Re: Az Elízium

by Vendég Vas. Jún. 07, 2009 12:57 am

Bizony neki is feltűnik, hogy több tekintet rájuk szegeződik, de nem tulajdonít neki túl nagy jelentőséget. Közben oldalra pillant a mellette haladó férfira, és barátságosan rámosolyog.
-Ohh...-Lágy nevetést hallat.-Igazán nagyon kedves öntől. Szívesen fogadom a társaságát, az est további részére.-Jelenti ki határozottan, és némi hálás is fel lehet fedezni a szavaiban és a hangsúlyban.
Aztán úgy gondolja, hogy ideje megállni, és az egyik sarokhoz érve megtorpan. Az egyik ablak mögöttük magasodik, és a súlyos függönyök a háta mögött omlanak le. Egyenesen a vele szemben álló férfi szemébe fúrja a tekintetét, és kíváncsian hallgatja végig. Néhány percig megfontolja az ajánlatot, majd bólogatni kezd, bár eleinte kissé határozatlanul.
-Hát persze. Elkísérhetem, végül... miért is ne? Egyébként is régen voltam már operában. Igazán figyelmes, és megtisztel azzal, hogy rám gondolt, mint kísérőre.-Mosolyog kedvesen, és nem is próbálja leplezni a meglepett arckifejezését.
Aztán hirtelen bejelentik a herceget, mire mindenki elcsendesedik, ő pedig a többiekhez hasonlóan meghajol előtte, illendően üdvözölve őt. Aztán felegyenesedik, és ismét az immár kísérőjévé előlépett Primusra néz.

by **Vasorrú Banya** Vas. Jún. 07, 2009 3:04 pm

Primus felegyenesedik és a nőre néz. A szája mosolyog de a tekintetéből csak lassan oszlik a furcsa érzület. Talán düh, gyűlölet de semmi esetre sem az áhítat fénye tükröződik. A hangja is csak néhány szó után nyeri vissza simulékony nyugalmát.
- Őfensége mindig tudja mikor kell érkezni....- elegánsan tokot köszörül és leemel egy kelyhet az arra járó pincér tálcájáról. Belekortyolva vár egy két másodpercet.
Majd újra mosolyog és rajongva tekint Jessicára.
- Boldoggá tesz a tudat hogy elfogadja a közeledésemet Ms Reeves ! - biccent hálásan.
- Ám még azt hiszem az időpontról nem ejtettem szót. A jegyek a ma esti előadásra szólnak - pillant a hatalmas díszes órára amelyen a nagymutató épp elhagyja az éjfélt.
- De ha ez az időpont önnek nem felel meg, akkor megkérem jelöljön meg egy megfelelőbb napot az élvezetre. - mosolyog kedvesen partnerére.

by **A Paradoxon Ura** Hétf. Jún. 08, 2009 12:35 am

Corvinus Egyetem Főépület

Jelenlegi résztvevők:
- Noctis Lucis Caelum
- Blanche Moreau
- Dominique Chabrol
- Anton Smith
- Jessica Reeves
- Őrségi Minóra
- Anabelle Leroi

Noctis Lucis Caelum / Blanche Moreau
Mathiason csak izmot és húst tapintasz jól tartja magát a látszat csalóka.
- Kölyök nem vagyok liliomtipró és már megint látszat alapján ítélsz, igazán leszokhatnál róla és nem Moreau kisasszony nem a barátnőm egyébként meg ha egy kicsit jobban kultúrlény lennél ne adj isten színházba járó egyed akkor talán ismernéd. Bár még Ő is csak a karrier ívjének az elején tart mint Te. Csak Ő az éjszaka egy finomabb és szelídebb részében próbál meg érvényesülni a színházvilágban. Szóval mondhatni kollegák vagytok csak a művészvilág két különböző polusán mozogtok. Próbálj meg néha a külsőségek mögé tekinteni és a belső kisugárzását megvizsgálni az embereknek, akkor nem fogsz téves következtetéseket levonni, valamint óvakodj az elhamarkodástól.
Ja nem váltottam vadabb életvitelre a szürke mindennapokban, mivel nem érzem szükségét, sőt az egyetemen is tartok apróbb előadásokat a mindennapi munkám mellet.

Gondolataid Anton és a találka körül forognak, jeges kövek gördülnek a gyomrod mélyén miközben a háttérben hallod a baráti csevejt, aztán a megnyugvás hullámokban önt el. Minek rágódni a „Holnap problémáján” ma-ma van és ilyen állapotban még egy kicsit sem fogod tudni élvezni az estét ha csak a félelem és aggódás árnyai verik bilincsbe elmédet, de a megnyugvás hullámai elmossák az árnyakat és széttörik a bilincseket.

Emelet könyvtár, nagyterem mindenkinek

A Herceg felvonul a karzatra Lovassyval szembe.
- Szívünket öröm járja át a sok vendég láttán. Reméljük mindenki jól érzi magát és elégedett a kiszolgálással.
Apró mosoly keretében felhagy a fellengzős és archaikus formulákkal.
- Köszöntöm a városban az Öreg és Tiszteletreméltó Vértestvéreinket kik a világ különböző tájairól érkeztek hozzánk. Remélem kellemesen fogják érezni magukat a városban. Örülök, hogy ma este vendégül láthatom az összes megjelent személyt és itt ragadnám meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak az est két szervezőjének Victor di Medici-nek és Jörg Metzger-nek kik kitűnően és zökkenőmentesen bonyolították le a szervezést.
Hölgyeim, Uraim érezzék jól magukat.
Beszéde végeztével társalgásba elegyedik Lady Zara Slatikovával és Lady Trinitry Fitz – Ismayal. Közben a társaságban feltűnik az Öreg Lucrecius ki úgy két éve érkezett franciahonból állítólag a „pincéi” mélyén a legízletesebb vitae-k rejtőznek palackba zárva frissességüket megőrizve.
Egy másik jelentősebb csoportosulás is kialakul a „kegyvesztett” Conrad Alexander Gottfried körül, ki nem tudni mikor érkezett az estélyre. Látszólag a társaságot nem érdekli Conrad jelenlegi státusza az udvarban.

Anton Smith / Anabelle Leroi
A Herceg belekezd a felső hatalmi köreibe miután üdvözölte a résztvevőket, közben kisseb csoportosulások alakulnak ki. Kabata Norobu testőrei közül kettő eltűnt kettő pedig a bejárat mellé vonult magára hagyva a japán Öreget Elaís Jaime Noriega-val. Az erkélyen a hűvös csípős éjszakának köszönhetően tiszta az idő a Hold teljes pompájában süt le rátok. Lent az egyetem parkjában mintha az árnyak táncot járnának a pinceszintről csak fojtott hangok szűrődnek ki az éjszakába.

Dominique Chabrol / Őrségi Minóra
Lovassy arca kifürkészhetetlen talán pont ezért választotta a megjelenésnek ezt a formáját. Egyedül a szemei izzása árulkodó figyelmének fókuszáról ami körbesiklik a termen, mint tudós a baktériumokat úgy vizsgálja a teremben tartózkodókat. A bók után apró fejbiccentés keretében lép hátrébb a korláttól és eltűnik a könyvtár felső szintjének rengetegében.

A Herceg hatalma tejében van, magabiztosságához kétség nem férhet. Ha vannak is kétségei azokat nem érzékelni rajta. A vértestvérként eltöltött idő megacélozta és látszólag erősebbé és hatalmasabbá tette. A város az Ő birtoka és Uradalma ennek tudatában cselekszik és nyilvánul meg.
A kezdeti csevegéseteket egy selymes hang szakítja félbe miközben a teremben ismét kisebb csoportokra oszlanak a vértestvérek.

by Vendég Hétf. Jún. 08, 2009 7:17 pm

Nem teszi ugyan szóvá, de bizony nagyon is feltűnik neki a férfi reakciója. Nem igazán tudja mire vélni, úgy gondolja, hogy biztosan valamiféle konfliktus volt közte és a herceg között. Furcsa... Az a gondolat fogalmazódott meg a fejében, hogy bizony nagyon kíváncsi lenne arra, hogy mi lehet ennek az oka. Majd talán egyszer megkérdezi, ha esetleg úgy alakulnának a dolgok, hogy bizalmas kapcsolatba kerülnének, amellyel kiérdemelné azt, hogy ezt a titkot megossza vele Primus.
Közben zajlottak ám az események a teremben is, de nem igazán fogta fel. Csak úgy fél szemmel követte a mozgást, semmi köze nem volt a feljebbvaló urakhoz és hölgyekhez. Talán nem is akarta, hogy köze legyen hozzájuk.... Gyorsan elterelte a gondolatait erről a témáról, és ismét a férfire emelte barátságosan csillogó barna szemeit.
-Hát...-Kezdi bizonytalanul, és néhány pillanatig maga elé bámulva elmereng. Aztán vállát vonogatva szólal meg ismét.-Felőlem akár most is mehetünk, úgyis csak tiszteletemet tettem itt a testvérek előtt, hogy tudjanak róla, én is itt vagyok ám.-Mosolyodik el, és belekortyol a poharában található testes folyadékba, melyet korábban emelt le egy arra járó pincér tálcájáról.
Kíváncsian néz a vele szemben álló férfira, hogy akkor mihez is kezdjenek most, hogy megállapodtak az időpontban is, és a programban is.

by Vendég Szer. Jún. 10, 2009 3:19 pm

Nem tűnik valami rokonszenvesnek mégsem ez a fiú. Ahogy fogalmaz, talán ez a puritánság az, ami kiborít, de arcom rezzenéstelen marad, nem árulkodik a nemtetszésemről. Nadehogy a barátnője! És liliomtiprás! Nem vagyok ilyen kicsi! Gondolatban felfújom a pofimat, mint egy durcás kisgyerek. Komolyan mondom, tudom, hogy nem nagyon kezelnek általában eviláginak, nade ennyire...
Biccentek egyet aztán Mathias szövegére. Így van, bár nem mondhatnám, hogy a pályám elején tartok, elvégre, most is majdhogynem női főszerepet kaptam... bár tudom, a Királyné lenne az igazi főszerep, Ophelia sem gyenge. Főleg, hogy augusztusban zenés darabot csinálunk... egész kimegy a fejemből az Anton-probléma. Próbálok derűsen hozzáállni az új vendégünkhöz, egy kicsit erőltetett, de őszinte mosolyt eresztek meg felé.
- Blanche. - mutatkozok be röviden, vagy mondom azt franciául, nőnemben, hogy fehér, ahogy tetszik. De nem teszek hozzá semmit... nem akarok bezavarni a beszélgetésükbe, így inkább csak hallgatok. Majd becsatlakozom, ha jónak látom... vagy véletlen bevonnak.

by **Noctis Lucis Caelum** Szer. Jún. 10, 2009 7:45 pm

Úgy tűnik, melléfogtam, a kérdésemmel és a heves modorommal is. Kissé lehűt Mathias hozzáfűznivalója, szégyellősen egy pillanatra félre nézek, aztán megnyalom a számat. Máshol talán egy fintorra is futotta volna, de most nem. Próbálom valamennyire visszafogottabbra venni a dolgot, az eddigi társaságomból rám ragadt szabadszájúságom itt nem tűnik gyümölcsözőnek. Kisebb szakadékot érzek emiatt köztünk, de még semmi sincs veszve. Legalább, a pofámba kaptam, majd talán később át is gondolom. A lány rezzenéstelen arckifejezéssel hallgat, aztán bemutatkozik. Remek színésznő lehet valóban, hogy nem mutat semmit, pedig gondolom idegesítő alaknak tart ezek után, még mosolyog is. Talán lesajnál, mert igen, valóban nem mondhatni hogy színházba járó, hogy is mondta Mathias... Kultúrlény vagyok. Isten bocsássa meg a műveletlenségemet. Talán ott elrontottam, hogy ő mutatkozott be először. Mintha ez olyan fontos lenne, sosem értettem. De hát, ha ti így akarjátok. Úgy látom, nem veszi a tréfát, most már nem is gondolnám annyinak amennyinek látszik, de jó akkor, Mathias nem ítélek elsőre.
- Lucis, elnézést a művésznőtől.
/Mutatkozok be második nevemen, általában kedvem válogatja melyiket mondom, de amilyen elegánsan hangzik a szájából az hogy a "Blanche", inkább a Lucist hallgatnám tőle, feltéve ha fog egyszer a nevemen szólítani. Mathiasra szegezem megint a figyelmem, és egy minden gondolatomat leplező enyhe mosollyal barátságosan folytatom a diskurálást, mintha meg sem hallottam volna.
- Hát látod, az emberek változnak, én úgy látszik nem. Mit dolgozol most?
Teszem fel neki a következő kérdésemet nagy kíváncsian.

by **Őrségi Minóra** Szer. Jún. 10, 2009 8:04 pm

A nő nagyon megörült Gérard megjelenésének.
~Végre egy rég nem látott ismerős...- mosolygott, mert már kezdte roppantul unni magát e pompás, de még oly idegen helyen.
-Nem hittem volna, hogy pont itt találkozunk.- mélyeszti szikrázóan ezüstös tekintettét a lányra.
-Te is tisztában vagy vele, mennyire kicsi a világ!
-Szerencsére, különben sokkal csekélyebb lett volna az esélye annak, hogy találkozunk.- néz oly megnyerően, hogy bárkit levenne a lábáról, de Minóra rezzenéstelen arccal állja a férfi tekintetét.
-Na és hogy megy a sorod?- érdeklődik a nő és bár hangja közönyösen cseng, sötét szemei még is azt sugallják, hogy jól érzi magát a férfi társaságában.
-Remekül! 2007-ben Törökországban, 2008-ban a kínai Wuhan üzemben is megkezdtük az új szériák gyártását.- a nő elégedetten bólint a válaszra, hisz természetesen nyomon követi a férfi által vezetett Peugot cég részvényeinek árfolyamát.- Sosem tudom eléggé meghálálni!
-Biztos lehetsz benne, hogy egyszer még viszonoznod kell...- néz sejtelmesen a francia ifjúra, aki erre kérdőn felvonja a szemöldökét. A nő elmosolyodik és egy kecses legyintéssel adja tudtára, hogy még nem jött el a kölcsön megadásának ideje.
Ekkor lép melléjük egy nő. Minórának azonnal felismeri benne azt, aki utána beszélt az udvarmesterrel. Szemében ismét, kíváncsi láng gyulladt, mert valami különös érzés kerítette hatalmában ahogy érzékelte az idegen lány aurájának furcsa hullámzását.
-Őrségi Minóra... az alpokaljai Őrségi Jenő gyermeke.- a bemutatkozást egy apró meghajlás is követi.
-Madame Chabrol...- nyúl széles mosoly kíséretében gyengéden a kezéért és egy csókot lehel a nő hófehér kesztyűjére.- Az ön tündöklése most is oly szemelkápráztató, mint mindig!- bókol megnyerő modorban a férfi.
-Nem gondoltam volna, hogy oly szerencsés leszek, hogy egyszerre két ily halálos szépséggel lehetek az éjszaka.- áradozik Bussičres tovább.
-Oh, Gérard, te javíthatatlan vagy!- rázza rosszallóan Minóra a fejét, - haja lágyan hullámzik a mozdulattól- de szemében vidám fény táncol.- Bár ilyen elegáns és szép hölgy láttán nem is csodálom, hogy felébred benned a lovagias ösztön.
A férfi egyáltalán nem jön zavarba Minóra ércelődésétől, inkább még jobban kihúzza magát és sokat sejtető mosoly jelenik meg az arcán. Látszott rajta, hogy ő már csak ilyen marad és még élvezi is, hogy udvarolhat a csodaszép hölgyeknek.
Minóra, ha most lélegezne egy jókora szusszanással jelezné a férfinak, hogy fárasztja a sablonos és már jól ismert szövege, így inkább csak a másik nőhöz fordult.
-Ahogy látom régóta ismeri kedves közös ismerősünket...Ms. ...- kezdi könnyedén meg a beszélgetést, miközben Bussičres némán kortyolja kelyhéből a vért, -auráján jól látszik, hogy izgatott- és várja a nő válaszát, valószínű pozitív, elismerő szavakat remél..

by **A Paradoxon Ura** Csüt. Jún. 11, 2009 7:08 pm

Corvinus Egyetem Főépület

Jelenlegi résztvevők:
- Noctis Lucis Caelum
- Blanche Moreau
- Dominique Chabrol
- Anton Smith
- Jessica Reeves
- Őrségi Minóra
- Anabelle Leroi

Noctis Lucis Caelum / Blanche Moreau
A hangulat egy csöppet fagyosra vált köztetek talán nem is ez a legjobb szó rá inkább használjuk a hűvös távolságtartás megfogalmazást.
- Jelenleg a ZATATECH-nek dolgozom főállásba Kölyök a boltot Juliane ( Drescher ) viszi helyettem igen jól bejött a társulásunk.
Aztán hirtelen témát vált.
- Mond Kölyök nem döntenéd el végre, hogy beülsz hozzánk a boxba vagy sem mert így csak elállod az utat a „barátaim” elől. Nyugi nem fogsz zavarni.
Noctis mögött az árnyakból két vörös selyem ruhába öltözött keleti bukkan fel, bár a ruhájuk tradicionális anyagokból készült a szabásuk már a mai divatirányzatokat követik praktikussággal karöltve, látszólag kedvelik a „drága” anyagokat és a kényelmet. A nő szólal meg alt hangon némi akcentussal.
- Jó estét az egybegyűlteknek esetleg szerény személyeink is csatlakozhatnának a itt kialakult kis társasághoz.
Mathias feláll finom meghajlást produkál majd nyitott tenyérrel mutatja, hogy foglaljanak helyet a nekik tetsző helyen.
Aztán mindannyiatokat megrohan az auraérzetük soha nem tapasztaltatok még hasonlót. Aurájuk nem kelti egyértelműen melegség érzetét, hanem különösen hullámzó áramlás, melyben hideg és meleg váltogatja egymást, ahogy a csigavonal feketéje birkózik a rétegeit elválasztó fehérrel. Mindehhez visszafogott erők érzete társul.

Blanche Moreau
A nő mélyen a szemedbe néz mandula vágású szemeiben furcsa csillogás játszik. Aztán tekinteted a homlokán lévő finom vékony diadémonra vándorol mely fekete hajzuhatagát zabolázza meg és az apró kövek csillogása hipnotikus hatással van rád.
A következő pillanatban olyan finoman fogalmazódik meg az elmédben szótlan üzenete, hogy magad sem hiszed el, hogy a szavakat ki sem mondta. Az idegen elme jelenléte egyáltalán nem kelti durva és oda nem való érzést a elméd privát szférájában.
*Sötétség nélkül nincs Fény. A holnap problémája nem a máé. Minden ember, minden apró mozzanat életedbe úgy kerül, hogy magad vontad oda. Az pedig, hogy most mit kezdesz velük rajtad áll.
Olyan gond nincs, amely ne hozna kezében ajándékokat neked. A gondokat azért keresed, mert szükséged van ajándékaikra.*
A következő pillanatban már megint minden a régi újra a félhomályos lüktető zenével megtöltött pincében vagytok immár belakva a boxot.

A reag ennek a számnak a szellemében és hangulatában készült.