Erica Fadde lakása

by **Erica Fadde** Hétf. Márc. 23, 2009 9:55 pm

A helyszín egy kívülre eső lakóház második emelete. Szerencsére túl sokan laknak a környéken és a házban egyaránt, hogy bárki túl nagy figyelmet szenteljen az ebben a lakásban lakó, vöröses hajú lánynak.
A közös parkolóban, a földszinti lakások alatt kapott helyet a narancssárga Audi, amire gazdája jobban vigyáz, mint a szeme világára. Egyszer egy kölyök megkarcolta az oldalát - rá két napra játék közben eltört a keze... örüljön, hogy nem kapott többet.
A csigalépcsős folyosók ódon szürkesége után egy sötétbarna mahagóni ajtó várja az érkezőt. Ahogy kinyílik, egy tört fehér színű, juharszín parkettás előszoba tárul fel. Pár méter hosszú, nagyjából másfél-két méter széles. Az ajtótól balra bükk fogasok és cipőtartó áll, jobbra egy, szemben pedig két ajtó nyílik további helyiségekre. A jobbra nyíló ajtó mögött egy hálószoba terpeszkedik. Sötét ciklámen falán pár pasztellszínű kép díszeleg, juhar parkettáján jobb kéz felé több méter hosszan szekrények, szemben pedig franciaágy áll, mellette egy éjjeliszekrénnyel (amin éjjelente egy fegyver pihen). Négyből két falán földig érő ablakok vékony, fehér függönnyel. Az ággyal szemben nyílik ajtó egy keskeny balkonra. Az ágy végében kényelmes vacok lett összerakva Aileen számára, aki szabad járást kapott a lakás egész területére.
A másik két ajtó közül a jobb oldali egy közepes méretű fürdőszobába visz, bézs-fehér csempével és márvány hatású, vöröses bútorokkal. A bal oldali ajtó egy fehér falú, világoskék szőnyegű szobába vezet, ez a nappali. Jobb falán félig, szemben pedig végig ablakok húzódnak, fehér, almazöld mintás függönnyel. Krémszínű díványa a fal mellé tolva áll, jobbra tőle könyvespolc magasodik, vele szemben tévéállvány, balra pedig egy boltív vezet a konyhába. A nem túl nagy, sárga szobában bükk konyhabútor, és egy két székes étkezőrész található.
A boltív mellett található egy alacsonyabb szekrény, ami az idő nagy részében kulcsra van zárva. Itt találhatók az itt lakó vadász fegyverei.

by **Erica Fadde** Hétf. Márc. 23, 2009 10:04 pm

/ Egy fárasztó nap után gyalogol fel a másodikon lévő lakásba. Mikor beér, magára zárja az ajtót, nekidől, és pár percig pihen.
Ahogy beljebb ér, és lepakolja holmiját, egy cetlit lát meg a telefon mellett. Mikor felveszi, rájön, hogy mi is az: a nemrég megismert Jasontől kapott névjegykártya. Nézegeti kicsit, aztán hirtelen elhatározással felveszi a telefont, és tárcsáz. Titkon reméli, hogy hiába hívja, és nem fogja felvenni. Sosem volt a szavak embere, a telefont pedig egyenesen rühelli.
Ha a férfi felveszi a telefont, kissé zavart hangon kezd bele./
- Szia, itt Sonya, nem tudom emlékszel-e rám... remélem nem zavarok. Ha lenne kedved, találkozhatnánk valahol. Beszélhetnénk erről-arról. Na mindegy, csak gondoltam felhívlak...
/ Vállához szorítja egy pillanatra a kagylót, és hatalmasat csak a falra, amiért nem tudja értelmesen elmondani, amit akar. Aztán a füléhez emeli, és várja a választ, vagy valami hasonlót./

by **Erica Fadde** Hétf. Márc. 23, 2009 10:25 pm

/ A férfi válaszát hallva megkönnyebbülten dől neki a falnak, és egy elégedett mosoly fut végig a száján.
Pár pillanat gondolkozás után végül megszólal./
- Mit szólnál a parkhoz? Talán kicsit nyugodtabb környék, mint ahol a múltkor találkoztunk.
/ Közben elindul a lakásban egy ellenőrző körútra, majd mikor megbizonyosodott, hogy minden ott van, ahol hagyta, sarkon fordul, és visszaindul az előtérbe./
- Mondjuk egy óra múlva? Ha az neked úgy jó...
/ Egy óra pont arra elég, hogy belekezdjen valamibe, és félbe is hagyja az indulás miatt, de ha előbb indul, előbb is térhet vissza ezekhez az elfoglaltságokhoz. Mikor ezt átgondolja, bólint még egyet magának, hogy így pont jó lesz./

by **Vasorrú Banya** Hétf. Ápr. 13, 2009 6:41 pm

Cseppet sem diszkrét kopogtatás zavarja meg a délutáni csendet.
Az ajtóban egy kredenc méretű, ám feltűnően jóképű postásegyenruhába öltözött férfi áll. Arcán kemény összpontosítás. A mozdulatai kissé darabosak. S tekintete a kezéről csak akkor vándorol a lakó arcára, mikor az átnyújtó mozdulat a végponthoz ért.
- Kellemes Napot Miss ! - s az arca hirtelen vált mosolygósra, mintha eddig elfelejtette volna hogy ezt kell tennie.
Egy nagyobbacska sárga boríték van a kezében. Mikor megszabadulva tőle a táskájába nyul, újra csak összpontosít s figyeli keze mozgását. Egy beíró könyvet húz elő s a címzett elé tartja.
- Itt kérem aláírni - hangja kellemes bariton. A könyvhajlatban egy toll.
- Köszönöm Miss - szól újra, s dolgavégeztével, borravalóra sem várva elfordul. Elpakol és távozik. Léptei centiméter pontosan egyforma hosszúak. Nem veszi igénybe a liftet. A lépcsőn dobbannak léptei. Az órát hozzá lehetne igazítani. Másodpercenként lép egyet lefelé.

A boríték tartalma egy levél ...

"Drága Erica !

Már oly rég nem írtam, pedig megbeszéltük hogy összejövünk valamelyik nap egy ebéd erejéig. Tanácsot akartam kérni egy ügyben. S szükségem lenne a szakértelmedre mert azt hiszem belefutottam egy érdekes társaságba. Ám egyedül nincs esélyem. Grétát is hívtam, de nem válaszolt. A lakására mentem de a rendőrség megelőzött. Azt mondták, hogy csak sima betörés, de Grétát nem lelem sehol.. "

A sorok egyre ziláltabbak s a gondolatmenet is zavarossá válik..

" ... Most telefonált az összekötőm..... ha ezt a levelet kézhez kapod hívj fel! A számom tudod..... csengettek mennem kell... vigyázz magadra.

Ölel Elenor. "

A levél mellett egy szórólap. A Kardvirág testépítő klub hirdetménye. A szöveg garantálja hogy liliomszál hölgyekből személyre szabott edzéstervvel, magán edző segítségével keménykötésű amazont faragnak.....

by **Erica Fadde** Kedd Ápr. 14, 2009 12:51 pm

Épp Aileen-t kényezteti, mikor valaki dörömböl az ajtón. Megvakargatja még gyorsan a görény fejét, aztán leteszi a földre, és elindul a bejárati ajtóhoz. Mikor kinyitja, halkan köszön a furcsa kinézetű fickónak, és figyeli, mit csinál. Kimérten felé nyújt egy levelet. Habozik egy pillanatig, aztán elveszi, és a gyors arckifejezés-váltásra ő is kierőszakol egy mosolyt. A férfi furcsán pontos mozdulatait figyelve szorongatja a borítékot, aztán aláírja az átvételt. A férfinek sürgős dolga lehet valahol, habozás nélkül fordul, és már megy is. Erica még nyitva tartja az ajtót, és utána néz egy darabig. Megbabonázva hallgatja az egyenletes léptek ütemét. Nem tudja eldönteni, hogy a férfi tényleg egy postás volt, vagy egy vicces kedvű modell... megrázza a fejét, sóhajt, aztán bezárja az ajtót. Most nézi csak jobban meg a borítékot. Semmi különöset nem lát rajta, gyorsan nekilát a kibontásához.
Egy levél csúszik ki a borítékból, rajta rövid, látszólag összecsapott levél.
Az aláírással kezdi... Elenor... a nővel már jó ideje ismerik egymást. Volt pár közös ügyük, többek között a természetfelettivel is. Olyan sok minden történt az utóbbi napokban, sőt hetekben, hogy meg is feledkezett az ebédről. Ahogy olvassa a sorokat, egyre nyugtalanabb lesz.
+Érdekes társaság? Ködösen fogalmaz... remélem nincs semmi gond.
Ahogy ezen gondolkozik, már olvas is tovább. A Gréta eltűnését leíró résznél úgy dönt, jobb lesz, ha leül. Besétál a nappaliba, leül a kanapéra, Aileen-t az ölébe veszi, és tovább olvas.
+ Nem jellemző Elenorra az ilyen összeszedetlen írás... vajon mi történhet itt?
Ahogy a levél végére ér, visszanéz még a borítékba, ekkor veszi csak észre a szórólapot. Végigfut rajta, aztán visszasandít a levélre. Egy szóval sem említette a nő ezt a helyet... talán célzás volt, hogy ott akar találkozni vele?
Egy-két perc beletelik, mire mérlegeli a helyzetet, és úgy dönt, először telefonon jár a végére a dolognak. Előveszi az egyik konyhaszekrényből okoskönyvét, amiben címeket, telefonszámokat és fontosabb írásokat tart, előhalássza belőle Elenor számát, és kisétál az előszobába a telefonért.
Tárcsázza a nő otthoni számát, ha ez nem jönne össze, a mobilját is megpróbálja. Idegesen nekidől a falnak, és magában imádkozik, hogy a nő felveszi a telefont.

by **Vasorrú Banya** Kedd Ápr. 14, 2009 2:03 pm

Aileen a dörömbölésre osszehúzza magát és dühösen fúj pár aprót. Nem szereti az idegeneket, főként nem a hangos idegeneket. Mikor a földre kerül elvillámlik a szoba egy biztonságos zugába. Csak világos pofija, csillogó gomb szemei, s puha rózsaszín orra látszik. Aggódón kíváncsi.
A futár távozik s Aileen is előbátorkodik.
Láthatóan zokon vette hogy barátja csak a borítékkal foglalkozik. Csavaros eszében már már megfordul a terv, hogy hogyan is kéne szétszedni eltűntetni azt a sárga lapos valamit ami miatt félbeszakadt a délutáni kényeztetés.
Mikor Erica ölbeveszi még ugyan felágaskodva végigszimatolja a papírt, de a simogató kéz érintése megnyugtatja.

Mikor Erica a borítékra pillant egy dolog élesen kiviláglik. Se bélyeg se bélyegző...
A címzés gyors kapkodó szinte olvashatatlan.
Aileen összegömbölyödik és épp aludni készül mikor a lány felpattan. A kis lakótárs sértődött elkeseredéssel tekereg a az így, lépni alig tudó lábak körül miközben a konyhába igyekeznek.

A telefonszám megtaláltatott, ám az otthoni szám csak kicseng. Szinte érződik az üres lakás légköre a hasztalan csengetés mögött.
A mobil is hangpostára fut.
Az üzenet így szól:
"Ez itt Elenor Khnum hangpostája. Kérem hagyjon üzenetet. Amennyiben Segron gyógyfürdőjéből ..." itt bicsaklik a hangja és az éles fül egy halk dühös morranást vél felfedezni a háttérből - " ...visszatértem ígérem azonnal visszahívom " fejezi be az üzenetet. Mikor a vonal bont a levegőben még mindig ott remeg a lány hangjának félelme. Erica ujjai elfehérednek a telefont szorongatván. A feszültség lassan oldódik csak.

Segron gyógyfürdője ....
Elenor és Gréta kedvenc meséinek egyike. Rémtörténetek helye. Sosem volt helyszín, csak egy mesevilág eleme. Minden történet ami ott játszódott hátborzongató, és remek alapja egy-egy kiadós, izzasztóan sikoltva ébredős rémálomnak. A hosszú megfigyelés óráiban szórakoztatta őt a két lány az egymás szavába vágós folytatásos történetekkel....

by **Erica Fadde** Kedd Ápr. 14, 2009 2:32 pm

Az otthoni telefont hiába hívta. Egyre görcsösebben markolja a telefont, arra sem veszi a fáradtságot, hogy megkeresse mobilját, már tárcsázza is a nőét. De ez is hiába... a hangposta szólal meg. Erica lecsúszik a fal tövébe, Aileen-t simogatja, és bocsánatkérően néz rá, amíg hallgatja az üzenetrögzítőt.
Mikor meghallja Segron gyógyfürdőjét, kis híján kiesik a telefon a kezéből... jól emlékszik még a rémtörténetekre, amikkel két barátnője még jobban felhergelte őt egy-egy vadászat alkalmával. Szerette, ha szóba hozták, legalább lekötötte valami a figyelmét a várakozás unalmas perceiben.
A nő hangja egyszer csak elcsuklik... Erica hall valami zajt a háttérből, de nem tudja megállapítani, mi az. Ezután Elenor hangja folytatja a félbehagyott mondatot. Mikor a sípszó felhangzik, hangjába nyugalmat erőltet, és üzenetet hagy.
- Szia Elenor, itt Sonya. Nem értelek el se ezen, se az otthonidon. Kezdek aggódni... ha megkapod az üzenetet, keress a mobilon, bármikor.
Egy pillanatig gondolkozik, aztán még hozzáteszi.
- És légy óvatos, kérlek... igyekszem, hogy megtaláljalak titeket.
+ Remélem, még nincs késő...
Lenyomja a telefont. A gyomra eszméletlenül kicsire zsugorodott. Ha Elenor Segron fürdőjét említette, valami biztos nincs rendben vele. Sóhajt, és feltápászkodik a földről. Több lehetőség is végigfut az agyán: első, hogy elmegy a rendőrségre, és érdeklődik felőlük. Második, hogy Gréta lakását szemügyre veszi, ha betörés, akkor őt oda fogják engedni. Harmadik pedig, hogy elmegy abba a fitness terembe, hiszen Elenor biztos nem ok nélkül küldte a szórólapot...
Kézbe veszi a papírt, amin a Kardvirág hirdeti magát, és még egyszer átolvassa.
+ Vadászoknak kedvezmény? Ez meg mi?
Csodálkozva néz a papírra, még párszor elolvassa, hogy nem értett-e félre valamit. Több összeesküvés-elmélet is tanyát ver a fejében, és úgy dönt, ennek mindenképp utánajár.
Aileent karjába véve kicsit még megdögönyözi, édesgeti kicsit és annyiszor elismétli, hogy ha hazaér, kárpótolja, amennyiszer csak tudja. Gyorsan elkészül, ezúttal karó helyett a két tőrt erősíti lábaira, dzsekije alá a két megszokott Glock kerül, majd lemegy a parkolóba, és beszáll Audijába. Még pár pillanatig vár, kezében a szórólappal, majd elindul a klub felé.

by **Vasorrú Banya** Csüt. Ápr. 23, 2009 2:12 am

2009. április 22. 12.00

Előzmény :
"Kard - Virág" Alakformáló Klub - Hölgyeknek
.....
........

A saját ágyában ébred. A feje zúg, s valami apró, ám egyre zavaróbb zörej töri meg a szoba nyugalmát. Mintha valami szabadulni igyekezne valahonnan. A fémes rázkódó hang mellé dühös szusszanások társulnak, majd puffanás és karistoló hangok.
„AILEEN !” – jut el tudatáig a helyzet. A kis, ráccsal zárható hordkosarában van…
Nehézkesen moccan hogy segítsen de rögtön fel is sikolt. Testszerte pokoli fájdalomhullámok öntik el belül.
Óvatosabban indul neki újra. Fogcsikorgatva ül fel, s a szoba képe kissé homályosan ködlik fel előtte. A mozgásra most már Aileen is dühösen reagál. Furcsa, sikkantgató hangokat ad ki, és karmocskáival újra az előrácsnak esik.
Sonya ösztönösen indul hogy kiszabadítsa kis barátját. Valahogy elvergődik a dobozig és elé rogy. A teste mintha nem is hallgatna az akaratára, vészjelekkel ostromolja agyát, a fájdalmat eszközül használva.

Ujjai megtalálják a már jólismert kis pecket és a „kalitka” kinyílik szabadon engedve a dühös kis állatot. A doboz mélyéről fertelmes bűz árad. Ki tudja mióta van bezárva szegény. A heves menekülés megbillenti a hordládikát, és néhány gyógyszeres tégely gurul róla szerte szét.

Valaki tudta hogy idevezet majd az első útja. A fiolákban fájdalomcsillapító immunerősítő, lázcsillapító s gyulladáscsökkentő tabletták. Mindegyikre gondosan piros filccel felírva a napi adagolás.
Összetörten üldögél a szőnyegen s azon töpreng mi történhetett.
Agya rejtett zugából eleinte csak részleteket tud előhalászni, majd hirtelen bevillan minden.
.......
....

A vacsora… beszélgetés Patrickal …. Aztán az ajtón beront három fehérköpenyes alak akik megütik, lefogják, majd elkábítják a veszettül tiltakozó és küzdő fiatalembert.
Aztán a következő emlék …

Fertőtlenítő szag, s néhány finom pofon, mintha élesztgetnék.
- Ms Lavensdal ! Ébredjen ! Jó lenne ha már a tökéletesen edzett szervezete feldolgzta volna azt a kis semmiséget, ami megóvta nekünk a tökéletes testét attól, hogy töréseket kelljen kezelnünk… tudom hogy tiltakozott volna, s nem adta volna be a derekát. De lám most ez a formás derék egy szíjjal van rögzítve… Oh ne ! Ne is próbáljon küzdeni. Higgye el, van már tapasztalatom a magához hasonló vadcicákkal… - kajánul felnevet a kellemetlen férfihang.
- Lám lám máris ébredezik…remek… a mintákban nem szabad hogy a szer kárt tegyen. Most itt hagyom kicsit míg kitisztul a feje. – a kezét finoman végig húzza a lány testén.

Sonya csak lassan ébred rá hogy hol is lehet, s mi történhet. Ruhátlan fekszik egy ágyfélén. A szerkezet tökéletesen kialakított, talán méretre is igazítható. A keze kifeszítve kétoldalra, a lábai enyhe terpeszben. A bokáin, a csuklóin, a felkarján és a combján masszív fémpántok tartják mozdulatlan a testét. A derekát és a nyakát ugyancsak leszorították két széles bőrpánttal.
Legfeljebb kiabálni tudna, de a száját leragasztották.

Az érzés, ahogy a férfi végig simítja a testét, belefagyasztja a rémületet, a torka összeszorul. A simítás ruhátlan testén fut végig. A teste önkéntelen is összerándul. A férfi felnevet.
- Nos jó … látom alakul… kimegyek iszom egy kávét aztán bemosakodom és kezdhetjük… készítsék elő ! – adja ki az utasítást és valóban távozik.
Sonya nem sokat látott belőle. Fején világoskék műtős sapka volt, szeme előtt halványsárga műanyag védőszemüveg. A szája eltakarva egy műtős maszkkal. Csak a hangja cseng a fülében.

Még jópáran nyüzsögnek körülötte. Fémtálcákkal megrakott kocsikat tologatnak az ágy mellé. Műtőslámpát igazítanak be.
Egy vékony lányka hajlik fölé és megsimogatja az arcát.
- Nyugalom, holnapra már nem is emlékszik majd semmire… Gordon … azaz bocsánat Mr Mc Harlen tudja mit csinál és már sok hölgynek megoldotta kisebb nagyobb problémáját. Gondolom pontosan ez az amire vágyik. Tudtuk hogy meg fog rémülni, mind így kezdik…aztán tessék ők most a legboldogabb élőlényei a földnek…- úgy darálja ezt, mintha ajándék lenne ami itt történni fog. Hosszú percek telnek el. Az emberek lassan eltünedeznek. Utoljára marad a kis „nővérke”.
- Most magára hagyjuk, pihenjen kicsit … a doktor rögtön itt lesz és elvégez minden beavatkozást amit kell. Tudja ő egyedül szeret dolgozni… - a lánynak is csak a szeme látszik, de ott van benne a feltétel nélküli rajongás. A ragasztó szalagról nem hajlandó tudomást venni, mintha csak szokványos eljárás lenne hogy a „pácienseknek” leragasztják a száját.
Ő is kimegy. A szoba levegője hűlni kezd. Valahol egy légkondícionáló halkan felbúg. Egyre hűvösebb lesz. A percek telnek és az egyetlen változás a hőmérsékletben következik be. Halvány pára gomolyog Sonya tekintete előtt, ahogy az orrán át lélegezve kifújja az éltető meleget a tüdejéből.
Aztán nyílik az ajtó, és egyetlen ember tér vissza. A hang ugyanaz, a ruházat sem változott.

Megáll mellette és végignéz rajta.
- Fázik látom…de sebaj ennek így kell lennie, a minták nem károsodhatnak. – mondja szenvtelen hangon a férfi.
- Maga erős lány a teste tökéletes kívül, és remélem belül is…ennek járunk most utána. – meséli szinte vidáman. Az egyik asztalkához lép és egy tűt vesz fel. Műanyag tubushoz erősíti. Majd egy gumicsővel elszorítja a lány felkarját. Megütögeti finoman a karhajlatot és beszúrja a vénába a tűt. Egyik kémcsövet a másik után tölti meg. Elgondolkodva tartja a fény felé a csöveket, mielőtt a tartóba csúsztatná. Halkan hümmög hozzá de nem kommentálja. Sonya már szédül a vérveszteségtől, de ez látszólag senkit sem érdekel.

Majd a "doki "az ágy végéhez lép, és egy vékony kis csövet a kezébe véve, a kiterített lány tehetetlenségét kihasználva, erőszakkal vesz vizelet mintát, egyenesen a hólyagból. Mit sem törődik Sonya ellenkezésével. Úgy dolgozik mintha csak egy élettelen tárgy heverne előtte.

Aztán az asztalkához lép. Elvesz róla valamit. Egy újabb, nagyobb fecskendő.
Egyetlen gomb megnyomásával kilencven fokot fordít az ágyon.
- Oh pardon… de azt hiszem így nekem könnyebb, s ön úgysem tudna az oldalára fordulni – halkan felnevet a saját kis tréfáján.
- Jah hogy kíváncsi, el is felejtettem hogy nincs módjában társalogni. – a lány arcához lép és a szemébe néz, talán a hatást akarja kiélvezni – némi csontvelőre lesz szükségem a csípőjéből, jah egy kis egészen pici csontot is kölcsönveszek, ne aggódjon a szervezete vasból van, majd pótolja. – legyint mintha semmiség lenne, mintha csak egy hajtincset kért volna. Majd elmosolyodik legalábbis a ráncok a szeme sarkában erről árulkodnak - mit mond ??? oh ... hogy fájdalomcsillapító ? No nem nincs rá szükség, szeretem ha az alanyaim tudják mi történik a testükkel, ha jól sejtem maga sincs másképp…hát persze gondolhattam volna.. – majd minden további beszéd nélkül a csípőhöz lép, és határozott mozdulattal átszúrja a bőrt és a csontot is. Meghúzva a dugattyút kiszív egy kis folyadékot, majd lerakja a fecskendőt. Mit sem törődik a fájdalom kiváltotta hangokkal. – Na ez volt az egyik módszer az aspiráció…s most csinálunk egy biopsziát is…- tájékoztatja csak úgy önmagát félhangosan – mindenki tökéletesre törekszik hát mi se adjuk alább. – vesz egy másik eszközt a kezébe és újra határozottan belenyomja Sonya csontján át a velőig a tűt. Majd kihúzva lerakja azt is.
- Na most már csak a gerincvelő van hátra…. – sóhajt elégedetten. Függőleges állásba navigálja az ágyat. Most derül csak ki, hogy az egész szerkezet ízenként is mozgatható.
Pontosan olyan helyzetbe kényszeríti a testet, mintha önként ülne elé felhúzott lábbal és átölelt térdekkel, előre hajolva. Mikor beigazította az összegömbölyödött formát, a lány hátánál eltávolít egy csíkot az ágy lapjából, szabaddá téve a gerincet.
- Na jó, mély levegő és bent tart… nem mozog mert tolószékben végzi nyaktól lefelé bénán… - dörgi keményen és határozottan. Majd kilép a látótérből és csak az ujjai érintése marad, ahogy a megfelelő pontot keresi a csigolyák közt. Majd kíméletlenül bedöfi a tűt és kinyeri a megfelelő mennyiséget.

- Végeztünk hölgyem !!!! – szól lelkendezve – Most így marad és nem mozog – adja ki a felesleges parancsot, hisz a szerkezet tökéletesen fogva tartja a lányt.
Újra elé lép egy lefedett tálcát tartva maga előtt.
- Azt hiszem minden itt van amit Sonya Lavensdalről tudni érdemes, s ami még hiányzott…vagy szólíthatom meghittebben Ericának ? – kérdezi és csúfondárosan felnevet.
- Nos további szép napot hölgyem ! Biztosíthatom hamarabb hazakerül minthogy megfázna… gondoskodom magácskáról – szól kedvesen s némi aggódás is hallható a hangjában. Majd dudorászva távozik.
Újra csend és a tehetetlen összegömbölyített állapot. A nővérke lép be kezében egy apró fecskendő.
- Oh ne ijedjen meg ártatlan altató. Mire felébred csak egy álomnak fog tűnni. – s ezzel beszúrja a tűt és beinjektálja a halványzöld anyagot.
A világ elsötétül.

S most itt ül a földön, körülötte a tégelyek. Aileen próbálja magához téríteni, apró bökdösésekkel és cikázó körbe futkosással. Jelzi hogy éhes. Addig butáskodik míg leveri a TV távirányítót, és áttiporva rajta a készülék feléled.
Egy röpke reklám után, a déli híradó szignálja harsan, és a képernyőre kiíródik a dátum és a pontos idő. „2009.04.22 péntek 12.00.”

Szerda volt a napja mikor a klubban járt….de hova lett a csütörtök ?

by **Erica Fadde** Pént. Ápr. 24, 2009 10:15 pm

Fájdalomtól sajgó testtel ébred. Beletelik pár hosszú percbe, mire felfogja, hol van. Ahogy zúgó fejébe eljut a zörej, ráébred, mi az amit hall. Gyorsan felpattanna, de már az első mozdulattól iszonyatos fájdalom hasít keresztül testén. Zihálva és könnyezve gyűjt erőt a következő próbához.
Aileen egyre sürgetőbb jeleinek engedve újra nekiveselkedik, és bár beletelik egy kis időbe, de nagy nehezen sikerül lejutnia az ágyról, és lassan, behajlított térdekkel és rogyadozva elbotorkál a ketrecig. Fájdalmasan néz a kis állatra. Legszívesebben az ölébe venné és megsimogatná, de a moccanásnak most minden formája nehezére esik.
Ahogy a kis tégelyek legurulnak, feltűnik neki, hogy valami nem stimmel. Hiszen nemrég még vacsorázott... és semmije nem fájt. Ez pedig nem izomláz, közel sem, és arra nem is kell ennyi gyógyszer. Kétségbeesetten kutatni kezd az emlékei között. Pár foszlány, amik ködösen rémlenek fel neki, de ezek nem magyaráznak semmit. Újabb rohamot indít elméje ellen, és kényszeríti magát az emlékezésre. Hamarosan meg is találja a keresett emlékeket.

Mikor pár perc múlva az emlékei végéhez ér, és rádöbben, mi is volt, ami kiesett neki, hirtelen elborzad, és kavarogni kezd a gyomra az emlékektől. A fájdalommal küszködve görnyed előre, és kiadja magából szegényes gyomortartalmát. Öklendezve törli ki a könnyeket a szeméből, és próbálja felhasználni Regeneráció adományát. Pár perc múlva, ugyan csekély az eredmény, de valamennyivel enyhül a fájdalma. Felkapja a tubusokat, és mindegyikből magába adagol pár szemet, aztán arrébb húzódik és elfekszik a padlón. Aileen eközben átgyalogol a távirányítón, és a TV bekapcsol. A kis állat a hasára telepszik, összegömbölyödik, és abbahagyja a nyüszítést. Erica nyugtatóan megsimogatja a hátát, és félig a TV felé fordul. Mikor meglátja a dátumot, a gyomra újra összeszűkül. Nem érti, hogyan lehet máris péntek. De még mindig túlzottan fáj mindene ahhoz, hogy megmozduljon.

Ahogy telik az idő, és múlik a fájdalma, a gondolatai kezdenek kitisztulni, és az összetörtség helyét lassan átveszi a keserűség és a harag. Aileen újra le-föl futkorászik, és egyre türelmetlenebbül bökdösi. Úgy érzi, nem tudna megszólalni, ezért lassan megpróbál felülni. Már nincsen akkora fájdalma, mint elsőre, de minden bizonnyal az elkövetkező pár napját még meg fogják keseríteni a mintavételek. Lassan, szinte araszolva indul el a konyha felé, ad Alileen-nek ennivalót, aztán otthagyja, hogy majszolgathassa a kisírt ebédet. Közben eszébe jut, hogy a gyógyszerekre nem evett semmit, úgyhogy benéz a hűtőbe. Az fel van töltve, pedig tisztán emlékszik, hogy a múlt hét végén vásárolt utoljára. Csupa egészséges vacak, aminek a felét normál esetben meg se venné. Viszont farkas éhes, úgyhogy kiránt egy joghurtot, és megeszi, aztán még egyet.
Mikor végez, vizet tölt a felmosóvödörbe, vesz egy kefét és a szobája felé indul. A nappali ajtaja mellett elhaladva meglátja az asztalon a fegyvereit. Megtorpan az ajtóban, aztán a hirtelen mozdulat miatt felnyög és megtántorodik. Leteszi a vödröt, és bearaszol a nappaliba. A fegyverek mellett a mobilját is megtalálja.
+ Minden túl különös... a hűtő tele, ezek pedig itt vannak... érintetlenül.
Felveszi a mobilt, megforgatja, aztán visszateszi az asztalra.
Miután pár óra alatt kisikálta a szőnyeget és a ketrecet, ágyához támolyogva lerogy rá. Nézi a plafont és relaxál. Talán egy fél óra is eltelik így, közben Aileen a kezéhez bújik és játszani próbál. De csak simogatást kap... a lány túl fáradt és túl nagyok a fájdalmai most a moccanáshoz. Nagyjából újabb fél óra múlva elalszik.

Mikor felébred, már sötét van. Ahogy fel akar kelni, rájön, hogy a fájdalmai újra erősebbek. Valahogy eljut a kis tubusokhoz, és újabb adagokat szed be belőlük. A földön ülve várja a hatást, aztán mikor érezni kezdi, lassan feláll, és az éjjeliszekrényre teszi az összes gyógyszert. Kimegy az előszobába, és ellenőrzi a bejárati ajtót. Zárva találja. Különös módon azonban a kulcs is ott van a zárban. Pár pillanatig megdermedve áll az ajtó előtt, aztán lassan a nappali felé veszi az irányt. Elrakja az ott maradt fegyvereket, aztán leül, és kézbe veszi a mobilját is. Megnézi a híváslistát és a névjegyzéket, ezeket úgy találja, ahogy hagyta. Mikor az sms-ekre ér, és megnézi a kimenőket, észreveszi a Jason-nek küldött üzenetet, amit nem ő küldött, végleg elfutja a méreg.
+ Ki akarja ezek után így intézni a dolgokat? A gyógyser, a hűtő, a rend, az üzenet... talán Patrick-nak esett meg rajtam a szíve? Vagy... valaki egészen más? De ki más lehetne?
Sóhajt, és nagy levegőket esz, hogy lenyugodjon. Ettől újra sajogni kezdenek a tagjai,ezért ledől a kanapéra, és újra elalszik.

by **Vasorrú Banya** Hétf. Ápr. 27, 2009 5:24 pm

2009 április 23 szombat kora reggel.

Az éjszaka rémálmoktól terhes. Gyakori ébredésekkel és fájdalmas forgólódással tarkított. Már talán az is álomszerű ahogy a kora tavaszi napfény betör a szempillák közt. Aztán kulcs fordul a zárban. Nylon zacskó csörög. Majd halk ijedt sikoly hallatszik. Valami puffan, csörren.
- Oh jaj… kiszabadultál ? Héj mássz le a szatyorról te kis te ! Csak tudnám hogy hívnak és hogy egyáltalán hallgatsz e a nevedre.- hallatszik egy kedves vidám, de halk női hang.
A jövevény nem jön be a szobába. A konyha felől hangzanak a további zörejek.
- Éhes vagy? Látom megtalálod mai neked kell- nevet fel halkan – na nem így nem, add csak vissza te kis tolvaj … - évődik Aileennel valaki. A kis házikedvenc egy paprcsomagocskát cipel ügyesen, a fogaival megragadva. Farolva cipeli, húzkodja a küszöbön át befelé, és nem, és nem adja senkinek amit megszerzett. Egy lány…vagy fiú.. ?!? De mindenesetre fiatal és vékony jelenség - (szőke tüsi haj, leégésre hajlamos fehér bőr, vékony karok lábak. Öltözete egy piros póló s farmernadrág, lábán piros zokni) - elszántan kúszik mászik Aileen után. A jelenet amennyire meglepő, olyannyira mulattságos is. Aztán hogy végre sikerül megragadnia a csomagot, s már majdnem sikerrel jár, a papír halkan reccsen s a görényke eltűnik a zsákmányolt húsdarabbal a fotel alatt.
- Oh te kis mihaszna! Az a holnapi ebéded is egyben !- láthatóan kesereg a sikertelenségen miközben gombóccá gyűri a csomagolóanyagot. Még reménykedve körbe négykézlábazza a fotelt, hátha mégis sikerül megmentenie valamennyit a húsból, aztán csüggedten sóhajtva áll fel a fotel mögött.
Sonya látványa kissé meghökkenti, de aztán elmosolyodik.
- Jó reggelt Ms Lavensdal !Nem akartam megijeszteni – lép hátra s nyugtatólag felemeli a két kezét maga elé- a kis állatról nem szóltak így nem tudtam mit adjak neki enni, de mára utána kérdeztem s hoztam egy kis csirkemellet, joghurtot kukoricapelyhet, salátát gyümölcsöt… -sorolja védekezésképp.
- A nevem Dorina … Dorina Davalos s egyetemistaként vállalok apró cseprőbb megbízatásokat. – hadarja attól félve hogy a rendőrséget hívja mindjárt Sonya.
- Nem akarok semmi rosszat… engem ezért megfizetnek s nem is rosszul – mosolyodik el – ha most elküld akkor ugrik a matek pótvizsgám… mert nem tudom kifizetni a vizsgadíjat – néz az ágyban fekvőre könyörögve- mindent megteszek hogy elégedett legyen, mosok, teregetek, vasalok, főzök, bevásárolok.. – mondja reménykedve – csak mondja meg mire vágyik, tudom pihennie kell….. jah a kulcs..tessék – rakja ki a farmer zsebéből a kis fémkulcsot.
- Van hivatalos megbízatásom is ha látni akarja. A cég csak fedhetetlen diákokkal dolgoztat. Egyetlen hiba és kivágnak az egyetemről mint macskát a hóra. – mosolyodik el.
- Tehetek Önért valamit ?- bíztatja Sonyát- Hoztam fris zsemlét szalámit tejet, gyümülvslevet. A számlát megtartottam mert ez alapján számolok el a céggel. Jah és a postáját és az ujságokat is felhoztam – próbál kedves hangnemet kicsikarni a nőből akihez tulajdonképpen betört….

by **Erica Fadde** Kedd Ápr. 28, 2009 10:43 pm

A fojtogató rémálmok után neszekre ébred. Eltakarja szemét, hogy körülnézhessen a szobában. Aileen minden bizonnyal az előbb somfordált ki a folyosóra. Aztán csörgés hallatszik a bejárat felől. Arra kapja a fejét, aztán meghallja a beszédet. Pár pillanatig csak fülel, aztán automatikusan éjjeliszekrénye felé suhan a pillantása, de rá kell jönnie, hogy ezúttal megfeledkezett a pisztoly kitevéséről. Mikor a hang barátságosabb témára vált, rájön, hogy a titokzatos alak lehet az, aki az ellátását hozta, vagy legalábbis most biztos azt teszi. Feljebb csúszik az ágyban, közben felszisszen a fájdalom miatt, de összeszorítja fogait, és végül sikerül feltornáznia magát a párnán.
Mikor a két alak feltűnik a szobában, kis híján elneveti magát. Aztán végignéz az idegenen. Persze némi hála is végigkúszik benne, de a tény az tény marad, senki nem hívta ide ezt a valakit, és még kevésbé engedte meg neki bárki, hogy csak úgy bejöjjön. Elfutja a méreg, és gyilkos tekintettel néz végig a kétes alakon.
Aztán megszólal végre, és magyarázkodni kezd. Legalább nem tagad semmit, és beavatja a részletekbe... már ez is valami. Mivel felkelni sem tudna, megfojtani pedig végképp nem lenne ereje, Erica úgy dönt, hátradől, és meghallgatja, mit akar mondani.
- Reggelt. A kis állat neve Aileen. És köszönöm, hogy így igyekeztél.
Inkább gépies köszönet volt, mint őszinte hála, de most nem futja többre neki ennél.
Végighallgatja az elhadart magyarázkodást, néha belebólint, és folytatást várva nem szólal meg. Mikor látszólag a mondanivalója végére ért a lány, bólint egy nagyot, sóhajt, és gondolkozik.
- Akkor ha már itt vagy, hozz nekem egyet azokból a zsemlékből, jó lesz szalámival is, mindegy, csak a gyógyszereket tudjam bevenni utána. A postát pedig hagyd csak az asztalon a nappaliban.
Elhallgat, aztán még valami eszébe jut.
- Kifizet téged tulajdonképpen? Milyen cégről beszéltél?
Maga elé néz, aztán meg sem várva a választ újra kérdez.
- Te most tulajdonképpen mit csinálsz? Vásárolgatsz nekem, vagy körül is ugrálsz? Mennyi idő ez naponta? És mondta neked bárki is, miért, és honnan tudod, ki vagyok?
Az utolsó kérdésre nem vár igazi választ... ha a lakását megmondták, biztos amellé jött a név is, de hátha mégse, mindent tudni akar, amit a lány tud.

by **Vasorrú Banya** Szer. Ápr. 29, 2009 11:24 am

- Hogyne máris – pattan a lány és kiszalad a konyhába. Ajtókat nyitogat, tányérokkal csörömpöl. Nem telik bele tíz perc és komplett reggelit hoz egy tálcán. Két csésze van rajta, az egyikben citromos tea a másikban tej. Kis tálkában lekvár és vaj, egy bontatlan tégelyben méz. Két zsemle kettévágva megvajazva, mellette a tányéron háromféle felvágott ízlésesen elrendezve. Külön tányéron paprika paradicsom összevágva. A tálcát Sonya elé rakja, s két díszpárnával megtámasztja, hogy ne boruljon ki semmi. Majd visszatér eredeti helyére a fotel mellé.

A máskor oly érzékenyen reagáló Aileent nem érinti a dühös hangulatváltás. Elégedett szuszogással és apró morranó hagokkal tépdesi az elcsent húst. A maradékkal eltűnik a ketrecében hogy elrejtse … Kis motoszkálás után előjön s elkezdi körbejárva megismerni a nyugodtan álldogáló idegent. Láthatóan egyre kisebb köröket róva cserkészi be. Majd mikor veszélytelennek ítéli, hirtelen felszalad a fotel hátlapján és lelapul menekülésre készen.
A lány nem nyúl felé, nem bizalmaskodik vele csak lassú mozdulattal egy féllépésnyi távolságra hátradől. Tekintete hol Sonyára hol Aileenre tapad. Láthatóan tart a kis állattól.
A kíváncsi kis lény felbátorodva kúszik közelebb, majd hogy nem érheti el Dorinát óvatosan felemelkedik Karcsú teste ott imbolyog a támla tetején. Nem adja fel a barátkozási szándékot.
Rózsaszín orrocskája remegve szimatol, gomb szeme élénken csillog. Mókás ahogy pici pracliját majdhogynem kézfogásra nyújtogatja.
A lány Sonyára pillant majd lassú mozdulattal nyúl a szinte könyörgő állatka felé. Aileen megszimatolja a puha ujjbegyeket s lábacskái a tenyérbe kapaszkodnak, hogy ne kelljen elveszítenie az egyensúlyát. Dorina egy újjal finoman simítja meg az elegáns buksit. A barátság talán már a csirkemell elcsenésével elkezdődött…

-A cég… - gondolkodik el míg Aileent simogatja kedvesen. S az állatkára figyelve meséli el amit tud, vagy amit a feltett kérdésekre értelmesnek gondol válasz gyanánt - … a neve Kék Csillag Szervezet … a kínálatot és a keresletet egyezteti össze. Vagyis ha valakinek szüksége van valakire mint például a mi esetünkben egy személyre aki segít Önnek az felhívja a Szervezetet s az, az adatbázisát használva kiközvetíti a legmegfelelőbb személyt. Általában diákokat részesítenek előnyben, mert ez nem számít igazi munkának, de mégis némi keresethez juttat. Nem tudom ki az, aki felkért valójában erre a munkára, de Peter szólt – itt Sonyára pillant – ő a barátom és ott dolgozik a Szervezetnél …így előnyösebb helyzetben vagyok mint bárki – mosolyodik el vagyis így kerültem ide. A cég fizet nekem, de levonja a maga százalékát az én fizetésemből és persze a megbízó is fizet a szolgáltatásért. Az én költségeimet és a kiközvetítés díját is – próbál korrekt adatokkal szolgálni. A kérdésözönre csak pislog.
- Bármit megteszek amire szüksége van, ha kell a városban is elintézek ezt azt hogy ne kelljen kimozdulnia – hirtelen eszébejut valami s a zsebéből elővesz egy kis kártyát és a reggeli mellé a tálcára teszi – ez a cég elérhetősége, ha kívánja idehozom a telefonját és módjában áll leinformálni – mondja készségesen és látszi hogyha Sonya megtenné ez egyáltalán nem lenne számára sértő.
- Addig maradok Ön mellett, amig szükségét érzi, ha már nem kellek akkor megkérem majd hogy töltsön ki egy kérdőívet az elégedettségének megfelelően. Csak ez ellenében fizet ki engem a cég – mosolyodik el.
- Velem csak a nevet a címet közölték, s kaptam egy kezdő összeget, hogy megvehessem ha valamire szüksége van. A számlákat is le kell majd adnom. Bár kissé meglepett de egy kulcs is volt a megbízatás mellett. Anyit mondtak hogy lábadozó beteg, s első nap ne próbáljam felébreszteni hagyjam pihenni. Én köszöntem mikor jöttem, úgy gondoltam hogy illene megmagyaráznom miért is török be, de Ön olyan mélyen aludt hogy se hangra, se érintésre nem reagált. Így csak feltöltöttem a hűtőt és távoztam. Akkor szembesültem a ténnyel hogy …Aileen is létezik. Be volt zárva s nem mertem kiengedni .. ha hibáztam elnézést érte. – mondja kis, bűnbánó fintorral.
- A kártyán rajta van az én elérhetőségem is ha hirtelen lenne szüksége valamire. Hétvégén addig maradok amig igényli, hétköznapokon óráim vannak, de előtte szívesen felugrom, valamint délután háromtól, vagy előre egyeztetett időponttól az óráim függvényében elérhető vagyok. Ha kívánja itt is alhatok … van hálózsákom s nem zavar a padló… - sorolja, remélve hogy Sonya megenyhül az irányában.

by **Erica Fadde** Csüt. Ápr. 30, 2009 11:59 pm

Megérkezik a reggeli. Elismerően bólint a lány felé, aztán egy halk "köszönöm"-öt is elmotyog. Hirtelen átfut az agyán, hogy nem is olyan rossz dolog ez a lábadozás, ha az embert valaki körülugrálja, aztán hirtelen kezd fészkelődni, amitől minden tagja üvölteni kezd a fájdalomtól. Belekezd a reggelibe, hogy minél gyorsabban juthasson gyógyszerhez, közben pedig a lányt hallgatja. Párszor bólint, de megvárja, amíg a beszéd végére ér, csak utána szólal meg.
- Értem. Nos, először is, az ügyeimet nem kell elintézned. Ami nem tűr halasztást, az egyedül a munkahelyem felhívása, de azt el tudom intézni. A többivel sem kell foglalkoznod.
Elnézi, ahogy Aileen közeledése végül célba ér a lánynál, és a kis állat végre megkapja a kényeztetést, amit napok óta megvont tőle. Megereszt egy halvány mosolyt, aztán eltünteti az első zsömle maradékát is, és megkezd egy másodikat.
- Hm... de ez akkor is... olyan furcsa, vagy nem is tudom... Egy ilyen cég...
Hümmög még párat két falat között, és maga elé bámulva gondolkozik a hallottakon.
- Hát, mindenesetre sosem szerettem másokra támaszkodni, úgyhogy nem fogom túl sokat igénybe venni a segítséged. Nem kell itt aludnod, és nem kell plusz köröket futnod miattam az óráid között sem.
Mikor végez a második zsömlével is, kortyol párat a teából, aztán vadul a pirulák után kap, és beadagolja az aznapi első kört. Elégedett sóhajjal nyugtázza, ahogy a gyógyszerek lefutnak a torkán, hatásukat a párnának dőlve várja. A megcsappant tartalmú tálcát arrébb tolja, és lehunyja szemeit.
- Köszönöm. Ez jól esett.
Pár pillanatig csendben van, és csak a lélegzésére koncentrál, aztán még hozzáteszi.
- Ha már azt mondtad, hogy bármit megteszel, lenne itt valami. Látom egész jól elvagytok most már Aileennel, valamikor nem vinnéd ki egy kicsit levegőzni? Szegény már elég régóta nem volt kint...
A lányra néz, és kicsit feljebb tolja magát az ágyban. Elsimítja a takarót, aztán sóhajt. Már alig várja, hogy a gyógyszerek hassanak, és kikelhessen végre innen. Sosem hitte volna, hogy egyszer a saját ágyára gondol majd úgy, mint börtönre.
Fejébe betolakodnak az egy-két napos emlékek, és újra elfogja a hányinger. Kétségbeesetten szedi a levegőt, és próbál jó dolgokra gondolni. De minduntalan egy dolog felé terelődnek a gondolatai: miért?
Az bosszantja a legjobban, hogy nem tudja erre a választ. Hogy miért is történt az, ami megtörtént. És nem tudja, hogyan jöhetne rá a dologra. Csak annyit tud, hogy nem hagyhatja ennyiben, hiszen két barátnőjéről még mindig nem tud semmit. Ekkor hirtelen ötlettől vezérelve a lány felé fordul.
- Ide adnád a mobilomat?
Ha megkapja, tárcsázza Elenor számát, és reménykedik, hogy a nő most felveszi a telefont.

by **Vasorrú Banya** Pént. Május 01, 2009 10:35 pm

Dorina elveszi a tálcát és kefelé indul. Aileen sétáltatásának kérésére visszafordul az ajtóból s a fotel támlájára néz. A pici állat már nincs ott. Sonya ölében tekereg s gazdája ujjait rágcsálja. Talán arra akarja rávenni hogy keljen már fel végre.
A lány kivonul a tálcával és pakolászás hangjai hallatszanak.Víz csobog s ajtókat csukogat evőeszközökkel csörömpöl.
Majd bejön s egy kancsó teát rak le az éjjeli szekrénykére. Térül fordul s kezében egy vékony futtató pórázzal s egy pici hámmal jön vissza. Az ágyhoz lép s finoman Aileenért nyúl.
- Gyere rosszaság megnézzük mi változott mióta nem voltál kint. - dünnyögi s finoman végig cirógatja a kis lényt.
- Segítene ? - nyújtja Sonya felé a hámot - még sosem volt dolgom vadászgörénnyel... merre szoktak sétálni s mire kell figyelnem? Mit szól hozzá Aileen ha felkapom veszély esetén? - faggatózik izgatottan.
Míg Sonya "felöltözteti" kis társát addig Dorina körbenéz a mobil hollétét keresve. Mikor megleli hozzácsapja a zsákmányhoz a TV távirányítóját is s azt is a beteg közelébe rakja.
Aztán kedvesen hívogatva kiviszi Aileent a lakásból s csend lesz.

Elenor száma nem cseng ki. Helyette egy géphang darálja a beépített szöveget.
"A szám a szolgáltató vagy az ügyfél kérésére megszűnt "

Jó másfél óra múlva jönnek csak vissza. A lány roppant jókedvű s halkan kuncogva tűnik el a fürdőszobában. Törölközőbe csavarva hozza be Aileent s az ágy végébe rakja a kis csomagot.
- Hatalmasat játszott Freddyvel a rotveilerrel. Charol a gazdája azt mondta engedjem el nyugodtan nem fog elszökni mert imádja a kutyát s lám valóban. Hazafele a karomban aludt s most is csak méltatlankodva nyöszörgött mig letisztogattam Freddy nyálát. Hihetetlen az az eb. A szájába vette és Aileen nem is harapta meg. Úgy hemperegtek mint két kölyök. A kutya végül az oldalára dőlve pihent el.... - sorolja a fotelbe huppanva.
- Jah és ezt egy férfi ezt adta oda hogy hozzam el önnek - vesz elő a zsebéből egy kis nylon tasakot. Sonya elé teszi a takaróra.
- Kíván még valamit ? - áll meg az ágy mellett szolgálatkészen.
A tasakban két kis gyógyszeres fiola a Levendula Patika emblémája díszíti a címkéket.
Az egyikben újabb fájdalomcsillapító pirulák a másikban altató. Nincs mellettük üzenet.......

by **Erica Fadde** Vas. Május 03, 2009 12:46 pm

A lány sürgölődését figyeli, közben pedig Aileen fejecskéjét simogatja. Mikor Dorina visszatér és Aileenért nyúl, megkönnyebbülés fut rajta végig. A kérdésre csak bólint, és segít az állatkát a hámba bújtatni. Mikor kész vannak, még egyszer megdögönyözi az apróságot, aztán utat enged neki, hogy Dorinával kimehessen végre.
- Köszönöm, jó szórakozást.
Mikor kimennek, a telefon után nyúl, és felhívja Elenort, de a terve ismét kudarcba fullad. Dühösen dobja le a telefont a fotelbe, aztán sóhajt párat, hogy lenyugodjon, és lassan elkezd kikászálódni az ágyból. A gyógyszerek már hatni kezdtek, kissé enyhült a fájdalom, bár nem tűnt el maradéktalanul. Kihasználja az időt és jó állapotát, és lezuhanyzik. Mikor kész van, az egyik Glock-ot beviszi a hálószobába, és az éjjeliszekrény egyik fiókjába rejti.
Körülnéz a lakásban, hogy a lány nem tett-e semmiben kárt a nagy pakolászásban, és el kell ismernie, hogy Dorina egészen jó segítő most. Nem szeret másokra hagyatkozni, de most sajnos ennek is eljött az ideje. Aztán eszébe jut, hogy Dorina egy kártyát tett a reggeli mellé. A konyhába megy, nem hiszi, hogy a tálca ugyan úgy lenne, ahogy odaadta a lánynak, de egy próbát megér. Ahogy beér, körülnéz a pulton, de a tálca sehol sincs. Közelebb megy, és végül megtalálja a papírt az asztalra téve. Felveszi, és nézegeti egy darabig.
+ Név nélkül vajon lehet megbízást adni? Vagy nem, de van titoktartás?
Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal keresi meg a vezetékes telefont, és tárcsázza a cég számát. Ha felveszik, kissé megkönnyebbülve az első sikertől szól a telefonba:
- Jó napot. A nevem Sonya Lavensdal, és ha jól tudom, önök megbíztak egy Dorina nevű lányt az... ápolásommal. Szeretnék érdeklődni, hogy ki adta a megbízást? Szívesen köszönetet mondanék az illetőnek, de ez sajnos nem áll módomban, mert Dorina nem tudott választ adni.
Türelmetlenül forgatja a kártyát a kezében, és várja a választ.
Amennyiben nem vették fel a telefont, keserűen felnevet, és kis gömbbé gyűri a papírt a kezében, aztán kidobja.

Mikor a nő visszatér Aileennel, az ágyban fekszik és egy könyvet olvas. A nevetés hallatán megnyugszik, aggódott kicsit a dolgok kimenetele miatt, de úgy látszik feleslegesen. Mikor Dorina meghozza a megfürdetett állatkát, rámosolyog, és végighallgatja a történetet. Aileen közben a hasára telepszik, összegömbölyödik és halkan szuszogva pihen. Erica lassan húzza végig rajta az ujjait, hogy ne zavarja meg. Mikor előkerülnek a gyógyszerek, elhűl kicsit, arcáról lehervad a mosoly, az felkapja a tasakot. Legszívesebben a falhoz vágná, de tudja, hogy még nagy szüksége lesz rájuk, úgyhogy egy erős szorítással elintézi a dolgot. Aztán felnéz a lányra, és hideg hangon kérdez tőle.
- Hogy nézett ki az a férfi? Mást nem mondott?
Türelmetlen szemekkel néz a lányra, egyik kezét még mindig Aileen hátán pihentetve.
- Nem, most nem kell más, kösz...

by **Vasorrú Banya** Vas. Május 03, 2009 3:05 pm

A telefont felveszik..
- Üdvözlöm Ön a Kék Csillag Segítő Szervezetet tárcsázta köszönjük hogy igénybeveszi szolgáltatásainkat. Miben segíthetek ? - meghallgatja a kérést.
- Nos Miss Lavensdale ugye megérti ha vannak bizonyos biztonsági előírásaink...kérem tegye le a telefont s munkatársunk azonnal visszahívja Önt... viszonthallásra. - és bont.
Két perc sem múlik el és csörög a telefon. Egy férfihang szól bele.
- Miss Lavensdale ? Üdvözlöm. Örülünk hogy jobban van. A szolgáltatás igénybevevőjéről érdeklődött ugyebár. - pár pillanatnyi csend a vonalban és egy billentyűzet diszkrét kopogtatása hallatszik be.. - A személy neve John Eliston az Eliston és tsa. cég nevében kért fel bennünket. S Dorina azért nem tudta mert a segítőinket nem célunk tájékoztatni mindenről. Elég ha a felkérést pontosan teljesítik. Remélem megelégedésére szolgál amit nyújtunk ?!?!? - kérdezi kedvesen.
- Nos örültem a beszélgetésnek. További gyógyulást Miss Lavensdale ! - búcsúzik s leteszi a telefont.

Dorina lelkesedése megcsappan mikor meglátja Sonya arcán a dühöt.
- Azt hittem jót teszek azzal ha kézbesítem a küldeményt - szabadkozik riadtan - a férfi vékony egyhatvan magas, szőke, rövidhajú, barna szem, apró gondozott bajusz. A ruházata a kellemes idő ellenére is világoskék ing nyakkendő, sötétkék alapon egy centiméteres távolságokkal vékony fehér szálbeszövésekkel ... vagyis csíkos. A cipője kifogástalan, fekete bőr. A talpa tiszta talán most vette fel először. A keze ápolt s a mozdulatai elegánsak, könnyedek - hadarja félig lehunyt szemmel, mintha maga elé képzelné - s nem .. nem mutatkozott be. A hangja kellemesen lágy volt ahogy megkért és máris elsietett a parkból kifelé az út felé. Talán autó várta... - találgat. Látszik hogy segíteni akar.
- Ha már nincs rám szüksége akkor összeütök egy ebédet s itt hagyom a gázon aztán estefelé felnézek... s elmosogatok - mosolyodik el. S valóban eltűnik a konyhában. Edényekkel kezd zörögni s vízcsobogás hallatszik. Látszik hogy nem lehet neki ellentmondani.

by **Erica Fadde** Vas. Május 03, 2009 8:44 pm

A várakozás és a semmitmondó válasz után egy gyors "köszönöm"-öt hadar el, és fújtatva vágja le a telefont. Olyan, mintha egy végtelen labirintusba keveredett volna, amiből egyszerűen kijárat sincs. Amilyen gyorsan a fájdalom engedi, visszamegy a konyhába, szerez egy papírt meg egy tollat, és felírja rá az említett cég és személy nevét, akitől a megbízás származik. Talán később még megy vele valamire.

Elfogja a bűntudat, amikor rájön, hogy nem Dorinán kéne levezetnie a feszültségét.
- Bocsánat... nem rád vagyok dühös. Persze, jól tetted, köszönöm.
Közömbös arccal hallgatja végig a személyleírást, aztán bólint a lánynak. Ezzel se jutott előrébb. Bár a leírás elég részletes volt, később ez is lehetne egy kapaszkodó, de most semmit nem tud belőle leszűrni. Sóhajt egyet.
- Rendben. Köszönöm a segítséget.
Lemondóan néz le Aileenre, aztán a távozó lány után néz. Hallja a csörömpölést a konyhából, aztán eszébe jut még valami. A kis állatot óvatosan leteszi maga mellé az ágyra, aztán felkel, és a konyhába indul. Mikor odaér, megáll az ajtóban, és bizonytalanul nekikezd.
- Dorina... lenne itt még valami... de nem sürgős, holnapra is jó lesz, ha el tudod intézni.
A pulthoz sétál, ahová letette a papírt, és megmutatja a lánynak.
- Ki tudnád nekem deríteni, mi ez a cég, és hogy ki ez a férfi? Kérlek...
Próbál kedves hangot megütni, hogy kiengesztelje a lányt az előbbiekért, aztán leteszi egy üres helyre a cetlit, és visszasétál az ajtóhoz, hogy a keretnek dőlhessen.
Attól függetlenül, mit mond a lány, visszasétál a hálóba, és folytatja az olvasást.

by **Vasorrú Banya** Hétf. Május 04, 2009 2:34 pm

Dorina a léptek zajára hátrapillant de nem teszi le kezéből a kést és az éppen félighámozott krumplit.
- Pihennie kellene - pillant végig Sonyan - elég ha kiált és bemegyek - csóválja meg rosszallóan a fejét.
Az engesztelő hangra úgy ragyog fel arcán a mosoly mint vihar után az első napsugár.
- Hát persze szívesen megnézem mit tehetek. - törli meg a kezét s elvéve a cédulát összehajtogatva zsebébe csúsztatja.
Befejezi a főzést s tányérra szedi a húslevest s beviszi tálcán. A főtt hús mellé főtt krumplit s meggyszószt tálal. Megvárja hogy Sonya egyen aztán elmosogat.
- Akkor én most elmennék ... este majd még visszanézek. - a kulcsért nyúl és elveszi az asztalról ahova tette - csak addig tartom meg mig nem lesz újra futóképes - mosolyodik el.
- Ha valami sürgős akkor a kis névjegyen lévő telefonszámon elér - teszi még hozzá majd csak int és elhagyja a lakást.

A délután hátralévő órái csendesen telnek. Se telefon se váratlan látogató...
Hét órakor csörren a zár. Aileen álmosan emeli fel a fejét, a levegőbe szimatol, majd kivillámlik az előszobába. Dorina hangja hallatszik ahogy duruzsol neki. Majd büszkén vonul be a kis állat. Szájában mint apró labda egy hatalmas lila szőlőszem. Gondolkodás nélkül feltelepszik Sonya mellé s majszolni kezdi.

- Jóestét ! - köszön be vidáman Dorina. Egy fényképezőgép van az egyik kezében a másikban egy tál gyümölcs, s máris az ágyhoz lép.
- Nem maradok sokáig, mert hagynám pihenni, de gondoltam érdekelni fogja. - nyújtja át a gépet bekapcsolt állapotban. Egy széket húz az ágy fejéhez és Sonya feje felett kommentálja a kijelzőn megjelenő visszanézhető képeket.
A fotókon jól látható a családiház, a kert, az utca.
-John Eliston a Rue du Mont 4. alatt lakik egy csinos kis kertesházban, a helyi boltoshoz bementem vásárolni s szerencsém volt - mosolyodik el és a tál friss gyümölcsöt lerakja Sonya asztalkájára. S mielőtt Alileen túlzottan kíváncsi lenne a csendéletszerű kis építményre, kiszalad s behoz egy tálkát amit a ketrecéhez rak, benne néhány szelet almával körtével és szőlőszemekkel, hogy a kis állat azzal foglalatoskodjék.

- Szóval elmesélte hogy az Eliston család épp babysittert keres a kis Annamary mellé. Vettem a bátorságot és becsöngettem a házba. Behívtak elbeszélgetett velem a felesége és ... nos azt hiszem a véletlen az ölembe pottyantotta a következő munkát.. - pirul bele az örömbe - már holnapután hétfőn kezdek s minden másnap délután és este ott kell lennem. A ház csodaszép, tiszta, világos, tágas. A férj a cégével van elfoglalva alig van otthon. Néha éjszakára is kimarad, de Elison a felesége tökéletesen megbízik benne. Valami sejtése van hogy a férfi külön utakon jár, de nem faggatja. Egy dologban biztos nem nő van a dologban. - meséli a fotelbe huppanva. Otthonosan elvesz egy almát és harapdálja miközben mesél. Látszik hogy fáradt, de fel is van dobva az élményektől.

- Aztán elmentem és megkerestem az Eliston és tsa. céget. Az épület a Rue du Léman 61 számban van. Az az ötemeletes üveg palotácska az a képeken. Bök a gép felé. Ma már persze nem találtam ott senkit, de az interneten bekerestem otthon s annyit tudtam meg hogy a cég áruházi bútorokat készíttet és forgalmaz. A hatalmas üzletközpontok belső berendezéseinek elhelyezését, eladó terek és irodák kialakításával foglalkozik. S nem csak Svájc területére korlátozódik a tevékenységük. Megtaláltam John Eliston képét is az alapító tagok közt. Kinagyítottam és feltöltöttem a gépre. Biztosan állíthatom, hogy ő maga hozta oda a parkban a kis csomagot. - meséli miközben befejezi aza almát s végül csak az alma szára marad a kezében. A csutkát is gond nélkül elropogtatta.
- Ha kéri holnapra kinyomtatom a képeket s elhozom magammal mikor megjövök a reggelivel - áll fel és a gépért nyúl - s most nem zavarom tovább, kellemes pihenést Ms Lavensdale - mondja kedvesen - még elmosogatok és eltűnök. Ha valami kívánsága van akkor közölje nyugodtan. - elhagyja a szobát és rendet rak a konyhában. Aileen kioson utána hátha kap még valami csemegét, vagy kiügyeskedik magának egy kis extra dédelgetést.
Ez utóbbit biztosan meg is kapja. Dorina kézben hozza be és lerakja a gazdi mellé az ágyra.
- Most már aludj ! Holnap is lesz nap ! - korholja játékosan, mire Aileen "visszabeszél" méltatlankodva. A lány még behoz egy újabb kancsó teát éjszakára, s egy tányérban két szelet vajaskenyeret paradicsommal, ha Sonya enne még esetleg pár falatot.
Aztán csak mosolyogva biccent.
- Jó éjszakát ! - s magánál tartva a kulcsot távozik. Az ajtót bezárja, hogy Sonyanak emiatt ne kelljen felkelnie.

by **Erica Fadde** Pént. Május 08, 2009 7:17 pm

Dorina távozása után csend telepszik a lakásra. Erica igyekszik eleget tenni a lány kérésének, és pihen. Aileen párszor kirángatja a folyosóra labdázni, aztán ebédelnek, de ezen kívül nincs sok történés a délutáni órák alatt.

Mikor a lány visszaérkezik, Erica már nem is lepődik meg önállóságán, és könyve fölött bólint neki. Aileen visszaérkezése után leteszi a könyvet, és kíváncsian várja, hogy Dorina bemenjen a szobába.
- Üdv. Gyors kör volt.
A vidám hangra halvány mosolyt erőltet a szájára, aztán figyelni kezdi a lány sürgését. Feltűnik neki a fényképező, és ettől izgatott lesz. Kicsit feljebb tolja magát az ágyon, és a lányra néz.
- Persze, nem is kell, köszönöm, hogy egyáltalán jöttél. Máris találtál valamit?
Átveszi a gépet, és elkezdi visszanézni a képeket. Lassan halad velük, hogy jól szemügyre vehesse őket, és közben türelmesen hallgatja a lány magyarázatait. Párszor bólint, és sürgeti őt a folytatással.
- Rue du Mont... biztosan jártam már arra, mert ismerős ez a ház, de ha most agyonlőnének, akkor sem tudnám megmondani hol van.
Elvesz egy almát a kis kupac tetejéről, és pár pillanatig Aileent nézi, ahogy a saját adagját majszolgatja. Utána újra a fényképező fölé hajol, és tovább lépteti a képeket.
A csacsogó lányra kevésbé figyel, mint a képekre, de egy-egy elismerő pillantást küld neki időről időre. Új állása hallatán elismerően bólint felé, és egy"gratulálok"-ot is megereszt.
- Szóval nem nő... érdekes...
+ Akkor vajon mi?
Eltöpreng ezen egy percre, de félbe kell szakítania a gondolkozást, mert a lány tovább folytatja. Bólint, és megkeresi a férfi képét. Dorina egész jó személyleírást adott róla neki. Nézi a képet egy darabig, és próbálja jól az eszébe vésni a férfi arcát.
- Nem, köszönöm, nem kell kinyomtatni. A lényeg megvan.
Visszanyújtja a gépet, és széles mosolyt küld a lány felé.
- Még egyszer köszönöm a segítséget.

Mikor a lány elmegy, és ő újra egyedül marad Aileennel, kicsit játszik a kis állattal, már amennyire fájdalmai engedik, aztán tovább gondolkozik a képeken. Legszívesebben felkelne, és maga járna utána a férfi éjszakai kimaradásainak, de egyenlőre úgy érzi, nem lenne képes olyan sokáig erőltetni magát, úgyhogy ezt a tervet későbbre halasztja. Azonban az egyértelmű, hogy a lánytól már nem kérhet többet, már így is túl közel vitte őt az eseményekhez. Nem tudja eldönteni, mit tegyen: barátairól még mindig nem kapott hírt, elégtételt sem vett, de ezzel a tudattal még jó ideig együtt kell élnie. Fáradtan terül el az ágyon, és beveszi az utolsó adag gyógyszert arra a napra.

by **Vasorrú Banya** Hétf. Május 11, 2009 4:00 pm

Aileen a párnára kucorodik, s bár tudja hogy aludni kellene a mai napra kijutott finomságokkal kitömött pocakja nem hagyja. Szuszog, forgolódik, feláll és körbe körbe toporog, puha kedves orrocskáját Erica arcához nyomja. Halkan nyöszörög jelezve hogy ez a helyzet így neki nem tetszik. Majd a hátára fekszik lábait az égnak tartva vonaglik párat, hátha megkapja az enyhítő pocakmaszírozást....

Mire minden elcsendesül és Aileen is elégedetten szuszogva alszik már jócskán elmúlt az éj dereka. A következő csendes tíz percnek a folyosó felől érkező trappoló léptek vetnek véget. Szombat éjjel van s valamelyik lakó házibulit tarthatott. A fiatalok senki nyugalmát nem kímélve hagyják el a házat. Újabb csendszünet. Majd Aileen kapja fela fejét s a tarkóján felborzolódik a szőr...
A szomszéd apró termetű ebje is megérezhetett valamit mert éktelen visításszerű ugatásba kezd. Ajtók nyílnak s a lakók a folyosón találgatják mi történhetett. Aztán hogy hallhatóan nem találnak illetéktelen behatolót újra mindenki aludni tér.
Már már úgy látszik vége az éjszai műsornak...
Csöng a telefon...
Az éjjeli lámpa halovány fénye az órára vetődik. Hajnali 02.35 -öt mutat.
A vonal végén csak szuszogás hallatszik ...

Reggel hétórakkor kulcs szalad a zárba, majd halk kattanás hallatszik és egy női hang mely dúdol. Aileen mint avillám pattan fel és pillanat sem múlik el máris kint terem a konyhában.
Dorina kuncogása kíséri köszöntő tekergőzését. Majd érthetetlen szeretetteli duruzsolás. A két fiatal nagyon egymásra talált.
Aztán edények zörgése s Dorina be nem álló szája a további zajok forrása.
Tálcán hozza be a reggelit és néhány napilapot.
- Hajnalban kirámolták a harmadik emelet egyik lakását.. - meséli lelkesen - a rendőrségtől még csak most érkezett ki néhány ember. Alig akartak beengedni, igazoltattak és kikérdeztek... - csillogó szemmel csacsogja - mondtam hova megyek és azt üzenték volna hogy dél körül bekopognának, hátha látott valamit, de én mondtam nekik hogy nem érdemes, mert bizonyára békésen aludt. Ennek ellenére lehet várható hogy zaklatódnak majd. - fejezi be a kis történetet.
- Aileen tele van energiával ha nem bánja tennénk egy korai sétát mielőtt szétszedi a lakást - ajánlja kedvesen.

by **Erica Fadde** Kedd Május 12, 2009 12:07 pm

Este Aileennel még játszik kicsit és kényezteti, tudja, hogy mostanában túl keveset foglalkozik vele, és hogy ez mennyire bánthatja a kis állatot. Szomorú, bocsánatkérő arccal néz rá annak ellenére, hogy ez semmin nem változtathat.

A lármázó fiatalokra ébred. Általában ilyenkor ritkán van itthon, úgyhogy nem szokta zavarni az éjszakai házibuli, de most hogy fáradt, mindene sajog és nem jut előrébb dolgaival, nagyon szívesen aludna. Gyilkos pillantásokat vet az ajtó felé, de nem mozdul. Hiszen ha neki lett volna lehetősége, bizonyára ő is járt volna fiatalon házibulikra, és ehhez mindenkinek joga van, úgyhogy úgy dönt, most az egyszer tűrni fog. Lassan beáll a csend, és már éppen hajtaná vissza fejét a párna megnyugtató puhaságába, mikor kis barátja érez valamit. Aileen dühös reakciója eléggé meglepi, egyrészt mert ő nem érez és nem is hall semmit, másrészt mert a kis állat elég nyugodt természet. Mikor a szomszéd blöki is riadóztatja az otthonikat, felül az ágyon, és óvatosan körbenéz a szobájában. A függönyön átszűrődnek az éjszaka fényei, és eléggé bevilágítják a szobát ahhoz, hogy biztosan megállapíthassa, hogy nem abban a helyiségben van a baj. Sajgó tagokkal kászálódik ki az ágyból, és kisétál a folyosóra a fiókból előkotort pisztollyal. Felkapcsolja a villanyt, de ismét az előbbi megállapításra jut. A többi helyiségben sincs semmi gyanús. Vállat von, és visszasétál a hálóba. Ha nem nála van a probléma, azon nem tud segíteni ma este.

Kora reggel kulcs csörgésére ébred. Aileen már ott sincs, szalad új barátját üdvözölni. Lassan felül az ágyon, és nagyot sóhajtva hátradől. Kikiabál a lánynak egy 'jó reggelt'-et, aztán várja, mit mesterkedik. Mikor magyarázatot ad az éjszakai különös történésekre, Erica leesett állal hallgatja végig, aztán kezdi összerakni az addig érthetetlen képdarabokat.
- Szóval kirabolták? Huhh... ez... kemény. Persze, ez a minimum, a rendőrséggel nincs gond.
+ Feltéve, ha tényleg ők jönnek majd...
Fejében ezernyi összeesküvés-elmélet kezd kirajzolódni, mint például hogy a csörtető bulizók nem is csörtettek olyan messzire, vagy nem bulizók voltak, esetleg nem emberek vagy nem mind, vagy hogy kifelé menet összetalálkoztak valakivel/valakikkel, és hasonló ötletek. Gondolataiból a lány csevegő hangja zökkenti ki.
- Hm? Ja, persze, nyugodtan, menjetek csak.
Elgondolkozva kezd neki a reggelinek, aztán pár falat után gyorsan legurítja gyógyszereit, hogy fájdalmát minél hamarabb tompítani kezdjék.

by **Vasorrú Banya** Kedd Május 12, 2009 2:26 pm

Vasárnap reggel van..
Dorina bár még kissé ügyetlenül, de felrakja a hámot Aileen karcsú testére. A kis állat tűr, bár néha bosszúsan megrándul a bajusza. Csillogó szemét Ericára függesztve, lesír róla a beletörődés. Ám felcsillan a szeme mikor a lány a karjába kapja és így nem kell a folyosón futnia.
Az ajtó záródik mögöttük.

Az éjszakai zajongás kimeríthette a lakókat mert most csend van a házban. A felső lakó azonban mintha költözne. Szekrényláb karistolja a padlót, tompa puffanások majd apró koppanások teszik változatossá a zajokat.
a percek ólomlábakon járnak. A nap besüt az abalkon. A fénypászmában porszemek táncolnak.
A dübörgés nem csillapodik odafent. A hétvégék ilyenkor mindig csendesek. Bár Erica fölött egy kétgyermekes anyuka lakik, ilyenkor a srácok az elhunyt férj szüleinél töltik az időt. Vivien a vékony testalkatu vörössörényes nő. Egyedül él, férjét baleset érte azon az óceánjárón amelyikenl a fél életét töltötte főgépészként. Csak egy halk határozott hangú telefon jött, s a vonal másik végén részvétükről biztosították a feleséget. A kikötőben átvehette a személyes tárgyakat s két éve eltemette élete értelmét. Azóta a vidám tüzes nő megcsendesedett s olyan volt a kis család, mintha nem is lakna senki a lakásban. Bár szinte egymásnak adták a kilincset férfiak és nők is. Vivien nem társat keresett. Spanyol órákat adott, így próbálta fenntartani a színvonalat amit megszoktak a gyerekek, míg élt az apjuk.
S most olyan hangok szűrődtek le a planon mintha sürgősen költözni kezdtek volna.

Cseng a teléefon..
Most is hallatszott pár tanácstalan szusszanás majd végre megszólalt a hívó...
- Ekkora fájdalmai nem lehetnek ... egy vadász sosem adja fel ... miért nem sétál ki a parkba ? ......-picit kivár, még szuszog aztán bontja a vonalat.

A búgó vonal döbbenetét az ajtó nyitás töri meg. Dorin jött vissza. Karján kosár s benne megannyi finom friss zöldség. A halom tetején Aileen hever összegömbölyödve s álmosan pillog a világra.
- Vettem a bátorságot és bevittem a piacra... volt némi kavarodás, de a piaci rendfentartók vezetőjének is van egy hasonlóan gyönyörű példánya és éppen kölykök is vannak... hatalmasat beszélgettünk s ő mindenkit lecsillapított. Varázslatos volt. Képzelje az árusok versengtek, hogy ki kényeztesse jobban őkelmét. M?ég nyers hallal is megkínálták.. azt a felháborodott orrhúzást - nevet fel - aztán meg kolbászvéget nyújtottak felé de...... - ebben a pillanatban érez rá a helyzet fonákságára. A még mindig kézben tartott kagylóra pillnat. A jókedve jelentősen megcsappan...
- Valami baj van Ms Lavensdale ? - kérdezi aggódva s bár nem odaillő, de a dohányzó asztalkára teszi a tele kosarat. Aileen szemrehányóan elemeli fel a fejét, mint egy kis hipnotikus kobra. Kelletlenül ugrik át az ágyra és gazdája helyére gömbölyödve, többé nem törődik a világgal. Pillanatok alatt mélyen elalszik.
Dorina halkabbra veszi a hangját.
- Baj van ... ? - kérdezi bizonytalanul s Erica arcát fürkészi.

by **Erica Fadde** Szer. Május 13, 2009 6:48 pm

Aileen és Dorina távozása után leül a nappaliban a kanapéra, és és maga elé meredve gondolkozik. Azokon, amiket hallott, amik éjszaka történtek, amik történni fognak. Annyira belemélyed gondolataiba, hogy kis híján leesik a szófáról, amikor fölötte bútorokat kezdenek tologatni. Nem ismeri túl jól a fölötte lakókat, csak annyit tud, hogy egy özvegy a két gyerekével. Persze, sajnálja a nőt, rettenetes veszteség érte, igen fiatalon, de ez még nem jogosítja fel rá, hogy vasárnap ekkora zajt csapjon. Sóhajtva feláll, és elgondolkozik egy pillanatra, hogy felkopogjon-e nekik, hogy csöndesebben legyenek. Aztán úgy dönt, nem üti bele az orrát a dolgukba. Helyette rámol kicsit a hűtőben, hogy nagyobb legyen a szétség a fene nagy rendben, amit Dorina folyton maga után hagy. Dolga végeztével elégedetten ül vissza előbbi helyére, és bekapcsolja a tv-t. Miután több csatornán is reklámmal találja szembe magát, elkedvtelenedve áll fel, csak háttérzajnak meghagyva a készüléket. Elmegy fürdeni, ha már van ideje kihasználja értelmes dolgokra, ki tudja mikor lesz a következő ilyen alkalom.

Alig, hogy kiér a fürdőszobából, a telefon megcsörren. Odasétál hozzá, és felveszi. Azonban mikor beleszól, nem jön válasz. Már éppen mondana valami cifrát a folytonos telefonbetyárkodásról, amikor a hang beleszól. Tágra nyílt szemekkel hallgatja, aztán tanácstalanul válaszol.
- Feladni? Vadász? Miről beszél? És egyáltalán... ki beszél?
De mire a végéhez ér, már a bontott vonal pittyegése válaszol neki. Ledöbbenve áll a kis asztal mellett, mikor Dorináék visszaérnek. Amikor a lány észreveszi, hogy nincs minden rendben, és választ vár, erőtlen hangon szólal meg.
- Azt hiszem... lemegyek, sétálok egy kicsit. Addig itt maradnál, kérlek? Magammal viszem a mobilomat, és ha nem érek vissza... mondjuk két órán belül, és nem hívlak fel személyesen...
Habozik, mit mondhatna ez után. Hívja a rendőröket? Menjen utána? De hiszen ez csak egy lány... gyanútlan és gyenge.
- ... akkor el tudnád vinni Aileent? Most kaptam a telefont, hogy az egyik barátommal baleset történt... nem tudom, mikor érek vissza.
Ezt már határozottabb hangon mondja, hogy a lány ne érezhesse ki a füllentést belőle. Aztán bízva a pozitív válaszban már kezd is készülődni, és mikor a lány nem figyel, a két Glock-ot dzsekije alá csúsztatja, egyik tőrét pedig a megszokott karó helyére rakja.
Mikor készen van, rövid, aggódó pillantást vet a lányra és a sértődött állatra, akit újra cserben kell hagynia. Utolsó tiszta gondolatával még felmarkol pár gyógyszert, és a táskájába tömködi őket. Biztos, ami biztos.
Kiérve a házból a park felé veszi az irányt. Lassan halad, hogy minél kisebb energiaveszteséggel járjon a kirándulás. Amikor már közeledik úticélja felé, körbe-körbe pillantgat ismerős, vagy gyanús arcok után kutatva, hátha megpillantja a telefonálót. Vagy az egész csak trükk lett volna?

by **Vasorrú Banya** Csüt. Május 14, 2009 2:51 pm

A dübörgés nem szűnik. A TV hangja valamelyest elnyomja, de a versenyt nem veszi fel vele.
A délelőtti hírműsor tele van katasztrófákkal. Viharok világszerte. A Föld megunni látszik az emberiséget. Tajvan tornádó .. Michigan földrengés.. Berlin országúti tömegbaleset ... Ausztrália erdőtűz ...
Majd a világ hírei után hazai tudósítások. A bemondó hangja feszültté válik. Bármennyire is feladatuk a szenvtelen előadás, most mégis érződik, valami nagyon nincs rendben.
Női holttestre bukkantak Martigny szeméttelepén.. vagyis inkább csak torzóra.
A testről hiányoztak a lábak, a karok, s a fej elülső része... az arc eltűnt, mintha lemetszették volna. A kamera kegyetlenül megmutatja a valót. Egészen közel hozza a szörnyűséget. A gyönyörű, valamikor hollófekete egyenes szálú hosszú haj most csatakosan tapad a nyakra vállakra. A vékony kecses nyakon egy régi "y" formájú forradás. Az egész jelenség valahogy Grétát idézi ... vagy mégse ?
A tudósító hozzáteszi még..
- " A testből hiányzik a szív, a vesék, a máj ... kérdés melyik kórház felelős a szervdonor testének gyalázatos eltűnéséért ?"
Bár lehet csak elterelés a logikus gondolatok, tán csak a tömeg megnyugtatását célozzák.

Dorina álla szó szerint leesik a kimondott gondolatokat hallva.
- Szerintem a fürdés is eléggé kimerítő lehetett nem hogy most egy séta …- mondja komolyan de elbizonytalanodva. Nem tudja mennyire terjed a beteg körüli hatásköre. Vajh visszatarthatja ? Vagy menjen vele? Mi ez a végrendelet szerű kívánság ?
- Hát hogyne vigyáznék Aileenre ? – mondja nem kis tűzzel. Láthatóan „egymásba szerettek”.
- Szóval két óra … - ismétli a kérést – rendben leszünk csak jöjjön vissza ! – mosolyodik el.
Morgolódva vonul el a konyhába. A hűtőt kinyitva teátrálisan sóhajt majd el kezd rendet rakni. Bepakolja ahozott élelmiszereket s átnézi a hűtő tartalmát. Néhány dolgot kérdezés nélkül kidob.

Mikor Erica elhagyja a lakást már javában főz. Két lépés közt gond nélkül kapja fel az ajtón kiszökni próbáló kedvencét.
- Nem …te maradsz velem és vigyázol rám – duruzsolja neki.
A folyosó csendes…
A lift nem jön valaki feltarthatja majd csattogva megindul valahonnan fentről jön le.
A lépcsőn két férfi robog le és a földszint felé sietnek tovább.
- Mondtam hogy rossz az emelet ! Mosta főnök megnyúz amiért elszúrtuk….- hallatszik az egyikük szájából, de már el is tűntek.
Mire a lift a földszinten apró rántással megáll már nincsenek sehol. A délelőtt békés. Gyerekek rohannak tova, hajtja őket a napfény és a szabadság gondolata. Vasárnap van. A parkban kutyák, babakocsis szülők, egy szerelmes pár andalog. Odébb egy fának dőlt lányt csókol át a semmibe a párja. Az élet nem áll meg…tombol és rohan.

Kocogóg tűnnek fel újabb és újabb körök lefutásába kezdenek rendületlen bízva az erőnlét megtartásában vagy épp a kalória égetést célozzák.
Egy fiatal ember fut egyenletes tempóban. Fülében lüktet a zene a pici füldugón át. Olyan 180 magas hihetetlenül vékony, hajlékony alkatú. Melegítő van rajta. A fejére felhúzva a vékony kapucni s egy fejpánttal rászorítva, hogy mozgásközben ne essen le. Mókásan néz ki az összkép, s hogy teljes legyena hatás a cipőfűzője lóg és lobogva követi a lépéseket. Akkorát fog esni tán hogy a fák levelei is belerezegnek. De lép…lép..lép…és nem esik el. Eltűnik a bokrok közt. Percek telnek és sehol senki. Erica csak a lassú léptei miatt érezheti magán az emberek pillantását. Semmi komoly. S lám a fiatalember még mindig talpon van. Az ösvény már elhagyott vége felől közeledik hogy lehagyva a lassan sétáló lányt tovarobogjon…
Ám ami késik nem múlik. Erica elé érve következik be a tragikus lépés. A cipőfűzők eddig engedelmesen hátrafelé lobogtak áám most hirtelen elfekszik az egyik az ösvényen…s aterve sikerült. A bal láb rálép s a jobb már későn érzi meg a veszélyt. A lendület megtörik, s a kényes egyensúly felborul S vele együtt a férfi teste is. A padon felkiált egy nő, többen megtorpannak a haladásban és körülnéznek … ki, s miért kiáltott. A fiatalember is rájött már az okra de későn. Akkorát esik, hogy a földnek is remegnie kéne. De nem ! S bár elterül, a mozdulat szépségét csak Erica vehette észre. A test nem zuhant. Tudatos mozdulatok követték egymást. A férfi kigurulta az esést s nem üthette meg magát. Mégis az ösvényen maradt fekve, fájósan elhúzott szájjal. Az emberek túl messze vannak. Félig felül és körülnéz. Erica pillantásával találkozik a tekintete.
- A cipők bosszúja – jegyzi meg könnyedén miközben beköti az elszabadult fűzőket – nem segítene ? – kérdezi, s a lány felé nyújtja a kezét, felállna.
Miközben finoman ráfog Erica kezére, pontosan úgy csinál mintha a lány húzná fel. Azonban ő maga áll fel és a segítőnek egy csepp fáradtságába sem kerül a művelet.
Mosolyogva szólal meg míg leporolja magát.
- Ez az csak sétálgasson erősödjön, mert szüksége lesz rá. Van pár napja – felteszi a lábát a padra s megköti a másik fűzőt is– talán egy hete is. – Majd kis mosollyal felnéz és jól láthatóan átrázogatja a tagjait mint aki ellenőrzi nem történt e nagyobb baj. Aztána zsebébe nyúl és kivesz egy tükrösre fényezett piros almát. Erica felé nyújtja.
- A többit az almától kérdezze – majd szó nélkül tovakocog. Jól játszva a lassan helyrerázodó sérültet.

Az alma szára helyén egy apró összetekert kis cetli van beszúrva.

by **Erica Fadde** Pént. Május 15, 2009 12:58 pm

A híreket hallgatva tesz-vesz, járkál és pakolászik. Mikor a furcsa arckifejezésű bemondónő rátér a talált holttestre, kíváncsian a kanapéra ereszkedik. A közeli képek láttán elborzad, aztán méregetni kezdi a holttest maradványait. Valahogy ismerősnek tűnik neki, még ha arctalan, és végtagjai is hiányoznak. Talán a haja, az arca formája... mármint amilyen lehetett. A szörnyű felismerés hideg zuhanyként éri, úgy érzi a reggeli menten feljön belőle. Összeszedi önuralmát, és nagyokat lélegzik. Talán csak nagy a hasonlóság, hiszen nem csak Gréta haja lehet hosszú, egyenes szálú, és a sebhely sem annyira egyedi... legalábbis szeretné ezt hinni, és valamelyest sikerül is elhitetnie magával. Mikor vége van a tudószításnak, remegő kézzel kapcsolja ki a fertelmes készüléket, és fel alá kezd járkálni a szobában. Ujjait tördeli, nyakát forgatja, és már-már hisztérikusan hiperventillálni kezd, mikor a telefon megszólal.

Dorina aggódó pillantása kis bűntudatot kelt benne. Talán túllihegi, de az imént látottak alapján már semmiben nem reménykedik. Eddig fájdalmasan dübörgő szíve, ami két társa és jóbarátja miatt fájt napok óta, hirtelen elhallgatott, kiüresedett és mintha meg is állt volna verni. Csak az ereiben lüktető vér biztosította róla, hogy még igenis él, tehát szíve is működik. Fájdalmas pillantást vet hűséges kis barátjára, aki követné őt, de tudja, hogy most nem lehet. Jobb helye lesz Dorina mellett.
Annyira belefeledkezik a sajnálkozásba, hogy az az eshetőség már fel sem merül benne, hogy esetleg visszajöhet, és nem lesz semmi baja. Indulás előtt még egy utolsó, elhalt hangon elhadart mondatot fűz a lányhoz.
- Mindent köszönök... és persze, hogy visszajövök!
Bár állítása igazságában cseppet sem hisz, a lány talán ezt akarta hallani. És neki ez a tudat most elég.
A liftre várva az elrobogó két férfit nézi gyászos pillantással. Gúnyos félmosolyra húzza száját, hogy nemcsak őrá jár a rúd, más is lehet még peches.

A parkba érve lenyűgözve nézelődik körbe-körbe. El is felejtette, miért él. Bűntudattal sétál fel-alá, szándékos lassúsággal mérve minden lépést. A hamarosan nagyot zuhanó férfit kezdi figyelni jobb dolga nem lévén. Gondolkozik rajta, hogy szól neki a fűzőről, aztán eszébe jut, hogy ennyi idő alatt már biztosan észrevette, és csak az alkalomra vár, hogy megállhasson.
Mikor közeledik felé, Erica kitér az útjából, és nem is kell csalódnia, a férfi nagyot esik. Megfogja a felé nyújtott kezet, és felsegíti a pórul jártat. Különösnek találja, hogy az végső soron magától áll fel a segítség ellenére. A további mondatainál elsápadva néz végig rajta.
- Maga telefonált? Mi az, hogy egy hetem van? Mire?
Mielőtt tovább háboroghatna, egy almát nyom a kezébe, és faképnél hagyja. Elképedve néz egy darabig a gyümölcsre, aztán észreveszi a cetlit. Leül egy közeli padra, kihajtogatja a papírt, és elolvassa a tartalmát.

by Ajánlott tartalom

Erica Fadde lakása

Erica Fadde lakása

Re: Erica Fadde lakása

Re: Erica Fadde lakása

Re: Erica Fadde lakása

Re: Erica Fadde lakása

Re: Erica Fadde lakása

Re: Erica Fadde lakása

Re: Erica Fadde lakása

Re: Erica Fadde lakása

Re: Erica Fadde lakása

Re: Erica Fadde lakása

Re: Erica Fadde lakása

Re: Erica Fadde lakása

Re: Erica Fadde lakása

Re: Erica Fadde lakása

Re: Erica Fadde lakása

Re: Erica Fadde lakása

Re: Erica Fadde lakása

Re: Erica Fadde lakása

Re: Erica Fadde lakása

Re: Erica Fadde lakása

Re: Erica Fadde lakása

Re: Erica Fadde lakása

Re: Erica Fadde lakása

Re: Erica Fadde lakása

Re: Erica Fadde lakása