A történelem más nézőpontból Káin és gyermekei

by **A Paradoxon Ura** Szer. Május 06, 2009 3:01 pm

Vámpír Történelem. I. Rész

A történelem egy kicsit más nézőpontból.

Hercegek háborúja

A Hosszú Éjszaka enyhülésének vége, és Káin gyermekeinek életében a viszály kora köszöntött be, ahol az ifjak és vének egyaránt a harcmezőre sietnek. Európában és a Szentföldön dúl a hercegek háborúja. A nagyurak és hűbéreseik vetélytársaik ellen vonulnak, a hatalomért, a hódításért vagy számlák kiegyenlítésére harcolnak.

A hercegek háborúja alapjában véve maroknyi nagyhatalmú és aktív matuzsálem, a sötét évszázadok úgynevezett uralkodói közti nézeteltérés. A konfliktus a csatát irányító hercegek és a zsákmányként megszerezhető fejedelemségek után kapta a nevét. A hercegek a nagyuraktól és királyoktól eltérően különálló birtokok felett uralkodnak, melyeket sereggel meg lehet támadni, intrikával megszerezni, vagy megingatni, hogy aztán megvesztegetéssel vagy fenyegetéssel leváltsák uraikat. A jelenlegi konfliktuson a hercegek veszíthetnek a legtöbbet, de ők is húzzák belőle a legnagyobb hasznot; ezért ez az ő háborújuk.

A hercegek háborúja már, akárcsak a Második Városban. Karthágóban vagy Konstantinápolyban, túllépte a határait. Az uralkodók státusharcai általános konfliktusba és viszályba torkolltak. A vámpír intrikusok és lovagok uradalomról uradalomra vándorolnak, és mindent elvesznek, amit csak lehet. Még a kárhozottak legkonzervatívabbjai is kénytelenek cselekedni, s vagy az árnyékokba vonulnak, vagy maguk is lecsapnak, mielőtt rájuk csapna le valaki. Az önteltek a máglyákat táplálják, miközben a bátrak megragadják, amit lehet.

Eredet

A hercegek háborúja, mint bármely vihar, már egy ideje forrt, amikor egy vámpír trubadúr költői névvel ruházta fel. A háborút nem egyetlen esemény váltotta ki, hanem több történés, melyek végül a viszály lángjait pusztító pokoltűzzé szították, amely most Európában és a tengerentúlon dúl. Az előzetes konfliktusok akkoriban aprócskáknak tűntek. Amikor a francia elfajzottak visszavonták támogatásukat a párizsi Nagy Udvartól, csak egy újabb vámpír intrikának tűnt. De a kékvérű Alexander herceg meggyengülése mozgásra ösztökélt olyanokat, akiket addig sakkban tartott. A Német-Római Birodalomban Hardestadt nagyúr ügynökeinek hirtelenjében sokkal nagyobb mozgásterük volt, és kelet felé is ki tudtak terjeszkedni. Emiatt megnőtt a feszültség a német kékvérűek és a keleti szörnyetegek között, mely káosz magvait hintette el Magyarországon, és teret adott a tremere vérmágusoknak, hogy figyelemre méltó hatalommá nőjék ki magukat. Ezek az elszigetelt, egymásra épülő események újra és újra megismételték önmagukat a XI. és XII. század során.

A hercegek háborújához vezető események körül azonban egy sem fogható Sauloz meggyilkolásához. Tremere, egy mágus, majdhogynem egymaga megváltoztatta Káin fajának világát, és akkora csapást mért rá, hogy még a nagy ősatyák is megremegtek álmukban. A hercegek háborújának minden mesterkedése és intrikája ellenére soha nem esett még ősatya ilyen ellenségnek áldozatul. Saulot diablerie-je mélységesen megrázta a vámpír udvarokat, s ez még mindig nem múlt el teljesen.
Nem véletlen, hogy Tremere felemelkedését hamarosan az uralkodók feltűnése követte. A matuzsálemek felébredtek a mélyálomból, és ismét hatalomra szomjaztak. Némelyikük a Hosszú Éjszaka alatt is aktív volt. Mihály, Konstantinápoly elfajzott pátriárkája a növekvő vallásos őrület ellenére a harmadik századtól irányította aranyvárosát, és a szicíliai Montano számlálhatatlan évszázada őrizte alvó atyját, a örző ősatyát. A XI. század elején azonban számos velük egyenrangú vámpír ébredt fel, vagy döntött úgy, hogy sokkal tevékenyebben vesz részt a Sötét Középkor Európájában. A cselekvésre vámpír ügyekre épülő halandó események bírták rá őket.

Britanniában a római éjszakáktól fogva aludt az ősi kékvérű, Mitrász, de nem sokkal az 1066-os normann hódítás után felébredt. London hercegévé vált, és zászlaja alá gyűjtötte az angol és francia kékvérűeket. Nem sokkal később, amikor az első keresztes hadjárat bevette 1096-ban Jeruzsálemet, az orgyilkosok harcos kasztjába tartozó Dzsamal kalifa feltámadt Közel-Keleten, és felszólította klánját, hogy verjék vissza a hadjáratot kísérő frank vámpírokat. Montano talán erre válaszolt, amikor ibériai keresztény klántársaira kiterjesztette befolyását, hogy minél többet áldozzanak az „árnyék reconquistára", amelynek célja a muzulmán vámpírok lesöprése volt a félszigetről. Németországban a kékvérű nagyúr, Hardestadt seregeivel elindult, hogy keleten behatoljon a szörnyetegek területeire, és megerősítse a birtokokat a Német-római Birodalom területén. Nyugaton, talán a nagy hatalmú angliai és német kékvérűek befolyásától tartva az elfajzott matriárka, Salianna ügynökei megvonták támogatásukat Alexandertől, Párizs kékvérű hercegétől. Más, ravaszabb matuzsálemek az árnyákokból mozgatták a szálakat, köztük a sírrablók Jáfeth (atyjának őrzője) és Jorak, a főszörnyeteg, a Hús székesegyházának főpapja. Az egyenlő ravaszsággal, meggyőző erővel és karizmával megáldott uralkodók éjszakai királyságokat formáltak a nagyurak és hercegek laza tömörüléseiből, amelyek a Hosszú Éjszaka folyamán jellemzők voltak. Eközben feltámadt a régi rivalizálás, és új ellentétek születtek. A XII. század végére helyére került a hercegek háborújának puskaporos hordója; csupán egy szikrára volt szükség. Erre a negyedik keresztes hadjárat során került sor.

Az 1202 és 1204 közti keresztes hadjárat eseményei már önmagukban is megdöbbentőek voltak, következményei azonban még súlyosabbak. Nappal a keresztes katonák kifosztották Konstantinápolyt, az egyik legnagyobb keresztény várost, és soha nem küzdöttek meg muzulmán ellenfelekkel. Krisztus úgynevezett hadserege végül lerombolt egy keresztény birodalmat, és kiszolgálta a francia nemesek és velencei kalmárok érdekeit. Új-Rómát kifosztották, felégették és feldarabolták, akár egy sült malacot. Káin kutyabőrösei számára még súlyosabb volt a helyzet, ahogy a frakciók sorra kudarcot vallottak a keresztesek befolyás alá vonásával. Az orgyilkosságok, kicsinyes háborúk és hatalmi harcok nem fékezték meg a halandók tömegét. Konstantinápoly, mely valaha a elfajzott matuzsálem, Mihály kísérleteként született, elpusztult. Hatalmas lakói közül sokan, köztük a kékvérű zsarnok, Caius és a szörnyeteg látnok, Gesu hasonló sorsra jutottak.
Birodalmak buktak el már korábban is, és az öregek mind látták már, ahogy gyermekeik találkoznak a végső halállal. A meglévő feszültség és a később kegyetlen hadjáratként emlegetett bukás azonban két dolgot tisztázott. Eljött a leszámolás ideje. A halandó nyáj szívós volt, és eléggé feldühödött ahhoz, hogy megölje ragadozóit. Másodszor, senki nem volt többé biztonságban. Mihály az egyik legnagyobb hatalmú ébren lévő matuzsálem volt, s végül minden, amit felépített, vele együtt hamuvá omlott. Ha Ő ilyen sorsra jutott, akkor ez másokkal is megeshet. Ezért, ha egy hatalmas vámpír életben akar maradni, jobb, ha megerősíti pozícióját és ellenségeire támad, mielőtt mások teszik meg helyette.

Kitört a háború.

A leírásért köszönet Anton Smith-nek
Forrás: Vámpír Középkor ISBN 963-9474-71-1

by **A Paradoxon Ura** Kedd Május 12, 2009 2:42 pm

Vámpír Történelem. II. Rész

A történelem egy kicsit más nézőpontból.

Harcmezők és intrikák

Ahogy telik az évszázad, Európa hercegei és nagyurai számos fronton vívják a hercegek háborúját. Ezek közül némelyik éjszaka leplével borított csatatér, mások pedig hatalomért folyó harc a kereskedőházak vagy halandó királyok felett. Erdély árnyas völgyeitől Franciaország udvarain át az itáliai székesegyházakig kisebb-nagyobb konfliktusok alkotják a hercegek háborúját. A vámpírok egymással versengő ragadozók, és a bibliai időktől fogva egymással harcolnak, de az elmúlt negyven évben a konfliktus új erőre kapott. Régen a vámpírok az élőhalottak türelmével mozogtak, és több nemzedéknyi ügynököt és bábot használtak fel arra, hogy a vetélytársaiktól megszabaduljanak, most pedig éjszakai seregeket kormányoznak, hogy vérrel rendezzék a disputáikat. Természetesen továbbra is szerepet kapnak a mézesmázos szavak és az intrika, de a Hosszú Éjszaka csendes hatalmi játékai orgyilkosságokkal és árulásokkal tűzdelt árnyékháborúvá váltak. A Róma óta fennálló és hatalmi egyensúlyt megtartó egyezségek feledésbe merülnek, miközben a becsvágyó hercegek egymást megelőzve veszik el amit csak tudnak.

A változás legszembetűnőbb jele a vámpír seregek közti totális háborúk számának megnövekedése. A „vámpír sereg" kifejezés kicsit téves, mivel még a legnagyobb vámpír hadak sem haladják meg a pár tucat főt, de ez a kevés vámpír is félelmetes pusztító erővel rendelkezhet. A völgyekben és bérceken, ahol harcolnak, csak a pusztítás az úr. A ghoulok, rabszolgák és ügynökök soraival együtt a hercegek háborúja valóban nagy méreteket ölthet. Minden élőholt hercegre, aki maga vezeti csapatait a harcmezőn jut öt másik, aki megtévesztéssel, és ármányos taktikákkal próbálja céljait elérni. Európa minden éjszakai udvarában bőséggel vannak követek és kérnek, új szövetségek és árulások.

Az intrikák és konfliktusok között az alábbiak a legjelentősebbek:

A keleti határ

Kelet-Európa a Szörnyetegek vérvonal hagyományos fészke, de a terület feletti uralmukat egyre nagyobb veszély fenyegeti. A régió vámpír vajdái azóta próbálják kiirtani a bitorló boszorkánymestereket, mióta halandó mágusok egy kabbalája szörnyeteg vért használt fel, hogy megalkossa a Tremere klán magját. Ez a konfliktus, amelyet ómenháborúnak is neveznek, majdnem két évszázada dúl. A lanyhulásnak semmi jele, és csak annyit sikerült elérni, hogy még jobban elmélyült a felek egymás iránti gyűlölete. A tremereek mindenhol szövetségeseket kerestek, s a hagyományos szörnyeteg elszigeteltséget használták ki a Szörnyetegek ellen. Pár rossz nyom után a Bitorlók klánja felfedezte, hogy sok herceg hajlandó támogatást nyújtani nekik a vérmágiáért és speciális szívességekért cserébe.

Ez a régóta fennálló konfliktus melegágya volt a hercegek háborújának. Európa váraiban és udvaraiban a szörnyeteg és tremere küldöttek macska-egér játékot játszanak, miközben a különböző nagyurak megpróbálják a helyzetet a maguk javára fordítani. Különösen a német és magyar kékvérűek látnak lehetőséget az ómenháborúban arra, hogy betörjenek a szörnyeteg földekre, és számos csatát vívtak Erdélyben, Poroszországban és Livóniában. A káoszt csak fokozzák a fenevad harci csapatok, leprás-csatornapatkány járványterjesztők és valamennyi út demagógjai. Állítólag egyéb halandó varázslók is csatlakoztak a harchoz, és az éjszakai háborúkat használják fel arra, hogy saját számláikat rendezzék.

A keresztes hadjáratok

Bár a keresztes hadjáratok elsősorban a halandókra tartoznak, egyre több vámpírt is magukkal sodornak. Az évszázad fordulta óta eltelt évtizedekben a negyedik hadjárat bevonult Konstantinápolyba, az ötödik Damiettába (Egyiptomban), a hatodik pedig eljutott Jeruzsálemig. Eközben az albigens háború végigűzte a katárokat Languedoc földjén, és letörte Toulouse és Aragónia ambícióit, a livón hadjárat pedig német lovagokat küldött Poroszországba és a Balti-tenger vidékére. Számos vámpír próbálja meglovagolni ezeket a hadjáratokat, a francia királynőtől, Esclarmone la Noire-től kezdve (aki az. albigens háború során szakadt el a Szerelem Udvarától) Magdeburgi Jürgenig (akinek teuton lovag rabszolgái a livón és porosz hadjáratokban harcolnak). Mások egyszerűen arra használják fel a csatákat, hogy birtokos szerezzenek vagy elpusztítsák ellenségeiket, ami további megtorlásokhoz vezet. Megint mások kénytelenek reagálni a menetelő seregekre és a változó határokra. Az Outremer (tengerentúl) — a keresztény birtokok keskeny sávja a Szentföldön — kétségbeesett és becsvágyó vámpírok gyűjtőhelye, akik mind felemelkedésért küzdenek, és kénytelenek szembeszállni a muzulmán klántársak és kívülállók gyűlöletével egyaránt. Az Orgyilkos klán, amely kétségtelenül a leghatalmasabb a muzulmán klánok között, hadba szólította harcosait, hogy szorítsák vissza a területet uraló keresztény vámpírokat, és ez további vérontáshoz vezetett.

Az inkvizíció és a vámpír eretnekség

Az albigensek elleni, Európába, és nem a Szentföldre vezetett keresztes hadjárat utat engedett az eretnekek felkutatását és megbüntetését célzó pápai kezdeményezésnek: az inkvizíciónak. 1230-ban az alapok már megvannak, de a pöröly még nem csapott le. Az árnyékokban azonban már több évtizede munkálkodnak a pápai ügynökök, hogy leleplezzék az „éjszaka ördögeit", akik Európában ólálkodnak. Az árnyékinkvizíció, amelybe: laikus ügynökök, szerzetesek és kolostori lovagok tartoznak félelmet plántálni a kárhozottak szívébe. Ezek a szent harcosok (nézőponttól függően véreskezű fanatikusok is lehetnek), akiket felvértez a hit, egyre növekvő fenyegetést jelentenek. A legtöbb herceg azonban nem hajlandó hinni a pletykáknak. Csak kevesen figyeltek fel a jelenségre, köztük a Sírrabló jósnő, Constancia és a szürke pap, Anatole. Anatole meg is kezdte pogromját a halandó inkvizíció ellen, véres árnyékháborút robbantva ki ezzel.

A vámpír eretnekségnek, amely a gnosztikus hagyományokat ötvözi a káinita apokrif tanokkal, szintén van félnivalója az egyház eretnekvadászatától. Az albigens háború is megviselte, és Narzész érsek részvétele a negyedik hadjáratban sok herceget és szürke papot meggyőzött arról, hogy ideje elpusztítani az eretnekséget. Nem minden ellenség fanatikus vagy mozgatják jámbor célok; sokan egyszerűen csak féltékenyek az eretnekség hatalmára. Angliától az itáliai bölcsőig a vámpír eretnekség ellenségei a gyengeséget megszimatolva mozgásba lendültek. Csak kevesen vannak azonban tisztában az eretnekség hatalmával. (Ha kitörne a totális háború, még az ómenháború is eltörpülne mellette.) A negyedik keresztes hadjárat a Bíbor Kúriát is megosztotta, és azóta is belső harcok szaggatják a szektát, számos itáliai és egyéb várost felforgatva.

Az árnyék reconquista

Al-Andalusznak, az iszlám utolsó európai bástyájának zsugorodó földjei dacolnak csupán Aragónia, Kasztília, Portugália és Navarra keresztény királyságaival és a reconquistával. Sevilla és Córdoba valaha hatalmas városai viselték el a hadjárat nehezét, miközben Granada most készül a csapásra. Még így is a tudás bástyája marad, és számos iszlám vámpír otthona. Miközben a reconquista egyesíti Spanyolország halandó királyságait, megosztja a Magiszterek - Őrzők vérvonalát. A Magiszterek, akik valaha egységesek voltak, és befolyásuk kiterjedt egész Spanyolországra és Itáliára, most megosztottak. A. múlt évszázad heves vitái, hogy melyik oldalt kéne támogatniuk, nem hivatalos polgárháborúhoz vezettek, melyben a muzulmán Magiszterek - Őrző keresztény rokonaik ellen harcolnak. Maga a Magiszter Ősatya is megmozdult az Árnyak Várában, és csak idő kérdése, hogy mikor csatlakozik a harchoz

A pór klánok felemelkedése

A figyelmen kívül hagyott pár klánok egyre jobban unják a nemes klánok gőgjét és ármánykodásait. Míg a legtöbb herceg másfelé figyel, a fiatalok és kitaszítottak lépéshez készülődnek. A pór klánok, akik beleuntak a több évszázados elnyomásba, készek kiharcolni maguknak az egyenlőséget. Miközben a hercegek és nagyurak omladozó birodalmak után kapdosnak, a pór klánok rablókirályként vívnak ki maguknak helyet, és beférkőznek a növekvő céhekbe. A prométheusziak és őrjöngők hatalmas lázadásról beszélnek, és már el is kezdték a készülődést.

A leírásért köszönet Anton Smith-nek
Forrás: Vámpír Középkor ISBN 963-9474-71-1

by **A Paradoxon Ura** Kedd Május 12, 2009 3:22 pm

Vámpír Történelem. III. Rész

A történelem egy kicsit más nézőpontból.

Fontosabb udvarok és hercegségek

A sötét középkor csatázó királyai, nagyarai és hercegei bonyolult szövetségekből és hűbéreskükből álló rend¬szerben élnek. Bár az uralkodói birtokok hasonlítanak a halandó nemzetekhez, éjszaka minden sokkal rugalmasabb. Egy területről nem minden herceg esküszik hűséget ugyanannak a nagyúrnak vagy akár királynak. Alább láthatod a legfontosabb vámpír királyságokat, de Európában ezeken kívül mások is megtalálhatók

A Fekete Kereszt birtokai

Uralkodó: Hardestadt nagyúr (Kékvérű)
Fontosabb vazallusok: Lord Jürgen (Kékvérű, Magdeburg), Juha Antasia (Kékvérű, Frankfurt)
Főbb birtokok: Magdeburg (és a keleti területek), Köln, München, Lipcse és több rajnamenti és alpokbeli birtok (elsősorban Bajorország)

A Fekete Kereszt birtokai régóta a vámpír feudalizmus bástyái. Bár a birtokokat hatalmas rengetegek választják el egymástól (melyek állítólag ádáz farkasfattyaknak adnak otthont), Hardestadt és nagyurai vasmarokkal uralkodnak a birodalmukon. Bár a Német-római Birodalom hanyatlóban van, az országuk még virágzik, ám konfliktusokból sincs híján. A Német-római Császárság nemesei kiszámítható gyakorisággal összekapnak egymással és a császárral, gyakran leleplezve ezzel Hardestadt udvarának tevékenységét. Az elmúlt évek során a Fekete Király, ahogy Hardestadtot ismerik, megparancsolta, hogy egy hűbérese se fedje fel halandók előtt kilétét és természetét, és a végső halált helyezte kilátásba, ha valaki megszegi a tér némaságát. A bejelentés hallatán több vámpír elhagyta a Fekete Kereszt városait, de akik maradtak, rájöttek, hogy a titokzatosság jobban működik a nyílt uralkodásnál.
Bár az udvar Hardestadt kezében van, Lord Jürgen nagyurak közül a legbefolyásosabb. Legutóbbi keleti vállalkozásai (Magdeburgba költöztette az udvarát) és állandó összecsapásai a szörnyeteg vajdákkal felhívták a figyelmet rá és hűbéreseire. A teuton lovagokhoz és a Livón rendhez fűződő kapcsolatait kihasználva hadjáratba fogott, hogy keletet visszafoglalja a Szörnyetegektől. Öt évvel ezelőtt Jürgen hadereje kiszorult Erdélyből, amikor vereséget szenvedett Rusztovics vajdától. A bizánci Myca Vykosnak, Drákón egyik urának érkezése azonban pontot tett Rusztovics győzelmének végére, így az első Kékvérű—Szörnyeteg összecsapás döntetlennel végződött.
A Fekete Kereszt birtokai jelenleg több problémával is szembe kell nézzenek. A Róma és a Német-Római császár közti konfliktus Hardestadt és az itáliai magiszter nagyurak között is feszültté teszi a viszonyt. Keleten Jürgen a pogány Poroszország és Livónia területére vezényli lovagjait, és szörnyetegekkel és egyéb ellenségekkel kell szembeszállnia. Az árpádházi magyar kékvérűek-k makacsul ragaszkodnak függetlenségükhöz a Fekete Kereszttől, és saját céljaik vannak Erdéllyel is. Csehország szintén gondot okoz, mivel Saagra, egy nagy hatalmú szörnyeteg ős az árnyékokban azon munkálkodik, hogy nyugatra törjön, Németország felé.

Avaloni Báróságok

Uralkodó: Mitrász (Kékvérű, London hercege)
Fontosabb vazallusok: Stephen báró (Kékvérű, Lincoln), John báró (Kékvérű, York), Adrian érsek (Elfajzott, Canterbury), Nathaniel báró (Fanatikus, Carlisle), Gerard le Vieux báró (Elfajzott, Bordeaux)
Főbb birtokok: Anglia nagy része, Skócia egy része és az Aquitaniai hercegség
Britannia szigete Mitrász kezében van, aki a kora római éjszakáktól Fogva London uralkodója és katonái kultuszának istene (kivéve egy ősi perzsa istenség szerepét). Birtokának felépítése kissé különbözik a többi nagy királyi udvartól. Bár Mitrász kultusza és befolyása nem szűnt meg teljesen, hatszáz évig, az 1066-os normann hódításig mélyálomban nyugodott. Hatalma megerősítésére szövetséget kötött több normann klántársával és egyéb befolyásos vámpírral. Ezek nem annyira reszkető alattvalók és hűbéresek, mint inkább független uracskák, akik közösen formálni képesek a brit éjszaka sorsát. Bizonyos jogokért és előnyökért cserébe elismerik Mitrász uralmát Anglia felett. Az egyik ilyen kikötés, hogy Mitrász kis személyes testőrségen kívül nem rendelkezhet seregekkel (hogy így vegyék elejét a népszerű harcos kultusznak, amellyel Mitrász körülvette magát), csak a báróknak lehetnek hivatalos csapataik. Cserébe azok megígérik, egyesek még véresküvel is alátámasztva, hogy megvédik Londont és Mitrászt. Bár úgy tűnik, hogy ezzel Mitrász megalkudott, valójában ez az egyik oka erejének és hatalma stabilitásának is — egy báró sem merné megtámadni Londont, mert tartana a többiek megtorlásáról. Az azóta eltelt százhetven évben Mitrász még inkább a maga hasznára fordította a helyzetet. A kisebb báróságok közül több a közvetlen irányítása alá került, amikor vezetői ¬csatlakoztak az uralkodó kultuszához vagy letették a véresküt. Csak néhány nagyobb hatalmú báró közelíti meg Mitrász státusát, és élhet követeléssel. Ezek a bárók jog szerint grófok lehetnének, de nem veszik fel ezeket a címeket, mivel Mitrász hivatalos fogadalmai britannai báróságaira vonatkoztak.

Mitrász egyike azon uralkodóknak, akiknek valódi birtokuk is van. Londoni palotájában fogadja a látogató küldöttségeket és ellenőrzi a báróit. A francia Szerelem Udvarába is elutazott már, és rendszeresen látogatja Német-római Birodalomban élő kékvérű társait. Bár Mitrásznak számos ellensége van, népszerű uralkodó, aki kihasználja a halandó Anglia gazdagságát és stabilitását, miközben a többi udvar sürgető gondokkal küszködik.
Mitrász elsődleges problémája a tremere-ek felemelkedése, és nem hivatalosan támogatja a szörnyeteg oldalt az ómenháborúban. Ezért összetűzésbe került Hardestadt és Jürgen keleti terjeszkedést célzó terveivel, és a két kékvérű udvar kezd elhidegülni. Bár a tremere-ek átkeltek az angol csatornán, Mitrász nyitva tartja a szemét, és bárói minden lehetséges fronton csökkentik a befolyásukat. A franciaországi és angliai gondok, valamint a normann birtokok elvesztése feszültté tette a viszonyt Mitrász és a Szerelem Udvara között. A párizsi tarthatatlan helyzet csak tovább ront a helyzeten. Franciaország matriárkája szoros kapcsolatokat épített ki Hardestadttal, alighanem azért, hogy bebiztosítsa a párizsi Nagy Udvar feletti hatalomátvételt. Ezenkívül vannak olyan báróságok, ahol Ihiannan néven ismert druida vámpírok élnek (akikkel Mitrász évszázadokig harcolt), és egyéb rablók és ellenségek.
A franciaországi gondok és a száműzöttek térnyerése nyugtalanságot szította nagy hatalmú bárók között. Bár senki nem meri hangosan kimondani, egyesek (egész pontosan York és Carlisle bárói) azt suttogják, hogy Mitrász gyengül, és pusztulásba viszi Avalon udvarát. Bár senki sem említette a felkelést, Londonban feszült a légkör. Nem ez az első eset, hogy Mitrásznak puccsal kell szembenéznie — és felkészült rá.

A Szerelem Udvara

Uralkodó: Salianna matriárka (Elfajzott) Fontosabb vazallusok: Isouda de Blaise (Elfajzott, Anjou és Chartres királynője), Helene La Sose (Elfajzott, Champagne királynője), Etienne (Elfajzott, Poitiou királya), Geoffroi Ja Temple (Kékvérű, Párizs hercege)
Főbb birtokok: Nyugat-Franciaország
Míg a Fekete Kereszt birtokai a feudalizmus legkeményebb magját képviselik, a Szerelem Udvarát pompa és fényűzés tölti be. Mint Oly sok minden, az Elfajzott - Iparosok befolyása alatt a politikai, társadalmi és katonai aspektusok mind egységes egésszé olvadnak. A Szerelem Udvara kezdetben társadalmi mozgalom volt a nyugat-európai elfajzottak között, mely a lovagiasság kialakuló szabályait és legköltőibb megnyilvánulási formáit vette alapul. Ibériában és a Szent¬földön különféle lovagrendekbe fejlődtek, melyek az iszlám ellen harcoltak, és a Királyok útjára neveltek. Franciaországban inkább gyülekezőhelyek lettek, ahol szívesen fogadták a lovagság iránt érdeklődőket, akik kegyet és pozíciót kerestek az Elfajzott - Iparos házigazdák körében. Akik fegyverforgatásban és az udvarban bizonyították rátermettségüket, státust és követőket nyertek. Több klánból is kikerültek ilyen szerencsések, főleg a nemes klánokból, de egy-két sarlatán, pestises és egyéb vámpír is megtalálható köztük.

Káin gyermekeinél azonban semmi nem pusztán társadalmi összejövetel. Franciaország hercegei rájöttek, hogy a Szerelem Királynőinek kegye nagy segítséget nyújt a birtokaik megerősítésében és céljaik elérésében. Hamarosan ez az előny szükségletté lett, és a Szerelem Udvara vált a francia vámpírok intrikáinak központjává. A királynők az éjszaka urai lettek. Ez a pozíció megerősítést nyert, amikor Salianna, a matriárka az udvarok rendszerének patrónusaként lépett fel. A bizánci elfajzott - iparos félisten, Mihály gyermeke volt, aki biztosította a szükséges hatalmi központot, és a régió vámpíruralkodójává nőt. A híresztelések szerint már évszázadok óta Franciaországban tevékenykedett, de az árnyékokban maradt. Talán a Párizst uraló kékvérű matuzsálem, Alexander tartotta sakkban. Nem sokkal Salianna feltűnése után a francia elfajzottak megvonták támogatásukat Alexander úgynevezett Nagy Udvarától, és olyannyira elszigetelték, hogy az 1220-as években kénytelen volt elhagyni Párizst. Most a gyermeke, Geoffroi du Temple uralkodik a városban, és feszült békét kötött a matriárkával.
A Szerelem Udvara sem mentes azonban a középkor zűrzavarától. Thulouse-i Esclarmone királynő, aki valaha a matriárka hűséges vazallusa volt, az albigens háborút kihasználva elszakadt a Szerelem Udvarától, és saját, független hercegséget hozott létre — talán az ibér magiszterek segítségével. Salianna a hercegek háborújában előjátékot lát egy még pusztítóbb konfliktushoz, s megpróbál közös nevezőre jutni Hardestadt nagyúrral és a többiekkel. Ezért követeket küldött Európába és az Outremerbe, hogy olyan hercegeket találjon, akik hajlandók együttműködni a további vérontás megakadályozása érdekében.

Az Árnyak Tengere

Uralkodó: Montano (Magiszter, atyja képviselője)
Fontosabb vazallusok: Sylvester de Ruiz (Magiszter, Ibéria nagyura), bizánci Alfonza (Magiszter, Konstantinápoly hercege), Mirjam bint Ájsa (Magiszter, al-Andalusz emírje), Nastasio, a galíciai (Kékvérű, a reconquista tábornoka)
Főbb birtokok: Ibéria, Szicília, a Földközi-tenger szigetei és partvidék, Bizánc
A legvénebb magiszter állítólag a legaktívabb a nemzedékéből (talán a bitorló Tremere-et kivéve), és egy magányosan álló árnyékvárban lakik a szicíliai partokon. Legidősebb gyermeke, Montano olyan tekintéllyel bír, mint Európa uralkodói, és karja egészen a Közel-Keletig nyúlik, ahol klánjának nagy múltja van. Montano legfontosabb feladata azonban atyja ápolása, aki állítólag Ahriman árnyékvilága feletti töprengéssel tölti az örökkévalóságot. Ha ehhez még hozzávesszük a magiszterek becsvágyó természetét, valamint azt, hogy nem képesek magakadályozni más klánok és csoportok tevékenykedését hagyományos mediterrán birtokukon, az Árnyak Tengere ugyancsak zűrzavaros hely lehet.

Az elmúlt pár évszázadban az árnyék reconquista jelenti a legnagyobb szakadékot, melynek során a keresztény magiszterek és szövetségeseik megpróbálják megszüntetni a muzulmán befolyást Ibériában, és kiiktatják muzulmán klántársaikat, valamint orgyilkos (és egyéb) szövetségeseiket. Ez azonban korántsem magiszter belügy — elfajzottak, kékvérűek és mások is nagy szerepet játszanak a hatalmi harcokban —, de igazolásként a szicíliai Castel d'Ombróhoz fordulnak, és Ibéria nagyura a magiszter Sylvester de Raiz. Gyermeke, Montada érsek csak tovább erősíti az udvar keresztény élbolyát, és a vámpír eretnekség felszámolására és a muzulmánok kiűzésére szólít fel.

Érthető módon a muzulmán környezetben felnőtt magiszterek — akik vérvonalukat Kabíla al-Hajóinak (vagy Árnyak klánjának) nevezik — nem nagyon tűrik ezt a bánásmódot. Ruizban és Montadában ellenségeket látnak, és csak hivatalból adóznak tisztelettel Montano felé. Bár Szicilia hatalma valaha az egész Földközi-tenger vidékére kiterjedt, mostanra elsősorban Ibériára és Itáliára koncentrálódik. Még Itáliában is nagyon népszerű az eretnekség, sokan pedig elég függetlennek tartják magukat ahhoz, hogy követelésekkel álljanak elő Eleddig Montano nem akarta vagy nem volt képes őket megregulázni. Velence, Genova, Pisa, Milánó, Nápoly és Firenze vámpír urai behódolnak a „Vén Montanónak", de másokkal is szívesen egyezkednek.

Montano távol áll mindettől, azt mondja, ő csupán atyja hangja, és nem érdeklik a területért vagy a vallás fe¬lett vívott kicsinyes csatározások. De Ruiz boldogan támogatásként értékeli a be nem avatkozást, és a maga ügyére fordítja az uralkodó presztízsét. Célja a muzulmán vámpírok és halandó nyájaik kiűzése a „félszigetéről". Nemrégiben sikerként könyvelhette konsantinápolyi Alfonzo herceg hűbéresküjét, aki valaha eretnek volt, és akkor lett herceg, amikor a városa áldozatául esett a negyedik keresztes hadjáratnak. Amikor választania kellett aközött, hogy megmarad-e a város eretnek püspökének (és egyedül néz szembe az ellenségeivel), vagy hátat fordít a hitének, és egy ibér nagyúr hűbérese lesz, Alfonzo hajlott az észérvekre.

A leírásért köszönet Anton Smith-nek
Forrás: Vámpír Középkor ISBN 963-9474-71-1

by **A Paradoxon Ura** Szer. Május 13, 2009 11:18 am

Vámpír Történelem. IV. Rész

A történelem egy kicsit más nézőpontból.

Egyéb birtokok

A brit, francia, német és ibér vámpír udvarok a legjelentősebbek a hercegek háborújában. Ezek a legfeudálisabb felépítésűek, és ezek kapcsolódnak legszorosabban a halandó királyságokhoz és sorsukhoz. Azonban nem ezek az egyedüli udvarok. Némelyik a többi udvar közül szintén feudális szerkezetű, mások másmilyen kötelékeket használnak, és teljességgel elvetik a feudális Lextalionist. Ezek közül a legfontosabbak az alábbiak:

• Obertus-birtokok: Az Obertusok valaha teljes egészében bizánci szörnyetegekből és kísértet szerzeteseikből álltak, akik Konstantinápoly eleste után terjedtek el Európában. Rejtőző uralkodójuk, Drakón nevében cselekedve a szerzetesek kolostorhálózatot és diplomatikus kapcsolatot építettek ki több birtokon. Erdélyben Myca Vykos Obertus az Olt völgyében alapított birtokot, hogy ütközőként szolgáljon Magyarország és a Kárpátok között, de vannak birtokok a Balkánon és Livóniában is. Bár az Obertusok katonailag nem erősek, számos okkult titkot ismernek, és gyakran diplomáciai követként szolgálnak a háborúzó felek között.

• A Vajdaság: A feudális Lextalionis bevezetése előtt a Kárpátokban élő szörnyetegek sziklás, ködborította királyságok felett uralkodtak. A hetedik századtól vajdák tartották embertelen tetteikkel rettegésben a vidéket. A legnagyobbra becsült és leghatalmasabb szörnyeteg úr, más néven kenéz kizárólagos joggal rendelkezett a halandó uralkodó felett, amivel véres konfliktusokhoz kövezte ki az utat, amelyek még mindig dúlnak az erdélyi hegyekben. A vajdák egészen mostanáig megelégedtek azzal, hogy saját csatáikat vívják, és csak egymással marakodjanak, nagy ritkán kicsapva Konstantinápoly felé. A tremereek megérkezése azonban mindent megváltoztatott. Bár a vajdák még mindig harcolnak egymás ellen, most már van közös ellenségük is. Az ómenháború mind a mai napig tart, és más udvarokat is magával rántott. A vajdák most először tekintenek a Kárpátokon túlra.

• Itáliai városállamok: Velencétől Pisáig, Milánótól Firenzéig a nagyurak rendszere majdnem teljes egészében megszűnt. Itt nagyuraktól és uralkodóktól független, hatalma, és önfejű hercegek uralkodnak, akik boldogan büszkélkednek szabadságukkal, és nemes meg pór vérvonalakból egyaránt számos vámpírt nyüzsgő városaikba vonzanak. Új vámpír rend ébred, mely könnyebben alkalmazkodik a változékony halandó világhoz. Itália városállamainak vámpírjai könnyebben elrejtőznek a halandók elől, árnyékokból segítik a felemelkedő céheket, kereskedőket és nemeseket. A szabadságukért azonban súlyos árat kell fizetniük. A Szerelem Udvara és a Fekete Kereszt birtokai egyaránt irigyen tekintenek Firenze, Milánó és a többi város gazdagságára.
Ezekben a városokban a rettegett vámpír eretnekség is szabadon virágzik. Csak az. Árnyak Tengerének magiszter öregjei képesek befolyást gyakorolni a városállamokra a klán kötelékek jogán, de még ez a feladat sem könnyű a városok pozíciója miatt.

• Az Éjféli Félhold: A Szentföld és a Földközi-tenger muszlim birodalmi a legtöbb európai vámpír szemében terra incognitának számítanak. Az isteni erővel megáldott vámpírokról és itt tanyázó ősatyákról keringő legendák miatt a legtöbb európai vámpír nem teszi a lábát az Éjféli Félhold területére. Akik mégis megteszik, egzotikus és csábító földre bukkannak. Itt, a kalifák és zarándokok között a klánok másfajta társadalmi rendben léteznek, mint Európában. A nyugatiak és arab társaik, az asirák közti kapcsolat feszült, és széles szakadék választja el az európai és muszlim klántagokat.

A leírásért köszönet Anton Smith-nek
Forrás: Vámpír Középkor ISBN 963-9474-71-1

by Ajánlott tartalom

A történelem más nézőpontból Káin és gyermekei

A történelem más nézőpontból Káin és gyermekei

Re: A történelem más nézőpontból Káin és gyermekei

Re: A történelem más nézőpontból Káin és gyermekei

Re: A történelem más nézőpontból Káin és gyermekei

Re: A történelem más nézőpontból Káin és gyermekei