Re: Az Elízium

by **A Paradoxon Ura** Vas. Júl. 26, 2009 4:16 pm

Corvinus Egyetem Főépület

Jelenlegi résztvevők:
- Anton Smith
- Dominique Chabrol
- Jessica Reeves (lemorzsolódott? )
- Őrségi Minóra
- Anabelle Leroi

5. Kör (Cirka 50mps – 100mps környékén jártok)

Dominique Chabrol

Szinte az utolsó cseppig kiszívod áldozatod elátkozott vitaejét miközben munkára bírod magadban holt tested regenerációja érdekében ám a benned lakozó Fenevad többre vágyik el akarja emészteni áldozatod lelkét magába akarja kebelezni örült módjára kezdi tépkedni a lélek kárhozott kapcsait melyek a holt testhez béklyozzák, ám a Fenevad ténykedése kapcsán más földön túli hangok is az agyadba hatolnak a Fátylon túlról a Mélység magának követeli a jussát és nem kívánja átengedni másnak.
Dominique Chabrol: Állóképesség: 9 (max) / 7 (aktuális)

Anton Smith

A vér erejét segítségül hívva magadra csavarod az elme eltompítóját a Fátyol hatalmával láthatatlanná válsz a terem egyik „nyugodt” és elhagyatott részén majd koncentrálva a kárhozott vitaedet helyreállítod a testeden esett kárt persze a bosszantóan zavaró mocsoktól egyenlőre nem tudsz megszabadulni testedről.
Anton Smith: Állóképesség: 4 (max) / 4 (aktuális)

Őrségi Minóra

A terv körvonalazódik a gondolataid között és már neki is iramodnál amikor szinte a semmiből lecsap rád támadód egyik karmos mancsa, valamennyire sikerül elvezetned a támadást de még így is csontrepesztő erejű, nem is nagyon akarsz belegondolni mi történt volna ha telibe talál. Tovább gördülsz a padlón miközben megállapítod egy esetleg több bordád is eltörhetett, felpattansz és iszkolsz a terem fala felé a szörnyű gigász irányában nyomodban a csalódott és felbőszült üvöltést hallató farkasfattyal, aztán az utolsó pillanatban félre vágódsz és hallod a hátad mögött a két hatalmas test csattanását.
Őrségi Minóra: Állóképesség: 18 (max) / 14 (aktuális)

Anabelle Leroi

Képességed határait feszegetve a legtöbb hercegi hasonmást próbálod létrehozni (4 fő) és mozgásban tartani. Ténykedésed egy kis zavart okoz a támadók soraiban egy kicsit megdermed a harc és páran valószínűleg az után kezdenek el vizsgálódni, hogy kinek van ideje és szabadsága ilyen elterelő hadműveletet végrehajtani. Egyenlőre úgy tűnik még nem szúrtak ki. A Herceg és belső udvartartása ez idő alatt megpróbálja megroppantani az őket körülvevő pillanatnyilag megtorpanó halálos gyűrű egy pontját.
Anabelle Leroi: Állóképesség: 5 (max) / 4 (aktuális)

Primus Aelius

Talpig a széttépett ifjak vérében állva hirtelen egy óriási farkasfatty tűnik fel és a két gigászi test egymásnak csapódik. Borotvaéles fogak és karmok marnak a betegesen zöld elszarusodott penészes bőrbe, halott húscafatok röppennek szerte szét.
Primus Aelius: Állóképesség: 18 (max) / 1o (aktuális)

by **Dominique Chabrol** Hétf. Júl. 27, 2009 9:33 pm

A bódító érzést felváltja egy erősebb, agresszívabb késztetés. A vad lendül és tép, magáénak követeli a lény lényegét. Dominique elméje érzékeli a fenyegetést, de nem hátrál meg. A külvilág harcát felváltja egy gigászibb küzdelem. Az elméjére csavarodó sötétség össze akarja roppantani, megsemmisíteni az erőt mely megpróbálván vele dacolni, elvenne egy általa jogosnak vélt darabot.
De a nő elméje nem enged, elébe áll a kihívásnak és dacol az erővel. Ezen a síkon már nem fontos a logika csak a hatalom a birtoklás s Dominique kockáztat. Fel sem fogva a veszélyt hogy őt magát is beszippanthatja a feneketlen mélység.
AKARJA az áldozat lényegét !
A vadnak utat engedve s ő maga is mellé állva elköveteli a fiatal testvér elméjének legsötétebb zugát is....

by **Őrségi Minóra** Szomb. Aug. 01, 2009 8:02 pm

A farkas agyarai megvillannak a beszűrődő tompa holdfényben. Acélos mancsa, mely éles karmokban végződik, lecsap…
Minden villámgyorsan történik, de mégis olyan lassúnak látja a történteket, mintha egy feketelyuk keletkezett volna az ütés pillanatában és beszippantaná az időt. A fájdalom melyet a bordatörésnek okoznia kellett volna csak tompa szúrásként érzékel. Agya még a megszokottabbnál is gyorsabban pörög. Nem törődik a sérüléseivel! Nemegyszer kijátszotta már a halált, és eltökélte: „Nem most fogja utolérni a Kaszás!”
~A terv kész, csak végre kell hajtani!- gördül végig a véráztatta fenyőpadlón, mely úgy szívja magába a viteát, mint éhes vámpír öleléskor. A nem is olyan rég még csodásan szép halványzöld estélyie most véráztatta rongyként feszült a nő vékony alakjára. A tompa fájdalom ellenére is, mint egy fürge gepárd indult meg a vámpírfenevad felé, akitől a védelmet remélte… Aztán már csak a két hatalmas test csattanását hallotta. Ámulva bámulta a gigászi szörnyek ádáz küzdelmét. Lenyűgözve figyelte a vérfarkas inas, zömök testét, a szénfekete bundáját amelyen ezüst csillámok táncolnak, ahogy a hatalmas test megrázkódik. Nem is értette, hogy ez a fenséges lény, hogy hódolhat be a lázadóknak, hisz bár most elég dühödt, de tekintete intelligenciáról árulkodik. Minóra nem tudta, hogy viszonyul a Herceg és az udvartartása a vérfarkasokhoz, de ő ebből a röpke találkozásból azt a következtetést vonta le, jobb jóban lenni velük! Vagy legalább is megtartani a tisztes távolságot.
Aztán a pillantása a farkasról a szőke lányra tévedt, aki a vámpírfenevadtól alig pár lépésnyire kuporgott és úgy tűnt észre sem vesz a két lény összecsapásából semmit. Épp bőszen táplálkozott. Szemében sóvárgó vágy fénylett, ahogy áldozata nyakára tapasztotta ajkát.
Minórának eszébe jutott Dominique Chabrol, akivel nem is oly rég találkozott és együttműködést ígért neki mielőtt betörtek volna a lázadók. A harc során megpróbált neki segíteni, de mikor a másik nő elmerült a táplálkozásba ott kellett hagynia. Most pedig ennek a lánynak kell segítenie, hisz mondhatni ő sodorta bajba. Óvatosan odakúszott hozzá (Lopakodás 3) közben kezében görcsösen szorongatja a hajtűjét és szüntelen a két közelben viaskodó teremtményt lesi. A szőkeség mellé érve sürgető, de mégis lágy hangon suttogni kezd neki, hátha feleszmél és arrébb tudja hívni a harc pereméről.
-Hé, arrébb kell jönnöd vele!- hangja halk volt, nehogy felhívja magukra a figyelmet, de mégis határozott. Nem tudta eljutottak-e a szavai a lány tudatáig vagy a benne vérre vágyó fenevad morgása elnyom mindent, de reménykedett, és míg várt ismét felnézett a titáni fenevadakra és éberen (Éberség 3) követte nyomon minden egyes mozdulatukat. Közben pedig ez járt az agya: „Vajon meddig tart még ez a mészárlás? Talán mindannyian itt pusztulunk, ahogy a hajnal első sugarai utat törnek a tintafekete égbolton…”
De ezen ráér még aggódni, hisz a terem falán lévő antik óra mutatója oly lassan jelezte az idő múlását, mintha sosem akarna véget érni ez az éjszaka…

by **Anabelle Leroi** Csüt. Aug. 13, 2009 12:01 pm

*Szerencséjére tette, bár, sikerült zavart kelteni, s ezzel elérnie, hogy a pillanatnyi tétlenséget kihasználva a herceg és udvartartása ellentámadásba lendüljön. Amikor a herceg támad, úgy mozdítja a látomásokat, hogy az szintén vele egy célpontra mozduljon, így talán, ha nem is véglegesen, de sikerül kellő előnyhöz juttatni: jelenleg, jobb terve nincs, s bár, egészen biztos benne, hogy keresik a jelenések gazdáit, bízik abban, hogy az imént kellő takarásba sikerült kerülnie ahhoz, hogy időt nyerjen még. Bár, nem tudja, ez hova vezet, de továbbra is biztos abban, hogy más kiút nincs. Vagy nyernek, vagy elpusztul. Nincs más választása. Mint ahogyan abban is egészen biztos, hogy a képességek használatával érzi, vértartalékai lassan kiürülnek, s érzi, nem sok kell, hogy a fenevad kitörjön belőle, s őrült tombolásba kezdjen.

by **A Paradoxon Ura** Szomb. Aug. 15, 2009 3:09 pm

Corvinus Egyetem Főépület

Jelenlegi résztvevők:
- Dominique Chabrol
- Őrségi Minóra
- Anabelle Leroi

6. Kör (Cirka 60mps – 120mps környékén jártok)

Dominique Chabrol

Elengeded magad a Fenevad mindent akar az utolsó morzsáig és nem enged a Mélység erejének mindent meg akar kaparintani az áldozatból egy misztikus kötélhúzás alakul ki a személyes szörnyeteged és az alvilág kivetülése közt a Mélység teremtményeik maguknak követelik a kárhozott esszenciát. A Fenevad viszont nem enged elemészti teljesen az áldozatát emlékek és gondolatok özöne rohan meg a túlvilági hangok dübörgése közepette ám a vége mámorító érzés valóságos extázis sokkal katartikusabb élmény mint a táplálkozás jóval túlmutat annak minden gyönyörén. Aztán a Fenevad dühös csalódótt és félelemmel teli őrjöngése térít vissza a valóségba mintha a kelő nap fényében fürödnél egy pillanatig tested több helyen felizzik és égett bomló hús szagát árasztja mint oly sokaknak a teremben.

Dominique Chabrol: Állóképesség: 9 (max) / 4 (aktuális)

Őrségi Minóra

A két gigász összecsapása közben megpróbálsz a háttérben lévő rendkívül dekoratív látszólag katatón állapotba süllyed vértestvérhez közel kerülni (OFF A JK usere már több hete nem reagál semmit és az oldalt sem látogatja miközben más oldalakon szépen elvan szóóóóval erről ennyit. OFF) de ez a helyzet még mindig jobb mintha a Fenevada beőrjöngött volna ne adj Káin rötschrecket kapott volna. A szabadon lévő hibátlan hófehér testfelületeken halvány szűrke csíkok futnak szét valamint a ruhája is eléggé zilált mintha valami földöntúli erő tépázta volna meg érintésedre és hangodra semmit sem reagál.
A következő pillanatban penészes rothadó zöld váladékos hús és bőrdarabok bórítanak be benneteket óriási adag friss vérrel egyetemben mely arcotokra és ruhátokra zubog. Ajkadat éríntő tűzforró vitaet érezve önkéntelenül is megnyalod a szád szélét a friss vitae adrenalin fröccsként terjed szét szervezetedben és lényed legmélyén a Fenevad felordít és veszettül kezdi tépni láncait magának követeli személyiségedet miközben látod, hogy a felettetek álló kísérteties hulla gólem karmos kezében ott dobog a farkasfatty kitépett szíve. A harci izomkolosszus eget rengető bődülés közepette dől el oldalra feltárva a mellkasán tátongó üreget melyet üszkös széttört rácsokként kereteznek a testből kiálló szétroncsolt bordák.
Még igazán fel sem eszmélsz a Fenevadad tombolása közben amikor végigfolyik rajtatok a kelő nap fénye érzed a tested kínját és az égett hús szagát miközben a szörnyeteg ott benn megpróbál végképp elszabadulni. Aztán beáll ismét a jótékony hűvös homály.

Őrségi Minóra: Állóképesség: 18 (max) / 12 (aktuális)

Anabelle Leroi

Összevonod az illúziókat de még így is lassabb vagy néhány támadónál és ennek következtében elvesztesz két hasonmást aztán a legnagyobb meglepetésedre a Herceg és testőrsége nyílt színen köddé válik a csalódott és haragos támadók pillanatok alatt végeznek a megmaradt illúzióiddal aztán az éjszaka közepén megérint a kelő nap fénye a szemkápráztató ragyogás lentről két hófehér fényként vibráló személyből érkezik kik a farkasfattyakat támadják nagy erőkkel és támadásaik nyomán tovább villódzik ez a napfényre emlékeztető nyers esszenciális mágikus erő. Aztán megcsapja az orrodat saját égett tested szaga és belűl a Fenevad felbömböl és láncait tépkedi.

Anabelle Leroi: Állóképesség: 5 (max) / 2 (aktuális)

Emelet könyvtár, nagyterem mindenkinek

A könyvtárba Hakim gyermekei jelenlétének ellenére elszabadul a pokol. A gróf vízköpői végre darabokra tépik a harci gohult. Norubu szabadjára engedi a testőreit kik egyből a farkasfattyaknak ugranak és testük földön túli fényben izzik fel miközben a Herceg és testőrsége köddé válik. A napfény hatására a káosz tovább fokozódik az elfajzott őrzők a túlvilági árnyak mesterei sikoltoznak mint az eleven halandó kit kénsavba mártottak többen szertefoszlanak. A galérián a támadók vezére csalódott ordítást hallat.
- Még nem végeztünk Ackermann.
Azzal testőrségével egyetemben denevérré változik és a bezuzott ablakon keresztül kirepülnek az éjszakába, csak Hakim gyermekei az elvetemült aszaszinok maradnak a teremben ők nem futamodnak meg úgy érzik bevégzik mit elkezdtek, fegyvereikről cseppekben távozik a büzhödt félelmetes méreg. Alakzatba rendeződve a terem egy üresnek tűnő pontja felé indulnak meg, miközben Primus által kitépett szívből bőségesen fröcsköl a terem minden pontjára az őrjítő vér, lehet, hogy ez tüzelte fel az aszaszinok harci kedvét a végletekig.

by **Dominique Chabrol** Kedd Aug. 18, 2009 10:48 pm

A vad kéjesen mordul fel, és szédületes érzések kerítik hatalmukba Dominiquet miközben a vértestvér lényegét is kiszipolyozza.
Még sosem érezett ilyesmit, már épp az élvezet örvényébe zuhant, mikor durva fájdalom hasított végig a testén.... ÉGETT !!!
A tűz emésztette ..
Sikoltva dobta el áldozatát és megpróbált menekülni. Pokoli fájdalom gyötörte. Rémülten gondolt arra hogy talán túlsággal belemerült az élvezetbe és közben felkelt a nap.
Menekült, valami sötét helyre akart elbújni. Nem volt más, csak az asztal, s rajta a körben, földig lelógó, vastag terítő. Ide kúszott be, reszketve gömbölyödött össze.
Ösztönösen keringetni kezdte az imént kiszívott vitaet. Gyógyulni vágyott és semmi mással nem törődött, csak a rejtőzéssel és a fájdalom enyhítésével .

by **Anabelle Leroi** Szer. Szept. 02, 2009 1:09 pm

Fény perzseli testét. Ó áhított, átokkal teli fény. Gyönyörű nap, melyet több száz éve sem látott már. Más esetben örömmel szemlélné. Áhitattal csodálná, s gyönyörrel szívében halna meg újra. Érne végett kárhozott élete, de most? Így? De mi ez egyáltalán? A herceg eltűnik velőt rázó sikolya kíséretében, amit fájdalma okoz, s tűnnek el a támadók is, csupán, pár szolga marad, akik befejezik, amit elkezdtek. Nem marad más választása, amint erre rájön, mint harcolni. Bár, nem a kézitusa híve, s gyakorlója, talán meg tudja védeni magát, s mivel Ő fentebb van, talán nehezebben jutnak el hozzá. De az elkövetkező percek erre választ adnak talán.

/engedelmetekkel mégis befejezném, valóban gerinctelenség lenne, ha most abbahagynám.../

by **Őrségi Minóra** Csüt. Szept. 03, 2009 7:43 pm

A próbálkozás, hogy a harcoló gigászi lények árnyékából arrébb vonja a vámpírfenevad által óvott lányt, nem sikerül. A nő kizárva a teremben zajló eseményeket mélyen önmagába zárkózva kuporog a padlón és meg sem moccan. Minóra látja, hogy a szép szó hasztalan, így épp megragadná a lány márványfehér karját és erőnek erejével rángatná el a tombolóktól, de mielőtt ezt megtehetné a vámpír győzedelmes üvöltése zengi be a teret amire félbeszakítja a mozdulatát. A vérfarkas a földre hull, oly könnyedén, ahogy az elsárgult levél, közben testéből gejzírként spriccel szerte-szét az éltető vér. Néhány eltévedt csepp meleg éltető csókot lehel a vámpírnő kiszáradt ajkára. Minórában felmordul az ősi Fenevad, melyet oly régóta elnyom a beilleszkedést remélő, elbújni vágyó és a Maszkabált betartó „ember”. De most ezekben a veszélyes órákban a féken tartott belsőlény láncai elvékonyodtak, és magának akarja az egész testet, melyben lakozik. De a vámpírlány még időben észbe kap és elnyomja az eddig szunnyadó, de most kitörni készülő lényt. Meglepő, de fél. Fél attól, hogy ő maga sem tudja mi történne, ha most a személyisége feletti uralmat az ősi kárhozott fenevad uralná. Talán az ősi teremtmény mely szabad utat kapna az ösztönöktől hajtva kitörne az egyetemről ezzel megmentvén önmagát, de az is lehet addig őrjöngene míg végül vagy az ellenség vagy a felkelő nap pusztítaná el.
~Nem kockáztathatok!- törli le ruhájának egy megmaradt kis tiszta felületével az ajkát. Eközben a vérszívó diadalittas hangja hörgő morgássá válik, majd a bestia ellenfelének szívét szorongatva a könyvtár halállal borított parkettájára zuhan. Minóra előtt feltárul az izomkolosszus mély sebtől tátongó mellkasa.
A másodpercek ólomlábon vánszorognak, de az események száguldó árként sodorják el az útjukba tévedőket. A lány a földön fekvő, mozdulatlan, de még lélegző bestiát nézi, miközben körülöttük a harc egy pillanatra csitulni látszik. A Herceg a testőreivel együtt és támadók vezére meg az emberei is eltűnnek.
Minóra a még fel sem tett kérdésre azonnal meg is kapta a választ.
Halvány narancsszín sugár törte meg az ég sötétkékjét. A felkelőnap ébredező sugarával utat talált magának a terembe a törött ablakokon keresztül. A földet ébresztő meleg úgy döfött a lányba, mint a pengeéles, fagyos jégszilánkok, melyek a sápadt testtel érintkezve porrá égetik annak halovány bőrét. Ahogy teste érzékelte a veszélyt azonnal arrébb szökkent (Gyorsaság 6 / 10 (+4 Gyorsaság)), hogy elkerülje a gyilkos fényt, de a vámpírbestia nem mozdult, így lassan emészteni kezdte a nap. A nő más esetben magára hagyta volna a fenevadat, de most úgy érezte meg kell próbálnia tenni valamit, így kihasználva szívóságát (Szívósság 4) kivette a vérfarkas szívét a lény kezéből, majd mint egy citromot úgy csavarta ki az éltető viteát a vámpírfenevad szájába. A nap egyre erősebb lett, ahogy feljebb s feljebb kúszott a horizonton, a lány tudta sokáig nem dacolhat a forró égitesttel, így csak remélhette tudott segíteni a vámpírnak annyit, hogy arrébb menjen a fényből. De most egy biztos helyet kell találnia, ahol meghúzódhat, mert hű inasa, James a hajnal beköszöntével biztos elindult érte egy vastag, mindent elfedő köpennyel és a sötétített ablakú Subaru Legacy-val. De addig is jobb lesz ébernek maradni, mert az ellenségek közül az aszaszinok még a teremben voltak és nagyon úgy tűnik míg be nem fejezik amit elkezdtek, addig nem is mennek sehova…

by **A Paradoxon Ura** Pént. Szept. 04, 2009 5:33 pm

Corvinus Egyetem Főépület

Jelenlegi résztvevők:
- Dominique Chabrol
- Őrségi Minóra
- Anabelle Leroi

7. Kör (Cirka 70mps – 140mps környékén jártok)

Emelet könyvtár, nagyterem mindenkinek

A napfényre hasonlító jelenség elenyészik mihelyst Kabata Norobu testőrei felhagynak a harccal mivel a megmarad és valószínűleg súlyosan sebesült Farkasfattyak egyik pillanatról a másikra feloldódnak a teremben sziporkázó holdfényben. Újra beáll az éjszaka ismert sötétsége és a dúlás utáni nyugalom. Csak Hakim gyermekei az asszaszinok állnak ötszög alakzatban a terem egyik csendesebb sarkában a végső rohamra készülnek mielőtt a megtizedelt védők magukhoz térnének. Ám mielőtt végrehajtanák félelmetes tettüket tisztes távolban megjelenik tőlük a Herceg és megmaradt csonka szedett-vedett testőrsége. Ismét Jelenléte földöntúli kisugárzását veti latba mondandója alatt.
- Állj Haki leszármazottai a kelet homokjának veszélyes skorpiói. Bár tudatlanul vesztemre törtetek, mivel megbíztatok az atyagyilkosok gátlástalan söpredékében kik még saját vérvonalukon belül és vérvirágok tucatjait követik el.
És lám-lám becstelenül magatokra hagytak benneteket a szükség órájában. Megbocsájtom nektek a ballépéseteket mert tudom kiváló harcosok és „rendíthetetlen” zsoldosok vagytok ám most árulás áldozataivá váltatok magatokra hagytak benneteket kik igénybe vették kardotokat.
Megbocsájtok valamint megduplázom az eredeti megbízótok által felajánlott fizetséget és mellette engedélyezem, hogy levadásszátok a ma esti támadóink mindegyikét valamint Hercegi engedélyt adok rá, hogy szabadon vérvirágot kövessetek el rajtuk és begyűjtött vitaejukat megvigyétek Öregjeiteknek alamuti erődjükbe.
Mit válaszoltok lépjen előrébb a vezetőtök és nyilatkozzon arról hajlandóak vagytok e megfontolni az ajánlatomat. Különben nagyon jó eséllyel itt ér titeket a Végső Halál.
Talán csak pár másodperc telik el és az ötszög terem felé álló csúcsából előlép egy fekete selyembe öltözött már-már szénfekete bőrű arab származású vértestvér, tenyereit fegyver nélkül kifelé tartva egyenes derékkal szól a Hercegnek.
- Nagylelkű ajánlatod átgondolásához nyugodt egy fertáj órát kérünk Ackermann Herceg.
- Megkapjátok az egy óra gondolkozási időt Hakim gyermekei.
A szóváltás végével a Herceg a visszafordul a terembe az életben maradottak felé.
- A mai éjszaka eseményei jól példázzák ki milyen alattvalóm és kitől mire számíthatok a jövőben.
A díszvendégek köré visszarajzanak a testőreik már aki életben marad és akinek volt. Pár perc múlva valahonnan „friss” személyzet kerül elő és elkezdik feltakarítani a romokat és szalonképes állapotba hozni a termet a szétroncsolódott bejáratot két tapasztalt vértestvér állja el tudtára adva a vendégeknek, hogy most egy két óráig innen senki sem távozhat amíg a tárgyalások le nem zajlanak Hakim gyermekeivel.
A Herceg és tanácsadói között úgy tűnik halk fojtott vita alakul ki valószínűleg nemtetszésüket nyilvánítják ki a kiosztott nagy kegy irányában amit a támadó asszaszinok kaptak.

Dominique Chabrol

A szentségtelen tett elkövetése után minden belső tartalékodat a regenerálódásra fordítod tompán jutnak el hozzád a teremben zajló események. Elborzadva tapasztalod, hogy élvezted amit tettél sőt már most vágy rá, hogy ismét megtehesd. Felemelő és mindenen túlmutató a totális hatalom mit a vérvirág alatt tapasztaltál tiéd az irányítás tiéd a döntés mellyel végső kárhozatba taszítasz egy élőholtat. Aztán lényed legmélye felsikolt még a Fenevad is megrázkódik valaki van veled de nem a személy kit a vérvirág alatt érzékeltél valaki rajta túl valaki a mélységből. Valami förtelemmel volt fertőzve a vértestvér kin vérvirágot követtél el és most a fertőzés benned is ott munkál mohon nyalogatva és harapdálva a lelked és annak kapcsait a porhüvelyedhez most még csak finoman gyengéden mint egy pajkos szerető de érzed, az álarc mögött lapuló rettenetet.

Dominique Chabrol: Állóképesség: 9 (max) / 8 (aktuális)

Anabelle Leroi

A tomboló összecsapás megszűntével a ragyogás is elenyészik és csak a szikrázó holdfény és az éjszaka árnyai maradnak. Lentről a pincéből most már felhallatszik a fékevesztett zenekari tombolás hangjai, úgy tűnik az univerzum kedveli a szinkronitásokat a két helyszínen közel egy időben érkeztek a csúcsához az események. A teremben hírtelen áll be a látszólagos nyugalom a romok felett. Meglepő tárgyalás kezdődik és utána a Herceg burkolt figyelmeztetést küld udvartartásának.
A túlélőknek intézett mondata közben mintha egy kicsit tovább időzne a tekintete rajtad mint a többi udvaroncon. De nincsen nagyon időd elmerengeni mert valami megmoccan tested legmélyén valami beleássa magát a szöveteidbe a ma estei támadóktól elorzott vitaeből. Horgonyokat és kampókat vet lelkedhez és annak kapcsihoz valamint beleágyazódik a szöveteidbe. Valami, valami förtelem lentről a Mélységből az iszonyat szeméből.

Anabelle Leroi: Állóképesség: 5 (max) / 2 (aktuális)

Őrségi Minóra

Az események sodrása teljesen összezavarja minden érzékedet belül a fenevad tombol kintről a halálos szépségű nap ostromolja holt testedet. Cikázol a különböző döntések között, aztán megpróbálod megszerezni a vértől dús szívet. Meglepődve tapasztalod milyen erős is a vámpírszörny mint egy idegesítő szunyogra úgy tekint le rád két fekete feneketlen mély szemüregével.
- Kéred kedves. Tessék lakj jól vele.
Majd egy mozdulattal a szádba csavarja a rostos izom tartalmát. Torkodon dübörögve ömlik le a gyomrodba a perzselő vitae, testedben mintha egy ménesnyi vadló szabadult volna el, a sérülések önmaguktól elsimulnak a törött csontok összeforrnak. Mintha a ma oly divatos gyorsító drogok keltette hatást élnéd meg sőt még sok is a vitae mit kaptál a felesleget tested pillanatok alatt „kiizzadja” ott állsz ismét az esti félhomályban a sziporkázó holdfényben egy romokban álló bálteremben miközben hófehér bőröd pórusaiból finoman gyöngyözik a vérvörös vitae. A vámpírszörny meghajlás félét mímel feléd majd recsegő hangján ismét megszólal.
- Elbűvölően néz ki ma este kisasszony ha megengedi.
Közben az éjszaka homályában a Herceg meglepő tárgyalásokba kezd és Nora De Luca finoman és csak neked biccent a terem túlsó feléből megmaradt testőrei gyűrűjében.

Őrségi Minóra: Állóképesség: 18 (max) / 16 (aktuális)

by **A Paradoxon Ura** Szer. Szept. 23, 2009 9:36 am

Üdv.
Mivel szeptember 4. óta nem érkezett "érdemi" hozzászólás a meseszálhoz ezért úgy érzem érdektelenségbe fulladt az egész ügy ezért lezáratlanul lezártnak tekintem részemről a szálat.

Továbbiakban a fellelhetőségem egy "szétcseszett" oldalon
Árnyékháborúk (NDA)

NDA Vendégkönyv

by Ajánlott tartalom