Re: Kilátópont Martigny-re

by **Anton Smith** Kedd Jún. 02, 2009 6:41 pm

Alig haladunk lefelé a szerpentinen két kanyart, amikor a következő kiszélesedésnél úgy fordítom meg az autót, hogy Jean ijedtében csak a műszerfalba tud kapaszkodni.
- Nem töröltem ki az emlékeit.
- Tessék?
- A lánynak, nem törültem ki az emlékeit.
- Azt is lehet?
- Igen, és kellett is volna. Jean, találkoztál életed első vérfarkasával, s még teát is csináltál neki. Szép teljesítmény?
- Ó, te jó ég!
- Viszont a farkas falkával jár. Ha elmondja mi történt vele …
- Ne is folytassa, uram!
Úgy száguldok be a parkolóba, mintha nem is akarnék megállni, de végül mégis bepördülök az végére. Kiszállok, és körbepillantok. Természetesen a kis vadócnak hűlt helye.
- A francba!
S ekkor felhangzik az üvöltés. Jean összerezzen mellettem, én azonban megindulok az erdőbe. Jean némi tétovázás után utánam indul. Nem tartom valószínűnek, hogy tartani fogja a tempót, mert nem vagyok ugyan nála sportosabb, de neki el fog fogyni a levegője, engem meg ez nem izgat. A lehető legnagyobb sebességgel haladok az üvöltés irányába.

by **Elisabeth Leclair** Kedd Jún. 02, 2009 7:32 pm

*Hirtelen kapja fel a fejét a zajra, kisírt szemeit a neszezés irányába fordítja. El sem hiszi amit lát. Széles mosoly rajzolódik arcára, igazán örül az állatnak. Kíváncsisága felderíti Effy borús hangulatát, s legszívesebben egy csókot nyomna a farkas feje búbjára, de nem akarja elijeszteni. Felkel a földről, és tisztes távolságból, csillogó szemekkel figyeli az állatot és már-már el is felejti a történteket. Azonnal dönt. A cipzár kiold, a pulóver a földön hever, le a nadrággal és minden ruháját a közeli fa tövébe hajítja, szag alapján úgyis idetalál. Törzsét előre döntve, karjait kinyújtva ugrik a kíváncsiskodó felé, de már farkasként ér földet. Ruganyos léptekkel közelíti meg az állatot, s kedvesen szaglászva dörgöli pofáját a másikéhoz. Ha sejtené, hogy egy hozzá hasonlóval van dolga, persze nyilván nem lenne ilyen könnyű erkölcsű, de a mai éjszaka rosszabb már nem lehet és örül a társaságnak. A baráti társaságnak... Mert aki farkas az rossz ember nem lehet. Vagy hogy is van ez?*

by **Alev Beckett** Kedd Jún. 02, 2009 7:48 pm

Pislog-pislog nagyokat, aztán hátracsapja füleit, amikor elmosolyodik a lány. Bár ez vehetnénk akár agresszív gesztusnak is, valahogy az "arckifejezése" nem erről árulkodik. No meg nem morog. Ahogy nekiáll a lány vetkőzni, ő rögvest elfordítja a fejét, valami hihetetlenül érdekes dolgot lát a mellette lévő fán.
~ Hű, de kínos. ~ fut át a fejében, persze, hogy csak önnön figyelmének elterelése érdekében nem néz oda. Mert hát mégis. Nem kukkolni jött, hanem felvidítani, és ez úgy fess, használ. Szemsarokból odapillant, és látja, hogy már ugrik is, és hopp, farkas. Szinte elvigyorodik, ha tudna, így csak vicsorít, és visszafordul. Visszadörgölődzik ő is, de nem ám, mint holmi macska, nem hízeleg, csak barátkozik. Vidám csaholásba kezd farkasfarkával, és megiramodik az erdőbe. Játszhatnékja van. Nagy lendülettel indul neki, majd megtorpan, ha esetleg Effy lemaradna. Futnifutnifutni, mászni, ez kell neki. De az utóbbit most nem teheti, úgyfess, tényleg farkasnak nézték, és ezt az illúziót nem akarja összetörni... még jobban.
~ Mennyi ember csak álmodik az ilyenről... ~ vihog gondolatban. Mindig is élvezte a lupusalakot, a scorgot meg még inkább, de apja megtiltotta neki. Apropó, ő már nincs itt. Tehát szabad. Valamikor ki kéne majd próbálnia, ilyen, erdős terepen.
És úgy tűnik, hamarosan lesz is rá alkalma...

by **Anton Smith** Kedd Jún. 02, 2009 8:00 pm

Az üvöltés csak egy rövid ideig vezet nyomra, de aztán utána is tartom az irányt. Hogy jó felé járok, azt rövidesen a pokróc maradványai mutatják. Nem lassítok, tovább futok, egyenlőre még a csenddel sem törődöm. Jean lemarad, kicsit fennakad a pokrócnál, hallom, ahogy a foga közt mormog valamit, minden bizonnyal sajnálja a holmit. Felőlem vissza is vehetné az autóhoz, de tisztában vagyok vele, hogy úgysem tudnám visszaküldeni, egyenlőre túlontúl ragaszkodik, és fél. Jobban fél attól, hogy frissen szerzett ismereteivel egyedül marad, minthogy egy vérfarkassal kerüljön közelségbe az oldalamon.
Nagyjából megpróbálom megsaccolni, milyen messze lehetek még az üvöltés helyétől, s amikor úgy vélem, hogy közeledem, lassítok, s igyekszem minél kevésbé észrevehetővé válni. (Láthatatlan Jelenlét) Így haladok tovább, s megpróbálok valamennyire a szaglásomra is hagyatkozni, hisz elég sokáig tartottam Effyt a karjaim között, hogy az illatára emlékezzem. Rövidesen megtalálom az elhagyott ruháit. Leguggolok, s megfogom. Még őrzik a lány testének melegét. Közel lehet. Hallgatózom. Természetesen elsősorban Jean csörtetését hallom, de igyekszem a másik irányba koncentrálni.

by **Elisabeth Leclair** Kedd Jún. 02, 2009 8:17 pm

*Abban nem biztos, hogy játszhatnékja van, de abban igen, hogy ez aztán leköti figyelmét. az ember azt gondolná mára már kifutkorászta magát, de még mindig van energiája. Újra nekilódul és követi Alevet, s amikor az megtorpan ő sietősen elüget mellette. Közben megböki orrával, arra unszolva őt, hogy kövesse, mitöbb fogócskázzon vele, amiben most ő a fogó. Effy nesztelen, kecses léptekkel rohan a fák között, szinte suhan, nem is hallani, hogy mancsai az avart érnék. Csak akkor vesz vissza a tempóból, amikor hátrapillant, hogy Alev követi-e még. Már nem is gondol Antonra, eszében sincs, hogy az esetleg követi őt, hogy törölje az emlékeit. Késő bánat ebgondolat. A szél a háta mögül fúj, felé hozza az illatokat a szél, ő pedig szokásához híven gyengéden ízlelgeti azokat. A levelek, a nyirkos moha illata, a farkas, az éjszaka hűvös csípős aromája, ...*
~ Jean? ~
*Ereiben megfagy a vér, csúszva fékez le a csúszós avaron, s eddigi menetirányával szembe fordul. Tagjai megfeszülnek, s mélyet szippant a feléjük fújó szellő újabb fodrából.*
~Az nem lehet.... Már elmentek...~

by **Alev Beckett** Kedd Jún. 02, 2009 8:25 pm

Rohan a farkas után, persze, fogócska, simán. Effy csak egy leheletnyivel gyorsabb nála, de ő ledolgozza a lemaradását a természetfelettien ügyes manőverezéseivel. Látszik, hogy korlátozza saját porhüvelye őt a mozgásában, vagy mindez képzet lenne..? Hátrapillant aztán a lány, már épp elkapná, amikor lefékezik, ő pedig átesik rajta, egy ügyetlennek tűnő bukfenc után a fának csapódik, és vállaira eresztve testsúlyát, fejjel-lefelé pislog, meglepetten. A talpak az ég felé néznek, elég mókás látvány, de jól beüthette magát. Ahelyett, hogy azonban nyöszörögne, ő is szimatol... de ő nem csak Jean szagát érzi. Hanem Antonét is.
Kicsit messzebb van, de érzi, ketten vannak, és kíváncsian a játszótársára néz. Őt követték volna? Nagyon felkészült rájuk, úgytűnik, kelletlen-kellemes ismerősök. Valahogy négykézlábra evickél ismét, és odaáll a lány mellé. Nagyobb nála, de izmosabb nem. De furcsa. Eddig észre se vette. Nem lép semmit, vár, nem akar semmit elrontani. Meg hát, ott az álca, hogy ő még mindig csak egy farkas. Szipákol a levegőbe, de újfent nem tud meg semmit. Vagyis, de, egy valamit igen.
Éhes. Nagyon éhes.

by **Anton Smith** Kedd Jún. 02, 2009 8:33 pm

Nem tudom, merre indulhatnék, de végül is nem kell semerre, hisz itt vannak a Effy ruhái, ezek nélkül bajosan megy haza. Bár ha megvárná a hajnalt, gondban lennék. De még emiatt ráérünk aggódni. Jean a nagyobb probléma. Jön. Jön, de se nem hall, se nem lát, engem sem, természetesen, s az akadályokat sem. Olyan zajt csap, mint egy falka vaddisznó, s úgy liheg, mint King-kong, amikor haldoklott az egyik filmben. Mondjuk ez az, ami esélyessé teszi, hogy Effy visszajön a ruhájához.
Nem tehetek mást, minthogy várok. Egy ferde törzsű fán ellépkedek párat, hogy a normál közlekedési magasság felett legyek, s mozdulatlanná dermedek.

by **Elisabeth Leclair** Kedd Jún. 02, 2009 8:57 pm

~Ha Jean itt van, akkor ő is... és gyorsabb.~
*Nem tudhatja, hogy igaza van-e, mindenesetre nem akar kockáztatni. Amíg a szél velük van, addig kell kihasználnia a helyzetet. Nem tétovázik tovább, oldalba bökködi Alevet és újra futásnak ered. Reméli, hogy a farkas is követi, nem szeretné, ha a vámpír áldozatául esne. Rohan, szalad, fut megállás nélkül, s közben azon gondolkozik, hogy mi a fenét akarhat tőle a vámpír már megint. Azt ígérte elengedi, de úgy tűnik ez is csak halandzsa volt. Még hogy bízzon benne...*
~ Ha nem lennék egyedül... ~
*Nem fél Antontól, egyszerűen csak tart tőle, hogy egyedül nem lenne képes arra a megtorlásra, amit igazán érdemel. Nem tudja már mióta rohannak és hogy mióta emészti magát újra feltámadt dühében. Egyre inkább fárad, pihennie kellene. Lassít tempóján és elkap egyet a szél fuvallatai közül. Gondosan azonosítja a környező szagokat, s némi megkönnyebbüléssel tapasztalja, hogy Jeant már nem érezni. Talán feladták és visszafordultak? Sosem lehet biztos benne, de pihennie kell. Fokozatosan lassít a tempón, nyugodtan áll meg és szuszogva heveredik le a földre. Elfáradt, hangosan fújtatva fekszik, lábát előre nyújtja, s azon pihenteti fejét. Közben persze figyel, minden apró mozdulatra, bármikor kész felugrani és támadni...*

by **Alev Beckett** Kedd Jún. 02, 2009 9:08 pm

Kicsit piszkálja a nyomozócsőrét, hogy fogalma sincs a helyzet állásáról, de úgy tűnik, a lánynak fontosak ezek a szagok. Rohan utána, ő sokkal kipihentebb, simán tartja a tempót. Közben próbálja figyelni a nyomot is, de úgy fess, elveszíti ő is. A leheveredő Effyre pillant, majd körbenéz. A hely ismerős, nem lehetnek messze a kiindulási helytől.
Take a try. Lassan, nesztelenül indul meg a bokrok közé. Kifinomult, puha tappancsaival igyekszik nem verni zajt, és figyel, hogy a leveleket se rezegtesse meg. Visszaér a helyszínre, de nem lép elő, hanem csak tekintetét végigjáratja rajta. A ruhák máshogy vannak ott, mint voltak, ezt kiszúrja, hisz valamennyire helyszínelői tisztséget is betölt, figyel a részletekre. Tehát valaki megfogta. Az a valaki pedig nem lehet messze. Szimatol kettőt.
És meglássuk, mennyit és mit érez.

by **Anton Smith** Kedd Jún. 02, 2009 9:29 pm

Egy farkas érkezik a ruhákhoz. Nem vagyok benne biztos, de úgy vélem, hogy nem Effy az. Mintha más lenne a szaga. Mást küldött maga helyett? Akkor mér elmondta volna?
Jean rendületlenül csörtet, de nagyjából tíz méterre el fog húzni mellettünk oldalirányban, ha nem hozza ide valami. Lehet, jobb, ha nem hozza.
Egy kockázatos lépésre számon el magam. Leugrom a földre, ami elég nesz, hogy a farkas idekapja a fejét, közben láthatóvá is teszem magam. Amint sikerül elkapnom a pillantását, meg akarom tudni, hogy tud-e rólam, vagy a vérszívásról (Feledékeny Elme). Aztán kitörlöm az emlékeit az Effyvel való találkozástól mostanáig. Ez megzavarja, akárcsak egy pillanatra, is, s akkor elzavarom (Rémületes Pillantás).
Ha mindez sikerül, akkor vissza a fára, és újra láthatatlanná válok.

by **Elisabeth Leclair** Kedd Jún. 02, 2009 9:38 pm

~NEM!~
*Felpattan, de Alev gyorsabb nála. Már késő és besétál a "veszélyzónába". Effy feszülten figyeli a távolodó farkast, ösztönösen hátrál pár lépést és hegyezi füleit miután eltűnik a szeme elől. Már újra hallja Jeant, és valami más zajt is. Valami tompa puffanással földet ér, mivel Jean még mindig rohan, nem lehet más csak Anton. Nem mozdul, tagjai megmerevednek. Mi lesz most? Ugye nem esik baja a farkasnak? Figyel, minden tagja összpontosít, bármikor ugrásra kész... Bármikor.*

by **Alev Beckett** Kedd Jún. 02, 2009 9:43 pm

Valaki van itt, ezt tisztán érzi, de ki és hol? Már épp megvan a szaga, amikor láthatóvá válik, és egyenest őt nézi - észrevette, nem sikerült a rejtőzés. Először megzavarja, majd kitörli a gondolatait, erre fejrázásba kezd, nem érti, mi ez a hirtelen szédülés és képzavar, újra rápillant...
~ Mi a franc ez?! ~ emberként most ordítana a látványtól, ehelyett szűkölködve nyüszít egyet. Egy hatalmas szörnyeteg, ami farkasokat eszik... jó isten... jó isten! Rohanásnak iramodik, egy percre nem gondolkodik el ennek realitásáról; és fut, fut, amíg csak lát. Addig mondjuk nem. Mert valami megakadályozza hirtelen a továbbjutásban...
Jean.
Teljes erővel robban bele a tanoncba, hallani is lehet talán a nyekkenést. Már másodjára vágja be a fejét, elege van; viszont ez jó esemény arra, hogy visszazökkenjen. Ha eltarolta a férfit, lemászik róla rögvest, próbálja visszanyerni teljes lélekjelenlétét. A pulzusa az egekben, az ösztönök visítanak, a feje kavarog. Mi volt ez..?

by **Anton Smith** Kedd Jún. 02, 2009 9:53 pm

Minden sikerül. Azaz majdnem minden. Mért pont arra?!
Már tudom, hogy ez a farkas nem Effy, s hogy Effy nem messze lapul, láttam a másik emlékeiben, mielőtt töröltem. De mindez most mellékes, mert ez a szeleburdi ifjú pont Jean felé rohan. Ilyenkor nem lehet mérlegelni. Jean-re szükségem van. Eliramodok utána, amilyen gyorsan csak futni tudok.
Nagyjából akkor érem utol, amikor feldönti Jeant, aki persze rémülten, torkaszakadtából ordítani kezd. Megmutatom magam újra, és megint megpróbálom elüldözni, újfent egy pillantással. Felőlem a világból is kifuthat, az is megfelelne.

by **Elisabeth Leclair** Kedd Jún. 02, 2009 10:13 pm

*Kétségbeesetten hallgatja a zajokat. Próbálja összerakni mi történik. Most anton ráugrott a farkasra. Nemnemnem.... Megriasztotta a farkast és az nekiment egy fának. De miért üvölt Jean? Anton megijesztette a farkast, Jean pedig rejtekéből rávetette magát. Előfordulhat?
Teljesen tanácstalan. Maradjon, kétségek közt, rettegve, vagy menjen és segítsen a farkasnak... De Anton talán pont ezt akarja. Ha nem megy oda, akkor gyáva vagy következetes? Mennyi esélye lehet? Talán erősebb. De akarata egyszer már feladta a harcot. Kimerült.... De a másik.
Vár egy kicsit. De mi van ha túl késő lesz? Nem, folyamatos készenlétben van. Idegesen toporog, nem tud dönteni... Még tétovázik kicsit.
Lelkiismerete nem hagyja nyugodni. Nekiiramodik és a meglepetés erejével robban be a képbe. Semmi nem érdekli, csak az, hogy Alev megússza a dolgot, nem akar mást is belerángatni. Egy sötét árny bukkan elő a lombok közül, beleolvad a sötétségbe, olyan gyors, hogy körvonalai elmosódnak. Ráveti magát Antonra és mielőtt még bármit reagálhatna két vállra fekteti a vámpírt. Vad morgás szakad fel mellkasából, de nem néz a vámpír szemébe. Tudatában is próbál gátat építeni a vámpír elé. Nem. Újra nem vesztheti el az irányítást. Vicsorog és mérgesen ugat a mancsai alatt fekvőre, közben egy pillanatra hátrapillant, hogy a farkas megmenekülte már. Majd visszafordul és hirtelen csap le. Egyik mancsával hátraszegi Anton fejét és szorosan tartja, hogy ne tudjon ránézni, és belemar Anton felkarjába. Továbbra is dühödten morog, de már nem ugat, összeszorítja állkapcsát és tépő mozdulatokkal mélyíti a sebet.*

by **Alev Beckett** Kedd Jún. 02, 2009 10:26 pm

Ezt az alakot érezte, tisztán emlékszik. Az ordításra felszökken, és elsurran Anton mellett, rá se nézve. A macska, ha forró kályhalapra ül, az megégeti, és soha többet nem ül forró kályhalapra. De hidegre sem. Ezen ösztönmenetből származtatva, már számít rá, hát, meg se nézi, ki az. Csak fut, mintha megint hatott volna a varázs. Tíz méterrel odébb, mikor már azt hiszik, minden rendben, elcsitul az erdő.
Fél perc telik el, csendben, hacsak Effy nem lép valamit, ekkor azonban egy vérfagyasztó farkasvonítás tépi ketté az éjszakát. De nem egyszerű farkasé. Ez a vonítás egy hatalmas bestia pofájából szól, a lélekig hatol, és pontosan a vámpír az, akit jobban megrázhat. Az ősi ösztönök súgnak, hogy baj van, míg egy egyszerű lupusnak (még ha csak alakjában is az), hatalmas vezetőt, alfát jelez.

Zihál. Ez az átváltozás sosem olyan egyszerű, mindig macerás. Újra a hatalmas, nyurga mivoltjában.
~ Ez vagyok az igazi én. ~ somolyog keserédesen, majd elrugaszkodik. Ágak garmadája törik le, ahogy a több, mint száz kilós fenevad a kárhozott felé szökken. Feltűnően gyorsan halad. A vonítástól számítva öt másodpercen belül felbukkan a párosnál.
És lesz nemulass.

by **Anton Smith** Kedd Jún. 02, 2009 10:39 pm

Ennek megvolt a lehetősége, hogy Effy utolér, és rám támad, amikor nekiindultam, ezzel pontosan tisztában voltam. De nem tehettem mást.
Jean még mindig ordít, ahogy a torkán kifér, akkor is, amikor elterülök a földön. Sokkot kapott, vagy mi. Mondjuk nem is csodálom. Az, hogy engem a földön lát, nem fog javítani az állapotán.
Ahogy a fogak a karomba mélyednek, már tudom, hogy vesztettem.
- Jean, MENEKÜLJ! – ha csak simán javasolnám neki, nem menne sehová, muszáj parancsba adni. Sajnos, így sem biztos, hogy élve kijut az erdőből. Meghallom a másik üvöltést.
Jean futásnak indul lefelé a domboldalon. Mindegy hol jut ki a parkolóba, vagy az útra, ha oda kijut, már megtalálja a kocsit. Csak kijusson, s ne forduljon vissza …

by **Elisabeth Leclair** Kedd Jún. 02, 2009 10:48 pm

*Bosszúja édes, még az sem csorbít rajta, hogy mindez Jean szeme láttára történik. Elereszti a kart és áttér a másik oldalra, Anton fejét ugyanolyan szorosan tartja, mint eddig. Most ő az áldozat, Effy pedig végre elégtételt vehet. A marcangolást csak a mögötte felhangzó üvöltés végett hagyja félbe, ügyel arra hogy Antont továbbra is a földre szorítsa, de kíváncsisága hátrafelé irányítja tekintetét. Lehet ilyen szerencséje? Még sem egy átlagos farkassal hozta össze a szerencse? Ha tudna, most bizonyára őrülten vigyorogna, de ehelyett csak vicsorog és tovább morog a vámpírra. Nem marcangolja tovább, csak tartja, kíváncsi mire készül a másik.*

by **Alev Beckett** Szer. Jún. 03, 2009 6:56 pm

Felszabadultan rohan, élvezi az érzést, ahogy kettészeli testével a levegőt, ahogy simogatja a szél az arcát. Élvezi, még ha ennél most nagyobb is a vadászat ösztöne. Az az ösztön, amit most igyekszik elfojtani. Nem akar ölni, nem tudja, e páros miért veszélyes rájuk, és hogy mi volt azzal a férfival (már ha férfi volt - ki látta!). Válaszokat akar. És mivel hallotta a neszeket, következtet arról, hogy a lány is akcióba lendült... meg hát, nem árt, ha nem mutogatja előtte magát. Ki tudja, tán elhiszi, hogy nem ő volt az a farkas. Így hát követi Jean szagát, rohan utána, a tíz méteres hátrányt emberi mértékkel rendkívül gyorsan ledolgozza. Sebes, és pofátlanul ügyes, ahol nem muszáj, ott nem lassítja magát felesleges ágakkal. Még ha úgy tűnik, hogy ekkora testben szinte lehetetlen manőverezni és rendesen mozogni az erdőben, ő meghazudtolja az érzékeket, és furcsa kecsességgel hajol, szökken vagy csak átlép. Akadályfutónak simán mehetne.
Ez nem a szolga napja. Utoléri, mielőtt amaz elhagyhatná a zöld övezetet, az egyik fára ugrik, majd onnan elrugaszkodva elé szökken le. Nem egyenesedik ki, bár két lábon áll, erősen meghajlott, hogy bár nem egy szintben legyenek, de ne is magasodjon túlságosan fölé. Nem a tipikus vérfarkas-filmekből ismert figura, nincsen óriási sörénye, vagy kétajtósszekrény-mellkasa. Ő inkább olyan... mint egy scorg. Nem is kell ezt ragozni. Rámorran, hogy megálljon, de ebből a morgásból végül szavak jönnek elő. Nehezen megérthetőek, hisz végig ott van benne a vadállatiasság, mélyről jönnek a hangok.
- Válaszokat akarok, azonnal... - nem ragozza túl, tudja, hogy nem lehet ilyenkor szépen köríteni. Csak magában imádkozik, hogy ne kapjon teljes sokkot vagy süllyedjen kataton helyzetbe, mert akkor esélye sincs. Legfeljebb túsznak használhatná. Már ha a másik túléli... mancsait leszegi teste mellé, jelezve nonverbálisan, hogy nem áll szándékában támadni.
Egyelőre.

by **Anton Smith** Szer. Jún. 03, 2009 7:20 pm

Meg sem próbálok szabadulni, még nincs itt az ideje, s különben is, tisztában vagyok vele, hogy nagyon kicsi az esélyem. Ahogy a fogak a húsomba vájnak, lassan de egyenletes ütemben tör fel bennem elfojtott vadabbik énem, de még a nyugalom és hidegvér az úr.
A másik farkas ordítására különben is egy kis nyugalomhoz jutok. Nem tetszik nekem, ahogy amaz elrohan mellettünk, s Jean nyomába ered. S én nem fogom tudni megállítani, Jean pedig nem elég gyors. Effy nem tudja, kivel is fogócskázott.
- Ne hagyd, hogy megölje Jeant, ő nem tehet semmiről! Ő is olyan, mint Te, csak sokkal vadabb.
Nem mondok többet, ha ez nem használ, akkor cselekednem kell, valami mást kell megpróbálnom. Ha nem látom, hogy a szép szónak lenne valami eredménye, kénytelen leszek a transszal próbálkozni. De elébb várok pár másodpercet. Többet nem lehet, hisz Jean élete a tét.

Jean megtorpan, ahogy megjelenik előtte a farkas, ösztönösen újra felordít, s eszelős tekintettel mered előre. Még hatással van rá a parancsom, hogy meneküljön, s a rémület, a rengeteg rohanástól, kaptatástól kimerült teljesen, és alaposan összeverte magát ágakkal, ruhája tépett, s van egy pár horzsolás a karján, és a lábszárán. A szája meg-megmozdul, de további hang nem jön ki rajta.

by **Elisabeth Leclair** Szer. Jún. 03, 2009 7:45 pm

*Érkezik Alev, Alev tovasuhan. Hova a fenébe siet annyira? Nyilván nem tudja, hogy Jean nem jelent semmiféle veszélyforrást, Effy pedig reméli, hogy nem tesz elhamarkodott döntést. Mancsa alatt mozog a talaj, vagyis Anton, bizonyára figyelemhiányban szenved. Túl sokat jár a szája, talán be kéne varrni. Effy fejében meg sem fordul a gondolat, hogy esetleg komolyan vegye szavait, sőt mielőbb szeretné elhallgattatni. Mancsát előretolja, így Anton feje még jobban hátrafeszül, a torkán lévő erős mancs, más esetben a légzést is, de jelen esetben csak a hangképzést nehezíti meg, fogai pedig olyan erővel szorulnak össze, hogy állkapcsa szinte beleroppan. Így aztán biztos nem beszél már tovább, mivel fizikai képtelenség lenne. Effy pedig figyel. Hallgatózik, szimatol, Jean és Alev nem jutottak túl messzire tőlük, éles érzékeire hagyatkozva figyelemmel tarthatja őket, ezért amíg nem muszáj nem ereszti el Antont. Ha ficánkolna vagy szólni próbálna Effy egy dühös morgással reagálna és még erősebben nyomná fejét a földbe. Sakk matt... Jó lesz ha nyugton marad. Már csak azért is, mert feltűnhet neki, hogy Effy számára sem semleges Jean sorsa, nem hiába összpontosít annyira.*

by **Alev Beckett** Szer. Jún. 03, 2009 8:23 pm

Esze ágában sincs ilyeneket tenni, ellenben, nem válaszol a férfi, ez pedig az együttműködés megtagadása. De utálja ezt a szókapcsolatot, de ez volt az első, amit megtanítottak neki.
- Fogd már be az istenit, fáj a fejem... - morogja, nem mintha ezzel nagyon le tudná nyugtatni. Elég volt. Látja, hogy kifelé rohan, hát nemes egyszerűséggel felkapja a vállára a szolgát, vigyázva, hogy meg ne karmolja, háromlábra ereszkedik, és elrugaszkodik. Irány az erdő széle, majd ott megered a nyelve. Legalábbis, Alev meri remélni. Ilyen komolyan venne egy parancsot, hogy addig semmi mást nem tud csinálni? Milyen egy szófogadó szolga. De túl makacs, ő meg túl kíváncsi, üti egymást a kettő.
Így aztán, akár kapálózik Jean akár nem, kiérnek az útra, ahol körbenéz. Ha van autó, odáig szalad, nem fáradt el még, ó, dehogy. Ennyitől? Ugyan. Lepakolja aztán a járgányhoz, aztán embermódon karbaölti a kezeit. - Hallgrrrjam. - úgy fest, fogy a türelme, de ez is csak a farkasalak velejárója. Ő türelmes. Hiszen nyomozónak készül, vagy mi. Úgy gondolta, ide lesz a legjobb, ha viszi (bár lehet, ez nem is az ő autója - mindegy), hiszen ez általában az emberekben biztonságérzetet sugall. Nem mintha sokat segítene. Elmenekülni úgy sem tud.

by **Anton Smith** Szer. Jún. 03, 2009 8:43 pm

Hallgatok, és várok, ellazítom magam, nem teszek semmit a szabadulás érdekében. Nem teszek semmi olyasmit, ami előtérbe tolhatná az itteni eseményeket a lentiekkel szemben, hisz Effy végülis figyel. Csak késő ne legyen.
Igen, most Jean élete fontosabb nekem, mint a sajátom. Annyi minden történt az elmúlt napokban! Találkoztam Blanche-a, aki ahelyett, hogy egy percig is rámfigyelt, volan, emgpróbálta rámhúzni azt a mezt, amit igencsak hézagos ismereteiből összefoltozott. Itt van ez a lány, vagy inkább vadóc. Alig bántottam. Aztán leültettem, betakargattam, s most lám, a karjaimat marcangolja, s talán anyakammal folytatja majd.
Mindketten rendelkeznek egy elképzeléssel, s ami ettől bármiben eltér, az nem fér a fejükbe.
S ott van Jean. Őt is becsaptam, sokkal komolyabban belenyúltam az életébe, mint nekik. S ő elfogad, érdeklődik, tudni akar. Kérdez. S ez nem a vérkötelék hatása. Egyszerűen csak Jean nyitott, s tudni akar.
Sokkal több köt össze bennünket, mint eddig bárkivel, a talán atyámon kívül, de őt már régóta nélkülözöm, emléke megfakult.
Jelenleg totálisan érdektelen, mi is lesz velem. Egyszerűen azért, mert amgamért nem tehetek semmit. S most nem a belémvájó fogak miatt érzem így.
De akármi is történik velem, ha Jeant megmentem, én győzedelmeskedem a korlátoltság felett.

Jean amint Alev csak rámozdul, még meg sem érintette, elájul az ijedségtől, s nem kapálózik, csak ernyedten lóg a vállán.

by **Elisabeth Leclair** Szer. Jún. 03, 2009 9:03 pm

*Effy bár hallaná mi jár Anton fejében. Már úgy is régen nevetett igazán jó ízűt. Egy vámpír képes önmagát is becsapni?*
~Távolodnak...~
*Nyugtalanul toppant egyet Anton mellkasán pihenő mancsával, tehetetlen idegességében folyamatosan morog és próbálja kitalálni mi a fenére készül a másik farkas. Persze, Antonnak sikerült elültetnie a bogarat a fülében, már csak azért is, mert Alev ismeretlen és ki tudja, talán Antonnak volt már vele dolga. De nem, mi van ha Anton csak saját malmára hajtja a vizet? Nem ez lenne az első eset, hogy hazudik... Azt mondta elengedi, nem bántja és máris a nyomába szegődött, hogy megölje. Már megint kétségek közt... Biztos a vámpír mesterkedik valamiben, ha már a saját fajtársában kételkedik. Annak higgyen, aki nem rég vérét vette, s most visszatért, hogy örökre megszabaduljon tőle? De mégis, a kíváncsiság... Ostobaság, korábban is az keverte bajba. De Jean mégis megérdemelné ezt az ostobaságot. Olyan tiszta, jó. Hogy kerül egy ilyen mellé, mint Anton?
Mérge már nem olyan heves, nem akar végezni Antonnal, maga sem tudja miért. Dühös rá, de nem akarja vesztét. Furák ezek a tinilányok...
Kelletlenül felmorran, majd minden előrejelzés nélkül elrugaszkodik és futásnak ered a parkoló felé. Magára hagyja Antont, de az minden bizonnyal követni fogja, ha annyira aggódik Jeanért. Effy hátrahagyja őt, s megállás nélkül rohan le a lejtőn, csak az erdő szélére érve lassít és már sétálva ér ki a fák közül. Higgadt, nyugodt, s egyelőre nem akar beavatkozni, csak közelebbről akarja figyelni az eseményeket. Persze Antonra is figyel, ha netán heveskedni támadna kedve, ismételten megpróbálkozik a hatástalanítással, hogy a dolgok a maguk medrében folyhassanak. Nem kell ide vámpír...*

by **Alev Beckett** Szer. Jún. 03, 2009 9:17 pm

- Á. Áá! Nemár! - néz kicsit kétségbeesetten a férfire, ezesetben az erdő szélén maradnak. Leteszi a földre, leguggol, megböködi. - Teljes K. O. Hát ez hihetetlen. - mondja magának halkan, ez távolabb lévők csak morgásnak hallhatják. - Valami farkasevő szörny mellett alszik, tőlem meg sokkot kap. Nem is vagyok ilyen csúnya. - elérzékenyülő arc. Hihetetlen, hogy ilyenkor is képes így gondolkodni. De hát, ő már csak Alev. Nemnormális embereket is "besoroznak" farkasnak. Nincs válogatás, se szűrő. Sajnos. Eltöpreng, vajh' mi lehet a lánnyal, de nem erőlteti túlzottan magát emiatt. Ha baj lenne, már vonyítana, ellenben semmi különös. Meghallja azonban, hogy ő is megérkezik, bár nem mellé közvetlen. Föl se néz, csak szuggerálja tekintetével a férfit, hogy ugyanmár, ne szórakozzon, keljen fel.
Bök-bök.

by **Anton Smith** Szer. Jún. 03, 2009 9:27 pm

És végül bevált! Effy egyszer csak otthagy.
Egy pár pillanatig csak fekszem, s nem mozdulok még. Aztán összpontosítok, s bezárom a sebeimet. Eztán kelek fel, s indulok Effy után. A láthatatlanság már nem ér semmit, véres vagyok, ezt megérzik. Kicsit kerülök, s megpróbálok nem pontosan ott kibukkanni, ahol ők, legalább pár lépésnyi távolság legyen közöttünk, ez mindkét fél számára sokkal egészségesebb.
Látom, ahogy ott vannak hárman. Jean a földön, a másik kettő körötte. Bízom benne, hogy Effy nem akarja bántani a fiút, de nem tudom, Alev mit akar. Belepillantottam az elméjében, s valahogy sokkal vadabbnak tűnt. Bár lehet, ez csak egy téves benyomás.
Sok lehetőségem van, de legalább annyira veszélyes is számomra a helyzet. Egy biztos: Jean nélkül nem akarok elmenni innen.

by Ajánlott tartalom