Loki Redback albérlete

A lakótelep eldugott szegletében, egy lerobbant öreg családi ház áll. Sárga falairól, mind a festék, mind a vakolat apró darabokban pereg le, olyan pontosan hogy akár időmérésre is lehetne használni. Minden fala grafitikkel ékes, kivéve ezt az egy épületet. Hiszen akármilyen lerobbant, s akármennyire nem illik a környékbe apró kertjével, mégis csak Bauerné tulajdona. És Bauernét féli az összes gyerek a lakótelepen, akár csak lakói. Elég rájuk néznie, és kiengednie szinte férfiasan mély, érces hangját egy: Wis Mayer, hol a lakbér! - felkiáltással, és máris mindenki ereiben megfagy a vér. Persze ez nem függ attól, hogy befizették-e vagy sem a pénzt, hiszen az öreg és "szenilis" néni valahogy mindig elhagyja a nyugtát... Ennek a háznak a második emeletén bújik meg, "kedvenc" albérlője Wis Mayer (Loki) menedéke. Kopott faajtó zárja el a bejáratot, mely egy fogast, és cipőtartót leszámítva üres előszobába vezet. Ebből jobb kéz felé, és szemben nyílik egy ajtó. Mindkettő tele van karomnyomokkal, akárha kutya lakna itt, bár erre semmilyen más nyom nem utal. A konyha jobbra található, a maga elhanyagoltságával. Mosatlan edények áznak a csap alatt, és a tegnapi ebéd maradéka, még a tűzhelyen foglal helyet a lábasban. Ha viszont előre vesszük utunkat, a nappali és hálószoba kombinációjába ütközünk. Egy kis tv, háromszemélyes kanapé, és az ágy foglalja el a legtöbb helyet. Itt már érezhető azért némi odafigyelés is. Különösen A két hektós akvárium, és az ajtóval szemben, a két lak között helyet foglaló katana és állványa, makulátlan. Innen már csak az apró fürdőszobába juthatunk, melyben egy zuhanyzó, egy csap, fölötte tükrös szekrény, és bár szűkösen de egy mosógép is elfér, rajta szennyessel teli kosár. A teljes képhez hozzátartozik a lakás természetes hangulata. Valahogy semmi sem tűnik műnek, és persze nem is az. Semmiféle műanyag nem lelhető fel itt, és persze az éjjeli szekrényen pihenő bonsai sem egy öntödében készült.