Chinatown (Kínai Negyed)

Az újdonság vonzza a turistákat és a bevándorlókat is. Így kialakult ki a negyed melyben leginkább az Ázsiai népcsoportokat találjuk meg nagy számban.

A Jádesárkány hotel előtt álltam.
Nagy volt a nyüzsgés, megint sok a túrista. A fellépéseket most hanyagolom egy darabig. Ma elmegyek a helyi templomba, ki kell üríteni a fejem.
Meditálnom kell, meg kell barátkoznom a gondolattal ,hogy táplálkozni kell méghozzá nem annyit mint eddig.
Eddig csak éppen hogy megéltem belőlük, az állatok vérét szívtam. Buddhistaként eleve bűn a létezésem is de most kezdem megérteni, élnem kell.

Elvegyültem a tömegben, a neonfények szinte elhomályosították látásom.
Majd a legközelebbi jobbkanyarnál megpillantottam a templomot, régi emlékek árasztották el elmém.
Közelebb léptem a lépcsőknél jártam.
Leültem a legfelső fokra és merengtem azon, hogy megpróbáljak egyáltalán bemenni az épületbe.
Rosszullét fogott el, mintha valami nem akarta volna,hogy én megszentelt földre lépjek.
Hátráltam majd a távolból figyeltem az eseményeket.
Valami itt nincs rendben.

/ Max Longnak és részemről még bárki csatlakozhat /

A tiszta ég fekete bársonyköntöst húzott, melyen megannyi apró mécsesként pislákolnak a csillagok. A sarlóalakú hold, mint egy égi figyelmeztetés inti óvatosságra az alkonyat után kimerészkedőket. Mert az éjt legjobban a vadászok élvezik, kiket rejtenek az árnyak. A világ egyre veszélyesebb, így hát jobb ha mindenki vigyáz magára!
A kínai negyed forgatagában egy kecses alak halad a hömpölygő tömegben az üzletsorok között. A lány szerette ezt a napszakot, ő ekkor volt elemében. Olyan nesztelenül suhant el a járókelők mellett, ahogy a puma ólálkodik a gyanútlan áldozata felé. Fekete bőrszerkóján tompa fények cikáztak, amiket az utcai gömblámpások keltettek életre. Hullámos haja lágyan hullott a hátára, ahogy sétált a tarka bódék színes kínálata között, eközben fekete szemei éberen fürkészték a környéket.
A fiatal nő még mindig nem találta amiért ezen az éjszakán ilyen messze elhagyta az otthonát. Bár jól tudta, hogy e zavaros időkben még egy hozzá hasonlónak is veszélyes egymagában mutatkoznia, de úgy döntött kockáztat, mert szüksége van valamire amit csak is errefelé lelhet meg... De mivel még új volt a környéken, errefelé meg végképp nem járt, így tanácstalanul kóborolt a kisváros hangyabolyhoz hasonló részében.
Végül úgy döntött kénytelen lesz segítséget kérni, pedig ez sosem tartozott az erősségei közé. Egy idős nőhöz lépett oda, aki sütödét üzemeltetett.
-Jó estét!- hajolt meg enyhén az idős kínai asszony előtt. Aki erre megvillantotta foghíjas mosolyát és bőszen ajánlgatni kezdi a cseppet sem bizalomgerjesztő étkeit.
-Nem kérek semmit...-próbálkozott franciául, mert sajnos kínaiul nem tudott, de nagyon úgy tűnik a nő sem franciául.- Útbaigazítást szeretnék...- kíséreli meg németül, de a nő csak mutogat és tovább karattyol.
-Mindegy...- mondja angolul, majd vállat von. Már épp tovább menne és keresne mást, aki útba igazíthatná, de ekkor az eladó nénike ismét megszólal.
-Venni árum...- mondja eléggé törve az angolt az asszony, de legalább végre megértik valamelyest egymást.
A lánynak egy halvány grimasz jelenik meg az arcán ahogy végigméri a változatos és roppant undorító kínálatot. A tálcákon pálcákra húzott békák, rákok, tintahalak, siklók és csótányok, meg mindenféle ízeltlábú és puhatestűek várták a bevállalós vásárlókat. A nő végül rábökött egy szöcskés pálcára, majd az asszony kezébe adta az árát.
-Egy fegyverjavító mestert keresek.- mondta tiszta kiejtéssel. Az idős kínai nő elgondolkozott pár pillanatra, majd ismét motyogni és mutogatni kezdett.
-Menni egyenesen a térig... templomnál kis köz ott találni Xi-Lin Mester dojo-ját ő tudni segíteni...
-Köszönöm!- ezzel el is indult a mondott irányba, de közben az első kukába bele is hajította az ízeltlábúakkal teletűzdelt pálcát.
Hamar elérte a teret amit egy barátságos kis park vett körbe, és a liget közepén áll a templom. A nőt elvarázsolta az éjszakai kivilágításában pompázó szentély, így mielőtt megkeresné a mestert elindult, hogy közelebbről is megcsodálja a Kelet-Ázsiai építészet ezen remekművét....

Elgyengültem, a templom közelében az Igaz Hit megtestesülését véltem felfedezni.
Próbálok távolabb kerülni, de csak botorkálok. A körülöttem lévő emberek nem foglalkoznak velem, biztos hajléktalannak néznek.



Lényegtelen, próbálok a templom körzetéből kijutni. Régen táplálkoztam, nagyon régen. Szóval még ez is párosul az Igaz Hit hatása mellé. Kár volt ide jönnöm, utam a piactérre vezet. A távolban mintha láttam volna egy ismerős alakot.
-"Kevin, te vagy az?"
A távolban mintha a ghoulomat láttam volna. Örültem annak,hogy legalább teljesíti a feladatot amit rá szabtam: figyel és követ.

Az Igaz hit hatása kezdett alábbhagyni, mintha a közérzetem is helyreállt volna.
Egy hang szólt hozzám, akár egy harangjáték oly ékes volt.
A hogylétemről érdeklődött.
-Jól vagyok, köszönöm kérdését.
Szóltam,hozzá majd felegyenesedtem. Elindultam abba az irányba ahonnan Kevin alakját láttam. De hirtelen mintha nem is lett volna ott senki sem, megfordultam.
-Elnézését kérem hölgyem, nem látott a környéken egy magas fekete hajú fiatal srácot tetoválással a nyakán?

Kinyílt az üzlet ajtaja, apró csengők kissé éles dallama hasított bele a csendbe. A gyöngyfüggöny mögül fiatal, jóképű férfi lépett elő. De az első lépés után megmerevedett és akaratlan is kerekre tágult a szeme a meglepetéstől.
- ...a...a .. nagy úr..személyesen.. - s mintha csak varázslat alól szabadult volna, a kétes tisztaságú kőpadlóig hajolt.
Az üdvözölt férfi ajkait pergő szavak hagyták el, népe nyelvén szólott, kínaiul. Dominique csak halványan mosolygott s ezt a vélhetően tiszteletlen mosolyt is elrejtette a köpenyének csuklyája.
A fiatal férfi beljebb tessékelte őket.

A belépő megrendelő nem volt más mint Li Ka-shing. A Li család számos tagja vezető szerepet tölt be a Triádok néven ismert titkos társaságban. A Li dinasztia tagjai ellenőrzik Hongkongot és a Triádok irányítják a várost. Li, Li Ka-shing dollármilliárdos, és gyakorlatilag Hongkong gazdasági ura. A Li család és az illuminátusok közti szoros kapcsolatra utal az a tény is, hogy Li Ka-shing megvásárolhatta Kanadában a Husky Oil elnevezésű nagyvállalatot.

Az ifjú Csin Kaj még mindig megilletődve követte őket. Csak annyit tudott hogy este tizenegykor ne legyen rajta kívül senki az üzletben mert fontos látogatót kap, de álmában sem gondolta volna hogy "ennyire fontos" lesz a látogató.
Alázatos tartásban várta a vendégek kívánságait.
Li egy összetekert papírt nyújtott át. Csin óvatosan nyitotta szét s halványan elmosolyodott a látszólag egyszerű ábra láttán.
Egy stilizált sárkányt ábrázolt a rajz s alatta a JEL a klán jele. S a tetováló szalon tulajdonosa rögtön tudta a jelentését. Akire ezt felteszik az a triád védelmét élvezi ám egyben rabszolga is lesz...
Apró szánakozó pillantást vetett a köpenybe burkolt alakra.
Li egy mozdulattal "tépte le" az arctalanságot biztosító köpenyt Dominique ról. A lány meg sem rezzent állt feszesen büszkén.
Csin meghajolt az új kedvenc előtt és kedvesen egy támlás szék felé irányította. Dominique Li re nézett. Az beleegyezően kurtán bólintott. A lány végighevert a nagyszögbe állított ülőkén és támlán, Li mellé lépve kéjes élvezettel simított végig a tökéletes testen, majd saját kezűleg gombolta ki a vékony selyemblúzt és mutatta meg a "billog" helyét a mellkason a két kebeldomborulat közt.
Csin csak félve pillantott végig a lány testén és legbelül némi nemű irígység támadt benne a nagy úr felé.
- Megvárja odakint vagy itt kíván maradni - kérdezte halkan a férfit, aki láthatóan lecövekelt a tulajdona mellett.
- Látni akarom ! - morrant Li, s a fiatal tattoo művész egy kényelmes széket kerített pillanatok alatt. A férfi újfent csak keményen biccentett és mereven helyet foglalt. Dominique ajkán apró mosoly futott át s a kínai "gazda" szemébe nézett bátran. Nem látott mást csak eltökéltséget...és vágyat.
A művész közben gyorsan s precízen mindent odakészített.
Csak a szíve remegett a keze pontosan tudta mit kell tennie. Egyetlen perc alatt felmérte a helyet ahova a minta kerül és munkához látott.
Dominique szeme összeszűkült a szokatlan fájdalom hatására, de tűrt és csak mosolygott halványan. Féken tartotta a belső vadat, nehogy a fájdalom hatására őrjöngeni kezdjen, bár amit tettek vele nem volt elviselhetetlen s tudta ezt engednie kell hogy a férfit megtartsa.
Li arcán apró csalódott fintor futott át, mely keveredett a csodálattal és a meglepetéssel. Remélte hogy a lány felnyög vagy felsikolt, dehogy ezt nem kapta meg a birtoklási vágya erősödött csak.
Dominique engedte hogy a művelet során elvesszen némi vitae a látszat kedvéért, ám a törlőkendőt szemmel tartotta. Nem szívesen hagyott nyomokat maga után sehol.
Felkerült a minta s egy vékony kötés fedte le a művelet végeztével, megóvandó a fertőzésektől.
A lány a kellő óvatossággal állt fel és megengedett egy egészen apró fájdalomfintort, hogy Li kedvére tegyen ezzel a gesztussal. S Li saját kezével gombolta be a lány blúzát, nem engedve hogy tulajdonához a kellőnél többet érjen hozzá bárki is.
Csin feladta Dominique ra a köpenyt s a lány egy óvatlan pillanatban a vitae foltos törlőkendőt eltüntette a bő ruhadarab alatt.
Li fizetett. Egy kisebb összetekert papírpénz hengerecskét adott át Csinnek és köszönés nélkül indult kifelé. A fiatal férfi csak egy kedves mosolyt kapott Dominique tól. A pénzt csak akkor számolta meg mikor két vendége már kívül volt a boltocskáján. Az összeg láttán sajnálattal állapította meg, kár hogy nem tart több rabszolgát a Li család ezen tagja.
A bejárat elé egy limuzin gördült és a párocska gyorsan beszállt.
A hatalmas, kényelmes utastérben csak ők voltak. Az elválasztó fal felhúzva így a sofőr sem zavarhatta meg kettősüket. Li pattogósan mondott pár szót a mikrofonba, utasítva a vezetőt a továbbhaladásra. A cél Dominique előtt ismeretlen volt.
A férfi hangja nem kevés agressziót tartalmazott. Visszafogta magát mikor új játékszeréért nyúlt és kigombolta a lány blúzát. A kötést egyetlen mozdulattal tépte le és percekig csak nézte a még friss behegedettlen rajzot. A lány nem engedte meg testének hogy begyógyítsa az apró tű ejtette sebsorozatokat mert akkor feltűnő lett volna a változás.
Li gyors mozdulatokkal szabadította meg vélt rabszolgáját a ruházatától. Ő maga is pillanatok alatt levetkőzött és magáévá tette a tulajdonát.
- Harapj...harapj bestia !!!! -utasította a lányt, s Dominique készséggel engedelmeskedett. Tűhegyes fogait a férfi nyakába mélyesztette s finoman megszívta annak adrenalintól édes vérét. A kéj elöntötte mindkét szenvedélyes felet.
Li lassan elgyöngült és szédülten hanyatlott hátra. Lassan szívta be és engedte ki tüdejéből a levegőt. Már megszokott párosként működtek együtt. A lány tudta cseppre pontosan mennyi az amelyet még ártalom nélkül elvehet, és a férfi sosem kérdezte hogyan is csinálja, mitől az oly annyira áhított bódulat.
A tattoo egy ajándék volt. Li úgy gondolta így védheti meg legjobban a lányt ha a kínai negyedben veszélybe kerül. Ismerte Dominique szokásait, bár a vadászatokról nem tudott hisz "kedvese" rendre lerázta a követőket akik pont testi épségét hivatottak megvédeni. Az első két "kopó" halállal lakolt a szemelől tévesztésért ezért Dominique egyezséget kötött a követőivel s azok bevárták egy egy kávéházban vagy étteremben. Úgy tettek mintha csak a mosdóba ugrott volna ki a lány. Arról nem beszéltek hogy egy egy orr púderezés miért tartott egy vagy nem ritkán másfél két óráig.

Most ott pihegtek egymás karjában s a láyn megvárta hogy Ura magához térjen. Segített neki felöltözni s mikor Li a zsebébe nyúlva egy kisebb pénzköteget nyújtott át nem tiltakozott, elfogadta.
- Szép legyél holnap estére...fogadásra viszlek s azt akarom hogy az est fénypontja légy... - suttogta jóleső fáradtsággal a férfi.
Dominique a táskájába rakta a pénzt s gyorsan felöltözött. A limuzin megállt és a lány még egy utolsó csókkal búcsúzott a gazdától.
A köpenyt a vállára terítette a csuklyát feltette és kiszállt.
Még mindig a kínai negyedben voltak. Sétálni indult az éjszakában hisze ez volt az ő közege a léte alapja. Egy kirakat előtt megállt és rendbe hozta a keblei közt sajgó sebet. Bár tudta hogy a nappali pihenés el fogja tüntetni a mintát de majd kitalál valamit hogy úgy tűnjön a tetoválás ép és sértetlen. Volt pár ismerőse akik képesek voltak maradandó bár ezáltal sokkal de sokkal fájdalmasabb módszerrel készült tetoválást létrehozni. De ez nem a ma éjszaka problémája.
Tovább sétált. A templom közelében egy csinos női alakot vett észre aki egy látszólag talán hajléktalan férfival váltott épp szót.
Arrafelé indult, de útközben megállított egy kószáló gyereket és öt dollárt beígérve megkérte hogy a véres törlőkendőt dobja bele egy távolabb lévő melegedésre használt olajoshordó lángjai közé. Éles szeme végig figyelte a műveletet és valóban ki is fizette a kisfiút mikor az visszatért.
A köpenyt összehúzta magán és a beszélgetők közelébe "osont", várva a fejleményeket.

/Üdv, nemsoká írok. De addig is keríteni kellene egy mesélőt,mert így elég rossz lesz a további játék/