Re: Őrségi Minóra kúriája

by **Anton Smith** Pént. Jún. 12, 2009 2:08 pm

Nahát! Egy kortárs!
- Ó, azok az 1700-as évek! – sóhajtok fel – Az előbbiekről nem tudok nyilatkozni. Az 1800-asok is még jók voltak, akkor volt jó felnőni. Az abból a korból származó Vértestvéreink még tudják mi az az udvartartás, milyen dolog alattvalóként felnőni. Az újak? – legyintek – Azt hiszem, nem csak a generációk vágnak éles szakadékot közénk.
Pár pillanatig még elmélkedem ezen a jelenségen, majd megint Minórára pillantok.
- A Ventrue klánba tartozom, Antonius vérvonalából.
Nem, nem soroltam fel a teljes családfát, azt majd kideríti Minóra, ha nagyon akarja, vagy meghallja az estélyen, esetleg most rákérdez még egyszer. Lassan talán ideje lesz távozni, hacsak a háziasszonynak nem támadnak egyéb megbeszélnivalói.
Jean már valószínűleg mélyen alszik az autóban, hacsak meg nem ette valaki, amit felettébb fájlalnék.

by **Őrségi Minóra** Hétf. Jún. 15, 2009 4:23 pm

A nő egyetért Aimével az új vámpírok kapcsán. Sajnos sok mai Vértestvér felrúgja a hagyományt, féktelen, őrjöngő lényként portyázik és felettébb pazarlóan táplálkoznak. Minóra sosem szerette azokat, kik nem tartják szem előtt a tettük következményét.
Bár a régi világban sem volt veszélytelen, de most, a modern fegyverekkel felszerelt sokszor csak az ölés kedvéért vadászó vadászok korában az éjszaka gyermekeinek még óvatosabban és megfontoltabban kell létezniük. Legalább is Minóra így vélte.
-Ventrue klán…- tűnődik el a nő.- Családod bizonyára dicső múlttal büszkélkedhet a kárhozottak világában, de sajnos eddigi létezésem alatt rajtad kívül még nem volt szerencsém a nemzetség tagjaihoz…- mondja sajnálkozva a nő és máris azon járnak a gondolatai, hogy Jamesnek kiadja a többi elvégzendő és utána járandó mellé, hogy utána keressen Aimé La Forge klánjának.
Miközben beszélgettek a nőnek feltűnt, hogy a férfi néha kipillant az ablakon, ebből arra következtet, hogy már menne, csak nem akar udvariatlan lenni. Hogy megkönnyítse a férfi dolgát Minóra egy könnyed és igen gyors mozdulattal feláll a fotelből és a néhány lépésnyire elhelyezett italos kocsi mellett terem és ráhelyezi kelyhét, majd a vendégéhez fordul.
-Roppantul hálás vagyok, hogy felkerestél és szövetséget ajánlottál, és én örömmel látlak vendégül szerény hajlékomban… De igazán nem akarlak feltartani!- enged meg magának egy halvány mosolyt, mert nem szeretné ha Aimé azt hinné el akarja küldeni...

by **Anton Smith** Hétf. Jún. 15, 2009 6:42 pm

Igen, ennek a látogatásnak ideje véget vetni. Az elemi bemutatkozás és puhatolózás megtörtént. Most mindketten utána fogunk nézni a másik hátterének, s megtudunk mindent, amit csak megtudhatunk. S nincs, azt hiszem, semmi, amit Minóra meg ne tudhatna rólam, nincs olyan, ami akadályozhatná ezt a szövetséget.
- Engem nem tartasz fel, de jelenleg tekintettel kell lennem Jean-ra, aki a vizsgáira készül, s kint vár. Ha már egyszer fizetem a tanulmányait, pazarlás lenne, ha miattam maradna el velük. – felkelek, s meghajolok aprót Minóra felé. – Köszönöm a szíves vendéglátást. Remélem, viszonozhatom majd ezt, ha Te is ellátogatsz hozzám! S még egyszer elnézést kérek, hogy ily hamar, a költözködés közepén Rád törtem! Akkor egy hét múlva küldöm a fiút az oktatásra, addig is minden jót kívánok új otthonodban!
Ha a hölgy a kezét nyújtja, kézcsókkal köszönök el, majd (feltehetőleg James vezényletével) távozom.

by Ajánlott tartalom