Moreau rezidencia

by Vendég Hétf. Jún. 01, 2009 11:29 pm

Leírás később.

by Vendég Hétf. Jún. 01, 2009 11:31 pm

Nem értem jöttek... nem fogom tudni elkezdeni a nyomozást... annyira nem konyítok hozzá. Buta vagyok. Csak egy lány, aki szerencsés környezetbe született, és tud táncolni... fel sem fogom igazából, hova és hogy visznek. Hallom Sarah hangját, de nem látom. Megszédít ez a sok érzelem. Hisztériát fogok kapni, ha így folytatódik ez tovább.
Csak akkor nyitom ki újra a szemem, amikor már a forró vízben vagyunk. Kettesben. Nagyon, nagyon régen fürödtünk már együtt. Amikor még pici voltam... és... és most sem érzek előtte szemérmességet. Olyan... olyan biztonságban érzem magam, amikor vele vagyok. Olyat, amilyet anya óta senkivel. De talán ez az érzet nem is olyan anyai... lehunyom a szemem a homlokcsókra, és halványan elmosolyodok. Mindig tudja, mi kell nekem. Mindig.
- Te tegezel. Ma már másodszor. - állapítom meg, semmiféle megrovás nincs a hangomban, ez puszta tényközlés. - Mesélhetek... de miről. Azt hiszem, elszúrtam. Felzaklatott ez az ügy, megijedtem, ő pedig azt hiszem, sosem bízott bennem. - ujjaimmal a komornyik mellkasán dobolok, kiadom magamból a feszültséget. - Elutasítottam a védelmét, mert... nem is tudom, hogy magyarázzam meg? Valami azt súgta, veszélyes. Féltem tőle, bármennyire is szerettem. Féltem, mert igaza volt; semmit sem tudok a vámpírokról. Ki tudja, náluk mit jelent a védelem? Egy vérszívás felér egy extázissal, hát még egy szolga-úr viszony... de... így sokkal rosszabb minden. Inkább lennék öleb, mint hogy... nem tudom. Veszélynek vagyok kitéve. És te is. Nem akarom, hogy bántson. - az ujjdobolásnak aztán végeszakad, csak ráteszem egész tenyerem a csupasz bőrre, és immár kissé megnyugodva szuszogok. Minden rendben lesz. És mindjárt rátérek a borítékra, csak előbb erre kérek egy pici időt.

by **Vasorrú Banya** Hétf. Jún. 01, 2009 11:49 pm

Noël finoman cirógatja a hátát. Talán azt is hagyná hogy a körmeit belemélyessze s készül is rá hiszen érzi a feszültséget. De mi az amit meg ne adna neki ha ez kell...igen az életét is. Szereti Blanchet...jobban minden másnál s a gyűlölet a vámpír iránt aki játszott a lánnyal és nem adta de levette azt ami kellett...
Csak lassan sóhajt mélyet.
- A vámpírokban nincs érzelem, de meg kellett tapasztalnod hogy higgy nekem...- kezdi halkan - ők gyönyörűek és kívánatosak de csak mert annak akarnak mutatkozni, míg érdekük így kívánja. Nincs szerelem csak vér van és szolgaság. A szolgaságot szerelemként élnéd meg. A szerelem nem más mint kábulat a vér által okozott kábulat. - meséli halkan s szavai zsongítólag hatnak a fájdalomra.
- Felnősz s bár azt hittem nem ily hamar s nem ily durván kapod meg az első leckéket de így kellett lennie. - folytatja és nem hagyja abba a simogatást.
- Nem kell hogy ölj nem kell hogy véts a saját szabályaid ellen csak figyelj és játsz...Blanche... gyönyörű vagy és okos csak tapasztalatlan...ha mesélsz és rám hallgatsz mielőtt döntesz talán nem fáj majd annyira a játék. - a hangjából érződik a mosoly.
- Mondd el..mondj el mindent ami bánt s a szirmok magukba szívják a bánatod a víz ahogy majd lecsorog elviszi messzire...s az új reggel az új nap új kezdet lehet...de most még éjszaka van...hát halljam mi az ami összetört hogy segítsek helyrehozni... - ajánlja komolyan s hangjában kedvesség van s eddig még soha nem érzett tapasztalat tán.

by Vendég Kedd Jún. 02, 2009 6:15 am

Némán hallgatom, ahogy Noël mesél. Mert szépet nem, de igazat mesél. Különös tapasztaltság, meglep, hogy honnan tud ennyit. Biztos tapasztalat lenne ez? Vagy csak a most történtekből felállított általánosítás? Ez utóbbira saccolom inkább, és bár tudom, így leegyszerűsíteni egy népcsoportot nem illendő, azt kell hogy mondjam, itt helyénvaló. Hisz pont maga Anton mondta, hogy vannak nála rosszabb vámpírok is. És ha ő ilyen... akkor milyenek a rosszabbak? És ha halhatatlanok, milyen lelki torzulásai lehetnek akár már egy kétszáz éves valakinek?
Hány éves Anton?
Jézus, ez a sok kérdés megint, szédülök. A komornyikom nyakát átkarolom, mintha attól félnék, leesek róla. Pedig erre sansz sincs. Gyönyörűen beszél. De helyesen. Holnap reggel már minden más lesz... főleg, ezután az éjszaka után. Halkan, de jólesően szusszantok egy hosszút. Élvezem ezt az egész kényeztetést, amit itt nyújt nekem.
- A borítékban... - kezdek bele erőtlenül, hátha esetleg félbeszakítana, vagy bármi. Nem tudom. De halkan fogok hozzá, ahogy mindig, úgy, mint egy kora tavaszi szellő, amit bármi elnyom. - ...három típusú dolog volt. Egy fotósorozat a holttestről... - nem magyarázom, milyenről, elvégre, látta ő is. - ...egy divatmagazin, vagy kettő, nem emlékszem... és a Kardvirág Klub hírdetése. Tudom, hogy nem nehéz engem lekeresni, elvégre, az internet is tartogat némi valósságot rólam, de... honnan tudják, hogy mikor találkozok és hol, és hogy egyáltalán találkozok egy vámpírral... esetleg azt is tudják, hogy vadász vagyok? Bár, ha figyeltek, akkor láthatták a stigma feltételét.
Most végre kimondom az eddig fejemben tolongó gondolatokat, hátha ő kibogozza belőle az értelmesebbik felét. Már ha van. Egy pillanatra az is felötlik bennem, hogy titokban Noëlt szervezték be, neki elmondtak a természetfelettiekről mindent, ő pedig fokról fokra segít engem szintén erre az útra. Áh, miket gondolsz?! A komornyikom sosem titkolna előlem semmit. Ronda vádolás, és alaptalan, ráadásul egy ilyen emberrel szemben. Kinyitom a szememet, és szabad jobbommal (a ballal még kapaszkodok, ha úgy tetszik) az egyik rózsaszirmot fogom olyan óvatossággal a két ujjam közé, mintha már érntésre is károsodna.
- Zavar ez. Csak azt nem értem, mit várnak tőlem. Mit rakjak ebből össze? Hol kezdjem ezt az egészet? Olyan balfék vagyok ebből. Arra tippelnék, hogy valaki a nyomozók közül küldte ezt, de nem hiszem, hogy ha beállítanék oda, egyáltalán komolyan vennének. Ha hallottak is rólam... - ami nem nehéz, valljuk be. Híres vagyok én Martigny színházjáró körében. - ...akkor is csak buta zenésszínésznek hisznek. Ami nem hazugság, de én próbálkoznék. De tudod... ha figyelmeztetett, hogy veszélyben vagyok, és ez a veszély a vámpírra vonatkozott, akkor azt hiszem, nyugodtan várhatunk reggelig. Hallgattam rá, és... - nyelek egyet kiszáradt torokkal. - ...és elküldtem. Ha erre szólt a figyelmeztetés, akkor máskor újra jelentkezik. Mondjuk reggel. Ha nem, akkor nekem kell nekilátni ennek... jaj... én még azt a holt látványát sem bírom elviselni, nemhogy ezt.
- És igazad van, én nem akarok ölni, nem akarom elpusztítani őket. - óvatos csókot nyomok az egyetlen helyre, amit most elérek a férfin: a nyakára. - Segíteni szeretnék. És egyedül ez nem fog menni. - teszem hozzá csendesen, és sóhajtok egyet. - Jajj, mennyit fecsegek. - soha életemben nem beszéltem ennyit.

by **Vasorrú Banya** Kedd Jún. 02, 2009 9:09 pm

Noël csendben hallgatja a szavait már ismeri a lassan felbukkanó fájdalmat.
Nem hagyja abba Blanche cirógatását de kézbe vesz egy másik rózsaszirmot.
- A virág csak egy pici mag, majd hajtás, aztán aranyos zöld levélkék vékony gyenge száron. Egy nap megerősödve úgy dönt virágot is hoz...de sem ő sem semmi más nem egyszerre lesz gyönyörű kívánatos és tökéletes. - Blanche keze fejére gyűjti a szirmokat beszéd közben - egy szirom majd még egy s kicsit vár aztán kibontja a harmadikat...s bizony nem egy vagy két nap míg a rózsa kifeslik és megcsodálhatod teljes szépségét.... - A lány kézfején egy stilizált, összerakott virágot rak fel majd mikor kész megmutatja neki és kifordítva a kezet belecsókol a tenyerébe.
- Mára azt hiszem elég ennyi. Bele láttál a borzalom közepébe... s veled alszom majd elűzöm a rossz álmokat. Holnap leülünk és kiokoskodjuk milyen indokkal hova lépsz... jó lesz így ? - kérdezi kedvesen.
A szivacsra tusfürdőt varázsol és lemosdatja a lányt a vízből kiemelkedő felületeken. Majd finoman a kezébe adja a szivacsot.
- Fejezd be hiszen nagy lány vagy már - finoman orroncsókolja és kisklik a porcelán baba mellől...magára hagyva őt a kádban. Bemenekül a zuhany alá a fülkébe. A plexi falon jól látszik a váltogatott hőmérséklet. Mikor kilép felkap egy fürdőköpenyt s utána higgadtan néz Blanchra. Megtörli a haját, gyors mozdulatokkal megfésülködik.
- Kapsz tíz percet ... a hálószobában várlak. Előmelegítem az ágyat, de ne kelljen lejönnöm érted egy félóra múlva mert akkor morcos leszek - a hangja most valahogy más, mintha komornyik létére átvette volna az irányítást....

by Vendég Kedd Jún. 02, 2009 9:22 pm

Gyerekes kíváncsisággal és ámulattal nézem, ahogy Noël egy virágot tesz ki a kézfejemre, s magyaráz. Rólam beszélne, metaforákban, vagy csak filozofál? Néha nem tudom eldönteni. A tenyércsók aztán erről bizonyságot ad, a gyerekesség eltűnik az arcomról, és újra elmosolyodok. Szépen, szeliden. Ahogy szoktam. A mosdatásnál érzem, lassan végzünk, és igazam is van. Velem alszik, ez remek, elveszem a szivacsot, és figyelem, hova megy, szépen, sunyiban.
Különösen viselkedik. Lehet, őt is ennyire megviselte volna? Vagy lehet, megint túl naivnak gondolom magam, és esetleg... jajajajj, ma már másodjára gondolsz rosszat szerencsétlenről. Mire ő végez, addig én még mindig ott tartok, hogy szórakozok a szirmokkal a vízben. Látszólag nagyon leköt. Csakhogy, az elmémben még mindig pattogok. Végül is, nekilátok, végzek tíz perc alatt, a maradék ötben pedig kicsit rászárítok a hajamra, mert a vége vizes lett. Átöltözöm a sötétkék hálóingembe, és felindulok a hálószobámba.
Olyan kihalt a házam, veszem észre hirtelen. Sehol a cselédek, sehol egy elhagyott kutyus, semmi. Lassan veszem a lépcsőfokokat, nem sietek sehova. Sóhajtok egy halkat. Egy hét múlva ráadásul kiderül, megkaptam-e az Ofélia szerepet a most elkövetkezendő Hamletben. Hamletet Chris fogja játszani, aki szintén különösen viselkedik velem. Elhiszem, hogy vonzzák a különc lányok, de ... tőlem mit akarhat? Gyorsan elhessegetem ezt is a fejemből, és körbe se nézve bújok be a takaró alá, arcomat a párnába temetem. Nyáú. Előmelegített ágy.

by **Vasorrú Banya** Kedd Jún. 02, 2009 9:51 pm

Az ajtó halkan nyílik és porcelán csilingel egész aprót. Fűszeres illat terjeng a szobában. Nem kellemetlen de szokatlan.
Noël jött be s maga mögött becsukja az ajtót. Az éjjeliszekrényre teszi a gyönyörű csészét. Majd az ágy köré rak néhány gyertyát, meggyújtja őket s leoltja a villanyt. Virág illat nyomja el a tea fűszeres gőzét.
- S most a porcelán babából vadászt varázsolunk.. - mondja halkan - segítek s ha azt mondod elég abbahagyjuk és élheted továbbra is a félelmeiddel körülvéve az életed. Ha kéred s amíg úgy érzed az út helyes addig szót kell fogadnod kicsi Blanche... elfogadsz mentornak s vállalod a kettős életet vagy visszahúzódom a komornyik korlátai közé és végignézem ahogy felőrlöd magad vagy felőrölnek....- miközben beszél lehúzza Blanchról a takarót és minden kézremegés nélkül leveszi róla a hálóinget is. A takarót az ágy szélére hajtogatja s elcseni a lány feje alól a párnát is.
- Maradj nyugton...sosem bántottalak most sem foglak. - nem csak az ágy volt kellemes meleg, a szobába is mintha befűtöttek volna, a lány nem fázott.
- Feküdj hasra - kérte őt Noël szelíden - keze lágyan érintette a lány nyakát. Hüvelykujjai a gerinccsigolyákon futottak le s fel, finoman majd keményebben. Blanche éles szimata újabb gyógynövénykeveréket elemezgethetett. A két erős kéz gyengéd erőszakkal futott le a vállakon s egyenként végig maszírozta a karokat az ujjak végéig majd a hátat a gerincet a finom izmocskákat, a csípőt a combokat a lábszárat és a lábfej minden kis pontját különös tekintettel a talpakra.
- Fordulj meg...- a hangja nem volt kedves inkább olyan messziről jövő kérőn parancsoló. S a két keze folytatta a mellkason a hasfalakon az oldalán s úja végig a lábakon.
Noël most valóban más volt. Erős, akaratot sugárzó. A mozdulatok és az olaj cseppjei elzsongították a lányt. A "kezelés" végeztével a férfi finoman betakarta a mezítelen testet és így ültette fel a kezébe adva acsészét.
- Van benne citrom és méz de így is keserű kissé...mindazonáltal azt akarom hogy elfogyjon ha lehet egy szusszra. - A csésze valóban csésze volt s nem bögre, alig 3-4 korty az egész. Mindeközben visszahúzta apárnát a helyére s mikor alány végre megitta a teát óvatosan lefektette. Nem bújt be mellé, ott maradt az ágy szélén és szeretettel nézett le rá. Finoman kisimított olajtól puha ujjaival egy tincset a szeméből.
- Tavasz van s most nyílnak a virágok, fészket raknak, párt választanak a madarak. A tojók kritikus szemmel vizsgálgatják a hímek tollazatát s jól megválogatják melyikük legyen a társ akivel fiókát nevelnek. A nap melegen süt, a szellő lágyan lengedez.. - a lány arca alá teszi a tenyerét, hogyha le is csukja a szemét érezze hogy ott van - a vetés zöld hajtásai harsogóan élettel telivé teszik a földeket... lepkék libbennek sziromról sziromra s mindent átölel az élet szeretete...- szavai lassulnak elhalkulnak. Csaka meleg marad a kellemes bizsergés. A tea .. vagy az olaj hatása...

by Vendég Kedd Jún. 02, 2009 10:14 pm

Más, minden más, nem értem, miért. Bár már akkor is ez volt a benyomásom, amikor először kezdődött a Rémálom, és az azutáni rövid korszak is. Akkor visszahúzódtam az eddigi gubómba, és éltem tovább. Most azonban, úgy fest, változás van. Nagy változás. Ezt alátámasztja az is, amit Noël művel. Megijeszt, nem szoktam hozzá, hogy pont ő, a pedáns és mindig szilárd komornyikom ilyen más legyen. Porcelánbabából vadász. Ezt szeretném. Segít. De félek... meg sem moccanok, ahogy ismét levetkőztet. A légkör mesés, csak ez a sok változás... az első vámpírszerelmem, egy gyilkosságba való belekeveredés, vadásszá válás, és hogy úgy tűnik, a már-már gyámomból talán más lesz... talán szerető... rettegek. Hasrafordulok, zaklatottan szuszogok. Félek... de... rábízom magam. Ő az egyetlen, akiben eddig megbíztam. Itt az ideje, hogy erről a bizalomról tanúbizonyságot adjak.
A masszírozás segít, nagyon kellett már, teljesen ellazít. Ahogy parancsol - mert egek, parancsol! - úgy teszek. Változik a szolga-úr szerep, de hát ki más jobban tudna ehhez igazodni, mint egy színész..? Elnehezül a fejem, de nem a fáradtságtól, inkább ettől az egésztől. A kezeléstől, az illattól, a látványtól... felülök, és a csészére nézek. Végighallgatom, mit tartalmaz, majd a számhoz emelem, és egy szusszra, ahogy kéri, leküldöm, és visszafekszem. A rettegés csökkent, de az újtól való tartás...
Egy színészben izgalmat hoz elő.
Izgalmat, amilyet egyszerű ember nem érezhet. Valami újnak a csodálását, amit el akar érni, el akar játszani, át akar élni. Ez a kisebb extázis azonban nem tör elő, a körülmények csitítják, jól választotta meg az eszközöket Noël. Csak tompán, sajgón, ott maradnak elnyomva a mellkasban. Aztán a sajgás elmúlik, elhalkul, míg hallgatja az andalító szöveget. Lehúnyja a szemét. A szerepe megvan, a díszlet is készen áll.
Főpróba.

by **Vasorrú Banya** Kedd Jún. 02, 2009 10:47 pm

S mintha csak a mesét akarná igazolni a valóság. Az ablak nyitva a szél játszik a függönnyel, a nap beragyogja a szobát s mámoros illatokat sodor be a szél.
Borzongató a kora reggel.
A szoba ajtó nyitva s valahonnan lentről beszélgetés nevetés és halk csörömpölés hallatszik.
Az ebédlőben szépen meg van terítve.
Sonka, tojás, paprika paradicsom, tea, narancslé.. friss péksütemény. Vaj, dzsem, méz.. kalács kakaó.
Noël mosolyogva fogadja a lányt. Aláigazítja a széket és nem szól bele mit eszik de érezhetően figyel. Ha csak majszol Blanche akkor finoman torkot köszörül és a sonka élettani hatásáról kezd bele egy kiselőadásba, majd áttér a tojásra. Játszin bosszantja asok adattal a lányt addig amig az enni nem kezdi akkor abbahagyja a fejtegetést. Elvárja hogy desszertnek egy vékonyka szelet vajas lekváros kalács is eltűnjön s ha nem ...nos akkor újabb unalmas történet a lekvár s avaj összetevőiről...mintha felkészült volna jóelőre. Sarah remekül szórakozik. Őt bezzeg nem kell noszogatni. Jóétvággyal lát neki a reggelinek.
- S mielőtt számonkéred miközben készítettem jó komornyikhoz illően reggeliztem is. - jegyzi meg fensőbbséggel és felhúzza az orrát mint az angol urak öntudatos szolgái. - Sarah hangosan felnevet.
- S persze az utolsó szelet sonkákat úgy mentettem meg Blanchenak !!! - replikázik a fodrászlányka.
- Szemtelen perszóna ! Nem is akrom ma látni ! - játsza a mérgest Noël.
- Nem is fog KOMORNYIK úr ! Ugyanis házon kívüli dolgom van !!! - Replikázik Sarah. A tavasz úgy látszik megártott mindkettőnek.
A reggeli után Sarah valóban elviharzik.
- Kapsz egy órácskát Ophéliádra .. gyakorolhatod a szöveget, de kifejezetten odakint a hátsókertben a levegőn ! - rendelkezik a férfi s látszik nem érdekli mit tesz a lány de kiűzi a kertbe.
Mikor visszatér az irodában találja az íróasztal mögött.. előtte a gyűlölt boríték szétteregetve.
Feláll az asztal mögül. A fiókból egy füzetet vesz elő és egy tollat rak mellé.
- Délelőtti feladat...Tárgyiasítani a képeket.. kielemezni a lehetséges összefüggést a három dolog közt. S tervet készíteni...vajh mit tenne valaki aki valóban kíváncsi a tényekre és az összefüggésekre. Lehet firkálni a füzetbe rendezetlen ötleteket gondolatokat, de a végére rendezd össze és szőj tervet. - a hangja nem tűr ellentmondást de nem is goromba..épp csak irányít - Itt leszek ha kérdés van..sosem leszel egyedül Blanche akkor sem ha úgy érzed majd - teszi hozzá lágyabban.
- Jah és még valami.. szeretnék egy pontos beosztást kérni két három napra előre hogy tudjam mikor taníthatlak - villant fel egy mosolyt ami mögött bármi lehet pillanatnyilag.....

by Vendég Szer. Jún. 03, 2009 7:23 pm

Lassan nyitom ki a szememet, nem tudom, még este van-e, vagy már reggel. Aludtam volna? Igen, határozottan kipihent vagyok. Felülök, kicsit hirtelen, meg is szédülök belé. Ahogy leomlik rólam a takaró, érzem, még mindig mezítelen vagyok. Most nincs púder nincs álarc, látszik, hogy vörösödök el, és szám elé kapom a jobbomat. Mi történt velem az éjszaka?? Noëllel elszabadult a ló. Én ruha nélkül aludtam. Én! Egy Moreau! A komornyikjának köszönhetően!! Már nincs az a sok bágyasztó szer és az andalító masszírozás, már tiszta fejjel gondolkozok. Ez megalázás. Ez nem átváltoztatás, ez megalázás. Megaláz Noël. Komolyan ezt gondolom? Komolyan így van? Úgyfest, valakiben felébredt az arisztokrata én. Kikecmergek az ágyból, és magamra öltöm a zöld hálóköntösömet, ha már valakinek nem tetszett az amúgy szerintem nagyon elegáns hálóruha. Valamit kezdeni fogok ezzel a szolgával. Mert ő egy szolga. Eljön lassan az idő, hogy emlékeztetni kell őt a képességeinek és cselekedeteinek arra a bizonyos határra...
Miután egy gyors fésülködésen átestem, lassan szedem ismét a fokokat lefelé, közben nézem, ahogy már éledezik a csekély háznép. Például, hallom már a papagájt, a macskát, a kutyát, mindazt, amit a cselédek tartanak, és amik a családhoz tartoznak. Imádom őket. Csak nem tudok velük bánni, nem tudom őket gondozni, ez pedig aggaszt. Sikítórohamot kapnék, ha valaki rámhagyná akár két napra is a kiskedvencét. E gondolatok között lépek be az ebédlőbe, némán biccentek, ahogy mindig. Ha nem halkulnak el és figyelnek fel a megjelenésemre, bizonyára nem is fogják észrevenni. Leülök, érzem, ahogy alámigazítják a széket. Helyes. Legalább erről a szokásáról nem feledkezett el, ha már így változik... de morcos vagy ma, Blanche! Pedig itt vagy az új élet kapujában, miért kezded máris a szűk baráti köröd ellen való fordulással? Előkaparok egy croissantot, és a kakaós bögrébe mártogatva látok neki. Szép, franciás reggeli. Aztán a férfi rákezd a magyarázatra. Ideges leszek. Nem! A színész tűri, mit mond a rendező. Csss. Így hát, engedelmeskedve, mindent elfogyasztok, amit kell, jóllehet a végére egész rosszulleszek már, főleg, az étel sokszínűségétől. Édes, sós, édes, sós...
Ma reggel nem veszek részt a játékos veszekedésükben. Némán felállok, és elindulok vissza a szobámba, ahol felöltök egy egyszerű, fekete, hosszúszárú melegítőnadrágot, egy kék pólót és rá egy szintén sötét kardigánt, a hajamat összefogom egy lusta copfba, majd irány kifelé a kert. Ma újfent szótlan vagyok. Talán minden a régi. Talán nem. Ahogy aztán kiérek, a lugasom kedvenc részébe vetem magam. Szőlő, borostyán, hintaágy, mindez egy kis, elkerített részben, közvetlen a labirintus mellett. Imádom. Helyet foglalok rajta, elhúzom az ernyőt, hogy ne vakítson el a nap, majd végignyúlok a párnákon, felemelem a könyvet, és kikeresem az első jelenetemet. Olvasom, egyszer, kétszer, felmondom fejből, miután letakarva felolvasom a végszót, és ezt játszom az összes többivel. Nahát, most nézem csak, Ophelia milyen keveset válaszol. Pont, mint én... erre el kell mosolyodnom. Jajj, tudom is már, mit akartam! Még van húsz percem, hát itt az ideje egy kis kapcsolattartásra. Előveszem a mobiltelefont, és a telefonkönyvet görgetem. Anna, Arabelle... jó... tovább... áh! Christopher. Ujjam máris a zöld gombra helyeződik, de nem nyomja meg azonnal. Kamaszkori zavartság jön ki rajtam. A Művészurat zavarni, úgy, hogy nem is tudja, hogy rendelkezem a telefonszámával... ráadásul, ki tudja, milyen viszonyban vagyunk. Bár, mindig kedvesen válaszol, ha kérdezem, mégis, olyan... brr... rideg. No, mindegy. Egy próbát megér. Remegve lenyomom a gombot. Ha ezt most látnák a kollegák! Emberek százai előtt simán szerepel, de felhívni egy fiút, azt nem mer! El is nevetem magam ezen, ez oldja a feszültséget. Alap színpadi szabály. A fülemhez emelem a kagylót.
- Kegyelmes úr, hogy van, mióta nem láttam fönségedet? - kérdezem teljesen visszafogott lelkesedéssel. Ha Alwey tanulta már a szerepét, bizonyára találkozott ezzel a részlettel, hisz, ha jól emlékszem, itt találkozik magán a darabban először a két szereplő. Bár még nem tudja, hogy a lesérült Narcissa helyett ki lesz új szerelmese, nem árthat, ha elővezetjük. Igazából, csak ezt újságolnám el neki... és igazából csak azért hívtam, hogy halljam, minden rendben van-e még, nem omlott össze a világ, amiben eddig éltem.
Aztán majd rátérhetünk a napirendünkre is.

// Chris kidolgozott kari az NJK-k között, röviden ott össze van foglalva. Nem fogok vele sokat szórakozni, csak játékszínesítek épp, legfeljebb magamnak =) //

by **Vasorrú Banya** Szer. Jún. 03, 2009 9:28 pm

A lugas csak annyira csendes amennyire a cserfes madarak engedik eluralkodni a nyugalmat. A napfény játszin próbál utat törni a levelek közt a szellő megzizzenti a könyv lapjait....
A telefont szinte azonnal felkapják talán hívást várt a gazdája vagy csak épp kéznél volt a készülék. Kis szünet a beköszönő szavakra majd komoly hangon szól s úgy tesz mintha épp hátra szólna a barátok felé kikkel épp csevegett....
- De csöndesen! A szép Ophelia jő. ...
- Szép hölgy, imádba legyenek foglalva minden bűneim. - Hallhatóan mosolyog - s most hogy kérdezte jól jól köszönöm...most hogy már itt leend vagy csak a hangja mely oly édes és ha kérhtem engedje hogy szeressem s feledje zárdabéli terveit s főként kerülje a halál gondolatát. Élve szeretném magamhoz ölelni édes Opheliam !!!! - zengi pátosszal s hévvel egyre teljesebb hangon.
Majd kivár.
- Mit tehetek Önért szép hölgy ? - kérdezi készségesen....

by Vendég Szer. Jún. 03, 2009 10:04 pm

Alig bírom visszatartani a kuncogásomat. Bár közvetlen nem ez következik utána, így is jól jön ki a dolog. Nade a második rész, az Shakespeare-s, de nem emlékszem, hogy ilyen lett volna benne. Persze, hogy nincs! Micsoda átverés! Ámde, vessünk véget a játéknak, nem akarja most, hogy Noëlhez hasonlatosan beszéltesse őt is - még ha ahhoz is van szokva. Chris nem bírná hosszútávon, ő pedig változatosságot szeretne.
- Semmit, csak... ugye nem baj, hogy megszereztem a számodat? - kérdezem ismét csendesen, tipikus Blanche-módjára. - Csak hallani akartam, hogy tanulod-e. Kidőlt a másik jelöltünk, így hát én leszek. Készülj, mert neked kell a legjobbnak lenned. Mind a te fortélyod és taktikád áldozatai leszünk, és mint színész is kicsit beleőrülünk majd. - mosolyodok el. Ez a szép benne. Hogy a színész előbb-utóbb a mindennapjaiba is beleviszi a karaktert. Emlékszem Mattre, aki III. Richardot játszotta. Szerencsétlen, álmában kapálózott, ahogy anno a színpadon... de csak egy hónappal a premier után. Van egy kis lappangási idő. - További szépeket. - és meg se várom, hogy elköszönjön, teszem is le. A maradék fél órában aztán nem tanulok, csak gyönyörködök a tájban. Mindig elvarázsol.
Körülbelül aztán a kiérkezéstől számítva egy óra múlva vissza is indulok, és némi keresgélés után meg is lelem a férfit az irodában. Áá! A borítékom! Az privát, na, nem nézegetni. Hallgatom aztán az újabb instrukciókat, de újfent nem szólok. Nem, némaságot fogadtam addig, amíg nem áll vissza minden. Úgyis már gyülemlik bennem a méreg, a pillanatnyi lágy hang kicsit csillapítja, de el nem mulasztja. Engem irányítanak. Világ életemben irányítottak, és nem akarom, hogy így, lassan húsz évesen a saját cselédem csinálja ezt. Helyet foglalok aztán az íróasztalnál, és a képekre nézek. A holttest érdekel először. Milyen környezetben lelték föl? Ez az első, amit tudnom kell.

by **Vasorrú Banya** Szer. Jún. 03, 2009 10:18 pm

Noël látja a dühöt, de talán csak az elszántságnak és aboríték iránt érzett ellenszenvnek tulajdonítja. Nem szól csak helyet foglal odébb és csendesn vár. Nyugodtan mered maga elé...látszólag. Azonban minden érzéke Blancra tapad. szívesen átölelné hogy levegye a terhet róla...
A fényképek a valóságot tükrözik.
Egészen közeliek a felvételek. Élesen kirajzolódik a maradványon minden kis vágás. A nyúzás ahogy az arcot eltávolították s csak a porc s az izmok maradtak. Az üres szemgödör vakon mered valahova messzire.
A hosszú fekete haj szétterül a szemcsés aljzaton...homok, kavics, betontörmelék. A hajszálak közt csikk s beleragadva...tán rágó vagy valami egyéb beleszáradt anyag. A távolabbi egész torzót láttató képeken ott van a háttér egy része is. Valami emelkedő féle, tele szeméttel... Konzervdoboz, üres üveg, tépett újság, drót tekergőzik, tégladarabok, s nylon zsákokban talán konyhai talán másfajta hulladék....
A test karok és lábak nélkül hever, kicsavarodva. Ruhátlanul.....

by Vendég Csüt. Jún. 04, 2009 8:31 pm

Figyelmesen nézem a képeket, érdekel, felborzolja az idegeimet az ügy. Talán közelebb kerülhetnék a többi Vadászhoz... talán. Mindenesetre, ha tényleg jók a megérzéseim, közük van a kárhozottaknak ehhez, tehát mindenképpen helyem van a keresésben. Nahát! Ez már elszánt gondoskodás, pirospont a színészkének. Kicsit összehúzom a szemöldökeimet, úgy koncentrálok. Ahogy egyre tovább nézem, ez egyre undorítóbb lesz. Miért ez a brutalitás? Hogy ne ismerjék fel? Vagy valami sátánista szekta végzett vele? Héhéhé, nyugalom, csak józan ésszel. Ha tegyük fel, az első a helyes, akkor nem lehetett hadüzenet, vagy ha igen, akkor nagyon burkolt. Ez nem is lényeg, a miért ölték meg kérdés nem rám tartozik... egyelőre. A környezet, az valószínűleg egy szeméttelep. A hajba ragadt valamitől úgy tippelem, is itt ölték meg, de akár utólag is ide hozhatták, hisz innen kevés irányba lehet elindulni. Jajj. Miért nem adtak valami egyszerűbbet? Mindegy, kesergésre nincs idő, itt a tettek beszélnek. Félrerakom egy kicsit a holtról szóló sorozatot, és a maradék kettőre nézek. Ha valaki be akar szervezni, vagy irányt mutat, hogy merre keressek, vagy megadja, hol találhatom meg őket. Mivel irányt mutatott a szemétteleppel, valószínűleg, nem a Kard-Virág Klubban fogom őket fellelni, hanem ők is esetleg cinkosok. Remélem.
A divatmagazin viszont szúrja a szemem. Miért adtak hozzá ilyet? Fellapozom, szépen, lassan, egyenként az oldalakat. A modellek legtöbbje barna vagy szőke hajú, ritka vörössel és feketével. Megsaccolom, körülbelül mennyire hosszú, tán derékig érhetett a meghalt egyén haja, és valami hozzá hasonlót... vagyis, hogy valószínűleg egy egykor hozzá hasonlót keresek. Hátha ezért adták, hátha nem. Azon az öt percen nem múlik. Viszont, ha lenne hozzá hasonló ilyen, és utánakeresve kiderülne, hogy Martignyben tartózkodott az utóbbi napokban, sokat könnyíthetnék magamon. Akkor nem célzásnak vehetném a lapot, hanem konkrétumnak. Elvégre, nem tudom, hogy az, hogy én veszélyben vagyok, az konkrétan az Antonnal való "vacsorára" értődött, vagy kicsit hosszabb távra, kiterjesztve.

by **Vasorrú Banya** Szomb. Jún. 06, 2009 7:23 pm

A szórólap:
https://pokoltornac.hungarianforum.com/belvaros-f9/kard-virag-alakformalo-klub-holgyeknek-t163.htm

A divatlap a TREND legfrissebb száma. Oldalain a tavaszi modellek. Néhány lap összefogva és szamárfülezve. Azokon a lapokon William Hadesz modellei sorakoznak fel. Egy nagyszíbású divatbemutatóról szólnak a képek és a hosszú cikk. Mely méltatja a tervező munkásságát. A modellek mind 20-25 évesek és természetesen gyönyörűek. Hosszú lábak, formás csípő, vékony derék, almányi mellek. S mind hosszú hajú. A lényeges eltérés csak a hajszínben van. Egy gyönyörű nagy családnak tűnnek az utolsó csapatfotókon....

by Vendég Szer. Jún. 10, 2009 3:35 pm

Az ujjaim elmerengve zongoráznak végig a lapok szegélyén. Főleg azokra figyelek, amelyeket megjelöltek... mert nem véletlen jelölhették meg őket. Érdeklődve vonom fel a szemöldökömet az eseményre, a cikkbe csak bele-bele olvasok, szokásosan csak a kiemelt részeket, hisz ha botrány van vagy valami nagyszabású dolog, akkor úgyis kiemelik. Mert csak ez érdekes, minden más, az nem számít. Ostoba vagyok, hisz egy modellt mindig nagyon elváltoztatnak egy-egy divatbemutatón, szinte esélytelen, hogy innen kiszúrjam, kiről lehetett szó. Hisz beazonosítani sem lehet. William Hadesz... William Hadesz. Nem vagyok járatos ebben a világban, de akkor sem hallottam a nevét. Fáj a fejem. Nem haladok sehova, sehova, sehova. Még szerencse, hogy kisebb koromban leszoktattak a körömrágásról, mert már nem sok körmöm lenne most.
Szórólap, TREND magazin és a holttest. Szórólap, magazin, holttest... zenét! Zenét akarok. Élőben... de nem, fejben, így is jó. Ravel: Bolero. Úgyis annyiszor hallgattam már. Szép, megnyugtat és mégis, most felzaklat, de mindenesetre új erőt ad. Nos, nézzük. Eleddig nem sok modellgyilkosság történt, vagy legalábbis a rendőrség jól eltitkolta. Miért keveredtem ebbe az egészbe? A lábaimat keresztbevetem, kifejezéstelenül bámulok magam elé. Szépen becsatlakoznak a hangszerek. Mire a végére ér, nekem is elő kell rukkolnom valamivel. De ne akadjunk meg a miértnél, mindig itt állok meg! Valaki félt tehát, ez remek. Talán egy névtelen rajongó, talán egy vámpír, talán egy másik vadász. Ha elmegyek a rendőrőrsre, és egy kecses csípőmozdulat kíséretében megkérdem az egyik tisztet, hogy ugyan, kérdezzen már körbe az ügy érdekében... remélve, hogy férfi... nem fognak komolyan venni. Az első anyagból azt tudom, hogy a szeméttelepen ölték meg, és...
Nem érdekel! Felállok, és elindulok az ajtó felé.
- Megyünk a szeméttelepre. Most. - ellentmondást nem tűrően, végre hozzászólok a komornyikhoz. Muszáj ott lennem, ha a test már nincs is ott. Kell az ihlet... azonosulj a szereppel, Blanche. Miért ölném meg és vinném oda? Ehhez kell a helyszín. Gyerünk. Most mutasd meg, milyen jó színész vagy.

by Ajánlott tartalom

Moreau rezidencia

Moreau rezidencia

Re: Moreau rezidencia

Re: Moreau rezidencia

Re: Moreau rezidencia

Re: Moreau rezidencia

Re: Moreau rezidencia

Re: Moreau rezidencia

Re: Moreau rezidencia

Re: Moreau rezidencia

Re: Moreau rezidencia

Re: Moreau rezidencia

Re: Moreau rezidencia

Re: Moreau rezidencia

Re: Moreau rezidencia

Re: Moreau rezidencia

Re: Moreau rezidencia

Re: Moreau rezidencia