KezdőlapBelépés
Ki van itt?
Jelenleg 28 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 28 vendég Nincs
A legtöbb felhasználó (85 fő) Szomb. Okt. 26, 2024 9:49 pm-kor volt itt.
Legutóbbi témák
Facebook
Az Elízium
+3
Anton Smith
Dominique Chabrol
A Paradoxon Ura
7 posters
Pokoltornác :: Martigny metropolisz :: Belváros :: Elíziumok
1 / 6 oldal
1 / 6 oldal • 1, 2, 3, 4, 5, 6 
Az Elízium
by A Paradoxon Ura Csüt. Ápr. 23, 2009 4:03 pm
Az Elízium
Annak ellenére, hogy a legtöbb fiatal vámpír idejétmúltnak tartja az Elízium hagyományát, a Vámpírok valamennyi hagyománya közül ezt tartják be a leghívebben. A Herceg a birtoka egyes részeit Elíziummá, erőszakmentes területtté nyílváníthatja. A vámpírok itt nyugodtan eltölthetik az éjszakát, vitázhatnak, politizálhatnak, összeesküvéseket szőhetnek, tervezgethetnek. Itt zajlik a város vámpírjainak üzleti élete. Legalább egyszer valamennyi vámpír ellátogat ide – ha másért nem, hát azért, hogy találkozzon a Herceggel vagy valamelyik Öreggel. Ennek ellenér, leginkább az Öregek szórakozóhelye, és ezt a fiatalabbjának nem illik elfelejtenie.
Az Elíziumban a „Pax Vampirica” van érvényben. ez azt jelenti, hogy itt az erőszak valamennyi fórmája tiltott, és hogy az Elízium semleges területnek számít. Előfordulhat, hogy elszabadulnak az indulatok, és a vitapartnerek heves szavakkal illetik egymást, de nem kerülhet sor tettlegességre. Ha a vitatkozók nem nyugszanak meg, egyiküket az ajtóhoz kísérik, és figyelmeztetik a helyes viselkedésre. Ha ennek ellenére is történik valamilyen erőszakos cselekedet, a Herceg az Első Hagyomány értelmében megbüntetheti a szabály megszegőjét.
Az Elíziumokat általában a művészetekkel, és a kultúrával kapcsolatos helyeken, operaházakban, színházakban, múzeumokban, galériákban, egyetemeken alakítják ki. Előfordul, hogy egyes night clubbokat, vagy bizonyos Vámpírok menedékét nyilvánítják Elíziummá. Az idelátogatóknak mindig a helyhez illő öltözékben kell megjelenniük, és úgy kell viselkedniük, ahogy az ilyen intézményekben elvárható (Ez a két részlet a Maszkabál fenntartása miatt fontos!)
Az Elízium szabályai egyszerűek:
1. A határain belül tilos az erőszak. (Néhány Herceg egy lépéssel még ennél is tovább megy: nem engednek be fegyvereket az Elízium területére, mert csak így lehetnek biztosak abban, hogy a hevesebb vérmérsékletűek nem vesztik el a fejüket. vagy talán még így sem…)
2. Itt egyetlen műalkotás sem pusztítható el –aki e pontot megszegi, Végső Halállal lakol. (A „műalkotás” fogalomkörébe néha beletartoznak maguk a művészek is.)
3. Az Elízium semleges terület. (Az első szabály megerősítése. Az, hogy az Elíziumon kívül mi történik, teljesen más lapra tartozik. Ha egy heves Ifjú megsért egy Öreget az Elíziumban, jobban teszi, ha gondoskodik saját biztonságáról amikor elindul vissza, a menedékébe.)
4. Soha ne feledkezz meg a Maszkabálról! (Sem az érkezéskor, sem távozáskor. Az Elíziumban felforrósodott vitát folytasd a határain kívül – hátha ott lehűl - , és vadászat közben is tartsd szem előtt a legfontosabb Hagyományt!)
Illetlenség és nagyfokú modortalanság az Elízium területén bármilyen aktív Misztikus Képességet (Diszciplínát) használni. (Természetesen vannak személyek kik fel vannak mentve e elvárás alól.)
Illetlenség még éhesen belépni az Elíziumba. Előfordul, hogy a vendéglátók gondoskodnak frissítőkről, legtöbbször azonban semmit sem adnak. Az Elízium környékén nem célszerű vadászni – ez felkeltheti a halandók gyanakvását. Ha valamelyik Vámpír vendéget hoz az Elíziumba, ő felelős az illető viselkedéséért.
Az Elíziumban a „Pax Vampirica” van érvényben. ez azt jelenti, hogy itt az erőszak valamennyi fórmája tiltott, és hogy az Elízium semleges területnek számít. Előfordulhat, hogy elszabadulnak az indulatok, és a vitapartnerek heves szavakkal illetik egymást, de nem kerülhet sor tettlegességre. Ha a vitatkozók nem nyugszanak meg, egyiküket az ajtóhoz kísérik, és figyelmeztetik a helyes viselkedésre. Ha ennek ellenére is történik valamilyen erőszakos cselekedet, a Herceg az Első Hagyomány értelmében megbüntetheti a szabály megszegőjét.
Az Elíziumokat általában a művészetekkel, és a kultúrával kapcsolatos helyeken, operaházakban, színházakban, múzeumokban, galériákban, egyetemeken alakítják ki. Előfordul, hogy egyes night clubbokat, vagy bizonyos Vámpírok menedékét nyilvánítják Elíziummá. Az idelátogatóknak mindig a helyhez illő öltözékben kell megjelenniük, és úgy kell viselkedniük, ahogy az ilyen intézményekben elvárható (Ez a két részlet a Maszkabál fenntartása miatt fontos!)
Az Elízium szabályai egyszerűek:
1. A határain belül tilos az erőszak. (Néhány Herceg egy lépéssel még ennél is tovább megy: nem engednek be fegyvereket az Elízium területére, mert csak így lehetnek biztosak abban, hogy a hevesebb vérmérsékletűek nem vesztik el a fejüket. vagy talán még így sem…)
2. Itt egyetlen műalkotás sem pusztítható el –aki e pontot megszegi, Végső Halállal lakol. (A „műalkotás” fogalomkörébe néha beletartoznak maguk a művészek is.)
3. Az Elízium semleges terület. (Az első szabály megerősítése. Az, hogy az Elíziumon kívül mi történik, teljesen más lapra tartozik. Ha egy heves Ifjú megsért egy Öreget az Elíziumban, jobban teszi, ha gondoskodik saját biztonságáról amikor elindul vissza, a menedékébe.)
4. Soha ne feledkezz meg a Maszkabálról! (Sem az érkezéskor, sem távozáskor. Az Elíziumban felforrósodott vitát folytasd a határain kívül – hátha ott lehűl - , és vadászat közben is tartsd szem előtt a legfontosabb Hagyományt!)
Illetlenség és nagyfokú modortalanság az Elízium területén bármilyen aktív Misztikus Képességet (Diszciplínát) használni. (Természetesen vannak személyek kik fel vannak mentve e elvárás alól.)
Illetlenség még éhesen belépni az Elíziumba. Előfordul, hogy a vendéglátók gondoskodnak frissítőkről, legtöbbször azonban semmit sem adnak. Az Elízium környékén nem célszerű vadászni – ez felkeltheti a halandók gyanakvását. Ha valamelyik Vámpír vendéget hoz az Elíziumba, ő felelős az illető viselkedéséért.
A hozzászólást A Paradoxon Ura összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Május 06, 2009 3:03 pm-kor.
A Paradoxon Ura- Mesélő
-
Hozzászólások száma : 552
Üzenőláda :
Karakterlap : Nincs feltöltve.
További karakterek : Kenma Kinjou Shibuk (Ted)
Registration date : 2009. Feb. 23. -
Re: Az Elízium
by A Paradoxon Ura Pént. Ápr. 24, 2009 4:19 pm
Pokoltornác Elíziumai
Nem kívánunk az összes Elíziumnak külön helyszínt nyitni ezért majd az Elíziumok fórum alatt az Elíziumok topicban lehet a játékokat folytatni (mivel az Elíziumok a esetek nagy százalékában el vannak zárva a halandók elől (ÁLTALÁBAN, DE AKADNAK KIVÉTELEK ÉS VEGYES E\yiumok( csak vámpírok léphetnek a területükre)
Csak a hozzászólás fejlécében jelezni kell, hogy melyik Elízium területén játszódik a játék.
Laramee vár és birtok - Palota (Besztercei Gertrúd, Laramee várának úrnője)
Szépművészeti Múzeum (Belphegore Nagyúr gondozta Elízium)
Dormir szálló - Gresham-Palota (Victor di Medici gondozta Elízium)
New York Kávéház (Victor di Medici gondozta Elízium)
Szent Anna Szálló (Gróf Kecskemety gondozta Elízium)
Szent Anna Gyógyfürdő (Gróf Kecskemety gondozta Elízium)
Városi könyvtár (Peter Vasvary gondozta Elízium)
Corvinus Egyetem, Főépület (Herceg Uwe Ackerman gondozta Elízium)
Operaház (Amadeus gondozta Elízium)
Hellraiser klub (Jörg Metzger gondozta Elízium)
Trient Egyetemváros (Peter Vasvary gondozta Elízium)
Laramee vár és birtok - Palota (Besztercei Gertrúd, Laramee várának úrnője)
Volléges Citadella (Jeannine Laramée Grófnő gondozta Elízium)
Csak a hozzászólás fejlécében jelezni kell, hogy melyik Elízium területén játszódik a játék.
Laramee vár és birtok - Palota (Besztercei Gertrúd, Laramee várának úrnője)
Szépművészeti Múzeum (Belphegore Nagyúr gondozta Elízium)
Dormir szálló - Gresham-Palota (Victor di Medici gondozta Elízium)
New York Kávéház (Victor di Medici gondozta Elízium)
Szent Anna Szálló (Gróf Kecskemety gondozta Elízium)
Szent Anna Gyógyfürdő (Gróf Kecskemety gondozta Elízium)
Városi könyvtár (Peter Vasvary gondozta Elízium)
Corvinus Egyetem, Főépület (Herceg Uwe Ackerman gondozta Elízium)
Operaház (Amadeus gondozta Elízium)
Hellraiser klub (Jörg Metzger gondozta Elízium)
Trient Egyetemváros (Peter Vasvary gondozta Elízium)
Laramee vár és birtok - Palota (Besztercei Gertrúd, Laramee várának úrnője)
Volléges Citadella (Jeannine Laramée Grófnő gondozta Elízium)
Rövid ismertetők az Elíziumok gondozóiról
Besztercei Gertrúd, Laramee várának úrnője
Telaveyita Tremere (A vámpírrá lett középkori Tremere varázslóház leszármazottja), valaha 5. körös Régens, Celeste Gyermeke, Therimna Gyermeke, Goratrix Gyermeke
Megkeseredett vénasszony, aki fajtájának talán utolsó túlélője. Vérvonala kihalt szinte és nem sok reményt lát a feltámadására. No nem a Tremere Házéra, hanem a Teylavita Vérvonaléra. Az a pár túlélő aki megbújt a Tremere Ház soraiban Végső Halált halt, hála Lotariusnak. Gertrúd csak azért nem enged a Torpor hívásának, mert akkor ki vigyázna Góliátra, a hatalmas Vízköpőre, akit fiaként szeret.
Elzárkózva él a várostól, jól védett Birtokán, Laramee várában, várva az időt, és engedélyt, hogy Ölelhessen.
Belphegore Nagyúr, a Múzeum Fantomja
Baba Yaga Gyermeke, Absimiliard Gyermeke
Belphegore Nagyúr ősöreg Csatornapatkány, aki sok titok ismerője. Valaha szent ember volt, remete, aki azon a vidéken élt, amire Baba Yaga árnya vetült, és akár Atyja az Ölelés előtt Sámán volt, a Föld és a Szellemek barátja. És ahogy Atyjáért eljött egy szörnyeteg egykor, hogy Gyermekévé tegye, úgy ő is megütközött a Vasboszorkával... és végül veszített.
A gyűlölet vezette-e a Kannibál Banyát, mikor megadta az Ölelést a férfinek, amit azért táplált iránta mert elveszett hatalmára emlékeztette őt folyamatosan, vagy más járt a Kis Nagymama eszében, ahogy szárazra szívta testét és az Élőholtak közé emelte örök rejtély marad.
Az öregember könyörgött a halálért, de helyette örök élőholt létet kapott; eltépte Káin vitaeje a Földtől, és haldoklása közben érezte, ahogy a Szellemekhez és az Anyaföldhöz fűződő köteléke minden szívdobbanással, a Matuzsálem minden kortyával egyre vékonyabb, míg szíve utolsó dobbanásakor elszakad és el nem jött a sötétség. Az egykori vén Sámán testét kifacsarta a Csatornapatkányokat sújtó átok, termete hatalmassá vállt, jóval meghaladja a három méteres magasságot, de vonásait a legocsmányabb Rontásszellemet is megszégyenítő szörnyetegévé tette hasonlatossá.
Atyja az Ölelése után otthagyta a barlangban, ahol halandó éveit élte, első éjjelekor Élőholtként egyedül ébredt. Keveseknek van meg a lelki ereje, hogy felülkerekedjen az ilyen traumákon, amiket átélt, de ő ezen kevesek közé tartozott. Tudta mivé vállt. Sámánként pontosan tudta, hogy három út áll előtte: önkezével vet véget nyomorult sorsának, megvárja Atyja ébredését és hogy Kis Nagymama eljöjjön és végezzen vele, vagy menekül.
Az utóbbit választotta.
Egy nyugodt vidék mocsarában vert tanyát, és figyelte az idők során, hogy gyarapodik a „Családja”, hogy kapja meg az Ölelést Gutka, a Só Királynő Baba Yagától, és hogy emelkedik az Élőholtak közé Melitta Wallenberg és Sergei Voshkov. Saját családot alapított, fenntartva a békét a vidéket uraló Szörnyetegekkel, és a kóborló Fenevadakkal.
Uwe Ackerman érkezése minden felborított, minden megváltozott! Ahol mocsár volt és vadon, most „város” emelkedett, ahol béke volt és nyugalom, most háború zaja töltötte meg az éjjeleket.
Egy örökkévalóság után Uwe Ackerman tárgyalóasztalhoz ültek és lefektették a Béke alapjait a Szörnyetegekkel.
Soha nem volt politikus, soha nem akart uralkodni, ahogy az Marcus se vágyott ilyesmikre, így a Uwe Ackerman lett a terület „ura” és kellett szembe nézzen az ezzel járó gondokkal.
Leszármazottai a Város szemei és fülei, Gyermekei más városokba is eljutottak saját Fészkeket alapítva, de egyikük se feledte el Atyja intelmét: a Vasboszorka egyszer újra felébred, és készüljenek! Készüljenek akár a Nictukuk eljövetelére! Erősítsék a várost ahol laknak, tegyék az információkkal és a tudással bevehetetlen erődökké, ássák magukat a városaik mélyére, építsenek jól védett Fészkeket és soha ne felejtsék el szavait!
Ő maga se tétlenkedett; még a halandók is ismerik a végtelen barlangrendszereket és katakombákat, amik csak kis részét képezik annak a védelmi hálózatnak, amit kiépített az évek, hosszú évek alatt az öreg Fantom... és talán neki is köszönhető, hogy Martigny Metropolisza a terület legerősebb városai közé tartozik.
Birtoka Martigny Metropolisz egész földalatti királysága, és legtöbbször itt dolgozik fáradhatatlanul, de olykor felbukkan a felszínen, a Szépművészeti Múzeumban, mely „menedéke” legnyilvánosabb kijárata és ahol a Csatornapatkányokat leggyakrabban fellelheti az Elyzium termében az őket kereső...
Telaveyita Tremere (A vámpírrá lett középkori Tremere varázslóház leszármazottja), valaha 5. körös Régens, Celeste Gyermeke, Therimna Gyermeke, Goratrix Gyermeke
Megkeseredett vénasszony, aki fajtájának talán utolsó túlélője. Vérvonala kihalt szinte és nem sok reményt lát a feltámadására. No nem a Tremere Házéra, hanem a Teylavita Vérvonaléra. Az a pár túlélő aki megbújt a Tremere Ház soraiban Végső Halált halt, hála Lotariusnak. Gertrúd csak azért nem enged a Torpor hívásának, mert akkor ki vigyázna Góliátra, a hatalmas Vízköpőre, akit fiaként szeret.
Elzárkózva él a várostól, jól védett Birtokán, Laramee várában, várva az időt, és engedélyt, hogy Ölelhessen.
Belphegore Nagyúr, a Múzeum Fantomja
Baba Yaga Gyermeke, Absimiliard Gyermeke
Belphegore Nagyúr ősöreg Csatornapatkány, aki sok titok ismerője. Valaha szent ember volt, remete, aki azon a vidéken élt, amire Baba Yaga árnya vetült, és akár Atyja az Ölelés előtt Sámán volt, a Föld és a Szellemek barátja. És ahogy Atyjáért eljött egy szörnyeteg egykor, hogy Gyermekévé tegye, úgy ő is megütközött a Vasboszorkával... és végül veszített.
A gyűlölet vezette-e a Kannibál Banyát, mikor megadta az Ölelést a férfinek, amit azért táplált iránta mert elveszett hatalmára emlékeztette őt folyamatosan, vagy más járt a Kis Nagymama eszében, ahogy szárazra szívta testét és az Élőholtak közé emelte örök rejtély marad.
Az öregember könyörgött a halálért, de helyette örök élőholt létet kapott; eltépte Káin vitaeje a Földtől, és haldoklása közben érezte, ahogy a Szellemekhez és az Anyaföldhöz fűződő köteléke minden szívdobbanással, a Matuzsálem minden kortyával egyre vékonyabb, míg szíve utolsó dobbanásakor elszakad és el nem jött a sötétség. Az egykori vén Sámán testét kifacsarta a Csatornapatkányokat sújtó átok, termete hatalmassá vállt, jóval meghaladja a három méteres magasságot, de vonásait a legocsmányabb Rontásszellemet is megszégyenítő szörnyetegévé tette hasonlatossá.
Atyja az Ölelése után otthagyta a barlangban, ahol halandó éveit élte, első éjjelekor Élőholtként egyedül ébredt. Keveseknek van meg a lelki ereje, hogy felülkerekedjen az ilyen traumákon, amiket átélt, de ő ezen kevesek közé tartozott. Tudta mivé vállt. Sámánként pontosan tudta, hogy három út áll előtte: önkezével vet véget nyomorult sorsának, megvárja Atyja ébredését és hogy Kis Nagymama eljöjjön és végezzen vele, vagy menekül.
Az utóbbit választotta.
Egy nyugodt vidék mocsarában vert tanyát, és figyelte az idők során, hogy gyarapodik a „Családja”, hogy kapja meg az Ölelést Gutka, a Só Királynő Baba Yagától, és hogy emelkedik az Élőholtak közé Melitta Wallenberg és Sergei Voshkov. Saját családot alapított, fenntartva a békét a vidéket uraló Szörnyetegekkel, és a kóborló Fenevadakkal.
Uwe Ackerman érkezése minden felborított, minden megváltozott! Ahol mocsár volt és vadon, most „város” emelkedett, ahol béke volt és nyugalom, most háború zaja töltötte meg az éjjeleket.
Egy örökkévalóság után Uwe Ackerman tárgyalóasztalhoz ültek és lefektették a Béke alapjait a Szörnyetegekkel.
Soha nem volt politikus, soha nem akart uralkodni, ahogy az Marcus se vágyott ilyesmikre, így a Uwe Ackerman lett a terület „ura” és kellett szembe nézzen az ezzel járó gondokkal.
Leszármazottai a Város szemei és fülei, Gyermekei más városokba is eljutottak saját Fészkeket alapítva, de egyikük se feledte el Atyja intelmét: a Vasboszorka egyszer újra felébred, és készüljenek! Készüljenek akár a Nictukuk eljövetelére! Erősítsék a várost ahol laknak, tegyék az információkkal és a tudással bevehetetlen erődökké, ássák magukat a városaik mélyére, építsenek jól védett Fészkeket és soha ne felejtsék el szavait!
Ő maga se tétlenkedett; még a halandók is ismerik a végtelen barlangrendszereket és katakombákat, amik csak kis részét képezik annak a védelmi hálózatnak, amit kiépített az évek, hosszú évek alatt az öreg Fantom... és talán neki is köszönhető, hogy Martigny Metropolisza a terület legerősebb városai közé tartozik.
Birtoka Martigny Metropolisz egész földalatti királysága, és legtöbbször itt dolgozik fáradhatatlanul, de olykor felbukkan a felszínen, a Szépművészeti Múzeumban, mely „menedéke” legnyilvánosabb kijárata és ahol a Csatornapatkányokat leggyakrabban fellelheti az Elyzium termében az őket kereső...
A hozzászólást A Paradoxon Ura összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Május 13, 2009 8:14 pm-kor.
A Paradoxon Ura- Mesélő
- Hozzászólások száma : 552
Üzenőláda :
Karakterlap : Nincs feltöltve.
További karakterek : Kenma Kinjou Shibuk (Ted)
Registration date : 2009. Feb. 23. -
Re: Az Elízium
by A Paradoxon Ura Hétf. Ápr. 27, 2009 2:36 pm
Elíziumok
És gondozóik (birtokuraik) folytatása
És gondozóik (birtokuraik) folytatása
Victor di Medici, a Rózsa
Giovanni di Bicci de' Medici Gyermeke, Enimachia Gyermeke, Michael Gyermeke, Arikel Gyermeke
A Rózsa 1450 környékén érkezett UWE ACKERMAN hívására a Városba, és azonnal beleszeretett.
Hamar átvette a Kamarás tisztségét elődjétől, és munkához látott. Martygni hamar a kultúra fellegvára lett, művészek és tudósok érkeztek, elindult a virágzás. De hát mindenki olvasta a történelemkönyveket. Tiszteletreméltó vendégből, ahogy a Fekete Kereszt urának Gyermeke, úgy Victor is lassan a Város részévé vállt, és letelepedett, magával hozva az Álom csodás vízióit. Egy időben rögeszméje volt Konstantinápoly Urának mesterműve és Martygni városát az Új Bizánccá akarta változtatni. Ez abban csúcsosodott ki, hogy Gyermekeit Mihály Gyermekei után nevezte el; fészekalját kedve szerint formálva, akár egy szobrász, aki szerszámaival a durva márványtömbből mesterművet alkot, vagy festő, aki az ecsettel visz végbe maradandót vásznon, Victor úgy faragta le Gyermekei Énjéről a neki nem tetsző részeket és elméjük vásznát pingálta tele az elképzelésével. Az Álom lassan feledésbe merült, de leszármazottai büszkeséget hoztak atyai szívének.
A Kamarás posztja a mai éjjelekre lassan feledésbe merült, szerepét a Hárpiák és az Udvarmester vette át, de még mindig Martygni Kamarása nevéhez fűződik a Város legtöbb rendezvénye, már ami említésre méltó, és ha valaki igazán nagyszabású Bált vagy fogadást akar adni, kikéri a Rózsa véleményét, és olykor segítségét
Birtokai közül a Gresham-Palota és a New York Kávéház is Elyzium, ahol ő és sarjai megtalálhatóak általában
Gróf Kecskeméty Árpád, az Udvarmester
Hardestadt Gyermeke, Tiamat Gyermeke (5-4), Ur városa beli Arakur Gyermeke, Veddhartha Gyermeke
A Fekete Kereszt urának Gyermeke Atyja Birtokának nagyköveteként érkezett a Városba, nagyjából Victorral egy időben és hamar befogta vitorlájába a politika és intrika szeleit. Felismerve a benne rejlő lehetőségeket, hálóját és befolyását a „médiára” (akkoriban értsd: a pletykákat) és közbiztonságra (rendőrség, katonaság, tűzoltóság, bürokrácia) vetette ki. A mai napig ezen érdekszférákon belül tevékenykedik; ő az árnyék, ami befolyásos fülekbe suttog, ő a Cézár, aki rendet tart a Szenátusban. Ő az és sarjai, akihez fordulnak, ha el kell tussolni egy „balesetet”, vagy ha iratokra van szükség.
A Elsőszülött keményen fogja városban Klánját és az ő markában összpontosul a sarjai felhalmozta hatalom. Peter Vasvary vérvonala és az Ő vérvonala között hidegháború-típusú ellentét feszül, mi mélyen gyökerezik, de legnyilvánvalóbb okok közé talán az tartozik, hogy míg a Kékvérűek főleg a „Rendre” és a halandókra építették hatalmuk, a Fanatikusok az Alvilág sötét ügyleteivel keresik kenyerük (Vasváry rosszallását kivívva ezzel). Fura fintora a sorsnak, hogy a Gróf és a Vasvary Elsőszülött már szinte barátok, amennyire a vámpírok azok lehetnek, ha rühellik egymást. Kapcsolatuk leginkább egy végeláthatatlan sakkjátszmára hasonlít. A Gróf csendesen bátorítja az ifjú Fanatikus elégedetlenkedőket, mindig segítőkész az újakkal és kedvesen mosolyog...-...no persze a krokodil is mosolyogva öl.
Mint Udvarmestert, leggyakrabban Birtokai közé tartózó Szent Anna Gyógyfürdőben vagy a Szent Anna Szállóban található meg, melyek a Elíziumokként is funkcionálnak, illetve a többi Elízium valamelyikében, mindig közel az UWE ACKERMAN vándorló Udvarához.
Peter Vasvary
Dominic Gyermeke, Samal Gyermeke, Troile Gyermeke, Ilyes Gyermeke (annak aki nem tudná, Ilyes a Ősatya)
Fiatal Öreg, aki nincs negyed évezrede, hogy megkapta Atyjától az Ölelést. A Klánja Elsőszülöttje egy idealista. Filozófus. A Tanácsban a legfiatalabb, a várost még a világháború idején egy Sabbat csapás érte, ahol is a klán java, szimpatizálva kommunista eszmékkel, és távoztak az akkori Szovjet Unióba, és máig nem térek vissza... vagyis... elkezdtek szállingózni, az első fecske Katja Breznov volt és „fészekalja”. Péter örült nekik. A bosszú édes. Peter Vasvary, az Elsőszülött még két évszázadot sem élt meg, az elsőt is csak nehezen, de már túl van két Világháborún és ennek ellenére, vagy épp ezért megveti az erőszak politikáját. Vékony, szemüveges, ám felettébb karizmatikus férfiú, a harmincas évei elején, kopott tweed öltönyben, az elengedhetetlen könyök védővel, aki nem szívleli Klánjának mai állapotát, és a golyófogó szerepkört, amit neki osztottak. Vagy épp UWE ACKERMAN-t. Lelkesítő beszédei sokakat az ifjú Adolf lehengerlő fellépésre emlékeztetik, de ezt nem hangoztatják azóta, hogy kiderült, Peter, ha bármely háborús ismert személyiséghez, mint Hitler, Lenin, és társai, hasonlítják, elveszti önuralmát és Őrjöngve tépi darabokra azt, aki ezzel megsértette. De a beszédek elcsendesedtek, ahogy az idő múlásával a lelkesedés elmúlt, ahogy az idealizmus is csökkent, és helyét átvette a keserűség és a düh. És a paranoia.
Vasvary-ról köztudott, hogy hírhedten paranoid, de tényleg... a végletekig. Mániákusan ügyel arra, ne legyen „napirendje”, ne legyen semmi minta, ami kiismerhető lenne. Mindig más útvonalon közlekedik, és nyilvános megjelenéseiben sincs rendszer. Legyen minél nehezebb a rá vadászóaknak. Ennek fura ellenpontozásképp nem az dühítette, hogy Karoly megpróbálta megölni, hanem az, hogy nem sikerült neki és ezért adott sarjának egy akkora pofont, hogy a srác egy bő évre Torporba szédült.
Ez kicsit homályos, de Gyermekétől elvár dolgokat, ahogy Harkonnen Báró is az unokaöccseitől.
Paranoiája mellé az illemhez való ragaszkodás is vegyül, vallja az elme épp oly fontos mint a test, egyiket se szabad így hanyagolni. Vannak akik egyetértenek vele... vannak akik nem.
Az utóbbi időben Vasvary elvi kérdést csinált Volléges visszaszerzéséből, ami egykor a Klánja Birtoka volt, és amit elvesztettek a háborúkban... könnyen lehet nem is áll meg, míg az egész nem lesz a kézben! Sajnos két Báróság is virul most Volléges-ben, ami tovább bosszantja a Öregét...
Birtoka és elérhetősége, a kérésre titkos, de Vasvary, annak aki keresi, jobb kezén, Fredrik Larsson keresztül elérhető, illetve két Elyziumot is fenntart: a Trient Egyetemváros-t illetve az Martygni Városi Központi Könyvtárat, pontosabban a Főépületét.
Amadeus, az Opera Ura
Disszonancia Fia, a Múzsa Gyermeke.
Titokzatos vámpír Amadeus, akiről a Hercegen kívül gyakorlatilag senki nem tudja, hogy mely Klán vagy Vérvonal tagja. A 19. században érkezett a városba és állítólag ő fedezte a Állami Operaház építését, ami máig Birtoka és Menedéke, illetve legritkábban látogatott Elíziumok egyike. Amadeus visszahúzódó, csöndes vámpír, olykor ad fogadást vagy koncertet otthonába, amire kiváltság meghívást kapni. Aki viszont hívatlanul teszi lábát Birtokára, arra könyörtelenül lesújt, éles hangon (ami általában az utolsó amit a szerencsétlen hall) követelve elégtételt.
Giovanni di Bicci de' Medici Gyermeke, Enimachia Gyermeke, Michael Gyermeke, Arikel Gyermeke
A Rózsa 1450 környékén érkezett UWE ACKERMAN hívására a Városba, és azonnal beleszeretett.
Hamar átvette a Kamarás tisztségét elődjétől, és munkához látott. Martygni hamar a kultúra fellegvára lett, művészek és tudósok érkeztek, elindult a virágzás. De hát mindenki olvasta a történelemkönyveket. Tiszteletreméltó vendégből, ahogy a Fekete Kereszt urának Gyermeke, úgy Victor is lassan a Város részévé vállt, és letelepedett, magával hozva az Álom csodás vízióit. Egy időben rögeszméje volt Konstantinápoly Urának mesterműve és Martygni városát az Új Bizánccá akarta változtatni. Ez abban csúcsosodott ki, hogy Gyermekeit Mihály Gyermekei után nevezte el; fészekalját kedve szerint formálva, akár egy szobrász, aki szerszámaival a durva márványtömbből mesterművet alkot, vagy festő, aki az ecsettel visz végbe maradandót vásznon, Victor úgy faragta le Gyermekei Énjéről a neki nem tetsző részeket és elméjük vásznát pingálta tele az elképzelésével. Az Álom lassan feledésbe merült, de leszármazottai büszkeséget hoztak atyai szívének.
A Kamarás posztja a mai éjjelekre lassan feledésbe merült, szerepét a Hárpiák és az Udvarmester vette át, de még mindig Martygni Kamarása nevéhez fűződik a Város legtöbb rendezvénye, már ami említésre méltó, és ha valaki igazán nagyszabású Bált vagy fogadást akar adni, kikéri a Rózsa véleményét, és olykor segítségét
Birtokai közül a Gresham-Palota és a New York Kávéház is Elyzium, ahol ő és sarjai megtalálhatóak általában
Gróf Kecskeméty Árpád, az Udvarmester
Hardestadt Gyermeke, Tiamat Gyermeke (5-4), Ur városa beli Arakur Gyermeke, Veddhartha Gyermeke
A Fekete Kereszt urának Gyermeke Atyja Birtokának nagyköveteként érkezett a Városba, nagyjából Victorral egy időben és hamar befogta vitorlájába a politika és intrika szeleit. Felismerve a benne rejlő lehetőségeket, hálóját és befolyását a „médiára” (akkoriban értsd: a pletykákat) és közbiztonságra (rendőrség, katonaság, tűzoltóság, bürokrácia) vetette ki. A mai napig ezen érdekszférákon belül tevékenykedik; ő az árnyék, ami befolyásos fülekbe suttog, ő a Cézár, aki rendet tart a Szenátusban. Ő az és sarjai, akihez fordulnak, ha el kell tussolni egy „balesetet”, vagy ha iratokra van szükség.
A Elsőszülött keményen fogja városban Klánját és az ő markában összpontosul a sarjai felhalmozta hatalom. Peter Vasvary vérvonala és az Ő vérvonala között hidegháború-típusú ellentét feszül, mi mélyen gyökerezik, de legnyilvánvalóbb okok közé talán az tartozik, hogy míg a Kékvérűek főleg a „Rendre” és a halandókra építették hatalmuk, a Fanatikusok az Alvilág sötét ügyleteivel keresik kenyerük (Vasváry rosszallását kivívva ezzel). Fura fintora a sorsnak, hogy a Gróf és a Vasvary Elsőszülött már szinte barátok, amennyire a vámpírok azok lehetnek, ha rühellik egymást. Kapcsolatuk leginkább egy végeláthatatlan sakkjátszmára hasonlít. A Gróf csendesen bátorítja az ifjú Fanatikus elégedetlenkedőket, mindig segítőkész az újakkal és kedvesen mosolyog...-...no persze a krokodil is mosolyogva öl.
Mint Udvarmestert, leggyakrabban Birtokai közé tartózó Szent Anna Gyógyfürdőben vagy a Szent Anna Szállóban található meg, melyek a Elíziumokként is funkcionálnak, illetve a többi Elízium valamelyikében, mindig közel az UWE ACKERMAN vándorló Udvarához.
Peter Vasvary
Dominic Gyermeke, Samal Gyermeke, Troile Gyermeke, Ilyes Gyermeke (annak aki nem tudná, Ilyes a Ősatya)
Fiatal Öreg, aki nincs negyed évezrede, hogy megkapta Atyjától az Ölelést. A Klánja Elsőszülöttje egy idealista. Filozófus. A Tanácsban a legfiatalabb, a várost még a világháború idején egy Sabbat csapás érte, ahol is a klán java, szimpatizálva kommunista eszmékkel, és távoztak az akkori Szovjet Unióba, és máig nem térek vissza... vagyis... elkezdtek szállingózni, az első fecske Katja Breznov volt és „fészekalja”. Péter örült nekik. A bosszú édes. Peter Vasvary, az Elsőszülött még két évszázadot sem élt meg, az elsőt is csak nehezen, de már túl van két Világháborún és ennek ellenére, vagy épp ezért megveti az erőszak politikáját. Vékony, szemüveges, ám felettébb karizmatikus férfiú, a harmincas évei elején, kopott tweed öltönyben, az elengedhetetlen könyök védővel, aki nem szívleli Klánjának mai állapotát, és a golyófogó szerepkört, amit neki osztottak. Vagy épp UWE ACKERMAN-t. Lelkesítő beszédei sokakat az ifjú Adolf lehengerlő fellépésre emlékeztetik, de ezt nem hangoztatják azóta, hogy kiderült, Peter, ha bármely háborús ismert személyiséghez, mint Hitler, Lenin, és társai, hasonlítják, elveszti önuralmát és Őrjöngve tépi darabokra azt, aki ezzel megsértette. De a beszédek elcsendesedtek, ahogy az idő múlásával a lelkesedés elmúlt, ahogy az idealizmus is csökkent, és helyét átvette a keserűség és a düh. És a paranoia.
Vasvary-ról köztudott, hogy hírhedten paranoid, de tényleg... a végletekig. Mániákusan ügyel arra, ne legyen „napirendje”, ne legyen semmi minta, ami kiismerhető lenne. Mindig más útvonalon közlekedik, és nyilvános megjelenéseiben sincs rendszer. Legyen minél nehezebb a rá vadászóaknak. Ennek fura ellenpontozásképp nem az dühítette, hogy Karoly megpróbálta megölni, hanem az, hogy nem sikerült neki és ezért adott sarjának egy akkora pofont, hogy a srác egy bő évre Torporba szédült.
Ez kicsit homályos, de Gyermekétől elvár dolgokat, ahogy Harkonnen Báró is az unokaöccseitől.
Paranoiája mellé az illemhez való ragaszkodás is vegyül, vallja az elme épp oly fontos mint a test, egyiket se szabad így hanyagolni. Vannak akik egyetértenek vele... vannak akik nem.
Az utóbbi időben Vasvary elvi kérdést csinált Volléges visszaszerzéséből, ami egykor a Klánja Birtoka volt, és amit elvesztettek a háborúkban... könnyen lehet nem is áll meg, míg az egész nem lesz a kézben! Sajnos két Báróság is virul most Volléges-ben, ami tovább bosszantja a Öregét...
Birtoka és elérhetősége, a kérésre titkos, de Vasvary, annak aki keresi, jobb kezén, Fredrik Larsson keresztül elérhető, illetve két Elyziumot is fenntart: a Trient Egyetemváros-t illetve az Martygni Városi Központi Könyvtárat, pontosabban a Főépületét.
Amadeus, az Opera Ura
Disszonancia Fia, a Múzsa Gyermeke.
Titokzatos vámpír Amadeus, akiről a Hercegen kívül gyakorlatilag senki nem tudja, hogy mely Klán vagy Vérvonal tagja. A 19. században érkezett a városba és állítólag ő fedezte a Állami Operaház építését, ami máig Birtoka és Menedéke, illetve legritkábban látogatott Elíziumok egyike. Amadeus visszahúzódó, csöndes vámpír, olykor ad fogadást vagy koncertet otthonába, amire kiváltság meghívást kapni. Aki viszont hívatlanul teszi lábát Birtokára, arra könyörtelenül lesújt, éles hangon (ami általában az utolsó amit a szerencsétlen hall) követelve elégtételt.
A Paradoxon Ura- Mesélő
- Hozzászólások száma : 552
Üzenőláda :
Karakterlap : Nincs feltöltve.
További karakterek : Kenma Kinjou Shibuk (Ted)
Registration date : 2009. Feb. 23. -
Re: Az Elízium
by A Paradoxon Ura Szer. Május 13, 2009 2:32 pm
Közjáték
Corvinus Egyetem, Főépület sötétedés után
Az egyetem és környezet éledni látszik az est leszálltával, bár ez másfajta élet és nyüzsgés a nappalihoz képest. Nagy nap ez a mai a Hellraiser klub tulajdonosa Jörg Metzger a szokásosnál sokkal nagyobb mondhatni monumentális Megapincepartyt rendez a főépület alagsorában. Valami viszont van az éjszakában mert a kicsapongó goth bulival párhuzamosan egy másik „zártkörű” rendezvénynek is helyet biztosít az épület a nagykönyvtár és az öt övező termekből is fény szüremlik az éjszakába. A lépcsőket és a könyvtár ajtajait marcona öltönyös biztonságiak őrzik, csak a meghívottak juthatnak be.
A egyetem parkolójába és a hátsó kocsibeállóhoz sorban érkeznek a sötét komor limuzinok valamint a luxus sportautócsodák. Óriási tömeg kavarog az épület előtt a biztonságiak bebocsájtására várva. Vannak köztük gazdag, középkorú üzletemberek drága öltönyökban, sokkal fiatalabb, őrjítően merész ruhákba öltözött, tűsarkú cipőt viselő hölgyek társaságában. A mai Megaparty a drága nőket és szeretőket fogadja magába, nem a feleségeket. Az erkölcsöt és gátlásokat pedig mindenki leadja a ruhatárban.
A csillogó gazdagok között tülekednek a gótok. Ők különleges punkok, olyan „tizedik generációs” fiatalok, akiknek kevés pénzük és még kevesebb reményük maradt egy olyan világban, amely meggyőződésük szerint őseik által megmérgezve kihasználta őket. Értelmet keresve a káoszban a XIX. századi gótikus tradíciók felé fordultak inspirációért. Egyszerre pompáztak fekete bőrben és viktoriánus cicomában.
A gótok hangulatot teremtettek. A hajuk fekete volt, rövid és tüskés, illetve hosszú és lobogó, vagy fehérre hidrogénezett. Krétaszínűre sminkelték arcukat, s megjelenésüket sötét szemfestékekkel tették kísértetiesen földöntúlivá. Ruháik általában lezserek és feketék, noha elterjedt a fehér csipke is. A bársonyszoknyák és ruhák combközépig értek, attól lefelé pedig hálószerű harisnya fedte a lábakat. Ami kevés ékszert viseltek, kereszteket és fülbevalókat, azok kivétel nélkül ezüstből készült.
Ez a populárisan vegyes biomassza hullámzott az épület előtt bebocsájtásra várva, természetesen voltak megkülönböztetett vendégek és udvartartásuk kiket külön szellős bejáraton invitáltak az épületbe.
Lent az alagsorban már minden elő volt készítve csakúgy mint fent a könyvtárban bár a két helyszín élesen elütött egymástól. A könyvtár és a hozzá kapcsolódó termek kristályfényben pompáztak, elegáns élére vasalt ruházatú felszolgáló személyzettel, csönddel és nyugalommal telítve a szintet csak a kristály poharak csilingelése törte néha meg a áhítatos nyugalmat.
Az alagsor a félhomály és a sötétség leplébe burkolózott három színpad három dühöngő ezek metszésében egy táncparkett és a területet körülfogó bárpultok a színpadokat falak oszlopok és az üres területekre felállított boxok választották el egy-egy félhomályosabb beugróban gerendaasztalok és hozzájuk tartozó padok bukkantak fel. Rend és Káosz fura egyvelege az egész.
Corvinus Egyetem, Főépület sötétedés után
Az egyetem és környezet éledni látszik az est leszálltával, bár ez másfajta élet és nyüzsgés a nappalihoz képest. Nagy nap ez a mai a Hellraiser klub tulajdonosa Jörg Metzger a szokásosnál sokkal nagyobb mondhatni monumentális Megapincepartyt rendez a főépület alagsorában. Valami viszont van az éjszakában mert a kicsapongó goth bulival párhuzamosan egy másik „zártkörű” rendezvénynek is helyet biztosít az épület a nagykönyvtár és az öt övező termekből is fény szüremlik az éjszakába. A lépcsőket és a könyvtár ajtajait marcona öltönyös biztonságiak őrzik, csak a meghívottak juthatnak be.
A egyetem parkolójába és a hátsó kocsibeállóhoz sorban érkeznek a sötét komor limuzinok valamint a luxus sportautócsodák. Óriási tömeg kavarog az épület előtt a biztonságiak bebocsájtására várva. Vannak köztük gazdag, középkorú üzletemberek drága öltönyökban, sokkal fiatalabb, őrjítően merész ruhákba öltözött, tűsarkú cipőt viselő hölgyek társaságában. A mai Megaparty a drága nőket és szeretőket fogadja magába, nem a feleségeket. Az erkölcsöt és gátlásokat pedig mindenki leadja a ruhatárban.
A csillogó gazdagok között tülekednek a gótok. Ők különleges punkok, olyan „tizedik generációs” fiatalok, akiknek kevés pénzük és még kevesebb reményük maradt egy olyan világban, amely meggyőződésük szerint őseik által megmérgezve kihasználta őket. Értelmet keresve a káoszban a XIX. századi gótikus tradíciók felé fordultak inspirációért. Egyszerre pompáztak fekete bőrben és viktoriánus cicomában.
A gótok hangulatot teremtettek. A hajuk fekete volt, rövid és tüskés, illetve hosszú és lobogó, vagy fehérre hidrogénezett. Krétaszínűre sminkelték arcukat, s megjelenésüket sötét szemfestékekkel tették kísértetiesen földöntúlivá. Ruháik általában lezserek és feketék, noha elterjedt a fehér csipke is. A bársonyszoknyák és ruhák combközépig értek, attól lefelé pedig hálószerű harisnya fedte a lábakat. Ami kevés ékszert viseltek, kereszteket és fülbevalókat, azok kivétel nélkül ezüstből készült.
Ez a populárisan vegyes biomassza hullámzott az épület előtt bebocsájtásra várva, természetesen voltak megkülönböztetett vendégek és udvartartásuk kiket külön szellős bejáraton invitáltak az épületbe.
Lent az alagsorban már minden elő volt készítve csakúgy mint fent a könyvtárban bár a két helyszín élesen elütött egymástól. A könyvtár és a hozzá kapcsolódó termek kristályfényben pompáztak, elegáns élére vasalt ruházatú felszolgáló személyzettel, csönddel és nyugalommal telítve a szintet csak a kristály poharak csilingelése törte néha meg a áhítatos nyugalmat.
Az alagsor a félhomály és a sötétség leplébe burkolózott három színpad három dühöngő ezek metszésében egy táncparkett és a területet körülfogó bárpultok a színpadokat falak oszlopok és az üres területekre felállított boxok választották el egy-egy félhomályosabb beugróban gerendaasztalok és hozzájuk tartozó padok bukkantak fel. Rend és Káosz fura egyvelege az egész.
A Paradoxon Ura- Mesélő
- Hozzászólások száma : 552
Üzenőláda :
Karakterlap : Nincs feltöltve.
További karakterek : Kenma Kinjou Shibuk (Ted)
Registration date : 2009. Feb. 23. -
Re: Az Elízium
by A Paradoxon Ura Szer. Május 20, 2009 9:18 am
Corvinus Egyetem Főépület
Alagsor
A idő előre haladtával szép lassan megtelik az alagsor vendégekkel. A központi „táncparkettet” már néhány merészebb és elvetemültebb vendég birtokba is veszi. A elő zenekarok megkezdik a hangulat emelését és fokozását, az alaksor árnyak és testek kavargásává válik csak néhány helyen töri meg tompa fény a kibontakozó káoszt. A bárpultoknál is megindul a intenzív fogyasztás a maradék gátlások levetkőzésének érdekébe…..
Hátsó bejárat
Mélybordó limuzin gördül a hátsó bejárathoz a sápadt fénybe, öt személy száll ki, négyen mélyvörös elegáns ruhát viselnek és egy tört fehérbe öltözött alacsony férfit fognak közre. A kis társaság olajozottan siklik keresztül a biztonságiakon az Elizíum ruhatárában sok vendéggel ellentétben egyetlen fegyvert sem adnak le és a detektorok sem jeleznek náluk semmilyen veszélyes tárgyat.
Belépésükkor az ajtónálló bejelenti a kis társaságot a könyvtárteremben lévő vendégeknek.
- Kabata Norobu japánból és kísérői.
Egy pillanatra mélységes csend borul a teremre az összes szempár az ajtó előtt álló csoportra tapad, majd újraindulnak a halk párbeszédek.
A kertre néző hátsó erkély
A halandók vakok, a halandók süketek, ennek köszönhetően nem látják és nem hallják az éjszakai égen az egyetem épülete felé repülő három óriási alakot, kik démonszárnyakra emlékeztető hatalmas bőrlebenyegeken „repülnek” vitorláznak az erkély felé.
Mindhárom alak a rusnyaság mintapéldája, a valóságban csak egy pillanatra bukkannak fel amint landolnak az erkélyen. A legtermetesebb fülbántó recsegések közepette átalakul egy tökéletes alkatú férfivá, bár az arcát mintha kőből faragták volna vésővel valamint csonttüske tarajok díszítik a fejét különböző helyeken, ujjai végén pedig hófehér csontpengék vannak köröm helyett. A két kísérője összehajtogatja szárnyait és a hátukra lapítják azokat majd kifakulnak a valóságból, miközben a férfi, egy szütyőből tökéletesen elegáns atillát ölt magára. Pár perc múlva látszólag egyedül lép be az erkélyről az emeletre.
Alagsor
A idő előre haladtával szép lassan megtelik az alagsor vendégekkel. A központi „táncparkettet” már néhány merészebb és elvetemültebb vendég birtokba is veszi. A elő zenekarok megkezdik a hangulat emelését és fokozását, az alaksor árnyak és testek kavargásává válik csak néhány helyen töri meg tompa fény a kibontakozó káoszt. A bárpultoknál is megindul a intenzív fogyasztás a maradék gátlások levetkőzésének érdekébe…..
Hátsó bejárat
Mélybordó limuzin gördül a hátsó bejárathoz a sápadt fénybe, öt személy száll ki, négyen mélyvörös elegáns ruhát viselnek és egy tört fehérbe öltözött alacsony férfit fognak közre. A kis társaság olajozottan siklik keresztül a biztonságiakon az Elizíum ruhatárában sok vendéggel ellentétben egyetlen fegyvert sem adnak le és a detektorok sem jeleznek náluk semmilyen veszélyes tárgyat.
Belépésükkor az ajtónálló bejelenti a kis társaságot a könyvtárteremben lévő vendégeknek.
- Kabata Norobu japánból és kísérői.
Egy pillanatra mélységes csend borul a teremre az összes szempár az ajtó előtt álló csoportra tapad, majd újraindulnak a halk párbeszédek.
A kertre néző hátsó erkély
A halandók vakok, a halandók süketek, ennek köszönhetően nem látják és nem hallják az éjszakai égen az egyetem épülete felé repülő három óriási alakot, kik démonszárnyakra emlékeztető hatalmas bőrlebenyegeken „repülnek” vitorláznak az erkély felé.
Mindhárom alak a rusnyaság mintapéldája, a valóságban csak egy pillanatra bukkannak fel amint landolnak az erkélyen. A legtermetesebb fülbántó recsegések közepette átalakul egy tökéletes alkatú férfivá, bár az arcát mintha kőből faragták volna vésővel valamint csonttüske tarajok díszítik a fejét különböző helyeken, ujjai végén pedig hófehér csontpengék vannak köröm helyett. A két kísérője összehajtogatja szárnyait és a hátukra lapítják azokat majd kifakulnak a valóságból, miközben a férfi, egy szütyőből tökéletesen elegáns atillát ölt magára. Pár perc múlva látszólag egyedül lép be az erkélyről az emeletre.
A Paradoxon Ura- Mesélő
- Hozzászólások száma : 552
Üzenőláda :
Karakterlap : Nincs feltöltve.
További karakterek : Kenma Kinjou Shibuk (Ted)
Registration date : 2009. Feb. 23. -
Re: Az Elízium
by Vendég Csüt. Május 21, 2009 10:52 am
Blanche Moreau elmegy bulizni.
Ha bárki, aki ismerné, ezt hallaná, minden bizonnyal jót kacagna, és megveregetné az ezt híresztelő vállát, hogy "jól van fiam, ez most ütött." Pedig közel sem vicc az egész: a Megaparty még az ő művészlelkületében is megérintett valamit, és jóllehet annyira nem illik a gothok közé, ő sem mindennapi látvány, és talán keresnivalója is van itt. Viszont azt már most elhatározta, hogy nem fog részegen hazatámolyogni... bár tudja, néha az is kell, ez most valamiért nem az a helyzet. S hogy hogyan jutott erre a következtetésre? Nem tudni. Ez is afféle "megérzés", amire annyi nő szokott hivatkozni. Maga a ruházata talán illik egy bulihoz, talán nem. Ő sosem esküdött a miniszoknya-top párosításra, ami körülbelül annyit fed, mint a fehérnemű. Nem, valahogy most is ott van benne az a kisujjfeltartás, az, hogy neki telik jobbra, és hogy ő igenis ad magára. Mert ma adott magára. Teljesen fekete a ruházata. Egy fűzős felső, egy térdfölé érő, kissé merev szoknya, egy nyakpánt - mindegyik különösen kidolgozott, itt csipke, ott fodor, és ahelyett, hogy giccsel vádolná meg az ember, inkább egy kicsit darkos hatású hercegnőre emlékezteti. Aki megtehet bármit. E három hasonlít egy japán szubkultúra, a loliták világához, de nem egészen olyan. A vékony, formás lábakat harisnya fedi, és egy balerinacipő; a hosszúujjú kacsókat elegáns kesztyű védi a köznép koszától. Éles kontrasztot állít a sápadt, szinte fehér porcelánbőrével; ezzel is beolvad a többiek közé. A tejfelszőke, hátul, belül fekete hajat frissen vette kézbe egy fodrász. Smink minimális található meg rajta: szemceruza és némi arcpirosító. Nem sok, de több nem is kell. Különös - ezzel a küllemmel akár még egy elegánsabb helyen is megállná a helyét. Micsoda irónia, hogy nem messze e helytől pont nekivaló összejövetelt rendeznek. Bár, ha a meghívottakat nézzük, talán mégsem annyira neki találták azt ki...
Körbenéz, az egyre növekvő létszámot veszi szemügyre. Esetleges ismerősöket keres, frisseket és régieket egyaránt, de nem szúrt ki senkit... még. Talán később erre is lesz alkalma. Kikerülve néhány táncos lépéssel a forgatagot, a bárpulthoz lép, és hogy mit hogy nem; narancslevet kér. Teljesen, átlagos, minden alkoholtól menteset; és külön figyel is rá, hogy véletlen se keverjék semmivel. Egy fehér szívószálat is csen még hozzá, majd az egyik box felé veszi az irányt, hogy ott helyet foglaljon, fejét kicsit leszegje, és belekóstoljon a gyümölcslébe. Esetleg, kicsit később, még szóbajöhet némi tüzes víz, ahogy mondanák régebben. De most... még fiatal az est. Egészen elragadja a látvány. Mindig az az etikett, az előírt lépések, az üres mosolyok, amik, bár megnyugtatóan egyformák és stilizáltak, mégis, néha szinte ordítanak, hogy elég! Változás kell! Mint valami rossz politikai kampányban. És bár ő sokat nem ért ehhez, engedett az érzésnek, és eljött. Szótlanul, kicsit megigézve bámulja a táncolókat, és még a zene is tetszik neki. Vagyis, mondjuk úgy, hogy idővel hozzászokik. Hisz otthon mégsem ilyen hallgatásával töltötte az idejét... de ember! Huszonegyedik század! Nem lehet minden esetben konzervatívnak lenni. A zongoristaujjak végigcirógatják a poharat. Elmúlt az a nagy szerelem Antonnal... tehát az is egy vámpírtrükk lett volna? Milyen igaza volt. A tekintete hirtelen üresre és kifejezéstelenre válik. Pedig azt hitte, az igaz, és viszontszereti, és... játszani mások érzéseivel... olyan ez most neki, mint egy szakítás, idő előtt. Váratlanul tört rá. Annyi viszont biztos, hogy ő nem lesz ma itt. Esélytelen. Egy üzletember, aki lehet, még mindig a költözködéssel van elfoglalva... egy vámpír... egy, vele játszadozó vámpír... megszorítja az üveget, mintha el akarná képzeletben roppantani a nyakát. Csak egy pillanat műve az egész. Egy dühhullám, amit annyiszor visszatart, és az érzéketlenség álcájába süllyed vissza vele. Lehet, túl naiv a kárhozottakkal szemben, lehet, nem. Annyi kérdése lenne, és, annyi kérése. Elsőnek is az, hogy miért nem támadták még meg? Anton tényleg nem mondott volna senkinek semmit? Gyorsan körbepillant ismét. Ha valakire rá akarnék uszítani egy vérszívót, hogy tegye el láb alól, nyomtalanul, egy ilyen helyen tenné a helyében.
Még jó, hogy itt nem számít rá senki - szusszan egyet gondolatban.
Ha bárki, aki ismerné, ezt hallaná, minden bizonnyal jót kacagna, és megveregetné az ezt híresztelő vállát, hogy "jól van fiam, ez most ütött." Pedig közel sem vicc az egész: a Megaparty még az ő művészlelkületében is megérintett valamit, és jóllehet annyira nem illik a gothok közé, ő sem mindennapi látvány, és talán keresnivalója is van itt. Viszont azt már most elhatározta, hogy nem fog részegen hazatámolyogni... bár tudja, néha az is kell, ez most valamiért nem az a helyzet. S hogy hogyan jutott erre a következtetésre? Nem tudni. Ez is afféle "megérzés", amire annyi nő szokott hivatkozni. Maga a ruházata talán illik egy bulihoz, talán nem. Ő sosem esküdött a miniszoknya-top párosításra, ami körülbelül annyit fed, mint a fehérnemű. Nem, valahogy most is ott van benne az a kisujjfeltartás, az, hogy neki telik jobbra, és hogy ő igenis ad magára. Mert ma adott magára. Teljesen fekete a ruházata. Egy fűzős felső, egy térdfölé érő, kissé merev szoknya, egy nyakpánt - mindegyik különösen kidolgozott, itt csipke, ott fodor, és ahelyett, hogy giccsel vádolná meg az ember, inkább egy kicsit darkos hatású hercegnőre emlékezteti. Aki megtehet bármit. E három hasonlít egy japán szubkultúra, a loliták világához, de nem egészen olyan. A vékony, formás lábakat harisnya fedi, és egy balerinacipő; a hosszúujjú kacsókat elegáns kesztyű védi a köznép koszától. Éles kontrasztot állít a sápadt, szinte fehér porcelánbőrével; ezzel is beolvad a többiek közé. A tejfelszőke, hátul, belül fekete hajat frissen vette kézbe egy fodrász. Smink minimális található meg rajta: szemceruza és némi arcpirosító. Nem sok, de több nem is kell. Különös - ezzel a küllemmel akár még egy elegánsabb helyen is megállná a helyét. Micsoda irónia, hogy nem messze e helytől pont nekivaló összejövetelt rendeznek. Bár, ha a meghívottakat nézzük, talán mégsem annyira neki találták azt ki...
Körbenéz, az egyre növekvő létszámot veszi szemügyre. Esetleges ismerősöket keres, frisseket és régieket egyaránt, de nem szúrt ki senkit... még. Talán később erre is lesz alkalma. Kikerülve néhány táncos lépéssel a forgatagot, a bárpulthoz lép, és hogy mit hogy nem; narancslevet kér. Teljesen, átlagos, minden alkoholtól menteset; és külön figyel is rá, hogy véletlen se keverjék semmivel. Egy fehér szívószálat is csen még hozzá, majd az egyik box felé veszi az irányt, hogy ott helyet foglaljon, fejét kicsit leszegje, és belekóstoljon a gyümölcslébe. Esetleg, kicsit később, még szóbajöhet némi tüzes víz, ahogy mondanák régebben. De most... még fiatal az est. Egészen elragadja a látvány. Mindig az az etikett, az előírt lépések, az üres mosolyok, amik, bár megnyugtatóan egyformák és stilizáltak, mégis, néha szinte ordítanak, hogy elég! Változás kell! Mint valami rossz politikai kampányban. És bár ő sokat nem ért ehhez, engedett az érzésnek, és eljött. Szótlanul, kicsit megigézve bámulja a táncolókat, és még a zene is tetszik neki. Vagyis, mondjuk úgy, hogy idővel hozzászokik. Hisz otthon mégsem ilyen hallgatásával töltötte az idejét... de ember! Huszonegyedik század! Nem lehet minden esetben konzervatívnak lenni. A zongoristaujjak végigcirógatják a poharat. Elmúlt az a nagy szerelem Antonnal... tehát az is egy vámpírtrükk lett volna? Milyen igaza volt. A tekintete hirtelen üresre és kifejezéstelenre válik. Pedig azt hitte, az igaz, és viszontszereti, és... játszani mások érzéseivel... olyan ez most neki, mint egy szakítás, idő előtt. Váratlanul tört rá. Annyi viszont biztos, hogy ő nem lesz ma itt. Esélytelen. Egy üzletember, aki lehet, még mindig a költözködéssel van elfoglalva... egy vámpír... egy, vele játszadozó vámpír... megszorítja az üveget, mintha el akarná képzeletben roppantani a nyakát. Csak egy pillanat műve az egész. Egy dühhullám, amit annyiszor visszatart, és az érzéketlenség álcájába süllyed vissza vele. Lehet, túl naiv a kárhozottakkal szemben, lehet, nem. Annyi kérdése lenne, és, annyi kérése. Elsőnek is az, hogy miért nem támadták még meg? Anton tényleg nem mondott volna senkinek semmit? Gyorsan körbepillant ismét. Ha valakire rá akarnék uszítani egy vérszívót, hogy tegye el láb alól, nyomtalanul, egy ilyen helyen tenné a helyében.
Még jó, hogy itt nem számít rá senki - szusszan egyet gondolatban.
Vendég- Vendég
Re: Az Elízium
by Dominique Chabrol Csüt. Május 21, 2009 2:09 pm
Libériás inas siet a járműhöz és udvariasan meghajol a kiszálló La forge felé majd kisegít engem a hátsó ülésről.
- Köszönöm.. - biccentek felé. A csuklyát nem emelem vissza a fejemre - az úr a kísérőm s atáskámból előhúznám a meghívómat, ám az inas csak jelzi diszkréten hogy nem szükséges. Mióta atyám eltűnt egyre inkább elfogadják a névleges rangom, s be kell valljam ez roppant jól esik.
- Erre parancsoljanak ! - lép elénk s fürgén felvezet az épületbe. A testőrség csak biccent felém nem kérdeznek semmit. Egy udvarias apró biccentés a válasz részemről.
A ruhatárban egy fiatal férfi lesegíti a köpenyem. Egy teljes alakos tükör előtt vetek egy pillantást magamra hogy tökéletes pompával vonulhassak be.
A kontyomba tűzködött apró gyémántok csak szolíd kiegészítői az estélyi ruhámnak. A pezsgőszín selymen apró virághímzés s minden kis virág közepe egy egy ékkő. A fény millió szikrává robban a belsejükben. A szoknya abroncsos s rövidke uszály követi. A dereka lélegzetelállító szorosra húzva, a dekoltázs mélyen kivágott, de a nyakrész csipkével sűrűn körbevett.
Az ujja csuklóig zárt de a kar mentén hasított és a hasítás a hímzés mélyebb színével harmonizáló selyemmel bélelt. A kezemen finom csipkekesztyű.
A lábamon sötét pezsgőszín tűsarkú selyemtopán. A fülemben hosszú gyémánt függő. Kiigazítom a tartásom a tükörben s mosolyogva karolok a kísérőmbe. Diszkréten legyezgetem magam a puha, hosszú tollakból készített legyezővel.
Így lépünk be a könyvtár területére. Az őrök szélesre tárják a kétszárnyú ajtót.
Arcomra "illesztem" a társaságnak szánt udvari mosolyt s a jelenlévőknek illő mód köszönök. Biccentés, bólintás, szóbeli üdvözlet. Megpillantva Kabata Norobut igyekszem elkapni a pillantását. Ha kedvező a tekintetéből sugárzó érdeklődés akkor közelebb viszem hozzá a kísérőmül felkért vendégem és udvariasan bemutatom őket egymásnak.
- Üdvözlöm szerény városunkban Norobu san ! - mosolyodom el kedvesen - engedje meg hogy bemutassam Aime La Forge .. szép Francia honból érkezett testvérünket ...- majd Aime felé fordulok - az úr Kabata Norobu a felkelő Nap országából Japánból érkezett közénk... s mivel mindketten az üzleti élet prominens személyei, reményeim szerint a kultúrális különbségek ellenére remekül megtalálják majd az összhangot. - lépek hátra jelezve hogy nem kívánok maradni.
- Amennyiben bármilyen kérdésük, kérésük lenne az estéllyel kapcsolatban kérem ne habozzanak értem üzenni ! - finoman meghajolva hagyom őket magukra. Körbesétálok és felmérem az eddigi vendégkört.
Odalépve egy tálcával sétálgató szolgához halkan megkérem hogy hozzon nekem információt a lenti zenekarokról. Pontosabban a Dissidia elnevezésű csapat érdekelne. Elégedettek e a fogadtatással, és a közönség hogyan viszonyul hozzájuk.
- Köszönöm.. - biccentek felé. A csuklyát nem emelem vissza a fejemre - az úr a kísérőm s atáskámból előhúznám a meghívómat, ám az inas csak jelzi diszkréten hogy nem szükséges. Mióta atyám eltűnt egyre inkább elfogadják a névleges rangom, s be kell valljam ez roppant jól esik.
- Erre parancsoljanak ! - lép elénk s fürgén felvezet az épületbe. A testőrség csak biccent felém nem kérdeznek semmit. Egy udvarias apró biccentés a válasz részemről.
A ruhatárban egy fiatal férfi lesegíti a köpenyem. Egy teljes alakos tükör előtt vetek egy pillantást magamra hogy tökéletes pompával vonulhassak be.
A kontyomba tűzködött apró gyémántok csak szolíd kiegészítői az estélyi ruhámnak. A pezsgőszín selymen apró virághímzés s minden kis virág közepe egy egy ékkő. A fény millió szikrává robban a belsejükben. A szoknya abroncsos s rövidke uszály követi. A dereka lélegzetelállító szorosra húzva, a dekoltázs mélyen kivágott, de a nyakrész csipkével sűrűn körbevett.
Az ujja csuklóig zárt de a kar mentén hasított és a hasítás a hímzés mélyebb színével harmonizáló selyemmel bélelt. A kezemen finom csipkekesztyű.
A lábamon sötét pezsgőszín tűsarkú selyemtopán. A fülemben hosszú gyémánt függő. Kiigazítom a tartásom a tükörben s mosolyogva karolok a kísérőmbe. Diszkréten legyezgetem magam a puha, hosszú tollakból készített legyezővel.
Így lépünk be a könyvtár területére. Az őrök szélesre tárják a kétszárnyú ajtót.
Arcomra "illesztem" a társaságnak szánt udvari mosolyt s a jelenlévőknek illő mód köszönök. Biccentés, bólintás, szóbeli üdvözlet. Megpillantva Kabata Norobut igyekszem elkapni a pillantását. Ha kedvező a tekintetéből sugárzó érdeklődés akkor közelebb viszem hozzá a kísérőmül felkért vendégem és udvariasan bemutatom őket egymásnak.
- Üdvözlöm szerény városunkban Norobu san ! - mosolyodom el kedvesen - engedje meg hogy bemutassam Aime La Forge .. szép Francia honból érkezett testvérünket ...- majd Aime felé fordulok - az úr Kabata Norobu a felkelő Nap országából Japánból érkezett közénk... s mivel mindketten az üzleti élet prominens személyei, reményeim szerint a kultúrális különbségek ellenére remekül megtalálják majd az összhangot. - lépek hátra jelezve hogy nem kívánok maradni.
- Amennyiben bármilyen kérdésük, kérésük lenne az estéllyel kapcsolatban kérem ne habozzanak értem üzenni ! - finoman meghajolva hagyom őket magukra. Körbesétálok és felmérem az eddigi vendégkört.
Odalépve egy tálcával sétálgató szolgához halkan megkérem hogy hozzon nekem információt a lenti zenekarokról. Pontosabban a Dissidia elnevezésű csapat érdekelne. Elégedettek e a fogadtatással, és a közönség hogyan viszonyul hozzájuk.
Dominique Chabrol- Ifjú
- Hozzászólások száma : 96
Karakterlap : Dominique Chabrol
Registration date : 2009. Mar. 16.
Re: Az Elízium
by Anton Smith Csüt. Május 21, 2009 2:34 pm
„S őfensége nem tűri a legkisebb hagyományszegést sem.”
~ Ó, hát ezt már halottam egyszer.
Nem, Dominique-ből nem lehet semmi információt kihúzni. Először volt egy olyan érzésem, hogy esetleg van valami személyes célja a kapcsolatfelvétettel, de úgy tűnik, valóban csak egy megbízást teljesít, „segít” beilleszkedni. A stílus érdekes. Odarendel magához, elszállíttatja ide becses személyét, majd amint belépünk, lerak, mint egy csomagot, s már megy is. Ebből akár arra is következtethetek, hogy a társaságom inkább kínos neki, mint kellemes.
Miután átesünk a kötelező formaságokon elébb a bejáratnál: leadom a kocsi kulcsot, hogy be tudjanak vele parkolni, leadjuk a kabátjainkat, megigazítjuk a ruhánkat … majd belépünk a terembe, s átesünk a következő formaságon: bemutatás az első szembejövőnek, kösönések, stb., be vagyok dobva a mély vízbe.
Talán egy pár pillanattal tovább nézek merengve a távozó hölgy után, mint az indokolt lenne, míg ezek a gondolatok átfutnak az elmémen. Közben persze igyekszem azt is felidézni, mit is tudok én Kabata Noroburól. Persze, nem ismeretlen a neve, és a cégnév is beugrik: Myrad Tech. Valamint az egyik fő témájuk: építészet. De honnan?
Természetesen Norobu ismert, bármelyik felszínes társalgásban megemlíthették a nevét, de engem nem ez birizgál. Valami építkezéssel kapcsolatos dolog lehetett …
Aztán hirtelen beugrik: annak idején, amikor még abban gondolkodtam, hogy a szállodaiparba fektetek több pénzt, építészeket és cégeket kerestem, s eljátszottam a gondoalttal, hogy esetleg ők … De aztán jött a 911 meg a különböző járványok, s úgy véltem, hogy a turizmus nem feltétlenül egy biztos befektetés, s letettem erről a tervemről. Kapcsolatfelvétel nem történt, csak távolról tájékozódtam.
Visszapillantok Norobura, hisz vele lettem összepasszintva.
- Járt már a városban máskor is, Norobu-szan?
Nos, talán ez jó lesz, egy érdeklődő, de teljesen semleges kérdés. Arra jó, hogy megindítsa a beszélgetés fonalát, amennyiben Norobu is óhajt beszélgetni.
//Én is találtam egy képet arról, mi van a karin, csak a munkahelyen nem tudtam belinkelni, nem volt nálam a címe. Termésezetesen gyerek nélkül, és más fejjel elképzelendő!
A fő, hogy jó amgas nyaka van. 
//
~ Ó, hát ezt már halottam egyszer.
Nem, Dominique-ből nem lehet semmi információt kihúzni. Először volt egy olyan érzésem, hogy esetleg van valami személyes célja a kapcsolatfelvétettel, de úgy tűnik, valóban csak egy megbízást teljesít, „segít” beilleszkedni. A stílus érdekes. Odarendel magához, elszállíttatja ide becses személyét, majd amint belépünk, lerak, mint egy csomagot, s már megy is. Ebből akár arra is következtethetek, hogy a társaságom inkább kínos neki, mint kellemes.
Miután átesünk a kötelező formaságokon elébb a bejáratnál: leadom a kocsi kulcsot, hogy be tudjanak vele parkolni, leadjuk a kabátjainkat, megigazítjuk a ruhánkat … majd belépünk a terembe, s átesünk a következő formaságon: bemutatás az első szembejövőnek, kösönések, stb., be vagyok dobva a mély vízbe.
Talán egy pár pillanattal tovább nézek merengve a távozó hölgy után, mint az indokolt lenne, míg ezek a gondolatok átfutnak az elmémen. Közben persze igyekszem azt is felidézni, mit is tudok én Kabata Noroburól. Persze, nem ismeretlen a neve, és a cégnév is beugrik: Myrad Tech. Valamint az egyik fő témájuk: építészet. De honnan?
Természetesen Norobu ismert, bármelyik felszínes társalgásban megemlíthették a nevét, de engem nem ez birizgál. Valami építkezéssel kapcsolatos dolog lehetett …
Aztán hirtelen beugrik: annak idején, amikor még abban gondolkodtam, hogy a szállodaiparba fektetek több pénzt, építészeket és cégeket kerestem, s eljátszottam a gondoalttal, hogy esetleg ők … De aztán jött a 911 meg a különböző járványok, s úgy véltem, hogy a turizmus nem feltétlenül egy biztos befektetés, s letettem erről a tervemről. Kapcsolatfelvétel nem történt, csak távolról tájékozódtam.
Visszapillantok Norobura, hisz vele lettem összepasszintva.
- Járt már a városban máskor is, Norobu-szan?
Nos, talán ez jó lesz, egy érdeklődő, de teljesen semleges kérdés. Arra jó, hogy megindítsa a beszélgetés fonalát, amennyiben Norobu is óhajt beszélgetni.
//Én is találtam egy képet arról, mi van a karin, csak a munkahelyen nem tudtam belinkelni, nem volt nálam a címe. Termésezetesen gyerek nélkül, és más fejjel elképzelendő!
A fő, hogy jó amgas nyaka van. //A hozzászólást Anton Smith összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Május 21, 2009 6:43 pm-kor.
Anton Smith- Ancilla
- Hozzászólások száma : 248
Karakterlap : Anton Smith
További karakterek : Martin Sean Bertolli
Nadine Kgositsile (függőben, későbbre halasztva, vagy sehogy)
Registration date : 2009. Apr. 27.
Re: Az Elízium
by Noctis Lucis Caelum Csüt. Május 21, 2009 3:02 pm
A mega-gigakoncert napja hipp-hopp el is jött, bár nem mintha sok ideje lett volna gondolkodni a dolgon... Az elmúlt 24 óra bő kapkodásban telt el, de ugyanúgy kíváncsisággal és izgalommal is. Miután elbúcsúzott Dominiquetól, eredeti tervéhez hűen egyenesen Zackhez vette az irányt. Tálalta neki a hírt, ahogy az illik rendje-módja szerint, de amikor elmesélte hogy mennyire kétkedik az ajánlatban, Zack csak az arcába nevetett.
"-Ne mondd hogy nem hallottál még erről a buliról! Az összes gót erről susmusolt a városban egész héten. Hát te tényleg el vagy tévedve öregem. Hogy a fenébe ne mennénk?! "
Kisebb vállveregetés, a jó munka miatt, bár Noctisnak szinte a kisujját sem kellett mozdítania... Csak támaszul kellett ajánlkoznia egy aluljáróban késő este sétálgató nőnek. Az este további része kellemes iszogatással telt és tervezgetéssel, bár a többi srác csak reggel tudta meg a hírt, egyikük se visszakozott. Noctis a Zacknél töltött éjszaka után még reggel gyorsan hazarohant átöltözni. Hogy tényleg elbattyogjon a helyszínre, arra már nem volt ideje, a Fenrir nem adta meg magát, hiszen tegnap óta nem reparált rajta semmit. Pár szitkozódás, elereszett káromkodás, akkor sem indult a bestia. Kárörvendő ellenségként jelezte, hogy ő ma ugyan pihen és gazdájának a külvárosból ismét gyalog kell megtennie az utat a próbahelyként funkcionáló garázsig. A próbahelyre egy kisebb sprint után cseppnyi késéssel érkezik, és már hozzá is látnak a pakolászáshoz. Aztán egy gyors értekezés, és a Dissidia díszes és zajos csapata két részre szakadva elindul a tett színe felé. Két autóval vágnak neki az útnak: Sharlock a volán mögött az ezüst Mercedesben Siddel diskurál, a hátsó ülésen pedig keménytokban pihen a tejszínhabszínű Gibson Les Paul, és Sid ébenfekete Musicman bőgője is. Sharlock ragaszkodott még a saját Marshall gitárkombójához, ami veterán darab, de semmi pénzért nem használna másikat. A jó megszokások. Amolyan kabala... Így bár Noctis utasítására, nem vittek erősítőket, ezt mégis betuszkolták, Shar nem ismert irgalmat. Kisebb civakodás alakul ki az autóban Sid cinikus megjegyzéseire, a hangulat már kezd megalapozódni. Amikor a hiperaktív Sid összekerül a nyugodt Sharlockkal, vicces helyzetek adódnak, amolyan tűz és víz találkozása, de ettől jó a párosuk. Elől vezeti a menetet Zack koromfekete Volvoja, amibe még Noctis préselte be magát, a hirtelenjében szétkapott dobfelszereléssel. A cinek, a mély fémpergő, és a tamok is mind arra várnak, hogy beizzítsák őket. Kisebb kacskaringózás a városban és az Egyetem bejáratához közel leparkolnak.
-Na és most hol megyünk be?
/Kérdezi nyakát nyújtogatva Zack, amikor megpillantja a jól őrzött épületet. Lelassít és várakozóan Noctisra tekint. Aztán megpillantva a közelben leparkolt Type-O-Negative turnébuszát leesik az álla.
- Anyám,ezt is megéltem!
/Széles mosolyt ereszt meg, hiszen az egyik kedvenc bandája, aztán hátratekint, hogy Sharlock és Sid túl élte-e egymást a mögöttük gördülő Mercedesben. Kiszáll az autóból és örömében még rágyújt egyet mielőtt bemennek, aztán kisebb ködöt fújva maga köré önkényesen kiadja a parancsot a még autóban ülő Noctisnak.
-Na, csinálj valamit, elvileg te szervezted!
Noctis percnyi habozás után úgy dönt, hogy kiszáll és a legkézenfekvőbb megoldás, hogy a bejárathoz sétál. Dominique tanácsára gondosan borítékba tette a nő gyöngybetűivel díszített kártyácskát, aztán magára ölti az udvarias álcáját és szívélyesen közli, hogy adják oda Martinnak.
- Jó napot uraim! Megérkezett a Dissidia. Megtennék hogy ezt átadnák Martinnak?
/Bár tudja azt, hogy a fickók valószínűleg nem tudják kicsoda, vagy micsoda a Dissidia, de az a legjobb, ha magabiztosan lép fel.
"-Ne mondd hogy nem hallottál még erről a buliról! Az összes gót erről susmusolt a városban egész héten. Hát te tényleg el vagy tévedve öregem. Hogy a fenébe ne mennénk?! "
Kisebb vállveregetés, a jó munka miatt, bár Noctisnak szinte a kisujját sem kellett mozdítania... Csak támaszul kellett ajánlkoznia egy aluljáróban késő este sétálgató nőnek. Az este további része kellemes iszogatással telt és tervezgetéssel, bár a többi srác csak reggel tudta meg a hírt, egyikük se visszakozott. Noctis a Zacknél töltött éjszaka után még reggel gyorsan hazarohant átöltözni. Hogy tényleg elbattyogjon a helyszínre, arra már nem volt ideje, a Fenrir nem adta meg magát, hiszen tegnap óta nem reparált rajta semmit. Pár szitkozódás, elereszett káromkodás, akkor sem indult a bestia. Kárörvendő ellenségként jelezte, hogy ő ma ugyan pihen és gazdájának a külvárosból ismét gyalog kell megtennie az utat a próbahelyként funkcionáló garázsig. A próbahelyre egy kisebb sprint után cseppnyi késéssel érkezik, és már hozzá is látnak a pakolászáshoz. Aztán egy gyors értekezés, és a Dissidia díszes és zajos csapata két részre szakadva elindul a tett színe felé. Két autóval vágnak neki az útnak: Sharlock a volán mögött az ezüst Mercedesben Siddel diskurál, a hátsó ülésen pedig keménytokban pihen a tejszínhabszínű Gibson Les Paul, és Sid ébenfekete Musicman bőgője is. Sharlock ragaszkodott még a saját Marshall gitárkombójához, ami veterán darab, de semmi pénzért nem használna másikat. A jó megszokások. Amolyan kabala... Így bár Noctis utasítására, nem vittek erősítőket, ezt mégis betuszkolták, Shar nem ismert irgalmat. Kisebb civakodás alakul ki az autóban Sid cinikus megjegyzéseire, a hangulat már kezd megalapozódni. Amikor a hiperaktív Sid összekerül a nyugodt Sharlockkal, vicces helyzetek adódnak, amolyan tűz és víz találkozása, de ettől jó a párosuk. Elől vezeti a menetet Zack koromfekete Volvoja, amibe még Noctis préselte be magát, a hirtelenjében szétkapott dobfelszereléssel. A cinek, a mély fémpergő, és a tamok is mind arra várnak, hogy beizzítsák őket. Kisebb kacskaringózás a városban és az Egyetem bejáratához közel leparkolnak.
-Na és most hol megyünk be?
/Kérdezi nyakát nyújtogatva Zack, amikor megpillantja a jól őrzött épületet. Lelassít és várakozóan Noctisra tekint. Aztán megpillantva a közelben leparkolt Type-O-Negative turnébuszát leesik az álla.
- Anyám,ezt is megéltem!
/Széles mosolyt ereszt meg, hiszen az egyik kedvenc bandája, aztán hátratekint, hogy Sharlock és Sid túl élte-e egymást a mögöttük gördülő Mercedesben. Kiszáll az autóból és örömében még rágyújt egyet mielőtt bemennek, aztán kisebb ködöt fújva maga köré önkényesen kiadja a parancsot a még autóban ülő Noctisnak.
-Na, csinálj valamit, elvileg te szervezted!
Noctis percnyi habozás után úgy dönt, hogy kiszáll és a legkézenfekvőbb megoldás, hogy a bejárathoz sétál. Dominique tanácsára gondosan borítékba tette a nő gyöngybetűivel díszített kártyácskát, aztán magára ölti az udvarias álcáját és szívélyesen közli, hogy adják oda Martinnak.
- Jó napot uraim! Megérkezett a Dissidia. Megtennék hogy ezt átadnák Martinnak?
/Bár tudja azt, hogy a fickók valószínűleg nem tudják kicsoda, vagy micsoda a Dissidia, de az a legjobb, ha magabiztosan lép fel.
Noctis Lucis Caelum- Alvó
-
Hozzászólások száma : 40
Age : 34
Üzenőláda :
"S csak rémes árnyak bálja, melyet
A véres ablakokon át
Ma itt disszonáns zene mellett
Az utas kavarogni lát,
A sápadt ajtóból ma rémek
Folyója foly
Örökké, s hova azok érnek,
Van kacagás - de nincs mosoly."
Karakterlap : Noctis Lucis Caelum
Registration date : 2009. Apr. 18.
Re: Az Elízium
by Vendég Csüt. Május 21, 2009 6:20 pm
Jessicát is meghívták arra a rendezvényre, ami az egyetem könyvtárában kerül megrendezésre. Miért is ne tették volna, hiszen a felső tízezer tagja volt, és elismert a vámpírtársadalomban is. Mióta felébredt nappali alvásából, azóta készülődött. Várta már az alkalmat, bár maga sem tudta, hogy mégis miért. Ninával napközben már elhozatta a ruháját, melyet korábban már kinézett. Nagyon tetszett neki, a testhez simuló, őrjítően csábító ruha. Világos kék volt, csodálkozott is, hogy azt választotta, hiszen annyira nem rajongott ezért a színért. De hát valahol el kell kezdeni nem igaz?
A titkárnője, és egyben barátnője, elintézte neki, hogy az egyik jó nevű fodrász barátja, csak miatta menjen el este hozzá. Nem is tudta, már mióta ült ott, mire végre kijelentette a nő, hogy elkészült. Szőke haja enyhe hullámokban omlott a vállára és a hátára. Éppen csak nem volt egyenes, mert az már túl unalmas lett volna neki, és ez alkalomhoz illőbb is volt. Megkérte a vörös hajú nőt, hogy hozza be a ruhát, amit a segítségével fel is vett. Beleigazította méretes kebleit a feszülő felsőrészbe, és belebújt ezüstszínű szandáljába, melyet csillogó kövek díszítettek, hogy felhívja magára a figyelmet, minden egyes lépésnél. Nyakában gyémánt nyakéke pihent, melybe néhány zafírt is beleraktak, hogy még jobban kiemelje a tökéletességét. Pont illett az estélyihez. Fülébe kisméretű gyémántok kerültek, kékes csillogással. Haja hátrafelé volt fésülve, hogy az ékszereket jól lehessen látni. Még egyszer megállt gardróbjának padlótól plafonig érő tükre előtt, és szemügyre vette magát. Egészen elégedett volt azzal, amit látott. Egy elegáns, mégis feltűnő jelenség mosolygott rá vissza, csábos pillantásokkal, a hosszú szempillák alól. Egyik ujján csillogó köves gyűrű vonta magára a figyelmet. Ebben a pillanatban pont megcsillant a lámpa fényében, és eszébe jutott az az udvarlója, akitől kapta. A férfi közeledését visszautasította persze, de az ajándékot megtartotta. A tükörbe nézve megkereste háta mögött a táskáját, mely a szandállal harmonizálva szintén ezüstösen csillogott. Gyorsan a kezébe vette, aztán már hallotta is Nina kopogó lépteit, melyek a szobája irányából jöttek. Kissé lihegve, levegő után kapkodva jött be.
-Jess...-Szólította meg, mire az említett hölgy rámosolygott, és felvonta a szemöldökét.-Itt van...a... limuzinod. Ideje...indulni.-Mondta el végül, kissé akadozva. Ahhoz képest, hogy az egész eleinte csak munkakapcsolat volt, mára barátokká váltak. Ennek a vámpírnő nagyon is örült, hiszen a nappali dolgokat nem tudta volna másképp elintézni.
-Köszi Nina. Máris megyek..-Kiáltott ki, mivel a latin nő immár a hálószoba egyik kanapéján trónolt, lábát keresztbe vetve a másikon. Azzal kilibegett a gardróbból a hófehér hálóba, le az előtérbe, ahol a hátára terítettek egy fehér színű kabátot. Rámosolygott a mindig hűséges komornyikra, majd a bejárati ajtón kilépve, a sofőr már nyitott ajtóval várta. Beült a hosszú, sötét színű autóba, melynek belsejét a luxus jellemezte. Kényelmesen dőlt hátra, egész úton a tájat figyelve, mely elsuhant mellettük.
Az egyetemhez érve, a hátsóbejáratnál fékezett le a limuzin, és már jött is valaki, aki segített neki kiszállni. Tudták kicsoda, felesleges volt bármit is mondania. Szó nélkül engedték be, és köszöntötték illedelmesen. A ruhatárhoz érve levette elegáns kabátját, majd teret engedett a bámuló tekinteteknek, melyek ruhájára terelődtek. Minden egyes lépésénél, hosszú lábai elő-elővillantak, a felhasított szoknyarésznek hála. Nem ment túl gyorsan, de a mögötte hosszan elterülő ruha, kicsit hullámzott. Nem volt olyan hosszú az uszályrész, éppen elegáns, és még elviselhető kategóriába tartozott. Az ajtóhoz érve az őrök szélesre tárták a bejáratot, és mosollyal az arcán lépett be, egyedül. Nem volt kísérője, de ha akarta volna, akkor biztos szerez valakit. Kopogó léptei enyhe visszhangot vertek a padlón. Néhány embernek odaköszönt, vagy egy kedves mosolyt küldött felé. Menet közben egy pincér lépett oda hozzá, akinek a tálcájáról leemelt egy poharat. Nem ivott bele a benne található folyadékba, csak szép, franciára manikűrözött körmeivel kocogtatta folyamatosan. Egy idő után rájött, hogy ez idegesítő lehet, így felhagyott vele. Az egyik ablakhoz sétált, melynek szélein súlyos függönyök emelték még inkább, a pompa érzetét.
A ruha:
A titkárnője, és egyben barátnője, elintézte neki, hogy az egyik jó nevű fodrász barátja, csak miatta menjen el este hozzá. Nem is tudta, már mióta ült ott, mire végre kijelentette a nő, hogy elkészült. Szőke haja enyhe hullámokban omlott a vállára és a hátára. Éppen csak nem volt egyenes, mert az már túl unalmas lett volna neki, és ez alkalomhoz illőbb is volt. Megkérte a vörös hajú nőt, hogy hozza be a ruhát, amit a segítségével fel is vett. Beleigazította méretes kebleit a feszülő felsőrészbe, és belebújt ezüstszínű szandáljába, melyet csillogó kövek díszítettek, hogy felhívja magára a figyelmet, minden egyes lépésnél. Nyakában gyémánt nyakéke pihent, melybe néhány zafírt is beleraktak, hogy még jobban kiemelje a tökéletességét. Pont illett az estélyihez. Fülébe kisméretű gyémántok kerültek, kékes csillogással. Haja hátrafelé volt fésülve, hogy az ékszereket jól lehessen látni. Még egyszer megállt gardróbjának padlótól plafonig érő tükre előtt, és szemügyre vette magát. Egészen elégedett volt azzal, amit látott. Egy elegáns, mégis feltűnő jelenség mosolygott rá vissza, csábos pillantásokkal, a hosszú szempillák alól. Egyik ujján csillogó köves gyűrű vonta magára a figyelmet. Ebben a pillanatban pont megcsillant a lámpa fényében, és eszébe jutott az az udvarlója, akitől kapta. A férfi közeledését visszautasította persze, de az ajándékot megtartotta. A tükörbe nézve megkereste háta mögött a táskáját, mely a szandállal harmonizálva szintén ezüstösen csillogott. Gyorsan a kezébe vette, aztán már hallotta is Nina kopogó lépteit, melyek a szobája irányából jöttek. Kissé lihegve, levegő után kapkodva jött be.
-Jess...-Szólította meg, mire az említett hölgy rámosolygott, és felvonta a szemöldökét.-Itt van...a... limuzinod. Ideje...indulni.-Mondta el végül, kissé akadozva. Ahhoz képest, hogy az egész eleinte csak munkakapcsolat volt, mára barátokká váltak. Ennek a vámpírnő nagyon is örült, hiszen a nappali dolgokat nem tudta volna másképp elintézni.
-Köszi Nina. Máris megyek..-Kiáltott ki, mivel a latin nő immár a hálószoba egyik kanapéján trónolt, lábát keresztbe vetve a másikon. Azzal kilibegett a gardróbból a hófehér hálóba, le az előtérbe, ahol a hátára terítettek egy fehér színű kabátot. Rámosolygott a mindig hűséges komornyikra, majd a bejárati ajtón kilépve, a sofőr már nyitott ajtóval várta. Beült a hosszú, sötét színű autóba, melynek belsejét a luxus jellemezte. Kényelmesen dőlt hátra, egész úton a tájat figyelve, mely elsuhant mellettük.
Az egyetemhez érve, a hátsóbejáratnál fékezett le a limuzin, és már jött is valaki, aki segített neki kiszállni. Tudták kicsoda, felesleges volt bármit is mondania. Szó nélkül engedték be, és köszöntötték illedelmesen. A ruhatárhoz érve levette elegáns kabátját, majd teret engedett a bámuló tekinteteknek, melyek ruhájára terelődtek. Minden egyes lépésénél, hosszú lábai elő-elővillantak, a felhasított szoknyarésznek hála. Nem ment túl gyorsan, de a mögötte hosszan elterülő ruha, kicsit hullámzott. Nem volt olyan hosszú az uszályrész, éppen elegáns, és még elviselhető kategóriába tartozott. Az ajtóhoz érve az őrök szélesre tárták a bejáratot, és mosollyal az arcán lépett be, egyedül. Nem volt kísérője, de ha akarta volna, akkor biztos szerez valakit. Kopogó léptei enyhe visszhangot vertek a padlón. Néhány embernek odaköszönt, vagy egy kedves mosolyt küldött felé. Menet közben egy pincér lépett oda hozzá, akinek a tálcájáról leemelt egy poharat. Nem ivott bele a benne található folyadékba, csak szép, franciára manikűrözött körmeivel kocogtatta folyamatosan. Egy idő után rájött, hogy ez idegesítő lehet, így felhagyott vele. Az egyik ablakhoz sétált, melynek szélein súlyos függönyök emelték még inkább, a pompa érzetét.
A ruha:
Vendég- Vendég
Re: Az Elízium
by A Paradoxon Ura Pént. Május 22, 2009 3:33 pm
Corvinus Egyetem Főépület
Résztvevők:
- Noctis Lucis Caelum
- Blanche Moreau
- Dominique Chabrol
- Anton Smith
- Jessica Reeves
Corvinus Egyetem Főépület
Alagsor / Parkoló
Noctis Lucis Caelum
A biztonságiak szúrós szemmel néznek rád de aztán az egyikük szó nélkül eltűnik a papíroddal az épület belsejébe. Úgy 15-20 percig álldogáltok a napon a forgatagban technikusok, rakodó munkások és egyéb slepp kavarog körülöttetek. A legnagyobb meglepetésedre a várakozásotok közepette begördül a NEVEMORE éjfekete turnébusza oldalán egy porcelánfehér báli maszkkal.
Még fel sem szeded az állad a földről mikor az épület felül felbukkan egy farmerba öltözött inas szíjas sólyom képű férfi. Szótlanul int neked, hogy kövesd leereszkedtek a épület sötét, félhomályos hűvös alagsorába, csak a vállát látod aztán felbukkan egy idéglenes irodának tűnő valami az asztalon bársonnyal bélelt fegyverládában egy csodálatosan megmunkált kard fekszik mellette éles kontrasztként laptop és mobiltelefon.
Aztán a következő pillanatban szemben találod magad a híresen hírhedt Jörg Metzger-rel a Hellraiser klub tulajdonosával. Velőig ható pillantással mustrál végig.
- Rocker elég tökösnek érzitek magatokat, hogy a hordáddal kellő hangulatot keletsetek a ma esti meglepetésbandának a Nevemornak. – felemeli az úját miközben jobb kezével a kard élét simogatja a ládában –Nem ne is válaszolj Ti lesztek az elő zenekaruk, ha beváltok akkor tárgyalhatunk arról is, hogy havi rendszerességgel felléphettek a Hellraiserben.
Hihetetlen gyorsasággal a semmiből előkerülő azonosító kártyákat dob feléd.
- Málházzatok le és készüljetek a fellépésre Martin Frigel-ék majd eligazítanak benneteket.
Alagsor este mindenkinek
A vendégsereglet birtokba veszi a teljes alagsort, úgy tűnik nem először ad ilyen partynak helyet a egyetem főépülete, óriási félhomályos és sötét területen terpeszkedik a megaparty, nyolc bárpult és hostessek gondoskodnak a vendégség kényelméről a boxok és a zegzugok pedig a magányt kedvelőknek kedveznek míg a vadabb vígasságra vágyóknak ott vannak a kecskelábú asztalok és padok a dühöngőkkel együtt a magamutogatók pedig a központi táncparketten rázhatják magukat.
Mielőtt az elő zenekarok belekezdenének lágy női hang tölti be a alagsor minden zegét-zugát.
- Tisztelt vendégeink a party rendezői a beharangozott zenekarokon kívül egy meglepetés sztárvendéggel is szeretne önöknek kedveskedi ma este plusz ráadásként fellép a Nevemore együttes és az elő zenekaruk a Dissidia lesz érezzék jól magukat az éjszaka.
Résztvevők:
- Noctis Lucis Caelum
- Blanche Moreau
- Dominique Chabrol
- Anton Smith
- Jessica Reeves
Corvinus Egyetem Főépület
Alagsor / Parkoló
Noctis Lucis Caelum
A biztonságiak szúrós szemmel néznek rád de aztán az egyikük szó nélkül eltűnik a papíroddal az épület belsejébe. Úgy 15-20 percig álldogáltok a napon a forgatagban technikusok, rakodó munkások és egyéb slepp kavarog körülöttetek. A legnagyobb meglepetésedre a várakozásotok közepette begördül a NEVEMORE éjfekete turnébusza oldalán egy porcelánfehér báli maszkkal.
Még fel sem szeded az állad a földről mikor az épület felül felbukkan egy farmerba öltözött inas szíjas sólyom képű férfi. Szótlanul int neked, hogy kövesd leereszkedtek a épület sötét, félhomályos hűvös alagsorába, csak a vállát látod aztán felbukkan egy idéglenes irodának tűnő valami az asztalon bársonnyal bélelt fegyverládában egy csodálatosan megmunkált kard fekszik mellette éles kontrasztként laptop és mobiltelefon.
Aztán a következő pillanatban szemben találod magad a híresen hírhedt Jörg Metzger-rel a Hellraiser klub tulajdonosával. Velőig ható pillantással mustrál végig.
- Rocker elég tökösnek érzitek magatokat, hogy a hordáddal kellő hangulatot keletsetek a ma esti meglepetésbandának a Nevemornak. – felemeli az úját miközben jobb kezével a kard élét simogatja a ládában –Nem ne is válaszolj Ti lesztek az elő zenekaruk, ha beváltok akkor tárgyalhatunk arról is, hogy havi rendszerességgel felléphettek a Hellraiserben.
Hihetetlen gyorsasággal a semmiből előkerülő azonosító kártyákat dob feléd.
- Málházzatok le és készüljetek a fellépésre Martin Frigel-ék majd eligazítanak benneteket.
Alagsor este mindenkinek
A vendégsereglet birtokba veszi a teljes alagsort, úgy tűnik nem először ad ilyen partynak helyet a egyetem főépülete, óriási félhomályos és sötét területen terpeszkedik a megaparty, nyolc bárpult és hostessek gondoskodnak a vendégség kényelméről a boxok és a zegzugok pedig a magányt kedvelőknek kedveznek míg a vadabb vígasságra vágyóknak ott vannak a kecskelábú asztalok és padok a dühöngőkkel együtt a magamutogatók pedig a központi táncparketten rázhatják magukat.
Mielőtt az elő zenekarok belekezdenének lágy női hang tölti be a alagsor minden zegét-zugát.
- Tisztelt vendégeink a party rendezői a beharangozott zenekarokon kívül egy meglepetés sztárvendéggel is szeretne önöknek kedveskedi ma este plusz ráadásként fellép a Nevemore együttes és az elő zenekaruk a Dissidia lesz érezzék jól magukat az éjszaka.
» Kérdések, problémák
» 6.66-os kísérlet
» Városi Park
» Nicole Drake búvóhelye
» Nicole Drake
» Régi könyvesbolt
» Várfal
» Lucie Eliza Black