Velvet Stanton

Név: Velvet Stanton
Születési hely, idő: 1760 április 18, London - Anglia
Kor: 27, de valójában 249
Koncepció: Volt már szórakozóhely tulajdonos, és rendezvények szervezésével is foglalkozik.
Faj: Vámpír

Előtörténet:

A polgárosodás és az ipari forradalmak alatt születtem családom harmadik gyermekeként. Mivel apám angol lordnak született voltak bizonyos kiváltságai, öröksége, és emiatt tehetős vagyonunk volt mindig is. Anyám, Eibhlin Írországban született, ír szülők gyermekeként, és ami a legmeglepőbb, nő létére vállalkozott. Kereskedelmi vállalkozása vezetett, amelyet még az édesapja Seamus hagyott rá örökül. Apámat ez csak a kezdetekben zavarta, de később megszokta, és jó társa lett édesanyámnak. Szeretetben neveltek fel mindhármunkat. Két testvérem Robert és Willow megfelelő anyagi hátteret vittek házasságukba. Mindketten korán alapítottak családot. Legalábbis az én értékrendemnek korán. Apám gyakran mondogatta is hogy vénlány maradok. Túlzottan nem zavart volna. Lekötött a tanulás. Magántanárok jártak hozzám, így tanultam írni, olvasni, számolni. Mindig is szerettem a történelmet és az irodalmat. A számok világa, egyből kitűnt hogy nem nekem való. Nyelvnek a franciát választottam.
Apám 1775-ban tragikus körülmények között elhunyt, és anyám mivel féltette a családot és a vagyont, úgy döntött hogy megfelelő partit keres nekem. Nagyon lázadoztam ez ellen. De még mindig emlékszem ahogy mondogatta: "Bocsáss meg nekem Velvet, de meg kell hogy védjelek". Persze üvölthettem, amennyit akartam. Nem hatotta meg. Ekkor úgy döntöttünk hogy kompromisszumot kötünk. Én vállalom hogy kedves leszek mindenkivel, akiről az informátorai és a gazdag barátai jó véleménnyel vannak, ő pedig addig tanulmányozza a családi hátterüket. Meg kell mondjam élveztem az estélyeket, amelyeket anyámmal szerveztünk. Ő profi volt az ilyesmiben, és sok mindenre megtanított. Jó tanárom volt. Álarcosbálok, vízkereszti ünnepségek, nyárköszöntő...szép volt nagyon. Itt ismerkedtem meg egy férfival, akit Stephen Burke-nek hívtak. Jó humorú, tanult, okos és kedves ember volt. Na meg persze jóképű is. Eldöntöttem hogy ha már mindenképpen férjhez kell mennem, Ő lesz a férjem. Anyám legnagyobb örömére, a férfi ír származású volt. Házasságunkat 1777. augusztus 19-én kötöttük meg. Kicsit furcsa érzés volt, hogy a rám olyan kedvesen mosolygó férfi a férjem. Minden jól haladt közöttünk, barátok voltunk, és szerelmesek is. Aztán vállalkozásba kezdtünk. Stephen hajózással foglalkozott, én pedig segítettem őt többek között a könyvelés átnézéseben, mert noha a számok világa nem volt a kedvencem, azért eligazodtam benne. Aztán 1778 májusában megszületett a kislányunk Willow. Apja lánya volt. Imádta a tengert, és a hajókat. Édesanyám nagyon büszke volt rá. De azt mindig megkaptam, hogy vele sem egyszerű. Hogy inkább fiúnak készült. Boldog voltam tényleg. Egy nap, egészen pontosan 1787 február 17-én, Stephen bejelentette hogy elhajózik a Kelet felé, és szeretné magával vinni a lányunkat. Az, hogy merre készül nem lepett meg. Többször voltak már ilyen úton. Révén hogy kereskedelemmel foglalkoznak. A Kelet pedig kíváló táptalaja a kereskedelemnek. Rengetege mesés és hasznos dolgot hoztak már onnan. Viszont azt, hogy az én kicsikémet is elvigye, nem akartam megengedni, de kettejük meggyőző képessége ellen nem tehtettem semmit. Ekkor Willow 9 éves volt. Elindultak. Postagalambokkal üzentünk egymásnak egy ideig. De aztán nem jött több levél. Kezdtem aggódni. Rossz hangulatban voltam, veszekedtem mindenkivel. De az üzletre figyelnem kellett, és ez tartotta bennem a lelket. Persze nagy segítségemre volt a férjem egyik barátja Christopher is, aki a legnagyobb csodálkozásomra mindig naplemente után jött el hozzám. De bátorító szavai megnyugtattak. Valahogy sugárzott belőle a hűvös nyugodtság és a bölcsesség. Sokat segített nekem. 9 hónappal később megjelent a férjem hajóskapitánya, és közölte velem hogy a négy elindult hajóból egy tért vissza, de sajnálatos módon Willow nem élte túl a vihart és Stephen pedig eltűnt. A holttestét nem találták meg. Próbálták a lányomat megmenteni, de csoda hogy a legénység egy része túlélte. Megköszöntem Bran kapitánynak, aztán teljesen magamba fordultam. Egyfolytában sírtam és azt kérdeztem magamtól hogy mi értelme van az életemnek. Felbéreltem egy kapitányt, és a legénységét hogy induljanak útnak és keressék meg a férjemet. Small kapitány is velük ment, ő tudta a pontos irányt. A következő hónapban nem fogadtam senkit, csak Cristophert. Aki látva boldogtalanságomat, segítséget ajánlott. Méghozzá egy eléggé hosszú életű segítséget. Felfedte előttem titkát. Hogy ő miért is csak éjszakai üzlettárs, és naplemente utáni látogató. Soha nem hittem a vámpírokban, erre ott állt előttem egy, és kérte hogy tartsak vele. Még névházasságot is ajánlott, hogy a vagyonom megmaradjon. Sokat beszélgettünk erről. Kíváncsi voltam rá, és az életére. Elmondta hogy az 1500-as években részesült a beölelésben. A királynővel került összetűzésbe akkor, és úgy döntött hogy cselekedni fog. Összeállt egy spanyol férfival, akit Miguelnek hívtak, és egy már elég öreg ír várúrral hogy megdöntsék Erzsébet hatalmát, és az igaz vallás királynőjét Stuart Máriát ültessék trónra. Persze a terv kudarcba fulladt, így a királynő emberei szörnyű bosszút álltak Cristopheren. Őt száműzték Londonból, és megfosztották vagyonától, a családját pedig a Towerba vetették, ahonnan már nem jöttek ki. Christophert csak azért nem ölték meg, mert nemesi családban született, de ezzel akartak példát statuálni a lázadóknak. Persze Chris összeomlott. Dühös volt Erzsébetre, és újra meg akarta próbálni. Ekkor hozta össze a sorsa egy Alima nevű vámpírral, aki azt mondta hogy segít neki. Na igen, azt persze nem mondta el hogy milyen segítséget fog nyújtani. De azt mondta hogy ennek már 200 éve, és nincs jelentőssége mostmár. Ekkor tért vissza az ajánlatára. Gondolkodnom kellett. Vágytam arra amit elmondott, hogy mennyi mindent át lehet így élni. De féltem is egy kicsit. Anyám halála adta meg számomra a végső lökést. Igent mondtam Christophernek. Két testvérem legnagyobb döbbenetére azt mondtuk hogy szerelmesek vagyunk egymásba, és elköltözünk. Ekkor 27 éves voltam. Pár évvel később Chris küldött a családomnak egy levelet, melyben tudatta velük, hogy balesetben meghaltam. Azóta élek vámpírként. Christopher nem csak a tanítóm volt, hanem a legjobb barátom is. Szerelem soha nem volt közöttünk, de ott voltunk egymásnak. Sokat utaztunk. De azt tudom a mai napig hogy Cris érdekből tett engem azzá, ami vagyok. Unatkozott egyedül. Na, és persze az ő terveihez is jól jött az én vagyonom. Egy ideig megszállottan kutattam a férjem után. De Stephen Burke néven nem találtunk senkit sem. Reméltem hogy túlélte. De soha nem jelentkezett. Pedig rendszeresen érdeklődtem /persze álnéven/ postagalambok útján Londonban. Később feladtam a keresését. Végül is ha megtalálnám mit tudnék neki mondani? Eztán folytattuk az utunkat. Bejártuk Európát, Indiát, még az USA-ba is eljutottunk együtt.
Ahogy modernizálódott a világ, és a régi kor kezdett eltűnni, mi is elhatároztuk hogy céget alapítunk. Ő szerencsejátékkal foglalkozott, én pedig továbbra is szervezésekkel. A két világháborúban a vagyonunk jelentős részét elvesztettük ugyan, de sikerült talpraállni. Tetszett az 50-es és a 60-as évek hangulata. A finom kis lázadások évtizedei voltak. Cristopher casinoja jól működött, és idővel egy bárt is nyitottunk mellette. Sőt, később terjeszkedtünk is. Volt Los Angelesben is egy játékbarlangunk, és New Yorkban is. Ekkortájt elég nagy konkurencia jelent meg. A New York-i casinot én üzemeltettem, és egy rivális nővel, -név szerint Samantha Mavorral- többször is összetűzésbe kerültem. Féltékeny volt az üzletre, és a sikerre. Megpróbált keresztbe tenni nekem rengetegszer. A lényeg pedig, hogy ő is vámpír volt. Ez még nehezebbé tette nekem az egészet. Cristopher levélben megírta, hogy ne hagyjam magam. Ekkor úgy döntöttem megpróbálok tárgyalni. Naná hogy az a liba hajthatatlan volt. Ekkor rendeltem el a clubja felgyújtását. Tanulság alapon. Összejött, de perbe fogott. Mindenáron börtönbe akart juttatni, noha nem volt bizonyítéka. De hiába volt befolyásos nő, én még nagyobb befolyással bírtam. Ismerni kell pár bírót és mondhatni el vannak rendezve a dolgok. Ez a kis hírverés még jobbat tett az üzletnek. Hisz ki ne lenne arra a nőre kíváncsi aki "állítólag" csak úgy felgyújttatta vetélytársa üzletét? Samantha persze tajtékzott a dühtől. Azt mondta hogy még megbánom hogy ujjat húztam vele. Persze ezen csak mosolyogni tudtam. New York segít nekem, neki pedig nem. Többször is összetűzésbe kerültünk. A gondjainkat persze nem tudtuk megoldani. Aztán felajánlottam neki hogy jó áron átveszem az üzletét. Továbbra is vezetheti, de az én nevem alatt fog futni. Persze hallani sem akart róla. Ezért, megkértem egy szintén vámpír beosztottamat, Adam Burghley-t, hogy az én pénzemmel persze, hozzon létre egy új konkurens céget. Akit kellett tájékoztattam róla, és így Samantha két tűz közé került. És mivel a vendégköre megcsappant jelentősen, így anyagi gondokkal küzdött. Én erre vártam igazából. Kíváncsi voltam hogy mihez fog folyamodni. Sokáig bírta, pedig tudtam hogy nem megy neki a dolog. Ekkor kölcsönhöz folyamodott. Nem hozzám persze, az elég megalázó lett volna a számára, hanem egy mindkettőnk által ismert és a szerencsejátékok nagy imádójához. Akinek történetesen az apja hitelekkel foglalkozott. Nem hagyhattam hogy az a nő pénzt kapjon, így megrendeztem egy tragikus balesetet, amelyben a férfi életét vesztette. Így Samantha pénze is ugrott. Roppantul szórakoztatott a kínlódása, és igazából nem érdekelt hogy hány embert kell feláldoznom azért, hogy ne lendüljön egyenesbe. Nem is jött neki össze. Csődbement. De nem volt hajlandó az ötletemet elfogadni. Aztán figyeltettem, mert tudtam hogy kicsit őrült, és nem akartam úgymond az áldozatává válni. De nem történt semmi. Egyszer megjelent az egyik clubomban, és csúnya jelenetett rendezett. Ezért megkértem az őröket, hogy vezessék elém. Elmondott mindenfélének. Bár csak nevetni tudtam rajta. Hisz miért kellene őt szánnom? Rosszkor volt, rossz helyen, és rossz "ember" útjába akadt. Azt mondtam neki, hogy ha nem tűnik el azonnal a városból akkor elpusztítom.
Aztán jött a vietnámi háború, és a vele járó felbojdulás az országban. Hippik, béke és hasonlók. Engem csak anyagilag érintett a dolog, mert a vendégeim nagytöbbsége harcolt, vagy kiképzésen volt. De azért nem éheztem. Ha lehet ezt így mondani. Az 1980-as években aztán úgy döntöttünk Christopherrel, hogy külön válunk. Ő egy nagyon gazdag és befolyásos nőnek tette a szépet, aki pénzzel és hatalommal hálálta meg. Ezért úgy döntött, inkább vele marad L.A.-ben. Ekkor láttam utoljárra. Én visszatértem szülővárosomba, Londonba. Előtte eladtam a New York-i clubokat, és a pénzemet egy jó kis stabil számlán tároltam. A város változása elképesztett. Sokáig maradtam ott. Új clubokat nyitottam, és új kapcsolatokat építettem ki. Megismertem egy férfit, bizonyos Reginald Baxtert, aki akkoriban nagyágyúnak számított a clubéletben. Nos, mivel a halandó férfiak elég ostobák lesznek egy szép nő láttán, nem volt nehéz az ujjaim köré csavarni. Ezáltal pedig megnyíltak előttem a kapuk. Sok embert ismertem meg. Látván a rohamosan fejlődő világot, úgy döntöttem hogy én is képzem magam. Elsősorban számítástechnikai ismeretekre volt szükségem, hisz minden eköré kapcsolódik manapság. Valamint elkezdtem tanulmányozni pszichológiával kapcsolatos könyveket. Hisz sok embert foglalkoztatok, és még többnél kell bevetnem bizonyos dolgokat. Ezért gondoltam hogy nem felesleges ezzel foglalkozni. De talán nyughatatlanságom az oka annak, hogy nem maradtam "végleg".Éltem Franciaországban, ahol nagyon megfogott a divat. De mivel igazából a rajz sosem volt erősségem, a divattervezésről lemondtam. Ekkor megjelent Samantha a színen. Noha elég régen láttam, nagyon is jól emlékeztem arra hogy milyen gyűlölet volt a szemében azon a bizonyos estén. Tudtam hogy ha nem cselekszem azonnal, akkor komoly bajba kerülhetek, hisz nincs valami nagy ismerettségem az országban. Egyedül Cristopher régi üzlettársát Francois Roger-t ismertem. Némi szivességért cserébe elintézte nekem, hogy minél előbb fogadjanak Svédországban. Mondta hogy Samantha nagyon beette magát Franciaországba, és mindenhol kémei vannak. Jobbnak láttam hát angolosan távozni. Így Svédországban is eltöltöttem egy kevés időt. Az ottani testvéreknek néha tettem pár szivességet, ők pedig szemet hunytak néhány kissé illegálisabb dolgom felett. De hát ilyen az üzleti élet. Őket sem zavarta hogy néhány ember eltűnik titokzatos módon. A francia eseten alapulva kezdtem el harcművészetet tanulni. Nem támaszkodhatok mindig testőrökre. Akik különben is halandók. Biztosan a hasznomra válik majd egyszer. Továbbá egy kis szintem megismerkedtem a fegyverekkel is. Sosem lehetünk elég modernek...
Mindig is elbűvöltek a skandináv országok. És persze a kultúrájuk is.
Most pedig ide vezetett az utam. Egy svéd...mondjuk úgy barátomtól hallottam hogy erre pezseg az élet. Úgy döntöttem akkor miért ne? Időm van...

Megjelenés: Jól öltözött nő. Kedveli az ékszereket, és a feltűnő ruhákat. Nem szeret az átlagba beleolvadni. Ezért valamivel mindig felhívja magára a figyelmet.

Természet: Nagyszájú, jó humorú, társaságkedvelő. Ám néha rátör a magány, és akkor bezárkózik. Szívesen segít másoknak, de még jobb ha hasznára is válik a dolog. Imád ismerkedni. Igazi túlélő alkat. Egyik hibája, hogy nagyon könnyen idegesíti fel magát. Ilyenkor kő kövön nem marad körülötte. De általában mérge gyorsan elszáll.


Erő: 5/7
Ügyesség:6
Gyorsaság:7
Modor:8
Intelligencia:9
Megjelenés:9
Észlelés:5
Állóképesség:5
Akaraterő:6
Szerencse:4


Előnyök/Hátrányok:

-Kellemes hang (+2)
-Nyelvérzék (+2)
-Ösztönös vezető (+1)

-Mély alvó (-1)
-Válogatós vadász / csak olyanoktól vesz magához vért akik nem ápolatlan,igénytelen személyek,nem nemibetegek, és nem gyerekek/(-1)
-Kereszt iszony (-3)


Hátterek:

-Anyagi háttér: 4
-Csatlósok: 2 (Sofőr és egyben inas, és egy titkár)
-Befolyás: 1 (Itt még nem ismer senkit)
-Kor: 2


Képességek:

-Atlétika: 3. szint
-Empátia: 4. szint
-Kifejezőkészség: 3. szint ( Szervezés és vezetés miatt fontos)
-Kézitusa: 2. szint
-Irányítás: 3. szint
-Illemtan: 4. szint
-Közelharc: 3. szint
-Lopakodás: 3. szint
-Szereplés: 4. szint
-Humán tudományok: 4. szint
-Természettudományok: 2. szint
-Nyelvismeret: 2. szint (francia, angol, svéd)
-Pszichológia: 2. szint


Misztikus képességek:

-Ezerarc: 4. szint
-Őserő: 1. szint
- Jelenlét: 3. szint

Felszerelés:

Egy 1967-es fekete Ford Mustang, amitől sosem válna meg. Továbbá a laptopja és a könyvei. Lakást még keres.