Lucie Eliza Black

by Lucie Eliza Black Kedd Aug. 10, 2010 9:48 pm

Kezdet
Lucie-t,egy sikátor mélyén,a tél közepén találták meg.
Odakint tombolt a hideg...a hó,szinte egybefüggő oszlopként zuhant,a városra.
A kislány,egy karton dobozban feküdt,és keservesen,rekedt hangon sírt...könyörgött,az életéért. Egyetlen koszos rongydarabbal volt bepólyálva. A lányt,egy arra járó mágus találta meg. Kis fekete szemeiből folyt a könny...síros szája,már meg kékült,a hidegben.
Dirion magához vette az árva kislányt,majd apjaként nevelte fel.
Szerencséje volt,hogy nem egy arra járó vámpír,vagy vérfarkas találta meg.
Szüleiről semmit sem tudni,bár azokat,akik így bánnak,egy ilyen kedves,ártatlan teremtéssel,nem igazán lehet szülőknek nevezni.
Az a tél,nagyon kemény,és hideg volt..Dirion ezt kedvelte leginkább.
Hazavitte,meleg szobába,és puha ágyba tette a kicsit...szolgáinak parancsba adta,hogy a kislánynak legyen meg mindene,és sajátja ként nevelte fel.
Gyermekkor:
Mikor felcseperedett,kedves,csendes,visszahúzódó gyermek volt. Soha egy rossz szó,el nem hagyta a száját. Megértő,és szeretetre méltó volt.
el sem tudták képzelni,szülei miért hagyták volna meghalni.
Éjjeleket tudott ülni,édesapja ölében,hallgatva a meséket,amik hol igazak voltak,hol nem.A kislány eltanulta apja szokásait,rengeteget olvasott,szebbnél szebb történeteket.
Királyokról sárkányokról és varázslókról..elragadták a történetek,majd teljesült a legnagyobb álma. Megtudta,hogy világ,amiről oly sokat olvasott,létezik.
apján keresztül pedig,átélheti a csodát.
Az iskolában,mindig jó tanuló,csendes gyerek volt, Barátai nem nagyon voltak,bár ellenségei sem. Mindenki kedves,aranyos,szeretni való lánynak találta.
Udvarlója mindig volt,és van is,de ő maga nagyon félénk,nem nagyon mer mit kezdeni.
A vállalkozó szelleműek előbb utóbb pedig feladják.
Most végzős,a városi egyetemen,ha végzett,irodalom tanár szeretne lenni.
Hogy tovább adhassa azt a csodát,amit ő maga is átélhetett.