A történelem más szemszögből vérfarkasok és teremtésmítoszaik.

by **A Paradoxon Ura** Pént. Jún. 05, 2009 11:56 am

A történelem más szemszögből vérfarkasok és teremtésmítoszaik.

A történelem előtti kor

(Bár a garouknak sok legendájuk van az Első Napokról, számos esemény jóval azelőtt történt, hogy az emberek vagy a vérfarkasok elkezdték számlálni az éveket. Nem kapcsolódik pontos dátum a vérfarkas törzsek legtöbb történelem előtti hőstetteihez, de a következő eseményekről általánosan - de nem feltétlenül - elfogadott, hogy a megadott sorrendben következtek.)

* Az emberiség kialakulása
* Az első garou születése
* Az Impergium kezdete
* A Wendigó, Croatan és Uktena törzsek követik Testvéreiket a Szibériát Észak-Amerikával összekötő földhídon keresztül
* A garouk letépik és szétválasztják a Féreg Karmait, a Féreg hatalmas megtestesüléseit, a fizikai világban
* Véget ér az Impergium; elkezdenek kialakulni az első emberi városok
* A Düh Háborúja végigsöpör Európán és Ázsia és Észak-Afrika egyes területein

Az ismert történelem

* i.e. 1200 (hozzávetőlegesen) - A Fiannák megvívják a Fomor Háborút a Brit Szigetek birtoklásáért
* i.e. 1800 (hozzávetőlegesen) - A Néma Vándorokat kiűzi Egyiptomból a Féreg egy hatalmas szolgálójának az átka.
* 200 (hozzávetőlegesen) - A Fehér Vonyítók elbuktak a Féreg ellen; azokat, akik nem lettek Fekete Spirál Táncosok, a saját megrontott társaik mészárolták le.
* 600 (hozzávetőlegesen) - Tomboló Umbrabéli tűzvészek jelzik a Sötét Középkor kezdetét.
* 1521 - Az utolsó vérdenevér sikolya visszhangzik végig Amerika Penumbrájában; az Árnyékurak feladják Dél-Amerika ferái (alakváltói) ellen folytatott háborújúkat.
* 1589 - A Croatanok feláldozzák magukat, hogy elűzzék a Lélekevőt a fizikai világból.
* 1780-as évek - A gőzgépek lehetővé teszik az első igazi gyárak létrejöttét, az Ipari Forradalom kezdetét jelezve.
* 1796 - Laurent de Mer megalapítja az okkult Síró Hold Megvilágosult Társaságát, egy kultuszt, amelyet Fekete Spirál Táncos tanok elferdített értelmezésére alapozott.
* 1830-as évek - Egy erős Rontás kiszabadult láncaiból a vadnyugaton; egyesült egy hasonlóan nagy hatalommal rendelkező Szövő-szellemmel és ez a spirituális fenyegetés a Viharevő néven lett ismert. Körülbelül ebben az időben az Őrzők törzs klánról klánra felveszi a "Vaslovasok" nevet.
* 1850-es évek - A vámpírok nagyobb számban kezdenek beszivárogni a vadnyugatra. Az emberi népesség elkezd felduzzadni a Nyugaton.
* 1865 - Jeremiah Lassater és társai megalapítják a Premium Oil-t.
* 1890 - Tizenhárom nagytudású garou, a Bunyip kivételével mindegyik törzsből egy, feláldozzák magukat a Nyugodt Égbolt Rítusában, hogy újra bebörtönözzék a Viharevőt.
* 1892 - Jeremiah Lassater szentségtelen alkut köt egy hatalmas Féreg-bestiával, felajánlva neki, hogy általa irányíthatja a Premium Oil-t.
* 1895 - A Vaslovas öregek "Üvegjárókként" kezdenek hivatkozni magukra a gyűléseken.
* 1913 - A Síró Hold Megvilágosult Társaságának kevéske utolsó tagjai is szétválnak.
* 1915 - A Premium Oil vezetésében változások következnek be - és a nevét Pentex Incorporated-re változtatják.
* 1930-as évek - Ausztrália európai származású garoui, Fekete Spirál Táncosok által megtévesztve, kiirtják a Bunyipokat a Könnyek Háborújában.
* 1986 - A Pentex Brazíliában kezd tevékenykedni, olyan műveletek végrehajtásába fog, melyekkel mindent kifacsarhat az esőerdőkből, amit csak tud. A vérfarkasok szerte a világon mozgásba lendülnek, fellángol az Amazonas Háborúja.
* 1989 - Az Exxon Valdez katasztrófát, az 1986-os csernobili atomkatasztrófával együtt, bizonyítékként emlegetik, hogy a Főnix Próféciájának Harmadik Jele bekövetkezett.
* 1990 - Az ősi banya, Baba Yaga felébred Oroszországban.
* 1992 - Baba Yaga leereszti az "Árnyfüggönyt", egy erőteljes Umbrabéli gátat, amely elzárja Oroszországot a világ többi részétől (legalábbis spirituális értelemben).
* 1998 - Az orosz garouk lemészárolják Gregornoust, a zmeik egyikét; ezzel egyidőben ismeretlen személyek elpusztítják Baba Yagát. Az Árnyfüggöny leomlik, az orosz garouk újra egyesülnek a Garou Nemzet többi részével.
* 1999 - A Vörös Csillag, Anthelios, megjelenik az Umbrabéli egeken. Kölyök születik két metis szülőtől; a születést az Apokalipszis egyik jeleként harangozzák be. Albrecht király hadjáratot vezet a Hetedik Generáció ellen, szétzúzva annak vezetését. A Bestia Udvarok szövetséget ajánlanak a Csillaglátóknak.
* 2000 - A Csillaglátók formálisan leválnak a Garou Nemzettől. A garou öregek elismerik, hogy a Főnix Jóslatának Hatodik Jele is bekövetkezett, és hogy a Hetedik bizonyost közel van.

Forrás anyag: Cthulhuka Honlapja

by **A Paradoxon Ura** Pént. Jún. 05, 2009 12:14 pm

I. Rész
„Kelet szépsége és csodájának regéje / Kitsune „

Túl álmosnak látszol a történelemhez ma este. Csinálj barlangot azokból a takarókból, kölyök, és elmondom hogyan nyitotta ki szemeit a Fehér Arcú réges-régen.

Egy éjszaka, az Első Sárga Császár uralma alatt, amikor az erős Kína is csak olyan öreg volt, mint te, Bai Mianxi a palotájában ült Henanban. Az ablakok nyitva voltak és a telihold levilágított a császárnőnkre és Inari hercegre mellette. Hirtelen, mint a kilőtt nyílvessző, egy fehér nyúl ugrott át az ablakon, egyenesen bele az ölébe, és megharapta a mancsát. Ezután eliramodott, ahogy csak a lábai tudták vinni.
Bai Mianxi egyből felugrott és a nyúl után futott, fájlalva felsértett lábát. Fehér mancsa lakkvörös lett, mint szívének vére, ahogy minden egyes lépésnél az előtte lévő lábnyomba lépett, aki elsőként harapta meg őt valaha is.
A kis vad délnek futott, Viet Nam dzsungeleibe, és ő követte, elámulva a nyúl sebességén. Nyugatnak futott, keresztül a Taklimanon, és ő csodálkozott a nyúl erőnlétén. Visszafordult keletre, keresztül Peking utcáin, és ő törte a fejét a nyúl ravaszságán. Keresztül ment Mongólia hegyein, és őt lenyűgözte a nyúl ügyessége. Újra visszajött Sichuanba (Elég közel Bai Mianxi palotájához, hogy hallja Inari herceget ahogy a helyzetén nevet), és elvesztette a nyomot.
Először a fehér arca méregtől pírba borult, és magasra és messzire ugrott dühében. Azután Bai Mianxi hosszasan és lassabban járkált, gondolkozva hogy mit szól Inari amikor üres kézzel megy vissza. Végül a közelben meglátott egy kutat és úgy dönött, hogy lemossa a barnuló vért mancsáról és iszik egyet; átjárta a Középső Birodalmat két irányban az este, és rettentően szomjas volt.
A Fehér Arcú Egyetlen felugrott a kút szélére és lefeküdt a vödör mellé, aztán lenézett a kút mélyére. Megdöbbenésére ott volt a nyúl, hullámozva a víz felszínén, ragyogva mint egy lámpás!. Bai Mianxi lecsapott.
Bai Mianxi lezuhant.
Hátsó lábaira érkezett, egy szikrázóan fényes útra. Mindenütt körülötte a legcsodálatosabb kert volt - egy igazi vadon nőtt kert - amit csak valaha látott. A fák voltak az elsők, legszebb őszi színekkel és érett, édes gyümölcsökkel voltak teli. Hatalmas tömegnyi krizanténok és késő őszi rózsák futottak mindenhol. És mindezeknek a közepén a leggyönyörűbb teremtés volt, amit Bai Mianxi valaha látott.
Amikor a Fehér Arcú először ránézett, az idegen egy arany-ezüst szőrű rókának látszott. Mikor odafordította a fejét, a rókahölgy magasra nőtt és kétlábúra, mintahogy néha Bai Mianxi is csinálta - és mikor harmadjára is pislogott, emberré változott.
"Légy üdvözölve a mennyországban, Bai Mianxi."
"Mennyország?" mondta a császárnőnk, gondolva milyen buta is volt - megfulladva egy kútban, üldözve egy nyúl tükörképét. Biztos a többi szellem nevetni fog rajta.
"Igen. Csak egy kicsi. Gyere, vagy elkésel a meghallgatásodról."
"Meghallgatást tartok? Kinek?"
"Te leszel meghallgatva - nővérem, Anyád, az Első Istennő, a Csillagok Folyójának Nagy Kék Császárnője, Na Qua Előtti igaz Királynő, Gaia előtt. Már láttad őt az álmaidban, táncoltál a hátán, szívtad az emlőjét. Vár rád."
Tehát Bai Mianxi követte az Ezüst Hölgyet. Többet nem kérdezett, de szemeit nyitvatartotta, és így sok titkos dolgot tudott meg a mennyországon keresztülvezető útja alatt. Végül elértek egy hatalmas arany kapuig, ami magasabb volt mint egy sárkány és szélesebb mint három bikaelefánt. Az Ezüst Hölgy Bai Mianxihoz fordult, kedves arca most elég zord volt.
"Most, legfiatalabb unokahúgom, a legjobban kell viselkedned, ahogy csak tudsz. Az idősebb testvéreid eléggé indulatossá tették anyádat, és kevés türelme maradt. Menj be és hajolj meg mélyen, és ne emeld szemeid rá, vagy mérges lesz rád."
És Bai Mianxi felvette legjobb alakját, kifésülte farkának szőrét, kinyitotta az arany ajtókat - épp csak magának és fél fuvallatnak - és beosont.
Soha nem mondta el hogy nézett ki a hely, inkább engedelmesen a földön tartotta szemeit, vagy (ami inkább valószínű), elég okos volt, hogy ne mondjon olyan dolgokat el amiket nem szabadott volna tudnia. A lényeges dolog az hogy egy kis párnához ért, egy emelvény tövében, és lehajolt mellete, a trón előtt.
Bai Mianxi ott feküdt idegesen, félve, kicsinek és egy picit dühösnek érezve magát - a meghajlásokat más rókák tették neki, nem ő hajolt meg. De legtöbbet ott feküdt és hallgatózott, gondolkozott:
"Csak a Denevérnek van jobb füle mint nekem, és mikor ez a Gaia jön, hallani fogom, így tudni fogok valamit amit úgyse látnék."
Nos, a Fehér Arcú Egyetlen sokáig várt, hogy a Gaia-istennő jöjjön, de semmit nem hallot egészen amíg:
"Bai Mianxi."
A Császárnőnk majdnem kiugrott a bőréből. Nem csak nem érezte hogy jön az istennő, a hang semmi olyasmi nem volt, amit ezelőtt hallott - rettentően hangos a szívében és rémisztően halk a fülében.
"Ez a vége a gyerekkorodnak. Mostmár neked és a népednek dolgoznod kell, harcolnod és szolgálnod Minket mint kötelességtudó fiak és lányok.
"Túl sok van belőletek, szaporodtok balra és jobbra - majdnem olyan rosszak vagytok mint az Ember gyermekünk.
"Feldühítettétek a Mennyeket; nem tiszteltek isteneket; felbosszantottátok a helyi szellemeket a trükkjeitekkel. Légiónyi emberszellem van itt panaszkodva nekem, mondva hogy loptok tőlük, gonoszkodtok a leszármazottaikkal éjjel és nappal - Mi elismertük ezt, de többet kell teljesítened és hagyni azokat akik még mindig Minket tisztelnek.
"Beszéltünk. Menj. Nagynénéd majd útbaigazít."
Bai Mianxi megharapta nyelvét. Megrémült Gaia szavaitól, és tudta, hogy a népe is meg fog. Nem akarta figyelmen kívül hagyni az Ezüst Hölgy tanácsát, de a csend hosszabbra és hosszabbra nyúlt, és Bai Mianxi nem kelt fel.
"De... Legjobban Imádott Fennség..."
A csönd mélyült. Bai Mianxi egy másféle kutat érzett ásítani a lábai alatt, de tovább folytatta:
"A népem kicsi és gyenge. Nem harcolunk, futunk. És ha megszegtük a Mennyek szabályait vagy a tiédet, azért volt, mert sosem mondták meg nekünk. És Fennség... Úgy gondolom, igazságtalan tőled hogy kéred, nőjünk fel, mikor sose tudtuk hogy gyerekek voltunk. Hogyan élveztük volna ha senki nem mondta?
"Kérlek, hagyd a népemet ahogy vannak. Nem háborgatunk többet...
"Talán fogadást köthetünk, Ragyogóságod. Mondjuk ha a te imádkozó sáskád nem tudja legyőzni és elbukik az én imádkozó sáskámmal szemben, akkor elengedsz engem és a népem?" mondta Bai Mianxi. Háta mögött készen tartott egy vékony, zöldre festett kövecskét. "Coyote testvéred már itt volt előtted."
"Ki?"
"Mindegy."
"Talán elmondhatok egy értékes titkot cserébe a szabadságunkért, Fennség. Hallottam egy eléggé érdekes és hasznos botrányt a Sárga Császár kedvenc ágyasa és egy bizonyos folyó-istennel kapcsolatban..."
"Holló nővéred múlt héten mondta."
"Ah... nos akkor... talán mutathatok egy új varázslatot. Én magam fedeztem fel; nagyon erős de kicsi, és talán elkerülte a figyelmed. Így kezdődik," kezdte Bai Mianxi, és bemutatta a legelsöprőbben csodálatos mágiát.
"Van egy macska aki tudja ezt," mondta Gaia.
"Rendben," mondta Bai Mianxi. Most igazán elveszettnek érezte magát; minden okos trükkjét és furfangos cseljét elhasználta - mindent, ami reményt mutathatott volna egy olyan hatalmas istennővel szemben mint ez - és a Rókák akiket bölcsességbe és beszédre vezette, még mindig veszélyben voltak. El akart futni, de maradt.
"Fennség, csak a karmaim és fogaim amik maradtak. Harcolni fogok a legerősebb bajnokod ellen, De kérlek, kérlek ne ítéld el a népemet!"
"Nem," mondta Gaia, és Bai Mianxi megismerte a kétségbeesést.
"Legalább bátor vagy - ami jó - és ez nemes áldozat lenne. De a bajnokaim teljesen elpusztítanának. Nem azért engedtünk értelmet neked, hogy öngyilkosságot kövess el. Nem azért bíztuk meg Nővérünket új alakváltó gyermek elkészítésével, csak hogy a farkasok darabokra tépjenek."
Császárnőnk sírt.
"De Fennség - ha már megvannak neked ezek a szolgák, akik mindenben jobbak a Kitsunéknél, akkor nincs ránk szükséged! Elmehetünk!"
Annyira megkönnyebbült hogy megmentette népét(és ezt saját eszessége által), hogy elfeledkezett az Ezüst Hölgy szavairól és felemelte tekintetét egészen Gaia ruhájának szegélyéig.
Ott hatalmas csodát látott - a ruha mozgott és változott ahogy nézte - az anyaga részben pókhálóból, részben lángból állt, köztük egy zöld kígyó-sárkány gyűrődéssel. A hálók elfogták és kioltották a tüzeket; a parázsló szélei a hálónak fellángoltak újra; a kígyó ide-oda kanyargott közöttük, feltépve a ruhát a fogaival, és bevarrva a karmaival.
Bai Mianxit saját szemei elbódították, feje kóvályogni kezdett. Minden fekete lett. Mikor újra magáhozt tért, orra lefele mutatott a padlóra ahol volt, és az Ezüst Hölgy hűvös fehér kezei fogták a remegő mancsait. Üvöltő szélvihar vette körül őket, amiben a dühös szavak épphogy kivehetőek voltak.
"El fognak árulni Minket! El fognak felejteni Minket! Elegünk van a pusztulásunkból a Saját gyermekeink által!"
Bai Mianxi rémülten a padlóra lapult.
"Várj, Nővérem." Az Ezüst Hölgy hangja tiszán hallható volt a tomboló viharon keresztül. Egy fehér kéz elhagyta ősünk mancsát és nyugtatólag simogatták a hátán. Egy pillanatig jeges fájdalom volt.
"Nézz a szívébe," a selymes hang suttogott, és Bai Mianxira megint sötétség borult.
Összegömbölyödve ébredt fel az Ezüst Hölgy ölében.
"Adunk esélyt neked, kicsi Róka." Gaia hangja elviselhető volt, még talán lágy is. Bai Mianxi remegett az Ezüst Hölgy karjaiban, és elkezdett zokogni.
"Van három ígéret számodra. Engedelmeskedsz Nekünk és Luna Nővérünknek, és egy nap valamiben a legjobb leszel. Harcolj keményen, és Mi segítünk a népednek túlélni, még ha a Hatodkor is jön. Szolgálj Minket jól és az utolsó Korban visszaadjuk a népednek a szabadságát.
"Menj most - Aludni fogunk."
Az Ezüst Hölgy - Luna, a Hold, aki megmentette Bai Mianxit Gaia haragjától - kivitte őt a meghallgatási teremből, mivel ősanyánk még mindig túlságosan reszketett hogy méltósággal menjen a saját lábán.

Még mindig fennvagy? Nem, persze hogy nincs itt vége. Semminek sincs vége, ahol a történet megáll. De az gondolom, ez elég most.

A Világ Korai

Reggelt. Hogy vannak a szemeid? Álmodtál valami különöset? Nagyon jó; mostmár látnod kell dolgokat. Alkalmazkodsz. Talán kis idő lesz, míg igazán befogadhatsz mindent ami tegnap este történt. De nem várhatunk tanításoddal.
A legelső dolog amit tudnod kell - a dolgokról amire megkértek hogy tanítsalak - az hogy a világ nem mindig volt ilyen, mint ma. Azt gondolod, tudod ezt, de minden ami a fejedben van azok emberi változások: technológia, népesség, terjeszkedés, orvosságok. Mindezek semmik. Múlt este elkaptál egy pillanatot az igazságból.

Gaia Kora

Az Első Kor Béke volt. Gaia harmóniában létezett önmagával. Yin és yang, sötétség és világosság, szellem és hús egyensúlyban voltak szabadon keveredve Benne. Ő volt minden és egyedül volt.
Az Elsó Kor végetért, mikor Gaia gondolta: "Gyermekeim lesznek."

A Születés Kora

A Második Kor kezdetén, Gaia megszülte a mindenséget. Gyermekeit önmagából készítette. Az élő testéből teremtette a yang dolgokat: élet, nappal, szárazföld, fény és tűz. A véréből pedig a yin dolgokat: halál, éjszaka, víz, sötétség, hideg és jég. Születés után mindkettő egy volt, sem egyik, sem másik nem volt. Ebből félretett egy kicsit, ha mást is akarna készíteni.
MIndkét szemét az égre helyezte. Egyik arannyá változott és fényesen ragyogott, a másik ezüstté, és hűvösen világított. Szétszórta fogait és karmait a fennmaradt űrben, és azok csillagokká változtak.
A munka nehéz volt és Gaia gyengének érezte magát. szem-lánya, Luna szétnézett a világon és látta hogy az anyjából nem maradt semmi csak csontok és méh. Haldoklott.
"Anyám - Szétszedem csontjaidat és belehelyezem a méhedbe. Körédgyűjtöm gyermekeidet, és ők társaságot adnak neked. Testvérem Helios figyelni fog nappal és melegen fog tartani. Én éjjel foglak figyelni, és őrzöm álmodat. Pihenj most."
Luna összegyűjtötte az Anya szétszórt darabjait, és a világ olyan lett ahogy most ismerjük. A fogak és karmok jöttek és fenntartották az ütemes, fáradhatatlan körforgást ahogy még ma is megy. Gaia hosszú ideig csöndes maradt. Végül, egy nagy remegéssel meghalt.
Helios sötét lett és dühtől sikított. Luna szenvedésében és kétségbeesésében elfordult - és hallott egy sírást a nap üvöltésén át. Visszafordult és látott egy új gyermeket, az utolsó gyermeket Gaiatól - Gaiat. Luna gyógyítása hagyott elég erőt az Anyjának, hogy befejezze a világot amit elhagyott.
Ezért, még ma is a Nap elsötétül és a Hold elfordul. Tiszteletből teszik az Anyjukért.

A Triász

Felhasználva a dolgokat amiket a régi Gaia teremtett, az új Gaia és testvérei elkészítették az összes többi szellemet és teremtményt.
Ezek a gyermekek vadon és szabadon kószáltak a világon keresztül, azt csinálva amit szerettek és zavartak mindenkit. Senki nem tervezte el hogyan legyenek ellenőrzés alatt tartva; az ellenőrzés ötlete maga sem lett még feltalálva. Senki nem tudta, hogyan kellene elpusztítani a teremtményeket amikre Gaianak és testvéreinek nincs többé szüksége; az elpusztításra sem gondolt még egyikük sem. Az összes Öregek fáradtak voltak minden egyes kis dolog elkészítésével, egyikük sem jött rá, hogy vehetnék rá az új teremtményket, hogy egymást elkészítsék.
Ekkor három az új gyermekek közül - részben öregek, bölcsek és erősek - Gaia elé járultak és felajánlották szolgálataikat. Új ötleteik voltak. Egy hatalmas Pók-szellem akit Szövőnek hívtak, kifejlesztette az Ellenőrzés varázslatát. Egy óriási Sárkány-szellem akit Wyrmnek hívtak, megálmodta a Pusztítást. És egy erős elementál-szellem (nem, nem tudom milyen fajta) akit Vadnak hívtak, előjött a - nos - Szaporodással. Termékenységgel. Megmutatták Gaianak, Lunának és a többieknek, hogy milyen jól működik a varázslatuk, és az Öregek meghagyták nekik hogy felügyeljék a Teremtés Egyensúlyát. És Gaia fáradt volt és elaludt.

Fordítás köszönet: BluEDeath / FzFx

by **A Paradoxon Ura** Pént. Jún. 05, 2009 12:20 pm

II. Rész
„Kelet szépsége és csodájának regéje / Kitsune „

A Majom-Kór

Egy éjszaka, évekkel azután , hogy a Három elkezdte a feladatait, Luna lenézett és látta, hogy hugának arca megváltozott. Kicsi piros fények villództak rajta, mint a himlő. Tűz - túl sok és túl távol a villámoktól, túl kicsik hogy jó munkát végezzenek: kitisztítani a régi erdőket és mezőket, utat adva a újaknak.
Luna megnézte közelebbről.
Gaia gyermekeinek egy csoportja gyűltek a tüzek körül - meztelen majmok, ahol túl hideg lett volna a majmok számára.
Luna szólt hugának, "Gaia, kelj fel!"
Gaia kinyitotta egyik álmos szemét, és egy majom bámult vissza rá. Szőrt viselt, ami nem volt az övé. Egy hosszabb ínon - nem a sajátján - csiszolt nyúlcsontok lógtak a nyaka körül. Egy ágat tartott amit nem ő növesztett, fogakkal tele amikkel soha nem rágott. Mindközül a legrosszabb, tüzet csinált egy sziklán. Gaia a majom mögé nézett és látta hogy sokan vannak.
"WYRM! SZÖVŐ! VAD!" kiáltott. "Mit csináltatok? Kik ezek a tolvajok akik a mi erőinket birtokolják?"
A Hármak rohanva jöttek. "Milyen tolvajok?" kérdezték.
"Ezek!" Gaia rengett a majmok lába alatt.
"Oh" mondta Wyrm. "Ezek nem tolvajok. Emberek."
"Te magad készítetted őket," mondta Szövő, "pont a Mammut után és a Manatee előtt. Rendkívűl alkalmazkodónak találtuk és használjuk a munkánkban."
"Ember!" harsogta Vad. "Ember-Ember-Ember-Ember-Nő!"
"Semmi ilyen kicsit és gyengét nem készítettem, aminek lenne ereje pusztítani, rendezni vagy új dolgokat csinálni. Mi az a nyaka körül? Ki gondolta az ki? Ha a majmoknak fényes csontos nyakat akartam volna, akkor olyanra teremtettem volna őket."
Itt megállt.
"Készítettem néhányat. Arany Csont-Zümmögő. Hol vannak?"
"Ah...Divatjamúltak lettek. Ezek a majmok mindezt meg tudják csinálni, és még többet - most amit tanítottunk nekik az amit mi tudunk," mondta Szövő.
"Az idejük lejárt. Elviszem a dolgokat amikor az idejüknek vége," mondta Wyrm. "Volt az Ember, eltávolította őket az útból."
"Eltűnt!" harsogra Vad. "Eltűnt-Eltűnt-Eltűnt-Eltűnt-Halott!"
"Eltűnt örökre? A GYERMEKEM?!" Gaia megdöbbent és fortyogott dühében és a Három összeesett. "Mindet? Az Ember tette?"
"Nem szereted őket," mondta Szövő.
"Meg is ölhetjük őket, ha nem akarod őket többé," sziszegte Wyrm.
Vad nem mondott semmit, de még őrültebben körözött anyja körül.
"Nem," suttogta Gaia. "Már eleget tettetek. Az Ember megölése nem hozza vissza a Csont-Zümmögőket. Hármótoknak el kell venneitek adományaitokat az Embertől, és neki el kell felejtenie hogy kell ezeket a dolgokat csinálni"
Vad beszélt. A torkom berekedne a kiáltozástól és kántálástól, a lábam vérezne és csontjaim összetörnének a táncolástól és ugrálástól, ha megpróbálnám elmondani teljesen hogy milyen volt Vad, de ez a lényeg: A Három többé nem tudta elvenni az admományaikat az Embertől, mintahogy Gaia sem tudná visszaforgatni az időt, hogy újra a saját anyja legyen. Wyrm csak elpusztítani tudta volna az Embert, nem megváltoztatni és Szövő csak megkötni őket, nem elvenni a hatalmukat. És Vad - Vad nem emlékezett pontosan hogy mit tett, hogy a majmok értelme nőni tudott, de ezt sem tudta visszacsinálni.
És Luna gondolkozott: Ha Wyrm csak elpusztítani tudta, Szövő csak megkötni, Vad meg csak növeszteni, mi történhet azzal a lénnyel ami mindhárommal meg van átkozva.

Hengeyokai

Míg a Hármak még mindig cívódtak azon, hogy kinek a hibája volt - ami soha nem dőlt el, hoha én úgy gondolom Wyrm és Vad soha nem vesztek volna össze, ha Szövő nem rendezte volna az egész dolgot - Luna felvett egy maroknyi majmot és maroknyi más teremtményt, és összemérte őket.
Az Ember büdös, szörnyű a szörzete, rossz a hallása, használhatatlan karmai vannak, gyönge a szaglása, rossz a látása, nem gyors, nincsenek figyelemremáltó fogai, és kis humora van. Minden más állat jobb volt abban ami számított - vagy ami számított mostanáig - és sokkal több értelmük volt.
Luna ezüstös szemeit a Hármakra fodította. "Miért kell nektek használni ezeket a majmokat?"
Hugára nézett és látta hogy kisírta magát, fáradt, nem tud cselekedni. Luna átvette a kezdeményezést és Gaiahoz szólt:
"Őröket fogunk neked csinálni, hogy biztonságban aludhass. Birtokolni fogják az adományokat amiket ezek a majmok birtokolnak - sőt még többet - de ismerni fognak minket és szolgáinkat.
"Félig Emberből. félig ezekből a teremtményekből fogjuk őket készíteni. Ezután képesek lesznek az Ember között járni és rólunk tanítani, nem rászorulva hogy Szövő-dolgokkal és Wyrm-tüzekkel éljen folyamatosan. Közel maradnak majd hozzád és megtartják szíved bölcsességét."
Luna kitette hasára a kétmaroknyi gyermekeket és kiválogatta a legjobbakat, legbátrabbakat, legbölcsebbeket, hogy Gaiat szolgálják: Farkasokat hogy harcoljanak érte, Hollókat hogy figyeljenek rá, Macskákat hogy hallgassanak rá, Medvéket hogy gyógyítsák, Ördög-Halakat hogy őrizzék vérét, Sárkányokat hogy emlékezzenek rá, Patkányokat hogy mély helyeken rejtőzzenek és elkapják ami fölött a többiek elsiklottak, Kígyókat hogy...
Nem, Rókák nem. Még nem.
Ezután Luna kivette a legjobb, legbölcsebb, legkevésbé süket embereket és nőket amiket csak találni tudott, és a mellé az állat mellé helyezte őket amik legjobban illettek hozzájuk. Aztán vett egy kicsit a születés utániból, amit a régi Gaia meghagyott - ami nem volt sem yin sem yang, hanem mindkettő egyszerre - és páronként összetekerte őket. Végül mindegyik csomagot összekötötte egy-egy ezüst fonállal - egy-egy hajszálával - és visszahelyezte őket a Földre.
És minden egyes Alakváltó Gyermeknek elmondta a kötelességeiket, adományaikat, helyüket, jogaikat, és gyengeségeiket. Utasította őket, hogy dolgozzanak együtt és meghagyta a Sárkányoknak, hogy emlékeztessék a többieket a dolgok kezdetére. Tanácsot adott nekik az Ember kordában tartására kiírtásuk nélkül. Elsuttogta nekik, hogy figyeljenek a Hármakra, különösen Szövőre, aki gyaníthatóan még többet akart tanítani az Embernek mint amennyit bevallott. Mivel olyan lágyan beszélt, ez volt az első dolog, amit az Alakváltó Gyermekek elfelejtettek.
Végül Luna szólt a Napnak:
"Legyen hidegebb. Majmok vannak mindenhol, és nekünk vissza kell küldenünk őket otthonaikba jég segítségével.
"Aludj nyugodtan Húgom. Mi majd vigyázunk."

Shen

A teremtményeket amik visszamaradtak az Alakváltó Gyermekek teremtése után, óvatosan visszahelyezte oda ahonnan jöttek. Mégha el is lettek utasítva a legnagyobb feladattól, megváltoztak Luna érintésétől.
Az emberek és nők tisztábban láttak, hallottak és értettek és sámánok lettek belőlük.
Az állatok bölcsebbek lettek, hosszú ideig éltek és mindegyikük fajtájának legjelesebb tagja lett. Idővel megtanultak hallgatni Gaiara, és más Világokba mentek, rokonaikra vigyázni. A fák és növények amiket Luna megérintett mikor visszatette a lényeket, megtanultak látni és gondolkodni és ők is továbbmentek. Mindezekből lett a Kami.
Mikor Luna leért hogy otthonaikba tegye a teremtményeket, néhány hajszála ráhullott más lényekre, mindenfélékre, és a lelkük az ő lelkének része lett. Belőlük lett a Hsien és mindörökké az övé maradtak.

A Triász vár

Végre Gaia aludt és Luna elfordul gyásztáncában. A Hármak ott álltak ahol őseik otthagyták őket.
Wyrm mérgesen forrongot. Úgy érezte, igazságtalanul ítélték meg. Átverve érezte magát Szövőtől, és elhagyva Gaia - az anyja - által. Miért érdekelte jobban néhány száz Csont-Zümmögő mint az ő érzelmei? Még mindig nem értette, mi volt a baj Szövő ötletével, hogy az Embernek kis plusz segítséget adott - csak hasznosabbá tette azokat a szánalmas dolgokat - és bosszús volt Gaia és Luna megfeddéseitől.
Szövő teljes csöndben ült hálója selymének végében, figyelve az új őrzőket nyolc számítgató szemmel. Egy idő múlva Wyrm dühének ereje megragadta figyelmét és mosolyogva fordult a kígyóhoz.
Vad lógatta a fejét bánatában és helyben körözött majdnem egy teljes hónapig. Aztán elviharzott egy távoli kietlen földrészre, ahol a két másik nem hallhatta, és mennydörgő viharokat sírt, esedezve Anyja bocsánatáért szófogadatlansága miatt. Mire Gaia kimondta hogy "Igen", elfelejtette az egész incidenst, de ez az ő módja.

A Háló

Szövő eonokon át suttogott Wyrm fülébe ezután, ökörnyállal tekerve be - keresve hogyan zabolázza meg a hatalmas erőt amit felismert Wyrm dühében. Néhányan azt mondják, fel is akarta használni lázadásában Anyjuk ellen, de én azt gondolom, nem volt nagyobb célja, mint irányítani Wyrmet. Hálója a leggyengébb dolgokat fonta be először: Kötelesség, Igazságosság, Gyermeki Jámborság, Józan Ész. Mikor úgy érezte, elég erősek ragadós szálai, hálót vetett keresztül Wyrm dühének magján.
Természetesen ez egy szörnyű dolog volt - nem csak testvérének elárulása, de más tett volt mint amilyen feladatokat Gaia és Luna adtak neki. A Hármaknak csak az alacsonyabb rangú teremtményekkel kellet foglalkozniuk, de Wyrm egyenlő volt vele. Önteltségében elfejetette ezt.
A tiszta, nyers erejű Wyrm dühe végighullámzott a szálon, és Szövő alig tudta elviselni. Rémülten küzdött hogy kiszbaduljon, de a háló a legerősebb volt, amit csak tudott csinálni, és fogva tartotta. Beleőrült.
A háló amit szőtt a leggyengébb és legjobb részei körül Wyrmnek, szorosabb lett Szövő agóniájában, és nem engedték el. Majdnem ketté lett vágva. A sérült végek tekeregtek és csapkodtak, ütve a testét és elméjét. Fájdalomban üvöltött és dühe gyűlöletbe fordult. Ez időtájt a kár még kisebb volt, és Szövő még mindig félt Anyjától. Tudta hogy rosszat tett, és hogy Wyrm sebei nem gyógyulnak meg maguktól. Nem tudta, hogy Vadnak meg lett bocsájtva és nem bízott benne hogy Luna élni hagyja ezen bűnök után is. Ezért Szövő nem mondott semmit. Eltüntette a bizonyítékokat amik elárulhatták volna, és terveit titokban tartotta.
A Második Kor végét Szövő elméjének megtörésétől és Wyrm megsérülésétől számítjuk.

A Legendák Kora

A Harmadik Korban Szövő meggondolatlan tettének következményei elterjedtek a világon.
Wyrm elvesztette szolgái fölötti uralmát. Nem tudták hogy mi történt urukkal, de sokuk hűen és következetesen tartotta magát kötelességeikhez, csak azt ölve meg amit Gaia halálra jelölt ki. Néhányuk még ma is teszi ezt, de kevesen vannak.
Szövő, nem kívánva hogy saját szolgái megtalálják, kiengedte saját kíséretének intelligensebb részét, de legtöbbükbe belekötve a saját Őrültségét. Talán még ma is találhatsz leszármazottakat a pókjai közül, de vigyázz velük: Néhányan visszatértek hozzá, néhányukat elnyelte Szövő kígyó-testvére, néhányuk más erőket szolgál. Nem megbízhatóak.
Szövő meggyőzte Wyrmet hogy csak Gaia bántotta őt, és ketten még több lényt teremtettek, hogy szolgálják őket. Emlékezve Luna felfedezésére a hengeyokaival kapcsolatban, Embert csomagoltak össze kígyóbőrökkel és pókselyemmel, próbálva saját alakváltókat létrehozni. Mikor ez nem olyan jól működött ahogy ők elképzelték, folytatták a kísérletezést. Ezért járja Gaia bőrét olyan sokféle bakemono: A két áruló soha nem tudta a formulát jól elkészíteni.
Tíz Wyrm-úrszolga, Yama Királyokként ismerve őket, nagyravágyó lett uraik őrületében. Kisebb szolgák voltak, tényleg. Feladatuk csak egy kicsi, jelentéktelen negatív része volt a Yin-nek: Rothadás. De a Tíznek volt egy neheztelése: Nem kívánták hogy Yang is legyen a világban. (Az élet tönkretette a legjobb munkáikat). Az Egyensúly amit a régi Gaia teremtett, és küzdött, hogy elmenjen gyermekéért, el akarták teljesen pusztítani. Együtt kitervelték, és összegyűjtöttek más kószáló Wyrm-gyermekeket a saját szolgálataikra. Mikor a Halált is ellenőrizték,a Yama Királyok egy erőd-világot hoztak létre maguknak, az Anyából kiszakítva, és elnevezték Yomi-nak.
Kastély-erődjükből a Yama Királyok kivonultak meghódítani a világok. Más teremtményeket vettek a lobogójuk alá, amikor csak tudtak, és bármely embert és nőt, shent és Kamit akit nem tudtak meggyőzni hogy csatlakozzanak hozzájuk, a szolgáik nagy élvezettel pusztították el. És olyan sok Yomi erőt adtak szolgáiknak hogy hamarosan már nem Tizek voltak.
Yomi elkezdte elfoglalni Gaiat, Wyrm és Szövő mosolygott.

Fordítás köszönet: BluEDeath / FzFx

by **A Paradoxon Ura** Pént. Jún. 05, 2009 12:23 pm

III. Rész
„Kelet szépsége és csodájának regéje / Kitsune „

Istenek és Hősök

Ha lenne időnk és szabadidőnk, megtölthetném füleidet a hegyükig ennek a Kornak a történeteivel - Oh-Kuni-Nushi; Yi Íjász és a kilenc hamis nap amit a Yama királyok küldtek az égre; farkas kuzinjaink és a bátor rész amiben részt vettek a Yomi visszafordításában időről időre; a Bastet és nagyszerű vezetőik akik a Hét Fényes Hidat ellenségtől tisztán tartották; a Fehér Tollú, a legbölcsebb Tengu aki valaha élt a legendák szerint Koreában; a Három Okuma testvér, akik egy teljes hegyláncot gyógyítottak meg, miután a Yomi arra ment.
De lélegzetemet meg kell kímélnem ma, és légy elégedett hogy csak három dolgot mondok el.
Először: Az emberek a shen oldalán harcoltak. Mágusok, bölcsek, és egyszerű emberek - még mindig érzik lábukon keresztül Gaiat és ízlelik a levegőt mint bármely más teremtmény (ahogy tehetnék ma is, ha figyelnének rá) - Gaiaért harcolt akkor. Sokak harcolnak ma is érte, de kevésnek tűnnek a többi apatetikus, közönyös és korrupt mellett.
Másodszor: Mikor az emberek felkiáltottak csatlakozva hangjaikkal a shenhez imádkozásaikban és csatáikban, hálaadásaikban és gyászolásaikban, Gaia, testvérei és nővérei és legerősebb szolgáik hallották és válaszoltak. A teremtmények Helioshoz és Lunához szóltak, a Reggeli- és a Vörös Csillag idején, és az Öregek elküldték szolgáikat hogy figyeljenek és vigyázzanak azokra akiknek szükségük volt rájuk. Bárhova mentek a szellem-szolgák, uraikat új neveken hívták, minden shen csoportnak és halandónak más-más arcot mutatva. Nem akartak összezavarni senkit; azért tették, hogy az Öregek tudják honnan jött a segítség kérése. Az emberek az Égi Küldöttek maszkot viselőkhöz mint "istenekhez", "kamihoz", "angyalokhoz", "avatarokhoz", és egyéb módokon szóltak.
Ha nagyon közelről tanulmányozol egy istent, talán még mindig képes vagy megtalálni az Incarnát vagy Égi Küldöttet a maszk mögött, de mindig a legbiztosabb az Öregekhez beszélni azokon a neveken, amiket Luna adott meg nekünk. Emellett az istenek szeretik magánéletüket.
Harmadszor: Mikor az Öregek olyan sok bölcset és jó harcost láttak a majmok, a hengeyokai és a shen között, nagyon büszkék lettek. Egyszerű teremtménykhez képest a Gaiat védő halandók olyanok voltak mintha a Nagy Falat védő muslicák lettek volna. Az istenek elkezdtek kedvenceket kiválogatni közülük, és díjazni a különösen cseles, vitéz, erős vagy különös harcosokat.
Az istenek néhány kedvence hosszabb életet kapott, ami alatt harcolhattak a Yomi ellen. Néhányukat a következő életük formájának szabad megválasztásával jutalmaztak, vagy hogy emlékezhetnek az előző életeikre, és így jöttek rá a halandók az újjászületés értelmére. Néhányukat haláluk után elvitték hogy tanácsot adjon vagy szórakoztasson vagy harcoljon az Égi Tanácsban, és ők voltak első Emberek akiket "félisteneknek" vagy "halhatatlanoknak" neveztek. Néhányuk úgy lett megőrizve ahogy meghaltak és vissza lettek küldve hogy jobb, erősebb, szebb és rémisztőbb testekben szolgáljanak, és Wan Xiannak hívták őket.
Akkor körülbelül tízezer törzsnyi Ember, tízezer féle teremtmény amik nem voltak sem Yin sem Yang, hanem mindkettő, és tízezer Kami, mindegyikük az Egyensúly megörzésén vagy elpusztításáért harcolt. Még Lunának, aki a legokosabb az Öregek közül (és az egyetlen jobban megnézve) is gondja volt megkülönböztetni a barátot az ellenségtől. A halandóknak (akik ritkán láttak az égen túl ami alatt születtek) ez szörnyű időszak volt, de feladataik elvégzésével, bizalmuknak az istenekbe helyezésével legtöbbük megtalálta a helyes utat.
És végül az Egyensúly-hozók győztek.

A Háború Vége

A Yama Királyok minden csapata a Yomi királyságba lett zárva és a Wan Xian lett a kapukhoz őrzőknek állítva.
Hogy az élőt, a szellemet és a halottat jobban elkülönítsék, az Öregek három helyre osztották a világot. A halottak a Yin nevű birodalmat kapták, ahonnan mindig láthatták családjaikat, és ez egy kellemes képe volt a földnek ahol éltek egykor. A Kami a Yang nevű birodalmat kapta, olyanokból elkészítve mint maguk, ahol istenek és szolgáik szabadon beszélhettek a szellemekkel a hús kötelékei nélkül. És az istenek az élőknek a Középső Királyságot adták, a legjobb ajándékot amit csak kérhettek: egy helyet amit magukénak hívhattak, egy esélyt hogy felépüljenek a háborúból, és szabadságot az őseik folytonos kibiceléseitől. A három birodalom elég közel volt egymáshoz, és akik kívánták, átmehettek közöttük ahogy akartak.
A hengeyokai, a Wan Xian és az összes shen feladataikhoz tartották magukat éveken keresztül. Az Ember hallgatott lábaikra, füleikre és sámanjaikra és olyan természetesen élt ahogy csak el lehetett várni. Vad szolgált ahogy elvárható volt tőle, Wyrm csöndben duzzogott, és Szövő rejtegette gondolatait hálói mögött. Béke uralkodott. Gaia mosolygott álmában. Lassan a többi Öreg is csatlakozott hugához álomban.
Luna elméjében még ott volt a háború emléke és látta a Vörös Csillagot egyre jobban nőni és fényesedni.

A Próba Kora

Wyrm és Szövő a Második Kort egy viharban fejezte be; a Harmadik kor oly csendesen lett megölve, hogy senki nem tudta pontosan mikor lett vége. Nem volt egyetlen nagy Árulás. Olyan sok szolgája volt Gaianak akkor - oly sok gyenge hely a bőrében, oly sok teremtmény ásott és üldözött keresztül a hézagokban - hogy mindegyiküknek csak egy töredéknyit kellet elcsúszniuk, figyelmetlennek lenniük csak egy pillanatra, becsukniuk szemeiket épp csak egy szempillantásra, vagy elhagyniuk őrhelyüket csak egy hajszálnyival, és az Egyensúly megtörik.
És megtörtént.

A Wan Xian

A Yomi őrei mestereik szűkszavűsága miatt buktak el. Az istenek akik második élettel jutalmazták őket, keveset mondtak a Harmadik Kor előtti világról. Nem ismerték Wyrmet és célját és így felkészületlenek voltak az általa létrehozott erőkre, míg a Yomi nyílt háborút folytatott.
A Romlottság küldetésben ment a Wan Xian Tanácsához. Sarkig nyílt ajtók és Megvesztegetés a barátai lettek. A Lustaság elnyomta a kötelességeket, Dekadencia eljutott az otthonokig, Hivalkodás kezelte a protokollokat. Mohóság lakomát dobott vendéglátásuk megbecsüléseként, a Züllötség... szórakoztatást... adott és Hazugság megbízásokat bonyolított mindenkinek.
A Wan Xian kinyitott egy kaput a Yomihoz , Wyrm szolgáinak, és új szemekkel néztek a világra - a legfőbb urak szemeivel.

Ember

Az Ember is elbukott mert keveset tudtak a Hármakról. Wyrm, Szövő, Vad semmi többek nem voltak mint barátok számukra. Nem adtak nekik óriási ajándékokat? Nem emelték őket a többi állat fölé? Szövő óvatosan mozgott köztük, tudva hogy legtöbb ember Gaiahoz volt hű - és azok a más dolgok emberbőrben felismerték volna a munkáját, mindegy mennyire palástolta volna.
Szövő egy szolgát küldött, csak egyet, hogy csábítsa az emberiséget. Emberbőrt viselt ő is és selyem hálón lopódzott elmétől elméig, falutól faluig, törzstől törzsig. Az Ember nem nagyon tudta hogy ott járt, kivéve az ajándékokat amiket otthagyott: Magok, tűk, dobóbotok, tűzkövek, ín-kötelek, zúzott gyökerek, örlőkövek. A hálás majmok reménykedni kezdtek, hogy a pók meglátogatja őket. Mitöbb, rájöttek arra hogy amit az utazó meg tudott csinálni, azt ők is meg tudták, és feltalálták a saját dolgaikat. Haladás visszatért úrnőjéhez és Szövő magas rangra helyezte Tanácsában.

A Fal

Mikor az öregek a Nagy Birodalmakat teremtették, mindhármat a legvékonyabb határral választották el egymástól, mint egy papírfal - elég a magánszférához, de nem akadály krízis esetén.
Szövő csodálva nézte az elrendezést. A nagylelkű teremtéssel az istenek biztosították az ellenségeinek megosztását. Légiót légió után küldött ki a legkisebb hálószövőiből, nagyon egyszerű paranccsal:
Fussatok a Falon.
Minden háló amit maguk mögött hagytak, hajszálnyival vastagította a falat. Ahol a szálak összeértek, a háló szorult és vastagodott. Minden pók csak nagyon kicsit tett hozzá, de ha elég hosszan futnak, az egész Falnak lesz egy új rétege, erősebb mint az előző. És ha nagyon lassú folyamat volt, mit változtat? Minnél fokozatosabban nő a háló, annál tovább nőhet, mielőtt fennakad valaki rajta - és később veszik észre az Öregek, nehezebb lesz megtörniük úgy a határt, hogy ne pusztítsák el a Birodalmat egyik oldalon se.

Fordítás köszönet: BluEDeath / FzFx

by **A Paradoxon Ura** Pént. Jún. 05, 2009 12:26 pm

IV. Rész
„Kelet szépsége és csodájának regéje / Kitsune „

A Háborúk

Oh, a Wan Xian okos volt. Tudták ahhoz hogy fenntartsák új tiltott élvezeteiket, valamit kezdenük kell a hengeyokaival. Az állat-lények mindig segítettek rendet fenntartani az emberiségnek, együttműködve a Wan Xiannal, hogy a telepek soha ne nőjenek túl nagyra vagy vagy kicsire. Szemeik a Tízezer Halhatatlanon voltak, és a Caernek amiket őriztek, finom Chiben úsztak. Így a Wan Xian elküldte a legfortélyosabb beszédűét a hengeyokai tanácsokhoz, hogy súlyos veszélyről beszéljen - a többi hengeyokairól.
Így elkezdődött a Szégyen Háborúja és az Okuma is elbukott.
De nem bolondíthatod a hengeyokait örökké, mégha indulatosak is, és együtt kell élniük rövid életük kötöttségével. A Khan hallotta a Wan Xian halk suttogásait; A Tengu vért vett észre csillogni kezeiken; a Nagah rothadást érzett leheletükben. Kevesebben, de újra egyesülve, a Smaragd Anya Állatainak Tanácsa a háborút a Wan Xian ellen fordította és az emberi települések ellen, amik menedéket adtak a Halhatatlanoknak.
Gaia elnyűtten kinyitotta szemeit, hogy lássa legáldottabb gyermekeit harcolni egy háborúban amit nem veszthetnek el, de soha nem is nyerhetik meg igazán. Gyógyítóik eltűntek, áldozatul esve saját szelídségüknek, és mindegyik más annyira kevesebben voltak. Így Gaia gondolt egyet, hangot adott neki és elküldte hogy teljesítse akaratát - hogy szüljön új gyermeket.

A Fehér Arcú

Vakon és nedvesen jött a sötétségbe, csak Gaia illatát érezve maga körül és a jó földet mancsai alatt, anyjának szapora szívveréseit fülei mögött. Ő volt az egyetlen kölyök akit abban az évszakban szült az anyja, és arcának szőre fehér volt.
A Fehér Arcú úgy élt mint bármely más róka, de ő volt a legokosabb, legtrükkösebb, legbölcsebb, leggyorsabb felfogású aki valaha élt. Ahogy öregebb lett, több bölcsességet talált szívében és fejében. És mindez nem olyan volt amit más rókák nem tettek előtte.
De ahogy Bai Mianxi öregebb lett, kezdett új utakat találni a bölcsességhez - hangokat a szélben, a vízben, a fákban, a földben, a zsákmányban és a vadászban, az emberek táborai mellet épített dolgaikban. Ezen dolgok szellemei Gaia minden teremtményéhez suttogtak, de kevesen álltak meg az Anya gyermekei közül hogy halgassák őket. Bai Mianxi megtanult nemcsak hallgatni, de beszélni és hívni őket. Ő volt az első, de még nem volt Kitsune.
Míg a világ égett és szenesedett lábai alatt, míg Gaia szolgái harcoltak és meghaltak mások karmai és Wan Xian fogai alatt , míg a Yomi kiszabadult fogságából, míg Szövő és Wyrm az Embert és shent tizedelte, Bai Mianxi az erdőkön-mezőkön játszott. Talált más eszes rókákat és megtanította nekik amit tudott. Tréfákat űztek bárkivel és mindenkivel akivel találkoztak. Ha akarták, megmentették az alulmaradottat, hogy az erősebből gúnyt űzzenek. Gyötörték a szegényt ha könnyebb vagy szórakoztatóbb volt. Megesett hogy öltek ha épp kellett. Bai Mianxi és követői végigmentek a Középső Királyságon, mint viharok egy völgyön - képzetlenül, vadon és pusztítón, tüzeket gyújtva vagy épp kioltva ahogy szeszélyük vezette őket.
Ekkor volt az éjszaka ami alatt Bai Mianxi leüldözte a nyulat a kútba.

A Sötétség Kora

Császárnőnk csak egy évet töltött a kis mennyországban, mégis mikor hazajött, a Világ Kora megváltozott.
A tanácsa romokban hevert, de csak egy ősz levelei fedték a romokat. Végigfutott a kopasz fák mentén, keresve népét, félve attól amit talált: Inari Herceg barlangja csupaszon, hidegen és üresen - a határhelyek jelöletlenül és szag nélkül - a legjobb utak elhagyatva - a farmok majdnem elözönlve kövér egerektől és nyulaktól - és csak egy lyuk, csak egyetlen volt még használva.
Abban a sötét és magányos barlangban didergett az utolsó róka a régi Tanácsából, Szálkák-a-Fülben. Elmondta hogyan szóródott szét a Tanács Bai Mianxi hiányában, és mi lett a rókákkal akiket ismert valaha. Bai Mianxi nyomatékosabban kérdezte hitvesének eltűnését, de Szálkák csak találgatni tudott és határozatlanul nyugat felé mutatni. Bai Mianxi mancsai vágyódtak hogy kövessék párját, de érezte hogy a hold figyeli őt válla mögül. Még más dolgokat kellet csinálnia, mielőtt az ideje a sajátja lett volna.
Szálkák-a-Fülben Éghasító Tűz lett, Bai Mianxi első tanulója és az első Doshi. Együtt többeket megtaláltak - érdekes történet tartozik minden egyes Kitsune megtalálásához, kölyök; mindig legyen egy kis időd hallgatni ezeket a történeteket - és Bai Mianxi Henanban maradt tanítani őket. Nem ment keresni Inarit addig, amíg nem fejezte be a küldetését - minden Úthoz egy-egy ötfarkú róka, és egy Öreg hozzájuk. Inari nyoma hidegebb volt, mint a Yomi szíve, de követte orrát a nyom utám, amerre Helios lenyugodott végigvonulva Kínán.

Az Ötödik Kor

Hubeiben nem találta Inari nyomát, de egy este az út mellet találkozott egy démonnal.
"Nihao, őrző!" szólt. "Hogy van a Wan Xian ma?"
A démon szégyenében vörös lett, azután fehér félelmében, majd ismét vörös, de dühében. "A Wan Xian nincs többé, kicsi róka. Kímélj meg sértegetéseidtől. És Bai Mianxi érezte hogy a vér ami a démon ereiben keringett, nem az övé, és hallotta ahogy a halott bőr cafatjai súrlódnak száraz csontjaihoz. A Wan Xianból Kuei-jin lett, és az istenek elvették lélegzetüket és vérüket.
Sichuanban sehol sem látták a herceget, de egy temetőben hallotta ahogy három szellem beszélget.
"Nihao, tisztelt ősök! Hogy vannak az elesett hősök?"
"Nincsenek hősök ideát, kis róka," mondta az első. "meg vagyok átkozva hogy sötét helyeken járjak, mert a családomnak nem volt elég pénze egy rendes temetéshez."
"Nincsenek hősök ideát, kis róka," mondta a második. "meg vagyok átkozva, hogy sötét helyeken járjak, mert a családomnak túl sok pénze volt, és hatalmas pompával temettek el."
"Voltak itt hősök, kicsi róka," mondta a harmadik, "de elhagytak minket harcolni a Yomi ellen, vagy hogy újra éljenek. Nem maradtak hősök itt."
Qinghaiban még a szél sem emlékezett Inarira, de megosztott egy nyulat két éhező hsiennel.
"Hogy van a Hold népe?" kérdezte őket, de semmit nem tudtak otthonukról, elveszettek voltak. Még több nyulat fogott a párnak mielőtt továbbment volna, de a pár pókharapta és beteg volt, keveset tudott tenni értük.
Tibetben a hegyek sok róka lábnyomát hordozták, de egyet sem amire vágyott. Találkozott egy sámánnal, aki felajánlotta hogy megtalálja elveszett hitvesét, egy szó áráért - Egy szóért - de nem mondta amit kellet, és otthagyta. Bölcsebb volt mint gondolta, a szó amit kért a varázsló, a Neve volt, hogy megtörje és kifürkéssze titkait.
Nepálban tudta hogy rossz úton jár, talán rossz küldetésen is, és felmászott egy magas hegyre, hogy közelebb legyen az Ezüst Hölgyhöz mikor imádkozik. Felnézve rítusaiból, hátát megnyújtóztatva egy pillanatra, látta, hogy egy Macska és egy Holló figyeli őt egy másik csúcsról.
"Nihao, Gaia Szemei." Tudta hogy mindketten szerették e címet. A kettő egyként nézett fel. "Hogy vannak a Hatalmas Anya szolgái?"
"Rosszul. Rosszul. Megtizedeltek, elárultak, elözönlöttek a majmok," mondta a Holló. "Miért, Tange Phom, aki három völggyel arréb él, oly szörnyű bajban van ezekkel a falusiakkal, hogy nem is tudom mit..."
"Ki akarja tudni?" kérdezte a macska. "Semmit nem mondunk neked amíg nem mondtad hogy ki volnál."
"Kitsune vagyok. Luna és Gaia szolgája. Nyugat felé utazom, és én volnék a Fehér-Arcú - vagy nem én volnék."
"Keetsneig," mondta a macska, mintha ismerte volna őket, bár ezelőtt sose hallott egyről sem. "Senki sem vagy; Nem kell zavartatnom magam egy olyan kis Keetsneigen mint te," (majd meghalva a kíváncsiságtól) elfordult mintha elutasítaná, de hallótávon belül maradt.
"Holló testvér, többet szeretnék tudni rólunk. Vannak mások a közelben akikkel találkozhatok?"
"Nagy számban vagyunk," mondta Holló és Macska együtt.
A Macska megfordult, hogy elkapja Bai Mianxi tekintetét. "Khanjaink és Bagheeraank hemzsegnek ezeken a hegyeken. Ég és Föld minden ereje ellenségeink ellen van, és bárki ellen aki ellenünk van, Két veterán harcost tudunk hozni - és egy kezdőt, egy kölyköt, aki elbír egyedül is az ellenséggel szemben."
A Holló hitetlenkedve nézte macska-testvérét.
"Persze. Mondogasd csak magadnak."
"Nagy számban vagyunk, Róka húg. Négyen vagyunk: Ez a bolhafészek, én és Thange Phom, és egy farkas aki siratja elesett falkatársait. Ez Gaia serege ezen a vidéken."
Bai Mianxi sírt a változások miatt, amit a világ elszenvedett. Hercege eltűnt és a szíve megszakadt, de milyen kis seb volt ahhoz képest, hogy halottak tömege, eltorzult, megváltozott, éhező, magányos, hálófogta, megromlott, megtörött, elfelejtett és feledékeny teremtmények járták a Földet.
"Nem töltök több időt szerelmem vagy végzetem keresésével." imádkozott az Ezüst Hölgyhöz. "Bocsáss meg hogy elpazaroltam ezeket az éveket a Herceg keresésével. Mit kívánsz, mit tegyek úrnőm?"
Megdöbbenésére (arra a másodperc törtrészére amíg olyan szerény volt hogy nem is várta volna hogy Luna hallgat jelentéktelen személyére) az ima választ nyert.
"Nem volt elpazarolt idő, kedves unokahúgom. Az utazás megmutatta, milyen károkat okozott a Yomi Anyádnak és szolgáinak; és jó irányban utaztál. Most utasítunk, hagy el a hegyeket India felé. Azt kívánjuk azzal töltsd az idődet, hogy dinasztiákat végezz ki, amiket a Mennyek nem látnak többé odaillőnek."
"Sokuk még nem létezik: talán épp ezidőtájt kellene kezdened."

A Birodalmak Halála

Most Bai Mianxi bizonyította, hogy nem csak az Első, de a Legjobb volt. Kicsi Kitsunék, mint mi talán elpusztítunk egy gonosz személyt - egy politikust, egy vezetőt, egy diktátort, egy féreggel átjárt zsarnokot - és büszkén nevezhetjük saját dicső tettünknek. Bai Mianxi nemzeteket végzett ki, de életbenhagyva a népet.
Indiában engedte a jó és toleráns Asoka Királynak a teljes és virágzó uralkodást. Örököseit elbuktatta.
Szétmorzsolta a Császárok Qin vonalát; a Han elgyengült és áldozatul esett intrikáinak saját időben, négy évszázaddal később. Meglátogatta a Sui-t mikor a Mennyeknek nem volt többé szükségük rájuk - és mikor nem volt hasznuk a Mennyeknek belőle. Utazásainak teljes története ismeretlen; Ő volt A magányos róka, és ahogy az évszázadok teltek, sok más nevet felvett.
Mikor Japán Toba Császára elvesztette a Mennyek Megbízását, Bai Mianxi behatolt szobáinak mélyére és megszállta kedvenc ágyasát. Küldetése, ahogy ma tudjuk, elpusztítani a dekadens, intrikáiba omlott Tanácsot és szörnyű sötét mágusait volt. De a Névtörők túl erősek voltak számára, és túl hamar rátaláltak. Figyelmeztették a Császárt, és kiűzték a Fehér Arcút.
Kiűzték. Mint egy szellemet, igen. A bolond mágusok és papok azt gondolták, hogy el is pusztították. Mi jobban tudjuk. Az Első Kitsune története még mindig a kiutasításával ér véget az Ékkő Szüzektől. Nem! Ma nincs több mese.

Fordítás köszönet: BluEDeath / FzFx

by **A Paradoxon Ura** Hétf. Jún. 08, 2009 9:55 am

I. Rész
„A csatornák lakóinak története / Ratkin”

Kezdetek

Mikor a világ még fiatal volt, vadak uralták a földet. A kezdetekkor a Föld Anya életet lehelt mindenbe: a madarakba az égen, a halakba a tengerekben, és minden lénybe, ami járt, mászott, vagy úszkált, repkedett. És a káoszból egy teremtmény fejlődött ki, a mindenség közepévé. A legkisebb, a legifjabb és a legveszélyesebb Anyánk világán. Ez a lény volt a leginteligensebb, mivel két lábra tudott állni és azt mondani: Ember vagyok.
És a kezdetekben, Anya lenézett és megáldotta a legbátrabb férfit és a legbölcsebb nőt, és a világ őrzőivé tette őket. A bölcsességük az állatokhoz való hasonlóságukból eredt és megértésükből. Ezek az Áldottak, nem voltak teljesen Vadak, sem teljesen Emberek. Vándoroltak, míg meglelték a világ szent helyeit, és törődtek velük, ahogy egymással. Míg az emberiség java vadakként rohant a mezőkön, az Áldottakat Anya vezette.
Sok néven ismerem Anyát – az Istennő, a Föld Anya, Gaia. Úgy hívod, ahogy akarod. Nem számít, milyen nevet választasz, tudni fogod, figyel minket minden fáról, és minden levélből, minden folyóból és fellegből, fentről a mennyekből és az aszfalt mélyéből. Bölcsességében megáldotta az Alakváltókat, hogy vigyázhassák teremtését. Megáldott minket az erejével, így gyorsan felépülünk bármilyen sérülésből vagy betegségből. Megáldott minket az alakváltás képességével, hogy olyan formában járjuk a Földet, ahogy kedvünk tartja. Megajándékozott minket a Szent Utakkal, így használhattuk a szellemek bölcsességét, hogy segítsenek minket. Ezek voltak az első az ajándékai közül, amiket nekünk adott.
Nos, ezeknek az Áldottaknak, az Alakváltók mindegyikének, megvolt a maga szent feladata. Akik megtanulták a Medve módszereit, lettek a Gurahlok – tudjuk, régen hatalmas gyógyítók voltak. A félénkek, akik a Macskához húztak, lettek a Bastetek – a varázslatok, a titok a talányok iránti vonzalmukról könnyen felismerhetőek… és az arroganciájukról. Azok, akik a farkasokkal rohantak, lettek a Garouk, a legnagyobb vadászok és őrzők. És mi után minden Alakváltót megáldott, Anya lenézett az utolsókra és a legszeretetreméltóbbakra, a legkisebbekre és csöndesebbekre: a Ratkinokra, a Patkányok fivéreire és nővéreire.
Azokban az időkben a patkányok félénkek és aranyosak voltak, mint ahogy sokuk az ma is. Nem akartak mást, csak elbújni és biztonságban lenni, szaporodni és enni, amit találnak. Így az Istennő megtanította az embereket, akik a patkányokat szerették, hogyan rejtőzködjenek és maradjanak rejtve, hogy találjanak táplálékot bárhol, és hogy legyenek biztonságban. A világ tiszta volt, egyensúlyban volt minden, minden Alakváltó tudta a szerepét a dolgokban.
Aztán, ahogy a legendák mondják, valami szörnyű történt és a világ örökre megváltozott.

Impergium

Akik elég régre vissza tudnak emlékezni, úgy emlékeznek az Alakváltókra, mint Bete-kre; azóta annyira megváltoztak. Mindnek szent feladata volt, és egyenlők voltak – sok változott az óta. Az anyagi és a szellem-világ elszakadt egymástól, elválasztja őket a Lepel. Azokban az időkben a határ a Vadak és Emberek között hihetetlenül vékony volt. Ma már csak a legbölcsebbek képesek visszaemlékezni azokra az időkre.
A Farkasok vigyázták az embereket az éjszaka rémeitől. A Gurahlok ápolták és őrizték a Föld szent helyeit, ahol a mélyben a varázs szunnyadt. Croaxok szelték az egeket, és Mokolék úsztak a hideg habok alatt, olyan ősi emlékekről álmodva, amiket mi sem tudunk már felidézni. És ebben a csendes világban, nekünk, a Patkányok Fivérei és Nővérei –a Ratkinoknak – szintén megvolt a szerepünk. Mi voltunk a legutolsók és a legaranyosabbak, és Gaia végül nekünk is feladatot adott. Mivel annyira bízott bennünk, ránk bízta a legnehezebb feladatot.
Mikor a Vérfarkasok kudarcot vallottak, hogy kordában tartsák az embereket, a Ratkinoknak kellett átvenniük a munkájuk, gyorsan és csendben. Ha az emberek egy törzse túl erőssé vált, pár lopakodó Vérpatkány segített, hogy az egyensúly fennmaradjon Anya világnak misztériuma és az emberek között. Ha szükséges volt, elloptuk az ételt, hogy a falvak kicsik maradjanak. Ha megkértek minket, rajokban támadtunk az emberekre, hogy elvegyük tőlük, amik soha nem lett volna szabad, az övék legyen. Néhányunk szerszámokat és kincseket lopott, vagy más csillogó tárgyakat, amiket az Istennő nem tartott fontosnak, hogy legyen az embereknek. Ha pedig Anya azt mondta, mi néha elragadtunk egy gyermeket éjjel, hogy figyelmeztessük az embereket az óvatlanságukra. Megtanulták, hol a helyük.
Mikor, pedig minden más kudarcot vallott, beve6ettük azt a fegyverünk, amit egyik más Alakváltó faj sem ért meg igazán: a járványt. Mikor Gaia úgy parancsolta, a sámánjaink szabadon engedtek egy olyan ellenséget, ami megölte az életképteleneket és a gyengéket, sebesülteket és megszabadította őket a szenvedéseiktől. Gaia feladatott adott nekünk, hogy boldoguljunk ott, ahol a Garouk kudarcot vallottak, maradjunk rejtve és csendben, míg nincs ránk szükség.
Fura mód, a Garouk elkezdtek neheztelni ránk, azért, amit tennünk kellett, pedig mis is részei voltunk Gaia tervének.
Egyenlőnek kellett volna lennünk a Garoukkal, de a Farkasok mindenki más felett állónak tartották magukat. A Gurahlok és a Croaxok, a Bastetek és a Mokolék, ezeknek a gyermekeknek mind megvolt a maga feladata, de a Garouk tekintették magukat az emberek őrzőinek, a fajénak, ahonnan minden Alakváltó származik, így magukat Gaia kedvenc gyermekeinek tartották.
A legbüszkébb és legerősebbként, magukat Gaia legnagyobb művének látták. Az éjszakában lopakodtak falkákban, megrémítve, aki szembeszállt velük, úgy téve, mintha ők lennének a Föld urai… és bizonyos szempontból azok is voltak.
A Farkasok – a Garouk – vadászok voltak és őrzök, megfogadták, megvédik az emberiséget a gonosztól. De, megrészegülve erejüktől, elkezdtek uralkodni az emberek felett, és ez volt az évezredekig tartó szörnyűségek kezdete. Ez volt a sötét idők kezdete, amikre a Garouk nem szeretnek visszaemlékezni, vagy beszélni. Ez volt az Impergium kezdete.
Az emberek elfelejtették ezeket az időket, amik az emberiség történelmének hajnala előtt voltak. Egy millenniummal azelőtt, hogy az emberek és nők felhúzták első városuk falait, alig voltak többek, mint a Garouk rabszolgái. A farkasemberek – fél ember, fél vadak – azzal párosodtak, akivel kedvük tartotta. Néhányuk a farkasokkal rohant és elvette az Alfa párját, mások az emberek között jártak, és embereket választottak ki, hogy utódaikat kihordják. Ahogy a fajuk építették, a Garouk az embereket alig többnek tekintették, mint tenyészállatokat.
Míg néhány vadabb embernek megengedték szabadon éljen, a legerősebbeket összegyűjtötték és alázatosságra kényszerítve, épp csak, hogy nem karámokban tartották. Az emberek nem emlékeznek, de mi igen- a vérünkben van. Figyelj jól, és hallani fogod, hogy a patkányok rémmeséket cincognak, arról, mi történt, mikor a világ még fiatal volt.
A vérfarkasok teli voltak ádáz dühvel, és szörnyű büszkeséggel és az emberek tömegeit csordákba gyűjtötték. Bármelyik Alakváltó képes volt mind emberrel, mind vaddal szaporodni, de a Garouk a kisajátították a legjobb párzásra alkalmas egyedeket maguknak. Többek voltak, mint urak, ahogy az emberek kevesebbek voltak, mint rabszolgák. A Garou kezeket, az ember törzseket a falkájuknak tekintették bár kevesebbnek, mint a két lábon járó bárányokat. Összegyűjtötték az embereket, hogy figyelhessenek rájuk. Szétszéledtek a világon, különböző törzsekre szakadva és ember rokonaik is – a Rokonvérek – pedig alkalmazkodtak a törzseikhez.
És mikor a vérfarkasok az álltaluk gondozott csorda között akartak járni, felöltötték félelmetes harci alakjukat –a Crinos formát. Félig farkas. Félig ember. Agyarak és karmok. Félelem az éjszakában. Bár az Istennő nem olyan erős, mint rég volt, de később megpróbálta kitörni az emberiség emlékezetét az Impergiumról. Ez a kegyes jóindulat a Delíriumon alapul. Mikor az emberek látnak egy vérfarkast, teljes szörnyű Crinos alakjában, időleges elmebaj az eredmény. Férfiak és nők, mivel csordalények, gyorsan a hiányzó emlékeket, tévhittel és önámítással pótolják. Gondolj csak bele a szenvedésbe, amit a vérfarkasok, okozta őrület szült az évezredek alatt.
És mi, többiek, pedig a Farkasok terrorja alatt éltünk.
A Gurahlok a vadonban cammogtak, sámánjaikkal és gyógyítóikkal, a Bastetek magukhoz csalták azokat, kik kíváncsiak voltak és éheztek a csodákra, és minden más Alakváltó faj meglelte az embereit a természetben, amivel együtt élhetett. De mikor minden törzs létrejött, az utolsó, és a legaranyosabb, a legkisebb és csöndesebb guberált csak ételért a Patkányokkal. Azok, akik kétségbeesetten túl akartak élni, előbújtak a fészkeinkből és könyörögtek, koldultak ételért. Gyermekeink az emberi társadalmak szélén tengődtek, rettegve a Farkasoktól.
És miért mondom én el ezt neked? Azért, gyermek, mert az őrület az ereimben, téged is megfertőzött. Megérted a történetem, nem? Tudod a szíved mélyén, hogy ez több mint egy mese. Hamarosan emlékezni fogsz mindenre. A Vér a vérért kiált, és válaszolni fogsz a hívásra…

[Breed Book: Ratkin]

Fordítás köszönet: Zarek

by **A Paradoxon Ura** Hétf. Jún. 08, 2009 9:57 am

II. Rész
„A csatornák lakóinak története / Ratkin”

Rokonvérek

Egyszer megtudták, mi vagyunk, akik a piszkos munkát végezzük, hogy kijavítsuk hibáikat, mivel hűek vagyunk Gaiahoz. Kemény idők voltak azok. Az Impergium alatt, néhány Ratkin elhagyta a fészket és a kolóniáját. Mikro nem volt elég étel, hogy mindünk jóllakjon, le kellett mészárolnunk a gyengéinket, hogy a többiek élhessenek, és az erőseknek elő kellett merészkedniük, hogy táplálékot keressenek. Hogy túléljenek, néhány gyenge patkány, üzletet kötött bárkivel, aki az útjába került. Behatoltak a falvakba, hogy cseréljenek, vagy lopjanak. A Garou falkákhoz fordultak megalázkodva, felajánlva szolgálataikat. Bérgyilkosság, tolvajlás, orgyilkosság, kémkedés – eléggé elkeseredettek voltunk, hogy bármit megtegyünk.
Régen a Rokonvéreink beépültek az emberek társadalmainak legalsóbb kasztjaiba, várva a patkányok közötti nővéreik és fivéreik hívását.
És messze a Farkasoktól, bárhol, ahol el tudtunk rejtőzni előlük, tömegesen szaporodtunk és építettük a seregünket. Szerettük Gaiat, és ahogy egyre többen lettünk, egyre többünk várta, mikro kiált újra értünk, segítségért. Titkos fészkekben ezrek bújtak meg ezernyi patkány alakjában. Jól rejtett kolóniáink légiókat tanítottak ki a fajtánk művészetére. Néhányunk még a Farkasok szent helyeikre és a Caernekbe is elmerészkedett, ahol a háborúról szőtték terveiket. A bárdjaink, pedig tudták az Áldottak hol vertek tanyát. Ők voltak fajunk nagykövetei, akik tanultak a többi Alakváltótól, megismerve titkaikat, hogy jobban szolgálhassuk az Istennőt.
A Farkasok voltak az emberek őrzői, és hamar meggyűlöletk minket. A legerősebbek között éltek, míg mi a leggyengébbek között, de mikor a vérfarkasok valahol kudarcot vallottak, Gaia minket hívott őhelyettük. Mikro valakinek meg kellett halnia gyorsan és fájdalommentesen, Gaia a patkányokhoz fordult, nem a farkasokhoz, és ez dühítette őket.

A Triász

Az egyik dolog, ami megismertünk, hogy vannak dolgok, hitek, amiben az Alakváltók osztoznak. Ha akarod… ha megéred… megtanítalak majd ezekre később.
Három erő létezik, ami mozgatja a világunk: a Szövő, a Vad, és a Féreg. Ez a három erő végtelen csatában kapcsolódik össze, ők alkotják a Triászt. Minden sámán máshogy meséli a történetüket, így nem fogok én se sokat mondani róluk, lévén ez a legnehezebben megérthető a legendáink közül.
Az első ezen erő közül a Szövő; aki tartást ad a világnak. Képzeld el, mint egy pókot, ami a hálóját a teremtés köré fonja. Gondolhatsz a lényegére, mint egy hatalmas pókra, ami a rend hálójának közepén szunyókál, a hálója, ami alátámasztja és összeköti a teremtést, és aminek szálai meg-megremegnek, ha valami moccan a világban. A szellemei az őrzői, a figyelői, a fenntartói a rendnek, stabilitásnak és a változatlanságnak a világban.
Ennek az élettelen hálónak a csapdájában van minden élet forrása, miden energia, minden alkotás: a Vad, ami életet hoz a világba. Szellem szolgálói szeszélyesek, elemiek, titokzatosak és fáradhatatlanok, káoszt, őrületet és betekintést, látomásokat hoznak, kreatívságot és a természet végtelen erejét. Erejük akkora, hogy Szövő folyton megpróbálja korlátozni Vad végtelen lehetőségeit, Káosz és Rend végtelen harcában.
Mikor a világ fiatal volt, egyensúly volt rend és káosz között, Szövő és Vad között. Ezt az egyensúlyt egy harmadik erő tartotta fenn. Úgy hívjuk Féreg. Erről majd később mesélek, mert ezt a legveszélyesebb része a legendának.
Ebben nem mindenki egyezik meg, de annyit mondhatok, az emberek mindig szerették a Szövőt. Ahogy az emberek fejlődtek, meg tanultak ruhát szőni, tárgyakat készíteni, otthont építeni. Úgy is elképzelheted a kezüket, mintha az ujjaik megannyi pókláb lenne. Ösztönsöen az emberek a rendben hisznek.
A világ történetének kezdetén a Szövő megőrült. Az emberi faj túlszaporodása volt a katalizátora az őrületének. Ahogy az emberek egyre gyorsabban fejlődtek és szaporodtak, az Őrült Szövő megpróbált megkötni mindent élettelen hálójával. Egy évezreden át, Vad erői el voltak fojtva és Féreg hordái gúzsba kötve, ahol rabságukban az utóbbi szépen meghibbant.
Hogy megfékezzék az Őrült Szövőt, Vad szolgáinak szét kell szaggatniuk a hálót, ami mindenhol ott van. Ahogy az emberek felépítették civilizációjukat, a vadon és a természet egyre jobban visszaszorul, ez táplálja a vérfarkasok dühét, ami abban csúcsosodik ki, hogy szabadon engedik Vad vadságát. De mikor, és ahol a düh tombol, ott Féreg aljas rontása is bekerül a képbe.
Mi sokkal óvatosabbak vagyunk, ha a szellemekkel való üzletelésről van szó. Sok fivérem és nővérem ezzel nem érten egyet, de én elmondom azért: mi őriztük meg Vad igazi erejét, a színtiszta erőt, ami visszatér a világba. Most, mikor az emberek civilizációja túl erősre nőtt, nekünk kell fenntartani az egyensúlyt, ahogy a világ tavaszán tettük…
Bocsáss meg, kicsit előre szaladtam a történetemben…

A Düh Háborúja

Minden Alakváltó végezte a munkáját, de a Farkasok, mindenki felett állónak tartották magukat. Ha megkérdezel erről egy Garout ma, megtagadja, beszéljen róla, de mi emlékszünk. És úgy érzünk most, ahogy ők éreztek évezredekkel ezelőtt. Mind egyenlők voltunk anya szemében, de a Farkasok mindig úgy gondolták, ők az egyenlőbbek az egyenlők között, hogy ők Anya kedvenc gyermekei. Már az övék volt a szent helyek többsége, a legerősebb törzsek, akikkel szaporodhattak, de még így is követelték, azt állították, mint a leghatalmasabbak az istennő teremtményei között, nekik van meg egyedül a joguk, hogy uralkodhassanak mindenen.
Régen a Garouk megfogadták, megvédik az emberiséget a gonosztól, és a szemükben Féreg volt a legnagyobb gonosz. Szükségtelen mondani, már akkor is volt gonoszság a világban. A Garouk tudták ezt. Érzeték aljas bűzét. Féltékenyen őrizték a csordáikat a veszélyektől, és mindezt Gaia nevében! Ahol pedig ilyen büszkeség van, ahol úsznak a kéjben, hogy akkor és úgy szaporodnak az embereikkel, amikor és ahogy akarnak, ott Féreg aljas romlottsága szintén ott van.
Minden alakváltónak meg van a maga változata, hogy hogyan kezdődött a Düh Háborúja. Van, aki úgy tartja Féreg, megrontotta a Garoukat, és az óta a Garouk dühöngnek és pusztítják a gonosz minden teremtményét. Mások úgy mesélik, hogy a különböző törzsek elkezdtek egymással harcolni, és egy alattomos Garou törzs úgy játszotta ki őket, hogy összefogjanak és a többi alakváltóval, harcoljanak, és ez az egység tette őket ilyen erőssé. Nem igazán fontos. Őseink, és a Ratkin bárdok emlékeztek az igaz történetre, de mind megölték a Farkasok. Nem igazán fontos, mondom, hogy hogyan kezdődött, a lényeg az, a Garouk háborút hirdettek a többi alakváltó ellen, és a végén birodalmuknak kiáltották ki a Földet.
Ebben a háborúban mi voltunk a legelkeseredettebbek, akik harcoltak. Szent feladatunk volt, hogy az emberi populációt kordában tartsuk, bármi áron, és Anya megbízott bennünk. Ha ez azt jelentette, hogy ételt kell lopni, hát megtettük. Ha el kellett terjeszteni Anya egy betegségét, megtettük. Amit nem tettünk, az a gonoszság volt – hisz ez része volt Gaia tervének. Sajnos a Farkasok nem így látták.
A Garouk voltak a vadászok, az őrzők, a védelmezők, az éjszakát járták, keresték a gonoszt, ami ellen harcolhatnak, ami az embereket veszélyezteti. A Föld anya elmondta nekik, hogy a gonosz majd eljön, megtalálják maguk között, és a Garouk megesküdtek, védik az emberiséget Féreg hordái ellen. Egy évezreden át hittek, ők a legnagyobb és legjobb hadsereg, ami majd szembeszállhat Féreggel. De a legnagyobb ellensége a világnak nem külső volt, hanem belső. A harag, ami erőt adott nekik, a legpusztítóbb erő a világon. A büszkeség, ami szembefordította őket a többi Alakváltóval. Ezek voltak a legfélelmetesebb ellenfelek. A mai napig, a Garouk könnyen elcsábulnak a romlottság felé, nem a körülöttük lévő lények karmaitól, nem, hanem a bűnük miatt, a büszkeségük és a dühük miatt!
A Farkasok soha nem tudtak azzal szembe nézni, hogy Féreg megfertőzhette őket. Azóta, gyermek, keresztesekként a világot járják, próbálva megtisztítani a világot a romlottságtól, ami az Impergium óta rágja őket. A fajtám tudja mennyire veszélyes túl sok haragot , túl sok dühöt hordozni magunkban. Erőt ad, igen, és gyorsaságot, ösztönöket, de megmérgezi az elméd és megfertőzi a lelked. Még egy Ratkin is tudja, hogy a düh útja, bár szörnyű erőt és pusztítás képes végbevinni… de téged is elpusztít.
Röviden, a Garouk bűnbaknak használták és használják ma is Férget, őt hibáztatták és hibáztatják mindenért, Féreg minden rossz, ami a világon történt a világban, de most már te is tudod az igazságot…

[Breed Book: Ratkin]

Fordítás köszönet: Zarek

by **A Paradoxon Ura** Kedd Jún. 09, 2009 3:22 pm

I. Rész
„Puhaléptűek szájáról hangzó mesék / Bastet”

Első fény

A teremtés előtt nem volt más csak végtelen éjszaka a csöndben. Ő volt Ahu. Társaságra éhezett, de csak semmi és üresség volt. Az élet előtti idő volt ez, mikor a születés álma messze volt még. Beszélt, és fényességben Ő válaszolt neki.
Nala lépett elő, Minden Dolgok Első Anyja. Belebömbölt, akár egy hatalmas macska a semmibe, és Ahu megremegett, mert Nala őrült volt, kavargó, mint egy őrvény, keserű a magányosságától. Teste táncolt és szövődött, formátlanul és kaotikusan, ahogy az elméje, milliónyi dolog, pillanatnyi létezéssel. Ahu ismét kiáltott, egy épeszűbb társ után, és egy másik fény ragyogott fel. Akár egy nagy párduc, jött Rahjah, a Fényes Báty, csillámló, mint a reggel fénye a tó felszínén és szemei, mint a tundra jege. És az árnyékában jött a Cahlash, az Árnyék Báty, mancsai, mint a puha bársony, szemei, pedig lángoltak. Hallották Nala hívását, és mindketten a párjai lettet. Az Első Anya abba hagyta az ordítást és dorombolt a sötétségben, Ahu pedig elégedett volt.
Hogy megvilágítsa a semmit, Rahjah egy részét felszőtte az égre, és fényeinél Nala hatalmas leopárdként jelent meg, szemekkel mindenütt a bundáján és éles csillagfényű karmokkal. Cahlash irigy lett, hogy folyton változó párja leragadt egy formánál, intett a mancsával és elküldte a szeleket, cirógassák az anyát, borzolják a szőrét tüskéssé, és oszlassák porrá. Szabadon újra, az őrült anya letelepedett Cahlas mellett, csillogva, mint a hullámok az éjszakai tengeren. Így kezdődött a Testvérek háborúja, a verseny, ami megformálta a teremtést, és ami egyszer véget ér, hogy egy új kezdődhessen.
Ahu örömére, a három falkát alkotott, végigbukfenceztek együtt, kergették egymást a végtelenségben. Nyota Jamaa, ahogy ma hívják őket: A Csillag Család, vagy a Mennyei Rokonok. Őrületében Nala könnyezett örömében és dühében, és a Testvérek a könnyeket Chaya-ká, az első és legöregebb szellemekké formálták. Néhány Chaya csillámlott az Alkotó fényétől, mások sötétek és árnyékosak voltak, mint sötét teremtőjük, a Pusztító, míg megint mások alaktalanul kavarogtak, akár annak az őrülete, aki kisírta őket. Mint a vízcseppek, ezek a szellemek, lecsepegtek és tavakat, pocsolyákat hoztak létre, amikből más szellemek fakadtak. Ahu ujjongott örömében és sok Chayat maga köré gyűjtött, hogy titkokat árulhasson el nekik, amik vénebbek az időnél is. Ezek a titkok egy történetet alkottak a magányos semmiről szóltak és a Jamaa létrejöttéről. Történetet, amit most mondok el nektek.
Idővel Nalanak kölykei születtek, kiscicái fakón ragyogtak, mint a halvány csillagok, csak lebegtek a sötétségben. Hogy kényelmes legyen nekik, Rahjah összegyúrta a Napot, a csillagok anyagából, hogy alhassanak, és Cahlash kifújta az éjszakát, Ahu esszenciáját. A Cahayak voltak a kiscicák keresztanyjai, magukhoz vették és finom szellemtakarót vontak köréjük, míg maguktól nem tudnak mozogni.
A kiscicák pályára álltak a Nap körül, ahogy játszottak, ami megszárította bundájukat és idővel kinyílt a szemük is. Minden szülő három titkos nevet adott a kiscicáknak, de ezek számunkra ismeretlenek, helyette úgy hívjuk őket: Gaia, Seline, Akhnet, Sabbaal, Jurima, Pah, Divaa, Siku, Liau és Kwa, idővel úgy váltak ismerté, mint Föld, Hold, Mars, Vénusz, Merkúr, Szaturnusz, Jupiter, Uránusz, Neptunusz és Plútó, de mi unokatestvérekként gondolunk rájuk, mint Jamaa, és nem mint szikladarabokra az űrben.
Szegény kiscicáknak nem sok szeretetben volt részük, ahogy az nem volt része a szüleik sorsának sem. Hamarosan kitört a vita a Jamaa tagjai között. Mindkét testvér azt állította, hogy az ő teremtése jobb, mint a másiké, és hogy ő az elsőszülöttek apja. Nalat ez nem érdekelte, de követelte, hogy fogadják el, mint egyenrangú társukat. Hogy bizonyítsa igazát, Rahjah elkapta Gaiat és megnyalta, nyelve összegyűrte a bőrét, és ezekből a gyűrődésekből lettek a hegységek. Cahlash nyalta meg ezután, és visszamaradt nyálából lettek az óceánok és az eső. Így kezdődött a verseny Gaiaért, ami összezavarta a fiatal Gaiat. Végül Nala felrobbant, dühösen a két apára és elviharzott. A harc viharokat kavart, amik átszelték az univerzumot, és az elsőszülöttek beleremegtek. Ez jelezte a béke végét és a küzdelem kezdetét.
Nala könnyei Gaiara hulltak, és ahol földet értek, élet sarjadt. Ahogy elmenekült Ahu ölelésébe, a testvérek lenyűgözve nézték ezeket a kis csodákat. Mikor Nala nem tért vissza, aggódni kezdtek, és mindketten bömbölni kezdtek. Mikor Cahlash nem figyelt, Rahjah hozzáadta a könnyeit Nalaéhoz és azt akarta, növekedjenek. Testvére éktelen haragra gerjedt és arcon nyalta Gaiat, összekuszálva káoszba testvére munkáját. Seline és Sabbaal elborzadva látták, apáik milyen változásokat hoznak testvérükre. Mindkettejük megpróbálta felülmúlni a másikat, hogy még jobb, még lenyűgözőbb ajándékot adhasson Nalanak, mikor visszatér. De eközben maguk is megváltoztak, formát öltöttek és összementek, hogy lányukon járjanak, teremtményeik között és jobbá és jobbá tegyék őket.
Az élőlények is változtak, alkalmazkodtak a testvérek szeszélyeihez, kis lényekből, egyre nagyobbá váltak, halakká, kétéltűekké, bogarakká, gyíkokká, dinoszauruszokká, és ezernyi mássá. Ezek a Másodszülöttek, minden alkalommal gyorsabban haltak meg és születtek újjá hatalmasabbá. Hamarosan a testvérek elkezdték egymás teremtményeit gyilkolni, kicserélve sajátjukkal. Végül maga a föld is jajgatott, szétszaggatták az apák változásai. Hirtelen, Nala visszatért, visszahúzta lánya sírása; a két apára vetette magát, tépte őket agyarával és karmaival. Ahogy Gaia szabad lett, az apák teremtményei tömegével pusztultak el. Nala dühe végigsöpört a Másodszülötteken, a földet rázta a vihar. Seline, Ahknet és Sabbaaal félrevonták a nővérüket, letisztogatták és bekötözték sebeit. Hogy kényelemben legyen, ajándékokat adtak neki, amiket a könnyeikből és esszenciáikból formáztak. Ahogy a Jamaa visszavonult a sarjaitól, Vénusz, Hold és a bátyjuk csodálkozva nézett le apáik harcának eredményére: az Emberre.
Hamarosan Nala visszatért gyermekeihez, ők pedig látták az őrületet anyjuk szemeiben és védelmezően álltak Gaia elé, hogy megóvják. Nala mindet terméketlenséggel átkozta meg, és hogy örök csöndben hallgassanak, mert az útjába merészeltek állni. Idővel Cahlash előbújt rejtekéből és Nalahoz somfordált, édes szavakkal és kedvességgel csábítgatta, és Nala újra beleszeretett, de mikor Rahjah is visszatért, elhagyta őt, hogy pározzék a teremtővel, majd végül mindkettővel. Mikor mindhárman fáradtan heveredtek el, Nala figyelmeztette őket, még egyszer ne merjék bántani kölykeiket, és rájuk parancsolt, ígérjék meg, felhagynak viszályaikkal. Mindkettő beleegyezett, de az ilyen ígéretek, mint tudjuk, nem tartanak soká…

Ashura eljövetele

Egy nap Cahlash a földet járta komor hangulatban, Nala elhagyta őt, a testvéréért, és mardosta őt a bánat ezért. Óriásként járt az óriások között, magasabb volt, mint a legmagasabb fa, bőre színe a sötét éjjelé volt. Dühében erdőket csavart ki tövestül, folyókat szárított ki és dombokat zúzott porrá. Cahlash nyomán mérföldekre csak pusztulás volt, míg végül a szikla maga is elrejtezett közeledtével. A leghatalmasabb hegyhez lépett, de az félénken siklott félre érintése elől. „Miért van, hogy még a lányom bőre is menekül a kezeimtől?” ordította olyan hangon, mikor a gleccser törik. „Miért kell mindig magányosnak lennem?”
Ordításába beleremegtek a hegyoldalak. Dühe méregként forrongott bensőjében, amit szabadon engedett minden irányba. A gyűlölete ereje átláthatatlan sötétség fellegévé gyűlt és robbant ki a legmagasabb hegy bensőjéből. A szelek felkapták a felhőt és eljutatták Gaia arcán minden hova, megváltoztatva kígyók esőjévé, ami kegyetlen hangon beszéltek: „Mester, miért nem rendelkezel velünk?”
Ez a felleg volt Ashura esszenciája, a sok arcú megrontóé. Távoli unokatestvéreink Cahlasht tartják a Féregnek, de mi tudjuk, Ashura az igazi Pusztító, egy nagyobb entitás árnya. Cahlash pusztít, de a tettéből nagyobb dolgok sarjadnak, de Ashura elpusztít újjászületés nélkül. Számára csak a tökéletes megsemmisülés létezik.
Cahlash a dühe megtestesülésére nézett aggódva, de elégedetten. „Menj, járd be a világot,” parancsolta „és verj gyökeret a testvérem munkájának réseiben.” Cahlash hallgatta dühe elégedett morajlását, és figyelte, ahogy a gonosz szellem eltávozik. Úgy gondolta, Ashura csak gyűlölt testvére alkotásait pusztítja el, de tévedett. Hatalmasat tévedett.
Ashura számtalan része továbbiakra osztódott, és befészkelte magát a repedésekbe. Az élő kőtől, a dobogó szívekig, Ashura sötétsége lassan beborította a világot. Egyes helyeken olyanok lettek, mint az istenek, más helyen, mint a kígyók; megint más helyeken viharokká gyűltek, vagy piócákká, amik kiszipolyozták az életet az egészséges helyekből. A lényege egy részéből lettek a Raksasa-ak, a vámpírok, a démonok és a Dakatotk. Más részeit úgy ismerítek, mint Rontásszellemeket, vagy kísérteteket, káosz szellemeket, de mi tudjuk, mik ők. Mind egyek, és ez az egy Ashura. Sok történetet mesél, de mind hazugság. Ő a megtestesült düh, és ott rejtezik mindünkben.

[Breed Book: Bastet]

Fordítás köszönet: Zarek

by **A Paradoxon Ura** Kedd Jún. 09, 2009 3:29 pm

II. Rész
„Puhaléptűek szájáról hangzó mesék / Bastet”

Az Alakváltó fajok – az első Éjfél

Néhány Killi azt meséli, régen a világunk a béke szigete volt, ahol minden tökéletes harmóniában élt. Nem volt akaratosság, háború, nem volt gyötrelem, és minden élő azért létezett, segítse a másikat, míg valami hatalmas kataklizma nem következett, minden békében és boldogságban élt.
Fantázia. Hazugság.
Az élet mindig küzdelem volt, fivéreim és nővéreim; mindig arról szólt, hogy valaki meghalljon, a másik elégedettségére. Még ha az elégedettség szükséges volt is, mint az éhség kielégítése, vagy a sportból vadászat, de mindig halálos volt és örökké lesz az. Csak áldozatok útján lehetünk sikeresek. Konfliktusból születünk és viszontagságok útján növekszünk. Az őseink ragadozók voltak, nagy macskák és ember vadászok, akik a környezetük fölé emelkedtek és uralták azt. Tudjuk a helyünket a Nagy Rendben és az nem békés.
Mint a Hold, a mi világunk is változékony. Minden korszak fényesen ragyog, mielőtt az éjszakába fakul, hogy egy másik felemelkedhessen. Mint a fény, a sötétség és az éjfél közös lényei, minket nem kötnek a sors béklyói, de látjuk a világunk korszakait, és reagálunk rájuk.
Minden törzsnek megvan a maga teremtés története, és sokban eltérnek. A Bagheeera egy nőtől származtatja magát, és két macskától, míg a Pumonca úgy tartja, hogy szélből és porból formálódtak. A Bubabsti azt meséli, hogy mindig itt voltak, amióta a hold fénye előcsalogatta őket a Nílus iszapjából. Nekem is megvan a magam változata, de ahelyett, hogy szembeállítom a többiekével, csak azt mondom: A Hold ajándékai vagyunk a Földnek. Minden Killi hatalmas vadállatokból, erős emberekből és erőteljes szellemekből lett összegyúrva, hogy jobbá, és rosszabbá váljon, mint elődei. Jobbá, hisz mindhárom erejével bírunk és rosszabbá, mert örökké el vagyunk tőlük szakítva. Köztük járunk, szaporodunk velük, szeretjük, vagy megöljük őket, de soha nem leszünk olyanok, mint ők. Titokban kell szaporodnunk, és kevesen vagyunk.
Minden Killi fényből, árnyékból, az elemekből formálódtak, szellemek, emberek és állatok alakjának nászából. A Mokolék és a Gurahlok a Földből születtek, erősek és kitartóak; a Nuwishak és a Garouk a Tűzből születtek, hogy védjék, vagy elpusztítsák a gyengéket; az Ananasi pók-testvérek a Szelet osztják meg a Croaxokkal, mindkettő oly szeszélyes, mint a szél, amiből születtek. Mi a Víz gyermekei vagyunk, az a folyékony jellemez minket, mint az unokatestvéreinket, a cápa-testvéreinket. A rókák pedig, úgy mondják, mind egyikből születek, de egyikből sincs meg bennük az igazi erő. Minden Killinek feladata van, ami válasz a Föld zokogására, amire válaszolt a Hold.
Különösnek találod, hogy a macskák a vizek szellemét hordozzák magukban? Akkor gondolj bele, hogy a víz, tisztaság, rejtély és kecsesség. A víz csendben szalad, de egy elefánt erejével zúzhat össze, a mélységei olyan titkokat őriznek, amiket csak a bátrak ismerhetnek meg. Víz gyors, csendes és mindig mozgásban van. Mint a macska, rejtvényeket rejt a mélysége. Talán sekélynek és tisztának látszik, de soha nem az. Soha.

Khara: Az Első Törzs

Ez mára az utolsó mesém. Az első a fajtánkból majdnem az utolsó is volt egyben. Mikor a végtelen sokaságú Ashura az egyik megmaradt nagy gyíkhoz eljutott, mikro az pihent, az a lény egy sárkánnyá vált 14 fejjel. A szörnyeteg dühöngött a kontinensen, mind a macskákat, mind az embereket barlangokba űzve. Akik nem tudtak menedéket lelni, azokat felfalta. A föld mélyén a menekültek, pedig elkezdtek harcolni és ölni egymást. Ez a tűz napjai előtt voltak, mikor a barlangok olyan sötétek voltak még, mint a kátrány.
Palar egy misztikus volt, egy azok közül az emberekből, amiket később varázslóknak hívtak. Látta a sötétségben a szellemek áldásait, és az éjszakába vándorolt, hogy beszéljen a Holddal. Akuma egy nagymacska volt, amiket kardfogúaknak hívunk, és előzték a falkájából, mert felfalta a kölyköket, amiknek életet adott. A kettő találkozott és harcoltak, majd fegyverszünetet kötöttek, egyik se tudta legyőzni és megölni a másikat, akkor már miért ne egyesíthették volna erejüket, hogy megöljék a sárkányt, nem?
A harc hamar kezdetét vette, Palar mágiával és varázslatokkal támadt a sárkányra, míg Akuma karmokkal és agyarakkal. A sárkány, mielőtt meghalt, mindkettőjükbe belemart agyarival és karmaival, ellenségeit otthagyva egymás karjaiban, vérezve a Hold ezüstös fénye alatt. Az emberek és a macskák a barlangok szájához tülekedtek, és örvendeztek, mikor látták, a sárkány halott, majd zokogtak, mikor látták a vérző hőseiket. Bánatuk felszállt a Hold Anyához, és Ő végül leszállt a Földre.
Palar és Akuma egymásba gabalyodva feküdtek a földön, vérük patakokban bugyogott. Népeik könnyei felhígították a vörös tócsát, és mikor Seline előlépett, ő is könnyekre fakadt. Ahol könnyei a tócsába hullottak, gyermekek jelentek meg. Kiscicák kardfoggal és gyermekek macskaszemmel. „Legyen ez az örökségetek” mondta Seline a haldokló Akumanak és Palarnak. „Egy új törzs születése, ami mindkettőtök vérét magában hordozza.” És így is történt.
Ez az új törzs nem az a békeszerető volt, amire sokan gondoltak. A hősök vére, a népeik és a Hold fénye elkeveredve a sárkány mérgeivel, különös és halálos egyveleget alkotott. A Khara vadászott mindenkire, még saját népekre is, és hamarosan úgy rettegtek tőlük, mint a sárkánytól egykoron. Idővel az emberek felfedezték a tüzet és kiűzték a Kharakat a barlangjaikból. Az igazi macskák visszavágtak, de esélytelenek voltak a varázslatos törzzsel szemben. Mikor Seline látta a mészárlást, megátkozta a Kharakat. „A könnyeim, amik bennetek vannak, égessék az ereitek. Ezüst, a holdfény kő, égessen titeket, mint a tűz, amitől rettegtek. Mindenki rettegjen tőletek, ember és állat egyaránt. Takarodjatok, és öljétek azokat, akiket kell. Elűzlek titeket a szemeim elől!”
Egy villanással, a Kharak eltűntek, szétszóródtak a világ minden részén. Találtak párt más macskák között, de a vérük egyre jobban hígult, míg nem kihaltak. Mikro az emberke felhúzták az első városfalakat, a Kardfogúak már eltűntek… mint faj, legalább is. Bennünk élnek tovább, és a mai napig magunkon hordjuk az átkukat.

[Breed Book: Bastet]

Fordítás köszönet: Zarek

by **A Paradoxon Ura** Szer. Jún. 10, 2009 1:54 pm

„Barlangok lakóinak meséje / Gurahl”

Gaia teremtése

A legendáink úgy mondják, mikor Gaia a csillagok között járta útját, egy fényes sárgát választott, hogy leendő gyermekei, és az ő otthona legyen. Letelepedett közel a csillag melegéhez, elég távol, hogy tüzes lángjai ne legyenek perzselők számunkra. Ahogy mi is szoktuk, felemelte lábát, és belefogott a Teremtő Táncba. Ahol eltáncolt, ott lába nyomán föld sarjadt minden fele. Intett kezeivel és életre hívta a világ szeleit. Énekelt és a hangjának szelleme lett a Föld szívének tüze.
Leülve az új vidékre, Gaia kibontotta haját, és ahogy az aláomlott válláról, lett a tengerek és folyók. Ahol megsimogatta a földet, ott buja zöld fű sarjadt és fák és virágok. Aztán meghívta testvéreit és húgait, látogassák meg új otthonában, ők lettek a bolygók és a Hold. Végül, ahogy a vidéket járta, Gaia boldogan nevetett, sírt az örömtől, a szépségtől, amit látott, és könnyeiből lettek a gyermekei, akikkel megosztotta a világot.
Mi Gurahlok először akkor táncoltuk ezeket a lépéseket (tiszteletünk jeléül őfelé), mikor a Nagy Anya életet adott nekünk. Kiemelkedtünk meleg testéből, beszívtuk zöld és föld illatát mélyen, és követtük őt, ahogy mozgott. Azét hívott elő minket, hogy az őrei legyünk a földnek és mindennek, ami rajta él, és mi boldogok voltunk és büszkék, mi lehettünk szent őrzői. A természetünk hajtott, hogy őrzői és nevelői legyünk a Földnek és minden lényének – beleértve az embert.
A Garouk úgy mondják, az emberek döntik romba a világot, de minket arra teremtettek, hogy őket is gondozzuk, ahogy Gaia többi gyermekét. Sokan az Alakváltók és az emberek közül látni véli az emberek és a medvék közötti hasonlóságot, kifejező, értelmes tekintetünk és arcunk, vagy mikor két lábra állunk. Mi tudjuk az igazságot egyébként. Nem mi emlékeztetünk az emberekre – ők voltak, akik utánoztak minket, hogy hogyan egyenesedünk fel és hogy fejezzék ki érzelmeiket, ahogy mi tettük.
Van, aki azt mondja, mi már léteztünk az idő előtt is, mások, hogy azután születtünk, az emberek megörökölték a földet a nagy gyíkoktól, és az őskor többi állatától, akik uralták a földet akkoriban. Akiknek feltűnik, hogy az emberekkel párzunk épp úgy, mint medve társainkkal, megkérdik, hogy lehet, hogy már az emberek előtt is léteztünk? Nem voltam ott, így nem tudom az igazságot. Sok dalnokunk és mesemondónk vitázik ebben a kérdésben, van, ki azt mondja Gaia magának a Földnek csontjaiból teremtett minket, és adott képességet, hogy szaporodjunk a hozzánk közelálló fajokkal. Részemről, úgy gondolom, elmerülni és leragadni ilyen kérdéseknél, hasonló arroganciához vezet, ami a Garoukat fertőzi. Mi más dicsőségre lenne szükségünk azon kívül, tudjuk, mi vagyunk Gaia első Alakváltó Gyermekei?

Legendák, hogy váltunk azzá, amik

A különböző Gurahl törzsek különböző módon magyarázzák, hogy hogyan váltunk azzá, amik – néha megannyi különböző történet kering egy törzsön belül. Talán még az egyetlen igaz is ott van köztük, de az is lehet mind igaz. A mítoszok egyfajta út, annak, aki a történelmet kutatja. Az egyik kedvenc ilyen történet, hogy az emberek néhány törzse feladta az addigi életterét és a hegyekbe költözött, ahol elkezdték utánozni az ott élőket, karmokat növesztettek és egyre nagyobbak lettek, és belőlük lettek a medvék és a Gurahlok.
Másik történet azt meséli, hogy a dombok mélyéről ástuk elő magunkat, mikor megéreztük Gaia illatát először, ami vonzott minket. Ezt alátámasztja, hogy még most is kedveljük a barlangokat, és a földbe vonulunk, mikro a hó betakarja a földet, és nem engedi, hogy érezzük Gaia illatát.
Egy harmadik mese, pedig a nászról szól a Nagy Medve szellem és a hús-vér Ursa Major, a nagymedve csillagkép között és, hogy ebből született az Ursa Minor, a Kismedve, egy vidám kölyökmackó, agyag és szellem keveredése. Azt mondják, ekkor új csillagok töltötték meg az eget, és mi pedig a bocs szeretetéből születtünk, amit anyja és apja iránt érzett.
Vésősoron, nem számít igazán, hogy hogy lettünk azzá, amik, leszámítva a tényt, hogy Gaia hívott életre minket, és lettünk kedvenc Alakváltó gyermekei.

A béke a Rontás előtt

Nem mi voltunk Gaia egyetlen sarjai. Sokkal a mi születésünk előtt, Anya három gyermeknek adott életet. Mivel egyensúlyt hozott a világba, a Nagy Anya megszülte, akiket Mese Szövőnek, Lepel Készítőnek és Minta Bontónak hívunk mi, míg mások Vadnak, Szövőnek és Féregnek. A Mese Szövő bejárta a világ összes részét, az anyag fényes csomagjait hagyva, a Lepel Készítő fogta ezeket a csomagokat és dolgokat készített belőlük, végül, pedig a Minta Bontó összetörte, elpusztította őket, legyen hely az újaknak.
Ekkor még nem volt veszélyben az egyensúly. Az emberek között jártunk, vigyáztunk rájuk és a természetre és tanítottuk őket. Segíteni akartunk bunda és karom nélküli kistestvéreinknek Sokunk még az életét is adta, hogy ha szükségük volt a húsunkra és bőrünkre. Látva a pusztulását a teremtményeinek, Gaia nagy Ajándékot adott nekünk, amit nem osztottunk meg egy Alakváltóval sem, és amiért a Garouk háborút indítottak ellenünk és majdnem kipusztítottak minket – visszahozni az életben valakit, aki már meghalt. Ez nagy kegy és tisztelet azok iránt, akik életük adták másokért. Sok embertörzs, büszkeségünkre, hogy tisztelje és ünnepelje a kapcsolatát velünk, medve kultuszokat és gyógyító közösségeket hoztak létre. És bizony mondom, mi boldogok voltunk ekkor.

A Minta Bontó őrülete

Az ilyen idilli idők, nem tarthattak örökké természetesen. Ahogy az emberek egyre többen lettek és telepedtek le, úgy lett egyre erősebb a Lepel készítő. Ahogy látta, hogy a Minta Bontó elpusztítja kedvenc műveit, fényes könnyeket hullajtott bánatában. Ahogy a szerető testvérhez illik, Minta Bontó megpróbálta felszárítani könnyeit, és kérdezte, hogy vigasztalhatná meg? De későn vette észre, hogy a Lepel Készítő könnyei mikro ráhullottak, erős hálót alkottak teste körül, ami gúzsba kötötte. Zavarodottan sikoltott és vergődött, próbált kiszabadulni, de mimnél jobban próbálkozott, annál jobban gabalyodott a hálóba. Mikor nem tudott kiszabadulni, csak még erősebben próbált szabadulni és lassan beleőrült. Őrületében, pedig pusztított, nem csak azt, aminek el kellett volna, de azt is, aminek még létezni illett volna és felelőtlenül terjesztette a Rontást.
A Teremtés Tánca megszűnt annak lenni, ami, megölte a gyilkos lépések végtelen sorozata, hogy visszaszerezzék az egyensúlyt.
Lépj előre és emeld fel a fejed! Fordulj előbb jobbra, majd guggolj le ballra és tedd a mancsaid a földre! Újra fordítsd a fejed előbb erre, aztán arra! Ezeket a lépéseket úgy ismerik, hogy az Egyensúly Pont. Így érjük el a stabilitást, miután két lábon járunk. Ez az oka, hogy négy lábunk van, hogy érezzük a föld négy sarkát. Érzed az egyensúlyt és lélegezz mélyet! Lassan emelkedj fel újra, lélegezz nyugodtan, ahogy oldalra lépsz.
Emeld fel a lábad! Húzd fel a térded, hogy érintse majdnem a mellkasod! Nehéz, tudom, így megőrizni az egyensúlyod, de próbáld, csak rövid ideig kell kitartanod. Most próbálj meg megfordulni a tengelyed körül, egy lábon állva. Nem könnyű, igaz? Ezeket a lépéseket hívjuk Gaia Kinyilatkoztatásának, emlékeztet minket, mennyire ingatag és bizonytalan Anyánk, mióta az, akit ma Féregnek hívunk, elkezdte terjeszteni a Rontást.

Az Alakváltó Gyermekek

Gaia, miután ráébred, hogy vannak feladatok, amiket végre kell hajtani, más Alakváltóknak is életet adott. Megteremtette a Mokolékat, hogy az Emlékei legyenek, ha már a világ oly nagy lesz, hogy nehéz felidézni mi is történt régen, de szükségünk van a tudásra. A Bastetek lettek Gaia szemei, figyeltek mindent, titokzatos vágott szemükkel. A Croaxok lettek a hírvivői – úgy se állt be soha a csőrük és maradtak csendben, ez volt az igazi oka, hogy ők, Gaia úgy gondolta, ha már csinálnak valamit, annak legyen haszna is. És születtek többek is, és mind kapott feladatot, mi pedig üdvözöltük őket, hogy segítenek Gaianak.
Nekünk kellett, volna, hogy a védelmezői és gyógyítói legyünk a földnek. Megpróbáltunk mindenütt ott lenni, ahol Féreg védve a vidéket és megvédeni rothadó érintésétől, meggyógyítva ott ahol gyűrűi romlottá tették. De Minta Bontó túl erős lett. Hiába volt négy lábunk és tökéletes egyensúlyunk, esélyünk sem volt. Éreztük és láttuk a Föld fájdalmát és tudtuk, képtelenek vagyunk teljesíteni a küldetésünk. Kiengedtünk hangunkat és énekeltünk a Nagy Anyának, kértük, küldjön több fivért és nővért, hogy segítsenek nekünk. Ő is érezte a világ fájdalmát, ahogy a Rontás terjedt, és hogy mi megtettünk mindent, hogy meggyógyítsuk, ami tönkrement, és, hogy az messze nehezebb, mint megvédeni a dolgokat a pusztulástól. Ahelyett, hogy még több Gyógyítót teremtett, Harcosokat hozott létre, hogy megvívják a csatát Féreggel, hogy mi Gurahlok folytathassuk a gyógyítást, és hagyjuk a harcot új gyermekeire, a Garoukra…

[Breed Book: Gurahl]

Fordítás, köszönet: Zarek

by Ajánlott tartalom

A történelem más szemszögből vérfarkasok és teremtésmítoszaik.

A történelem más szemszögből vérfarkasok és teremtésmítoszaik.

Re: A történelem más szemszögből vérfarkasok és teremtésmítoszaik.

Re: A történelem más szemszögből vérfarkasok és teremtésmítoszaik.

Re: A történelem más szemszögből vérfarkasok és teremtésmítoszaik.

Re: A történelem más szemszögből vérfarkasok és teremtésmítoszaik.

Re: A történelem más szemszögből vérfarkasok és teremtésmítoszaik.

Re: A történelem más szemszögből vérfarkasok és teremtésmítoszaik.

Re: A történelem más szemszögből vérfarkasok és teremtésmítoszaik.

Re: A történelem más szemszögből vérfarkasok és teremtésmítoszaik.

Re: A történelem más szemszögből vérfarkasok és teremtésmítoszaik.

Re: A történelem más szemszögből vérfarkasok és teremtésmítoszaik.