Zack Raven

by **Noctis Lucis Caelum** Kedd Május 19, 2009 9:45 pm

Zack Raven
Faj: halandó
Életkor: 21 év
Született: 1988. november. 15.
Koncepció: egyetemista, amatőr író, a Dissidia énekese
Külső megjelenés: Ezüstösen csillogó, fekete frizurája van. Bőre fehér, sápadt, szemei tengerkékségét rossz látása miatt kontaktlencséknek köszönheti. Az ő ízlése a legkifinomultabb a zenekar többi tagjai közül – sokszor bújik elegáns darabokba, szereti a gótikus ruhákat, a feketét, és a bőrt is.
Természet, viselkedés: Filozófus, csendes őrült.
------------------------------------------------------
Tulajdonságok: (58 + 4 SZeP)
Erő: 5
Ügyesség: 7
Gyorsaság: 5
Modor:8
Megjelenés: 8
Intelligencia: 7
Észlelés: 5
Állóképesség: 5
Akaraterő: 7
Szerencse:5
---------------------------------------------------------
Előnyök: (5)
- Kellemes hang (2 pont)
- Tehetség (1 pont)
- Nyelvérzék (2 pont)

Hátrányok: (5)
- Rossz látás (kontaktlencse- 1)
- Ízletes vér (3)
- Függőség (Cigaretta -1)
------------------------------------------------------
Hátterek: (9)
-Anyagi (3)
-Befolyás (1)
-Szövetségesek (2)--->Zenekari tagok: Noctis Lucis Caelum, Sid Trent
-Hírnév (2)
-Kapcsolatok (1)-->fegyverárus-Boris Mailloux
----------------------------------------------------------
Képességek: (40+11 SzeP)

Adottságok: ( 28 )
-Atlétika (3)
-Éberség (4)
-Empátia (4)
-Irányítás (3)
-Intuíció (3)
-Helyismeret (3)
-Kézitusa (2)
-Kifejezőkészség (4)
-Kitérés(2)

Képzettségek: (13)
-Lőfegyverek (2)
-Szereplés (ének) (4)
-Vezetés (2)
-Illemtan (3)
-Közelharc (2)

Ismeretek: (10)
-humán tudományok (3)
-természettudományok(1)
-Jog(1)
-nyelvismeret (2)(angol,francia) Megj.: anyanyelve német
-számítógép (2)
-alvilág ismerete (1)

Felszerelés:
-egy kisebb albérlet a belvárosban
-laptop
-egy fekete Volvo
Zack Raven Volvo

-Bowie CKSUR6 túlélő kés
Zack Raven TllksCKSUR6Bowie

by **Noctis Lucis Caelum** Kedd Május 19, 2009 9:46 pm

Előtörténet:

A svájci Winterthur gyönyörű városába születtem , az Eulach folyó völgyébe. Az apám, Arnold Raven egy angol származású úr volt, innen kaptam jól hangzó családnevemet - bár ennek nem sok jelentősége van, mert mikor két éves voltam a tengerentúlra utazott és azóta nem láttuk. Édesanyám a német Lorelei Swanhild egy keményen dolgozó, kitartó és erős nő – Winterthurban saját ruhamárkája és üzlete volt, elismert divattervező, és tehetséges művész. Csinos és magabiztos volt, csak csodálni lehetett, én pedig rajongtam érte. Sokat dolgozott, rohanó életmódot folytatott, és néha engem is magával cipelt egy-egy divatbemutatóra, bár mondanom sem kell, mennyire nem érdekelt akkoriban… Szülővárosomat nagyon szerettem, hiperaktív kisfiú voltam, nyitott szemmel jártam a világot és szívtam magamba a tudást.

Olyan 12 éves lehettem. Anyám éppen egy túrán vett részt pár kollégájával és a cége alkalmazottaival, mikor a döntő kis baleset megesett. Nem volt egy nagy esemény, de súlyos következményekkel járt. Csak hetek múlva vette észre, mi is történhetett azon a napon. Mivel anyám egyfolytában csak rohant és nem ért rá magával eleget foglalkozni , nem fedezte fel időben hogy kiránduláskor egy kullancs fúródott belé, és lassan megjelentek rajta a Lyme-kór tünetei. A betegség általában jó indulatú, és az esetek nagy százalékában kigyógyulnak belőle a szerencsés áldozatok mindenféle maradandó következmény nélkül, de nálunk ez nem így történt. Anyám a kimerültségre, és az alváshiányra fogta eleinte a tüneteket, majd a későbbi izületi fájdalmait. Nemtörődömsége odáig vezetett, hogy egy év leforgásán belül elkezdődött leépülni, teste lassan elkezdett lebénulni. Szomorú egy időszak volt ez, mert mivel egyedül nevelt, a mindennapi rutin feladatok is nehézkessé váltak. Nemsokára segítséget kellett kérnünk a Martignyban lakó nagynénémtől, Amalie Swanhildtől. Sokat segített minket, és hozzá költöztünk. Martignytól idegenedtem és egyáltalán nem kedveltem… Általában anyám ágya mellett ültem és olvastam neki a kedvenc könyveit, így megismerkedtem a szépirodalommal is. Próbáltam a kedvére lenni és sok időt tölteni vele, de ő olyan volt az ágyban fekve mint egy virág, amely folyamatosan elhullatja szirmait. Mosolyt csalni akkor tudtam az arcára, mikor saját sikerélményeimről számoltam be neki, és büszke lehetett rám. Akkor ugyan szerettem a könyveket, de azok közül is jobban érdekeltek a fantasztikus történetek, mindenféle képzeletbeli lénnyel, amikben szentül hittem hogy léteznek. Talán így kicsit furcsán hangzik, de a gazdag fantáziám miatt sokszor mintha láttam is volna őket, de bizonyára csak képzelegtem. A lényeg, hogy egyre gyakrabban ragadtam tollat, és vetettem papírra képzelgéseimet. Ezek néha kedves történetek voltak, máskor pedig akár a jóízlés határát súroló, morbid krokik is születtek. Egy művészeti középiskolában folytattam a tanulmányaimat, ahová rengeteg fura fazon járt, így mondhatni eléggé illettem közéjük. A legérdekesebbnek mondható srác egy Scott nevű fiú volt az osztályomban. Lila haja volt és érdekes öltözete, elmondása szerint gótikus punk volt. Beszélgetni nem nagyon mertem vele, de mindig érdekelt valójában milyen lehetett. Mikor néha iskola után láttam, elég furcsa dolgokat művelt. Szó szerint, de elszállt egy fazonnak tűnt. De tényleg, mikor néha estefelé kiszagoltam a lakásból, láttam néha ragasztós zacskóval is a kezében tántorogni a téren.

Aztán egyszer megtört a jég. Irodalom óránk volt, amin én olvastam fel az egyik fantasztikus írásomat, tele volt zsúfolva természetfeletti lényekkel, röhejes képtelenségekkel. Mindenki más őrültnek nézett miatta, de ő iskola után amolyan dícséretnek hangzó elismerés félét vágott oda. Azt mondta, érdekli a többi irományom is, és ha gondolom, megoszthatom vele, ő az, aki kapható az ilyen őrültségekre. Ugyan a mi lakásunkra nem mertem sosem felhívni, mert nem szerettem volna, hogy anyámat így lássák, inkább vele tartottam. Én könyveket adtam neki kölcsön, ő meg lemezeket. Idővel az egyik legjobb barátommá vált, és lassan kiderült hogy könnyebb drogokkal él, amiket kipróbáltam én is. Megismertem pár haverját, napi rendszerességgel egy szeméttelepen találkoztunk egymással. Ahelyett, hogy anyám mellett kuksoltam volna, kinyitottam a világ felé, de az volt az ő kívánsága is, azt szerette volna ha teljes életet élnék, és nem hagynék ki semmit. Akkoriban sok srác járt a telepre, 7-en, 8-an is ott időztünk. Itt ismertem meg Sid Trentet, aki talán a legzajosabb volt közülük és a legőrültebb. Velem ellentétben, aki inkább a könnyedebb művészetek felé hajlott, ő egy műszaki zseni volt és motorok buherálásával töltötte az idejét. Én voltam a legfiatalabb köztük a csupán 15 évemmel. Egyik nap Scott lehozott egy Noctis nevű fiút, akit eleinte nem tartottam szimpatikusnak. Hűvös volt és tartózkodó. Talán kissé féltékeny is voltam, hiszen Scott sokat áradozott róla, milyen remek srác és mennyire jól összebarátkoztak. Lassan megnyílt előttem is, és teljesen közénk illett, akár egy hiányzó darabka. Mindannyian más személyiségűek voltunk, de jól megvoltunk egymással.

Sok hercehurca és egy sötétebb időszak következett, Scott pár drogdíler miatt elhunyt. Ezután megalapítottuk Siddel és Noctissal a Dissidiát, ők voltak azok akik a legközelebb álltak hozzám. Idővel átvettem az énekesi és a szövegírói posztot, és egy idősebb srác, Sharlock lett a gitárosunk. Teljesen a szövegekre tudtam koncentrálni, és igyekeztem mindent belezsúfolni, amit gondolok.

Öt év telt el a megalakulásunk óta, de hamar népszerűek lettünk a városi fiatalok közt. Én azóta egyetemre járok, újságírónak készülök. Kiadták az első könyvemet is, ami egy szaftosabb horrortörténet, vámpír szereplőkkel. Jó, tudom, röhejes… De már dolgozok a második köteten.

Zack Raven

Zack Raven

Re: Zack Raven