Martin Sean Bertolli

Szül.: 1987. árilis 14., New York
Anyja: Lucia Emma Bertolli
Apja: Claus Jürgen Fitzbrunn (bár ezt senki sem tudja)


A homályos háttér megvilágítása

Martin egy fatális véletlen eredménye. Apja, Claus jutalomként kapott egy kéthetes utazást az Államokba, ott is New Yorkba a sikeres érettségi után a szüleitől. Természetesen gondosan úgy választották ki az időpontot, hogy az ne telihold idejére essen, bár még ő maga is átváltozás előtt volt.
A nyaralás jól telt, s a fiú betartott minden óvintézkedést, amit a szülei a lelkére kötöttek, egészen az utolsó éjszakáig, amikor végül mégiscsak megbukott. Luciával már a második napon találkozott, s a lány idősebb is volt nála, tapasztaltabb is, s főleg sokkal „éhesebb”. Hamar fellángolt köztük a szerelem, de a fiú vigyázott, hogy nehogy utódot nemzzen. Egészen addig az utolsó éjszakáig bírta, amikor a búcsú bánatában elég erősen leitták magukat, s bizony az óvszer elmaradt. Másnap reggel Claus annyira zavart és tompa volt, hogy arra sem emlékezett biztosan, hogy történt-e valami, mi több Lucia sem. S aztán a fiú hazautazott.
Kilenc hónap múlva megszületett Martin, akit az anyja mind a mai napig utál, mivel mindig is kötöttséget jelentett neki, de gondoskodott róla, mivel az olasz származású rokonság kiutálta volna, ha elveteti, vagy eldobja magától a gyereket. Az, hogy férj nélkül esett teherbe, nem volt annyira új keletű az Amerikába kiszakadt olasz náció körében, nem ő volt az egyetlen leányanya.
Mikor a gyermek megszületett, s nevet kellett adni neki, Lucia elgondolkdott, hogy ki lehet az apja. Öt név is számításba jött, de ezek között nem szerepelt Claus, mivel az ominózus estére nem emlékezett. Az öt lehetséges névből hát kiválasztott kettőt, s azokat adta a fiának.

Előtörténet

Hát, nem mondhatom, hogy a gyermekkorom szürkén és átlagosan telt. Azzal a képességgel megverve, ami nekem jutott, a gyermekkor nem lehet szürke és egyhangú, de szép sem. Tudok gondolatot olvasni. Na, nem úgy, ahogy azt bárki is elképzeli, hogy mások elméje nekem nyitott könyv! Csak a felszíni gondolatokat érzékelem, amire éppen akkor, aktuálisan gondol a delikvens.
Na, de hogy az emberek mi mindenre képesek gondolni! Az a mocsok, és fertő! És ez mind rám zúdult már fiatalon, még szinte csecsemőként. Nem értettem természetesen a gondolatok mögött megbúvó fogalmakat, vágyakat, érzelmeket, de így is feldúlt a dolog. Anyámnál egymást érték a pasik, egy-két hónapnál tovább egyik sem tartott. Közben anyám nem tekintett másnak, csak egy felesleges tehernek. Mivel azt hittem, mások is értik, amit én gondolok, jó ideig, majdnem öt éves koromig nem fárasztottam magam a beszéddel. Eddigre értettem meg, hogy mások erre nem képesek, csak én.
Talán pár nagynéni érdeme, hogy nem lettem teljesen hibbant, és lelki sérült, meg pár ismerősé, akik azért képviselték a józan mérsékletet a káoszban, s sokat vigyáztak rám, amikor anyámnak „más dolga” akadt.
Egy idő után a helyzet annyiban lett jobb, hogy már önállósodtam, s mivel anyám nem szerette, ha otthon vagyok, s én sem szerettem otthon lenni, valamennyire magam válogathattam meg a társaságomat. Persze sokat csavarogtam is, lógtam, csórtam, verekedtem, vad voltam, és gyakran fékezhetetlen, ingerült, frusztrált, antiszoc.
Másik szórakozásom a számítógép lett. Órákat, néha napokat töltöttem mellette. Játszottam, leveleztem, programoztam, honlapokat készítettem, fórumokon értekeztem különböző témákról. Jó volt a szobám magányában zavaró gondolatok nélkül létezni.
Mindezek mellett nem tudom honnan van tartásom és önbecsülésem, de tíz körömmel ragaszkodom hozzá, mert ez az egyetlen dolog, ami igazán az enyém. Az embertársaim korlátolt világát megvetem a civilizáció „vívmányaival” (médiafüggés, shopingolás, stb.) együtt, mindig is a nagy elmék (írók, művészek, tudósok) érdekeltek, s a munkásságuk. Rengeteget tanultam, bár ez az iskolai jegyeimen nem látszik. Rengeteget jártam be már kamasz koromban is egyetemi előadásokra, bármilyen kurzusra, ami érdekelt. Soha nem iratkoztam be, nem vizsgáztam, csak belógtam.
Munkahelyem még nem volt, s nem is tervezem, hogy lesz. Nem akarok beállni a mókuskerékbe, akkor inkább éhen halok. Persze itt még nem tartunk. Anyám tizenhat éves korom óta minden hónapban egy bizonyos összeget utal a számlámra, a költségeimre, csak hagyjam békén. De még ehhez sem nagyon nyúltam hozzá, inkább lopok. Eddig egyszer abortuszra költöttem a pénzből, amikor felcsináltam egy lányt. Annak a szerencsétlen porontynak jobb úgy, mint nem kívántan felnőni, én már csak tudom. Egyszer vettem egy sportcipőt belőle, mert anyám egyik pasija lenyúlta az enyémet. S most, na, most aztán a nyakára hágok: repülőjegy, szállás, nyomozás.
Pár hete, unalmamban a házban régi kacatok között turkáltam, s találtam pár levelet, meg egyéb cetlit. Volt közötte egy felbontatlan nagyon régi levél. Jó vastag volt, felkeltette az érdeklődésemet. Felbontottam. Egy csomó fénykép volt benne, és egyetlen levélke pár sorral.
„Az együtt töltött idő emlékére, 1986 július. Szeretlek: Claus.”
A fényképeken anyám volt és egy fiatal srác.
Azonnal kiszámítottam, hogy bizony én abban a júliusban fogantam meg. Valami furcsa érzés kerített hatalmába, hogy az apámat látom a képen. Mindig is tudni akartam, kitől is származom. Megnéztem a feladót a borítékon. Martigny, Svájc.
Hát most itt vagyok.


Hangulat, állapot, problémák

Mostanság hihetetlenül nyugtalan vagyok. Nem tudom, mi van velem. Rémálmaim vannak, és nappal is sokkal ingerlékenyebb vagyok, mint általában.
A rémálmaim egy része tele van szexxel, szeretkezéssel, de mindenki aszott, és ráncos, és kopasz, és … brrrrrrrr! Ezt tudom miért van. Még mikor anyámnál laktam egyik reggel, ébredés után kitámolyogtam a konyhába, és ott találtam anyámat a legújabb (korban hozzá illő, 50 és a halál közt) pasijával a konyhakövön, amint egymáshoz bújva meztelenül aludtak.
A többi álom fura. Menekülök benne, és rejtőzködöm, s valakik üldöznek. Aztán néha verekszem, és szétmarcangolok mindenkit. Ijesztő. Ennek is sejtem az eredetét, mert pár hónapja megtudtam, hogy valóban vannak vámpírok, és egyéb éjszakai lények. Az egyiknek majdnem áldozatául estem, de megúsztam. Egy szálloda bárjában szemet vetett rám, s egyszerűen átvette felettem az uralmat, de megérkezett valami ismerőse (másik vámpír?), s összeszólalkoztak, s ez elterelte a figyelmét rólam. Ha vámpírok léteznek, akkor minden bizonnyal vérfarkasok is, s egyéb fura lények, s ez valahol izgalmas, valahol meg halálosan kiakaszt. De nem értem, mért vérengzek én az álmaimban? Mancsom van, és karmaim, és éles fogaim … rémisztő.

Név: Martin Sean Bertolli
Koncepció: Pokrócmodorú világfájdalmár
Kor: 22
Alakok: Homid, Lupus, Reep
Származás: Homid

Természet, Viselkedés:
Éles eszű, cinikus, eléggé megkeseredett, de alapvetően jó szándékú srác.

Gyorsasághoz +4, Észleléshez szintén +4, Modor Tulajdonsága 0
ERŐ: +4, ÜGYESSÉG: +4, GYORSASÁG: +6, ÉSZLELÉS: +4, ÁLLÓKÉPESSÉG: +6.


Tulajdonságok:
ERŐ 6/6/10
ÜGYESSÉG 9/9/13
GYORSASÁG 9/13/15
MODOR 3/0/0
INTELLIGENCIA 7
MEGJELENÉS 4
ÉSZLELÉS 8/12/12
ÁLLÓKÉPESSÉG 8/8/14
LÉLEKJELENLÉT/AKARATERŐ 8
SZERENCSE 5
Összesen : 58+9=67


Előnyök/Hátrányok:
Látnoki Képesség (3)
Valamennyire tudatosan használja saját gondjai megoldására. Már megszokta, hogy néha, ha nagyon erős megérzése támad, arra érdemes hallgatni.
Hűvös logika (1)
Médium (2)
Nem a szellemek, inkább az élők világa, azok gondolatai.
Összesen: 6

Fóbia (2)
Az emberi elme mocska.
Sötét titok (1)
Tolvaj, ebből tartja fenn magát.
Ízletes vér (3)
Rémálmok (1)
Összesen: 7

Hátterek:
Anyagi háttér 2
Jelenlegi bevétele az "anyai apanázs", ami azonban lassan hat éve gyűlik a bankszámláján. Ebből finanszírozza jelenleg a svájci tartózkodást.
Rejtőzés 3
Összesen: 5


Képességek:
Humán tudományok 3
Természettudományok 3
Atlétika 4
Éberség 4
Kézitusa 2
Kitérés 4
Rászedés 4
Lopakodás 3
Vezetés 2
Túlélés 3
Technológiaismeret 2
Számítógép 4
Nyelvismeret: 1 (francia)
Intuíció 3
Rítus 3
Összesen: 40+5=45

Adomány :
Tűz Aura 1 pont


Ragabash
A futó víz illata (1)
Nyitott pecsét (1)
Boldog észrevétlenség (2)
Az elfeledett elvétele (2)
Gremlinek (3)
Luna áldása (4)
Megtört test (4)

1+1+2+4=8

1 pont Rítusokra
Gaia Gyógyító Lélegzete
Áldozati ima

1+8+1=10

Összesen : 10 pont

SZEP : 9 (tulajdonságok), 5 (képzettségek), 2 pont farkasképességekre = 15


Felszerelés
Egy hátizsák, pár váltás ruha, mobiltelefon, jegyzetfüzet, a régi levél a fényképekkel, egy Martigny és egy Svájc térkép, iratok, hitelkártya.

Hangulat


A nevem Martin Sean Bertolli. Anyám Martinnak szólít, ezért Te szólíts Seannek! Mért? Csak. Csak mert bármi, amit az anyám csinál, az jó nem lehet. Hogy azért engem csak a világra hozott? Hát, nem tudom, hogy ez kinek jó. Néha szeretnék nyomtalanul eltűnni, mintha nem is léteztem volna! Nem, a halál az nem elég. Az nekem nem elég. Hogy mért gyűlölöm az anyámat, ha felnevelt? Nem nevelt, inkább csak nőttem, mint valami kóró az út szélén. Ó, nem, nem éheztem, pénzünk az volt. Mindig volt valami pasi, aki eltartotta. Ne kérdezd mennyi!
Megszülettem, éltem, felnőttem, vagyok. Neked ez elég lenne? Nekem nem elég! Miért? Mi végre? Kinek? Kiért? Hogy érted? Mért pont érted? Ki vagy Te? Hogy csak úgy mondtad? Hülye! Eh! Hagyjál békén! Még a kérdéseimet sem érted. Tudom, hogy nem érted, belelátok a fejedbe! Igen, most azt gondolod, hogy őrült vagyok. Azon gondolkodsz, hogy nevess-e vagy elszaladj. Hogy honnan tudom? Mondtam, hogy belelátok a fejedbe! Igen, ez telepátia. Nem, ez nem baromi jó! Akkor lenne jó, ha érdemes lenne nézelődni. Ne omolj össze, nem Te vagy az egyetlen, akinek nem érdemes. Hát látod, ez az én bajom. Hogy látom. Mit? A semmit! A sok üresfejűt magam körül!
Hogy az én fejem üres-e? Néha azt kívánom, bárcsak az lenne. Ha teljesen üres lenne, az ugye majdnem olyan lenne, mintha nem is léteznék. De nem lehet megállítani! Állandóan gondolkodom. Te is szoktál? Ki hitte volna! S fáj? Nem? Akkor nem csinálod elég jól. Nekem fáj. Fáj a világ, s fáj a létezés. S nem tudom, mi van a halálom túl. Lehet, ott is van valami, s az is fáj. A halál ezért nem elég. De élni sem jó.
Hogy mit csinálok? Hogy jön ez ide? Mikor mit csinálok? Eltartom-e magam? Hát úgy nézek én ki, mint aki értelmet talál abban, hogy beálljon bármely cég mókuskerekét pörgetni? Hogy mit eszem? Néha hazajárok, s otthon, anyámnál van kaja. Néha meg lopok. Nem, nem a boltban. Az nem jó, mert ott sokan vannak, s sokfelé kell figyelni, hogy észrevesznek-e. Pénzt lopok. Nézd csak? Ismerős? Ez itt a Te pénztárcád. Visszaadom, persze. Minek venném el, hisz üres, csórikám! Te egyáltalán minek hordod, ha nincs benne pénz?
Az apám? Mi van az apámmal? Hogy mért nem nevelt meg? Melyik? Tudod, mért van két nevem? Ez a két lehetséges „befutó”. Anyám sem tudja, ki az apám, de Martin és Sean (a jó franc tudja, kik voltak) a legesélyesebbek. Persze, voltak mások is, de öt név sok lett volna. Érted Te ezt? Fel tudod fogni? Dehogy tudod! Látom, hogy nem tudod! Ahhoz gondolkodni kéne! Hogyhogy ne sértegesselek? Mért ne? Ugyan csak egy okot mondj, hogy mért ne? Hogy többet nem leszel hozzám kedves? Hát eddig sem voltál! Ja, hogy Te azt, hogy megkérdezted a nevem annak vélted? Ismerkedni próbáltál? Pont velem? Miért? Minek? Nem vagyok én senki! Nem érsz semmit azzal, ha ismersz! Nem is akarom, hogy ismerjenek! Ja, hogy Te magányos vagy! Na, most őszintén, szivi! Kellett volna egy pasi éjszakára? Hányingerem van, komolyan mondom, pedig Te vagy a részeg, nem én! Hogy én is? Lehet. Nem szoktam ennyire kitálalni. Mi az, hogy fizessem ki a piádat?! Hát ki vagyok én? Basszus, nem, nem loptam el a pénzed, eleve nem is volt benne! Nem, ne visíts, nem kell a botrány! Ó, hogy a rosseb enne meg! Jó, fizetek! Basszus, ilyen pechem is csak nekem van! Na, gyere, menjünk! Hol laksz? Hogyhogy mért? Ha már egyszer fizettem a piádat, s neked meg férfi kell, akkor valami hasznom már nekem is legyen az éjszakából!

Egy kis kiegészítő info:

A Fitzbrunn család

Claus Jürgen Fitzbrunn (40) jelenleg Berntől nem messze egy kis faluban él, Brünnliacherben feleségével Clara (35), és három gyermekével: Clara (6), Emilia (4), és Jürgen (2 éves). Sejtelme sincs róla, hogy van egy 22 éves fia.

Claus és a gyerekek


Clara


Brünnliacher
Festői környezet, sok erdővel a kicsi farkasoknak.


Claus története

Claus, miután visszatért Amerikából, még élvezte a szünidő áldásait egy jó ideig, hisz a nyár közepe volt. Túrázott a hegyekben a barátaival, uszodába járt és moziba, és mindenféle egyéb jó módokon múlatta az időt.
Egyetlen dolog keserítette meg az életét, pontosabban egyetlen személy: Elisa Meyer. Elisa szerelmes volt Clausba, a fiú viszont nem szerette, még csak nem is kedvelte. De Elisa öntudatos nő volt, s úgy vélte, hogy majd ő meghódítja magának ezt a srácot.
Egyik este egy baráti társaság házibulit tartott, amolyan nyári szabadtéri grillpartit. Ott voltak mindketten, Claus és Elisa is. Claus már napok óta ingerült volt, s a partina lány igencsak felhergelte. De valahogy érezte, hogy az ingerültsége most nem csak Elisa hibája, hogy másról is szó van. Tartott tőle, hogy ez lesz az az éjszaka, amikor először fog átváltozni, s ezért otthagyta a partit.
Elisa nem ment haza aznap éjjel, s napközben sem került elő. A rendőrség keresni kezdte, de csak két nap múlva találták meg, pontosabban találták meg azt, ami maradt belőle. Valami vadállat széttépte. Az eset nagy port vert fel, hisz azért Martigny nem az az eldugott kis porfészek a vadon mélyén, ahol ez bármikor megeshet. A kedélyek viszont akkor borzolódtak fel, amikor a boncolás megállapította, hogy az áldozattal nem sok karmolás végzett, ekkor már halott volt, ugyanis egy mozdulattal eltörték a nyakát, s a bevérzések azt mutatták, hogy előtte fojtogatták, méghozzá emberi kezek, tisztán látszottak az ujjnyomok.
A nyomozás megkezdődött, s Claus is gyanúsított lett, mert Elisa nem sokkal az után tűnt el a buliról, hogy ő is távozott, akár találkozhattak is. Végül a nyomozás nem vezetett eredményre. Claus és családja pedig nemsokára elköltözött a városból.