Belépés
Ki van itt?
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég Nincs
A legtöbb felhasználó (85 fő) Szomb. Okt. 26, 2024 9:49 pm-kor volt itt.
Legutóbbi témák
Facebook
Városi Könyvtár
3 posters
1 / 1 oldal
Re: Városi Könyvtár
Általában sok időt tölt a város könyvtárában. Ezen a délutánon is ellátogat ide. A könyvtárosnő már régi ismerősként köszönti, és barátságos hangon közli vele, hogy szokott helye éppen üres.
Ahogy körbenéz, pár embert lát csupán a helyiségben. Hát persze... ezeknél a mai embereknél már nem divat az ilyesmi. Fejcsóválva elindul a polcok között, és az egyikről leveszi kedvenc hírújságainak pár régebbi számát. Ezután elindul a terem egyik hátsó szegletében álló kis asztal felé, leteszi táskáját, kabátját (alá csúsztatva egyik Glock-ját) és az újságokat, aztán leül.
Nem volt dolgozni, ezért a szokottnál többet járkált éjjel, ami miatt viszont reggel későn kelt. Álmosan kezeibe temeti arcát, aztán vesz egy nagy levegőt, és kezébe vesz egy régi lapot, és olvasni kezdi. Közben vet pár pillantást a távolban ülőkre, de elhessegetve paranoiás gondolatait, vállat ránt.
+ Hiszen fényes nappal van. Ki kockáztatna meg ilyenkor leleplezést?
A biztonság kedvéért kezét a kabát alá csúsztatja, és közelebb húzza magához a pisztoly... fő az óvatosság.
Ahogy körbenéz, pár embert lát csupán a helyiségben. Hát persze... ezeknél a mai embereknél már nem divat az ilyesmi. Fejcsóválva elindul a polcok között, és az egyikről leveszi kedvenc hírújságainak pár régebbi számát. Ezután elindul a terem egyik hátsó szegletében álló kis asztal felé, leteszi táskáját, kabátját (alá csúsztatva egyik Glock-ját) és az újságokat, aztán leül.
Nem volt dolgozni, ezért a szokottnál többet járkált éjjel, ami miatt viszont reggel későn kelt. Álmosan kezeibe temeti arcát, aztán vesz egy nagy levegőt, és kezébe vesz egy régi lapot, és olvasni kezdi. Közben vet pár pillantást a távolban ülőkre, de elhessegetve paranoiás gondolatait, vállat ránt.
+ Hiszen fényes nappal van. Ki kockáztatna meg ilyenkor leleplezést?
A biztonság kedvéért kezét a kabát alá csúsztatja, és közelebb húzza magához a pisztoly... fő az óvatosság.
Erica Fadde- Virrasztó
- Hozzászólások száma : 213
Age : 32
Tartózkodási hely : Budapest
Üzenőláda : "Ha a rosszak zavarodnak,
Fojtó lángok kavarognak,
Akkor engem hívj áldottnak."
Karakterlap : Erica Fadde
További karakterek : Jorma Magnus Alatalo
Mesélő
Registration date : 2009. Feb. 06.
Re: Városi Könyvtár
Aznap épp volt egy kis szabadidőm, és mivel nemrég jöttem a városba úgy gondoltam bekukkantok a városi könyvtárba hátha akad valami érdekes régiség.
Veszélyes volt járkálnom de tudatom kiszélesítésével érzékeltem még a lehulló falevél halálát is.
Beléptem hát a köz könyvtárba, és meg se lepődtem, hogy alig akad ember aki az olvasásnak szentelné idejét.
Egyszer csak megcsapott egy ismeretlen érzés egy nyugtalan óvatos nő elméje de nem tudtam belelesni mélyebben, mert elméjét elég ügyesen takarta. Nos egy vámpírt felismernék sőt vérfarkast is nagyjából, ez mégis más volt, de nem akartam erőszakot alkalmazni, hogy kiderítsem a dolgot, így hát levettem a polcról egy érdekesnek ítélt könyvet és a könyvtár hátsó részébe haladtam majd leültem.
Ódivatú könyvtár elég hangulatos a polcok itt ott javításra szorulnak de nem rossz. Az asztalok stabilak már amennyire.
Itt hátul ahol én ültem le 1-etlen egy nő tartózkodott, igen szemrevaló 20-as évei közepén járó alacsony termetű hölgy, és akkor belém hasított régi szerelmem emléke, ilyenkor marha idősnek érzem magam. Eléggé hasonlított rá. Tudatom elengedtem és körbekémleltem, nem értem hogyan s mért de, egy fegyver lapult a nő kezében melyet egy újsággal álcázott.
Gondoltam majd lép ha lépni akar, engem lőfegyver úgyse ölhet meg.
Veszélyes volt járkálnom de tudatom kiszélesítésével érzékeltem még a lehulló falevél halálát is.
Beléptem hát a köz könyvtárba, és meg se lepődtem, hogy alig akad ember aki az olvasásnak szentelné idejét.
Egyszer csak megcsapott egy ismeretlen érzés egy nyugtalan óvatos nő elméje de nem tudtam belelesni mélyebben, mert elméjét elég ügyesen takarta. Nos egy vámpírt felismernék sőt vérfarkast is nagyjából, ez mégis más volt, de nem akartam erőszakot alkalmazni, hogy kiderítsem a dolgot, így hát levettem a polcról egy érdekesnek ítélt könyvet és a könyvtár hátsó részébe haladtam majd leültem.
Ódivatú könyvtár elég hangulatos a polcok itt ott javításra szorulnak de nem rossz. Az asztalok stabilak már amennyire.
Itt hátul ahol én ültem le 1-etlen egy nő tartózkodott, igen szemrevaló 20-as évei közepén járó alacsony termetű hölgy, és akkor belém hasított régi szerelmem emléke, ilyenkor marha idősnek érzem magam. Eléggé hasonlított rá. Tudatom elengedtem és körbekémleltem, nem értem hogyan s mért de, egy fegyver lapult a nő kezében melyet egy újsággal álcázott.
Gondoltam majd lép ha lépni akar, engem lőfegyver úgyse ölhet meg.
Vendég- Vendég
Re: Városi Könyvtár
Nyugodt olvasgatásából egy férfi érkezése zökkentette ki. Szeme sarkából figyelte, ahogy leül egy könyvvel. Furcsa módon úgy érzi, valahogy nem passzol a képbe. Hasonló érzés kezdett el gyülekezni benne, mint Gordon esetében, de mégsem ugyan az. Második látása segítségével jobban szemügyre veszi az illetőt...
Meglepődik, ahogy a férfi valódi természete elé tárul... azaz nem egészen. Abban biztos, hogy nem közönséges halandó, de nem tudja megállapítani, hogy ki is pontosan. Megrökönyödve néz vissza újságjára, majd kis gondolkozás után úgy dönt, nem veszthet semmit. Vagyis: maximum meghal, de ha így történne, jó eséllyel megírják az újságok, akkor viszont Jason tudomást szerez róla, és óvatos lesz.
Kimért mozdulatokkal összehajtogatja újságját, eligazítja a többi tetején, aztán holmiját az asztalnál hagyva (megszokott ezüst karója a lábszárára szíjazva lapul nadrágja alatt) feláll. Ujjaival dobol párat még az asztal lapján, aztán oldalra néz, egyenesen az idegen szemébe, és elindul felé.
Próbál határozottan lépkedni, és arcra nyugalmat erőltetni, belül azonban nagyon is aggasztja, hogy nem ismerte fel a férfi identitását. Nincs mese... a végére kell járnia.
Mikor odaér, megáll az asztal előtt, felvillant egy kedves mosolyt, és udvarias hangon megkérdezi:
- Jó napot! Láttam hogy egyedül van... ha nem zavarok, esetleg leülhetek? Unalmas folyton egyedül ücsörögnöm...
+ Persze megértem, ha elküld, jogában áll... csak elfogadni nem fogom.
Egy jeges villanás fut át tekintetén, mire egy pillanatra lehunyja szemeit, aztán még kedvesebb mosoly kíséretében újra az idegenre néz.
Meglepődik, ahogy a férfi valódi természete elé tárul... azaz nem egészen. Abban biztos, hogy nem közönséges halandó, de nem tudja megállapítani, hogy ki is pontosan. Megrökönyödve néz vissza újságjára, majd kis gondolkozás után úgy dönt, nem veszthet semmit. Vagyis: maximum meghal, de ha így történne, jó eséllyel megírják az újságok, akkor viszont Jason tudomást szerez róla, és óvatos lesz.
Kimért mozdulatokkal összehajtogatja újságját, eligazítja a többi tetején, aztán holmiját az asztalnál hagyva (megszokott ezüst karója a lábszárára szíjazva lapul nadrágja alatt) feláll. Ujjaival dobol párat még az asztal lapján, aztán oldalra néz, egyenesen az idegen szemébe, és elindul felé.
Próbál határozottan lépkedni, és arcra nyugalmat erőltetni, belül azonban nagyon is aggasztja, hogy nem ismerte fel a férfi identitását. Nincs mese... a végére kell járnia.
Mikor odaér, megáll az asztal előtt, felvillant egy kedves mosolyt, és udvarias hangon megkérdezi:
- Jó napot! Láttam hogy egyedül van... ha nem zavarok, esetleg leülhetek? Unalmas folyton egyedül ücsörögnöm...
+ Persze megértem, ha elküld, jogában áll... csak elfogadni nem fogom.
Egy jeges villanás fut át tekintetén, mire egy pillanatra lehunyja szemeit, aztán még kedvesebb mosoly kíséretében újra az idegenre néz.
Erica Fadde- Virrasztó
- Hozzászólások száma : 213
Age : 32
Tartózkodási hely : Budapest
Üzenőláda : "Ha a rosszak zavarodnak,
Fojtó lángok kavarognak,
Akkor engem hívj áldottnak."
Karakterlap : Erica Fadde
További karakterek : Jorma Magnus Alatalo
Mesélő
Registration date : 2009. Feb. 06.
Re: Városi Könyvtár
Váratlan dolog történik, miközben épp tanulmányozom a könyvet a nő aki eddig idegesen olvasgatott, elteszi fegyverét és néhány asztal kopogtatás után elindul felém.
Semmit nem tudok kivenni mozdulatából, ha most megtámad az se lepne meg de békésen ülök.
nemsokára elér megcsapja elmém szíve dobogása, halálosan nyugodtan ver, ami megrémít.
Miután felteszi a kérdést, hogy leülhet e, lecsukom szemem, és úgy döntök mért ne, nemárt a városban ismerősöket szerezni.
-Persze foglaljon helyet. Hagy mutatkozzak be Nathaniel, Nathaniel Damies vagyok hölgyem.
-Ha nem titok szabadna tudnom az ön nevét? +Persze minden szavam közben mélyen a szemébe nézek és óvatosan gyengéden próbálok elméjébe látni, de valamiért nem megy. Persze egyértelművé vált, hogy nem alakváltó vagy vámpír.
Semmit nem tudok kivenni mozdulatából, ha most megtámad az se lepne meg de békésen ülök.
nemsokára elér megcsapja elmém szíve dobogása, halálosan nyugodtan ver, ami megrémít.
Miután felteszi a kérdést, hogy leülhet e, lecsukom szemem, és úgy döntök mért ne, nemárt a városban ismerősöket szerezni.
-Persze foglaljon helyet. Hagy mutatkozzak be Nathaniel, Nathaniel Damies vagyok hölgyem.
-Ha nem titok szabadna tudnom az ön nevét? +Persze minden szavam közben mélyen a szemébe nézek és óvatosan gyengéden próbálok elméjébe látni, de valamiért nem megy. Persze egyértelművé vált, hogy nem alakváltó vagy vámpír.
Vendég- Vendég
Re: Városi Könyvtár
Egy győzedelmes mosoly suhan át az arcán, aztán bólint, és lassan letöröl minden bárgyú vonást az arcáról, amiket eddig szükségesnek tartott. Még mindig nem goromba, de ha az a mosoly fent maradt volna, félő, hogy úgy is marad.
- Köszönöm.
A név hallatán bólint, és egy halk "örvendek" is hallható. Aztán zavartan néz a férfire, és idegesen kisimít egy hajtincset a homlokából.
- Nem, nem titok. A nevem Sonya, Lavensdal.
Összeszorítja száját, aztán észbe kap, és koncentrálni kezd a helyzetre. Nem lankadhat ébersége... hiszen nem tudja, kivel áll szemben.
- Most érkezett a városba? Én már egy ideje itt lakom, de nem emlékszem, hogy találkoztunk volna. Persze, ez mégiscsak egy metropolisz... de sok embert ismerek.
+ Remélem nem kell majd mindent harapófogóval kihúznom belőle.
Kissé felhúzza bal szemöldökét, és érdeklődve néz Nathanielre.
- Köszönöm.
A név hallatán bólint, és egy halk "örvendek" is hallható. Aztán zavartan néz a férfire, és idegesen kisimít egy hajtincset a homlokából.
- Nem, nem titok. A nevem Sonya, Lavensdal.
Összeszorítja száját, aztán észbe kap, és koncentrálni kezd a helyzetre. Nem lankadhat ébersége... hiszen nem tudja, kivel áll szemben.
- Most érkezett a városba? Én már egy ideje itt lakom, de nem emlékszem, hogy találkoztunk volna. Persze, ez mégiscsak egy metropolisz... de sok embert ismerek.
+ Remélem nem kell majd mindent harapófogóval kihúznom belőle.
Kissé felhúzza bal szemöldökét, és érdeklődve néz Nathanielre.
Erica Fadde- Virrasztó
- Hozzászólások száma : 213
Age : 32
Tartózkodási hely : Budapest
Üzenőláda : "Ha a rosszak zavarodnak,
Fojtó lángok kavarognak,
Akkor engem hívj áldottnak."
Karakterlap : Erica Fadde
További karakterek : Jorma Magnus Alatalo
Mesélő
Registration date : 2009. Feb. 06.
Re: Városi Könyvtár
+Hm szép név, azt hiszem kicsit faggatózok.
-Nos igen nemrég jöttem a városba, még kicsit ismeretlen minden, van egy régi könyvesboltom a belvárosban.
-És maga? Mit csinál ? Ilyenkor dolgozik az ember, nekem szavad napom van végül is én volnék a főnök, tán önnek is ?
+Hm lassan megfontoltan haladok nem tudom miképp tudjam meg amit akarok.
-Nos igen nemrég jöttem a városba, még kicsit ismeretlen minden, van egy régi könyvesboltom a belvárosban.
-És maga? Mit csinál ? Ilyenkor dolgozik az ember, nekem szavad napom van végül is én volnék a főnök, tán önnek is ?
+Hm lassan megfontoltan haladok nem tudom miképp tudjam meg amit akarok.
Vendég- Vendég
Re: Városi Könyvtár
A válaszra bólint párat. Tehát jól gondolta.
- Áh, egy könyvesbolt? Manapság az is ritka, ha valaki olvas egyáltalán, könyvesboltnak a közelébe sem mennek az emberek, hát még hogy legyen is egy nekik... ez dicséretes.
Elmosolyodik. Hát igen, ha az ember önmaga főnöke, akkor kicsit egyszerűbb a szabadságolás.
- Hogy én? Nekem elég kötetlen állásom van... a rendőrségnél vagyok tanácsadó... biztonsági rendszerekkel foglalkozom. Bár annyira biztos nem laza, mint magának.
Érzi, hogy ebből baj lesz. Észre sem veszi, és elkalandozik, belefeledkezik a beszélgetésbe, mikor most nem szabadna. Dühösen fúj egyet, aztán kezeit összekulcsolva az asztalra teszi, és pár pillanatig mereven fixírozza az asztallapot. Mikor felnéz, vesz egy nagy levegőt, és folytatja.
- És mi járatban itt? Úgy értem... akinek könyvesboltja van... az ember azt hinné, hogy annak van elég könyve, amit olvashat. Vagy nem így van?
Próbál minél csevegőbb hangot megütni, és nem kimutatni túl sok érzelmet. De kezd aggódni: ilyenkor már azon töri a fejét, hogyan végezhetne ellenfelével, ha más miatt nem is, hát önvédelemből. De most nem tudja, kivel áll szemben, és hogyan is likvidálhatná egyáltalán az illetőt. De az elhatározás már megvan... ki fogja deríteni, kivel ül szemben, akármennyi időt is vegyen ez igénybe.
- Áh, egy könyvesbolt? Manapság az is ritka, ha valaki olvas egyáltalán, könyvesboltnak a közelébe sem mennek az emberek, hát még hogy legyen is egy nekik... ez dicséretes.
Elmosolyodik. Hát igen, ha az ember önmaga főnöke, akkor kicsit egyszerűbb a szabadságolás.
- Hogy én? Nekem elég kötetlen állásom van... a rendőrségnél vagyok tanácsadó... biztonsági rendszerekkel foglalkozom. Bár annyira biztos nem laza, mint magának.
Érzi, hogy ebből baj lesz. Észre sem veszi, és elkalandozik, belefeledkezik a beszélgetésbe, mikor most nem szabadna. Dühösen fúj egyet, aztán kezeit összekulcsolva az asztalra teszi, és pár pillanatig mereven fixírozza az asztallapot. Mikor felnéz, vesz egy nagy levegőt, és folytatja.
- És mi járatban itt? Úgy értem... akinek könyvesboltja van... az ember azt hinné, hogy annak van elég könyve, amit olvashat. Vagy nem így van?
Próbál minél csevegőbb hangot megütni, és nem kimutatni túl sok érzelmet. De kezd aggódni: ilyenkor már azon töri a fejét, hogyan végezhetne ellenfelével, ha más miatt nem is, hát önvédelemből. De most nem tudja, kivel áll szemben, és hogyan is likvidálhatná egyáltalán az illetőt. De az elhatározás már megvan... ki fogja deríteni, kivel ül szemben, akármennyi időt is vegyen ez igénybe.
Erica Fadde- Virrasztó
- Hozzászólások száma : 213
Age : 32
Tartózkodási hely : Budapest
Üzenőláda : "Ha a rosszak zavarodnak,
Fojtó lángok kavarognak,
Akkor engem hívj áldottnak."
Karakterlap : Erica Fadde
További karakterek : Jorma Magnus Alatalo
Mesélő
Registration date : 2009. Feb. 06.
Re: Városi Könyvtár
+Kíváncsi a teremtés, és mennyire nyugtalan, érzem érzem.
-Nos igen ebben egyetértek, tudja nekem ez inkább hobbi mármint az olvasás, és a könyves bolt is.
-Már már megszállottan gyűjtőm a könyveket, hisz sok minden lelhető bennük, ide is azért jöttem hátha valami különleges darabot találok.+ Közben kényszeredetten elmosolyodtam próbáltam kedvesnek tűnni.
-Nos a rendőrségnek dolgozik, igen érdekes, bizonyára hihetetlen pörgős munka.
-Jó is hogy mondta, a biztonsági technikákat, magam is épp azt szerelem be a házamba, bár ön biztos jobban ért hozzá.
+Hát gondolom legalábbis a technikai részéhez.
-Mindenesetre kíváncsivá tett, ily fiatalon a bűn nyomába szegődni érdekes merész.
-Nos igen ebben egyetértek, tudja nekem ez inkább hobbi mármint az olvasás, és a könyves bolt is.
-Már már megszállottan gyűjtőm a könyveket, hisz sok minden lelhető bennük, ide is azért jöttem hátha valami különleges darabot találok.+ Közben kényszeredetten elmosolyodtam próbáltam kedvesnek tűnni.
-Nos a rendőrségnek dolgozik, igen érdekes, bizonyára hihetetlen pörgős munka.
-Jó is hogy mondta, a biztonsági technikákat, magam is épp azt szerelem be a házamba, bár ön biztos jobban ért hozzá.
+Hát gondolom legalábbis a technikai részéhez.
-Mindenesetre kíváncsivá tett, ily fiatalon a bűn nyomába szegődni érdekes merész.
Vendég- Vendég
Re: Városi Könyvtár
Érdeklődve hallgatja a férfi szavait, és próbál minden egyes részletet megjegyezni. Néha-néha vet egy futó pillantást a férfi kezére és vállaira, hátha tesz valamilyen árulkodó mozdulatot, de nem jár sikerrel. Még egy kis rándulás sem, nem hogy valami egetverő bizonyíték érkezne.
- Igen, ebben egyet értek, bár én igencsak hely szűkében vagyok otthon, úgyhogy könyvek felhalmozására nincsenek túl nagy lehetőségeim.
Elhúzza a száját. Imádja kicsi és otthonos lakását, ebből a szempontból viszont tényleg nem túl előnyös.
És ekkor megint rájön, hogy elkalandozott. Dühösen szorítja össze egyik öklét. Az ilyen felelőtlen viselkedés az életébe kerülhet. Tudja jól, és legtöbbször nem is követi el ezt a hibát, csak akkor, ha teljesen biztos benne, hogy az illető a szövetségese, mint Jason. De erről most szó sincs... egyszerűen csak túlzottan belefeledkezik a beszélgetésbe.
- Igen, elég pörgős, izgalmas és ráadásul még előnyös is... mindig az elsők között szerzek tudomást a történésekről.
Tesz egy elismerő bólintást, és halvány mosolyra húzza száját.
- Óh, értem, tehát most szereli be, hát sok sikert.
Elcsodálkozva néz a férfira, és kérdő hangon folytatja.
- Ilyen fiatalon? Mintha maga olyan öreg lenne... kinézetre legalábbis egyáltalán nem az.
+ Nahát, talán végre egy árulkodó jel? Mi más ehetne? Vagy talán... nekem van üldözési mániám?
- Igen, ebben egyet értek, bár én igencsak hely szűkében vagyok otthon, úgyhogy könyvek felhalmozására nincsenek túl nagy lehetőségeim.
Elhúzza a száját. Imádja kicsi és otthonos lakását, ebből a szempontból viszont tényleg nem túl előnyös.
És ekkor megint rájön, hogy elkalandozott. Dühösen szorítja össze egyik öklét. Az ilyen felelőtlen viselkedés az életébe kerülhet. Tudja jól, és legtöbbször nem is követi el ezt a hibát, csak akkor, ha teljesen biztos benne, hogy az illető a szövetségese, mint Jason. De erről most szó sincs... egyszerűen csak túlzottan belefeledkezik a beszélgetésbe.
- Igen, elég pörgős, izgalmas és ráadásul még előnyös is... mindig az elsők között szerzek tudomást a történésekről.
Tesz egy elismerő bólintást, és halvány mosolyra húzza száját.
- Óh, értem, tehát most szereli be, hát sok sikert.
Elcsodálkozva néz a férfira, és kérdő hangon folytatja.
- Ilyen fiatalon? Mintha maga olyan öreg lenne... kinézetre legalábbis egyáltalán nem az.
+ Nahát, talán végre egy árulkodó jel? Mi más ehetne? Vagy talán... nekem van üldözési mániám?
Erica Fadde- Virrasztó
- Hozzászólások száma : 213
Age : 32
Tartózkodási hely : Budapest
Üzenőláda : "Ha a rosszak zavarodnak,
Fojtó lángok kavarognak,
Akkor engem hívj áldottnak."
Karakterlap : Erica Fadde
További karakterek : Jorma Magnus Alatalo
Mesélő
Registration date : 2009. Feb. 06.
Re: Városi Könyvtár
+Hm mit feleljek neki? első alkalommal tán kiadjam magam?
Van valami különleges Sonya-ban de nem tudom mi az.
Azt hiszem kezdem az elején.
-Nos sonya én nem tudom ki maga, de azt tudom más mint a többiek ezt akkor tudtam mikor beléptem a könyvtárba.
-S azt is tudom fegyver is van önnél, tudom lehet most megöl, de nem szeretnék itt tartózkodásom 1-ő hetén harcba keveredni meséljen és én is mesélek erre a szavamat adom.
+Mélyen barátságosan néztem rá s mágiámmal kicsit megpróbáltam megnyugtatni, bár a hatását nem tudom elérte e.
-Tudja nagyon hasonlít valakire aki 1 koron fontos volt nekem.
-És igen több mindent átéltem, mint azt gondolná.
-De nem ez a lényeg. Hallgatom. + Összekulcsoltam kezem és az orromhoz támasztottam, ezzel próbáltam a béke benyomását megnövelni. Eléggé érdekes körülbelül 45 éve nemvolt konfliktusom, bár nem hinném, hogy ettől berozsdásodtam volna hisz 280 évemhez képest ez semmi.
Van valami különleges Sonya-ban de nem tudom mi az.
Azt hiszem kezdem az elején.
-Nos sonya én nem tudom ki maga, de azt tudom más mint a többiek ezt akkor tudtam mikor beléptem a könyvtárba.
-S azt is tudom fegyver is van önnél, tudom lehet most megöl, de nem szeretnék itt tartózkodásom 1-ő hetén harcba keveredni meséljen és én is mesélek erre a szavamat adom.
+Mélyen barátságosan néztem rá s mágiámmal kicsit megpróbáltam megnyugtatni, bár a hatását nem tudom elérte e.
-Tudja nagyon hasonlít valakire aki 1 koron fontos volt nekem.
-És igen több mindent átéltem, mint azt gondolná.
-De nem ez a lényeg. Hallgatom. + Összekulcsoltam kezem és az orromhoz támasztottam, ezzel próbáltam a béke benyomását megnövelni. Eléggé érdekes körülbelül 45 éve nemvolt konfliktusom, bár nem hinném, hogy ettől berozsdásodtam volna hisz 280 évemhez képest ez semmi.
Vendég- Vendég
Re: Városi Könyvtár
Az első mondatra felhúzza szemöldökét. Ilyen gyorsan lebukott volna előtte? Mégis hogyan? Elképzelni sem tudja, ki lehet a férfi, de egyre jobban érdekli.
Mikor a fegyveréről esik szó, önkéntelenül is elneveti magát. Nem jókedvből, inkább hirtelen beállt tehetetlensége és zavara miatt.
- De kérem, ne kiabáljon ennyire... nem hiszem, hogy az emberek nagyon örülnének, ha ezt nagydobra vernénk.
+ Hogy meséljek? Még csak az hiányzik.... csak vadász vagyok, nem bolond...
Végtelenül kedves mosoly ül ki arcára... aki ismeri, ilyenkor már biztosan futásnak eredt volna. Mézesmázos, trécselő hangon folytatja.
- Tehát csak mesélnem kell, és megtudhatom, mi az, amit nem tudok...
Mosolya egy pillanat alatt lehervad, ha a szemével ölni tudna, a férfi már a földön feküdne.
- Fogalmam sincs, miből gondolta, hogy bármit is elárulok magamról, ami privátabb, mint az előző beszélgetésünk. Őszintén, fogalmam sincs, ki lehet, ez zavar is, de sajnos én nem engedhetem meg magamnak, hogy bárkivel elbeszélgessek ügyes-bajos dolgaimról.
Gúnyos mosolyt villant, aztán lassan feláll.
- Ha választanom kell a tudatlanság, és önmagam leleplezése között... azt hiszem, inkább maradok tudatlan. További szép napot.
Sarkon fordul, és visszaindul asztalához a holmijáért. Pár lépés után lassít kicsit. Amit mondott, komolyan gondolta, viszont kíváncsisága még mindig nem hagyja nyugodni. De több annál a büszkesége, mintsem visszaforduljon.
+ Örüljön, hogy nem döftem bele a karót...
Mikor a fegyveréről esik szó, önkéntelenül is elneveti magát. Nem jókedvből, inkább hirtelen beállt tehetetlensége és zavara miatt.
- De kérem, ne kiabáljon ennyire... nem hiszem, hogy az emberek nagyon örülnének, ha ezt nagydobra vernénk.
+ Hogy meséljek? Még csak az hiányzik.... csak vadász vagyok, nem bolond...
Végtelenül kedves mosoly ül ki arcára... aki ismeri, ilyenkor már biztosan futásnak eredt volna. Mézesmázos, trécselő hangon folytatja.
- Tehát csak mesélnem kell, és megtudhatom, mi az, amit nem tudok...
Mosolya egy pillanat alatt lehervad, ha a szemével ölni tudna, a férfi már a földön feküdne.
- Fogalmam sincs, miből gondolta, hogy bármit is elárulok magamról, ami privátabb, mint az előző beszélgetésünk. Őszintén, fogalmam sincs, ki lehet, ez zavar is, de sajnos én nem engedhetem meg magamnak, hogy bárkivel elbeszélgessek ügyes-bajos dolgaimról.
Gúnyos mosolyt villant, aztán lassan feláll.
- Ha választanom kell a tudatlanság, és önmagam leleplezése között... azt hiszem, inkább maradok tudatlan. További szép napot.
Sarkon fordul, és visszaindul asztalához a holmijáért. Pár lépés után lassít kicsit. Amit mondott, komolyan gondolta, viszont kíváncsisága még mindig nem hagyja nyugodni. De több annál a büszkesége, mintsem visszaforduljon.
+ Örüljön, hogy nem döftem bele a karót...
Erica Fadde- Virrasztó
- Hozzászólások száma : 213
Age : 32
Tartózkodási hely : Budapest
Üzenőláda : "Ha a rosszak zavarodnak,
Fojtó lángok kavarognak,
Akkor engem hívj áldottnak."
Karakterlap : Erica Fadde
További karakterek : Jorma Magnus Alatalo
Mesélő
Registration date : 2009. Feb. 06.
Re: Városi Könyvtár
+Meglepett, igen meglepett, felált és elment de talán még nemkéső megált , gondolkodik vajon mitévő legyek.
Nem akarom magam leleplezni de már túl kíváncsivá tettem érzem, ha elengedem félő, hogy később esetleg követne.
Utána szóltam: - Kérem próbáljon megérteni, szerintem 1 cipőben járumk, ha most faképnél hagy, nem hagy választást, nem engedhetem el.
Én higgye el békésen szeretném befejezni, de tudja....+Nem tudtam mit tovább hozzá fűzni ezért megváltoztattam arcom, és 50 évvel öregebbnek mutattam magam néhány pillanatig.
-Nos remélem most már kb. érti.
-Igen azt hiszem muszáj beszélnünk.
+Már nem láttam értelmét tovább titkolózni egy intésre széket toltam a lábához.
-Nos akkor azt hiszem üljön le, és hallgatom.
-Figyelmeztetem ne csináljon hülyeséget a saját érdekében, nem szeretném bántani.
+Tartottam mit fog lépni agyamba már hárító és támadó varázslatok tucatjai furakodtak be.
Nem akarom magam leleplezni de már túl kíváncsivá tettem érzem, ha elengedem félő, hogy később esetleg követne.
Utána szóltam: - Kérem próbáljon megérteni, szerintem 1 cipőben járumk, ha most faképnél hagy, nem hagy választást, nem engedhetem el.
Én higgye el békésen szeretném befejezni, de tudja....+Nem tudtam mit tovább hozzá fűzni ezért megváltoztattam arcom, és 50 évvel öregebbnek mutattam magam néhány pillanatig.
-Nos remélem most már kb. érti.
-Igen azt hiszem muszáj beszélnünk.
+Már nem láttam értelmét tovább titkolózni egy intésre széket toltam a lábához.
-Nos akkor azt hiszem üljön le, és hallgatom.
-Figyelmeztetem ne csináljon hülyeséget a saját érdekében, nem szeretném bántani.
+Tartottam mit fog lépni agyamba már hárító és támadó varázslatok tucatjai furakodtak be.
Vendég- Vendég
Re: Városi Könyvtár
Ahogy Nathaniel utána szól, megfordul, és újabb dühös pillantást vet a férfire. Ahogy elkezd beszélni, a lány csak szemeit forgatja, és már épp közbevágna, mikor a férfi arca megváltozik. Ez annyira meglepi, hogy egy hosszú pillanatig levegőt is elfelejt venni. Megdermedve néz rá, és már épp kezdene sápítozni, mikor a szék alátolódik, ő pedig lehuppan rá. Egyre furcsábban érzi magát, és egyre jobban összezavarodik. Egyetlen természetfeletti sem jut eszébe, akinek ilyen ereje lehet, és hozzá ilyen "barátságosan" viselkedjen. Nyel egyet, aztán lassan sikerül lenyugodnia.
- Szóval hallgat? Remek...
Végre visszatért hangja, és erre hangsúlyt is fektet annak gúnyos-élcelődő használatával.
- Ezt nem fogom itt megtárgyalni magával. Lehet, hogy a kis trükkjeit nem látja senki, mert messze vannak, viszont fülük az van.
Karba teszi kezeit, és tüntetően néz a férfi szemeibe. De kezd rájönni, hogy úgysem fogja megúszni beszéd nélkül, úgyhogy körbenéz gyorsan, és mikor nem lát senkit, nagyot sóhajt, és az asztalt nézve belekezd.
- Jól van... szóval beszélnem kell... én ilyet nem tudok csinálni.- Itt elhúzza kezét az arca előtt, utalva az előbbi mutatványra. - És fogalmam sincs, mekkora esélyem lenne akár egyetlen karcolást is ejteni magán, nem hogy megölni, ami a dolgom lenne ugyebár. Merthogy... ugyebár vadász vagyok. És kifejezetten zavar, hogy bár sejtem, maga ki lehet, de még mindig nem vagyok biztos benne. Úgyhogy... most, hogy én őszinte voltam, maga is játszon nyílt lapokkal, kérem.
- Szóval hallgat? Remek...
Végre visszatért hangja, és erre hangsúlyt is fektet annak gúnyos-élcelődő használatával.
- Ezt nem fogom itt megtárgyalni magával. Lehet, hogy a kis trükkjeit nem látja senki, mert messze vannak, viszont fülük az van.
Karba teszi kezeit, és tüntetően néz a férfi szemeibe. De kezd rájönni, hogy úgysem fogja megúszni beszéd nélkül, úgyhogy körbenéz gyorsan, és mikor nem lát senkit, nagyot sóhajt, és az asztalt nézve belekezd.
- Jól van... szóval beszélnem kell... én ilyet nem tudok csinálni.- Itt elhúzza kezét az arca előtt, utalva az előbbi mutatványra. - És fogalmam sincs, mekkora esélyem lenne akár egyetlen karcolást is ejteni magán, nem hogy megölni, ami a dolgom lenne ugyebár. Merthogy... ugyebár vadász vagyok. És kifejezetten zavar, hogy bár sejtem, maga ki lehet, de még mindig nem vagyok biztos benne. Úgyhogy... most, hogy én őszinte voltam, maga is játszon nyílt lapokkal, kérem.
Erica Fadde- Virrasztó
- Hozzászólások száma : 213
Age : 32
Tartózkodási hely : Budapest
Üzenőláda : "Ha a rosszak zavarodnak,
Fojtó lángok kavarognak,
Akkor engem hívj áldottnak."
Karakterlap : Erica Fadde
További karakterek : Jorma Magnus Alatalo
Mesélő
Registration date : 2009. Feb. 06.
Re: Városi Könyvtár
+Remek csak használt a kis jelenetem kezdtem merően megijedni, hogy makacskodik még 1 sort.
-Khm. Először is ne aggódjon most már nem halhat minket senki elintézem +Azzal egy apró varázsigével megoldottam mindent.
-Nos igen vadász ennek örülök, jómagam mágus volnék.
-És tudom néhány vadász éppúgy megölne engem mint bármelyik vámpírt.
-De azt hiszem 1 oldalon állunk, immáron 287 éves vagyok, semmiség higgyen nekem hisz tudtommal van pár száz éves vámpír nem is kevés.
+Közben leültem Sonyaval szemben.
-Nos mikor annyi idős lehettem mint maga, a klánomat és szerelmemet megölte egy vámpír klán, persze mi se voltunk különbek.
-De azt hiszem ennek ellenére se ölök meg egy vámpírt csak úgy, ebben különbözünk.
-Tudja ők is valaha emberek voltak, persze az örültekkel végzek, de aki tudja hol a helye azt inkább békében hagyom, elvégre ez 250 éve működik. A vérfarkasok okosabbak általában annál, hogy örülten viselkedjenek. Legalábbis tapasztalataim szerint.
+Magam is meglepődtem mennyire felszabadultam, de örültem,hogy végre valakinek mesélhetek bármiről.
-Szóval velem azt hiszem ez a helyzet, elkellenek ebben a városban is ismerősök, és gondoltam ön több vadászt esetleg 1-2 mágust ismer, sőt talán még azt is tudja mennyire kedvelik az éjszaka lényei eme várost mert nekem fogalmam sincs.
+Remélem sikerül megnyugtatnom. Ábrázatomon mágiámmal folyamatosan békésebb kisugárzás próbálok kelteni.
-Nos miután elárulta hogy ki maga, és remélem nem a mágus ölő fajtából. Azt hiszem békésen haza engedhetem, ha elakar menni hát tessék, de tudja ha segítség kell és az a jó célt szolgálja a vadászok számíthatnak rám.
-De ha az itteni vadászok eszetlen barbárok akkor azt hiszem nem leszünk jóban.
+Most felvettem egy kicsit ijesztőbb arcot de szerintem a nő minden szavam értette.
-Nos a döntés az ön kezében van.
-Khm. Először is ne aggódjon most már nem halhat minket senki elintézem +Azzal egy apró varázsigével megoldottam mindent.
-Nos igen vadász ennek örülök, jómagam mágus volnék.
-És tudom néhány vadász éppúgy megölne engem mint bármelyik vámpírt.
-De azt hiszem 1 oldalon állunk, immáron 287 éves vagyok, semmiség higgyen nekem hisz tudtommal van pár száz éves vámpír nem is kevés.
+Közben leültem Sonyaval szemben.
-Nos mikor annyi idős lehettem mint maga, a klánomat és szerelmemet megölte egy vámpír klán, persze mi se voltunk különbek.
-De azt hiszem ennek ellenére se ölök meg egy vámpírt csak úgy, ebben különbözünk.
-Tudja ők is valaha emberek voltak, persze az örültekkel végzek, de aki tudja hol a helye azt inkább békében hagyom, elvégre ez 250 éve működik. A vérfarkasok okosabbak általában annál, hogy örülten viselkedjenek. Legalábbis tapasztalataim szerint.
+Magam is meglepődtem mennyire felszabadultam, de örültem,hogy végre valakinek mesélhetek bármiről.
-Szóval velem azt hiszem ez a helyzet, elkellenek ebben a városban is ismerősök, és gondoltam ön több vadászt esetleg 1-2 mágust ismer, sőt talán még azt is tudja mennyire kedvelik az éjszaka lényei eme várost mert nekem fogalmam sincs.
+Remélem sikerül megnyugtatnom. Ábrázatomon mágiámmal folyamatosan békésebb kisugárzás próbálok kelteni.
-Nos miután elárulta hogy ki maga, és remélem nem a mágus ölő fajtából. Azt hiszem békésen haza engedhetem, ha elakar menni hát tessék, de tudja ha segítség kell és az a jó célt szolgálja a vadászok számíthatnak rám.
-De ha az itteni vadászok eszetlen barbárok akkor azt hiszem nem leszünk jóban.
+Most felvettem egy kicsit ijesztőbb arcot de szerintem a nő minden szavam értette.
-Nos a döntés az ön kezében van.
Vendég- Vendég
Re: Városi Könyvtár
Egy mágus. Erre számított volna ma ébredéskor a legkevésbé. De ez az ő formája... mindig belebotlik valakibe.
Végighallgatja a történetet, helyenként szörnyülködik magában egy sort, helyenként undor és megvetés fészkeli be magát bensőjébe.
- Hát... sajnálom a történteket... azt hiszem.
Bár valójában cseppet sem empatikus, annyit már megtanult, hogy ilyenkor ezt kell mondani.
- Velem nem történt ilyen tragikus dolog... viszont elég volt hozzá, hogy ezt az utat válasszam.
Nagy levegőt vesz, aztán gyászos hangon folytatja.
- Afelől kétségeim vannak, mennyire állunk egy oldalon. Attól, hogy írtja azokat a dögöket, még ugyanúgy egy közülük... ha nem is a rosszabb fajtából.
Halványan elmosolyodik, aztán folytatja.
- Egy vadászt ismerek itt, mágusokat pedig nem igazán. Ami pedig a helyi barbár vadászokat illeti... nos, nem mindegyik barbár, csak én.
Elégedett mosoly terül el arcán, aztán tovább beszél csevegő hangon.
- És nem konkrétan mágusölő... nem vagyok válogatós. De úgy veszem ki, ez némi problémát jelent magának. Az én filozófiám viszont, hogy egyik sem érdemel könyörületet... akár ember volt, akár nem, már egyáltalán nem az. És ez szerintem így van rendjén. De nekem nem feladatom, hogy erről bárkit meggyőzzek.
Feljebb csúszik a széken, és felkészül rá, hogy bármelyik pillanatban felpattanjon és magára hagyja a mágust. Likvidálnia kéne... de nem tudja, hogyan tehetné egyáltalán, itt egyébként sem tehetné, és egyenlőre egyébként se akarja.
Végighallgatja a történetet, helyenként szörnyülködik magában egy sort, helyenként undor és megvetés fészkeli be magát bensőjébe.
- Hát... sajnálom a történteket... azt hiszem.
Bár valójában cseppet sem empatikus, annyit már megtanult, hogy ilyenkor ezt kell mondani.
- Velem nem történt ilyen tragikus dolog... viszont elég volt hozzá, hogy ezt az utat válasszam.
Nagy levegőt vesz, aztán gyászos hangon folytatja.
- Afelől kétségeim vannak, mennyire állunk egy oldalon. Attól, hogy írtja azokat a dögöket, még ugyanúgy egy közülük... ha nem is a rosszabb fajtából.
Halványan elmosolyodik, aztán folytatja.
- Egy vadászt ismerek itt, mágusokat pedig nem igazán. Ami pedig a helyi barbár vadászokat illeti... nos, nem mindegyik barbár, csak én.
Elégedett mosoly terül el arcán, aztán tovább beszél csevegő hangon.
- És nem konkrétan mágusölő... nem vagyok válogatós. De úgy veszem ki, ez némi problémát jelent magának. Az én filozófiám viszont, hogy egyik sem érdemel könyörületet... akár ember volt, akár nem, már egyáltalán nem az. És ez szerintem így van rendjén. De nekem nem feladatom, hogy erről bárkit meggyőzzek.
Feljebb csúszik a széken, és felkészül rá, hogy bármelyik pillanatban felpattanjon és magára hagyja a mágust. Likvidálnia kéne... de nem tudja, hogyan tehetné egyáltalán, itt egyébként sem tehetné, és egyenlőre egyébként se akarja.
Erica Fadde- Virrasztó
- Hozzászólások száma : 213
Age : 32
Tartózkodási hely : Budapest
Üzenőláda : "Ha a rosszak zavarodnak,
Fojtó lángok kavarognak,
Akkor engem hívj áldottnak."
Karakterlap : Erica Fadde
További karakterek : Jorma Magnus Alatalo
Mesélő
Registration date : 2009. Feb. 06.
Re: Városi Könyvtár
+Na kellemes mondhatom épp az érzelem mentes robot barbár asszonyt fogtam ki.
-Hát megértem önt, soha nem örültem annak ami vagyok de ha már mágus vagyok szeretném a jó oldal felé billenteni a tehetségemet.
-Sajnálatos, hogy bizonyosan harcolunk majd egymással, de remélem sikerül másképp megoldanunk.
-Tudja nemmindenki gonosz azért mert más.
-A hatalom igen sok embert gonosszá tesz de nem mindenkit.
-Sajnálattal halom eme szavakat az ön szájából.
+Hm nem tudom hogy győzhetném meg.
-Nos rendben van hát akkor viszont látásra sonya jó volt önnel.
+Muszáj megtennem életem lepergetni előtte.
Majd elhaladva mellette, megérintettem a vállát és lepergettem egész életem hátha ez segít.
Nem tudom mért tettem talán valami belső sugallat tán a hasonlóság rég elhunyt szerelmem és közötte nem tudom.
De háttal Sonya-nak megáltam és csak vártam......
-Hát megértem önt, soha nem örültem annak ami vagyok de ha már mágus vagyok szeretném a jó oldal felé billenteni a tehetségemet.
-Sajnálatos, hogy bizonyosan harcolunk majd egymással, de remélem sikerül másképp megoldanunk.
-Tudja nemmindenki gonosz azért mert más.
-A hatalom igen sok embert gonosszá tesz de nem mindenkit.
-Sajnálattal halom eme szavakat az ön szájából.
+Hm nem tudom hogy győzhetném meg.
-Nos rendben van hát akkor viszont látásra sonya jó volt önnel.
+Muszáj megtennem életem lepergetni előtte.
Majd elhaladva mellette, megérintettem a vállát és lepergettem egész életem hátha ez segít.
Nem tudom mért tettem talán valami belső sugallat tán a hasonlóság rég elhunyt szerelmem és közötte nem tudom.
De háttal Sonya-nak megáltam és csak vártam......
Vendég- Vendég
Re: Városi Könyvtár
Elgondolkozik a férfi szavain.
- Nem hiszem, hogy lenne más út... legfeljebb a közeli jövőben.
Érdekesnek gondolja, hogy a mágus éppen erről akarja őt meggyőzni. Mintha azt akarná mondani, hogy akár egy vámpír is lehet jószívű... őrültség a javából. De talán jobb lesz, ha tovább nem idegesíti ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal, úgyhogy befogja a száját, és csak bólint néha.
- Higgye el, én csak azt mondtam, amit gondolok... a hazudozás, amikor valakivel egyenesen kezdek beszélni, nem az én asztalom.
A hirtelen köszönés kibillenti nyugodt mélázásából, és egy pillanatra talán még el is csodálkozik. Bólint neki, és mormol egy "jó éjszakát"-féle mondatot. Maga elé néz, és éppen felállni készülne, mikor megérez egy kezet a vállán, és emlékek sokasága tódul a fejébe. Az ismeretlen helyek és személyek elárasztják elméjét, és eltompítják gondolatait. Gyors képsorként vetül le előtte egy élet... vagyis nem is tudja megállapítani, hogy egy élet-e egyáltalán, mert sokkal többnek érzi az időt, mint amennyi egy normális ember élete. Beletelik pár percbe, mire ráismer részletekre, amiket előbb hallott, és rájön, hogy mindez Nathaniel élete.
Elborzadva ül a széken. Most örül csak igazán, hogy nem állt fel az előbb. Pár percig szótlanul ül, levegőért kapkod, aztán feláll, és a férfi mellé sétál.
- Ez... sok.
Nyögi ki végül erőtlenül a tömör véleményt. Persze így már sok dolog tisztább és világosabb, viszont nem tudja eldönteni, mi is volt ezzel a férfi célja.
- Nem tudom, miért csinálta ezt... de remélem nem vár semmit viszont, mert ha mégis, sajnos csalódnia kell.
Ezer kérdést tenne most fel legszívesebben, de nincs se energiája, se hangja a további faggatózáshoz.
- Viszont amit akartam, megtudtam. Most pedig... majd találkozunk. Azt hiszem, tudom, hol kereshetem.
Émelyegve, kissé rogyadozva, de eljut holmijáig, felkapkodja, aztán elindul a kijárat felé.
- Nem hiszem, hogy lenne más út... legfeljebb a közeli jövőben.
Érdekesnek gondolja, hogy a mágus éppen erről akarja őt meggyőzni. Mintha azt akarná mondani, hogy akár egy vámpír is lehet jószívű... őrültség a javából. De talán jobb lesz, ha tovább nem idegesíti ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal, úgyhogy befogja a száját, és csak bólint néha.
- Higgye el, én csak azt mondtam, amit gondolok... a hazudozás, amikor valakivel egyenesen kezdek beszélni, nem az én asztalom.
A hirtelen köszönés kibillenti nyugodt mélázásából, és egy pillanatra talán még el is csodálkozik. Bólint neki, és mormol egy "jó éjszakát"-féle mondatot. Maga elé néz, és éppen felállni készülne, mikor megérez egy kezet a vállán, és emlékek sokasága tódul a fejébe. Az ismeretlen helyek és személyek elárasztják elméjét, és eltompítják gondolatait. Gyors képsorként vetül le előtte egy élet... vagyis nem is tudja megállapítani, hogy egy élet-e egyáltalán, mert sokkal többnek érzi az időt, mint amennyi egy normális ember élete. Beletelik pár percbe, mire ráismer részletekre, amiket előbb hallott, és rájön, hogy mindez Nathaniel élete.
Elborzadva ül a széken. Most örül csak igazán, hogy nem állt fel az előbb. Pár percig szótlanul ül, levegőért kapkod, aztán feláll, és a férfi mellé sétál.
- Ez... sok.
Nyögi ki végül erőtlenül a tömör véleményt. Persze így már sok dolog tisztább és világosabb, viszont nem tudja eldönteni, mi is volt ezzel a férfi célja.
- Nem tudom, miért csinálta ezt... de remélem nem vár semmit viszont, mert ha mégis, sajnos csalódnia kell.
Ezer kérdést tenne most fel legszívesebben, de nincs se energiája, se hangja a további faggatózáshoz.
- Viszont amit akartam, megtudtam. Most pedig... majd találkozunk. Azt hiszem, tudom, hol kereshetem.
Émelyegve, kissé rogyadozva, de eljut holmijáig, felkapkodja, aztán elindul a kijárat felé.
Erica Fadde- Virrasztó
- Hozzászólások száma : 213
Age : 32
Tartózkodási hely : Budapest
Üzenőláda : "Ha a rosszak zavarodnak,
Fojtó lángok kavarognak,
Akkor engem hívj áldottnak."
Karakterlap : Erica Fadde
További karakterek : Jorma Magnus Alatalo
Mesélő
Registration date : 2009. Feb. 06.
Re: Városi Könyvtár
+Elszomorít de ez van. Semmi másra nem vágyok csak haza menni és berúgni de úgy igazán.
-Várjon Sonya ezt hagy adjam oda a névjegyem bármikor hívhat a viszont látásra.
+Hát hiába minden szóval ezt gondolják rólam.Elszomorít, most nagyon kavarog a fejem, gondolkodom sajnos mi mágusok ilyenek vagyunk.
-Várjon Sonya ezt hagy adjam oda a névjegyem bármikor hívhat a viszont látásra.
+Hát hiába minden szóval ezt gondolják rólam.Elszomorít, most nagyon kavarog a fejem, gondolkodom sajnos mi mágusok ilyenek vagyunk.
Vendég- Vendég
Re: Városi Könyvtár
*** Átkötés ***
Fogalmam nincs, merre is induljak, amikor kilépek a kávézóból. Nem is figyelem az utat az első percekben, csak megyek, az orrom után, belső világom háborgása felemészti minden energiámat. Percekbe telik, mire kilátok a fájdalom és kétségbeesés hullámai mögül, s már nem csak automatikusan kerülgetem a járókelőket.
Alig pár lépés után egy buszmegálló látványa rángat vissza teljesen a valóságba. A csinos kis átlátszó esőbeálló plexi falán vázlatos várostérkép, a különböző busz és egyéb vonalakkal, a látnivalók, és fontosabb pontok megjelölésével. Előhalászom a háromnapos salátává degradálódott Martigny térképemet, s a kettővel együtt egy elég jó képet alkotok a lehetőségeimről, s tervet készítek a nap további, már igencsak rövid felére nézve.
Elsőnek visszabuszozok a városközpontba, s egy automatánál nagyobb mennyiségű készpénzt veszek fel. Nem jó dolog magamnál tartani, de mostantól ritkán kívánom használni a hitelkártyámat. Aztán megcélzom az első túraboltot, a veszek egy hálózsákot. Még megkeresem a könyvtárat, ahová holnap menni akarok, s aztán felszállok egy buszra, mely egy kis peremvárosba, hegyi falucskába visz ki. Itt keresek egy még nem lakott nyaralót, s annak teraszán éjszakázom a hálózsákban. Így nem vagyok emberek között, ha mégis rám törne a végzetem, kisebb eséllyel keverek bajt.
*** Könyvtár ***
Másnap gyűrötten, de elszántam váltok jegyet a könyvtárba, s ott keresem a 22 évvel ezelőtti helyi lap nyári számait. Tudom, hogy a nyaralás után történhetett az eset, hisz különben Claus aligha mehetett volna külföldre, amíg a nyomozás folyik. Elmélyülök a keresgélésben, majd kijegyzetelem, hol találok anyagokat, s nekiállok az elolvasásuknak, de nem akarok mindent egy nap alatt a fejembe tömni. Sok szünettel, gondolkodással, tépelődéssel telik a nap, s kevés evéssel, mert nincs nagyon étvágyam. Éjszaka ugyanúgy és ugyanott „csövezek”.
Így telik el pár nap, s közben persze megpróbálok az apám nyomára bukkanni. Már tudom, melyik iskolába járt, kik voltak az osztálytársai. Végül egyik nap ötletként beregelek egy pár közösségi portálra, s ott próbálkozom. Magam sem számítok rá, hogy az egyik helyen ráakadok, de a főbb adatok passzolnak.
Claus jelenleg Bern mellett él, s boldog, három gyerekes családapa. Ennyit arról, hogy hiányzik-e neki egy felnőtt, soha nem látott gyerek.
Izgatottam beszkenneltetem az egyik fényképet anyámról és Clausról, majd egy saját fotóval együtt felteszem a személyes képekhez, majd megjelölöm Claust ismerősnek, s várok, közben a cikkeket olvasom.
Aznap délután érkezik tőle egy üzenet, s megkezdődik az első párbeszéd.
„Ez valami vicc?”
„Bárcsak az lenne! Örökölhettem tőled valamit, ami veszélyt jelent rám nézve?”
„Beszélnünk kell!”
Erre már csak a mobilszámomat adom meg, s várom a hívást. Nagyjából egy óra múlva cseng ki.
- Martin?
- Igen.
- Hogy találtál meg?
- A fényképet találtam meg, s amikor ránéztem megéreztem, hogy te vagy az.
A másik oldalról hosszú hallgatás.
- Jövőbelátás? Telepátia?
- Igen.
Egy hatalmas sóhaj.
- Fiam, veszélyben vagy, valóban. Nincsenek rémálmaid?
- De vannak. Nagyjából négy napja tudom, mi fog velem történni. Utánad jöttem Svájcba, s összeakadtam egy vadásszal.
Egy nyögés.
- Apa, az a nő tud a 22 évvel ezelőtti ügyedről is, meg akar találni. Ti is veszélyben vagytok. Nem akarok belemászni az életedbe, csak azért kerestelek meg, hogy figyelmeztesselek! Nyomozó, és vadász. Meg fog találni! – hadarom egy szuszra.
- Köszönöm, hogy szóltál. Akkor elutazunk egy időre külföldre. Ezen a számon elérlek, vagy a neten, ugye?
- Igen.
- Martin, keresd meg a falkát a városban! Írok egy pár címet neked üzenetben, ahol próbálkozhatsz. Ők segítenek majd.
- Köszönöm!
- Most megyek, mert sürget az idő. Gyorsan kell lépnem.
- Vigyázzatok magatokra!
- Te is!
S ennyi. Nagyot sóhajtok, leteszem, hátradőlök a széken, s lehunyom a szemem. Eddig jó. Eddig ez így jó. Hogy velem mi lesz, az fele ennyire se érdekel, de a három gyerek …
Fogalmam nincs, merre is induljak, amikor kilépek a kávézóból. Nem is figyelem az utat az első percekben, csak megyek, az orrom után, belső világom háborgása felemészti minden energiámat. Percekbe telik, mire kilátok a fájdalom és kétségbeesés hullámai mögül, s már nem csak automatikusan kerülgetem a járókelőket.
Alig pár lépés után egy buszmegálló látványa rángat vissza teljesen a valóságba. A csinos kis átlátszó esőbeálló plexi falán vázlatos várostérkép, a különböző busz és egyéb vonalakkal, a látnivalók, és fontosabb pontok megjelölésével. Előhalászom a háromnapos salátává degradálódott Martigny térképemet, s a kettővel együtt egy elég jó képet alkotok a lehetőségeimről, s tervet készítek a nap további, már igencsak rövid felére nézve.
Elsőnek visszabuszozok a városközpontba, s egy automatánál nagyobb mennyiségű készpénzt veszek fel. Nem jó dolog magamnál tartani, de mostantól ritkán kívánom használni a hitelkártyámat. Aztán megcélzom az első túraboltot, a veszek egy hálózsákot. Még megkeresem a könyvtárat, ahová holnap menni akarok, s aztán felszállok egy buszra, mely egy kis peremvárosba, hegyi falucskába visz ki. Itt keresek egy még nem lakott nyaralót, s annak teraszán éjszakázom a hálózsákban. Így nem vagyok emberek között, ha mégis rám törne a végzetem, kisebb eséllyel keverek bajt.
*** Könyvtár ***
Másnap gyűrötten, de elszántam váltok jegyet a könyvtárba, s ott keresem a 22 évvel ezelőtti helyi lap nyári számait. Tudom, hogy a nyaralás után történhetett az eset, hisz különben Claus aligha mehetett volna külföldre, amíg a nyomozás folyik. Elmélyülök a keresgélésben, majd kijegyzetelem, hol találok anyagokat, s nekiállok az elolvasásuknak, de nem akarok mindent egy nap alatt a fejembe tömni. Sok szünettel, gondolkodással, tépelődéssel telik a nap, s kevés evéssel, mert nincs nagyon étvágyam. Éjszaka ugyanúgy és ugyanott „csövezek”.
Így telik el pár nap, s közben persze megpróbálok az apám nyomára bukkanni. Már tudom, melyik iskolába járt, kik voltak az osztálytársai. Végül egyik nap ötletként beregelek egy pár közösségi portálra, s ott próbálkozom. Magam sem számítok rá, hogy az egyik helyen ráakadok, de a főbb adatok passzolnak.
Claus jelenleg Bern mellett él, s boldog, három gyerekes családapa. Ennyit arról, hogy hiányzik-e neki egy felnőtt, soha nem látott gyerek.
Izgatottam beszkenneltetem az egyik fényképet anyámról és Clausról, majd egy saját fotóval együtt felteszem a személyes képekhez, majd megjelölöm Claust ismerősnek, s várok, közben a cikkeket olvasom.
Aznap délután érkezik tőle egy üzenet, s megkezdődik az első párbeszéd.
„Ez valami vicc?”
„Bárcsak az lenne! Örökölhettem tőled valamit, ami veszélyt jelent rám nézve?”
„Beszélnünk kell!”
Erre már csak a mobilszámomat adom meg, s várom a hívást. Nagyjából egy óra múlva cseng ki.
- Martin?
- Igen.
- Hogy találtál meg?
- A fényképet találtam meg, s amikor ránéztem megéreztem, hogy te vagy az.
A másik oldalról hosszú hallgatás.
- Jövőbelátás? Telepátia?
- Igen.
Egy hatalmas sóhaj.
- Fiam, veszélyben vagy, valóban. Nincsenek rémálmaid?
- De vannak. Nagyjából négy napja tudom, mi fog velem történni. Utánad jöttem Svájcba, s összeakadtam egy vadásszal.
Egy nyögés.
- Apa, az a nő tud a 22 évvel ezelőtti ügyedről is, meg akar találni. Ti is veszélyben vagytok. Nem akarok belemászni az életedbe, csak azért kerestelek meg, hogy figyelmeztesselek! Nyomozó, és vadász. Meg fog találni! – hadarom egy szuszra.
- Köszönöm, hogy szóltál. Akkor elutazunk egy időre külföldre. Ezen a számon elérlek, vagy a neten, ugye?
- Igen.
- Martin, keresd meg a falkát a városban! Írok egy pár címet neked üzenetben, ahol próbálkozhatsz. Ők segítenek majd.
- Köszönöm!
- Most megyek, mert sürget az idő. Gyorsan kell lépnem.
- Vigyázzatok magatokra!
- Te is!
S ennyi. Nagyot sóhajtok, leteszem, hátradőlök a széken, s lehunyom a szemem. Eddig jó. Eddig ez így jó. Hogy velem mi lesz, az fele ennyire se érdekel, de a három gyerek …
Martin Sean Bertolli- Falkatag
- Hozzászólások száma : 51
Karakterlap : Martin Sean Bertolli
Registration date : 2009. May. 25.
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|
Vas. Aug. 23, 2015 11:01 am by A Paradoxon Ura
» Kérdések, problémák
Szomb. Ápr. 23, 2011 12:25 pm by A Paradoxon Ura
» 6.66-os kísérlet
Hétf. Nov. 15, 2010 7:25 pm by Azathoth
» Városi Park
Hétf. Nov. 15, 2010 1:52 pm by Loki Redback
» Nicole Drake búvóhelye
Szomb. Szept. 04, 2010 12:32 pm by Nicole Drake
» Nicole Drake
Csüt. Szept. 02, 2010 11:24 pm by Nicole Drake
» Régi könyvesbolt
Vas. Aug. 15, 2010 9:18 pm by Isabella Turnblack
» Várfal
Pént. Aug. 13, 2010 11:21 pm by Isabella Turnblack
» Lucie Eliza Black
Kedd Aug. 10, 2010 9:48 pm by Lucie Eliza Black