Re: Erica Fadde lakása

by **Nice Rodriguez** Pént. Május 15, 2009 5:42 pm

** A környéken **

- Nice...Nice...mond csak figyelsz te rám?-kérdezi a szőke férfi, aki a volán mögött ült. a kérdésre csak egy unott hümmögés volt a válasz, miközben kifele nézett a Rover ablakán, a melletük elsuhanó lakótelepen, de gondolatban a két nappal ezelőtti események pörögtek le.
-Ó, remek, akkor d*gunk ma éjjel?-szaladtak fel a világos szemöldökök,s kissé érdeklődve és izgatottan várta a választ.
-Figyelj Luc, lehet, hogy most beültem melléd, mert nem volt több szabad autó és te épp a környékre jöttél, de ettől függetlenül egy, befoghatnád a szád mert túl sokat beszélsz, kettő ne is álmodozz hogy annyira hülye vagyok, hogy valaha is igent mondanék akárcsak egy kávéra veled...-jegyezte meg színtelen hangon, és mégcsak nem is fordult a férfi felé, aki fülig vörösödött a nő kellemetlen szavain, de azért visszakérdezett még...
-Esetleg van még valami?
-Ó igen...az kimaradt, hogy nem komállak...-fordult a férfi felé.
-És most állj meg.-a férfi leparkolt a járda mellett, majd a nő kiugrott,s még mielőtt szóra nyithatta volna a száját a férfi, az ajtó már erősne be is vágódott a nő mögött.
-Épp mondani akartam, hogy csak finoman...-de ezt márcsak magának mondta, megrázta a fejét, és indítotts mialatt távozott folyamatosan szidta magát, amiért egyáltalán bepróbálkozott a nőnél...
Ezalatt ő a fekete táskát a vállára dobta. Elsétálva egy üvegkirakatos üzletnél ment el, elektronikai szaküzlet, s a televíziók bekapcsolva hírdették minőségüket.
épp a híradó ment, s ahogy meghallot egy fél mondatot érdeklődve állt le a kirakat előtt. Végig nézte a borzalmas képeket, a tetemről, vagy arról, ami maradt belőle. A két szemöldöke neheztelve szaladt kissé közelebb egymáshoz. Megrázó képsorok, bárki borzadva nézte volna végig, ám ő már a dolgokmögé igyekezett nézni, méghozzá egy vadász szemével, amihez talán hozzásegítette a helyszínelői látásmódja és tapasztalata is. Csak egy kérdés merült fel benne, miért nem csörög az az átkozott mobiltelefonja...már rég a helyszínen kellene lennie...
Reflexesen nyúl a telefonja után a táskájában kutatva, maj ahogy kinyitva a kijelzőre néz, semmi...
~Ó b*ssza meg, hogy felejthettem el aksira tenni...~szidja magát, hiszen a sok munka között ez a teljesen elhanyagolható apróság eltűnt a feledés homályába, ugyan ki gondolná, hogy egy ilyen apró tevékenység fontos lehet?! Hát ennyire fontos...A hangpostájára azóta több üzenet is befutott.
Tudta, hogy keresnie kell egy telefonfülkét a közelben, talán a parkos környéken, vagy a lakásoknál szerencséje lesz, sietősre fogta lépteit, miközben elméjében a megcsonkított nő testének képei peregtek le...

by **Vasorrú Banya** Hétf. Május 18, 2009 12:07 am

Ms Fadde
Vasárnap délelőtt 10.30

- Telefon ? Nem nem adom meg a számom, bár magácska igen csinos teremtés - mondja a fiatal férfi kissé emelt hangon. Majd ahogy jött úgy tovatűnik az ösvényeken és nem kezd újabb körbe.
A papíroson néhány apróbetűs sor.

" Egy hetet kap. Erősödjön edzen, étkezzen tartalmasan. Figyeljen a környezetére, új kapcsolatok. Fogadjon el minden kínálkozó segítséget. A harc megkezdődött. Ha elég erősnek érzi magát, adjon fel egy hírdetést a Neue Zürcher Zeitung vegyes hirdetés rovatában az alábbi szókapcsolat legyen benne "használt mankó" ! "

A parkban nem mozdul semmi. A hirtelen jött érdeklődés megszűnik a férfi távoztával.
A nap ugyanúgy süt a kocogók is jelen vannak. Odébb egy férfi küzd a kutyájával, aki láthatóan nem hallgat a jó szóra, de a szitokra se. Babakocsit tologató anyukák... Vagyis tökéletes vasárnap ebéd előtti idill.

Az emeleten több ajtó is nyitva, a kíváncsi szomszédok figyelik a rendőrség ténykedését. Mikor Erica kinyitja az ajtót Aileen nem villámlik ki rajta hogy köszöntse a gazdit, bentről mégis jól hallható ahogy Dorina az edényekkel zörög. Finom illatok szállingóznak az ajtórésen kifele.
Egy érces férfihang állítja meg a lányt.
- Ms Lavensdale ! Egy pillanatra ! - lép felé egy egy civilruhás férfi de rögtön jelvényt is villant - A bejárónője közölte hogy valószínűleg semmit sem látott a ma hajnalban történtekből de szeretnék pár szót váltani Önnel ...- a szembeszomszéd kíváncsian figyel - négyszemközt ha lehet - pillant körbe a férfi jelentőségteljesen. Majd egy névjegyet nyújt Erica felé.
- Ha majd alkalmas lesz a mai nap folyamán megtenné hogy jelzi nekem ? Nem szívesen rángatnám be a kaitányságra ha az otthonában is megoldhatjuk. - Mosolyodik el de csak az ajka mozdul, a tekintete rideg marad - Még van pár lakó akit ki kell kérdeznem, de ha délután alkalmas lenne. - kéri udvariasan.

A lakásba lépve felerősödnek az illatok. Dorina épp tálal. A tegnapi húsleves erős illatába sülthús kipárolgása vegyül.
- Épp időben - szól a lány vidáman - Gondolom a leves kétszer is megeszi egymás után, bár én így szeretem ha áll egy napot mert így érnek az ízek össze tökéletesen, most a legjobb - csacsogja. Majd a hűtőhöz lép hogy üdítőt vegyen elő. Arcán pillanatnyi düh és a mozdulat gyors ahogy ahajából eltávolít egy apró növényi darabkát. Úgy tesz mint aki kidob valami talált tárgyat a hűtőből és alóban ki is dobja de a kis levélke kerül a szemétbe a teste takarásában.
- Narancs vagy paradicsomlevet kér ? Mindkettő 100 % - os - csacsogja elterelésként, s már mosolyog - második fogás sültcsírke, velesült krumplival és uborkasalátával, majd desszertnek kis kényeztetés - nevet fel - francia krémes - néz játékosan a lányra.

Aileen nem jelentkezik. Ha Erica a keresésére indul, akkor a házikójában találja tökéletes kimerültséggel alszik. Bundácskája nedvesen tapad össze.
A telefon csörög.
A felvett kagylóban a már ismert szuszogás. Majd meg is szólal a férfihang.
- Szóval mégis van ereje...ezt vártam. - nevet fel, s az őrület felhangja csendül a kacajban - de legközelebb hagyja otthon a testőrét, mert az ilyenek csak gondot okoznak a kettőnk kapcsolatában. Mondja meg neki hogyha mégegyszer meglátom ... - halk mordulás és a hívó bont.

by **Vasorrú Banya** Hétf. Május 18, 2009 1:09 am

Ms Rodriguez
2009 április 24 vasárnap 10.00 körül.

Vasárnap délelőtt. Akár békésnek is mondhatnánk, ha felejthető lenne a TV -ben látott hír.
az utcán nincsenek fülkék. Hiszen minden üzlet felszerelt s emberek zömmel kéziketyerével rendelkeznek. A parkban viszont van pár kis piros színű "házikó". Talán az otthontól való távolság, vagy az esetleges bajbajutottak miatt. Ám lehet egyszerűen csak a hangulat kedvéért hagyták meg őket, ahogy az újságárus és a kis büfé pavilont is.
Az első telefon ami az utcák forgalmához közelebb esik, tépett és siralmas állapotban van. Vandálok keze nyoma rajta. Ablakai bezúzva a belső falon grafitik a kagyló vezetéke kitépve himbálózik. A pénztartály helye üresen ásít. Szép új... jelen.
Beljebb sétálva a park közepén két fülke is kelleti magát, az egyik azonban foglalt. Egy tinilány tapad a kagylóra s rágót őrlő fogai közt bugyogva törnek elő a szavak s gyöngyözik a nevetés. Jő a tavasz, szerelem érződik a levegőben. A másik fülke üres és minő szerencse működőképes is.
A csoportvezető száma szinte ki sem cseng azonnal felveszi..
- NICE !!!!! A hangpostád már azt jelezte nem fogad több hívást...betelt ! Gyűlölöm mikor Peddington rést talál a csoport működésében !!! Elromlott a telefonod ? - a máskor oly megértő Mr Nikos Templton most megmutatta a vadabb oldalát. Tényleg csak komoly esetekben szedi elő. Valami más is lehet a dolog mögött mint az örökké furkálódó Andre Peddington nyálkás, kicsinyes, gonosz alakja. Az osztály megszűntetésén dolgozik. "Túl nagy költségvetés, felesleges apparátus, leszabályozatlan munka" Csengenek most Nikos, békés napjain "A Görög", e heti értekezletükön elhangzott keserű szavai a fülébe.
- Gyere a városi szeméttelep déli végébe ott megtalálod a csapatot! Ne nagyon kérdezősködj, vannak változások... - bontja a vonalat.
Mikor kivágódik a fülkéből épp hogy csak sikerül kikerülnie egy elgondolkodva sétáló nőt. A nő észre sem veszi őt csak valahova előre szegezi a tekintetét. Szemében zöld dühös fény csillog, vörös haját lángnyelvekként lobogtatja a bele belekapó szél.
Csak a mozgása.... Lassú és óvatos. S most hogy máshol jár az esze a szája megrándul egy egy hosszabb lépés nehézségeit leküzdve. Láthatóan célja van s affelé siet.....
***
Folyt a Szeméttelep -en...
***

by **Erica Fadde** Kedd Május 19, 2009 10:58 am

A férfi szemtelen megjegyzésére közel kerül a felrobbanás állapotához, aztán úgy dönt, inkább beleolvas a cetli tartalmába.
Mikor végigfutja a szöveget, tehetetlenül felnyög az újabb semmitmondó utasításra. Az említett harc pedig most hiányzott neki legkevésbé. Zavartan felnevet, ezzel pár tekintetet magához vonzz, de nem zavartatja magát, megindul kifelé a parkból. Gondolataiba mélyedve, lassan és kissé újra fájdalmasan mozogva igyekszik hazafelé.

Lakásához közeledve azon imádkozik, hogy hadd legyen már végre benne, hadd üljön le és hallgathassa Dorina fecsegését, az valószínűleg elvonná a figyelmét minden másról. Ekkor azonban valaki a nevét mondja. Kizökkenti révületéből, és a lány fejét forgatva keresi a hang forrását. Egy férfit lát meg. Ismerős neki az arca, és mikor felmutatja a jelvényt, Erica sejti is, honnan jött a megérzése. Mikor a férfi a tárgyra tér, unottan elfordítja a fejét, aztán udvariasan válaszol.
- Hogyne, megértem.
Elveszi a névjegyet, áttanulmányozza, aztán zsebre teszi.
- Persze, amint alkalmas lesz, felhívom, és beszélhetünk.
Kissé kelletlenül bólint, aztán int a férfinak, és tovább indul a lakás felé. Hatalmas megkönnyebbülés árad rajta végig, mikor meglátja Dorinát és sürgölődését. Csak fáradtan bólint neki a kérdésekre, és letelepszik a konyhában.
Dorina furcsa akciója nem kerüli el a figyelmét, akármennyire is igyekszik a lány leplezni a kis zöld levelet. Felhúzza szemöldökét, aztán mint aki semmit nem látott, hallgatja tovább a csacsogást.
- Narancs, köszönöm.
Körülnéz, hol lehet Aileen. Amíg a lány tovább sürgölődik, megkeresi a kis állatot. Tisztára fürdetve, fáradtan alszik a vackában. Erica elnézi egy darabig, aztán gondolkozni kezd, vajon miért kellett újra megfürdetni, amikor itthon aligha lehet koszos... Aztán vállat ránt, és visszaindul a konyhába. Félúton járhat, mikor megszólal a telefon. Felveszi, és unottan a falnak dől, mikor meghallja az ismerős szuszogást.
- Mondja, nem unja már ezt? Mert én nagyon...
Az értelmetlen zagyvaságok közepette úgy elcsodálkozik, hogy válaszra sem futja neki.
+ Mégis milyen testőr?
Lecsapja a telefont, aztán elgondolkozva áll még kicsit a falnál. Aztán ellöki magát, és visszatér a konyhába. Leül, állát a tenyerébe támasztja, és elgondolkozva néz maga elé. Pár pillanat múlva kiegyenesedik, és komoly arccal néz végig a lányon.
- Mondd csak Dorina, véletlenül nem követtél te ma engem? Nyugodtan mondd meg, ha így volt, csak tudni szeretném.
Halálos komolysággal szemében néz a lányra, de arca közben higgadt és megértő marad. Nem akarja veszélyben tudni a lányt, sem pedig kis barátját. A félőrült alaktól a telefonban pedig nem tudja, mire számíthat.

by **Vasorrú Banya** Csüt. Május 21, 2009 12:24 pm

Vasárnap délelőtt 11.30

"Clément Escoudé rendőrségi főtanácsos" áll a kis kártyán, s természetesen egy telefonszám és a kapitányság címe.
Dorina nyugodtan tálal. Magának is szed. Már tökéletesen itthon érzi magát. Néhány nap alatt feltérképezte a lakást, s most hogy Erica sem ellenséges felbátorodva tesz vesz...
Majd leül a ház úrnőjével szemben.
- Jóétvágyat ! - jegyzi meg mosolyogva. Majd miközben az első falatot a szájához közelítve apró fújásokkal hűtögeti, egyetlen pillantással felméri hogy minden az asztalra került e. Elnyújtózkodik a sóért s közel rakja Erica kezéhez.
A kérdés hallatán megremeg a kezében tartott kanál.
- Tulajdonképpen sütiért mentünk ... - vonja meg végül a vállát - Ön kérte hogy ne hagyjam magára Aileent így vittem őt is. Meg egy telefont, ha mégis segítség kellene. Baljóslatú volt a hangja mielőtt elindult. - majd elmosolyodik - s különben is ráfért arra a féfira meg a kutyájára hogy egy kis életkedvvel telítődjenek - mondja huncutkásan.
- Mókás volt ahogy a fiatalember felbucskázott. Távoztában mellettünk futott el. Nem üthette meg magát nagyon. - gondolkodik el egy falatkányi időre - mikor ön lenyúlt érte már a kezemben volt a telefon - arcára pír fut fel s nem tudni hogy a leves volt forró vagy zavarba jött az aggodása miatt.

by **Erica Fadde** Szomb. Május 23, 2009 10:30 pm

Elmerengve nézi Dorina sürgölődését, aztán mikor a lány is leül az asztalhoz, elmorog egy 'jó étvágyat'-ot, és békésen nekikezd az evésnek. Egy darabig csak a levesre koncentrál, aztán mikor a lány belekezd a magyarázkodásba, felnéz, és türelmesen végighallgatja.
- Értem... sajnálom, nem akartalak megijeszteni. Csak tudod... sűrű volt az elmúlt hét, és kicsit feszült vagyok.
Megköszörüli a torkát, aztán tovább folytatja a leves evését. Néha fel-felpillant a lányra, aztán arra a túlbuzgó rendőrre gondol, akit hamarosan fel kéne hívnia. Gondolatban nagyot sóhajt, aztán próbál újra a lányra koncentrálni.
- Elment mellettetek?
Elgondolkozva néz kanala fölött a lányra, aztán a telefonhívásra gondol. Nem meri teljes bizonyossággal eldönteni még gondolatban sem, de egy pillanatra átfut a gondolatain, hogy talán az a férfi maga a telefonáló volt. Aztán nyugalmat erőltet magára, nincs rá szükség, hogy még jobban megijessze Dorinát.
- Igen, mókás volt, de én inkább sajnáltam érte.
Megint nekiesik a levesnek. Megállapítja, hogy a lánynak igaza volt az ízek összeéréséről. Aztán csodálkozva felnéz, és leteszi a kanalat.
- Oh, értem... hát, köszönöm, hogy aggódsz értem, de tudod felesleges. - Mondandója közben lassan és megfontoltan beszél, attól tartva, hogy a hazugság közben elcsuklik a hangja. - És tényleg, örülök, hogy valaki törődik velem, de akkor sem volt jó ötlet, hogy követtél. máskor ilyet ne csinálj, rendben?
Mikor végez a levessel, a tányért beteszi a mosogatóba, hogy Dorina dolgát ennyivel is megkönnyítse, aztán visszaül a székre, és a még mindig a zsebében lévő gyógyszerből a narancslével bevesz egy adagot.

by **Vasorrú Banya** Vas. Május 24, 2009 12:24 am

Dorina élvezettel nézi ahogy Erica falatozik. Az erős húsleves népi gyógymód a betegeknél ha már lábadoznak. Csak most rebeg magában hálát a lány, az anyai szigorért mikor főzni tanult.
- Értem én, s gondolom vannak dolgok amihez semmi közöm, de ha segít szívesen meghallgatom és bár még nem lehet ezirányú tapasztalata de igencsak tudok titkokat tartani. - mondja bátorítólag - s nem vagyok ijedős, még eddig mindig megvédtem magam...éjjel is megfuttattam már pár alkalmatlankodót ! - teszi hozzá felnevetve.
Dorina is tovább eszik.
- Nem.. nem ment el mellettünk, egy kissé odébb voltunk, nem akartam önt megzavarni bármire is készült - pillant játékosan Ericára - csak ...- elpirul kissé - nos bár van barátom, de hát mi nők is megnézhetjük a pasikat nem ? S a srác jól nézett ki, mégha futó cuccban is volt. Ezért vettem észre hogy lóg a fűző. Ha egyedül lettem volna...mármint nos ha nem épp ott jár ön is akkor valószínűleg megállítom. Kíváncsi lettem volna a hangjára. Kedvelem a mélybaritont és belőle kinéztem - nevet fel és feláll hogy étket cseréjen. Kedvesen biccent köszönetképp a házigazda segítségéért. Meg sem próbál túlzottan segíteni, hagyja hogy a lány maga mozogjon, bár éberen figyeli minden lépését s látszik ha kell belenyúlna a dolgokba.

- Nem hiszem hogy az aggódás felesleges lenne... - néz komolyan az asztaltársra - valami nincs rendben ön körül, de mint mondtam nem akarok belefolyni hacsak nem kér rá - pillant kissé laposan cinkos villanással a tekintetében - s azt sem ígérem meg, hogy legközelebb nem teszem meg - ellenkezik határozottan.
Majd felpattan és a hűtőből tejfölt vesz ki és egy kiskanalat is letesz mellé az asztalra, hátha a lány így szereti az uborkasalátát.
Újratölti a narancsleves poharat.
Elfoglalja Erica gondolatait, inkább azért zsörtölődjön amiért túl sokat pörög körülötte minthogy a tetteit bírálja, melyek a védelmét célozzák.
Amikor amásodik fogás is elfogy leszed.
- Most kér süteményt, vagy majd uzsonnára ? - kérdezi készségesen.
Ha Erica visszautasítja akínálást akkor a csomagot beügyeskedi az amúgy is zsúfolt hűtőbe. Ha rajta múlna még egy fél közértet is be tudna tán rakni.
Majd mosogatni kezd.
- Összepakolok és elmennék ha nem gond. Moziba hívott a párom délután és üzenetet küldött hogy a jegyek már nála vannak. Van egy érzésem hogy tudta ha nem így lenne lemondanám - kuncog fel.
- Lesz süti a hűtőben meg tejet is vettem az ajtón van tartóban. Aztán estére feljövök, úgy nyolc felé és megnézem hogy vannak és összedobok valami könnyű vacsorát. - tájékoztatja Ericát.

Rendet rak és magára hagyja a védencét. A kulcsot nem rakja le. Tökéletes természetességgel teszi a dolgát.
Alig ment el pár perce mikor megcsörren a telefon.
A vonalban Laurent Revon a gizda laboros hangja csendül.
- Nah végre ! Mert magadtól nem jut eszedbe hogy beszólj mi!??? - rohanja le a lányt a a csapat mókamesterének hangja - a főnök szája habzott mikor felhívott engem - közli megkönnyebbült hangon hogy Erica épp és egyben van.
- A szeméttelepen találtak egy megcsonkított hullát. Azt mondja afőnök hogy mivel nem jelentkeztél ő nem fog utánad kajtatni mi meg azt hittük szabin vagy !!! A multkor se szóltál előre...- hangja korholó.
- Szóval kisegítőket kértek fel helyetted engem meg félreállítottak...- dühöng - nélküled nem érek semmit !!! - érződik a cég felé irányuló sértődöttség.
- Mi van veled, s mikor látunk idebent ? Nem mintha hiányzott volna az eseteim közül egy női torzó, de azért érdekes lehet az eset...- ömlik belőle a szó....
S míg ő hadar az ajtón kopogtatnak....

Ha kinyitja akkor a rendőrrel találja szemben magát aki tanácsadóként adta neki a kis kártyát még jóval ebéd előtt...
- Zavarhatom ? - kérdezi udvariasan, s egy lépéssel a lábtörlő mögött áll. Nem az a nyomolús fajta.

by **Erica Fadde** Vas. Május 24, 2009 5:07 pm

Magában elmosolyodik a lány szavain. Az, hogy kit mennyire mond bátornak az ember, csak nézőpont kérdése. Lehet, hogy ő alvóként annak érzi magát... de ha most Erica elmesélné neki, miért ijedt meg és valójában mi is történt mostanság, lehet, hogy visszaszívná az előzőket.
- Értem... tudod nem szeretnélek semmibe belekeverni. Nem lenne fair, és szerintem te sem örülnél utólag, de köszönöm az ajánlatot.
Elmosolyodik, aztán nagy levegőt vesz.Kanalaz még párat, aztán újra válaszra nyitja a száját, kis mosollyal az arcán.
- Hát igen...bár nem az én esetem.
Elmereng egy kicsit a hallottakon, aztán arra jut, inkább nem lesz tolakodó és nem kezdi faggatni a lányt a magánügyeiről.

- Hát jól van, ahogy gondolod, én nem akadályozhatlak meg semmiben, ha legközelebb is követni akarsz, hát kövess.
Megadóan körbeforgatja szemét, aztán nekikezd a második fogásnak. Nem akarja bevallani, de jól esik neki a lány törődése, még ha tudja is, hogy ezzel mekkora kockázatot vállalt.
Amikor a sütemény szóba kerül, teli gyomrára gondol, és védekezőn legyint a kezével.
- Csak később, most nem tudnék többet enni, köszönöm.
Feláll, és járkál kicsit fel-alá, hogy megelőzze a hasfájást. Közben hallgatja Dorina csacsogását, bár néha el-elkalandoznak a gondolatai. Végül sikerül leszűrnie a lényeget.
- Persze, nyugodtan menj csak, jó szórakozást.
Kimegy az előszobába, aztán tovább a nappaliba. Amíg a lány nem figyel, leügyeskedi magáról az elvitt fegyvereket, és gyorsan elpakolja őket.
- Rendben, akkor este találkozunk.

Éppen kényelembe helyezkedik a kanapén, mikor a telefon csörögni kezd. Nagyot sóhajtva tápászkodik fel, és felveszi a telefont. Mikor meghallja egyik kollégája hangját, hirtelen feldobódik kissé, a munkát egy lehetséges mentsvárnak látva.
- Üdv... Sajnálom, hogy nem telefonáltam. Tudod, történt ez-az, úgyhogy most fájdalomcsillapítókon élek. De amikor kell, tudok menni dolgozni már, kezdek jobban lenni.
Állandóan visszatérő fájdalmaira gondol, és arra, mekkora hazugság volt ez, de az egy hét, amit mostanában mindenhonnan visszhangoznak, túl kevésnek tűnik a további lazsáláshoz.
- Arról a hulláról beszélsz, amelyiket a tv is mutatott? Szerencsétlen lány, van már valami fejlemény?
- Igen, hát azt elhiszem, kinek hiányzik egy ilyen? Esetleg... valamikor megnézhetném kicsit közelebbről is? Tudom, nem az én szakterületem, de ahogy mondtad, érdekes eset.
Miközben beszél Laurenttel, kopognak az ajtón.
- Tartanád egy kicsit?
Az ajtóhoz megy, és kinyitja. Mikor meglátja a rendőrt, egy pillanatra megfagy a vér az ereiben a váratlan vendég láttán, aztán mikor magához tér, újra a telefonba szól, amit még mindig a fülénél tart.
- Figyelj csak, visszahívlak később, jó? Valami közbejött. Szia!
Lenyomja a telefont, és kitárja az ajtót a rendőr előtt.
- Persze, jöjjön csak be, most egyedül vagyok, tudunk beszélni.
Beengedi, és a nappali felé veszi az irányt.
- Esetleg megkínálhatom valamivel? Kávé, tea, sütemény?
Helyet mutat a kanapén, aztán megvárja a választ, ha nemleges érkezik, leül, ha a vendég kér valamit, akkor elsiet a konyhába pár percre.

by **Vasorrú Banya** Kedd Május 26, 2009 11:26 pm

Clément Escoudé rendőrségi főtanácsos szemöldöke felszalad a sütemény szó hallatán, akaratlan is megnyalja az ajkát.
- Bocsánat... - nevet fel legyintve - hajnal óta idekint vagyunk és a lakókat faggatjuk - az órára pillant - oh hogy elmúlt dél sejtettem - mosolyog tovább - a szomszédja kutyája majdnem letépte a fejem mikor hangosabbat kordult a gyomrom...- kedvtelve néz végig Ericán, de a tekintete inkább barátságosan villan mint buján.
- De nem ezért jöttem - arcára komolyabb kifejezés rajzolódik. Beljebb sétál és leül fáradtan. A homlokára mélyebb ráncokat rajzolt a kimerültség, a zakója sem az a skatulyából kihúzott mint valamikor az éj derekán lehetett.

Mikor Erica csendesen visszajön egy tányérban két krémessel a férfi hátradőlve pihen a fotelben. Szemei lehunyva s egyenletesen lélegzik. Tökéletesen kiszolgáltatott és olyan kedvesen sérülékeny ebben a koradélutáni fényben.
Aileen a fotelja alól szimatolgatja a cipőjét kíváncsian kikandikálva.
Clément a tányér halk koccanására rezzen fel, s először azt sem tudja hol van.
Aileen a fotel mellé baktat és a karfa mellett felágaskodva kapaszkodik a könyöklő szélébe. Tekintete a főtanácsos álmos tekintetével találkozik.
- Akkor nem álmodtalak... - szólítja meg a kis állatot a férfi. Kinyúl és mintha csak régi barátok lennének úgy vakargatja meg a görényke buksiját.
- Giny ... az az bocsánat Ginevere majd jól megsértődik - kuncog fel a bátor betolakodó - megérzi az illatod és végem lesz....! - sóhajt gyászosan. Majd Erica felé fordul.
- Ginevere egy csokoládészín vadászgörény hölgy.. - hangsúlyozza ki a "hölgy" szót - úgy gondolja ő az egyetlen és legszebb legbájosabb lény a földön...- egy pillanatra elmereng és elmosolyodik. Majd ujja hegyét végighúzza a meghökkent apróság orrnyergén - ahha te is megbabonázható vagy ... - s cseppet sem félt attól hogy Aileen megharaphatja.
Majd az asztalra pillant.
- Oh...ennivaló ! - gyengül el a határozott markáns férfi.
-szabad ? - s máris magához ragadja atányért és avillát, mohón falatozik. A másodiknál eszébe jut az illem és lassít - Nagyon finom ! Tudja hogy megmentette az életem ? - kérdezi egy kis tejszinhab pamaccsal a szája szélén. A sütemény gyorsan eltűnik a tányérról.
- Bocsásson meg Kaphatnék egy pohár vizet ? - kérdezi reménykedve, majd hogy megkapja egyenletes kortyokban eltűnteti. Két teljes percig élvezi a majdnem tökéletest.

Ericára néz.
- Hajnalban betörtek a fenti lakásba és elhurcolták a félig alvó tulajdonost. Vivien Berg most egy kórházban piheni ki a riadalmát. Nem bántották, de a város határán túlról hozta vissza a rendőrségre egy kamionos. Ő maga is alig akarta elhinni a nő történetét. Vivien elhadarta mi történt majd elvesztette az eszméletét. Egyszál hálóingben rakták ki az országútra. Talán rájöttek hogy nem jó vad került a hálójukba. Lehet megijedtek s nem merték bántani, de visszahozni se.... - gondolkodik el. - Nem tudja miért történhetett ? - kérdezi s reménykedve néz Ericára - Már az egész házat végig kérdeztem s feltételezéseken kívül nincs semmi alapom... Valami nem tetszik nekem ebben az ügyben... de ez csak egy érzés s nem tudom hova tenni. Ez az az érzés amit ha nem rakok helyre akkor addig kísért míg meg nem oldódik... - Aileen felkúszik az ölébe és gondolkodás nélkül összegömbölyödve szunyókálni kezd. A férfi megszokott mozdulatokkal cirógatja miközben gondolkodik.
- Még nem tudjuk eltűnt e valami a lakásból. Ha Mrs Berget kiengedik a kórházból akkor talán beljebb leszek a kérdésekre kapott válaszokkal. Még jó hogy a gyerekei a nagyszülőknél vannak...- sóhajt. Majd újra a lányra néz mintha csak időt adott volna neki hogy összeszedje a mondanivalóját.

by **Erica Fadde** Csüt. Május 28, 2009 4:58 pm

Miután a rendőr elmagyarázza a helyzetet, és barátságosan lép fel, eddigi szorongása kicsit enyhül, és kezd egy vallamivel pozitívabb kép kirajzolódni benne a férfiről. Megértően bólint és ő is elmosolyodik, aztán beengedi, és visszacsukja az ajtót.

Mikor meglátja Clémentet a fotelben relaxálni, átfut az agyán, hogy milyen könnyű dolga lenne, ha egy vámpírt találna ilyen helyzetben. Elmosolyodik, aztán leteszi a tányért, és leül.
Meglepődve nézi, ahogy a férfi Aileennel bánik, és mikor beszélni kezd Ginevere nevű kedvencéről, Erica elmosolyodik és megértően bólogat.
- A gazdájának mindegyikük a legbájosabb.- mondja meggyőződve és szeretetteljes pillantást vet az ő kis barátjára.
- Persze, hiszen azért hoztam! Jó étvágyat.
Csendben vár, amíg a férfi végez a süteményekkel, és rátér a lényegre. Közben készségesen hoz neki egy pohár vizet is, ahogy kérte.

A történetet hallva elborzad, és érzi, ahogy az arcából kifut a vér. Eszébe jut a nagy bútorhúzogatás odafentről, az éjszakai lárma, és elszégyenli magát, hogy semmit nem tett.
- Szerencsétlen... nagyon sajnálom, ami vele történt.
Elgondolkozva húzza el a száját, és beleharap az ajkába.
- Nézze... én sem tudok sokkal többet, mint maga, sőt azt hiszem jóval kevesebbet is. Csak annyit mondhatok, hogy a betörés előtt nagy bútorhúzogatás hallatszott odafentről jó sokáig. Aztán éjszaka Aileen- itt lakótársára mutat- és az egyik kutya elég morcos hangulatban voltak...
Elhallgat, és merengeni kezd... rossz embert vittek volna el? Talán érte jöttek, és vissza fognak jönni nemsokára? Nem ennyire ostobák nem lehetnek, hiszen itt van a rendőrség. Ekkor eszébe jut a két férfi, akiket nemrég látott.
- Ma déletlőtt elmentem itthonról, és a folyosón szembejött két férfi, akik valami eltévesztett lakásról, vagy miről beszéltek.
Maga elé mered, aztán újra felnéz a rendőrre.
- Sajnálom, többet nem tudok segíteni.
Rezzenéstelen arccal figyeli tovább, mit lép majd a férfi az elhangzottakra. Közben elgondolkozik, hogy ha lesz ideje, és Laurent nem ellenzi, beszél vele és bemegy a központba a nő ügyében.

by **Vasorrú Banya** Csüt. Május 28, 2009 9:38 pm

Clément keze megáll az alvó állatka cirógatása közben ahogy Erica kimondja a töprengése eredményét. Kicsit előbbre hajol...
- El tudná ismételni azt amit hallott? Ha lehet pontosan... - szól reménykedve - ez egy halvány szálacska amin elindulhatnék végre. Hogy néztek ki ? Tudna segíteni egy fantomkép elkészítésében ? Ha Ön látta őket hátha más is emlékezne. Talán a kollégákat sikerült megtéveszteniük de lehet emlékeznek ők is a két alakra, hiszen itt voltunk kora reggel óta...- szemébe csillogás költözik, s nem tudni hogy a bevitt kalória az oka, a lány jelenléte, a családias fogadtatás... vagy éppenséggel az új információ. Keze újra lassú mozdulatokkal simogatja Aileent.....

by **Erica Fadde** Pént. Május 29, 2009 5:56 pm

Meghökken a férfi hirtelen érdeklődését látva, kíváncsi szemekkel méregeti tovább, és gondolkozik.
- Hm... egy pillanat...
Arra emlékszik, hogy a telefonhívás miatt indult el, és hogy odakint várt a liftre, amikor elrobogott mellette a két fickó. De nem nagyon figyelt rájuk... amolyan kőagyú kétajtós szekrény típusúak voltak, bár már ebben sem biztos. Nem koncentrált, nem is törődött velük igazán, ilyen esetekben pedig nem jó az emlékezőképessége.
- Hát... valami olyasmit mondott az egyik, hogy ő megmondta, hogy rossz emelet... meg valami megnyúzásról, amit kapni fognak.
Kérdően vonja fel a szemöldökét, de mielőtt bármi választ kaphatna, még gyorsan hozzáteszi.
- A fantomkép nem fog működni... nem nagyon néztem meg magamnak őket... két nagydarab, de hétköznapinak tűnő fickó volt, csak lerobogtak mellettem a lépcsőn, és már el is tűntek. Ez volt... vasárnap délelőtt, a pontos időt nem tudom.
Fúj egyet, elégedetten még ezzel a teljesítménnyel is, nála nagy szó, hogy ilyen dolgokra ennyire emlékszik.
- Remélem, azért segítettem valamit.

by **Vasorrú Banya** Szomb. Május 30, 2009 12:40 pm

A férfi szeme összeszűkül.
- Eltévesztették az emeletet ? ... - töpreng el - Vivient elkábították és elvitték ... vagyis egy egyedülálló nőre számítottak...erre kaptak volna utasítást ? - morfondírozik félhangosan s közben rá rápillant Ericára.
- Ha otthon vannak a gyerekek akkor rájönnek hogy rossz az emelet.... - egyre inkább a lányt fürkészi.
- Közel s távol Ön az egyetlen olyan személy aki egyedülálló és hölgy - összegezi végül.
- A támadás önnek szólt volna...ha nem tévesztik el az emeletet valóban... hiszen az ajtaja is úgy nyílik mint odafent annak a másik lakásé... - most már nincs kétsége.
- Mondja Ms Lavensdale van hova elutaznia pár napra hogy ..... - itt eltöpreng egy időre - ... nos arra gondoltam mit szólna ha valakit egy megbízható rendőrlányt ideköltöztetnék ... mert azt hiszem nem fogják feladni...sokat kockáztattak azzal is hogy délelőtt visszajött a támadó páros. Valamiért nagyon fontos Ön nekik...- összeráncolódik a homloka - Nincs ötlete mibe keveredhetett ? - teszi fel a kérdést és most már leplezetlenül érdeklődve figyeli a lány reakcióit.
- Szeretném megvédeni... már ha engedi... van egy kis vidéki fészek ahol elbújhatna s a kis védence is élvezné a szabadságot... s persze nem is lenne egyedül... - finoman beleborzol Aileen szőrébe. Látszik hogy finom manőverezéssel a görénykén keresztül próbálja megtörni Erica esetleges ellenkezését.

by **Erica Fadde** Csüt. Jún. 04, 2009 10:09 am

Hallgatja a férfi eszmefuttatását. Párszor elveszti a fonalat, hogy melyik következtetés miből is jön, de próbálja tartani a tempót. Mikor kiböki a lényeget, miszerint ő, Erica volt veszélyben, beigazolódottnak látja eddigi gondolatait, bár cseppet sem örül, hogy ezúttal igaza lett.
Hátradől, de nem érez félelmet, inkább bizonytalanságot, gondolatban keresi az összefüggéseket a pár napja történtek és e között az ügy között. Talán ez lenne a folytatás?
- Sajnálom, elutazni nem tudok. Vár a munka, és nagyon sok dolgom van, amik a lábadozásom ideje alatt felgyülemlettek, és már nem tűrnek halasztást.
Elgondolkozik a másik alternatíván, elhúzza a száját, de sejti, hogy mindenféle kompromisszum nélkül úgysem ússza meg ezt a találkozást.
- Rendőrlányt? Ki lenne az?
Nagyot sóhajt. Egy újabb kolonc, akiért aggódni kell, már Dorina is több volt mint elegendő, nincs szüksége másikra, de a férfi nem hagy más kiutat.
- Fogalmam sincs, mibe keveredhettem.
Ez részben igaz, a kis részletek nem állnak össze agyában gy nagy egésszé, fogalma sincs, hová tegye az ügyet. Komolyan néz a férfi szemébe, próbálja kifürkészni, mire készülhet. Mikor újra szóba hozza az elutazást, megrázza a fejét, és összekulcsolja kezeit.
- Tényleg nem fog összejönni. Nem tudok elutazni. Ha mindenképp meg akar védeni, akkor csak ezzel a hellyel gondolkozzon.
Egyre jobban fúrja az oldalát, mi lehet a kapcsolat az események között, bár izgalmát igyekszik nem mutatni a rendőrnek, aki talán őrültnek nézné emiatt.

by **Vasorrú Banya** Vas. Jún. 07, 2009 4:02 pm

A férfi nyugodtan dől hátra, vigyázva hogy az ölében alvó Aileent ne zavarja meg. Látszik hogy nem siet vagy legalábbis nem mutatja.
- Van már tapasztalatom néhány furcsa és megmagyarázhatatlan ügynek is a végére jártam már - meséli megnyugtató hangon - nem hiszem hogy bármivel is meg tudna lepni. - néz kedvesen Erica szemébe - mesél vagy hagy nyomozni ? - hangja kissé nyomatékossá teszi a kérdést.
- A lábadozása összefügghet az üggyel...feltételezem hogy az éjszakai tévedésüket helyre akarják majd hozni... - komorodik el.
- A rendőrlány Moira Dalton egy fiatal és ambiciózus hölgyemény. Ő az egyetlen akire rá merem bízni ezt az ügyet. Ha itt akar maradni a városban akkor nincs sok értelme az ötletemnek.- sóhajt - akkor mást kell kitalálnom hogy előbbre lépjünk. - dől előre egy picit.
- Az nem elég ha egy járőrkocsi néha elhúz a ház előtt...gondolom..- végignéz a lányon - azt gyűlölné ha figyeltetném és így vigyáznánk Önre. - hosszasan elgondolkodik.
- Mit szólna egy barátibb alternatívához...- óvatosan fogalmazgat s látszik hogy tépelődik.
-Mit szólna ha mi ketten járnánk ? - felemeli a kezét kedvesen kérve hogy befejezhesse - s mielőtt tiltakozna, nem okozna ezzel egy pillanatig sem gondot. A munkám szabad a lényege hogy az ügyek végére pont kerüljön. Nem akarom egyedül hagyni magát.. - szemében kedves fény villan - ha a városban van dolga szívesen leszek a sofőrje, amíg dolgozik és kollégák barátok közt van addig nem tűnök fel, de hazahozom vagy odaviszem ahova akarja... valami azt súgja féltenem kell magát. - sóhajt s a választ várja türelmesen.

by **Erica Fadde** Vas. Jún. 07, 2009 7:57 pm

Kétkedve nézi a férfit, és gúnyos arccal dől hátra. Ha tudná, mire kéri, ha tudná, mit akar így kideríteni, nem valószínű, hogy ezt mondaná.
- Furcsa? Mint például? Mi számít furcsának? Például a megcsonkított holttest, amit a szemét között találtak, az furcsa?
Maga elé mered, és lelki szemei elé idézi a képernyőn látottakat. A testet, és hirtelen eszébe ötlik Gréta mosolygós arca, az arc, ami olyan sokszor megnyugtatta. És hirtelen újra a padlót nézi, a gyomra pedig kavarogni kezd. Talán el is sápad kicsit, vesz pár mély levegőt, és elcsukló hangon folytatja.
- Nos, ez valahol abban a kategóriában lehet, ha nem még rosszabb, legalábbis ha jól sejtem. És ami azt illeti... végezze csak a dolgát, nyomozgatás, szaglászás...
Aztán csak bólint, és megvonja a vállát. Még szép, hogy összefügg, de nem szívesen adná le a forró nyomot a férfinak. Mikor elkezd beszélni a becsődölt tervről, Erica színlelt csalódottsággal arcán ingatja a fejét.
- Talán jobb lenne nem is erőltetni a dolgot...
Mikor hosszas hallgatás után Clément előáll legújabb ötletével, Erica nem tudja megállni, hogy el ne nevesse magát.
- Na jó, viccet félretéve, esetleg másik ötlet?
Mikor a férfire néz, és látja, hogy az igen komoly arcot vág, és megérti, hogy egyáltalán nem viccnek szánta, elszorul a torka. Nincs neki ilyesmire ideje. Elkerekedik a szeme, és nagyot nyel.
- Ömmm... hát, nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Értékelem az erőfeszítéseit, de ez talán már sok. Rendben leszek, higgye el. De ha kell, éjszakára találok valami más helyet, ezen ne múljon, nappal pedig nem jönnének... gondolom. És nem kell féltenie, nem vagyok olyan elveszett ám!
Megerősítő mosolyt erőltet az arcára, de túl kétségbeesett ahhoz, hogy hiteles is legyen. Már csak azt reméli, hogy legalább megsértenie sikerült a férfit annyira, hogy letegyen a tervről, még ha nem is ez volt a szándéka.

by **Vasorrú Banya** Vas. Jún. 07, 2009 8:22 pm

Clément tekintete picit összeszűkül.
- Mi köze van önnek a szeméttelepi hullához ? - kérdezi felélénkülve - s máris mennyi apró apróságot megfigyelt róla...egy egyszerű ember csak borzad de nem ennyire szakszerűen összeszedett.... s igen AZ furcsa s már tettünk...mármint a rendőrség tett pár erőfeszítést az ügyben...s ha még Önt nem tájékoztatták a baleset ? betegség? lábadozása miatt...nos akkor közlöm hogy pont az Önök laborja az aki megkapta az ügyet... s ne ne nézzen így rám...tudom kicsoda Sonya Lavensdale...s még sok mindent tudok ahhoz hogy féltsem önt... - sorolja el egy szuszra. Aileen morózusan pillant fel a hangosabb szavakra és fészkelődve pozíciót vált de a helyét nem hagyja el.
A férfi valóban komolyan gondolta amit kitalált.
- Egyre inkább úgy érzem hogy ön belekeveredett valamibe amiről talán fogalma sincs...miért nem engedi hogy segítsek ? Miért nem mondja el hogy most épp miért nem dolgozik odabent ? A főnöke keményen elküldött és nem volt hajlandó információt adni arról hogy vajh miért is nem a legjobb szakértője foglalkozik a szeméttelepi üggyel. - dől hátra ismét s látszik nem fog elmenni válaszok nélkül.
- Ma vasárnap van...ráérek.. ha hosszabb a mese az sem baj... s ha nem egy csinos vékony hölgy ülne előttem akit minden épeszű férfi meg akarna védeni akkor is érdekelne a bajban lévő személy. - mondja higgadtan.

by **Erica Fadde** Vas. Jún. 07, 2009 9:24 pm

- Nem tudja, mit kér... maga Védtelen...
Ajkába harap a kicsúszott szó után, bár nem hiszi, hogy a férfinek magasröptű gondolatai lennének a kifejezéstől. Sóhajt, és a szemébe néz.
- Nem tudom, mi közöm hozzá. Amíg nem azonosítják, vélhetőleg csak a saját jövőmet látom benne... ha meglesz az azonosítás, utána talán már a barátomat is.
Megrebben a szeme, de a hangja kifejezéstelen és üres marad.
- Tudja, nagyon emlékeztet valakire. Egyébként pedig éppen akkor beszéltem a kollégámmal, mikor megérkezett, ezért nem tudok még sokat az ügyről. A lábadozás pedig... mondhatjuk, hogy szerencsétlen baleset volt.
Felrémlenek agyában a képek, a hang, ami a nevén, a valódi nevén szólította, és megint émelyegni kezd. Már nem segít a lélegzés, gyomra összerándulásán nem tud segíteni. Felpattan, a fürdőszobába szalad, és magára zárja az ajtót. Pár perc múlva mentolszagú szájjal és falfehér arccal visszasétál a napaliba, és lezuhan az iménti helyére.
- Elnézést. Rosszullét.
Megpróbálja felvenni a beszélgetés fonalát, aztán tovább folytatja.
- Hát, ha sok mindent tud, de még így is félt, akkor vagy mégsem tud eleget, vagy túl sokat. Remélem, hogy előbbiről van szó.
Újra elneveti magát a férfi csökönyös viselkedésén, de ez most inkább hisztérikus és tehetetlen nevetés, mintsem vidám és gondtalan. Előredől, karjait két lábszárára fekteti, összekulcsolja ujjait, és komoly arccal néz a férfi szemébe.
- Jól érzi... fogalmam sincs, mibe keveredtem. Hallani akarja a sztorit? Hát jó... két verzió közül választhat, amire foghatja, amit hallani fog: első, hogy a nyugtatók és fájdalomcsillapítók miatt félrebeszélek, második, hogy zavarodott vagyok. Elhinni nem fogja, úgyhogy erre nem is térek ki.
Vár pár pillanatot, farkasszemet néz Clémenttel, aztán folytatja.
- Két jó barátom tűnt el a napokban: Elenor Khnum és Gréta Heper. Utóbbiról gyanítom, hogy a minap találták meg darabokban.
Nem törekszik a dolgok szépítésére, csupán tényeket közöl.
- A saját szakállamra kezdtem dolgozni az ügyön, pár nyom elvezetett a Kard-Virág fitness központba, ahol láttam pár furcsa dolgot, aztán két nappal később ébredtem fájó tagokkal. Amikor visszanyertem az emlékeimet... nos, ne akarja tudni, mit csináltak. Azóta, hogy itthon vagyok, telefonhívásokat kapok valakitől, akiről azt se tudom, kicsoda, és arra buzdít, hogy erősödjek és álljak végre talpra. De ez nem olyan egyszerű, bár mostmár javul az állapotom, de amint visszamegyek arra a bűntanyára- mert muszáj visszamennem-, én is a szemetesben végzem. És mielőtt még rohanna a hallottakkal a rendőrségre, figyelmeztetem, hogy itt olyan erőkről beszélgetünk, amit Maga úgy hiszem képtelen lenne felfogni. Ne politikusokra, vagy elöljárókra gondoljon... ezek sokkal rosszabbak és hatalmasabbak azoknál.
A lényeget nem mondja el, visszadől, a karfára teszi a kezét, és kihívóan néz a férfi szemébe.
- Dióhéjban ez a cselekmény fő vonala.

by **Vasorrú Banya** Vas. Jún. 07, 2009 10:50 pm

- Védtelen... - ízlelgeti Clément a szót. S furcsán néz Sonyára - 30 éve vigyázok magamra és nem is hinné milyen eseteim voltak... némelyik hagymázas álomra hasonlít. Elzárt akták lezárt esetekkel..
- Saját jövő..miért gondolkodik ilyen sötéten? Egy helyszínelő nincs atűzvonalban... vagy mégis ? - néz érdeklődve a lányra.
Majd feszült figyelemmel hallgatja a történetet.
- Sok hosszú hajú lány ... nő szaladgál a világban vagy akár Martignyben is...arra nem gondolt hogy a test nem helybélié... mi van ha messziről hozták ide és a szállító már odébb is állt ? ... ez persze csak egy lehetőség a sok közül..és ön máris a legrosszabbra gondolt. Mikor látta utoljára a barátnőjét? S mikorra tehető az illető halálának időpontja ? Gondolom nem járt a lakásában? Mint helyszínelő nem juthat be olyan helyekre amelyek nem tartoznak az ügyeihez...áááám ... -s itt elmosolyodik kissé - ha kihasználná egy bizonyos "barát" lehetőségeit akkor eljárhatna a saját ügyeiben is néha és ha jól látom akkor ez az ügy igencsak érdekelné. Ha gondolja szívesen utána nézek odabent hogy történt e bejelentés az eltűnésről és hogy tettek e lépéseket a felkutatásra...- ajánlja készségesen de nem tolakodik csak ajánl.

- Szerencsétlen baleset ? nem munkahelyi arról szólhatott volna a főnöke... - elakad a szava mikor Erica felpattan. Mozdul ő is és nem tudja mit tegyen...
Mire a lány visszajön Aileen az ágyon üldögél kissé kábult pillantásokkal méregeti mindkettejüket. Megzavart délutáni szundikálása elgondolkodóvá teszi a kis állatot.
Clément is elgondolkodva tartja kezében az éjjeliszekrényről felvett gyógyszeres fiolákat.
- Fájdalomcsillapító nagy dózisokban sűrűn...altató s nyugtató...- néz kérdőn a lányra. Nincs rajta zavar hogy illetéktelenül nyúlt volna valamihez.
- Elmondja az egész történetet vagy homályban és tudatlanságban hagy egy Védtelent ? - kérdezi visszaülve a fotelbe, de aztán ahogy Ericára pillant feláll és a konyhába megy. Ma mindenki olyan szemtelenül önálló a lány körül. Mikró csilingel és végül behoz egy tálcán egy pohár vizet és egy csésze megmelegített teát.
- Nem tudom ilyenkor mi esik jobban...a hideg vagy a meleg - rakja alány elé a kétféle italt.
Megvárja hogy Erica kicsit pihenjen de nem adja fel, tudja ha most elmegy akkor többet nem kerülnek ilyen közel egymáshoz s talán a lány visszazárkózik a magányos ...vadász ...a szón elgondolkodik, és kis mosollyal jelzi hogy valami elgondolkodtatta, de nem mondja ki.
- Hogy sokat vagy keveset tudok ez csak annak függvénye hogy önnek hol kezdődik a sok határa. - morfondírozik félhangosan.
- S igen sok ügybe belelátok, hagyják mert tudják hogy igencsak diszkrét természetem van és néha meglátok olyan összekötő kapcsokat mire ás nem gondolt... - mesél kicsit a munkájáról.
- Valaki megtámadta Önt... kirabolták? Megütötték ? Eltört valamilye ? - néz végig Ericán találgatva - megbocsásson de ha megerőszakolták volna akkor nem lenne itthon négy napja ...hanem..bár nem törvényes de ahogy érzem már bosszút állt volna...s nem is kéne ennyi fájdalomcsillapító. Ha feltúrnám a szemetest egy dobozt üresen ott is találnék igaz ? - Számolgat az ujjain a napokat és az adagolást találgatva.
Majd elhallgat kicsit és Erica két verzióját hallva bevezetőként, elmosolyodik.
- Se nem benyugtatózott se nem zavarodott. Maga egy okos és bátor, talpraesett magányos hölgy, akit ha jól sejtem nem is kicsit megijesztett valaki vagy valakik... - szűri le a lényeget.
Majd hátradől és figyeli a válaszokat.

- Elenor Khnum és Gréta Heper ...- egy kis elektronikus noteszt vesz elő és gyors jegyzetet készít - ne aggódjon jelszavas és aki ezt feltöri az meglepődhet a tartalmat látva - mosolyodik el rókamód - nálam a titkai biztonságban lesznek.
- Egyedül bement egy szépségszalonba nyomozni és ott történt valami amitől fájó tagokkal ébredt két nappal később ? - néz összehúzott szemekkel a lányra - s még ne is akarjam tudni mi történt ? - apró fejcsóválása és a tekintete is jelzi hogy ez nem egyeztethető össze a lényével.
- Ha megengedi a telefonját szívesen lehallgattatnám ezután... s hogy visszamenjen a klubba... adjon pár napot és körbeszimatolgatok kicsit... - mosolyodik el - próbálja meg elfogadni hogy nincs egyedül.
- Milyen erők mozoghatnak amelyekkel egy hatalommal bíró nem bír - elakad a szójátékon de aztán folytatja - sokakat ismerek s nem is hinné miféléket...- kedvesen néz a lányra.
- Engedi hogy segítsek vagy őrlődni akar a magányos vadász szerepében ? - néz nyugodtan Ericára.

by **Erica Fadde** Szer. Jún. 10, 2009 9:51 pm

- Nem, felejtse el... nem fontos.
Már bánja, hogy elejtette azt a megjegyzést a férfi Védtelenségéről. Teljesen félreértette, de hát hogy is érthetné, miről is beszél...
- Nem mint helyszínelő vagyok bajban... igaz, hogy úgy nem is igen lehet 'tűzvonalban' lenni, még nekem sem sikerül.
Reménytelen arccal néz a férfire, és nem tudja eldönteni, hogy az vigasztalásból értetlenkedik, vagy fáradtságból, esetleg egyéb oka lehet.
- Persze, csak egy lehetőség. Igaza van. Majd kiderül... Hogy mikor láttam? Nem is tudom... egy-két hete talán, inkább egy. És akkor még eléggé élt. Nem jártam a lakásán. Elenortól tudtam meg, mi történt, de már őt sem értem el, úgyhogy elindultam kideríteni ezt-azt.
Felvont szemöldökkel néz a férfira, és halvány, cinkos mosoly jelenik meg arcán.
- Hát, ha már így felajánlotta a segítséget... megköszönném.

A férfi kérdő tekintete és az elkobzott fiolák láttán lemondóan elhúzza a száját. Már éppen magyarázkodna, mikor a férfi feláll, és elmegy ténykedni a konyhába. Mikor visszaér, hoz innivalót, amitől Erica igazán hálás lesz, és már le is csak a teára.
- Köszönöm. A tea jól esik.
Kortyol párat, és mély levegőket vesz. Gyorsan múlik a megmaradt émelygés is.
- Félreértett. Nem 'olyan' támadás volt... nem utcán történt, és nem is véletlenszerűen velem.
Megrázza a fejét, és lejjebb csúszik a fotelban.
- Ami azt illeti, most is bosszút forralok, ennek ellenére nem megerőszakolásról van szó, tévedés ne essék. Nem, ha lehet, ez még rosszabb annál.
- Igen, a szemetesben is találna. És lassan újabb adagra lenne majd szükségem.
Eszébe jut a férfi, aki után el kezdett nyomozni. Magában megfogadja, hogy folytatja a munkát, amint tudja.

Bólint, amikor a férfi magyarázkodik a jegyzetek miatt. Aztán látva, hogy nincs megelégedve a válaszokkal, elhúzza a száját, és gondolkozni kezd. Mennyit árulhat el a férfinak? Már így is többet mondott, mint kellett volna...
- Rendben, hallgassa le a telefont.
Egyezik bele, hiszen ott nem hangzik el túl sok minden, ami miatt lebukhatna.
- Nem ajánlom, hogy odamenjen. Egyébként is csak nőknek fenntartott... nem tudna elvegyülni.
Diadalmas mosoly ül ki arcára, aztán újra elkomorodik. A férfi utolsó megjegyzésére akaratlanul is elneveti magát... véletlen ráhibázás lett volna?
- Csak azóta vagyok magányos vadász, hogy a két társam eltűnt. És akármennyire is próbálkozik, sajnos nem tud a helyükbe lépni. Mert Védtelen... pardon, halandó, ha így jobban tetszik.
Őszinteségi rohama nem múlik. Úgy döntött, történjen bármi, ha egyszer belekezdett, be is fogja fejezni a történetet.
-Tehát... végre komolyra és őszintére fordítva a szót... eléggé ráhibázott a vadász dologgal... merthogy az volnék.
Előrehajol, és komoly arccal néz a férfi szemébe.
- Hisz maga természetfeletti létezésében? Ha nem, rosszul teszi. Arra tettem fel az életem, hogy megvédjem tőle azokat, akik nem tudják megvédeni magukat. És azt hiszem, most valami nagy dobásra készül pár fejes abból a társadalomból... bár ki tudja.
Érdeklődve néz a férfira, és próbálja kitalálni, hogy mennyit értett az elhangzottakból. További válaszokra is kapható, ha már belekezdett, nincs visszaút, és hát Clément akarta mindenáron tudni az igazat.

by **Vasorrú Banya** Kedd Júl. 07, 2009 11:53 pm

Clément előveszi a mobilját mikor Erica elhallgat s megpihen.
- Clément Escoudé... nem még semmi kézzelfogható...add Debrát ! - kis mosollyal pillant Ercára majd atekintete megkeményedik és az asztalra siklik, miközben beszél - Debra ?!? ... nem...minden rendben...de tedd meg hogy elindítod a rendszert ! A helyszín a második emelet Sonya Lavensdale száma... nem... nem csak mára, addig amig nem szólok hogy leállhattok... köszönöm....nem sajnálom de nem, hagyjatok ki...talán legközelebb ! Persze tudom, de ez most fontos ... Debra ! - a hangja ingerültté válik - Nem ! A főnök majd talál más partnert ! ... Te csak ne aggódj miattam... viszlát ! - bontja a vonalat.
- A telefonját máris lehallgatják... vagyis amiről nem akarj ahogy tudjunk ne ezen a készüléken beszélje meg !- mosolyodik el. Majd megkomolyodva néz a nőre.
- Akkor kezdjük elölről.... önök hárman barátnők.. egyikük jelezte hogy a harmadik eltűnt, majd immáron őt sem találja...Erre bátran besétál valami finess klubba ahol sejteni véli a választ. Nem lelt mást mint ...mit is ? - néz végig Ericán.
- A pillanatnyi gyanusítotti körünk a felsőbb hatalmakra mutat. Természetfelettire gyanakszik...- újra kényelmesen hátradől. Hangjában se gúny, se játékos felhang.
- Most mondtam le a havi bowling bajnokságban való részvételt. Vaklami igazán komolyat kell a főnök asztalára leraknom, ha meg akarom érni a következő fordulót... - mosolyodik el majd újra csak komolyan pillant a lányra.
- Úgy érzem belemásztam valamibe ami veszélyes és ismeretlen számomra, derossz szokásom hogy nem adok fel semmit ami bűnügyre utal. S bár eléggé zavaros amit eddig hallottam a tények azét tények s ha nem is ma, de talán holnap lesz kis bizalma felém - nem úgy néz ki mint aki távozni akar.
- Úgy érzem hosszú esténk lesz.. nem éhes? Vagy nem lesz éhes úgy egy óra múlva ? mihez lenne kedve ? Pizza ? Kínai ? - fogja újra kézbe a telefonját és a menüben lapozgat - mert főzni ugyan nem tudok de remekül tudok rendelni - mosolyog fel a lányra.
- S míg várunk kibonthatná a rejtett mondanivalója lényegét, úgy hogy én is értsem és ne csak találgassak ! - majd várakozón tekint Ericára készen rá hogy azt rendeljen amihez kedve van.

by Ajánlott tartalom