Városi Park

Jómaga pont időben érkezik. Közeledtét a motor halk, mégis erőt sejtetető dörmögése jelzi az itt lévőknek. Mivel már éjszaka van, így a lámpák fel vannak kapcsolva. Lassan megáll egy fekete régi típusú Ford Mustang. Közel a park bejáratához megáll, majd ki is száll belőle Gordon. Figyelmesen körbenéz, majd egy lámpa fényénél meg is pillantja Sonja-t. Reméli, hogy sokat nem kellett várakozni. Ezt követően bezárja a kocsit, majd megérinti a hóna alatti pisztolytáskában lévő fegyverét.
Ha még kellene, akkor a kocsi csomagtartójában lapul egy M4-es rohampuska. De reméli, hogy nem kellesz elővennie a mai estén.
Majd belép a parkba, és céltudatosan elindul a nő felé.
- Ssz..szia. – mondja, amint odaért.
Ezt követően letelepedik mellé, majd hátradől a padon. Kíváncsi tekintettel néz a lányra.
- Mi aa…az am…miről besssz…szélni akk…karsz? – kérdi meg végül.
Türelmesen várja a választ.

Figyelmesen hallgatja Sonja szavait. Majd bólint egyet a szavakra. Ő sincs ezzel másképpen. Most sajnos eléggé kevesen vannak itt vadászok. Bár az is lehet, hogy csak még nem találkoztak a többiekkel. Hisz ez egy igencsak nagy város, így könnyen el lehet kerülni egymást. Akár még egymás mellett is elsétálhattak.
- Éé…rtem én. – mondja bólintva egyet.
Majd a következő kérdésre kicsit elgondolkodik. Nem tudja, hogy mennyire furcsa az amit érzett a fürdőben. De megosztja a másik vadásszal.
- Ppp…pár napppja a fürddddőben találkk…koztam egy nővel, és nem tuddd…om miért, de valahogy furrrr…rcsa érrrrzésem volt vele kappppcsolatttban. – mondja, majd folytatja. – Bár lehet, hogy semmiség az egész.
Teszi még hozzá halkan. A lány ismét kérdez valamit. Ami egy eléggé érdekes kérdés, de végül is érthető.
- Igg…gen. Áltttttalában ezt tessz…szem velük. Hisz fenyegggg…getik az embbbbbereket. – mondja.
Ő egészen biztos a dolgában. Ő ezt elfogadta, és így is cselekszik. Nem igazán foglalkoztatják a részletek, mert azokban könnyen el lehet tévelyedni, és akkor talán letér az útról. De a lány szavaiból úgy veszi ki, hogy ez igencsak nyomasztja a lelkét.
- Eeezt a kérrrdést nnnem lehet ssssok ssszörnynél feltt…tenni. Maxx…ximum a vvvámpíroknál. De engggem neeem naggyon érrr…rdekelne aa vvválasz. – monda Sonja-nak. A végére azért még hozzá teszi. – Hhhiii…sz márr…r nem emberrr…rek.
Azért ő is megcsóválja a fejét. Hisz nem biztos, hogy ők tehetnek arról, hogy átkot kaptak. De sajnálatos módon megkapták. Akkor meg fel kell őket szabadítani az átok alól. Ez a cél.

Sonja intelmére kicsit elmosolyodik. Bár, ez a sötétségben nem tudja, hogy mennyire látszódik. Talán eléggé, de ez most nem zavarja igazán.
- Mindig óvatos vagyok. Különben most nem beszélgetnénk. – mondja a mellette ülő nőnek.
Jómaga is ezek az elvek alapján él. Mindig is szerette a távolságot, ami biztonságot jelent a számára. Minden téren biztonságot jelent. Akár azt is lehetne mondani, hogy bezárkózót elefánt csont tornyába. Bár, most furcsa módon valaki előtt megnyitotta a nagy, és vastag kapukat. De még őt sem engedte igazán a torony titkainak közelébe. De talán majd egyszer.
- Nincs mit sajnálnod. Másokkal is megesik. – mondja neki egy fura mosollyal. – Talán az egész katona mivoltomból ered.
Majd a vadászat kérdésére hátát a pad támlájára ereszti, és a csillagokat kezdi el mustrálni. Ez biza eléggé jó kérdés. A vámpírok ezen a téren tényleg eléggé nehéz esetek. Nagyon nehéz őket a pokolra küldeni.
- Általában szeretem őket távolról leszedni. – mondja a választ. – Mesterlövész puskával, vagy valami hasonlóval. Pengét nem is hordok magamnál.
Majd a vámpír kérdésre megvonja a vállát.
- A fejbe lövés általában be szokott jönni náluk. – mondja neki. – Már amikor sikerül eltalálnom a fejét.
Fejezi be. Majd hallgatja a lány verzióját. Érdekes, amiket mond.
- Szóval félnek a tűztől. Hmm… - esik gondolkodóba, és valamin elkezdi törni fejét.
- Lenne egy áthidaló megoldás. – mondja a lánynak, egy gonosz vigyorral. – Tudod, hogy mi az a fehér-foszfor?

Hát igen. Mint az emberek, úgy a vadászok is különböznek egymástól. A kettejük módszere igencsak eltérő. Két különböző oldalról közelítették meg a problémát. Ami jó is, meg rossz is. Így talán összedolgozhatnak. Bár eddig mind a ketten magányosan dolgoztak. Gordon jobban is szeret így dolgozni. Legalább más valaki miatt nem kell pluszba aggódnia. Nem hiába akasztották rá a Védelmező gúnynevet.
- Hhá…át vvvan illy…en. – mondja egy halvány mosollyal egybekötve.
Majd a kérdésre felvonja a szemöldökét. Hát igen. Ő tanul most kémiát, így valószínűleg egy kicsit többet tud róla, mint a mellette ülő lány. Így hát, mint egy tanár kezd el magyarázni a lánynak.
- Nek…künk azzzért jó, mmmert öööngggy…gyúlékony. – mondja izgatottan. - Mmmár ssszob…ba hőm…mérsékleten is oxx…xidálódik. 60 fokk…kon, peddig magg…gától begygygyullad.
Ezt követően ismét elgondolkodik, és így folytatja.
- Bb…bár sajjjnos eerrősen reaaagens. – mondja neki. – Vigggyázni kell vele.

A mondatra elmosolyodik. Igen. Jómaga is pontosan így gondolta. Eléggé hevesen ég a fehér-foszfor, így gyorsabb lesz, mint a sima tűz. Na meg persze sokkal nehezebb is eloltani. Ez sem utolsó szempont.
- Pontosan így gondoltam. – mondja Sonja-nak.
A kérdésen kicsit elgondolkodik. De hamar megtalálja a megoldást. Ezt ugyan ő nem ismeri, de talán van valaki aki igen. Talán egy fegyverszakértő tudja, hogy mit kell tenni.
- A vietnámi háborúban használtak foszfor gránátot. Tehát valamilyen módja van a használatának. – mondja. – Csak találni kell valakit, aki tudja, hogyan lehet felhasználni.
Majd a következő két mondaton töpreng.
- Hát nem éppen. – mondja ő is bólintva. – Remélem, hogy találunk majd hozzá tesztalanyt.
Jegyzi meg egy kis gonosz mosollyal.
- Sajnos nekünk ipari mennyiségben kéne. – mondja az állát vakargatva. – A laborban nem tartunk ennyit. Valószínűleg kéne egy seftes.
Fejezi be a lánynak a mondókáját. Igen. Ez így egy jó ötlet, már csak meg kell valósítani. De hamarosan talán erre is sor kerül.

A válaszát hallva elmosolyodik. Legalább már ennyivel kevesebb a problémájuk. Már ez is valami.
- Az jó. Legalább egy gonddal kevesebb.
Majd a tesztalany kérdés került ismét szóba. Itt már csak mosolyog. Hát igen. Abból mindig akad elég. Bár, ez eléggé sajnálatos, de legalább van kin tesztelni a módszert. Ha ők nem is találnak, majd egyet csapdába csalnak. Csinált már ilyet. Eddig jól jött ki belőle. Csak akkor valami olyan hely kell, ahol nem fenyegetik az alvókat.
- Hát nekem talán akad. – mondja az állát vakargatva. – De ennek még utána kell járnom.
Mondja bizakodva. Talán ezt is meg tudja oldani. De ezen még ráér rágódni, bár hamarosan ezt is meg kell oldania.
- Hát jah. De tényleg sürget az idő.
Fejezi be, majd ezt követően feláll, és kicsit megmozgatja a tagjait. Eközben forog az agya, melyik kapcsolatával érhetnének leghamarabb célt.

A lány válaszára csupán bólint egyet. Úgy fest, hogy mind a kettejüknek át kell még nyálazniuk a kapcsolataik során. Mondjuk ő úgy tudja, hogy kitől kér segítséget, csak még azt nem tudja, hogy hol, és mikor fogja ezt megtenni.
- Akkor majd közöld, hogy van-e valami. – mondja Sonja-nak.
A sürgető feleletre komoran bólint egyet. Mind a ketten sietni fognak az egyszer biztos. Bár az kérdés, melyikük ér előbb célt. De ezt majd megtudják.
- Pontosan. Ezek után is megleszünk. – mondja.
Majd látja, hogy matat valamit a zsebében Sonja. Lehet, hogy keres valamit. Így hát még marad egy kicsit, és megvárja, hogy mit is halászik ki a zsebéből a másik vadász. Erre csakhamar választ is kap.
- Kösz. – mondja, mialatt vet egy pillantást a kártyára. – Majd szólok, ha lesz valami.
- Akkor szia. – köszön el ő is.
Ezzel végezve ő is távozik. Még úgy kis van egy kis dolga. Pénzt kell gyűjtenie, és „munka” is adódott. Így talán valami érkezik a házhoz. Így hát beszáll a fekete Mustangba. Majd miután felbőg a motor, bele is hajt az éjszakába.

Újabb esti őrjárat. Kissé már unalmas, bár az Atlantisban történtek nyílván kicsit felkavarták az álló vizet, így hamarost változni fog a helyzet. De még álságos nyugalom honol mindenhol. A sötétben rejtőző bábmesterek várják a következő lépést.
- Milyen nyugalmas. – gondolja magában.
A kocsijában ül, és onnan néz kifele. Lassan gördül be a park előtti részre. A motor halk duruzsolása jelzi közeledtét. Majd meg is áll a bejárat közelében. A kulcsot elfordítva megállítja a motort, majd ki is száll. Ezt követően bezárja a kocsit, majd a pisztolyt is eldugja csak úgy megszokás képen. Majd befelé veszi az irányt. Nyugodtan halad előre, de léptei a csendben még így is jól hallhatóak. Tekintete ezalatt körbejár, hátha felfedezz valami gyanúsat, valami nem odaillőt.
Hamarost el is ér a szökőkút közelébe A tekintete megakad egy fiatal lányon. Nos ez nem éppen ide illő látvány. Bár a mai korban már ki tudja, hogy mi az. Talán egy barátját várja, talán a szeretőjét. A lehetőségek száma végtelen. Jómaga még egy darabig az árnyékban álldogál. De azért csak kilép a lámpák fényére, és a kút felé veszi az irányt.
Az ő öltözéke kissé szokványosabb, mint a lányé. Ő egy fekete surranót, egy térd alá érő farmert, és egy kissé a dereka alá lógó fekete kabátot visel. A pisztolyt azét valahova rejteni kell.
Ezt követően megáll a kút mellett, és belebámul a víz tükrébe. Onnan egy teljesen szokványos huszonéves férfi arca bámul vissza rá. Talán egy kicsit komorabb tekintettel.
- Mm…mit cscscsinálsz kk…kint ily…lyenkor. – kérdi meg a lányt, de közben mereven bámul a víztükörbe.

A válasz hallatán csupán fúj egy halkat, és kicsit becsukja a szemét.
- Na persze. – gondolja magában kissé szkeptikusan.
De ennek a pillanatnyi idegességnek hamar vége is szakad, és a lány mozgását kezdi el figyelni. Reméli, hogy semmi szokatlant nem vesz benne észre. Majd a szemébe néz, és megereszt halvány mosolyt. A kérdésre nem válaszol azonnal, hanem inkább a leül a szökőkút peremére, majd felnéz a lányra.
- Hmm… Ggg…gondolkodom. – mondja egyszerűen.
Majd egy röpke időre megint leellenőrzi a sötétséget. Reméli, hogy semmit nem vesz észre. De ki tudja. Az óvatosság sosem árt.
- Am…múgy Jjj…ason vagyok. – mutatkozik be.

A névre elmosolyodik, majd biccent egy aprót.
- Örrr…rvendek. – mondja a lánynak.
A kérdésre elmosolyodik, majd megrázza a fejét.
- Nem kerrr…resek én sss…senkit. – mondja, majd még hozzáteszi. – De ránk még ránk akkkk…kadhatttt…tnak.
A szavain csupán elmosolyodik. A biztonság kedvéért megérinti a kabáton keresztül a fegyvere markolatát, hogy érezze, ott van-e nála. De érzi, hogy még ott van. Majd ránéz a lányra, és csipetnyi érdeklődéssel figyeli Blanche mozdulatait.
- Veszsz…szélyes ilyennn…nkor. – mondja. – Nem fff…félsz?
Néz kérdően Blanche-ra. Kíváncsi alkalmi beszélgető partnere válaszára.

A telihold közeledése mindig izgalommal töltötte el. Tudta ilyenkor elszabadul a pokol. A lelke vadász fele őrült tombolásba kezd majd azon az éjjelen mikor Luna kegyesen teljes arcával fordul felénk. Ez egy városban meglehetősen sok kellemetlenséggel jár, így meg kellett tanulnia valamelyest kezelnie irányíthatatlannak tűnő érzelmeit. Ennek egyetlen módja eddig az volt, ha a megelőző estéket kellemes vadászattal és gyakorlatozással töltötte. A préda majd mindig valamilyen állat volt, csak elvétve csúszott be egy-egy féregszaggal megáldott tolvaj, vagy gyilkos. A dagadó hold mai estéjén is a parkot járta. Egyetlen fegyvere katanája volt a hátára szíjazva. Farkasként túl könnyű volna. Ágról ágra vetődik, ha egy madarat sikerülne ily módon elkapni az lenne csak a smaragd anya igazi ajándéka. S lám az anya kegyes is, mikor egy méretes bagoly reppen fel előtte. A kard útja szemmel követhetetlen csak a szisszenő hang ami elárulja jövetelét a halál alázatos szolgájának. A nemes madár két darabban, míg a vadász négy tappancsal érkezik a földre, hisz nem hagyhat nyomokat... A kard, már a tokjában felakasztva lóg az egyik ágon mely létra nélkül elérhetetlen a legtöbb halandónak. A tollas áldozatot maga után húzza az egyik bokorba, mikor ismerős szag üti meg az orrát. Akaratlanul is morgás rezegteti meg a torkát.
~Féreg...
A szőr felborzolódik a hátán, idegei pattanásig feszülnek. Nem kell sok és ismét emberi alakban tetszeleg. A katana is a helyére került már. Így indul útnak a szag forrása felé. Remélte, hogy ma nem lesz dolga egyetlen ivadékkal sem, de ki tudja, Gaia útjai kifürkészhetetlenek. Az ő dolga pedig követni fajnak anyát akármilyen utat válasszon is számára. Hamarabb ér a kúthoz mint remélte. Az adrenalin szinte elrepítette idáig. A kútnál látottak azonban elbizonytalanítják egy csöppet. A szag egy tizenéves, ázsiai küllemű lányból árad. A külseje törékenységről árulkodik, és inkább akarná megvédeni egy épeszű férfi mint szétcincálni. A mellette álló viszont egészen más tészta. A tapasztat harcos rögtön felismerheti az enyhén estlen álca mögött az igazi harcost. Tanácstalanságában tovább figyeli a két alakot. Ő most mint hóhér van jelen. Meg kell figyelnie a prédát mielőtt bármit tesz. Mivel erre kiválóan alkalmas a fa amin álldogál egyenlőre megtartja a távolságot.

A mozgásra elmosolyodik. Jómaga ritkán ragadtatja el magát ilyesféle mozdulatokat. De néha azért vele is megesik. De ez általában nappal szokott előfordulni, és nem éjszaka. Akkor akaratlanul is valamiféle nyugalom vesz rajta erőt. De ilyenkor éjszaka egyfajta feszültség vesz rajta erőt. Amit talán a tapasztalt sem észre is vesz. De ki tudja.
A lány válaszára elmosolyodik.
- Jjj…jogos. – mondja ki ő is halkan a szavakat.
Jómaga mint mindig röpke pillantásokkal nézi a környezetet. Nem szeretne egy éjjeli fenevad áldozata lenni óvatlansága miatt. Akkor az egész nem ért volna semmi. A kérdésre azért felkapja egy kicsit.
~ Na mit mondjak neki. ~ töri erőteljesen a fejét. ~ Talán van egy megoldás. ~
Eközben kissé megvakarja az állát, majd az elhatározás megszületése után meg is szólal.
- Sss…sok éjj…jeli vvvadász vv…vár prrr…rédára. – mondja egy halovány mosollyal egyetemben.
Most ugyan megint rébuszokban beszélt, de ha a lány vadász, akkor valószínűleg érteni fogja amit mond. Ha meg nem, akkor pár kőbunkó is lehet a dolog mögött. Talán egy-két emberrabló is, aki néhány értékes lányra várnak, hogy aztán gazdag pasiknak eladhassák őket.

A fán töltött rövid pihenő alatt, némileg kitisztult a feje. Számba vette a lehetőségeket mért lehet ez a "szag".
~ A lenti lány akár egy porcelán baba. Ez meglehetősen természetellenes, de még nem indok. Minden mozdulata kimért, előre megkoreografált... -nak tűnik. Ez jelenthet színészi, esetleg táncművészi előéletet. A harcművészekre jellemző kisugárzás azonban valahogy hiányzik, így ez valószínűleg kizárható. Talán valami hajtós őrültnél dolgozhat, és annak a szagát érzem?! A külső tehát semmi olyat nem árul el ami a féreg közvetlen hatására utalna. Persze egy könyvet sem a borító alapján ítélünk meg...~
Legnagyobb szívfájdalmára újra megválik katanájától. Hűséges társa most legfeljebb árulója lehet. Nem lenne túl bizalom gerjesztő odaállítani egy pengével. Ezután a tőle telhetően leghalkabban szökken le az ágról. Végiglopakodik néhány bokor mellett, hogy kijusson valami sétáló útra, úgy hogy ne lássák, majd elindul a kút felé. Haja most is elegáns lófarokba van fogva, csak fekete ballonkabátja mellyel szabadon játszhat a szél. Bakancsa pedig a gondos odafigyelés hiányába, már acélos súlyu koppanásokat produkál. Leszámítva a szemében ülő vadságot teljesen embernek látszik. Így érkezik a pároshoz. S bár a hangja előre jelezte érkeztét, mégis inkább "kiolvad" az árnyékok közül, semmint belép a fénykörbe. Udvariasan biccent, majd a kúthoz sétál és aprót dob bele. Közben óvatosan, leplezni próbálva de odafigyel a férfira, hisz az tűnik veszélyesebbnek.
-Hátha szerencsét hoz végre - jegyzi meg hangosan.
-Remélem nem zavartam meg semmit - teszi hozzá gyorsan mintha valóban aggódna ilyenek miatt.