Tarkvold rezidencia

by **Jorma Magnus Alatalo** Szomb. Május 02, 2009 12:07 am

A kertváros a nekem való hely. Ez már akkor is világos volt, mikor ide érkeztem. Kevés szomszéd, és azok se figyelnek rám túlzottan, tökéletes.
Mikor először jártam ezen a környéken, az éjszaka sötétjében keresgéltem jövőbeli szállásomat. Számtalan ház mellett mentem el, de valamilyen okból egyik sem nyerte el a tetszésem, mígnem elérkeztem a számomra ideális lakhelyhez: kissé hivalkodó és kétségkívül óriási, de olyan ódivatú, amilyen én vagyok a lelkem mélyén, ezen felül pedig egy rövid zsákutca végén foglal helyet, úgyhogy nem kell sok bámészkodótól tartanom.
A tulaj nem volt éppen kedves velem: emberi szemmel nézve igen idős úr volt, név szerint Heinrich Tarkvold (ettől függetlenül az ükapjának is elmennék), ezzel pedig feljogosítva érezte magát arra, hogy nemet mondjon nagylelkű ajánlatomra. De ha van olyan dolog, ami kihoz a sodromból, akkor az a nem. Rövid úton meggyőztem róla, hogy mindenképp valami koszos szanatóriumba akar költözni, és a papírokat az adott helyen alá akarja írni... nem ellenkezett sokat, és így volt a legtisztább, azt hiszem. És mivel tisztábn vagyok a múlandóság fájdalmasságával, az ő emlékére a birtok megtartotta a Tarkvold elnevezést.
A ház maga szürkésbarna téglából van építve, a mohától itt-ott zöldes tető alapjában grafitszürke. A telket fekete, kovácsoltvas kerítés veszi körül, nagyjából két és fél méter magasan, a három méter hosszú kaput régen néhol arany díszíthette, mára ennek a helyét csak az újraforrasztott elemek, és az elbarmolt felületek jelzik.
Az előkertet néhány bokor alkotja csupán. Ezek két oldalt a házhoz vezető, kövezett ösvény mentén futnak, kétoldalt pedig elszórva helyezkednek el. A főbejárat nagyjából tizenöt-húsz méter a kaputól. Sötétbarna, vasbetétes, ósdi kopogtatóval, mégis az otthon hívogató melegét árasztja az érkező felé. Belépve ez a hatás azonnal megszűnik. Az előtér márványozott felületei és két oszlopa inkább emlékeztet egy szálloda rideg fogadócsarnokához, mintsem egy otthonhoz. Kétoldalt köríves lépcsők vezetnek fel az emeletre, köztük pedig boltíves nyílás tátong. Ha erre indulunk tovább, eljutunk a társalgóba, nem túl nagy helyiség, és minden kétség kívül ez az egyik legotthonosabb része a helynek. Vörös szőnyeg, tőle kissé elütő mustársárga falak, egy kandalló, amiben szinte sosem ropog a tűz- egy vámpírnak is lehetnek fóbiái. A kandalló körül három kanapé foglal helyet, és egy kisebb könyvespolcsor áll az egyik fal mellett. Bal kéz felé újabb, keskenyebb boltív vezet el a konyhához, majd itt jobb kéz felé eljuthatunk az ebédlőbe. A konyha mahagóni berendezése után egy méregzöld festésű, drapp szőnyeges és sötét étkezőbútoros terem fogadja az érkezőt. Egy hosszú asztal, ami mellett öt szék sorakozik mindkét oldalon.
Az emeleten található három hálószoba, ugyan azzal a berendezéssel: egy baldachinos ágy, egy komód a fontosabb dolgoknak, egy íróasztal székkel és egy fotel az egyik sarokban. A szobák között két fürdőszoba és egy gardrób is rejtőzik. Utóbbihoz azonban csak nekem és Thelmának van kulcsunk.
Bájos asszisztensem, Thelma ezen szobák egyikében kap helyet nálam. Sajnos nem engedhetem, hogy szoros kapcsolatot alakítson ki a külvilággal, ezért magamhoz láncolom, de azt hiszem, ez érthető. De kapcsolatunk mindkét félnek előnyös, és igen szép szobát és szabad járást kapott majdnem az egész házban (kivétel persze a pince).
Bal oldalon, a folyosó végén szalad még egy lépcső a következő emeletre. Itt található a kikapcsolódó szobám, ahova rendszerint a vendégeket viszem, afféle 2. nappali szerű (1. nappalinak a társalgót használom). Itt modernebb a berendezés, LCD tv, hifi, egy íróasztalnál egy számítógép, és egy hatalmas, krémszínű kanapé. Nappal bizonyára elég világos lenne ez a hely, sok ablakkal és világos festéssel, de én csak éjjel használom. Ugyan ezen az emeleten van egy raktárhelyiség, ez nem érdemel sok szót. A folyosó végén a fal eltolható, egy sínen csúszik el, ami csak akkor engedi 5 cm-nél tovább nyitni a falat, ha egy kulccsal kinyitják a sínen lévő zárat (az egyetlen kulcs természetesen mindig nálam van). Ez egy kis acélfület lök vissza a padlóba a fal másik végén, ami megállítja a mozgatást. Ha a fal elcsúszik, egy csigalépcső lesz látható. Lefelé vezet, a pincébe. Lekanyarog, és egy laboratórium egyik szegletében ér véget. Itt szoktam végezni házi kísérleteimet, csak pár alapvető holmi van itt, mint szikék, altatók, fájdalomcsillapítók, csontfűrész, egy műtőasztal és műtőruhák. Többre nincs is szükség, amit itthon csinálok, annak úgysem lesz túlélője.
A házban nem található tükör, kivéve a gardróbszobát és a vendégek részére fenntartott fürdőszobát. Továbbá minden helyiségben vastag fekete függöny takarja az ablakokat, ha szükséges (nappal csak az előszoba és a hálószobám ablakai vannak eltakarva, hogy ne legyen túl feltűnő az állandó sötétség.
A hátsókertben pár magas, nagy lombú vadgesztenyefa található, a kerítés hátsó része előtt pedig szépen megnyírt, derékig érő sövény húzódik. Kacskaringós út vezet a nagyjából középen elhelyezkedő, márványozott szélű szökőkúthoz. Csak pár méter az átmérője, de éjszaka is igen látványos a körbevilágítása miatt.