6 -os számu Bűnügyi Labor

// A szemétteleptől távozóban, közeledve a központhoz, majd a 6-os labor //

Az kissé rázósra sikeredett, na nem azért mintha a nő olyan különösebben rosszul vezetett volna,s habár nem bájcsevegtek, azért a kocsiban a halk zenét elnyomta a sofőr káromkodása, szitkai és elégedetlensége. Az orra alatt jót mosolygott a háborgó nőn, ismerte, hogy milyen, hogy igen hamar ki lehet billenteni a béketűréséből,s akkor bizony aligha fogja vissza magát. Sőt. S ez is ilyen váratlan helyzet volt. Lévén meleg volt a kocsiban letekerte az ablakot,s kissé kikönyökölve hallgatta a nő monoton monológját,s egyszer még rá is kérdezett, mikor előkerült a térkép, hogy segítsen e, de a szúrós pillantások nyám megadóan emelve fel a kezeit bámészkodott ki ismét az ablakon, ahol legalább némi friss levegő kúszott a meleg kocsiba.
Végül egy éles kanyar a második kereszteződésnél,s ahogy visszafele haladtak sikerült megtalálni az épületet.
Újra mosolyt csalt az arcára a jelenet, ahogy a fapofájú biztonsági őr mereven vizslatja őket, miközben a kis Katica csak úgy zúdítja rá a magáét. Felmutatva a jelvényüket végül újra elindulhattak,s már bent is voltak.
Némán lépkedett egymás mellett a két nő, majd aportánál újabb kisebb tortúra.
Egyik szemöldöke feljebb kúszott, ezzel enyhe cinizmust kölcsönözve az arcának, ahogy észrevette hogy a férfi hosszasan bámulta.
-Azért vigyázzon, nehogy kiessenek a szemei, mert még véletlenül a patológián fogunk randevúzni...-jegyezte meg csípősen, noha talán nem épp így kellene kezdenie az "ismerkedést".
Beszálltak a liftbe, miután megkapták az ideiglenes kártyájukat.
-Nem komálom ezt a helyet....-csak ennyit jegyzett meg, miközben tekintete az emeleteket kijelző számlapot bámulta.
Kiszállva a liftből egy vékony csontvázszerű egyénbe ütköztek.
~Milyen szívélyes fogadtatás~húzta el az orrát, de ezt ritka kivételesen most nem mondta ki hangosan.
~Kisegítő személyzet? Anyád...~gondolta,s kissé dühítette a helyzet, ő nem kérte, hogy adják neki ezt az ügyet, azt sem, hogy kavarják meg a szart a másik körzetben,s erre még rájuk harapnak. Bosszantotta, nem is kicsit.
-A laborosok gyöngye mi?-vetette oda foghegyről a másik nőnek,s kétkedve mérte végig a férfit, majd tekintete felsiklott az irodára, és a névtáblára.
~Sonya...ezt a nevet említette a rendőr...hm...~gondolkozott el.
-Mondja csak sajtkukac, hol van ez a bizonyos Sonya Lavensdale?-kérdezte,s szándékosan hívta így a férfit, aki szemmel láthatóan felháborodott a megszólításon és épp válaszolni készült, de a folyosót áttörő hang közbe szakította.
Meglepve fordult a hang irányába, majd megjelent egy jól öltözött férfi.
~Szóval az új góré...milyen megnyerő alak...~újabb szarkasztikus gondolatok, de csodák csodájára gondolatainak most csak törtrésze hagyta el a pici szókimondó száját.
Az útbaigazításokat már vagy harmadjára kapják meg, ezen kicsit bosszankodik, hogy talán ennyire fogyatékosnak hiszik őket, hogy elsőre nem fogják fel és jegyzik meg mi hol van. De legyen. Ám még mielőtt Theodor távozna...
-Kérem, csak egy pillanat. Mondja csak, az iroda előző tulajdonosa most merre van?-csak egy megérzése volt, semmi több, de az nem épp a vidám fajtából. A választ megvárva később hagyták, hadd menjen a férfi, majd az irodában nézett körbe.
-Unalmas egy alak lehetett. Túl nagy a rend. Vagy egy rendmániás hülye volt, vagy közel sem volt jó helyszínelő...nálunk mindig halmokban álltak az aktahegyek, a befejezetlen jegyzőkönyvek, miegymás...ennyi ügy mellett ilyen tiszta rendet tartani...kizárt...hacsak...szerinted mindig ilyen ez az iroda, vagy valaki szándékosan pucolta le nekünk?-kérdezte,s kissé komolyabban nézett körbe. Talán kicsit paranoiás volt, meglehet, de az évek alatt amit nagyon jól megtanult az az, hogy semmi sem olyan amilyennek látszik,s hogy az igazságot is könnyedén el lehet ferdíteni...
-Megnézed a laborokat? Én addig lemegyek a boncterembe az alagsorba...ha megjönnek a kinték, akkor kezdj neki az elemzésnek, én meg megnézem közelebbről a hullánkat, vagyis ami maradt belőle, aztán ha van valami, akkor értekezünk...-sorolja el a másik helyszínelő nőnek, alapjáraton is ez volt a megosztás köztük, a nő a labortesztekhez értett jobban, míg ő inkább a hullákkal bíbelődött, illetve az éles teszteket, lőfegyvereket vizygálta. Meg volt köztük is az összhang,s minden más ellenére igen hatékonyan működtek együtt. Azzal sietős léptekkel hagyta ott az irodát,s ment a lifthez, ahol megnyomta az alagsor gombját,s ment le az épület pincéjébe. Az ajtó kinyílt, majd kilépve megcsapta az ismerős fertőtlenítő szaga, mely sokaknak bűz, de aki hozzá van szokva annak szinte már már fel sem tűnik. Elindult a folyosón, melynek a végén egy lengőajtó volt, az belökte és belépett....

Munkatársnőjével elváltak, odalent elég nagy volt a csend, de az ajtó mögül hangok szűrődtek ki. Magabiztosan lépett át a lengőajtót,s pillantotta meg a nem túl magas, de vállas férfit, aki épp a diktafonjába mondta az adatokat, csak úgy, ahogy ez egy ilyen helyen, egy ilyen munkánál lenni szokott. Már meg sem lepődött rajta, hiszen ezt nem agyon lehet másképpen jegyzőkönyvezni a legjobban. Friss adatok,s az ember úgy mondja el ahogy látja. Majd a férfi észreveszi. Egy apró ideg rándul meg az arcán, ahogy a férfi int neki, de semmi több.
Talán meg kellene lepődnie, hogy a másik tudja a nevét...vagy talán mégsem. Ez az egész körzet furcsa volt a számára az összes itt dolgozóval egyetemben, de nem válogathat, jelen körülmények között semmi esetre sem. És nem utolsó sorban a fizetését is innen kapja.
-Úgy tűnik, maguk kissé...jobban tájékoztatottabbak mint mi a kollégámmal.-jegyzi meg, majd tekintete az asztal felé fordul, a hely, az eszközök minden megfelelő, végsősoron semmi kifogásolnivalója nem lehet. Bár attól függ milyen szemszögből nézzük a dolgokat ugyebár.
-De legalább nem lesz semmilyen fennakadás, ez azért egy pozitivum.-nah igen, a nyers stilusa most is kiütközik kissé, de elég nehezen veszi az efféle jópofizós akadélyokat. Na nem mintha neki nem lett volna humorérzéke.
~Esküszöm ez a pasas is annyit cseveg hülyeségekről mint Katica...~de ezt már nem mondja ki hangosan.
Aztán elsétál az imént mutatott szekrény felé, csak a fekete kabát az ami lekerül róla, meg a garbója. Majd fölvesz egy boncköpenyt, az amúgyis lófarokba kötött haját többször megtekeri, majd ráhúzza a hálót, a macskot meg hanyagul a nyakába ejti-egyelőre. Így klaffog vissza a boncnok mellé.
-Érdekes, a horzsolásokból ítélve mintha végig húzták volna a betonon...a kirijtolódott sebszélek, és az apró kavicsdarabok legalábbis erre engednek következtetni,s minden bizonnyal mozgó járműből, márha lehet találgatni...-vetett pár pillantást a tetemre, jó megfigyelőképessége volt, és persze a szakmai gyakorlata sem volt utolsó.
-De ahogy látom ön is egész jól halad vele, engem valóban jobban izgat jelen pillanatban a még be nem érkezett hullánk.-jegyzi meg,s nekitámaszkodva a nagy boncasztalnak fonja mellkasa előtt össze kezeit.
Csak a kezeivel int, hogy a férfi nyugodtan dolgozzon csak, majd pár perc elteltével hangfoszlányok,s nyílik is a lengőajtó ismét, meghozták a tetemet.
ahogy letették a hullát a boncasztalra figyelme immáron csak arra koncentrálódott.
-kösz, de egyelőre szükségtelen.-utasítja vissza a diktafont, már nem mintha nem bízna a másikban, vagy hasonlók, csak, valami oknál fogva óvatosabb az újdonsült kollégákkal.
Óvatosan csomaolja ki a tetemet, mely szemmel láthatóan nem sínylette meg az utaztatást, nohs épp ez volt a cél. Márcsak a megcsonkolt test feküdt előtte. Igazából nem sok minden maradt meg a hullából. a maszkot feltolta az arcára, s felhúzta a gumikesztyűit. Először közelebbről vizsgálta meg a maradványt.
~ Széles csípő csontok, keskenyebb mellkas...minden bizonyal nő az áldozat.~majd előkerül a szike is. Felvette az adatokat, régi módszer szerint egy jegyzettömb és egy toll.
~A csonkítások széle kirojtolódott, de teljesen szabályos, valóban mintha profi sebész amputálta volna a végtagokat.~majd felnyitotta a testmaradványt. Csendben dolgozott, profi mozdulatokkal, megvizsgálva mindent töviről hegyire, a legapróbb részleteket sem hagyta figyelmen kívűl, a kis kémcsövekbe itt ott belekerült néhány idegen anyag, amit majd felküld laborvizsgálatra, majd nem sokkal később kissé dühösen húzza le a mszkot az arca elől. szemeiben látszik a harag, a gyűlölet kettős keveréke,s az a kis ránc mely ilyenkor a homlokára is kiül.
-Ez a nő terhes volt...ki képes ilyen kegyetlenül megölni egy várandós nőt!-zabos hangulatban van,s noha volt elképzelése nem is egy, mely lény vagy lények képesek ölni válogatás nélkül, de ez bosszantotta, nagyon is. De amit furcsált, hogy a magzatot sehol sem találta a testben...

Vőlegénye halála után beletelt egy kis időbe mire összeszedte magát, a pszihiátriai kezelés, mely inkább csak egyfajta elbeszélgetés volt, sokkal inkább hatottak a gyógyszerek, mintsem hogy ő egy agykurkásszal beszélje meg, hogy mi minden nyomasztotta. Nem volt könnyű átvészelnie azt az időszakot, de végül eljutott arra a szintre, hogy hidegen,s érzelemmentesen kezelje a dolgokat, ami csakhamar kihatott a magánéletére és a további munkájára is. Megváltozott. korábban a cserfes mindig jókedélyű spanyol nőből egy visszafogott, csípős, kissé nyers modorú személyiséggé avanzsált át. Mióta vadász lett ez csak még inkább keményítette a jellemét, de voltak dolgok, amik nem engedték, hogy ilyen egyszerűen lépjen túl a dolgokon,s újra és újra felszaggatták a sebeket, melyek vagy fájtak, vagy már csak elviselte őket...
Bosszantotta hogy a magzatot vagy éltében vagy holtában de kiszakították anyja méhéből,s tudta jól, hogy akár ember volt akár nem a gyilkos, ez embertelen kegyetlenség volt,s ahogy a nővel is elbántak.
Ekkor lépett be egy alak,s kínzó, rideg szavai mintha csak olajként hatottak volna a parazsat kapó szikrákra,s a sötét szemek éles metszéssel villantak az érkezőre. szavai nyomán ujjai alig láthatóan martak bele a boncasztal vas peremébe.
Az érkező arroganciája, amit meg sem próbált tagadni vagy visszafogni...kissé gyerekes módon de belőle is kicsalogatta az ördögöt.
-Na ne mondja, pedig épp azt hittem, hogy anoním módon beszélhetjük ki a testi lelki problémáinkat,s egyesek ettől még a fejüket is elvesztik...többek között. És tán maga lenne az agykurkász Mr...?-csípős hangnem, fogalma sem volt éppen kivel beszél, hogy vajon ki fia borja lehet a férfi, de amit sokszor visszanyelt most teljes erővel kívánkoztak ki belőle amásik jelenlétében. Rezzenéstelen arccal meredt a férfire. Mint egy dacos kisgyerek.
~És mellé még sérteget is a...~gondolta kissépaprikásan, hiszen most minden kezdett összejönni újra a feje felett.
-S*ggfej.-morogta az orra alatt miközben pördült egyet, hogy elpakolja a széthagyott cuccokat maga körül, mintha tudomást sem venne a férfi jelenlétéről, vagy hogy egyáltalán bárminek is nevezte.
-Se ujjlenyomat lévén nincsenek végtagok, se semmi amivel azonosítható lenne, kivéve persze hogy esetleg a véréből végeztethetünk egy dns tesztet...illetve talán erről is kiderül valami...-mutatott fel egy fiolát, amiben egy kis fekete lapocska volt, közelebbről megnézve valami kis mikorchipnek tűnt.
-Az esetek többségében ilyet aligha ültet valaki szórakozásból a bőre alá...és nem is a bőre alá, hanem pontosabban a kulcsontja mögé. Jól el volt rejtve, mintha csak attól tartott volna, hogy valaki keresné...talán pont ennek is köze volt ahhoz, hogy elvesztette mindenét...de ó, bocsánat! Egy magamfajta figyelmetlen botor aligha ügyelhet a részletekre...-kicsit színpadiasan mondta, de egyáltalán nem emelte meg a hangját.
-Ne nézzen holmi üresfejű kezdőnek!-villantak íriszei egyenesen a férfi érzelemmentes tekintetébe, majd tette el a bizonyítékot a többi minta közé. Most, mert nem csupán a munkája szempontjából érdekelte, hogy mi lehet az a kis minichip.
-Hogy miből? Meg van veszve? Vagy esetleg nem lát attól a rohadt nagy arroganciájától tovább? -lépett közelebb a férfihez,s habár valamivel alacsonyabb volt mint a másik azért mégis felszegett állal intézte hozzá szavait.
- Így megcsonkítani és kibelezni egy testet...nem hiszem hogy épp gyakorolni vitték volna a hullaházból, és akkor minden bizonnyal nem is a szeméttelep egyik kupaca alól kerül elő, egy magzatot nem így...nem így távolítanak el. És különben is, ha mégis csak egy bemutató gyakorlóbaba lett volna, tudtommal az ilyen célra átnyújtott testeket meg szokta jelölni az illetékes intézmény, és ezen a testen sehol semmi nyoma ennek...na persze nem mintha a végtagjai meglennének...vagy ön talán kedves monsieur úgy gondolja, hogy nem történt itt semmilyen bűncselekmény? És egyáltalán ki a fene maga?-fakadt ki belőle a kérdés, mely már kicsit izgatta is az elméjét, hogy vajon ki okoskodik itt neki, mert ha valaki megint az új helyről szívózik vele, hát ő tesz arramagasról, hogy így beszél vele. De talán pont rosszul teszi, hogy ekkora szájat nyitott. De a férfi megjelenése, közelsége, viselkedése szinte akaratlanul váltotta ki ezt belőle. Volt a másikban valami, ami kissé feszélyezte, és előcsalta azt a tipikus szabad spanyol jellemét. Meghazudtolhatatlan volt.Egy pillanatra még azt is elfelejtette, hogy a másik boncmester is ott áll hamraddikként,s minden bizonnyal meglepve pislog a kettősre és a szócsatájukra.

Off: Előző reagom első sorai :
"Belemélyed a boncolásba. Észre sem veszi hogy a másik közben végez és egy fémtálcán betolja a fali hűtőbe a másik tetemet. A mintáit összecsomagolja és az eszközeivel együtt távozik."

Vagyis most csak kettesben vagytok
Off vége


A férfit nem rendítik meg a csípős szavak.
- Nem vagyok pszihiáter ha erre gondolt...Ms Rodriguez ! - s az érzéketlen arcon egyetlen pici fintor jelzi a lélekbúvárokról alkotott belső véleményét.
A "Mr...." után követő pici türelmetlen csendet átlépi. és atovábbi támadásokra figyel. Mert nem érdektelen számára a rázúduló tényanyag.
A sértő "seggfej" szócskára csak egy halk morranás a válasz ahogy elfordul pakolászni nem láthatja váltott e ki egyéb kísérő jelenséget is.
Végighallgatja az okfejtést...
Majd a felmutatott chip -et tartalmazó fiolát kiveszi a bizonyítékok közül és figyelmesen megszemléli. Látszik eltöpreng valamin. Majd nem is adja vissza. Önkényesen teszi rá a kezét arra a tárgyra ami talán egyértelműen fényt deríthet a nő kilétére.
- Nos Ms Botor ! - a szemében apró szikra lobban de az arca kemény marad és a hangszíne sem változik. Csak egy tárgynak tekinti tán Nicet ?!? ami érdekes adatokat hordoz és juttat a tudomására... - sosem mondtam hogy Ön üresfejű lenne.. s főként nem hogy kezdő - a hangja kissé szarkasztikus s a tekintete mélyen beleváj a lány szemén át a lényébe. Mintha csak vasmarokkal ragadná meg és tartaná fogva míg beszél.
- Minden intézményben akadnak hibák a jelöléseket illetően...hogy az alany utódot hordozott ... nem ritka eset... a balesetek megtörténhetnek senkit nem véd meg a védett állapota ettől... arra még nem gondolt, hogy esetleg gyors volt a beavatkozás és a magzat szíve még dobog valahol...mondjuk egy tökéletesen felszerelt klinikai inkubátorban ? - a kérdés koppanva ér célt.
- Van vércsoport van DNS de nincs személyazonosság ... ennyi ? - kérdezi kissé kioktató mód - mond önnek valamit az antropológia vagy mélyebben az oszteológia mint tudomány ág? - kérdezi lehengerlő hangnemben - az utóbbi kifejezetten a csontokkal foglalkozik ... gondolom ismeri a technikát, amellyel az emberi koponya arca rekonstruálható... .. ha ez még nem jutott eszébe akkor javaslom keresse fel Mr Blary -t a harmadikon ! - az ajka megfeszül egy pillanatra - Csak mondja azt neki hogy mosieur Seggfej hathatós segítséget vár tőle... - a hangja nem jelez dühöt de valami apró vészcsengőt szólaltat meg Nice érzései mélyén.
- Ha valóban érdekli a feladat akkor derítse ki az anya kilétét keresse meg a gyermeket ! - lép el az asztaltól.
- Sok szerencsét ..Ms Botor ! - az ajtó felé indul de még megáll egy pillanatra s úgy jegyzi még meg - s ha veszett lennék most nem csak az önérzete heverne darabokban !!! - a hangja most kissé fenyegető színezetet kap. Majd kisétál egyenletes léptekkel, magabiztosan....

** Bocsi, figyelmetlen voltam**

Forrong. Dühíti a hirtelen jött pasas jelenléte, a modora, egyszerűen minden. Jóképű, márha egy nőnek épp ez az ideálja, de ő most aligha képes a férfit látni a másikban, sokkal inkább egy minden lében kanál okostojűs alakot lát, akinek hihetetlen nyers a stílusa, amivel belőle is kivarázsolja a bájos, elbűvölő és hihetetlen mértében szarkasztikus spanyol vehemenciát. De ez márcsak ilyen.
Tovább hallgatja a másikat,s ajkai erősebben szorulnak egymásra,s jobbja is erőteljesen szorul ökölbe. Megannyi szitkot tudna most a másikra zúdítani, de nem teszi. Nem süllyed le erre a szintre, mégha rá igenis jellemző ez a kicsinnyeség-elég gyakran.
Így inkább csak a dühödt barna szemek merednek a másik arcába.
~Miss Botor?!~háborodik fel a hirtelen kapott becenéven, de ezért csak magát okolhatja, de a másiknak ezek szerint szívfájdalma volt a seggfej kifejezés, ami egy aprócska kárörvendéssel itatja át piciny lelkivilágát.
-Igen, igaza van, a legtöbb helyen előfordul, hogy hibázik a személyzet, de nem hinném, hogy pont egy...-de csak felsóhajt. Tekintete a tálcán fekvő, de már letakart tetemre siklott. Egy hatalmas sóhaj ragadt benn a mellkasában, nem akart újra gyengének tűnni,s nem is fog, ezt elhatározta.
Újabb vádak ütköznek neki, amiket a másik rázúdít kegyetlenül,s ha a szemeivel ölni lehetne, a férfi minden bizonnyal már darabokban feküdne előtte.
-A munkám csak bízza rám, és az esetet is, és örülnék, ha nem valami puccos pingvin ugatna bele hogy mit és hogyan kell tennem. Örülök, hogy elismeri, hogy nem vagyok kezdő, de akkor ne akadályozzon-villanak meg a szemei határozottan, majd figyeli ahogy a férfi elteszi a mikrochipes fiolát.
-az bizonyíték! mit gondol hová viszi?!- valami nem tetszett neki a másikban, de nem tudta volna megmondani hogy mi, csupán a belső vészharangot kongatták meg benne.
Újból végigmérte a másikat, ám most nem egy beosztott szemével, hanem a vadászéval. És nem tetszett neki a másik, még így sem. Pedig kizárta a másik iránti ellenszenvét. Gyanus volt neki.
Kapott némi eligazítást, s a koponyarekonstrukció valóban nem tűnt hülyeségnek, csupán elveszett volt ebben az új körzetesdiben, de nem jelentette ez azt, hogy ennyiben hagyja. Majd a férfi távozóra vette, de visszafordultában még odaszólt neki.
-Hogy mi...veszett...darabokban...és nem csak az önérzetem...-ismételte maga elé a szavakat, demire felnézett a férfi már sehol sem volt.
~Meglehet hogy Ő...~gondolt bele mélyebben, de akkor hogyhogy nem érezte ezt meg...vagy talán ennyire elvakult lett volna...nem...
Levette a maszkot a fejkötőt,s a boncoláshoz használt ruhákat, majd egy elkülönített zsákba rakott mindent. A lepakolt cuccaihoz lépett, majd a kabátja belső zsebéből egy kis doboz került elő, küönnsedén vette le a kaupakot róla, majd vett ki belőle két gömb alakú bogyót,s vette be, majd újra eltűnt a dobozka a kabát belső zsebében. két kézzel támaszkodott meg az ágy szélénél,s sóhajtott fel, majd ellökve magát simította hátra a haját. Mostanában újfent nem volt túl jó formában, megint visszatértek a rémálmai,s habár újra elkezdett gyógyszereken élni, úgy tűnt ez sem segít. Felnyalábolva a cuccait szedte össze a jegyzeteit és a bizonyítékokat, majd indult fel ismét, hogy leadja Katicának a dolgokat laborra, és megkérdezze mire jutott, illetve hogy megkeresse azt a bizonyos Mr. Blaryt.
Beszállt a liftbe, majd az megindult fölfelé az alagsorból...

Merengve haladt végig a folyosón,s már hallotta a dudorászást, ami elnyomta a rádiót. Egy lemondó félmosoly költözött az arcára, igen, Katica márcsak ilyen volt, voltak furcsa szokásai, még munka közben is, de úgy tűnt ez mindig csak inspirálta a munka közben,s amíg ez így volt, őt egy cseppet sem zavarta, hiszen neki nem kellett végig hallgatnia sosem a kis áriát, amit a nő előadott, noha nem volt rossz hangja, de hát, egy tehetségkutatóhoz is kevés lett volna. Belépve a nő megfordult,s mégcsak kérdeznie sem kellett, az már magától sorolta mit talált.
Közelebb lépett,s megvizslatta a kipakolt dolgokat a laborasztalon.
-Ez a hely tiszta útvesztő.-egyelőre első körben csak ennyit jegyzett meg, miközbent ekintete végigjárta az egyes mintákat, beleolvasgatott feljegyzésekbe, s hallgatta a csacsogó nőt. Minden egyes részletre igyekezett odafigyelni.
-Baromi nagy mázlink lesz, ha a két vérminta meg fog egyezni, viszont ha nem...akkor nagy sz*rban vagyunk. De reméljük a legjobbakat...Reméltem, hogy a kesztyű talán segít majd valamiben, és piszok nagy szerencse volt, hogy az a doboz épp legurult a szemétkupacról, máskülönben meg sem találtuk volna soha. Nem épp megszokott, hogy valki véres gumikesztyűt tömköd egy macskakajás dobozba.-mondta ő is. MAjd belenézett a mikroszkópba, mely alatt épp egy minta volt, ez csak amolyan tájékozódó megszokás volt.
-Tudod mit, hívd fel Karl-t, ő talán secc perc alatt utána tud nézni nekünk a számsorozat alapján a gyártóknak, a helynek, a cégnak, mindennek...ha nagyon ellenkezne, mond neki, hogy lóg még nekem egy szívességgel,s épp itt az ideje, hogy törlesszen.-mondta a nőnek. A fiatal férfi annó dolgozott velük, így a nő is ismerte, egész jó képességei voltak,s emelett ügyes hacker is volt a férfi.
Már épp menni készült volna, mikor Katica megállította.
-Nekem?-kérdez vissza, miközben a nő előhalászta a dobozt.
-kösz, hogy így aggódsz értem!-s már nézte is meg a dobozt, amit nem tudott mire vélni, virágok? neki? S ujjai már bontottákis felprecízen a kis mellékelt levélkét. Tekintete végig szaladt a sorokon,s ajkai összeszorultak, egy aprócska ideg még meg is rándult az arcán.
-hogy lehet valaki ennyire pofátlan dög?! Szórakozik rajtam! De várja csak ki a végét...-forrongott magában,s visszatéve a doboz tetejét így szólt a nőhöz, aki látva szúrós pillantását, aligha faggatózott inkább tovább.
-Ezeket égesd el, vagy önst rá savat vagy...tedd el, mit bánom én!-mondta, majd azzal ki is viharzott a laborból, fel a harmadikra.
Közben azon elmélkedett, hogy elmenjen e az étterembe, viszont márcsak önös indoktól vezérelve is, hogy jól beolvasson annak a fennhéjázó alaknak, illetve ahogy írta a chip...amit önkényesen vitt magával a férfi. Talán megtudott valamit...nem tudta, de itt volt az ideje, hogy megtudja.
A kopogás után belépett,s meglepően tapasztalta a másik külsejét. Ez talán némiképp kiis ülhetett az arcára, mert a férfi azon noymban magyarázkodni kezdett.
Meglepte a férfi magyarázata. Hogy ilyen kölyökképű,és hogy 45 éves...
-Legalább könnyen elmondhatja, hogy jól tartjamagát...-próbálta egy viccel elütni a dolgot, azt nem tudta, a másik erre hogyan reagál. Közelebb lépett, majd megnézte a készülő valamit, ami neki egyelőre így csak egy nagy gyurmagombócnak tűnt.
-Igen, így van. Olyan súlyos sérülései voltak, az arcát meg mintha teljes egészében letépték volna, s lévén más is alig akad, amiből azonosítani tudnánk, így szükség lenne az arcára is. De persze mi is dolgozunk a részleteken, de hogy a kapott eredmények megegyezzenek a kilétével ahhoz össze kell raknunk minden egyes apró mozaikot, csak így jutunk eredményre...-mondta ő is. Az ellenértéken viszont meglepődött.
-Franciakrémes?-vissza is kérdezett, mint aki roszsul hallotta, de nem, valóban ezt kérte a férfi.
-Biztos, hogy maga 45 éves?-nevetett fel.-De rendben, ha ezen múlik, hogy kreáljon nekem egy arcot, hát rendben, legyen!-mondta egy mosoly kíséretében, majd megvárta, hogy a másik visszaforduljon a pillanatnyi munkájához,s egy ideig nézte, hogyna is dolgozik. Precízen és pontosan, minden részletre megpróbált odafigyelni. De nem akarta zavarni, hiszen mára még neki is volt dolga bőven...

Off: "Sok dolog... bátran írogasd le ha van kedved mert csak így tudok segíteni a "nyomozásban" " / Off

Moris csak mosolygott Nice jókedvén. Majd mikor dolgozni kezdett megszűnt számára világ. Leült a koponyával szemben s szinte hipnotizálta a csontra már eddig felvitt rétegeket. Mintha mögé akart volna látni. Furcsa hangulat vette körül a törékeny kis lényt. "Varázsolni" készült.
Majd lerakta a tálkát. Ujjai hegyét szertartásosan belemártotta a szürke masszába s dolgozni kezdett a fejen.
Magas homlok mély szemüregek, a leendő orr vonala, az arc két oldala majd a száj nagyjáboli elhelyezkedése... Aztán eszközöket vett kézbe s nem bánta ha azok is szürke ragaccsal kenődnek össze. Mért gondolkodott, majd megint mért. Elvett vagy hozzáadott az archoz az anyagból...
Észre sem vette mikor Nice távozott.

Az irodába lépve az asztalon legyező formájúra kirakott dossziékat talált a lány. Se üzenet se jelzés hogy ki tehette. A dossziékban hasonló esetek leírásai, ám alaigha függtek össze. Néhány exhumálásról szólt. Megvoltak a nevek a kórtörténetek. Hivatalos papírokkal lett alátámasztva a halál jogos bekövetkezte. Betegség vagy baleset.. egyik másik valóban gyilkosság áldozata lett de a tettest két esetben elfogták. Féltékenység...majd egy betöréses rablógyilkosság áldozata volt a két nő. Nem volt kapcsolat..és alaki mégis ide tette a dossziékat.

Az idő úgy repült az intézményben mintha valaki direkt előre tekerte volna az órákat. Már kora este volt 17.35 a digitális asztali óra szerint......

Egy ideig még nézte a "művészt", hogy hogyan dolgozik a koponyán,s hogyan varázsol belőle lassan felismerhető arcot. Végül a lehető legcsendesebben távozott, a másik szinte észre sem vehette hogy mikor is, de aligha vehette, úgy elmerült a munkájában.

A folyosón lassan sétált végig, elgondolkozott, de nem, érdekes módon, most nem az ügy vagy annak a körülményei jártak a fejében, hanem sokkal inkább a férfi, akivel lent a boncteremben találkozott. Különös, hogy mennyire fel tudta mérgelni szinte pillanatok alatt, ami azért valljuk be igencsak nehéz, mert lehet, hogy vehemens természetű volt, a spanyol származásából kifolyólag, de azért mindig volt annyi önuralma, hogy ezt visszafogja. Ám ennél az alaknál szakadt a cérna,s szinte másodpercek alatt tudna robbani. Nem értette,s azt a különös érzést sem, ami a gerince mentén és a tarkóján át végig söpör, mikor az idegen megjelent. még most is kirázta a hideg attól a szempártól, vagy csak azért lenne ilyen, mert semmit nem tud a másikról? Vagy a felsőbbrendű modora? Sorolhatna még fel pár dolgot, de azt tudta, hogy este ki fogja osztani, hogy csak úgy füstölni fog...ezt már mélyen elnyugtázta magában.

Elérte az irodát, az épület most csendes volt, alig találkozott valakivel. Az iroda ajtaja nyitva volt, ez kissé meglepte, ehhez nem volt hozzászokva, a saját irodájukat azért mindig kellőképpen zárták, mégha az olyan is volt mindig mint ahol robbantottak.
~Furcsa, hogy a nő csak így eltűnt, és csak így ilyen egyszerűen átpasszolták az irodáját.~gondolta, miközben belépett,s bezárta maga mögött az ajtót. A megérzései nagyon azt súgták neki, hogy itt valami nagyon nincs rendben,s a megérzései azért az esetek nagyobb százalékában nem szokták megcsalatkozni.
Az asztalon akták, szétterítve. Összeráncolta a szemöldökét.
~Katica nem szokta így kirakosgatni az aktákat...sőt, utána még mindig szólni kell, hogy hozza már fel végre, ha talált valamit...~nem értette, hogy akkor ki tehette ide, és miért. Felült az asztal szélére, majd egyesével kinyitogattaaz aktákat, és beleolvasott. Csatolt fényképek, mind a halott személyekről, mind ahogy később megtalálták őket. Háttérinformációk, egyes eseteket látszólag már lezártak, sőt, még olyan is akadt közte, ami eléggé sántított lezárásügyileg, de hivatalosan mégis megoldottnak volt nyílvánítva.
-De ki hozta ezeket ide és miért?-morogta az orra elé, miközben újra és újra végig olvasott egyet egyet közülük.
-Rablógyilkosság? Féltékenységből elkövetett emberölés? Két másik nő exhumálási kérelme? Tüdőrák? Ezeknek semmi értelme...-félhangosan magában beszélt, csak ahogy tőle megszokott volt. Majd az egyik aktában kissé tovább merült el.
-26 éves nő, Alisha G. Borrow, belehalt a szülésbe.-olvasta fel, legalábbis az aktája szerint.
-De akkor mégis mit keres gyilkossági akták között?!-teljesen érthetetlennek tartotta az egészet. Végül mégis a zsebébe nyúlt, előhalászta a mobiltelefonját majd tárcsázott.
-Szia Jeff, Nice vagyok. Utána tudnál nekem nézni valaminek? A városi Központi Kórházban a szülészeten meghalt egy nő, 26 éves, Alisha G. Borrow, kellene a kórlapja, a halotti bizonyítvány, vizsgálati eredmények, bármi amit találsz.Elég ha átfaxolod! Kösz, jövök neked eggyel!- azzal bontotta a vonalat. Fogalma sem volt miért néz utána a nőnek, csak volt egy újabb megérzése, amit észérvekkel aligha tudott volna alátámasztani. De minden apró szálat meg kell ragadnia,s úgy tűnik valaki szándékosan az ölébe pottyantotta ezeket a szálakat, csak azt nem tudta még, hogy milyen célzattal. Tovább böngészte az aktákat, egyelőre még ő sem talált semmi összefüggést, pedig igyekezett a lehető legmélyebben átfürkészni azokat, legutóbb mikor fölnézett 17.35-öt mutatott a digitális kijelző, de most már igencsak elhaladt az idő. 20.00 volt a pontos amit a kijelző mutatott.
-Basszus, az étterem!-ugrott le az asztalról, hiszen eszébe jutott Mr. Arc,s az aktákat a táskájába süllyesztette, ahhoz, hogy átöltözzön sem ideje sem kedve nem volt. Nem fog ő még kirittyenve menni az étterembe egy ilyen alak kedvéért, még szép, hogy nem. Gyorsan kiviharzott az irodából, a portánál le sem adta a belépőkártyát, csak az elsuhanó nőt láthatta a portás is. Kint megkereste Katica szolgálati autóját, aminek a kulcsát elhozta az irpdából, majd kinyitotta és beült.
-Tudom, hogy szidsz majd, de remélem az asztalon hagyott üzenetet elolvasod.-motyogta maga elé, miközben beindította az autót,s elhajtott az étterem irányába.

Katica asztalán elég jól látható helyre helyezett egy gyorsan megírt cetlit, amit valami jegyzettömből tépett le rögtönözve. A néhány rávésett gyorsan felkapart sor üzenete:

"Bocsi, sürgős eset, elvittem a kocsid, a taxidat majd én állom! Köszi, Nice! "