a férfiak pedig szintén így tettek.

Apja, Richard Reeves, nem volt az a tipikus, mai szóval helyesnek nevezhető férfi, de arisztokratikus vonásai uralták az arcát. Tőle örökölte a szinte tökéletesnek nevezhető arcformát, és minden arisztokratikus tulajdonságot. Anyja, Charlotte pedig kivételes szépség volt, tőle a báját, és a finomságát.
A három gyerek közül talán ő volt a legokosabb, legfogékonyabb ésszel megáldva. Anna, a nővére szép volt és törékeny, bátyja George, erős és határozott, ő viszont egyesítette mind a kettejük tulajdonságait. Már kiskorában megmutatkozott éles felfogóképessége. Egészen fiatalon elkezdték zongorán tanítani, és énekelni, mint az akkori szokás megkövetelte. Több történelmi regényt olvasott, verses köteteket, mindent, ami csak a keze ügyébe akadt. Szerette magát képezni, ha szabadideje engedte. Elfoglalt volt, állandóan jöttek a házitanítók, nyelvleckéikkel, írástanítással, és miegymással. Ő élvezte.
Aztán egyik évben egy körülbelül vele egykorú néger kislány került a házukhoz. Eleinte furcsán nézett rá, majd lassacskán közel kerültek egymáshoz, és barátnők, játszótársak lettek. Akkor először érezhette magát gyereknek, a rengeteg tanulás után. Szülei nem nézték jó szemmel ezt a kettejük között kialakult bizalmas kapcsolatot, így a lányt, Sarah-t, eladták egy másik ültetvényre. Jessie teljesen magába fordult, nem akart enni, nem akart semmit sem csinálni. Bezárkózott a szobájába, és naphosszat az ablakmélyedésben kialakított kedvenc helyén ücsörgött, az óriási területet bámulva, ahol nem sokkal korábban még együtt játszhatott kis barátnőjével. 9 éves volt. Ekkor támadt az első konfliktusa az apjával, ami végül a viszonyuk megromlását eredményezte. Anyjával azonban továbbra is jó volt a kapcsolata, és hamarosan az ő unszolására ismét tanulásba kezdett. Képezte magát, minden téren, ahol csak lehetséges volt.
15 éves korára, túltette magát Sarah távozásán. Fájt még neki, ha rágondolt, de ez már csak időnként fordult elő. Eljárt a társasági eseményekre, estélyekre, bálokra. Mivel kezdett felnőtt nőnek számítani, így szinte kötelezővé vált számára, hogy megjelenjen. Így telt el három éve, tanulással, és a kapcsolatok ápolásával.
Végül elérkezettnek látták a szülei azt, hogy férjhez menjen valami jómódú ültetvényeshez. A nővérének már gyerekei is voltak, és a bátyjának is hamarosan megszületik az első. Így rá került a sor, hogy kirepüljön a fészekből. Egyáltalán nem tetszett neki az ötlet. Nem szerette, ha utasítgatják, ha helyette döntenek az életéről. Sajnos abban az időben nem volt lehetősége arra, hogy szembeszálljon az apjával, vagy saját döntései alapján cselekedjen. Ennek ellenére mégis létrejött közte és az apja között a második konfliktushelyzet, ami végképp eltávolította őket egymástól, és menthetetlen lett a viszonyuk. Nem felelt meg a társadalmi elvárásoknak, de nem zavarta túlzottan a tudat. Végül nem tudott mást tenni, hozzá kellett mennie egy gazdaság örököséhez, aki nem messze élt a szülői házától. Nem önszántából tette, hanem hozzákényszerítették.
Megkezdődtek az esküvői előkészületek. Az ételek kiválasztása, az időpont kihirdetése, eljegyzési összejövetelek, és a többi. Rengeteget sírt, elment hosszú sétákra a környéken, de sosem derült jobb kedvre. Csak kószált öntudatlanul, boldogtalanul. A menyasszonyi ruhája gyönyörű volt, mégsem fakasztotta mosolyra. Egyszerűen csak tűrte, hogy rá igazítsák. Csak a teste volt jelen minden feladat elvégzésekor, a lelke azonban máshol járt. Nem tudta hol, csak azt, hogy jobb helyen. Talán az álmok világában, melyeket lassanként kezdett feladni. Az utolsó ruhapróbát végigsírta, de már nem jött hang a torkán, csupán a könnyei csorogtak. Talán ezeknek a megpróbáltatásoknak köszönhető, hogy később erős, céltudatos nővé vált. De ez még a jövő zenéje.
A nagy nap elérkezett. Minden nő, lány álma volt, csak az övé nem. Rémálomként élte meg a reggelt, és azt kívánta, bár ne kelt volna fel soha többet. De muszáj volt. Megszállták a szobáját a cselédek, akik mind azért tömörültek be, hogy elkészítsék a haját, lefürdessék, és felöltöztessék. Nem volt más dolga, csak tűrni, hogy mindenki csak irányítani akarta őt. Pár órával később már készen állt az eseményre, és a hintóban ült, a templom felé robogva. Anyja ült mellette, teljesen meghatottan, egyfolytában törölgette a szemét. Végül is mégis csak ő volt az utolsó gyerekük, és a legszebb is. Fenséges látványt nyújtott, Jess azonban csak meredtem bámult maga elé egész úton. Szinte fel sem fogta, ami vele történik. A hintó megállt, ő pedig kiszállt belőle. Illetve az apja kisegítette őt. A násznép már ré összegyűlt, a templomban, és a templom körül gyülekeztek. Senkihez sem ment oda bájologni. 18 éves volt csupán, mai felfogás szerint még gyerek, ott azonban már felnőtt nőnek számított.
Automatikusan sétált be Isten házába, a férfi mellé, akit alig ismert, és akivel örökre össze akarta kötni az életét. A ceremónia zökkenőmentesen zajlott le, monotonon mondta a szövegét, de belül a lelke egy része meghalt aznap. Ott. Az álmai a semmibe vesztek, és neki muszáj volt reálisan látnia az életet, az őt körülvevő világot. A bökkenő csak annyi volt, hogy ő szerette a kis álomvilágát. És most kiszakították belőle.
Ezen gondolkozott a hintóban, visszafelé zötykölődve, immár újdonsült férje mellett ülve. Elnézte a férfit, egészen jóképűnek mondható, őt csak az dühítette, hogy nem ahhoz ment, akihez ő szeretett volna. Nem mintha lett volna olyan, csupán arra vágyott, hogy vele is megtörténjen az, amit a versekben írnak. Szerelembe essen. De neki nem adatott meg. Még… Abban reménykedett, egyszer hátha úgy alakul a viszonya az urával, hogy megszereti. Hallott már ilyenről, nem is egyről. Mégsem hitt benne igazán. Úgy gondolta vele ez nem történhetne meg.
Kisvártatva visszaértek a házhoz, ahol ezentúl lakni fog. Nem volt sokkal másabb, mint a szülői ház, itt viszont mégsem lesz már meg a saját kis szobája, amit úgy megszokott. Sajnálta kissé a dolgot, de mit tehetett volna. Az estélynek hamarosan vége lett, és ő ketten maradt a férfival, akit Josephnek hívtak. A vacsora alatt váltott vele néhány szót, és egészen értelmesnek találta. Talán még jól ki fognak jönni, bár ez még a jövőre tartozik.
Aztán eltelt egy év, és csakugyan jó páros lettek. Jessica támogatta a férjét mindenféle döntésében. Gyermekük azonban még mindig nem született, aminek már eljött volna az ideje, lévén, hogy Jessie már 19 éves érett nő volt. Abban az évben robbant ki a függetlenségi háború. Rájuk nem volt túl nagy hatással, de a szele ide is elért. Az év további része eseménytelenül telt a ház lakóinak számára, csupán ez történt. A következő évben, éppen Jess 20. születésnapján, aláírták a függetlenségi nyilatkozatot, melyet nagy örömmel fogadott mindenki. Harcok azonban továbbra is dúltak.
A következő év nagy fordulópont volt az életükben, ugyanis teherbe esett. Első gyermekük fiú lett, és a Ronald nevet kapta. A kisfiú egyre nagyobb lett, és olybá tűnt anyja eszét örökölte. Második gyermekük másfél évvel később jött a világra, és a Sarah nevet kapta, Jess régi barátnője tiszteletére. Igaz a férfinak nem mesélte el, hogy miért szeretné annyira pont ezt a nevet, de mivel nem kérdezősködött, miért is tette volna. Semmi értelmét nem látta. Így hát a kis Sarah és Ronald, fejlődtek szépen, ahogy kell.
Betöltötte a 25. életévét, boldog volt két kisgyerekkel, és egy férjjel az oldalán. Nem is kívánhatott volna többet, ám egy este szörnyű dolog történt. Kigyulladt a házuk. A tűz gyorsan terjedt, és ő alig tudott kimenekülni. Máig sem érti mégis hogyan sikerülhetett, nagy valószínűség szerint csupán az ösztönei segítettek neki. Mire magához tért a ház egésze lángokban állt, bent a családjával. Térdre esett, és gyászolta őket. Gyászolta a gyerekeit, és szeretett férjét. Nem várta meg, míg odajönnek valakik, hogy eloltsák, elmenekült, hadd higgyék csak, hogy ő is halott, velük együtt. Nem tudni mitől ájulhatott el a kimerültségtől, vagy a fájdalomtól és a sokktól, de valamelyik megtette a hatását. Erőtlenül csuklott össze valamiféle elhagyott pusztában. Mikor magához tért, egy férfi volt mellette, és valami ágyban feküdt. Nem látta ki az, nem ismerte őt. Látta a nőn mennyire gyenge, és állítása szerint csak egy lehetséges módja volt annak, hogy magához térjen. Kiszívta a vérét, de ő alig érzékelte. Aztán érzett a szájában valami meleget, melyre azt hitte orvosság, és lenyelte. Mély álomba zuhant, és mikor magához tért, őrjítő vágyat érzett a vér után. Néhány évet a férfival töltött egy szülőházához hasonló kúriában. Rájött kicsoda ő, mi lett belőle, és hogyan kell élnie, és kezelnie ezt. Louisnak hívták a vámpírt. Azt gyanította, hogy francia származású lehet, de sosem kérdezett rá nyíltan. Nem volt annyira fontos. Sötétszőke hosszú haja volt, ahogy azt a kor divatja diktálta. Helyes férfi volt külső szemlélőnek, de ő tudta miféle veszélyes alak, és amúgy sem tekintett rá úgy sohasem. Valami taszította tőle, és ez az érzés sosem múlt el belőle. Az idők során ez csak erősödött. Az első néhány évben még minden rendben ment, már amennyire, de lassan kezdett ráébredni, hogy a férfi zsarnokoskodik felette. Az apjára emlékeztette, és ez csak még több ellenszenvet váltott ki benne. Szinte az elviselhetetlenségig fajult. Aztán egy éjszaka egy nagy veszekedést követően elcsattant egy pofon, és ott telt be a pohár végleg. Megszökött a házból, és New Orleansba menekült..

by Vendég Csüt. Ápr. 16, 2009 7:41 pm

Az idő tájt már kimondták a 13 gyarmat függetlenségét, és létrejött az Egyesült Államok. A város a franciák fennhatósága alá tartozott. A szökésének éjjelén elvitte az összes pénzt, amit csak a házban talált. Ami valljuk be, nem volt kevés. Ebből vett egy házat, egy kis kellemeset a város egyik negyedében, foglalkoztatott két rabszolgalányt, akik elintézték a házban a teendőket. Az 1800-as évek eleje volt. New Orleans még újnak számított, de kezdett egyre népesebb lenni. Akadtak más vámpírok is, de nem sokat foglalkozott velük. Éjszakánként eljárt áldozatokat keresni, kihasználta báját és szépségét, ha muszáj volt. Egészen jól elboldogult egyedül is. Teltek az évek, és egyfajta monotonitásba fulladt az élete. Már minden automatikusan csinált, nem élvezett semmit, nem voltak barátai, alig tudott valakihez beszélni.
Aztán megunta ezt a fajta életet, és egy hajón Európába utazott, az öreg kontinensre. Járta az országokat egymás után, de sehol sem találta a helyét, sehol sem érezte jól magát. Hiányzott neki Amerika, a hazája. Magányos volt nagyon.
Párizsban összefutott néhány vámpírral, és csatlakozott hozzájuk. Kezdte jobban érezni magát, felengedett, és még azt is megkockáztatta, hogy barátai akadtak. De legalábbis tudták milyen a sorsa, hiszen egy cipőben jártak vele. Meg tudta velük osztani a bajait, kérdéseit. Aztán egy szomorú napon következett be, az, amitől mindeddig félt. Pár vadász lemészárolta a vérszívókat. Ő pont táplálék után ment, és mikor visszaért… Csak a pusztítást találta. Teljesen összetört, és az utolsó kis érzelem, az utolsó halvány kis remény szikrája is kihunyt benne. Hát ismét egyedül maradt, és útra kelt. Járta a világot, és lassan beköszöntött a 20. század is. Ekkor tért vissza a szülőföldjére, a rohamosan fejlődő kontinensre, hol akkora változások történtek mióta elment, hogy csak ámulni, bámulni tudott. Szépségével sokat elért, azonban ez nem tette boldoggá. Visszatért New Orleansba is, de a régi városnak csak hűlt helyét találta. Voltak még jelek, melyek emlékeztettek arra, amilyen volt, de már nem nézett ki ugyanannak.
New Yorkba utazott, igaz hosszú útnak számított azokban az időkben. Könyvekből sokat tanult, és tovább képezte egyébként is művelt agyát. A város korántsem rendelkezett még akkora méretekkel, mint ma. Csakhogy sajnos erre is előbb-utóbb ráunt, és újabb utazásra adta a fejét. Különböző álneveket használt a városokban. New Yorkból Los Angelesbe ment, a filmek fővárosába, amik akkor kezdtek divatba jönni. Éjszakai állásokat vállalt. A világban zajlott a második világháború, az ember azonban úgy viselkedtek, mintha a város egy másik bolygó lenne. Partikat adtak, fényűzés és pompa volt. Itt töltött jó néhány évtizedet. Pszichológiából szerzett időközben ismereteket, és az orvoslás terén is történtek előrelépések. Megjelentek a plasztikai sebészek. Olvasott róluk, és érdeklődni kezdett a dolog iránt. Az évek során nagy vagyont halmozott fel, így tudta fizetni a könyvek magas költségeit. Ebben a városban végképp hasznát tudta volna venni egy efféle szakmának, hiszen hemzsegett a sztároktól. Nem annyira szerette őket, ettől függetlenül elment nagy ritkán egy–egy partira. Csak hogy ápolhassa a jó kapcsolatait.
A város nyüzsgése, és a véget nem érő partik amiket szomszédai adtak, már kezdte olyan szinten feldühíteni, hogy elérkezettnek látta az időt arra, hogy tovább álljon ismét. Így is sok időt töltött már egy helyen, tőle szokatlan módon.
Beköszöntött az új évezred, és Európába ment. Volt rengeteg pénze, jó kiépített kapcsolatai, így könnyűszerrel el tudott helyezkedni a társadalomban. Nem is volt annyira feltűnő. Los Angelesben töltött évei során szép mélybarna haját kiszőkíttette, így már hosszú világos hajjal tündökölt, mikor a városba érkezett. Vett egy házat, autókat. Idejét látta annak, hogy az évszázados bolyongás után végre huzamosabb ideig maradjon egy helyen. Tökéletesnek találta rá a várost, az országot, Európát.
Pár évvel később, mikor már itt is több kapcsolatra tett szert a helyi orvosokkal, rendőrséggel és a politikusokkal, megnyitotta a szanatóriumát, gazdagok számára. Kertvárosi házában remekül éldegélt, és plasztikai sebészként praktizált. Sok páciense akadt, és a rugalmas munkaidő is kedvezett neki. A vérellátás is meg lett oldva ez által, úgy tűnt minden rendben lett ennyi év bizonytalanság után.
Bár az évek keménnyé tették, időnként még hajlamos volt érzésekre, bár nagyon ritkán. Az itteni vámpírtársadalom kezdte őt befogadni, és néhány éve felbukkant az is, aki őt vámpírrá tette. Bár már elhagyta Európát, ha helyesek voltak az értesülései. Akkor derült ki, hogy fontos ember volt, így szert tett némi tekintélyre is. Próbálta élvezni a helyzetét, és megfelelni az itteni elvárásoknak.

by Ajánlott tartalom

Jessica Reeves

Jessica Reeves

Re: Jessica Reeves

Re: Jessica Reeves

Re: Jessica Reeves