Sonja Hansen

Karakteralkotás

Név: Sonja Hansen

Koncepció: Pénz, hatalom, csillogás. Mindez, ami eddigi életét jellemezte, bár, koránt sem indult ilyen fényesen. Apja Klaus Hansen és anyja Nicole Hansen dolgos, becsületes emberek. Halász apa és varrónő anya, kinek eltökélt szándéka volt, hogy lányából, hogy jó szakmát adjon neki, varrónő lesz. Így jött a szakmunkásképző, majd az iskola. De nem, ő többet akart. Fakultációkra járt, majd, a szakmával érettségit is szerzett. Képezte testét, figyelt magára, hiszen tudta, minden adottsága megvan, hogy sokra vigye. A tanulás mellett dolgozott, egy irodában, recepciósként sikerült elhelyezkednie, majd amikor a pénz is megvolt, nem volt vitás, hogy tanulni akar. Summa Cum Laude végzett a jogi egyetemen, s hiába csapott le rá számtalan, jó nevű iroda, s hiába volt a legjobbnál majd 3 évig, otthagyta. Vad és féktelen lény. Ha egy szóval akarjuk jellemezni az a „szenvedély”. Őrült, kiszámíthatatlan, és a lelkében valami örökké ki nem hunyó tűz és energia lángol. Kapcsolatrendszerével, amit még munkája alatt épített ki saját kis világra tett szert, elérte, hogy éjjelente örömlányként elégíti ki férfiak, vagy akár nők vágyát. De élvezi, hiszen így teljes az élete. Mára már jó nevű luxusprostituált, s ebből nem is csinál titkot. De létezik még egy élete. Hideg és kegyetlen bérgyilkos. S a szakmában szintén profinak számít. Ügyes, fürge, okos, és alapos. Előszeretettel alkalmazzák megbízhatósága miatt.

Hansen mondhatni tipikus Svéd nő. Természetes szőke, amire még hajfestékkel segít rá. Szeme világoskék, bőre halvány, magassága 185cm körül mozog. Nőies alkat, inkább ruganyos és laza, köszönhetően a jógának és a karate-nak, no meg tai-chi nak. Előszeretettel visel extrém ruhákat, a kimonótól a tógáig, de szerencséjére, minden jól áll rajta, mondhatni.

Természet, Viselkedés: Kiváló színész. Úgy alakít szende, ártatlan turistát, mint vad, féktelen szeretőt. Alapos, és okos, megfontolt de néha forrófejű, vad és kiszámíthatatlan.

Tulajdonságok:
Erő:3
Ügyesség:6
Gyorsaság: 7
Modor:7
IQ:7
Megjelenés:7
Észlelés:7
Álló: 5
Akaraterő:5
Szerencse: 4

Előnyök / Hátrányok:
Barátságos arc (1 pontos Előny)
Kétkezesség (1-pontos Előny)
Macskaügyesség (1-pontos Előny)
Időérzék (1 pontos Előny)
Vizuális memória (2-pontos Előny)

Hátrány: SZEP ből levonva.

Hátterek:
Anyagi: 2
Befolyás 3
Hírnév: 2
Kapcsolatok: 3 – rendőrségi irodai főelőadó, DISCO tulajdonos, közvetítő
Szövetseg: 2 – szenátor (kisebb befolyású vezető politikus)


Képességek (Opcionális):
Atlétika: 4
Éberség: 4
Empátia: 4
Kifejezőkészség: 3
Kitérés: 3
Rászedés: 4
Intuicio: 3
Biztonsagi rendszerek: 3
Illemtan: 4
Közelharc: 4
Lopakodas:4
Lőfegyverek: 3
Humán tudományok: 2
Természettudomány: 2


Felszerelés: folyamatban

Előtörténet. (újrbóli próbálkozás a karakterlapot ennek függvényében)


„Kedves napló!”

Nem tudom, miért írok most. Talán szükségem van arra, hogy elmondjak mindent. Talán szükségem van, hogy gyónjak, s mivel Istenben nem hiszek, barátom sincs, aki meghallgatna. S egyáltalán, senki, aki csak érdeklődne azután, hogy mi játszódik bennem. Arról, hogyan élem az életem. Hogyan jutottam ide és idáig. Persze, a pikáns részletekre lenne, aki csámcsogva csapna le. Férfiak tömkelege csorgatná a nyálát rá. Hogyne. De érdekelte valaha egyet is, hogyan érzek? Csak perverz vágyaik kielégítésének eszköze vagyok. Nem több, csak egy élő guminő. Megyek, teszem a dolgom, cselekszem. Persze, nem rossz nekem, hiszen imádom a testiség minden egyes pillanatát. Szeretem, ha érintik a testem, s igen, nevezzen ribancnak bármely kuncsaft. Az vagyok. Talán. De hát, mindig is érdekelt az erotika. Emlékszem, az általános iskolában anyámék mennyire kiborultak, amikor behivatták őket, mert én, az egyetlen kislányuk a fiú wc-ben pénzért adott csókot a srácoknak? És? Koránt kezdtem. Szép lány voltam, már akkor is, a testi adottságok is megvoltak hozzá, s az a végtelen és féktelen vágy, melyet mai napig sem sikerült elnyomni magamban? Hát kinek ne fordult volna meg a fejében a lehetőség, ha szegény család gyermekeként tengeti napjait, hogy ne legyen gazdag, híres? Siker, pénz csillogás, egy kis halászfalu után? Ó igen, Svédország. Kukkolaforsen. Apócska falu de mégis, talán a világ. A mai napig szívesen utazom vissza a nyugalom és csend szigetére, s a mai napig szívesen látogatom szüleimet. Klaus és Nicole Hansent. Dolgos, jó emberek. Nem voltak nagyra törő álmaik. Nem akartak mást a lányukból, csak hogy rendes, normális életet éljen, egy jó szakmával. Ahogyan anyám megélt a környék „ruháztatásából”, varrónőként, gondolták, megélek majd én is. Gondolták, hogy normális családom lesz. Gyermekek, férj. Egy kis takaros ház. Mint ahogyan mi éltünk. De én nem voltam megelégedve. Én többet akartam. Miután az iskolát elvégeztem, szereztem érettségit, és, mivel a szép szőke hajamon és hosszú combjaimon, feszes melleimen és jó seggemen kívül ésszel is megáldottak, olyat akartam tanulni, amiből jól megélhetek. Meg kell mondjam a Petrocelli sorozatok nagy hatással voltak rám. A jóképű, nagyorrú fickó, aki mindent megold, mindent felgöngyölít, aki csak nyer, nyer és nyer. Mennyi pénzt kereshet így? Rengeteget. Így a jog volt, amerre elindultam. Különösebb oka nem volt a választásomnak talán. A Sotcholmi Egyetem Jogi kara. Az egyetemi évek gyorsan repültek, tanulás buli, buli és tanulás. Pia, drogok, pasik, nők. És, ha nem említettem volna tanulás. Nem hiába végeztem Summa Cum Laude. De valahol mind a kollégiumra, mind a bulikra pénz kellett. Itt indult el a másik életem. Egyszer Brigitte Olsen, a vörös démon, legjobb barátnőm kínálta fel a lehetőséget. Egyszer, egy bulin elmondta, hogy Ő hogyan segíti magát az egyetemi évek alatt. Csak pár fotó, néhány film és máris, jelentős pénz van a kezébe? Pont én, a két lábon járó ösztrogénbomba ne akart volna pénzt is keresni és rengeteg szeretkezésnek részese lenni? Ó nem. A lehetőség adott. Én pedig éltem vele. Persze, hogy éltem. Eljött az első fotózás. A fotós legnagyobb örömére, bár, ügyetlenül mozogtam még a fényképező előtt, nem jelentett gondot levetkőzni a gátlásaimat és persze a ruháimat. Az a srác meg olyan jóképű volt. Majd jött az első film, fotózások, és pénz pénz és pénz. Jöttek az első meghívások. Először csak hostessként, majd kísérőként, majd kedves, gazdag producerek és barátaik szórakoztatójaként. De be kell valljam, élveztem. Még jó, hogy előbb fejeztem be a sulit, mert majdnem ez vált az elsővé az életben. Majdnem ez lett az első helyen az életemben. Majd minden mást elfelejtettem. Az egyetem után neves jogi irodánál kezdtem dolgozni gyakornokként. De, mint azt már leírtam, az nem hozott olyan sok pénzt mint a testemből és a szexből élni, így 3 évig csináltam. De más oka is volt, hogy otthagytam a Jörgen & Hans ügyvédi irodát. Előbb egy csomag fotót kaptam. Azt hittem, a fényképész srác hív újra randira. Szokása volt, hogy egy-egy fényképezésen egy-egy intim jelenetet elkapott, s azt küldte el, miszerint ma így szeretné, s én mentem. De nem. Ezen nem szerepelt írás. Sem szárított kamillavirág mellette. (mert bolondos szokása volt ezt küldeni) Csak a képek. Méghozzá a keményebb részletekről. Majd egy telefon. Hogy találkozni akar velem. Újabb kuncsaft? Legyen. Találkoztunk. Elmondta, mennyire szerelmes belém. Elmondta, hogy feleségül fog venni, és gyerekünk lesz, és elvisz innen messzire. Mindent megkapok. Szinte könyörgött. A kövér, zsíros arcú filmmogul. Oleg Grösse. Majd amikor kinevettem, kaptam hatalmas pofont, olyat, hogy elájultam. Egy napig élveztem „vendégszeretetét”. Aranykalitkában, majd kiengedett. Elmondta, gondolkodjak el az ajánlatán, majd egy hét múlva újra keres. Ekkor kezdtem el karatézni. S mivel gyermekkorom óta naponta jógáztam és igyekeztem szépségem és rugalmasságom megőrizni, ez, csak előnyt jelentett a sportban. Hiába költöztem el másik helyre. Hiába mentem el Brigitte lakására. Mindenhol megtalált a rohadt rózsáival. Kirúgatott az állásomból, elkövetett mindent, hogy megtörjön, így nem maradt más, mint új életet kezdeni. Franciaország. Párizs! Ó a gyönyörű Párizs. Saskia! Gyermekkorom mézédes cukra. Kedves barátnőm, unokatestvérem, Saskia Hansen. Kivel olyan sokat voltunk együtt és olyan jól éreztük magunkat? A Hansen lányok. Csak így neveztük magunkat. Saskia, aki pedig anyja zsarnokoskodása ellen menekült Franciaországba. Otthagytam mindent. Nem néztem vissza. Csak menni akartam, menekülni, el előle. Hogy soha ne találjon meg. Volt 4 szabad és szép évem. Végre ott folytathattam, ahol abbahagytam. Saskia-nak köszönhetően rengeteg befolyásos embert ismertem meg. S általa az elitebb körökben is kedvelt „konzumhölgy” lettem. Jómód és pompa váltogatta egymást, alig 27 évesen. Elértem mindent, amit lehetett. Azt hittem, mindenem megvolt. Sőt, Jean Pierre Cosier által azt hittem, talán megtaláltam azt a férfit az életemben, aki végre, le tudja törni a démoni denevérszárnyaimat, s angyaliakat varázsolni a helyére. Cosier testőr volt. Legalábbis azt hittem. Rengeteget voltunk együtt, s ez is az oka, hogy akkoriban a nevem a „szakmában” meg-meg kopott. Ő elfogadta, hogy én a testemből élek, és én is, hogy Ő abból végső soron. Elfogadtam, hogy napokra eltűnik, hetekre talán, s csak akkor tér vissza. Sokat tanított. Többek közt a fegyverhasználatot, sokat gyakorolta velem a küzdősportokat. Volt, hogy kék zöldre vertük egymást, mielőtt egymásnak ugrottunk volna és vadul szeretkezni kezdünk. Akkor még nem tudtam, miért is ért ilyenekhez. Nem kérdeztem. Ő volt az én fehér lovú hercegem. Én pedig a szép hölgy, akire vigyázni kell. S milyen igazunk volt. Vigyázni kellett. Oleg megtalált. Hogy hogyan, nem tudom. Újra egy fotót kaptam. Zokogva ültem a nappalinkban. Nem volt visszaút, elmondtam az egészet neki. Ő higgadtan csak elkérte a címet, ahova mennem kellett volna. Majd kérte, menjek el, és próbáljam meg meggyőzni, hogy hagyjon végre békén. Akkor nem értettem, miért. Csak hetekkel később, amikor újra időt kaptam gondolkodásra a zsíros arcútól, derült ki az oka. Egy éjjel megkért. Menjek el hozzá. Megtettem, halk puffanásokat hallottam kintről, majd az ajtó kinyílt, s ekkor Oleg maga elé rántott azzal egy időben, amikor Jean Pierre belépett. Nem kérdezett, a két pisztoly szinte egyszerre dördült el. A kövér férfi szorítása enyhült, majd összeesett mellettem. De nem érdekelt, én azt láttam, csak hogy az Én hercegem térdre rogy. Sötét folt jelent meg az ingén. Véres kezét arcomra tette.
- Rou de Larie 23 MENJ!*csak ennyit tudott utolsó leheletével kinyögni. Pedig nem ezt vártam. Szeretlek és ég veled hercegnőm helyett. Majd szeme fennakadt, keze görcsösen rándult össze, majd a test halkan koppant a padlón, egy időben, amikor meghallottam a szirénát. Az utcán egyből taxit fogtam, majd mentem a megadott címre. Az ajtó nyitva volt. Egy laptop, nyitott kijelzővel, egy slusszkulcs, és egy boríték benne rengeteg pénzzel. Egy levél.

Kedvesem!

Ha ezt olvasod, akkor a találkozóm Oleggel nem úgy sikerült, ahogyan azt terveztem. Sajnálom, de a maffia, az maffia, s most, hogy Ő és én is halottak vagyunk, de te, legalább élsz. Nem magyarázkodok, de menned kell. Menned, mert Ők megtalálnak. Itt egy kulcs, egy kocsié, ami a ház előtt parkol. Menj el Martigny
-be, ott keresd Claude Berier-t. Ő várni fog rád. Ő majd segít.

Sajnálom. Légy vidám

A Te Jean-Pierred

Beültem a kocsiba. Követtem a GPS-t. S ott is voltam. Clauder Berier valóban várt. Elmondott mindent Pierre-ről. Elmondta, miből él, miből élt, s azt is, hogy szeretné, ha én venném át helyét. Ő volt a közvetítője, aki munkát adta. Megadta a személyt, aki a mesterem lesz. Akitől mindent, amit eddig még Pierre nem tanított meg nekem, megtanít. S megadta a kapcsolatokat, a neveket, az intézményeket, s mindent, ami a Jean-Pierre-é volt. Elmondta, hogy mivel eddigi életem sem volt merőben más, itt is élhetek a testemből, legalább egy jó álca van a világ előtt, s így lettem az, ami ma is vagyok, idővel egyre profibb luxuskurtizán. De nem minden éjjel járok, mint a pillangó virágról virágra helyett ágyról ágyra. Ha megbízás van, legyen az bárki, végzem a dolgom. S Kire kimondják az ítéletet, előlem, nem menekül.

Név: Sonja Hansen
Nem: nő
Kor: 32 év

Kinézet: Svéd nőkre jellemzően magas, 180cm. Hosszú, hátközépig érő egyenes, természetes szőke haj, melyre még hajszínezővel rásegít. Kék szem. Ruházkodása leginkább elegáns és nőies. Kosztümök, divatos ruhák és kiegészítők.

Viselkedés: remek színész, így minden helyzethez jól alkalmazkodik. „otthonos” környezetben őszinte, szókimondó, néha talán túlságosan cinikus és barátainál gyakran, csak úgy, viccből sikerül minden határt éppen elérnie, minden kötélideget megpendítenie. Nyitott gondolkodású, és figyel a részletekre. A tudás és információ hatalom, az egyik alapelve.

„Kedves napló!”

Nem tudom, miért írok most. Talán szükségem van arra, hogy elmondjak mindent. Talán szükségem van, hogy gyónjak, s mivel Istenben nem hiszek, barátom sincs, aki meghallgatna. S egyáltalán, senki, aki csak érdeklődne azután, hogy mi játszódik bennem. Arról, hogyan élem az életem. Hogyan jutottam ide és idáig. Persze, a pikáns részletekre lenne, aki csámcsogva csapna le. Férfiak tömkelege csorgatná a nyálát rá. Hogyne. De érdekelte valaha egyet is, hogyan érzek? Csak perverz vágyaik kielégítésének eszköze vagyok. Nem több, csak egy élő guminő. Megyek, teszem a dolgom, cselekszem. Persze, nem rossz nekem, hiszen imádom a testiség minden egyes pillanatát. Szeretem, ha érintik a testem, s igen, nevezzen ribancnak bármely kuncsaft. Az vagyok. Talán. De hát, mindig is érdekelt az erotika. Emlékszem, az általános iskolában anyámék mennyire kiborultak, amikor behivatták őket, mert én, az egyetlen kislányuk a fiú wc-ben pénzért adott csókot a srácoknak? És? Koránt kezdtem. Szép lány voltam, már akkor is, a testi adottságok is megvoltak hozzá, s az a végtelen és féktelen vágy, melyet mai napig sem sikerült elnyomni magamban? Hát kinek ne fordult volna meg a fejében a lehetőség, ha szegény család gyermekeként tengeti napjait, hogy ne legyen gazdag, híres? Siker, pénz csillogás, egy kis halászfalu után? Ó igen, Svédország. Kukkolaforsen. Apócska falu de mégis, talán a világ. A mai napig szívesen utazom vissza a nyugalom és csend szigetére, s a mai napig szívesen látogatom szüleimet. Klaus és Nicole Hansent. Dolgos, jó emberek. Nem voltak nagyra törő álmaik. Nem akartak mást a lányukból, csak hogy rendes, normális életet éljen, egy jó szakmával. Ahogyan anyám megélt a környék „ruháztatásából”, varrónőként, gondolták, megélek majd én is. Gondolták, hogy normális családom lesz. Gyermekek, férj. Egy kis takaros ház. Mint ahogyan mi éltünk. De én nem voltam megelégedve. Én többet akartam. Miután az iskolát elvégeztem, szereztem érettségit, és, mivel a szép szőke hajamon és hosszú combjaimon, feszes melleimen és jó seggemen kívül ésszel is megáldottak, olyat akartam tanulni, amiből jól megélhetek. Meg kell mondjam a Petrocelli sorozatok nagy hatással voltak rám. A jóképű, nagyorrú fickó, aki mindent megold, mindent felgöngyölít, aki csak nyer, nyer és nyer. Mennyi pénzt kereshet így? Rengeteget. Így a jog volt, amerre elindultam. Különösebb oka nem volt a választásomnak talán. A Sotcholmi Egyetem Jogi kara. Az egyetemi évek gyorsan repültek, tanulás buli, buli és tanulás. Pia, drogok, pasik, nők. És, ha nem említettem volna tanulás. Nem hiába végeztem Summa Cum Laude. De valahol mind a kollégiumra, mind a bulikra pénz kellett. Itt indult el a másik életem. Egyszer Brigitte Olsen, a vörös démon, legjobb barátnőm kínálta fel a lehetőséget. Egyszer, egy bulin elmondta, hogy Ő hogyan segíti magát az egyetemi évek alatt. Csak pár fotó, néhány film és máris, jelentős pénz van a kezébe? Pont én, a két lábon járó ösztrogénbomba ne akart volna pénzt is keresni és rengeteg szeretkezésnek részese lenni? Ó nem. A lehetőség adott. Én pedig éltem vele. Persze, hogy éltem. Eljött az első fotózás. A fotós legnagyobb örömére, bár, ügyetlenül mozogtam még a fényképező előtt, nem jelentett gondot levetkőzni a gátlásaimat és persze a ruháimat. Az a srác meg olyan jóképű volt. Majd jött az első film, fotózások, és pénz pénz és pénz. Jöttek az első meghívások. Először csak hostessként, majd kísérőként, majd kedves, gazdag producerek és barátaik szórakoztatójaként. De be kell valljam, élveztem. Még jó, hogy előbb fejeztem be a sulit, mert majdnem ez vált az elsővé az életben. Majdnem ez lett az első helyen az életemben. Majd minden mást elfelejtettem. Az egyetem után neves jogi irodánál kezdtem dolgozni gyakornokként. De, mint azt már leírtam, az nem hozott olyan sok pénzt mint a testemből és a szexből élni, így 3 évig csináltam. De más oka is volt, hogy otthagytam a Jörgen & Hans ügyvédi irodát. Előbb egy csomag fotót kaptam. Azt hittem, a fényképész srác hív újra randira. Szokása volt, hogy egy-egy fényképezésen egy-egy intim jelenetet elkapott, s azt küldte el, miszerint ma így szeretné, s én mentem. De nem. Ezen nem szerepelt írás. Sem szárított kamillavirág mellette. (mert bolondos szokása volt ezt küldeni) Csak a képek. Méghozzá a keményebb részletekről. Majd egy telefon. Hogy találkozni akar velem. Újabb kuncsaft? Legyen. Találkoztunk. Elmondta, mennyire szerelmes belém. Elmondta, hogy feleségül fog venni, és gyerekünk lesz, és elvisz innen messzire. Mindent megkapok. Szinte könyörgött. A kövér, zsíros arcú filmmogul. Oleg Grösse. Majd amikor kinevettem, kaptam hatalmas pofont, olyat, hogy elájultam. Egy napig élveztem „vendégszeretetét”. Aranykalitkában, majd kiengedett. Elmondta, gondolkodjak el az ajánlatán, majd egy hét múlva újra keres. Ekkor kezdtem el karatézni. S mivel gyermekkorom óta naponta jógáztam és igyekeztem szépségem és rugalmasságom megőrizni, ez, csak előnyt jelentett a sportban. Hiába költöztem el másik helyre. Hiába mentem el Brigitte lakására. Mindenhol megtalált a rohadt rózsáival. Kirúgatott az állásomból, elkövetett mindent, hogy megtörjön, így nem maradt más, mint új életet kezdeni. Franciaország. Párizs! Ó a gyönyörű Párizs. Saskia! Gyermekkorom mézédes cukra. Kedves barátnőm, unokatestvérem, Saskia Hansen. Kivel olyan sokat voltunk együtt és olyan jól éreztük magunkat? A Hansen lányok. Csak így neveztük magunkat. Saskia, aki pedig anyja zsarnokoskodása ellen menekült Franciaországba. Otthagytam mindent. Nem néztem vissza. Csak menni akartam, menekülni, el előle. Hogy soha ne találjon meg. Volt 4 szabad és szép évem. Végre ott folytathattam, ahol abbahagytam. Saskia-nak köszönhetően rengeteg befolyásos embert ismertem meg. S általa az elitebb körökben is kedvelt „konzumhölgy” lettem. Jómód és pompa váltogatta egymást, alig 27 évesen. Elértem mindent, amit lehetett. Azt hittem, mindenem megvolt. Sőt, Jean Pierre Cosier által azt hittem, talán megtaláltam azt a férfit az életemben, aki végre, le tudja törni a démoni denevérszárnyaimat, s angyaliakat varázsolni a helyére. Cosier testőr volt. Legalábbis azt hittem. Rengeteget voltunk együtt, s ez is az oka, hogy akkoriban a nevem a „szakmában” meg-meg kopott. Ő elfogadta, hogy én a testemből élek, és én is, hogy Ő abból végső soron. Elfogadtam, hogy napokra eltűnik, hetekre talán, s csak akkor tér vissza. Sokat tanított. Többek közt a fegyverhasználatot, sokat gyakorolta velem a küzdősportokat. Volt, hogy kék zöldre vertük egymást, mielőtt egymásnak ugrottunk volna és vadul szeretkezni kezdünk. Akkor még nem tudtam, miért is ért ilyenekhez. Nem kérdeztem. Ő volt az én fehér lovú hercegem. Én pedig a szép hölgy, akire vigyázni kell. S milyen igazunk volt. Vigyázni kellett. Oleg megtalált. Hogy hogyan, nem tudom. Újra egy fotót kaptam. Zokogva ültem a nappalinkban. Nem volt visszaút, elmondtam az egészet neki. Ő higgadtan csak elkérte a címet, ahova mennem kellett volna. Majd kérte, menjek el, és próbáljam meg meggyőzni, hogy hagyjon végre békén. Akkor nem értettem, miért. Csak hetekkel később, amikor újra időt kaptam gondolkodásra a zsíros arcútól, derült ki az oka. Egy éjjel megkért. Menjek el hozzá. Megtettem, halk puffanásokat hallottam kintről, majd az ajtó kinyílt, s ekkor Oleg maga elé rántott azzal egy időben, amikor Jean Pierre belépett. Nem kérdezett, a két pisztoly szinte egyszerre dördült el. A kövér férfi szorítása enyhült, majd összeesett mellettem. De nem érdekelt, én azt láttam, csak hogy az Én hercegem térdre rogy. Sötét folt jelent meg az ingén. Véres kezét arcomra tette.
- Rou de Larie 23 MENJ!*csak ennyit tudott utolsó leheletével kinyögni. Pedig nem ezt vártam. Szeretlek és ég veled hercegnőm helyett. Majd szeme fennakadt, keze görcsösen rándult össze, majd a test halkan koppant a padlón, egy időben, amikor meghallottam a szirénát. Az utcán egyből taxit fogtam, majd mentem a megadott címre. Az ajtó nyitva volt. Egy laptop, nyitott kijelzővel, egy slusszkulcs, és egy boríték benne rengeteg pénzzel. Egy levél.

Kedvesem!

Ha ezt olvasod, akkor a találkozóm Oleggel nem úgy sikerült, ahogyan azt terveztem. Sajnálom, de a maffia, az maffia, s most, hogy Ő és én is halottak vagyunk, de te, legalább élsz. Nem magyarázkodok, de menned kell. Menned, mert Ők megtalálnak. Itt egy kulcs, egy kocsié, ami a ház előtt parkol. Menj el Martigny
-be, ott keresd Claude Berier-t. Ő várni fog rád. Ő majd segít.

Sajnálom. Légy vidám

A Te Jean-Pierred

Beültem a kocsiba. Követtem a GPS-t. S ott is voltam. Clauder Berier valóban várt. Elmondott mindent Pierre-ről. Elmondta, miből él, miből élt, s azt is, hogy szeretné, ha én venném át helyét. Ő volt a közvetítője, aki munkát adta. Megadta a személyt, aki a mesterem lesz. Akitől mindent, amit eddig még Pierre nem tanított meg nekem, megtanít. S megadta a kapcsolatokat, a neveket, az intézményeket, s mindent, ami a Jean-Pierre-é volt. Elmondta, hogy mivel eddigi életem sem volt merőben más, itt is élhetek a testemből, legalább egy jó álca van a világ előtt, s így lettem az, ami ma is vagyok, idővel egyre profibb luxuskurtizán. De nem minden éjjel járok, mint a pillangó virágról virágra helyett ágyról ágyra. Ha megbízás van, legyen az bárki, végzem a dolgom. S Kire kimondják az ítéletet, előlem, nem menekül.

A holló. Mai napig így szólítom. Pontosabban, szólítanám, ha tudnám. Hol van. Miután szerinte, mindent megtanultam, amit lehetett, eltűnt. Persze, tudom, hogy él, hiszen „Mr. Johnson” elmondaná, ha valami történt volna vele. Ő tudna róla. Mindenről tud. Néha csodálom, hogy tudhat valaki mindent? De valóban, mindent. Na, mindegy. Szóval Ő volt, akihez Jean Pierre irányított. Mogorva, kemény és nyers. Mivel én tanítvány voltam, Ő pedig mester, még embernek sem nézett. Csak egy eszköznek. Egy gyémántnak, akit addig csiszolnak, míg el nem éri a legtökéletesebb formát, aminek lennie kell. Ez voltam én is. Kemény edzések, kiképzések, eleinte kisebb munkák, melyek kezdetben inkább voltak besurranások és betörések, majd komolyabb megbízások. Én tanultam, csiszolódtam. Tökéletes gyémánt akartam lenni. Jean Claude legszebben ragyogó gyémántja. Bizonyítani akartam. Neki. Hogy a halála ne legyen hiábavaló. A holló pedig csiszolt. Fájdalom? Volt benne részem. Kimerültség? Ugyan, soha nem tudtam magam kipihenni igazán a kiképzés alatt. Megtörés? A holló úgy játszott az érzelmeimmel, hogy ha akart volna, bármit megtettem volna neki, még ha nem is éreztem semmit iránta. Eszköz voltam. S hogy miért is volt adósa Jean Cleaude-nak? Soha nem tudtam meg. Igyekezett minden érzelmét elnyomni, s amiko eljött az idő, utamra engedett. S hogy szemeit nem vette le rólam azért. Észrevettem. Talán titkon a mai napig figyeltet, hogy fényem nem kopott e meg?

ERŐ: 5
ÜGYESSÉG: 5
GYORSASÁG: 7
MODOR: 7 (8 +1 kellemes hang előny)
INTELLIGENCIA: 6
MEGJELENÉS: 8
ÉSZLELÉS: 7
ÁLLÓKÉPESSÉG: 5 (4+1 SZEP)
AKARATERŐ: 5
SZERENCSE :4

Előnyök / Hátrányok:
Barátságos arc (1 pontos Előny)
Kellemes hang: (2 pontos előny)
Kétkezesség (1-pontos Előny)
Macskaügyesség (1-pontos Előny)
Vizuális memória (2-pontos Előny)

8 pont hátrány SZEP ből levonva

Hátterek:
Anyagi háttér: 3
Befolyás: 2
Szövetségesek: 2 („Jacqueline” Amelie Praodet – vezető politikus)
Napórészlet:
A diszkréció és titoktartás fontos dolog, ha az ember az én szakmámban dolgozik. Szinte már törvényszerű, hogy tartsd meg a titkokat. Minden, ami a „hálószobában” elhangzik, legyen a tiéd és a kuncsafté. Ne kérdőjelezd meg. Ne élj vissza veled, de tartsd meg, hiszen ki tudja, ha a legféltettebb titkokat őrzöd, talán egyszer, valamelyik a te titkod is megőrzi. Jacqueline (ahogyan először és azóta is szólította magát előttem) az én kis virágom. Egy rózsa, mely eleinte csak zárt bimbó s a gyönyörű szirmokat senki nem látja. A liberális, leszbikusságáról elhíresült politikusnő, aki – mint idővel megtudtam- nem véletlenül került vezető pozícióba, csak későn talált rám, nemrégiben keresett meg a közvetítőm, hogy lenne egy kuncsaft, és teljes diszkréciót kért. Amint elmentem, egy félénk, kedves, de nyitott hölggyel találkoztam. Mindenki ember és Ő is csak társaságra vágyott. Aznap semmi nem történt. Csak valaki kellett, aki egy emberi szót szól hozzá. Valaki kellett, aki meghallgatja. 42 évesen, nehezen talál az ember társat, még ha olyan okos, őszinte, kedves és nyitott ember, mint Ő. Nehéz élete volt. Csak későn, 30 évesen birkózott meg másságával. Egy válás, és két gyermek után. Talán a politika is menekülés volt, s mivel természete miatt sokan kedvelték, hiszen valóban jó ember és szívesen segít, nem volt kétséges, hogy nagy esélye van a körzetében nyerni, ami meg is történt. Liberális politikusként szexuális beállítottságát sem kellett túlságosan titkolnia, persze, vigyázni kellet, hogy a titka, aki jelen esetben talán én voltam, ne legyen túl feltűnő. Én őriztem az övét, Ő pedig hálás volt ezért, s a társaságomért, no meg a gyönyörű óráknak, amit együtt tölthettünk el. Sokszor segített, ha bajban voltam, s ahogyan én sem, Ő sem kérdezett, ha a nem az emberre, a nőre, hanem a politikus kapcsolatrendszerére, és befolyásaira volt szükségem.

Hírnév: 2

Kapcsolatok 1 (Steve „Mr. Johnson” Parker. Közvetítő. Neves alvilági figura, nincs, amit ne tudna megszerezni, elérni, megtudni. Örömmel alkalmaz mindkét munkámban, tudja, bármikor számíthat rám, így én is rá. )

Képességek:
Jog: 2
Szereplés: 1
Kézitusa: 2
Közelharc: 2
Nyelvismeret: 2 (angol, svéd)
Lőfegyverek: 3
Kitérés: 2
Szakma: prostitúció 3
Orvostudomány: 1
Humán tudományok: 1
Természettudományok: 1
Atlétika: 3
Éberség: 2
Empátia: 2
Kifejezőkészség: 3
Rászedés: 3
Intuíció: 2
Illemtan: 3
Lopakodás: 3 (2 + 1 SZEP)
Vamp: 3 (SZEPBŐL)
Biztonsági rendszerek: 3 (SZEP ből)



Felszerelés: kidolgozás alatt.