Nicole Drake

Név: Nicole Drake

Nem: Nő

Faj: Vámpír

Kinézet: A hajam nagyon hosszú és göndör, leér a combom közepéig, a színe pedig barna, de annak egészen széles skáláját öleli fel. A régi időkben, amikor még a nap kiszívta, egészen vöröses színűre fakult, azonban amióta az örök sötétségre kárhoztattak olyan sötétbarna, hogy néha feketének tűnik. Magas vagyok és karcsú, nem valami erős de annál atletikusabb és ruganyosabb alkat. A szemem sárgászöld. Nem lehet pontosan eldönteni melyik színhez áll közelebb, mert mind a kettő azonos arányban keveredik.

Kor: 18 éves az örökkévalóságig.

Koncepció: 1666-ban június hónap hatodik napján születtem Londonban, nem sokkal a pusztító tűzvész előtt. Apám már a pestisjárványban meghalt, anyámat pedig a tűz olthatatlan szomja emésztette el. Hogy mégis hogyan jutott ki egy alig négy hónapos baba a lángoló Londonból? Be kell vallanom, a megmenekülésem nem önerőből történt. Az életem születési évemnek köszönhetem. Egy nagyon öreg vámpír, akinek nevét nem szeretném nyilvánosságra hozni, ezért csak Apaként fogom emlegetni, hitt benne, hogy sokra vagyok hivatott. Már az is bizonyítja, mennyire hitt bennem, hogy vámpírléte ellenére egy lángoló városba is eljött értem. Gyermekkoromat Apával töltöttem el, egy félreeső birtokon, ahonnan ő csak vadászni ment el. Soha nem borzadtam el az öreg vámpírtól és nem találtam brutálisnak a tetteit, ő volt a nevelőm és egyetlen támaszom. Azt hiszem egyfajta fogódzó voltam neki, a talizmánja az ellen, hogy elveszítse emberi mivoltát. Azt hiszem életem első tizennyolc éve tökéletes boldogságban telt el, de még ez sem indok arra a sok borzalomra, amit ezek után kellett kiállnom. Alig pár hónappal a születésnapom után, egy gyönyörű júliusi délutánon, amikor kint napfürdőztem a kertben, idegenek törtek be a házhoz. Megrémültem és elvesztettem a fejem, az üres tekintetű alakok pedig leütöttek, így elájultam. Egy hideg és nyirkos tömlöcben ébredtem fel, megfosztva a ruháimtól és a szívem egy darabjától. Soha nem volt vérkötelék köztem és Apa között, de mégis tudtam, hogy mentorom nincs többé. Azokban a sötét és gyötrelmes órákban ismerkedtem meg a legszeszélyesebb és teljességgel közveszélyes vámpírral. Amonnak nevezi magát, nem tudom csak rátartiságból, vagy valóban élt már akkor, amikor a halandók ilyen néven tisztelhették. Az az idő maga volt a pokol. A hátam éktelenkedő furcsa jelet is ekkor vésték belém, ami félig tetoválás, félig szörnyű tépett seb. A sebtetoválás egy tekergő sárkányt ábrázol, de olyan félelmeteset és már mozdulatlanságában is gonoszt, hogy nem is szeretem látni a hátam. Én ezért takarom le a tükreim. A börtön homályában még egy megrázó dolog történt velem, rászoktam a szerre. Fogalmam sincs, milyen ősrégi drog, vagy titokzatos hallucinogén anyag, de többnyire csak a szer, vagy holdpor néven emlegetik. A holdpor súlyos ezüstérzékenységet alakított ki bennem, ami vámpírságommal sem csökkent, sőt ha lehet, növekedett. Amontól kaptam meg az Ölelést, de nem ajándékképpen, hanem hogy tovább fokozza és örökkévalóvá nyújtsa szenvedéseim.

Természet, Viselkedés: Ha lennének barátaim azt mondanák magamba húzódó vagyok, de mivel nincsenek, így nem idegesítenek ilyen hülyeségekkel. Szeretem tornásznak mondani magam, ugyanis az emberséget és vadállati dühöt elválasztó vékony aranyszálon táncolok, remélem még jó sokáig. Az értékrendem talán furcsának tűnhet másoknak, de akkor is az enyém. Véleményem szerint mi is épp olyan ragadozók vagyunk, akár a farkasok, vagy más nagyvadak. Emberből van bőven, néhány elmúlása csak leheletnyi változást idéz elő. De miért kéne nagy hangsúlyt fektetni a lelkiismereti problémákra? A farkas sem bánkódik, ha megöl egy bárány! Sőt, az ember sem bánkódik, ha leöl egy bárányt! Akkor nekünk vámpíroknak miért kéne önmarcangolással töltenünk éjszakáinkat, ha a képmutató emberek sem teszik ezt? Ellenben nem viseltetek gyűlölettel az emberi nemmel szemben. Ha a gyomrom tele van, nem bántok senkit. Nem vagyok se a mértéktelen pazarlás, se a felfokozott élvezetek híve. Azt hiszem ez az érdekes szemléletmód már vámpírkorom előtt is megvolt bennem, elvégre nem múlik el nyomtalanul, ha egy gyermek egy vámpír mellett nő fel. Az akkori nézőpontom semmiben nem változott, a vámpírrá válás annyit sem változtatott az önképemen, mintha megőszültem volna.
(Emberség: 6)

Tulajdonságok:
ERŐ : 5
ÜGYESSÉG : 9 +3
GYORSASÁG : 9 +6
MODOR : 5 + 4
INTELLIGENCIA : 7
MEGJELENÉS : 7
ÉSZLELÉS : 5
ÁLLÓKÉPESSÉG : 5
LÉLEKJELENLÉT/AKARATERŐ : 7
SZERENCSE : 3

( Elhasználva 4 szabadon elkölthető pont. )

Előnyök:

- Éles érzékek (3 pont)
- Kis alvásigény (1 pont)
- Macskaügyesség (1 pont)
- Hűvös logika (1 pontos előny)
- Gyógyító érintés (1 pont)


Hátrányok:

- Függőség (3 pont)
- Ezüstérzékenység (2 pont)
- Maradandó seb (3 pont)
- Egy ágyban a ellenséggel (3 pont)



Hátterek:
Anyagi háttér: 2. szint (egy kis lakás a legfelső emeleten)

Befolyás: 1. szint ( Akik egyszer láttak soha többé nem felejtenek el, de mivel kevesen vannak, nem számítok annyira híresnek.)

Csatlós: 1 (Egy pokolkutya, aki nem ghoullá, hanem egy félelmetes fekete farkassá változott. A házinénim rendszerint attól is szívrohamot kap, ha meglátja az állítólagos német juhászom. )

Rejtőzés: 4. szint ( Kénytelen vagyok a homályban élni, mert éppen elég, ha a holdpor miatt néha fel kell keresnem Amont, már csak arra lenne szükségem, hogy ő is megtaláljon engem! )

Kor: 1. szint ( Hamarosan eljön a napja, hogy kétszáz évet töltöttem el a halandók között járva. )

Mentor: 3. szint ( Amon félelmetes hatalomnak örvend, bár soha nem voltam képes rávenni magam, hogy utánanézzek, valójában ki is ő. Annyi elég, hogyha bármi történne velem, aki bántott, annak nem lennék a helyében, persze a sajátomban sem, mert az öreg vámpír messze nem egy jótündér keresztanya! )


Képességek (Opcionális):

Adottságok:
Atlétika: 5. szint
Íntúició: 4. szint

Képzettségek:
Állatszelídítés: 5. szint
Lopakodás: 4. szint
Vadászat: 5.szint
Akrobatika: 4. szint

Ismeretek:
Humán tudományok: 2.szint
Természettudományok: 2.szint
Okkultizmus 2. szint
Nyelvismeret: 2. szint (anyanyelv angol, de azon kívül jól beszélem a németet és a franciát.)


Misztikus Képességek (Diszciplínák):
- Bestia:
1. A vadállat morgása
2. Hívás
3. A fenevad csitítása
4. Lelkek összeolvadása

- Ezerarc:
1. A Fenevad Látása
2. A Fenevad Karmai
3. Beolvadás
4. Alakváltás

- Gyorsaság: 3

- Fátyol:
1. Árnyékköpönyeg
2. Láthatatlan Jelenlét
3. Ezernyi Álarc
4. Köddéválás

Különleges Misztikus Képességek:
- Árnyjárás:
1. Árnyjáték
2. Az éjszaka leple
3. A pokol karjai
4. Éjfekete átváltozás

(Felhasználva a plusz 11 szabadon elkölthető pont.)



Felszerelés:
Ruházat: A sötétséghez való kötödésem a ruháimon is meglátszik. Többnyire bőrnadrágot viselek, laza fekete inggel, a lábamra pedig térdig érő egészen puha talpú csizmát húzok.
Ha el akarok rejtőzni fölveszem a csuklyás szintén fekete köpenyem, bár többnyire inkább az árnyakat használom ilyen célra.

Tárgyak: Az öreg lánc, ami az egyetlen emlékem a valódi szüleimről. Platinaláncon egy gyönyörű obszidiánkereszt. (Szerencsére az ezüstérzékenységem ellenére is hordhatom.)

Fegyvert nem tartok magamnál, jobban szeretek a mágiámra és a saját ügyességemre hagyatkozni.

Lakás: Egy nyugodt fészek egy bérház legfelső emeletén, egy olyan hely, ahol semmit sem vesznek észre a szomszédok. Van egy gyönyörű üvegezett nappali és egy ablaktalan szoba, ahol a nappalokat töltöm. Plusz a fürdőszoba és a nagy nappali, amibe az ebédlőt is beolvasztottam, hiszen az utóbbit nem használnám.

Hupsz, hupsz, ja tényleg, már tudom miért értettem félre. Mert az volt, hogyha 12-es a valami, akkor az összes állat reagál a hívására a bestiánál, ezért zavarodtam össze egy cseppet, na de mindjárt összekapom szétzuhant gondolatkáim.

Kijavítottam, remélem most semmit nem rontottam el.