Szeméttelep

Ms Rodriguez
2009 április 24 vasárnap 11.00 körül.

***
Átvezetés Erica Fadde lakásá -ról.....
***

A szeméttelep egy része rendőrautókkal elzárt, s szalagkordonnal elkerített.
Ide nem mehet be hölgyem ! - toppan elé egy "Helyszínelők feliratos overált viselő megtermett férfi.
Csak nehezen hiszi el hogy ez a csinos lány valóban a csapat tagja. A vitára előkerül Lucille a "Katica" Fekete rövid haj széles vállak gömbölyded idomok. Oly suhanva jár mintha kerekeken gurulna. Szereti a pirosat és a feketét kombinálgatni az öltözködésében. S ellenségeit egyszerűen csak tetveknek hívja.
- Hagyja már a lányt ! Dolgozni jött nem kéjelegni ! - "ordítja le" szinte, a nálánál magasabb és termetesebb férfi fejét.
Majd rámosolyog Nice ra.
- Már megint ugrott a vasárnap - fintorodik el - S ráadásul a főtetű beleköpött a levesükbe hogy szívná végre alaki az ő vérét is ! - nem is titkolja az ellenszenvét Andre iránt - Kettőnket osztottak be a 6 os körzet emberei közé. Jó fejek...de mégis jobb szeretem a saját csapatunk. Még jó hogy te is itt vagy ... egyedül olyan elveszett lennék - játszik rá túlzott rémülettel.
- Ne kérdezz semmit ! Én is csak annyit tudtam meg hogy a legjobb emberük lesérült .. autóbaleset vagy mi s most itt állnak és ránk szorulnak - kacsint a lányra - na nézzük meg mit lehet kihozni a tetemből. Elsőre azt mondanám hogy tökéletes sebészi munka, de vajh ki a nő és ki a sebésze aki így átfaragta ? - húzza el a száját.

Könnyedén fogott egy taxit a parknál, ami kissé nevetséges, egy gyilkossági helyszínelő taxival megy az elkordonozott tetthelyre. Ennyire csóró lenne az iroda? Nem, csupán jelen pillanatban épp olyanok furikáznak az autókkal, akiknek alapjáraton rohadtul semmi szükségük nem lenne rá. De hát ez van, korrupció...és az önös kicsinyes érdekellentétek.
A taxiban gyorsan megadta merre akar menni,s az úton odáig a telefonhíváson gondolkozott. jogosan kapta meg a magáét, de hogy egy lemerült aksiért valaki így felhúzza magát?! Tudta, hogy minden bizonnyal nem ez van a dolog hátterében hiszen gyorsan terjednek a hírek, mégha sokan nem is mernek erről nyíltan beszélni az irodában...kissé összeráncolta a szemöldökét.
-itt jó lesz.-mondja a sofőrnak, majd fizet, és már ott sem volt a taxiban.
Magabiztos léptekkel szeli át a területet ahol néhány bámészkodó már ácsorgott, majd felemelve jobbjával a vastag elkerítő sárga szalagot ment a helyszínre.
Mereven nézett a magas tahonya alakra, és már épp vette volna elő az igazolványát, mikor megérkezett Lucille. Nem kimondottan kedvelte a csacsogós nőt, hiszen a maga módján elég álszent volt, de megtűrte, talán ez a legjobb szó arra a határozottan munkakapcsolatra, amiben voltak.
Haladt a nő mellett, miközben az folyamatosan magyarázott.
-Csak tudnám, hogy miért pont a 6os körzet? -kérdezte, de mintegy csak mellékesen magának megjegyezve, kissé furcsa volt ez a felállás, hiszen nem nagyon szokták variálni a körzeteket, talán erről beszéltek neki a telefonba, ki tudja. De kcisit akkor is különös volt.
És elérték a helyszínt, ahol már kattogtak a fényképezők, beszámozták a bizonyítékokat, nyomokat kerestek és miegymás.
~Elveszett mi? Ch...~magában csak ennyit kommentetlt a kissé túlszínpadizált mondathoz.
Lassan lépett oda a tetemhez,s guggolt lemellé. Egy ideig csak nézegette, majd nem fordult a nőhöz, csak mondta:
-Van nálad egy kesztyű Lucille?-és megvárta míg a nő a kezébe nyomta, felhúzta,majd úgy nyúlt ismét a tetemhez.
-úgy nagyjából 2 napja lehet halott, de ahhoz képest nem sok maradt belőle. Valóban olyanok a vágások így elsőre, mintha egy precíz sebész keze nyomát dícsérné...de erről többet csak a boncoláskor tudnék mondani.-mondta,s közben ujjaival végig húzott finoman a levágott végtagok helyén.
-viszont a nyakon bevérzések és véraláfutások noyma látható...-mondta, majd ujjait tette a nyakhoz, de nem ért hozzá.
-Olyan, mintha a nyakát is megragadták volna...viszont ha a végtagokat levágták, nem értem, a többit miért hagyta így a gyilkos...-s gondolkozott.
-A végtagokból találtak meg valamit?-kérdezte, majd felállt a gugoló testhelyzetéből.
-Van itt valaki a rendőrségtől?-kérdezte lucillet.

Ms Rodriguez
2009 április 24 vasárnap 11.00 körül.

Lucille elsiklik Nice morózus hangulata felett. Ők ketten tökéletesen kiegészítik...azaz elviselik egymást. A laborban is egy szóból megésrtik a másikat. Bár ez az egy szó Lucillenél gyakran többszöröződik, de pont ez a csacsogás az ami alatt Nice remekül tud gondolkodni s néha ki kiragadja ami lényeges.....
- Hát hogyne lenne nálam kesztyű, itt van az egész felszerelésünk, a tied is kihoztam mert sejtettem hogy előkerülsz. De nem fogsz igazi nyomot találni. A test elárulhat talán egy két dolgot de csak odabent. Túl sok itt a keréknyom és lábnyom. Bár mindet rögzítjük, de ki tudja melyik visz célhoz. Ez egy szeméttelep s szinte percenként hajt el erre egy tartálykocsi. Ezt is úgy ásták ki a szemét alól. Már két három réteget ráborítottak mióta kidobták. - adja elő a tényeket.
- Rendőrt akarsz? Most taroltál le egyet, - int a Nice mögött álló férfi felé. Az említettnek jó füle lévén hallotta Lucille minden szavát. Mosolyogva néz a helyszínelő lányokra.
- Nem találtunk végtagokat - mondja barátságos hangon - magukat még nem láttam ebben a körzetben. Ha úgy gondolják hogy két napja halott a nő akkor máris kikérem az elmult pár nap szállítóinak adatait. Van még valami kívánsága ? - érezhetően játszik, de nem bántón évődik - A nevem Peter Knoch, de Sonya csak Pet -nek szólított. - folytatja szolgálatkészen - ha eszébe jut valami az örsön keresztül elér. - s hátralépve indul hogy intézkedjen. Lucille egy nagy nylonlapot hoz hogy rátéve a tetemet a lehető legkevesebb plusz sérüléssel elszállíthassátok a központba.

Egy félmosolyt azért megenged magának, mikor Lucille elővarázsolta az egymás közt csak mágikus doboznak vagy varázsdoboznak nevezett szerszámkészletét. Lehet, hogy nem voltak épp puszipajtások, de a nővel legalább egész jól tudott együtt dolgozni, ami hiányzott, azt kiegészítette,és ha neki épp nem volt ötlete, akkor a nőnek mindig akadt valami más. Tehát a többiekhez képest Lucille még egy aránylag pozitiv személyiség volt, ha a munkát vették figyelembe.
Csak hümmögöt egyet a nő szavaira.
Igaza volt abban, hogy itt aligha tudhatnak meg többet néhány átlagos, talán aligha használható információnál, ami jelen körülmények között aligha számíthatna bármit is.
Tekintete körbejárta a szeméttelepet, a lábnyomoknál és keréknyomoknél vizsgálódó alakokat, majd kissé bosszúsan sóhajtott fel.
-EZ nem lesz egyszerű menet. A gyilkos tudta mit tesz, nem véletlenül itt rejtette el a testet, tudta hogy naponta többször hordják ide tonna szám a hulladékot a városból, nagy az autós forgalom...áhhh...-kicsit bosszantotta a dolog, de voltak már lehetetlenebb helyzeteik is, valahogy majdcsak megtalálják ebből is a kiutat.
-Mindenesetre lesz elég munkája a laborosoknak is...azt hiszem valóban ugrott a hétvégi lazítás.-arcáról mégsem volt leolvasható, hogy csalódott lenne, de Lucille már ismerhette, ha a munkájáról volt szó, akkor tűzön vizen átment,s hogy emiatt most ugrik egy hétvégi pihenőnapja...neki nem okozott nagy gondok, de egy ilyen magánélettel ami neki volt, nem is volt csoda...
Meglepve fordult hátra, ahogy Lucille közölte, hogy épp mögötte van egy kék kabátos.
-Ó.-majd gyorsan leplezte meglepettségét.-Ha lenne oly kegyes hozzánk, akkor örülnék, ha utána nézne annak is, hogy az elmúlt napokban nem e jelentettek be eltűnt személyt, mert ahogy elnézem ezt a maradékot amit ránk hagytak lesz egy kis munkánk mire kiderítjük ki is volt pár nappal ezelőtt a mi kis csipkerózsikánk.-habár szavai elég szarkasztikusak voltak, de arcáról már aligha tetszett vissza a jókedv, ahogy elnézte az előttük heverő csonkított alakot.
-Nem véletlen, hogy nem találkoztunk még, lévén a maguk körzete nem tartozik a mi fennhatóságunk alá, de tudja, a mi szakmánkban mindenki betegesen ragaszkodik ahhoz, hogy a szabad hétvégéjükön is dolgozzanak, ezzel benyalva a főnökség azon tagjainak, akik önkényesen kavarják meg az állóvizet a kanálisban.-s szavai mellé egy mosolyt is varázsolt, ahogy a rendőr szemeibe nézett. Nem csoda, ha kevesen veszik a kissé szarkasztikus humorát...
-mindenképp értesítjük Peter, egyikünk sem Sonya, de azt hiszem az elkövetkezőkben elég sokszor fog valamelyikünkkel bájcsevegni.-mondta, s már mondania sem kellett semmit,Lucille szinte olvasott a gondolatai között, már el is kezdte a tetem konzerválását, hogy majd elszállíthassák a laborba. Épp letérdelt, hogy elpakolja a fekete táskáját, mikor alig fél méterrel arrébb valami felkeltette a figyelmét...

Ms Rodriguez
2009 április 24 vasárnap 12.30 körül.


A férfi nem viselt egyenruhát, de zakója felső zsebén kihajtva ott virított a jelvénye. Talán már unta felvillantani állandóan.
Arcvonásai szigorúak, mejdhogynem kemények. Ám szája egyre inkább ívelt formát vett fel ahogy Nice kifakadását hallgatta. Mikor a lány levegőt vett a férfi szívből nevetett fel.
- Maradjunk csak a Pet -nél, s tudja maguk ketten olyanok lennének egymás mellett mint az olló két vágó éle. Minden érintkezésnél csak élesebbé teszi a másikat.... - jegyzi meg kedves hangsúllyal.
A kérésre csak bólint. Majd nem bírja ki és hozzá teszi.
- Majd igyekszem bájosan csevegni Önnel - szemében kis piszkálódós fény villan. Láthatóan tetszik neki a lány modora.
Mikor látja, hogy pakolni kezdenek elfordul és a dolgára indul.
- Néhány óra és kerítek valami eredményt - ígéri elhaladtában majd nem köszön el, csak int a lányok felé.
Még néhány kattanás a fényképezőgépekkel, néhány férfi még körbejár, de arcukon látszik hogy csak a kotelesség téteti velük. Reményeik már nincsenek.
Nice leguggol pakolni. A tetem is fémdobozba kerül. A kordon szalagját épp feltekercselik. Jóval odébb már féltucat tartályautó türelmetlenkedik órák óta. A hivatalos személyzet is az irodák felé veszi az irányt. Az egyik dühös ifjonc belerúg egy macskakonzerves dobozba. Az egyik szeméthalom tetején landol, majd megindul a lejtőn lefelé és incselkedve gurul végig Nice orra előtt. A tartalma hirtelen és szinte mókásan bukkan elő. Egy gumikesztyű ujjai integetnek billegve. A doboz döccenve áll meg egy sörösüvegnek koccanva.
Nice szemszögéből is jól látszik hogy az ujjak halványsárga színét elfedik a barna foltok.......

Ő sem jókedvéből volt itt egy másik körzetben, a város másik végében, de ha már munka volt, akkor nem fog féldolgot végezni.
Rá kellett jöjjön, ami ilyen társas kommunikációs helyzetben neki kissé latymatagon ment mindig, hogy a rendőr férfi most vagy szimplán gúnyolódik vele, vagy szimpatikusnak találja őt is és Lucillet is. Lucille a maga csacsodó de kissé érdes modorával inkább volt szimpatikusabbnak nevezhető, lévén ő egész jól megértette magát az emberekell, míg ő már aligha volt egy társasági lénynek nevezhető, kissé nehezen kezelt másokat, de legfőképpen önmagát kezelte a legnehezebben. Ebben segítettek a gyógyszerei is, melyek mikor már az idegei pattanásig feszültek akkor ellazították. Ez aligha volt hivatalos dolog, de nem is híresztelte ezt sem a munkahelyén, sem máshol. Ám nehéz természete ellenére ő sem volt fából, neki is megvoltak azon rejtett képességei melyektől nevezték embernek az embert. Voltak érzelmei csak ügyesen palástolta őket, vagy rosszabb esetben átesett a ló túloldalára.
-Mindent köszönünk Peter.-s mosolygott ő is egyet az orra alatt, szándékosan nem hívva Petnek a másikat.
Ők ketten is összepakoltak,s felállva figyelte a lassan készülődő többi embert is, ahogyan az idegesen toporgó sofőrök ácsingóztak a hatalmas szemétszállítóik mellett, ahogy valahol mindenkit kicsit megviselt ez az adott szituáció, hogy itt gyilkosság történt.
Tekintete szinte egyszerre követi a konzervesdoboz mozgását a szeméthalmon, mely végül halk koccanással állt meg.
~Egy gumikesztyű?~ mivel az egész hely egy rohadt nagy szemétdomb volt, így különféle hulladékok hevertek itt, de ez azért kicsit mégis szokatlan volt a számára.
közelebb hajolt, még a saját kesztyűjét nem húzta le a kezeiről, minő szerencse...
Felelemte a konzerves dobozt, ügyelve arra, hogy a kestyű ne nagyon essen ki belőle.
-Figyelj csak Lucille, mióta dob ki valaki használt orvosi kesztyűt egy konzerves dobozban?-kissé hangosabban kérdezte a nőtől, aki körülbelül másfél méterre tőle pakolt.
Felismerte, hogy a hulladék olyan kesztyű, amit vagy kórházakban használnak, vagy magánpraxisokban illetve hullaházakban. És tudta, hogy ezeket a később szemétté váló anyagokat nem dobják csak úgy ki, hiszen ki van adva nekik, hogy megadott gyűjtőhelyen összegyűjtve semmisítik meg azokat. És kissé azt is furcsállta, hogy épp egy kozerves dobozba gyömöszölték bele.
Majd lelépett a szemétkupacról,s odalépett Lucillehez.
-Valami anyag található az ujjak végén...-mondta, miközben szemügyre vette jobban, majd lehajolt, egy pattintás és már nyitva is volt a doboza újra, elővett egy kis fehér színű flakont, amiből fújt a kesztyűre,s egy kis ezüstszínű lámpát, mely nyomán kékes lilás fénnyel jelezte az a kesztyűn a vérfoltokat.
-Ha az anyag nem is vér, de biztos, hogy volt vér a kesztyűn. viszont hogy ez a barnás színeződés mitől lehet...azt hiszem jobb lesz ha ezt is bevisszük, vagy segít nekünk, vagy nem. Viszont különös, hogy ilye kesztyűt találunk ebben a nagy kupac mocsokban...majd bent a laborban kiderül.-mondta, majd amíg Lucille tartotta a zacskót, ő belehelyezte konzervdobozostól együtt a kesztyűket, majd eltéve a táskában vitétk magukkal azt is.
-mondd, hogy te kocsival jöttél...-jegyzi meg miközben felemeli a táskáját.
-elég drága ideáig eltaxizni a belvárosból, de hogy valakire ráverem ezt az irodában az tuti.-mondja a nőnek,s reméli, hogy valóban nem így kell visszalavírozniuk a laborba. Hosszú lesz még a délutánjuk, főleg, ha nekikezdenek a test vizsgálatának...