A halandók és megalkotásuk

by **Mesélő** Csüt. Feb. 12, 2009 12:44 am

Halandók

A nagy tömegek kik sokkal többen vannak létszámban a rejtőzködő természetfeletti lényeknél különböző névvel illetik őket a természetfeletti lények Alvók, Csorda de nagytöbbségük csak Gótikus Punk.

Gótikus punk

A “gótikus punk” kifejezés jellemzi a legjobban a Sötétség Világának dekadens környezetét és lázongásait. Az erőszak keveredik az eleganciával, ahogy a gazdagság és a kiváltságok elvegyülnek a félelem és kulturális konfliktusok masszájában.
A leromlott, mocskos városokban az emberek csillogó szórakozóhelyeken táncolnak és ütik el az időt, csak hogy feledjék a városközpont züllöttségét. A belvárosban tornyosuló épületek temetői stílusba hajlanak. Ezzel szemben a nyomornegyedeket kikészíti a harc és a háború, ahogy elkeseredett embertömegek kapaszkodnak birtokolt földdarabjaikba. Ezen kívül, az érintetlen vadon, ahova ember be nem tette lábát, vészjóslóan áll kicsinyke, romlatlan területén. Az emberek ragaszkodnak görcsös és védelmező kormányukhoz, mert félik a társadalom mélyén fortyogó káoszt. Az egyház csillogó templomtornyai, az igazság csarnoka és a társadalom műremekei alatt a tömegek a kényelmes és kifinomult életért küzdenek. A halványuló építészet gótikus képe mindenhol ott van, arany és ezüst vésetekkel díszített falai némán figyelik a kizsákmányolt embereket.
Az emberi vívmányok bábel-tornyaiként álló épületekkel ellentétben, a punk nihilizmus szétzúzott álmok elemésztő bizonytalanságát visszhangozza. A társadalom mintsem törődik a kisebbséggel, így lázadásuk sikerrel járhat. A felsőbb tízezer dekadensen tivornyázik gazdagságában, míg a bandák, a bűnözők, a megtébolyodottak és a kizsákmányoltak végigfosztogatják szétzilált szomszédaikat. A technika újításai lassan teljesen tért hódítanak, miközben a jogaiktól megfosztott csoportok a brutalitás, a művészet, a hit és a miszticizmus megrázó képein keresztül lázonganak. A világ sebesen gurul lefelé az önpusztítás útján, és mindenki ki akar szállni.

Karakteralkotás

Név: A karakter neve

Koncepció: Rövid (előtörténet mag) koncepció a karakter eddigi életéről.

Természet, Viselkedés: Személyiségjegyek, a karakter természete és viselkedése ami akár szöges ellentéte is lehet egymásnak.

Tulajdonságok:
A Tíz Tulajdonság között: ERŐ, ÜGYESSÉG, GYORSASÁG, MODOR, INTELLIGENCIA, MEGJELENÉS, ÉSZLELÉS, ÁLLÓKÉPESSÉG, LÉLEKJELENLÉT/AKARATERŐ SZERENCSE ossz el 58 pontot.

Előnyök / Hátrányok:
Válassz előnyöket maximum 7 pont értékben és hozzá ugyanannyi pont értékben hátrányt. Megjegyzés ha csak hátrányokat választasz a felszabaduló pontokat tetszőlegesen eloszthatod a Háttér képességek és Adományaid között. Előnyöket / Hátrányokat lásd később részletesen.

Hátterek:
Válassz Háttereket melyek meghatározzák karaktered helyzetét a nagyvilágban. A Hátterekre összesen 10 pontod van amit csak a Előnyök nélkül felvett Hátrányokkal növelhetsz. Háttereket részletesen lásd később egy lehetséges Háttér például az Anyagi Háttér 1 szinten Szegény vagy 5 szinten Dúsgazdag ha nincsen ilyen Háttered Nincstelen vagy.

Képességek (Opcionális):
Válassz Képességeket 40 pont értékben ezek jelképezik a karaktered szakmáját, valamint a életben megszerzett ismeretanyagát valamint hobbiját érdeklődési körét. Képességek részletes leírását lásd később.

Szabadon Elkölthető pontok: Ezek a pontok arra szolgálnak, hogy finomítsál a karaktereden erre 15 pont áll rendelkezésedre amit szabadon szétoszthatsz a TULAJDONSÁGOK, HÁTTEREK, KÉPESSÉGEK , MISZTIKUS ERŐK között valamint megválthatod vele ELŐNYEIDET és nem kell hozzájuk HÁTRÁNYT (vagy csak kevesebbet) felvenned.

Adományok (Numina) (Opcionális): Válassz magadnak Adományokat (ha akarsz). A Adományokra alapból X pontot oszthatsz el. Megjegyzés az Adományaid szintje maximum 4. lehet. Az Adományok leírását részletesen lásd. később.

Felszerelés: Ingó, ingatlan és egyéb mindennapi tárgyak kütyük, fegyverek stb.
Lassan készen állsz a kalandra lehelj még életet a karakteredbe valamit jegyezd le a mindenapi tárgyait amit magánál tart valamint ha van rá lehetőséged (Háttér, Előny) akkor írd fel az extra felszerelésedet amihez hozzáférsz még szükség esetén.

Megjegyzés: Halandó karaktered a játék folyamán a körülményekre való tekintettel vagy a események sodrása folyamán természetfeletti lénnyé is válhat (Kiteljesednek benne a Farkasfatty gének mivel kiderül, hogy egy a sok elveszett kölyök közül. Felébred benne mágikus Avatárja és a „Kiteljesedés „ útjára lép. Egy vámpír behálózza és gyermekévé teszi vámpírrá válik maga is.). A életutat kedvelő játékosok előnyben részesíthetik ezt a felállást, viszont ekkor hosszú távra kell tervezni (minimum egy – két év játék), valamint észben kell tartani, hogy a természetfelettivé válással a karakter elvesztheti egyes Előnyeit valamint Adományait ráadásként kaphat plusz Hátrányokat. Mindezek mellet hátrányban lesz a többi hasonló fajú játékossal mivel nem választhat induláskor bizonyos Háttereket és ezeket a átalakulásakor már nem is veheti meg (Karakteralkotáskor ponttartalékolás nem létezik minden pontot el kell használni.) hanem meg kell dolgoznia érte valamint a misztikus képességeket (A MESÉLŐ és az ADMINISZTRÁTOROK döntésének fényében) is csak minimum szinten 1. kapja meg.

by **A Paradoxon Ura** Hétf. Május 11, 2009 4:08 pm

Ghoulok 1.

A vámpír vérének nagy hatalma van – hatalma, ami átadható. A Vértestvérek már réges-régen fölfedezték, hogy az a halandó, aki vámpírvért ivott, természetfölötti képességekkel és különös étvággyal rendelkezik. Hamarosan gyakorivá vált, hogy kedvelt szolgáikat saját vérükkel itatták jutalomból – egyben Vérköteléket hozva létre -, hogy halhatatlan, pokolian hű szolgákat, ghoulokat hozzanak létre.
A ghoulok gazdáik minden szeszélyét ellenvetés nélkül teljesítik. Vitae-ért cserébe szolgálják őket; lévén, hogy ez egyfajta Vérkötelék, csaknem megingathatatlan a hűségük. Ha egy vámpírnak több kedvelt ghoulja is van, azok akár éles rivalizálásba is kezdhetnek gazdájuk kegyeiért. A ghoulok érzelmei szélsőséges skálán mozognak a Vitae hatására, így gyakran heves dühroham jön rájuk, vagy a megmagyarázhatatlan és ellenállhatatlan vágyódást éreznek valami iránt.

A következő karakterisztikák minden ghoulra igazak:
• A ghoul nem öregszik, amíg az ereiben vámpír vér keveredik a sajátjával. Ha a ghoul túlhaladja a természetes élettartamát, rendszeresen vámpírvért kell kapnia, különben nagyon hamar eléri valós életkorát, meghal, és oszlásnak indul. Ez a folyamat pár napig is eltarthat, ám nagyon öreg ghoulok esetén alig pár perc alatt zajlik le.
• Minden ghoul 1-es Őserő diszciplínával rendelkezik rögtön pár perccel azután, hogy először vámpírvért ivott – és megtanulhatja a Szívósságot is. A legtöbb ghoul nem növelheti 1-nél nagyobbra a Diszciplínákat, de nagyon ritkán mégis előfordulhat ilyesmi; ezt a vámpír kora is befolyásolja.
• Egy ghoul más Diszciplínákat is megtanulhat, amit a gazdája tud, de ez általában hosszú és fáradalmas folyamat.
• A vámpír vére nem csak fizikailag, hanem pszichológiailag is megváltoztatja a ghoult. Példának okáért akár az Őrjöngés is úrrá lehet rajtuk.
• Néhány öregebb ghoul idővel mellékhatásokat is tapasztalhat magán, a vámpír gazda klánjától függően. Ha például egy ghoul túl sok Csatornapatkány vért iszik, előbb-utóbb undorító bőrelváltozásokat tapasztalhat magán, míg egy Kékvérű szolgájának még sötétebb vágyai támadhatnak.

Ghoulok 2.

"A mester szeret engem.
Biztos vagyok ebben, hiszen vért ad nekem. Szűkmarkúan, cseppenként adja, miközben utasításai szerint teljesen mozdulatlanul kell állnom, amíg folyékony gyönyörként lecsorog a nyelvemről. Ha csak megrezdülök vagy megnyikkanok, azonnal abbahagyja, és vére megtagadása rosszabb a kínhalálnál.
Biztos vagyok benne, hogy szeret, mert különben nem töltené ezzel az idejét. Csak egy vérrel teli befőttesüveget hagyna a hűtőszekrényben, ahogyan a többi ghoulnak. Nem szeretem őket. Mind azt hiszik, hogy a mester ugyanannyira szereti őket, mint engem, pedig nem is. Dühös leszek, mert azt hiszik, közé és közém állhatnak. Én vagyok, akit az ellenségei kikémlelésével bíz meg, én vagyok az, akiből eszik, amikor nem szabad kimennie, én vagyok az, akiben bízik. Azok meg csak szolgák. Én több vagyok náluk.
Szeret engem, tudod? És végül ezért fog nekem megbocsátani, amikor rájön, hogy mivel biztosítottam, senki se álljon közénk.
Soha."

Ha nem lennének ghoulok, ki felügyelné a Maszkabált a nappali órákban? Ki törődne a vámpír létét körülvevő ezernyi aprósággal? Ki lépne fel a Vámpír külső és belső ellenségeivel szemben, amikor minden Vértestvér alszik?
Az Öregek összes nagy ívű terve sok száz, pontosan végrehajtott feladattól függ; olyan feladatoktól, melyek elkerülhetetlenül a ghoulokra bíznak. A Maszkabál fenntartása is lehetetlenné válna a ghoulok segédkezése nélkül. A félrevezetés szövetén évről-évre keletkező több tucatnyi apró hasadást legjobban és legkevésbé észrevehetően a halandók közösségén belülről lehet megfoltozni. A ghoullá tett rendőrkapitány, vagy újságszerkesztő könnyedén kijavíthatja a Maszkabálon keletkezett hasadást, anélkül, hogy újabb balesetek előidézésétől kellene tartania. Hiszen végeredményben ők csak emberek.
Mi az a ghoul?
Röviden összefoglalva a ghoul olyan halandó lény, aki Vértestvér vérét fogyasztotta. A ghoul névvel általában embereket szoktak illetni, de mindenféle állatot is ghoullá lehet tenni (ott van példának az átlagos Csatornapatkány körülvevő ghoullá tett szúnyogok és legyek undorító hada). Azonban ha valaki a „ghoul” kifejezéssel él, akkor nagy eséllyel egy többé-kevésbé emberi lényre utal.
A ghoul lét számos előnnyel jár; lassított öregedés; nagyobb sebesség, erő és állóképesség; emberfelettien gyors gyógyulás, és néha esély az alapvető vámpír diszciplínák valamelyikének elsajátítására. Ugyanakkor az alkunak megvan a maga árnyoldala is: a ghoul képességeinek elengedhetetlen része a vitaetől való szolgai függés, a valószínű vérkötelék, és a tény, hogy a halandó ghoullá válásával visszavonhatatlanul lépett egyet a Vámpírok világa felé. Ha egyszer az első kortynyi vitae lecsúszott, többé nincs visszaút; onnantól fogva a ghoul sétáló beszélő hasadás a Maszkabálon. Csak két lehetőség maradt; vagy az Ölelés reményében előre indulni, vagy megmaradni ghoulnak. A visszalépés egyenlő a Maszkabál védelmében érkező halállal.

A leírásért köszönet Blanche Moreau-nak
Forrás: Vámpír: A Maszkabál ISBN 963-974-06-1
Forrás: Útmutató a Kamarillához ISBN 963-00-4535-4

by **A Paradoxon Ura** Hétf. Május 11, 2009 4:39 pm

Ghoulok 3.

Az áldozat kiválasztása

A Hagyományok meggátolják a vámpírokat, hogy kedvük szerint bárkinek megadják az Ölelést, de ettől még mindig nyitva marad a kérdés: a törvénytisztelő vámpír hogyan érvényesíti akaratát az őt foglalkoztató halandó intézményeken? A legjobb megoldás erre a dilemmára a megfontolt és kellő ghoullá tétel. A vámpírok kezét köti a szokás, a feljebbvalók nyomása és az esetleges hercegi utasítás, ezért nem hozhatnak túl sok ghoult létre, ezért aztán a választottjaiknak jelentős szerepet kell betölteniük. Az értékes emberekért vívott verseny egyes helyeken annyira elharapózott, hogy törvényi szabályozásra volt szükség.
A halandók ghoullá tételének értékét három tényező határozza meg. Helyzet, tehetség és elérhetőség. Az első a halandó foglalkozására vonatkozik. Talán bíró, aki meg tudja akadályozni, a vámpírok ténykedéseit leleplező ügyeket? Mi van, ha helyi sportoló, vitae-adta előnyének köszönhetően nagyot lendít csapata sorsán és üzleti mérlegén (a csapat mellett működő ipar résztvevőiről már nem is beszélve)? A vitae megízlelése után esetleg a ganajban turkáló újságírót is meg lehet győzni, hogy más valaki titkai után szaglásszon. Így lehet, hogy a legmagasabban lévő halandók vonják magukra a legtöbb vámpír figyelmét. A különösen kulcsfontosságú halandókat néha magára hagyják a korábban megszerzéséért versengő vámpírok közötti szerződés értelmében, mivel abból indulnak ki, hogy még mindig jobb, ha senki sem irányítja, mint ha valamelyik ellenfelük teszi. Ugyanakkor nem minden ghoult választják hosszú időre; számtalanszor fordulhat elő, hogy egy bizonyos halandó nagyon hasznos az adott pillanatban (például a gyengébb bunyós, akire a vámpír súlyos fogadást kötött), de fél év múlva már nem lesz az. Az ilyen halandókat ghoullá teszik, aztán elhajítják – a helyzetük csak egy rövid és ragyogó pillanatig bírt fontossággal.
A második feltétel a tehetség. A Elfajzottak és a Kékvérűek (és egy egészen másik szinten a Csatornapatkányok) mindenkit túlszárnyalnak az egyelőre még névtelen halandókban szunnyadó lehetőségek észrevételében és ezek önmaguk számára történő kisajátításában. Vannak különleges képzettségek is, mint például a könyvelés, a számítógépek ismerete, agy a modern törvények finomságai, hogy néhányat említsünk, melyet nagyon kevés Vértestvér ismer, ezért a megfelelő ismeretekkel bíró halandóktól várják, hogy kezeljék az ilyen ügyeket. Az ilyen típusú ghoulokat továbbra is helyükön hagyják, és többé-kevésbé zavartalanul folytathatják megszokott életüket, uraik csak akkor hívják őket, ha a vérkötelék felfrissítésére van szükség. Ennek a viselkedésnek is megvannak a maga okai: miért kéne egy ghoult teljes ellátásban részesíteni, amikor éjjel-nappal a rendelkezésedre állhat, de továbbra is saját magának kell a megélhetését előteremtenie?
Persze rengeteg olyan Vértestvér van, aki nem szereti a munkatársait túlságosan messze tudni magától. Példának okáért a Kékvérűek a létfontosságú gazdasági információkhoz hozzáférő ghoulokat nagyon rövid pórázon tartják. Az ilyen típusú ghoulok „eltűnnek” a halandók világából (gyakran más ghoulok hathatós segítségével, akik már korábban is végrehajtottak ilyen stílusú eltávolításokat), és elmerülnek a vámpírok világában.
A harmadik, és legkevésbé mérhető feltétel a ghoullá váláshoz az esély. A Elfajzott, aki olyan szép halandóval találkozik, aki mellett nem érdemes elhaladni ahelyett, hogy az Ölelésben részesítené, ghoullá teszi; a Csatornapatkány sajnálatból és lekötelezettség létrehozásának céljából ghoullá tehet egy halálosan beteg csavargót. Az efféle ghoulok nem maradnak meg hosszú ideig teremtőjük oldalán, mivel a vámpírok túlságosan hamar belefáradnak pillanatnyi kedvük létrehozta teremtményeibe. Még az állítólagosan civilizált vámpírok sem találnak kivetnivalót ghouljaik elpusztításában, ha azok elégtelen szolgálatot nyújtanak, túlságosan sokat hibáznak, szökni próbálnak, vagy a vámpírt egyszerűen csak rossz hangulatban találják.
Kevés ghoult hoznak létre próbaidőre, hogy lássák, érdemesek-e az Ölelésre. A legtöbb ghoul úgy gondolja, hogy ez érvényes rájuk, hogy ők lesznek a következők, akik elérik a halhatatlanságot. A Vértestvérségre nevelt ghoulok valódi száma aprócska, de a vámpír lehetőséget nyújt szolgáinak, hogy reménykedjenek. Annál hatásosabban működnek együtt.

Felhasználások és kihasználások

A vámpírok rengetegféle feladat ellátására alkalmaznak ghoulokat, általában olyanokra, melyek túlságosan alantasak, unalmasak, vagy veszélyesek, hogy maguk a Vértestvérek hajtsák végre. Ugyan a bizonyos ismeretekkel vagy haszonnal rendelkező ghoulokkal kesztyűs kézzel bánnak, a „félvérek” nagy többségével a napszámosok vámpírok közötti megfelelőjeként bánnak.
Kétkezi munka
Attól, hogy valaki halott, még továbbra is akadnak ellátni való feladatai és apróságok, amelyekre ügyelnie kell. Lehet, hogy a közértbe tett kirándulások helyett, most a barkácsboltba kell menni fénytől védő anyagokért, az elv ugyanaz. Túl sok mindent kell elvégezni, az éjszaka pedig csak tizenkét órából áll. Ez azt jelenti, hogy a vámpíroknak szükségük van valakire, aki törődik ezekkel a szükségletekkel és ez a valaki elkerülhetetlenül egy ghoul lesz. A kifutófiúi hely sok sokkal bizalmibb állás, mint azt bárki gondolná. Az a ghoul, aki rossz anyagokat hoz úrnője menedékének fénymentessé tételére, igen nagy bajban van – már ha az úrnő túléli a hiba következményeit. Egyes különösen óvatos Vértestvérek előszeretettel hoznak létre lerakatokat és felvevőhelyeket a ghouljaiknak, ezzel is csökkentve az esélyét, hogy egy figyelmetlen ghoult hazáig követnek.
A Vértestvérek építkezései ügyekben is inkább ghouljaikat bízzák meg. Sokkal jobb, ha csapdáidat és titkos kamráidat olyanok készítik, akik szeretnek és teljesen megbíznak benned.

Személyzet

Nemcsak a Elfajzottak hiúk és nem ők az egyetlenek, akik csinosításukra falkányi ghoullal rendelkeznek. A szokást a Kékvérűek is átvették, különösen azok, akik a herceg figyelmére számítanak. A ghoulokból álló személyzet nagyon kedvelt, feltéve, ha jól csinálják a munkájukat. Az a ghoul, aki eléri, hogy a vámpír jól nézzen ki és, ami még fontosabb, tetsszen neki, ahogy kinéz, felbecsülhetetlen érték. Egyes Elfajzottak szó szerint órákat töltenek saját tükörképüket figyelve – amíg a ghoulok kényeztetik és csinosítják őket – önmaguk egyre szépülő látványába merülve. Az ilyen típusú ghoulok gyakran együtt utaznak gazdáikkal és a legapróbb elcsúszott fürtöt vagy rossz helyen lévő ráncot is megigazítják, a vámpír pedig hatalmas feneket kerít annak, hogy őt ilyen tökéletesen ápolják. Szomorú, ha egy ghoulnak nem sikerül úrnője elvárásainak megfelelnie…

Szemek

Senki sem tud egyszerre két helyen lenni, bár néhány Öreg minden tőle telhetőt megtesz ennek érdekében. A ghoulok azonban a vámpír szemeiként szolgálhatnak. Néhány a városban elszórt hűséges ghoul borzasztóan sok információt tud egyetlen nap leforgása alatt is összegyűjteni, hogy aztán gazdája számára kivonja a fontos dolgokat belőlük. A Csatornapatkányok és, meglepő módon, a Elfajzottak kedvenc elfoglaltsága, hogy ghouljaikat élő biztonsági kameraként használják. Ezek a ghoulok hetek, vagy akár évek múlva fognak beszámolni, de addig is odakinn vannak, és folyamatosan figyelnek.

Beszerzés

A vámpírok közül sokan élvezik a Vadászat menetét: a hajtást, a ravaszkodást, a benne foglalt művészi értéket és végül a félelem, vagy izgalom fűszerezte vitae ízét. Aztán pedig vannak olyanok is, akiknek valamilyen ok miatt – nem tudja eltüntetni a nyomokat, sajnálatos hajlamot mutat az őrjöngésre vagy egyszerűen csak nem fér bele az idejébe – tényleg nincs indíttatásuk, hogy az esőáztatta utcákon cserkésszenek élelemért. Ha tehetnék, előre csomagolt kaját kérnének. Itt lépnek a ghoulok a képbe.
A Vértestvérek beszerzőjének lenni veszélyes és mocskos munka. Nem jelent kevesebbet, mint rendszeresen emberi lényeket rabolni és ezzel minden valószínűleg jó pár gyilkosság bűnrészesévé válni. Ha egy ghoult azzal bíznak meg, hogy hozzon urának vacsoránakvalót, akkor annak kötélidegei vannak és nem sok emberi vonást őrzött meg; a munkához szükséges képességekről már nem is beszélve. Különösen a Kékvérűek szokták ezt a házimunkát a legmegbízhatóbb ghouljaiknak adni, ezzel megszabadulva az ízlésének megfelelő vad felhajtásának nehézségeitől. A megfelelő fajta étel hazahozására betanított ghoul sok értékes órát takaríthat meg az elfoglalt Kékvérűnek, és ezért bőséges jutalomban részesülhet.
Persze a Vértestvérek is tisztában vannak azzal, hogy a vadászni kiküldött ghoulok pontosan azokat a képességeiket fejlesztik, melyek egyszer talán lehetővé tehetik számukra a Vértestvérek vadászatát is. A maga helyett ghouljaival vadásztató vámpír egyfolytában a képzett segítségre szóló igény, és a túlságosan képzett segítség veszélye között őrlődik.

Piszkos munka

A Öreg vámpírok nem szeretik halhatatlan bőrüket vásárra vinni, ezért ha olyan események vannak kilátásban, ahol esetleg megsérülhetnek, megpróbálják maguk helyett a ghouljaikat elküldeni. Ez a gondolkodás nem olyan szívtelen, mint amilyennek látszik: képzett ghoulok egy csoportja az összes halandó fenyegetés és jó néhány természetfeletti ellen is elegendő kell, hogy legyen. Lehet, hogy egyetlen ghoul nem ér fel egy vámpírral (bár, ha egy ifjú és egy tapasztalt ghoul hajba kap, kifizetődőbb, ha halandóra fogadsz), de négy felfegyverzett és gyakorlott ghoul a lehető legkisebb felfordulás és vérfürdő árán tudja a bajkeverő anarchot egy zsúfolt étteremből kitenni. A ghoulok a hagyományosabb megfélemlítési módszerekben is tökéletesen beválnak, mint ahogy a gyanútlan vadászok eltávolítására is alkalmasak. Az egyszeri bevetésen lévő inkvizítor sem számít feltétlenül lélegző ellenfelekre.
Háború idején a dolgok valamivel komolyabbra fordulnak. Egyes vad és bestiális vámpír szekták nagy előnye a harcba küldhető vámpírok puszta számában van. Míg más vámpír szekták a ghoulokban reménykedhetnek, hogy egy ilyen fegyverrel felveszik a versenyt. A bevetett halandók száma remélhetően gátat vet a roham lendületének, amivel elegendő időt hagy a Vértestvéreknek, hogy a többi védelmi módjukat is készenlétbe helyezzék. Ha pedig a legrosszabb bekövetkezik, az utcán fekvő halott ghoulok még mindig kisebb fenyegetést jelentenek a Maszkabálra, mint a halott Ifjak. A Hagyományokat még vereség idején is be kell tartani.
A ghouloknak még egy határozott előnye van: képesek nappal is mozogni és harcolni. Ha a vezetés úgy dönt, ideje visszavágni, a ghoulok a napfény rejtekében foglalhatják el a helyüket. Ha jól megy a támadás, a ghoulok a lehető leglassúbb pillanatukban kapják el az ellenfelet, és így néhány perc alatt egész vámpír „hadtesteket” tudnak felszámolni.

Az őket megillető hely

Felbecsülhetetlen de mégis alsóbbrendű; ez a két szó összefoglalja a ghoulok helyzetét. Félemberi szolgái nélkül egyes szekták szó szerint egyetlen éjszaka alatt összeomlanának, azonban ők mégsem többek szolgáknál – vér és meghatározás szerinti alsóbbrendű lények. A ghouloknak csak annyi joguk van, amennyit uraik megadnak nekik, a pallosjogot pedig bármikor érvényesíteni lehet rájuk.
Ezért aztán bonyolult kötéltáncba kezdenek a státusz és a szívesség között. A ghoulok a szektán belül elméletben semmilyen hellyel és státusszal nem rendelkeznek, egy Öreg megbízható, régi ghoulja mégis nagyobb súllyal rendelkezhet a tanácsban, mint egy összevissza fecsegő ifjú, akin még rajta van a tojáshéj (illetve saját vére). A dolgokat megnehezíti, hogy a ghoulokat vérkötelék fűzi uraikhoz, ezért lelkesen és leleményesen kelnek uraik védelmére. Ez a fanatikusság gyakran szembeállítja a ghoulokat az uraikra esetleg veszélyt jelentő Vértestvérekkel és a szóban forgó vámpírokat kínos helyzetbe sodorhatja. A ghoul Vértestvér elleni támadásának elnézése vagy a kedvenc ghoul feláldozása a gyűlölt ellenfél megbékítésére; egyik lehetőség sem éppen szívderítő.
A ghoulokat tehát, végeredményben, kettős mércével mérik. Kasztként megvetik őket, de egyénileg értékelik tetteiket. Ezt egyetlen vámpírnak – és egyetlen ghoulnak – sem szabad elfelejtenie. Ha bármely félnek gyenge a memóriája, az mindig tömör és halálos következményekkel jár.

A leírásért köszönet Blanche Moreau-nak
Forrás: Vámpír: A Maszkabál ISBN 963-974-06-1
Forrás: Útmutató a Kamarillához ISBN 963-00-4535-4

by **A Paradoxon Ura** Kedd Május 12, 2009 2:19 pm

Ghoulok 4.

Túl sok ghoul

A ghoulok létrehozásáról szóló megszorítások nem olyan szigorúak, mint az Öleléssel kapcsolatosak, de a józan ész még mindig szerepet játszik. A ghoul fenntartásához vér kell. Az a vámpír, aki minden hónapban nagy mennyiségű vért ad a ghouloknak, annyival többet kell, hogy fogyasszon. A ráadáskénti táplálkozás további hullákhoz vezethet, és több esélyt ad a Maszkabál megsértésére, és így tovább… A legtöbb Vértestvér csupán néhány megbízható ghoullal rendelkezik. Így egyszerűbb, könnyebb és kevésbé megerőltető.
Ezen kívül, minél nagyobb a vámpír ghoul-hálózata, annál gyanúsabbá válik felettesei szemében. A vámpír, akinek túl sok szeme van az utcán és túl sok kéz áll a rendelkezésére, veszélyes a többi társára. Ennek eredményeképpen a becsvágyó Vértestvérek csatlósai között gyakori a ritkítás.

Komfort ghoulok

A halandók néha csak azért jutnak vérhez, mert bosszantó lenne másként. A Vértestvér kedvenc klubjának tulajdonosa és kidobója például az ilyen fajta kapcsolatok mintapéldái. A vámpír egy héten öt napot tölt ott, és minden nap el kell játszania, hogy ő halandó. Előbb-utóbb fárasztóvá és unalmassá válik, ráadásul mindig ott van a hibázás lehetősége is. Sokkal egyszerűbb ghoullá tenni a kidobót és a főnököt (és talán a pultost is, akit aztán meg lehet győzni, hogy tartson megfelelő frissítőt is), és megkerülni az egész folyamatot. Ugyanez érvényes a menedék villanyóra leolvasójára és az összes megszokott emberi kényelmetlenségre. Az ilyen gondolatmenetekben az-az egyetlen bökkenő, hogy hat vagy hét másik vámpírnak is az eszébe jutnak, és a ghoulokért folyó versengés, hasznosságuktól függetlenül, halálosan durvává válhat.

A leírásért köszönet Blanche Moreau-nak
Forrás: Útmutató a Kamarillához ISBN 963-00-4535-4
Forrás: Vámpír: A Maszkabál ISBN 963-974-06-1

by **A Paradoxon Ura** Kedd Május 12, 2009 2:22 pm

Ghoulok 5.
(Mert szervesen kötődik a létezésükhöz)

Vérkötelék

A vértestvérek vérének egyik legcsodálatosabb és legszörnyűbb tulajdonsága, hogy csaknem minden lényt a szolgálatába állíthat, aki három alkalommal iszik belőle. Minden korttyal egyre nő a Vértestvér befolyása áldozata fölött. Ha háromszor vagy három éjszakán át ugyanannak a vámpírnak a vérét issza az áldozat, létrejön a Vérköteléknek nevezett állapot. Az a vámpír, aki Vérköteléket hozott létre, Vérúrnak neveztetik, a Vérkötelék áldozata pedig Rabszolgának.
Egyszerűen fogalmazva, a Vérkötelék a legerősebb ismert érzelmi állapot. A Vérkötelék áldozata fenntartás nélkül hű a Vérúrhoz és csaknem mindent megtesz neki. Még az Uralom legerősebb formája sem képes elnyomni a Rabszolgának ura iránti érzelmeit; csak az igaz szerelemnek van esélye a kötelék ellen, de még annak sem biztosan.
A Vérköteléket általában arra használja a vámpír, hogy magához csalogassa a halandókat, magához láncolja a ghoulokat - vagy akár egy másik Vértestvért. A vér kötelékének ereje akkora, hogy egy nagyhatalmú Öreg vámpír is áldozatául eshet egy Ifjúnak; ilyen szempontból egy fiatal vámpír vére (elvileg) ugyanolyan erős, mint Káiné. Éppen ezért a Vérkötelékek fontos szerepet kapnak a Dzsihadban; néhány Ősöreg állítólag több tucatnyi befolyásos Vértestvért tart rabszolgaságban.

• Első alkalom: Az áldozatidőről időre erős vonzódást, kötődést érez a vámpír iránt. Talán álmodik róla, vagy azon kapja magát, hogy "véletlenül" azokon a helyeken bukkan föl, ahol a vámpír is járni szokott. Ebben az állapotban nincs szükség semmilyen szabályozásra, de érdemes kijátszani a történetben. Minden Gyermek ilyen fokon kötődik az Atyjához, hiszen egyszer már ivott a véréből. Gyűlölheti, rajonghat érte, de semmiképpen nem közömbös iránta.

• Második alkalom: Az áldozat érzelmei kellően fölerősödnek ahhoz, hogy befolyásolják a viselkedését. Még nem Rabszolgája ugyan a vámpírnak, de az már fontos személy az ő életében. Még azt tesz, amit akar, de már sikeres Akaraterő próbát kell tennie (mesélői segédlettel), ha esetleg ártani akarna a vámpírnak. A vámpír befolyása már elég erős ahhoz, hogy nagyobb erőfeszítések nélkül meggyőzze, vagy utasításokat adjon neki (Szociális cselekvésekre -2 célszám).

• Harmadik alkalom: Teljeskörű vérkötelék. Ezen a ponton az áldozat többé-kevésbé teljesen a vámpírhoz kötődik. Ő a legfontosabb személy az életében, szeretők, rokonok, még a gyermekei is csak harmadlagosak a mindent felemésztő szenvedély hevében.
Ekkor a vérúr az Uralom diszciplínát anélkül is használhatja a Rabszolgán, hogy a szemébe kellene néznie. Elég a hang is. Ha a Rabszolga bármilyen oknál fogva ellenáll az Uralomnak, a célszáma kettővel nagyobb. Természetesen egy fiatalabb vámpír továbbra sem használhatja az Uralom diszciplínát egy „Öregebb” (Káinhoz leszármazásban közelebb álló) vámpír Rabszolgán.
A Vérkötelék igaz szerelem - bár igen kifacsart, perverz változatban. Végső soron azonban nem egyszerűsíthetjük le egy igen/nem kapcsolattá. Néhány Rabszolga (különösen, ha Alkalmazkodó, vagy hasonlóan alárendelt Természete van, vagy az Akaratereje nem magasabb 5-nél) bármit elkövet, beleértve az öngyilkosságot, vagy gyilkosságot is; másoknak vannak bizonyos erkölcsi fenntartásaik, amiket nem lépnek át.
Egy teljes Vérkötelék, ha egyszer kialakult, szinte megszeghetetlen. A Rabszolga a Vérúr befolyása alatt áll, csakis neki engedelmeskedik. Egy másik vámpír sem kötheti magához, ha csak az előző Vérkötelék "magától" el nem múlik. A vámpír létrehozhat kisebb (egyszer, vagy kétszeri iváson alapuló) köteléket több emberrel is; sőt, sok Vértestvér élvezi az ilyen kötelékeket, mivel mesterséges szenvedélyeket és érzelmeket táplálnak halott szívükben. Egy teljes Vérkötelék azonban minden kisebb érzelmet elsöpör. Vámpír szeretők olykor kölcsönösen Vérköteléket hoznak létre egymással; a vámpírok élőhalott világában ez áll a legközelebb az igaz szerelemhez. Még ez az érzés is undorrá, vagy gyűlöletté válhat azonban az évszázadok során, a Vértestvérek pedig ritkán bíznak meg annyira a másikban, hogy belemenjenek egy ilyen kapcsolatba.
A Vérkötelék nagy hatalom, de akkor a legerősebb, ha rendszeresen megerősítik, további vérivással. Ha a Rabszolga rendszeresen kap a vámpír véréből, a kötelék erősebb lesz, hiánya pedig idővel langyossá, egyre lazábbá teszi a köteléket. Mint bármilyen más kapcsolatban, a viselkedés, az udvariasság fontos szerepet játszik a Vérkötelék során is. Egy jól tartott, rendszeresen táplált Rabszolga talán még jobban beleszeret a Vérúrba, míg egy megvetett, megalázott Rabszolga gyűlöletet és haragot kezd táplálni a vámpír iránt, és ez gyengítheti a kapcsolatot.
Lehetséges, bár nehéz feladat, hogy egy vámpír ideiglenesen ellenálljon a Vérköteléknek. Ehhez a játékosnak Akaraterőt próbát kell tennie (a célszám általában 7, bár módosíthatja a Vérúr viselkedése és a Rabszolga Természete), és annyi ponttal kell túllépnie a célszámot, ahány alkalommal a Rabszolga ivott a Vérúr véréből. A Rabszolga ekkor elkölt egy Akaraterőpontot, így a kötelék egy időre feloldódik: egy jelenettől (ha a Rabszolga a Vérura ellen szövetkezik, annyi időre, hogy titkos információkat adjon ki egy ellenfelének), egy körig (ha a Rabszolga meg akarja támadni az urát). A Rabszolga további Akaraterőpontok elköltésével tovább is kiterjesztheti a "szabadságát", de ha egyszer megszűnik, a Vérkötelék teljes erejével áll helyre.
A Vérköteléket meg is lehet szakítani, bár ehhez nem csak arra van szükség, hogy a Rabszolga huzamosabb ideig ne találkozzék az urával, hanem nagy mennyiségű Akaraterő pontot is el kell költenie, hogy leküzdje a "függőséget". Általános szabály, hogy az a Rabszolga, aki nem találkozik az urával és legalább 12-Akaraterő hónapig nem táplálkozik belőle, egy lépcsőfokkal visszalép a kötelékben (tehát egy Rabszolga, akinek az Akaratereje 5, hét hónap alatt jut vissza a második vérivás szintjére). Elegendő idő elteltével a köteléknek nyoma sem marad (ehhez rengeteg Akaraterő szükséges - a Rabszolgának meg kell próbálni ellenállni a késztetésnek, hogy megkeresse az urát).
Egy másik, ámbár jóval bizonytalanabb módja a kötelék megszüntetésének a Vérúr megölése. Ez a döntés több szempontból is végzetes lehet, és nincsen rá garancia, hogy minden simán megy. Azok, akik ilyen módon szabadultak meg a befolyás alól, azt állatják, hogy a kötelék a Vérúr Végső halálának pillanatában üvegpohárként szilánkokra hullott. A Rabszolga Természete fontos szerepet játszik abban, hogy a befolyás teljesen véget érjen; a következmények eldöntése pedig a mesélő belátására van bízva.

A leírásért köszönet Blanche Moreau-nak
Forrás: Vámpír: A Maszkabál ISBN 963-974-06-1

by Ajánlott tartalom

A halandók és megalkotásuk

A halandók és megalkotásuk

Re: A halandók és megalkotásuk

Re: A halandók és megalkotásuk

Re: A halandók és megalkotásuk

Re: A halandók és megalkotásuk

Re: A halandók és megalkotásuk