Gréta Heper

by **Erica Fadde** Kedd Ápr. 14, 2009 8:52 pm

Név: Gréta Heper
Faj: vadász
Életkor: 28 év
Született: 1981. március 4.
Tahiti, Papeete

Koncepció: Nyomozó

Természet: Mártír, tanító
Viselkedés: Vakmerő, vezető

Tulajdonságok:
Erő: 7
Ügyesség: 5
Gyorsaság: 6
Modor: 7
Intelligencia: 8
Megjelenés: 7
Észlelés: 7
Állóképesség: 5
Akaraterő: 5
Szerencse: 6
Felhasználva: 5 szabadon elkölthető pont

Előnyök:
Vakmerő (3 pont)
Ösztönös vezető (1 pont)
Halvány aura (2 pont)
1 fel nem vett pont
Hátrányok:
Hemofília (3 pont)
Amnézia (2 pont)
Rémálmok (1 pont)
Lágyszívű (1 pont)

Hátterek:
Anyagi háttér 3
Fegyvergyűjtemény 4
Kapcsolatok 2
Szövetségesek 2
Kettős személyiség 2
Felhasználva: 3 szabadon elkölthető pont

Képességek:
Intuíció 4
Éberség 3
Kézitusa 3
Kifejezőkészség 4
Figyelem 4
Illemtan 3
Közelharc 3
Lőfegyverek 4
Vezetés 3
Robbantás technika 4
Humán tudományok 4
Természettudományok 3
Nyelvismeret 3 (anyanyelv: francia +reo ma'ohi (helyi nyelv Tahitin), angol, német, olasz)
Számítógép 3
Felhasználva: 7 szabadon elkölthető pont

Krédók:
Mártíromság 5
Védelmezés 5
Felhasználva: 2 szabadon elkölthető pont

by **Erica Fadde** Vas. Május 03, 2009 7:26 pm

Előtörténet:

(Megjegyzés: eredeti név: Ra'imere Matahina Uira Temaru)

- … de nem annyira rossz, mint ahogy az ember gondolná. Na persze…- Egy nő gúnyos hangja töri meg az éjszaka csendjét.
- Talán valami bajod van? Úgy beszélsz, mint egy kezdő. - Egy másik, szintén gúnyos, ugyanakkor kedves hang szólal az előbbi gazdája mögött. Az iménti nő megmozdul, a tető cserepei zajosan sercegnek cipője talpa alatt. Fészkelődik, már több órája ülnek ők hárman ezen a tetőn, és várnak.
Mikor abbahagyja a mocorgást, sóhajt egyet, és elgondolkozik a hallottakon. Neki valóban könnyű volt beleszokni új életébe, bár néha azt kívánja, inkább lett volna nehéz a feladat.

Ugyanis életéről az első emléke az, hogy egy nagy, fehér szobában fekszik Amerikában, körülötte ágyak, rajtuk emberek. Ahogy megpróbált felkelni, erős szíjak rántották vissza fekvő helyzetbe. Ahogy később megtudta, amíg kómában volt, rémálmai lehettek, amiknek során többször is hajszálon múlt, hogy ne tegyen kárt magában. Próbálták elmagyarázni neki, hogy balesetet szenvedhetett, bár az orvosok nem voltak biztosak a dolgukban. Annyi azonban bizonyos volt, hogy eltört a lábszára és súlyos fejsérülése is lett. Az orvosok szerint ez okozhatta az emlékezetkiesést, de ahogy mondták: „Maximum pár hét, ahogy gyógyul, fokozatosan visszatérnek majd az emlékei.” Ez a mondat nagyjából tíz, vagy tizenegy éve hangzott el, azóta sincs változás.
A kórházban nem voltak barátai. Bár nem tudta, mennyire lehet szociális alkat, hiszen az összes emlékét elvesztette, de pokolian egyedül érezte magát. Csak az csillapította magányát, mikor hallotta emberek hangját, és furcsa víziói voltak. Egy ideig azt hitte, kezdenek visszatérni az emlékei, de ezek a képek kezdtek egyre erőszakosabbak, és néhol véresek lenni. Egyik éjszaka rohamot kapott, a víziók pedig utat törtek maguknak a meggyengült elme felé. Vad, vértől szennyes jelenetek, halálfélelem és éles sikolyok… mielőtt elvesztette az eszméletét, ezek jelentek meg neki.
Azonban lassanként ráébredt, milyen világban is van. Tisztábbnak rémlett neki minden, még így emlékek nélkül is, mint valaha. Ebben az egyben biztos volt. Agya szépen lassan újra összerakta a világról alkotott képét, halvány emlékfoszlányai és az újonnan szerzett tudás alapján. Mikor jó pár hét múlva kikerült a kórházból, tudatában volt, hogy az éjszakában olyan bestiák rejtőznek, akikkel szemben az ember védtelenek. A sok borzalom, amit Megszállása alatt látott egyértelműen ösztönözték arra, hogy tegyen ez ellen.
Senki nem kereste, és még mindig nem tudta, ki ő valójában. Éjszakánként lesben állt, és tanult, hogy új feladatát elvégezhesse. Hamarosan találkozott vadászokkal, akik maguk közé fogadták, és segítettek neki elsajátítani a létfontosságú tudnivalókat: fegyverhasználat, közelharc, alapismeretek a természetfelettiről, képességeinek használata.
Több évig maradt itt, új nevét is a vadászoktól kapta, és hálás volt nekik, hogy emellé életet és célt is kapott. Azonban nem maradhatott itt tovább. Az egyik vezető azt a feladatot adta neki, hogy Európában keressen fel egy vadászt, aki szintén innen indult el, és immár két éve nem hallottak felőle. Társával, Jasperrel vágott neki az útnak, és hamarosan megérkeztek Franciaországba, ahol az eltűnt vadászt sejtették. Egy éjszakai bevetés során bajba keveredtek, egy szórakozóhelynél voltak, ahol verekedés tört ki, és kihívták a rendőrséget. Jasper és ő elszakadtak egymástól, és mikor Gréta értesítette a klánt a történtekről, azt mondták, folytassa a munkáját.
A rendőrség kerestette őt, úgy sejtette, a helyi vámpírok megtudták, ki ő, és diszkréten akarták eltenni az útból. Így nem volt más választása, mint a menekülés. Továbbment a svájci határ felé, majd Martigny-be érkezett. Továbbra is tartotta a kapcsolatot a többiekkel, és pár hónap múlva érkezett a hír, hogy Jasper az eltűnt vadásszal együtt visszatért Amerikába. Őt azonban nem akarták visszavinni, azzal az indokkal, hogy keresse fel a helyi vadászokat, és legyen összeköttető a klánok között. Még pár hónap múlva sikeresen rátalált kisebb-nagyobb csoportokra, aztán lassan eltávolodott addigi otthonától és családjától, és feléjük húzott. Hat éve ismerkedett meg Elenorral, akivel az óta is társak és jó barátok. Jelenleg a rendőrségen dolgozik irodai poszton. Néhány vadásztársa segítségével sikerült részleteket kiderítenie múltjából, hol született, mi az igazi neve, néhány részlet gyerekkorából, de úgy döntött, többet nem akar megtudni elfeledett múltjából.

Felréved kábulatából, újra az éjszakai utcán találja magát. Pislog párat, hogy gondolatai visszaterelődjenek a feladatra. Két oldalán két vadásztársa elbeszéltek mellette, amíg gondolataiba mélyedve ült, most pedig csodálkozva néznek rá. Megnyugtatóan legyint a kezével, és lenéz az utcára. Pár alvó járkál csak odalent, ez a tudat megnyugtatja, és újra elgondolkozva dől a lábára.
- Na, miből maradtam ki?