Re: Az Elízium

by **Dominique Chabrol** Kedd Május 26, 2009 11:46 pm

Dominique figyeli a jelenetet. Távolabb áll és rá kell jönnie neki itt ma este nem terem elcsent információ. A Gróf körül ácsorgókat veszi szemügyre, hátha talál olyan személyt akit kicsit jobban ismer a semminél és aki hajlandó lenne megosztani vele a sápasztó titkot...

Majd elsétál messzebbre hogy nehogy bárkinek is feltűnjön az égető kíváncsisága. Saját ügyére koncentrál és az udvarmestert próbálja megtalálni s lehetőleg elcsípni azt a pillanatot mikor egyik vendégtől a másikhoz tart. Csendesen csatlakozna néhány lépés erejéig tervei szerint....

by **Noctis Lucis Caelum** Szer. Május 27, 2009 9:50 am

Csak nyugodtan, nem kell sehová sem sietnem... Még korai az éjszaka. A kenderszagos pince után kissé libabőrös leszek a hűvös éjszakai ég alatt, de legalább jótékonyan felélénkít. Pöfékelek, mint egy gyárkémény - a kezdeti izgalmam már szinte semmivé foszlott, én vagyok a megtestesült nyugalom. Meglep, de egyáltalán nincsenek sokan körülöttem, csak néha hallom pár bakancsos láb csörtetését, kopogását, amint a pince felé készülődnek, ahonnan elfojtott "zajok" szűrődnek ki.
Mégis, olyan zsúfoltnak tűnik a környék, és a főépület is, feltűnően fényes ma.. Úgy tűnik, ma nem csak pinceparti van, bár mikor megérkeztünk, észrevettem hogy az átlagosnál is barátságtalanabbnak tűnő fakabátok szobroznak előtte. Nagy, marcona hústornyok, már messziről elveszik az ember kedvét, gondolom csak a kiváltságosokat engedik be... Valami sznob buli. De miért itt a pince mellett? A szakadt gothok mellett?
Gondolkodok, és nézem a kiszűrődő fényeket, kivehető pár alak. Nem látom tisztán kik és mik lehetnek, de bizonyosan két nő cseverészik, akiknek vállaik fedetlenül, mintha csinos alkalmi ruhába lennének bújtatva. Egy ideig időzik a szemem rajtuk, aztán megint az ajtóra nézek. Valószínűleg képtelenség lenne bejutnom, de minek is akarnék én bemenni egy ilyen helyre, nem sok keresnivalóm lenne ott. Bár, a kíváncsiság már fúrja az oldalam...
Elnyomom a nikotinrudacska maradékát, és kimért, lassú mozdulatokkal elindulok, hogy utánajárjak a dolognak. Egy ideig csak nézegetem a távolból a könyvtár ajtaját, de mintha se ki, se bejárás nem lenne, precíznek és szigorúnak tűnik az egész. Nemsokára megpillantom a parkolót is. Óó hogy gazdagbuli? Ahogyan elnézegetem a limuzinokat, lehet gyenge kifejezést használtam. Csak nem haragszanak meg rám, hiszen nézni mindent szabad. Arrafelé veszem az irányt, és közelebbről szemügyre veszem a járgányokat. Elegáns, fekete színben tündöklő gépcsodák, sehol egy karc, sehol egy porszem, és azok a felnik.. Végigsimítanám a kezem rajtuk, de valószínűleg ha észrevenné a gazdája, nem biztos hogy többet dobverőt fognék. Piros és ezüst sportcsodák, kisebb kiállításon érzem magamat. Az egyik különösen tetszik és egy ideig vizslató tekintettel elemzem minden kis részletét:fekete, hatalmas limuzin, mely mondhatni extravagáns, éjfekete alapon csontfehér csíkokkal tarkított a festése, az ablakai sötétítettek, pedig mennyire szívesen belelesnék, bár azt mit tagadjam már túl feltűnő lenne...

by Vendég Szer. Május 27, 2009 9:24 pm

Éles szemekkel vizsgálja meg a férfi külsőjét. Bár figyelme csak egy leheletnyivel jobb, mint másé, keres azért rajta... nos, nyomokat? Igen, határozottan nyomokat. Antonnal nem sikerült egymással békében elválniuk, így hát feltételezi, s talán ezúttal jó okkal, hogy előbb-utóbb rátalálnak - megint. Szép csendben aztán eltemeti magában ezeket a kételyeket, szépen, mélyre, ne zavarja, legalábbis, amíg itt van. Pedig hogy aggódik a komornyikjáért... a bemutatkozásra figyel. Elárulja a teljes nevét: kissé túl hivatalos forma ez egy ilyesfajta partyn, de hát mondta is, hogy vendégeket vár. Ám ez különös. A ZETATECH-nél dolgozik (ami valószínűleg egy komolyabb, számítástechnikai cég), várja valószínűleg a vállalat tulajdonosát (valószínűleg ő lehet a japán csengésű név tulajdonosa)... de pont ide? Miért ide? Az üzletemberek sosem találkoznak egy buli kellős közepén. Sőt. Igazából semmiféle komolyabb dolog kapcsán nem csinálják ezt az emberek. Megint ez a sok felesleges gondolkodás, le kéne róla szoknia. Túlbonyolítja a saját életét. Egyszerűbb lenne olyan divatjamúlt, primitív, de egyszerű szokáshoz visszanyúlnia, mint a mezei kérdezés...
- Hogyhogy pont egy ilyen alkalommal várod őket? - dönti félre gyerekmód a fejét, arcára őszinte kíváncsiság ül ki. Hát persze, ezt még játszani sem kell: hisz tényleg érdekli.

by **A Paradoxon Ura** Csüt. Május 28, 2009 4:02 pm

Corvinus Egyetem Főépület

Jelenlegi résztvevők:
- Noctis Lucis Caelum
- Blanche Moreau
- Dominique Chabrol
- Anton Smith
- Jessica Reeves
- Őrségi Minóra

Noctis Lucis Caelum
A hűvös éjszakában csak tompán szűrődnek ki a zajok a pincéből, mondhatni csak a lüktetés ér el hozzád. Hát igen mintha jármű meseországba csöppentél volna a megvalósult álom csillogás és a hozzá kapcsolódó pénz hever szép rendben szellősen a palccon. Nézelődésedből és a hozzá kapcsolódó ábrándokból Jörg Metzger hangja ránt vissza a valóságba.
- Tetszik a panoráma Rocker ?
A következő pillanatban hangja már a vállad fölül hatol a füledbe.
- Csodás gépparipák, a gépjárműalkotás csodái és műremekei, valamint a hatalom és a pénz státusz szimbólumai. Gondolom némelyik elnyerte a tetszésedet. – hirtelen vált témát – Egészen jól nyomtátok ma este, úgy vélem nem lesz akadálya, hogy a Hellraiser klubban is kapjatok egy kis műsoridőt. Az a pletyka és suttogás járja metropolisz szerte az árnyakban, hogy nem vagy egy beszari alak. Ha ez igaznak bizonyul és kellően tökös vagy Rocker idővel akár magad alatt is érezheted valamelyik gépcsoda duruzsolását.

Blanche Moreau
Válasza előtt kortyol egyet a kristályvizes palackjából majd gondosan lezárja, egy pillanatig elmereng a válaszon.
- A japánokat nos ez egy akár érdekesnek is mondható kis történet. Szabadidős tevékenységként régóta érdeklődök a harcművészetek iránt, no azért profinak nem vallanám magam az ügyben inkább csak egyfajta hobbi szenvedély. Nem is olyan régen úgy egy, másfél éve megismerkedtem a világhálón egy japán ikerpárral kik még tradicionálisnak mondható japán kolostori nevelés keretében sajátították el a harcművészet egy bizonyos ágát. Meg merem kockáztatni bár ők sohasem említették levelezésünk alatt, hogy ikerharcosok is egyben. Nos valamilyen oknál fogva Svájcba utaztak pont ide és az alkalmat megragadva szeretnék velük személyesen is találkozni. Igazándiból nem tudom miért pont ezt a helyszínt választották de ha őket nem zavarja nekem semmi ellenérzetem nincsen egy ilyen monumentális party ellen.

Anton Smith / Jessica Reeves
Norobu egy nagyon finom kis kuncogást enged meg magának.
- Nos igen forradalmi áttörés lesz, ha sikerrel járunk ám az üdvösséghez azért még édeskevés, mert bár, ha védelmet is fognak nyújtani számunkra a napfény pusztító hatásaitól, azért oltalmában ébren is kell tudni maradni, hogy tevékenyen telhessen az így megszerzett idő. Bár azt egy pillanatig sem tagadom, hogy ilyen rétegekkel felszerelt épületek és a későbbiekben talán járművek jóval nagyobb biztonságot és oltalmat jelentenek gazdáiknak.
A terem közepén néhány fiatalabb vértestvér a zene ütemére, lágyan elkezd mozogni kisseb szabad tér alakul ki körülöttük. Néhány idősebb „érettebb” vértestvér egy kicsit lesajnálóan pillant rájuk, látszik a véleményük mit csak gondolatban fogalmaznak meg, *„Az ilyen estélyek bohó ifjúk nem a céltalan szórakozást szolgálják. Kapcsolatokat, ismeretségeket kell építeni és ápolni valamint a hatalom és ármány szálait igazgatni és finoman húzgálni, ha szórakozni és táncolni vágytok ott van nektek a pince, hisz ezért lett szervezve. De mi lenne, ha minket békésen hagynátok föl s alá vonulni és halkan kis csoportokban társalogni nem kell ide az ilyesfajta felhajtás.”*

Dominique Chabrol
Föl s alá vonulsz a teremben miközben a gondolatok kavarognak a fejedben egyenlőre Lovassy körül mondhatni nagy a zsongás az udvarmester és Rózsa jelenléte nem mindennapi egy személy körül egy időben.
Aztán megpillantod Nancy Faulker-t amint egy egyenes tartású mondhatni arisztokratikus megjelenésű ismeretlen nővel sodródik fel s alá a teremben látszólag kíséri és mintha ők is arra várnának, hogy az udvarmester elszabaduljon Lovassy mellől. Jess-ék még mindig Norobu társaságát „élvezik”, miközben néhány fiatalabb és bohó vértestvér próbál lazítani a hangulaton nem túl sok sikerrel az öregek nem vevők ma rá inkább saját kis ármányaikkal akarnak foglalkozni.

Emelet könyvtár, nagyterem mindenkinek

Még el sem ül teljesen a borzongás a terembe a Spanyol követ érkezését illetően amikor újjab vendéget jelentenek be.
- Sredetzi Nikita Gyermeke, Zdravka Gyermeke, Dracon Gyermeke, a Vének Vénének Gyermeke Lady Zara Slatikov, Tiszántúl Úrnője, az Obertus Kolostor Nagyasszonya a Váradi Liga képviseletében.
Slatikov szintén a karzaton keresztül érkezik a terembe. Megjelenésével Agathe Giguère és Victor di Medici azonnal magára hagyják Lovassyt. Lady Zara Slatikov egyenesen Lovassy felé veszi az irányt és kölcsönösen üdvözlik egymást a Szépség és a Szörnyeteg, Slatikovának tökéletes a megjelenése földön túli szépség alakjában egyetlen apró hibát sem lehet találni a fején egy fodrász remekművet látni, amin csak a zöld különböző árnyalatai a meghökkentőek egy kicsit. Tökéletesen tisztában van a megjelenésével és arisztokratikusan viseli a mostani testét és alakját. Lovassyval körbevonulnak a karzaton és kilépnek az egyik szabad és meghitt erkélyre.

by **Anton Smith** Csüt. Május 28, 2009 5:15 pm

Jessica hozzászól a témához, s elfojtok némi jókedvet, ami a szavai hallatán törnének elő belőlem.
„akkor mindenképpen beszereznék belőle néhányat”
Tipikus harács magatartás, némi női hozzánemértéssel fűszerezve. A fényszűrő rétegről még azt sem tudni, hogy személyre alkalmazható kenőcs, vagy ablakra húzható védőfólia alakjában érkezik-e, de semmi esetre sem egy pár „nájlonharisnya” típusú, amiből „be lehetne szerezni néhányat”.
Norobu is lehet ezen somolyog? Az igaz, hogy a Vértestvérek nappal alszanak, de ehhez is speciális környezet kell. Egy amúgy átlátszó fólia az ablakon, például sokkal kevésbé áruló, mint bármi zsalu, roló, és egyéb felszerelés.
- Igen, az ébrenlét is egy probléma. – bólintok.
S közben azon gondolkodom, mennyire lenne „nagy dobás” egy olyan szer, ami a vámpírokra kávészerűen hat, és segít fennmaradni nappal. Lehet különösen jó, hogy Jeant a gyógyszerész szakra írattam be, s lehet nem ártana nekem sem némi képzés ezen a téren. Majd most, a nyári szünidőben, üres estéinken előadatom vele a tanultakat, addig sem felejt legalább.
Közben újabb bejelentés. Megnézem magamnak a gyönyörű nőalakot, de a cselekedetek sokkal árulkodóbbak. Ugyanonnan jött ki, mint Lovassy, s az a két alak pontosan tisztában volt vele, hogy ezek ketten egymással fognak majd most társalogni. Valami olyasmi van kettejük között, ami a felsőbb körökben köztudott, s nyilvánvaló.
A melódiák kellemesek. Ha akarnék valamit Jessicától, akkor most felkérném táncolni. Akármennyire halottak, a mi nőink azért még nők. Egy tánc, bár bók … Oly sok mindent el lehet vele érni. De persze nem akarok semmit, tehát felesleges lenne a parádé.

by Vendég Csüt. Május 28, 2009 8:14 pm

*Jessica nem igazán szólal meg többet, inkább csak hallgatja a beszélgetést, és nézelődik a teremben. Megfordul a fejében újra, hogy esetleg elindul valamerre sétálni, de nem akar tiszteletlen lenni, és csak úgy otthagyni az urakat. Figyelemmel kíséri, hogy pontosan miről is van szó, és néha-néha bólogat egyetértése, vagy éppen ellenvetése jeléül.
Közben újabb vendég érkezik. Felméri a nagyon csinos nőt, aki nem sokkal később elvonul a rémisztő alakkal, aki korábban már csatlakozott a színes társasághoz, ami a testvérekből jött össze.
Aztán nem figyelt oda tovább. Tekintetét újra beszélgetőpartnereire függesztette, és amikor elhaladt mellette egy pincér, tálcája alaposan megpakolva teli poharakkal, leemelt egyet, és belekortyolt a jóízű folyadékba. Nagyon kellemes volt, kicsit ízlelgette a szájába, majd a táncolókat bámulta. Látta, hogy néhány öregebb vámpír hogyan néz rájuk. Őt nem zavarták a táncolók, de ezek után már nem volt kedve csatlakozni hozzájuk. Hadd érezzék csak jól magukat, de rá nem fog senki úgy nézni, ahogy egynéhány férfi esetleg nő, szemmel tartja őket.
Aztán zavartan ismét Norobura nézett, és kedvesen rámosolygott. Fél szemmel rápillantott a mellette álló Antonra, majd végig simított ruhájának szoknya részén, ellenőrizve, hogy minden rendben van e. Nem talált semmi szokatlant, így elégedetten hümmögött egyet.*

by Vendég Pént. Május 29, 2009 7:57 am

Érdekesnek mondható történet: akkor bizonyára mesélés elé nézünk. Amíg belekezd a férfi, ő szemét le se véve róla kortyol bele szerény narancslevébe. Hűha, miket mesél itt. Japán harcművészetek: ő ezekkel a módszerekkel még csak, bevallani is szégyen, de rajzfilmekben találkozott. Az egyik-másik rendkívül élethűnek is bizonyult, tehát némi elképzelése körülbelül van, hogy hogy is néznek ki ezek. Kolostori nevelés: ez pont egy azok a dolgok közül, amiket sosem tudott volna felfogni. Hogy élhetnek emberek annyira elzártan mindentől és mindenkitől, olyan szigorú előírásokat követve? Hosszú éveken át? Ám nem fedezi fel a gondolatmenetben az iróniát. Hisz Blanche sem több, mint egy kalitkába zárt kanárimadár...
Az ikerharcosokra csak mosolyog: szépen, szendeszüzen. Fogalma sincs róla, hogy mi az, látszik is az arcán, de az is, hogy nem akarja tudatlanságával félbeszakítani Mathias történetét. Nem nézte volna ki elsőre belőle, hogy ennyit megosztana egy számára félidegennel, de ne felejtsük el - emlékezteti gyorsan magát - hogy egy szórakozóhelyen vagyunk. Talán nem is mond igazat. De egy ilyen kidolgozott mesének meg ugyan mi értelme lenne, ha hazugság lenne?..
- Értem. - biccent, ez a szó is inkább arra vonatkozik, hogy a lényegét felfogta. Néha roppant ostobának érzi magát, de nagyjából már megtanult élni ezzel. És azzal is, hogy ilyenkor inkább kérdez.- Az ikerharcosok ugyanolyan harcosok, mint mások, csak ők együtt tanultak meg küzdeni? Tehát olyan technikákat, amit csak párosan... lehet végrehajtani? - pislog értetlenkedve. Egy ilyen alkatból igazán nem lehet kinézni, hogy ért ezekhez. A válasza után ismét megszólal. - Viszont azt hiszem, ilyen tömegben nehéz lesz a japánokat megtalálni... és ha később jönnek, esetleg még egy levegőzésre is..? - ...jutna idő? A mondatot hallhatóan nyitva hagyja, kiürült közben a pohara: ez történik, ha valaki inkább iszik, mint beszél. - Mármint, ezt a helyet úgyis egyfelől lehet megközelíteni, és legalább elébükmennénk. Félreértés ne essék, nem fogok sok vizet zavarni, hisz látszik, még a szakmában is járatlan vagyok. - emeli fel védekezőleg a kezeit, megújuló, szelíd mosolyával, amely halványan eddig is az arcán volt.

by **Noctis Lucis Caelum** Pént. Május 29, 2009 8:52 pm

Talán túlzottan belemélyültem a koslatásba, vagy az isten tudja, de rettentően meglep hogy Jörg milyen hirtelenül és nesztelenül terem mellettem. A vállam mögül hallom érces hangját, ami percek alatt visszarántja elkalandozott tekintetemet és gondolataimat a jelenbe. Tetszett neki amit csináltunk?Lassan megfordulok, és szembetalálom magamat vele. Kisugárzása tiszteletet parancsoló, mégis mérhetetlenül laza figura.
-Rettentően megtisztelne minket vele-
Fáradt jobbomat felé nyújtom, hiszen nem volt alkalmam bemutatkozni, és ha most is elmaradna eléggé link alaknak tűnhetnék és az nem tenne ugye jót, az imidzsnek. Amire amúgy nem fektetek hangsúlyt, de az üzlet, az üzlet. Mellesleg, Metzger még mindig Rockernek hív, a mai nap már negyedszerre, amit nem tudom hogy csipkelődésként vág-e hozzám amiért nem mutatkoztam be.
-Noctis Caelum. Örülök hogy egy ilyen szép helyen találkoztunk újra, valóban remek a kilátás.
/Ismerem el a parkoló csilivili felhozatalát egy-két bólintással és egy elismerő mosollyal.
- Ki tudja, mit suttognak az árnyak a város zugaiban. Most hallom ezt először, de nem hangzik rosszul... Gondolom, van pár elvárása velünk szemben. Akár beszélhetünk is mélyebben a témáról, ha nem sietős a dolga.
/Hát hogy is ne? Itt a lehetőség. Rögtön a tárgyra térek, nem szeretek kertelni, hiszen tudom hogy Metzger is ezért jött.

by **Őrségi Minóra** Pént. Május 29, 2009 10:12 pm

Corvinus Egyetem nagyterem

~Ms. Faulker…- döbben meg Minóra, mikor Hans, a vendégekért felelős inas bemutatja egymásnak őket. Közben gesztusaira roppantul oda figyel, nehogy megbántsa a nőt a meglepett arckifejezésével. Egy gyors, de diszkrét pillantást vet a nálánál idősebb nőre. Szolid, de mégis elegáns és roppant feltűnő a vívóöltözékében. És az arca akár egy nőis férfié is lehetne, de mégis van a szemében valami, ami csak a nőkre oly jellemző, az a bizonyos szúrós, fürkésző és mindenre kiterjedő figyelem. Minóra engedelmesen követte a nőt a terem belseje felé, aki nem messze állt meg Agathe Giguère, Victor di Medici és az Öreg Lovassy Gróf társaságától. A nő szemügyre vette a társaságot, mert már a puszta megjelenésükből tudta, hogy ők nem átlagos vérívók, hanem az „öregek” közé tartoznak. Még csak az auralátást sem kellett bevetni, de a kis csoporttól kissé távolabb feltűnt neki egy nő, akinek az aurája feszültségről és elfojtott kíváncsiságról árulkodott…
-… munkája, talán e végett telepedne le nálunk?- Nancy Faulker érdes hangja vonta el a lány tekintetét a furcsa energiamező nézéséről.
-Részben…- zavarodott hirtelen össze, de aztán gyorsan feleszmélt és rátalált a beszélgetésük fonalára.- Svájc remek lehetőséget kínál a befektetésre vágyóknak, a brókercégem ebben nyújt segítséget a halandóknak és halhatatlanoknak egyaránt.- válaszolt higgadt egyszerűséggel.
Ekkor ismét megkoppant az ajtónálló botja a csarnok padlózatán és bejelentette érkezőt:
- Sredetzi Nikita Gyermeke, Zdravka Gyermeke, Dracon Gyermeke, a Vének Vénének Gyermeke Lady Zara Slatikov, Tiszántúl Úrnője, az Obertus Kolostor Nagyasszonya a Váradi Liga képviseletében…
Minóra hátrapillantott a karzat felé, ahonnan a nagy rangú vendégek lépnek az egyetem elegáns csarnokába, hogy találkozhassanak rég látott vértestvéreikkel, vagy épp új kapcsolatokat tegyenek szert a fiatal vérivók körében. A lány nem bírta szemeit levenni a termen kecsesen végigsuhanó Lady-n, akiről inkább hihették azt, ha belépett valahova, hogy egy angyal vagy tünde, sem mint vámpír. Még a hajában lévő zöldes tincsek sem rontották az összképet. Minden nőt irigység fogott el, aki egy helyen jelent meg Lady Zaráraval, legyen az ember vagy vámpír.
De Minórát most nem ez izgatta, a bejelentő inas néhány szava kavargott a gondolatai közt, miközben Lady Slatikovot követte végig a csarnokban, aki rezzenéstelen arccal és királynői méltósággal vonult végig a megjelentek közt.
~a Váradi Liga képviselője… Már hallottam erről a Ligáról!- emlékezett vissza egy bizonyos éjszakára még az Atyja kastélyában eltöltött időből. Az Atyja jó tanító, de nagyon rejtélyes vámpír volt és sok titkot vitt magával a szellemek világába. Minóra tisztán emlékezett arra az éjszakára, amikor pár titokzatos idegenvámpír jelent meg náluk, ekkor hallott elsőnek Atyja címéről is a Fekete Lángról és akkor csípett el némi utalást a Váradi Ligáról…
-Tudna nekem némi információval szolgálni Lady Zara Slatikovról?- fordul vissza kísérőjéhez Ms. Faulkerhez. A férfias nőn látszik, hogy nagyon szeretne kioktatni, de ekkor a Lady és Lovassy Gróf összetalálkoznak, majd karöltve körbevonulnak a karzaton és eltűnnek egy vastag bíborfüggöny mögött, ami egy erkélyt rejt. A kísérő egy sürgető intéssel indulásra bírja a vámpírlányt, aki egyből tudja, hogy talán most jött el az ideje, hogy szóba elegyedhessen Agathe Giguèrel. Fürge léptekkel indulnak meg az udvarmester felé, aki időközben eltávolodott tőlük. Minóra szaporázza lépteit, így próbál iramot tartani a férfiakat is megszégyenítő, erőteljes léptű Ms. Faulkerrel, aki közben halkan válaszol a lány iménti kérdésére….

by **Dominique Chabrol** Pént. Május 29, 2009 11:05 pm

Ott áll és figyel...
Az események kezdenek kritikussá válni... Egyik hatalmasság érkezik a másik után. Bosszankodva veszi tudomásul hogy kihagyták valamiből. Atyja ilyenkor már az események középpontjában járt. A lecsendesített vadja most halkan morran, de ez inkább csak amolyan belső morranás. Tennie kell valamit.
"Végül is szabad területen létezünk" gondolja önnön bátorítására.
Az emeletre indul. Lassan megfontolt léptekkel halad, egyik lépcső a másik után.
Odafent visszaretten egy pillanatra de már döntött.
Beszélni kíván a Gróffal és az iménti összekapcsolódásukra való tekintettel feljogosítva érzi magát erre.
Azonban nem annyira ostoba hogy a testvérek édeskettesét megszakítsa, egy a Grófnak érdektelen témával.
Egy másik szárnyas ajtóhoz sétál és a párocskához legközelebbi erkélyre lép ki. Annak is a távolabbi sarkában áll meg, a korlátra támaszkodva élvezi az éjszaka pillanatnyi nyugalmát. Hiszen most mindenki a lenti nagyteremben várja feszülten a folytatást. Ám neki az este most csakis az atyjáról szól... lehet hosszú időre nem lesz több lehetősége biztonságos körülmények közt informálódni. A grófi kastélyt nem szívesen látogatná meg......

by **Anabelle Leroi** Szomb. Május 30, 2009 2:43 pm

[Corvinus Egyetem]

*Ó, hogy mennyire megveti ezeket a nagyszabású összejöveteleket. Mennyire gyűlöl másokkal közösen, mint egy szép, nagy boldog család, jópofizni, megmutatni, még mindig él, még mindig olyan elbűvölő, csodálatos, mámorító és gyönyörű. Mégis, olyannyira vágyódik ezekre az eseményekre. Hiszen, a kettősség, mely benne él, ezeken az alkalmakon sem hagyja nyugodni. Ismerik. S ha, biztosan nem is jó szívvel látják, mégis, nélküle nem történhet ilyen, vagy ehhez hasonló bál. A limuzin megáll a bejárat előtt Ő pedig kiszáll. Egy fehér, puccos, drága és neves divattervező nevét viselő, térdközépig érő selyemruha, elegáns fehér cipő, s egy hosszú, fehér selyemstóla, mely vállaira borulva szinte egész testén körbetekeredik mai viselete. Akik ismerik, bár, vetnek rá pár pillantást, de csak fejbiccentéssel köszöntik, akik nem, pedig, ha másért nem, megfoghatatlan, szinte földöntúli szépségéért veszik szemügyre. Legalábbis Ő ezt gondolja. Léptei lassúak, s ahogyan elindul a bejárat felé, valami megmagyarázhatatlan, hűvös szellő kíséri lépteit. De biztosan csak az éji hűvös fuvallat lehet, mi más lenne? Páran, akik mellett elhalad, hűvös pillantásokat vetnek rá, de a tömegben csak ideig-óráig, de ezek oly kevesen vannak. Odabent tömeg. Igyekszik senkihez sem éri, s reméli, mások is igyekeznek minél messzebbről elkerülni, mégis, valahogyan bulizni szeretne, társasági érintkezésre vágyik, de ha másra nem is, hát bízik benne, hogy valakin ma éjjel kellőképp kiélheti azt a sok feszültséget, ami az elmúlt hetekben felgyülemlett benne. Egy eldugott részen, lehetőleg másoktól messzebb, mégis, valahogyan a központban maradva igyekszik kellő helyet elfoglalni, s hogy jobban ne tűnjön ki a tömegből, mint ahogyan hófehér bőre, s a fehér ruhát feldobó, kiengedett, kékesfekete, hátközépig érő haja, s hatalmas zöld szemei felhívják rá a figyelmet, egy pohár fehérbort kér. Persze, hogy nem hat rá az ital, s különösebb élvezetet sem nyújt neki, csupán az ízét kedveli, s azon szerencsés vámpírok egyike, akik élvezhetik ezen adományt. Háttal a bárpultnak áll meg, szemlélődve, néhol, egy szebb férfin, vagy hölgyön jobban megpihentetve tekintetét. Persze, figyelve a kellő protokollok betartására, olyan vértestvérekkel szemben, akikkel már ez idáig találkozott.

by **Vasorrú Banya** Vas. Május 31, 2009 3:28 pm

A férfi szinte az elsők közt érkezett, szerette elsőkézből tudni az újonnan érkezettek "névsorát". Egy kanapéra telepedett, és egyik kelyhet a másik után ürítette ki. Szép lassan komótosan. Nemigen beszélgetett senkivel, s őt is kerülték akik ismerték már. A hercegi bemutatkozásnál hűvös fogadtatással találta szemközt magát. A híre messzire megelőzte. Komoly feltételekkel maradhatott a városban, miszerint áldozatainak száma nem fogja meghaladni a feltűnő határát...
S bár nem kedvelték...ezt ő nem is igényelte...de használták szolgálatait. Ghoulokat operált át, szebbé erősebbé téve őket. Sok lekötelezettje volt már. Nem kért pénzt az elvégzett beavatkozásokért, s ezért mivel senki sem tudta mikor fogja behajtani az adósságot, inkább megtartották a kellő távolságot, s nem próbáltak meg ellene ügyeskedni a Hercegnél.
A belépő testvérek közül sokhoz fűzte ilyen kapcsolat. Már épp kezdett "unatkozni" mikor új nevet jelentett be az ajtónálló.
- Ms Jessica Reeves...- s a névhez tartozó hölgy valóban egy jelenés volt. A minden lépésnél kivillanó gazella karcsú lábak, a formás csípő, a két kézzel könnyedén átfogható derék, a telt keblek, a feszes vállak, az ívelt nyak s a festővászonra kívánkozó arcvonások. Az egészre a koronát, a lágyan hullámzó selyemzuhatag tette fel. Primus fejében halkan felcsendült egy dallam, a tökéletesség finom hangjait ötvözték... Beszélnie kell vele, a hangját is hallani akarja, a mozgását megfigyelni maga mellett ahogy körbesétálnak. A többi testvér egy egész percre megszűnt körülötte. Felállt és csak tökéletes reflexeinek köszönhetően nem rakta az arra járó pincér tálcája mellé az üres kelyhét.

A nő felé indult, de nem feledkezett meg az udvariasságról, s leemelt két újabb kelyhet hogy rögtön meg is kínálhassa a leendő társalkodó partnerét...
A nő azonban egy kisebb csoporthoz csatlakozott. A társaság középpontja Kabata Norobu a japán üzletember...
Csalódottan sétált el a kis társaság mellett és fülelt, hátha mégis elkaphat pár hangot ami a nő ajkain gördül alá.
Bosszúsan kapta fejét az ajtónálló felé, mikor az bejelentette a Gróf urat. Egy kerevethez lépve leült és felnézett az emeleti korlát felé, ahova mindenki pillantása vándorolt. S ott állt a félelmetesen gyönyörű alak. A hagyományok tökéletes megtörése volt a megjelenése, de kétségtelen hogy lenyűgöző. Majd a kedélyek csillapultával ismét vágyai tárgya, a nő felé fordította figyelmét. Kivárt...türelmes volt. Hiszen van ideje, s nem kívánta megzavarni Norobu san köreit. Tudta, érezte hogy a nő unatkozik.
Hosszú percek teltek el és újabb vendégek érkeztek. Finom feszültség rezgett a levegőben s mikor ismét bejelentésre került sor, még mindig nem a Herceg neve hangzott fel.
A lady érkezett a ragyogás, a pompa, a tökéletesség poklon túli gyönyöre... S mikor a Gróf és a Lady karöltve távoztak a kíváncsi tekintetek kereszttüzéből, elégedetten mosolyodott el. Hiszen erre törekszik ő maga is. A korcs egyedek átváltoztatására, a szépség megteremtésére, a tökéletesség elterjesztésére. Mosolyogva pillantott az éppen ízlelgetett kehely mélyére. Nem látta s nem érezte a ráirányuló tekinteteket. Voltak akik azt suttogták, hogy neki is köze van a testvérpár külleméhez. De ez persze az ő saját titka marad ha így is van. Hiszen az ügyes keze mellett, a tökéletes titoktartásáról is híres volt....

by **A Paradoxon Ura** Vas. Május 31, 2009 5:14 pm

Corvinus Egyetem Főépület

Jelenlegi résztvevők:
- Noctis Lucis Caelum
- Blanche Moreau
- Dominique Chabrol
- Anton Smith
- Jessica Reeves
- Őrségi Minóra
- Anabelle Leroi

Anton Smith / Jessica Reeves

Még látjátok amint egy újdonsült (már akinek) vértestvér látszólag céltalanul sodródik Nancy Faulker oldalán a teremben. A következő pillanatban Norobu hangja zökkent benneteket vissza a valóságba.
- Nos igen az ébren maradás igen kényes pontja az ügynek, de emellett reményeink szerint igen hatásos védelmet is fog nyújtani a napfény elől ami kevésbé lesz feltűnő mint a redőnyök és a zsalugáterek.
De most ha megbocsájtanak Hölgyem, Uram köszönöm az eddig rám pazarolt idejüket.
Finom meghajlás kíséretében magatokra hagy benneteket.

Blanche Moreau
Válaszod után Mathias szája szélén apró mosoly kunkorodik fölfelé lehelletnyivel árnyalva arcát a félhomályban.
- Az ikerharc valami olyasmi amiről beszélt, de tényleg. A most érkező japán testvérpár csak annyiban „különleges” hogy ők tényleg ikrek ezért egyes elméletek szerint még jobban egymásra vannak hangolódva amolyan misztikus fonal köti össze őket.
Levegőzni ohh szerintem inkább egy kicsit lazítania kéne eléggé stílusosan karót nyelt hangulatban leledzik jelenleg, és nem-nem csak egy bejárata van a rendezvénynek és sajnos azt sem tudom pontosan, hogy mikor érkeznek csak azt beszéltük meg, hogy a központi bárpultok környékén leszünk mert a rendezvény beharangozásakor ez volt az egyetlen biztos pont amit megemlítettek.
Egyébként pedig nem lesz nehéz megtalálni őket mivel kevés vendég visel vérvörös selyemruhát keleti szabásút meg még kevesebb.
A következő pillanatban egy fénykép kerül elő valahonnan egy testvérpár áll vörös selyemruházatban egy virágzó hajnali cseresznyefaligetben fiatal férfi és nő.
- Szerintem nem lesz zavaró a társasága mivel a keletiek roppant udvarias és megértő emberek.

Noctis Lucis Caelum
Metzger mosolya egyben magával ragadó és félelmetes is.
- Nos Noctis most per pillanat nincs túl sok időm, mert a emeleten van némi elintéznivalóm a nagykutyák között, csak felfelé menet megpillantottam ahogyan nézelődsz és szerettem volna testközelből is benyomásokat gyűjteni a reakcióidról. Egyébként ha kipihentétek a fáradalmaitokat akkor a elkövetkezendő napokban valamelyik este felkereshetnél a klubban, hogy a esetleges további együtt működésünk részleteit tisztázzuk és mindkettőnk megelégedésére szolgáló megállapodást kössünk.
De nem is zavarlak tovább a gyönyörködésben, no és a dúsgazdagékat sem szeretném megvárakoztatni. Én most megyek is további jó éjszakát és majd várom a jelentkezésedet.
Távolodtában még egy oldalvágást ejt rajtad szavaival.
- Azért Boris Mailloux neve és a Ördögkerekeké csak mond neked és Sid barátodnak valamit, nos ezzel kapcsolatban járnak szóbeszédek a árnyakban. További jó éjszakát….
Léptei teljesen elhalnak a sötétben.

Őrségi Minóra
/OFF Nos igen be kell valljam tetszik a részlet gazdag stílusod, ámbár néha szereted túlzottan is irányítani a reagodban a külvilágot (NJK-kat) ami be kell, hogy valljam roppant mód mulattat és a rutinnal a hátam mögött nem jelent gondod néhány huszárvágással visszakeveredni az eredeti sodrásba szegény irányított NJK-kal. Talán végig kéne gondold, ha ennyire szeretsz írni és mellette a kezedben tartani a kialakuló helyzet irányítását. Akkor talán MESÉLÉSRE is adhatnád a fejedet mert mostani reagjaid amikor úgy isten igazándíból belelendülsz kezdenek nagyon MESÉLŐS színezetet venni. Ennyi lettem volna. OFF/
Miközben Agathe Giguère felé manővereztek észre veszel egy másik vértestvért kinek valószínűleg ugyan úgy a felszabaduló udvarmester a végcélja. Aztán érzed kérdésed nyomán Faulker vizsla tekintetét utána a tömör válasz is megérkezik.
- Sajnálom, de jelenleg nem szolgálhatok információval Lady Zara Slatikov, Tiszántúl Úrnője, az Obertus Kolostor Nagyasszonya a Váradi Liga lépviselője kapcsán, annyi talán nem titok az elmúlt percek eseményeiből, hogy a Ladynek jó kapcsolata(i) vannak a város prominens és öreg vértestvérei között.
Lassan az udvarmester elé értek a másik vértestvérrel együtt.

Dominique Chabrol
A Gróf és a Lady elvonulnak. „Kiosonsz” egy közeli erkélyre, meg is pillantod a két hatalmasságot egymással szemben állnak a Gróf két vízköpőjének a társaságában és látszólag beszélgetnek, ám a területet természetellenesen mélységes csend fedi, vagy csak telepatikusan kommunikálnak. Az egyik vízköpő bestiális tekintetét vérvörös szemével rád villantja jobbnak látod ha visszavonulsz a bálterembe, az öregek magány iránti igényét nem szabad fél vállról venni.
Amikor visszatérsz érzékeled, hogy az udvarmester pillanatnyi ideig felszabadul most itt az idő nekivágsz persze a tekintélyed megőrzésével csak semmi rohanás elegánsan sodródsz Giguère felé amikor feltűnik, hogy Nancy Faulkernek és oldalán egy ismeretlen vértestvérnek szintén az udvarmester a céljuk. Nancy a Főszolgabíró ítéletvégrehajtója egy ismeretlen vértestvért kísér az udvarmester felé. vajon mi zajlik itt ma éjszaka. Szinte egyszerre fogtok az udvarmester közelébe érni.

Anabelle Leroi
A „nagy boldog” család most nem a szokásos arcát mutatja ne sűrűn fordul elő ilyen fajsúlyos rendezvény ez nem a szokásos bálozós magamutogatás. A herceg a saját készleteiből vendégeli meg a látogatókat és a prominens vendégek mellet olyan öreg és nagyhatalmú vértestvérek is felbukkannak kik általában egy ilyen bál közelébe se szagolnak, maximum egy méla undoros legyintést engednek meg maguknak.
A személyzet meglepődik egy pillanatra a fehérboros kérésed kapcsán, de aztán zokszó és fennakadás nélkül teljesítik a kérésedet.
Látszólag az udvarmester is nagy forgalmat bonyolít ismert és ismeretlen vértestvérekkel.

by **Vasorrú Banya** Vas. Május 31, 2009 5:16 pm

Jessica Reeves
( Corvinus Egyetem Fsz. )

A kristálypohár újfent kiürült és Primus Aelius nem állhatta tovább. Felállt és a kis csoporthoz sétált volna hogy kikérje a körből a lányt. Ám megközelítve őket meghallotta a kedves elköszönés szavait. Diszkréten pár lépés távolságban maradt. Mikor a nő ellépett hogy talán új társat találjon, nem teketóriázott és ő maga lépett oda hozzá....

Kezet nyújt Jessicának.
- Még nem ismerjük egymást, engedje meg hogy bemutatkozzam..Primus Aleius szolgálatára ifjú hölgy...bár ha jól láttam nem igazán lenne mit tennem Önért.. - bókol kedvesen remélve hogy Jessicához is eljutott már a híre. S legbelül azt kívánta bárcsak ne a rossz oldalairól hallott volna a gyönyörű nő...
- Volna kedve kisétálni velem az éjszakába? - mutatott az egyik erkély ajtaja felé.....

Küllemre 180 cm magas, vékony, hihetetlenül elegáns. Az öltözékének minden darabja fekete. Az ing a nyakkendő az öltöny a cipő. Egyetlen kirívó ékszert visel csak. A nyakában a tökéletesség egyik ősi jelképét. Színezüst foglalatban gyémántberakásos díszítéssel. S ha az öltönye engedi akkor sejthető hogy az inggombok is gyémántból készültek, ahogy az ing mandzsettájának összefogó díszei is szikrát vetnek a lámpák fényében. A ruházat sötét színe élesen elüt a hófehér bőrétől. Még azon sem igyekezett hogy az arcára finom pírt futtasson. A haja szőkésbarna rövid de kisfiúsan göndör. Az egész arc olyan ártatlanul ifjú benyomást kelt. A homloka magas, a szeme acélszürke és a pillantása barátságos, kíváncsi. Az orra egyenes, a végén kihegyesedő. Az ajka szívesen húzódik mosolyra. A hangja simulékony kedves. A modora kellemes és udvarias.

by **Anabelle Leroi** Vas. Május 31, 2009 5:31 pm

*Talán tévedett. Á, kizárva, Ő sosem téved, maximum máshogyan látja a dolgokat. Az, hogy egyre több olyan, prominens személyiség teszi tiszteletét, sejtetni engedi, hogy mégsem valamiféle szokásos magamutogatásról van szó. Valami több ennél. Valami jelentősebb ünnepély. S annak, hogy Ő is itt lehet, ezek közt a "tiszteletreméltó" személyek közt, oka van. Hiszen meghívták, s ő egy pillanatig sem hezitált. A bort megkapja, egy pillanatra ugyan érdekes arcot vágnak kérésére, de hát, pontosan tudja, hogy ugyebár. nem illik éhesen egy birtokra jönni, s otthon eljövetel előtt, kénytelen volt a kis Amélievel csillapítattnia éhségét. Ez alkalommal csupán azt. Hiszen, hogyan késhetne el? A bort kezdi kortyolni. Még mindíg halálra unja magát, de ez így is van rendjén. Nem keresi mások társaságát. s mégha háta közepére sem kíván senkit, szeretne elvegyülni a tömegben. Szeretne bolondozni, vagy éppen vérre menő eszmecserét futtatni. Szeretne porig alázni valakit intrikáival, de ma a megszokottnál is fásultabb. Legszívesebben széttépne valakit, csak úgy, szórakozásból. S ez az a bűnös gondolat, mely egyre inkább kezd megfogalmazódni fejében, hiába is igyekszik másra gondolni. Újabb korty, majd újabb sóhaj. Végül úgy dönt, igyekszik társat találni. Ha már ennyi neves és jelentőségteljes személy van. Hát nézelődni kezd, mostmár amolyan régi "ismerős" után kutatva, s bár igen sokan vannak, bízik benne, talál valakit. Talán többet megtudhat a bál valódi mivoltáról?

by **Dominique Chabrol** Vas. Május 31, 2009 5:52 pm

"No lám csak a Gróf úrnak testőrsége is van...méghozzá micsoda alakokból. A miheztartás végett jó tudni kivel is áll szemben a vámpír lánya " fut végig az agyán a dermesztő gondolat.
Ám nem hátrál meg nem mutat riadalmat, pusztán valósnak könyveli el a fenyegetést.
Udvariasan bókol a másik erkély felé és emelt fővel visszasétál a fénybe, a többiek közé.
A Gróf figyelmét talán már túllépve is a kellőséget felhívta magára, ideje betartani a hivatalos utat. Miközben lefelé halad a lépcsőn, vigyáz a töretlen eleganciára s tekintete Agathát keresi.
Lehet hogy elkésett? Nancy Faulker is felé tart egy idegen, ám roppant előkelő hölgyet kísérve. Újabb bosszús hullám önti el. EZT a testvért sem ismeri... Mi folyik itt mostanában. Többet kell Agataha és Nancy körül forgolódnia...
Léptei sietősre váltanak. Majd hirtelen meggondolja magát és direkt késve érkezik.
Kis bókolással jelzi Agathának hogyha végzett ő is szeretne szót váltani vele. Majd tovább lép és megáll. Na nem...nem túlságosan messze. Leemel egy kelyhet az arra suhanó pincér tálcájáról és kis bólintással köszönt egy rég nem látott testvért, de nem lép messzebb a hallótávolság körén. Tudni akarja ki az új jövevény és mit is akar. Diszkrét hallgatózásba kezd.....

by Vendég Vas. Május 31, 2009 7:03 pm

Újra ránéz Norobura, mikor megszólal. Teljesen elkalandozott a figyelme, így kissé zavarba jött a kellemetlen helyzet miatt. Kicsit megköszörüli a torkát, majd elmosolyodik.
-További kellemes estét.-Köszön el udvariasan a férfitől, aki már távozik is mellőlük. Aztán a szőke férfire pillant, és mosolyogva búcsúzik tőle is.-Nos akkor én is távozom, még biztos találkozunk kedves Aimé.
Épp hogy befejezi, és ellép korábbi helyéről, egy ismeretlen férfi szólítja meg. Kíváncsian felvonja szemöldökét, de azért barátságos mosolyt erőltet az arcára, és ő is a kezét nyújtja.
-Valóban nem ismerjük egymást.-Mondja néhány másodpercnyi kutatás után a memóriájában.-Nagyon örvendek. Jessica Reeves.-Közben alaposan felméri a jól öltözött Primust, és mikor a kérdés elhangzik, beleegyezően bólint.
-Rendben van. Miért is ne tenném?-Még mindig barátságosan áll hozzá a férfi jelenlétéhez, noha nem szokása csak úgy jó pofizni. Azzal az erkély irányába nézett, és Primusba karolva elindult az ajtó felé. Elég feltűnőek voltak amint átvonultak a termen. A kék ruhába öltözött nő, aki egyébként is magára vonzza a tekinteteket, és a gazdag férfi az oldalán. Rámosolygott néhány testvérre, aztán nem sokkal később el is tűntek a kíváncsi tekintetek elől.

by Vendég Vas. Május 31, 2009 7:50 pm

Nahát, nem is tévedett, ez remek! Arra pedig, hogy maguk a harcosok is ikrek, meg sem lepődik: valahogy ezt is hozzátette a gondolatmenethez, csak éppen szépen, csendben, magában. Azon el sem töpreng, hogy szinte minden keleti ugyanúgy néz ki (az európaiak nagytöbbsége ezt állítja.) Dehogyis, hisz belé is szorult némi ~~ízletes~~ ázsiai vér, ő pedig igazán nem hasonlít senkihez. Főleg ezzel a hajkoronával. Arra pedig, hogy karót nyelt, csak zavartan... elvigyorodik, igen, határozottan, ez vigyor és nem mosoly. Sokat fiatalít rajta. Nem úgy néz ki, mint egy huszonöt éves, hanem, mint inkább egy ifjú. Végre valahára.
- Rendben, ebben tényleg igaza van. - halkan szusszant egyet. Kezdi megtenni a légkör a hatását. - De majd... feloldódok. - nyugtázza végül, és szemügyre veszi a képet. - Ó. - szólal meg aztán ismét, szája is elkerekedik egy pillanatra. Felpillant barátságosan a férfire. - Gyönyörű a kép, és valóban, ez a tény sokat könnyít. Egy pillanatra megbocsát? - elnézéstkérő mosoly kíséretében előveszi walkman mobilját (az egyik legújabb modellt csodálhatja a férfi, ha arra figyel) és villámgyorsan nyomkod rajta. Nem tart tovább húsz másodpercnél.

Meggondoltam az ajánlatot. Szükségem van rád. És
megpróbálhatok neked segíteni. Csak fogalmam
sincs, hogy kell megtenni.
Örülök, hogy jársz színházba.

Telefonykönyv betöltése... görgetés. Klikk. Címzett: "Anton Smith". Elküld. Küldés...
Sikeres üzenetküldés. Ezek után a rezgőre állított készüléket visszasüllyeszti a zsebébe.
- Sajnálom, csak ... megígértem. - rendben, ez így kicsit ferdít, de muszáj volt most megírnia. Eddig nyomta a lelkét a dolog, le kellett rendezni. Persze, az aláírás, a pontosítás, az sehol az üzenet szövegében, és egy kicsit helytelen is a nyelvezete; nem véletlen, elvégre, eleddig angolul beszélt, ezt franciául írta, túl hirtelen jött a váltás. Inkább eltereli a témát, már amennyire lehet. - És, szakmabeli kérdésekkel fognak foglalkozni, ugye? Mert hát, ahogy mondta, ez a hobbija, nekik ez az életük... meg ugye, különös, a képen nem úgy festenek, mint akik az év megapartyján akarnának majd tombolni. - szkeptikus félmosoly. - Azért kérdezem, mert ha az első verzió jön be, akkor tényleg úgy fogok nézni, mint borjú az újkapura, jóllehet táncpróbákon tanultunk néhány ütést és rúgást, de azok is inkább csak kinézetre jók, semmint használatra. Szóval érti. Laikusság.

by **Anton Smith** Vas. Május 31, 2009 8:01 pm

- További kellemes estét, Norobu-szan! – köszönök el én is, s mivel Jessicára éppen lecsap valaki (amit annyira nem is bánok), elsétálok egyedül. Foglalkoztat a fenti feszültség, valami történt. Vagy a követekkel érkezett nemzetközi ügyek között van valami nem tetsző esemény, vagy az estéllyel kapcsolatban merült fel probléma. Akárhogy is van, ez egyenlőre még nem rám tartozik, én csak egy frissen érkezett, éppen hogy meghívott vendég vagyok.
Inkább kihasználom az alkalmat, s körbejárom az estély számára fenntartott termeket, megszemlélem a berendezést, ismerkedem az elíziummal úgy általában, de nem kóborlok lezárt területekre. Figyelem a vendégeket, de a többségük még ismeretlen számomra, nem tudom kik ők.
Minora a „nagyokat” kerülgeti Ms. Faulker vezénylete alatt. Remélem sikeres lesz a bemutatkozása. Feltűnik Dominique, amint igen változó sebességgel, és határozottsággal/határozatlansággal közelíti meg a csoportot. A tartásából talán kicsit feszültnek vélem. Vajon ő tud valamit arról, mi is a probléma?
Odább sétálok, arrafelé túl sokan, túl sok mindent akarnak, más sem hiányzik nekik, mint egy ráérő, céltalan idegen. Nem vágynak most társalkodásra.
A mobil megrezzen a zsebemben. Jean üzenne valamit? Előveszem, s az arcom felderül. Félrevonulok, s visszapötyögöm a választ.

Mához két napra, este tízkor, a Park Szálló éttermében várlak.

Aztán felhívom Jean-t.
- Márhoz két napra, este tízre foglaltass egy kis különtermet, kétszemélyes vacsorázhoz! Romantikus vacsora, zene, gyertyák .. tegyél ki magadért! - s már bontom is a vonalat.
Erre az üzenetre már várok pár napja. Jean említette, hogy Blanche eljutott hozzá, s szeretne velem találkozni. Megengedtem, hogy megadja a mobilszámomat, elvégre ez csak egy telefon, bármikor eldobható.

by **Noctis Lucis Caelum** Vas. Május 31, 2009 8:51 pm

Tényleg hihetetlen a fickó. Nem csak ez a hang, ez a mosoly, amit rám villant és amikor előbukkannak enyhén sárgás, szuvas gyöngyei, azt az érzést kelti bennem hogy a hapsi, nem egy hétköznapi csóka és még azt is kinézném belőle hogy volt már pár rázós ügye. Hogy a látszat csalhat? A legtöbb pénzes zsákról nem lehetne megformázni az ártatlanság és a tisztesség domborművét. Felfelé igyekszik... Az előkelő népség közé. Jörg nagy kutya. De én megértem.
-Mindenképpen szakítok rá időt.
/Agyamban átfuttatom az elkövetkező hét eseményeinek kalendáriumát, amely mint stabil adathalmaz már lelki szemeim előtt is terem, és már látok pár lehetséges időpontot. De még ha nem is lenne, akkor se hagynám ki, ez a pofa, ki tudja mibe avathat be minket és milyen fontos kapcsolat lehet a jövendőben. Még egyszer felnézek az emeletre, ahová Metzger elindul, de már el is hessegetem azt az ötletet hogy fényt derítsek mi az ott és kik azok ott. Ki tudja, lehet rossz helyen turkálnék.
-További szép estét Mr. Metzger!
/Útjára engedem a klubtulajt, aztán még kicsit állok a neonfények pírjában, amik a parkolóra vetődnek. Amikor távoztában Boris Mailloux nevét kiejti, felkapom a fejem, és rögtön beugrik a fegyverárus és mikor, hol találkoztam vele először. Régi mese... De lám, még vannak akik beszélnek róla.
-Hogy is tudnám elfelejteni...
/Jegyzem meg egy sóhaj keretében, de lehet már csak magamnak. Metzger eltűnik én pedig követem a példáját. Áhítatosan vetek pár pillantást búcsúzóul a gépcsodákra, aztán visszaballagok a kis pince bejáratához, és ismét belevetem magamat a füstös lyuk forgatagába. Sharlock diadalittas arckifejezésén csak mosolygok, mikor jelez, hogy szerzett egy szabad boxot, és lehuppanok közéjük, de előtte markomba fogok egy hideg, sörrel teli üveget.

by **Őrségi Minóra** Vas. Május 31, 2009 10:22 pm

Minóra nagy megkönnyebbüléssel nyugtázta, hogy végre felszabadult az udvarmester és beszélhet vele. Kecses, majdhogynem suhanó léptekkel siklik végig a termen az erősléptű vezetője mellett. Menetközben a csarnok távoli pontján a kavargó tömegben a lány megpillantott egy nem is olyan régi ismerőst, Aimét. Egy futó mosolyt küld a férfi felé és egy apró biccentéssel üdvözölte őt. Majd szikrázó tekintetét az előtte álló Agathe Giguère szegezte. Időközben Ms. Faulker tapintatosan megszólította Agathét, aki bár látszólag kedvesen fogadta a közeledést, de szeméből kivehető volt, hogy roppantul unja már, hogy mindenki a hivatalos ügyekkel zaklatja. Minóra nagyon is megértette, hogy ő kikapcsolódna, de azért nem tágított. Higgadt türelemmel állt és várt, hogy kísérője megpuhítsa kissé Giguérét. Egy pillanatra tekintete körbesiklott a körülöttük állókon és ismét megpillantotta a furcsa aurájú nőt, aki a közelben állt és várt. Roppantul felkeltette e karizmatikus vámpírnő a kíváncsiságát, de most az első és legfontosabb dolog jó benyomást kelteni, így máris minden figyelmét az udvarmesternek szentelte.
Néhány udvarias és formális szó után Nancy Faulker egy sürgető biccentéssel átadta a szót a bemutatkozásra várónak, majd hátrább húzódott.
-Üdvözlöm!- illedelmesen meghajol az udvarmester előtt.- A Kamarilla Hagyományai és a Vendégjog ősi szokása alapján bemutatkoznék...- kezdi lágy, dallamos hangon.
-Az alpokaljai vámpír, Őrségi Jenő, a Fekete Láng Gyermeke, Őrségi Minóra vagyok.- a legtöbb vámpír nem szerette az érintést, így a nő nem nyújtott kezet csak egy apró, de kecses pukedlivel kísérte a szavait.- A városukba helyezném át a székhelyem és ez ügyben szeretném az Ön és a Herceg jóváhagyását kérni!
Tér egyből a lényegre, hogy ne húzza feleslegesen az udvarmester idejét, mert a szeme sarkából látta, hogy a másik nő is szeretne beszélni Agathével.

by **A Paradoxon Ura** Hétf. Jún. 01, 2009 6:27 pm

Corvinus Egyetem Főépület

Jelenlegi résztvevők:
- Noctis Lucis Caelum
- Blanche Moreau
- Dominique Chabrol
- Anton Smith
- Jessica Reeves
- Őrségi Minóra
- Anabelle Leroi

Anabelle Leroi / Anton Smith
/Anabelle OFF Eléggé új hús vagy a városban szóval a régi „ismerős felbukkanása eléggé sansztalan. Nagyon kevés Kozmopolita vámpír létezik. A vámpírok területhez és főleg a nagyvárosokhoz kötődnek az újkorban. OFF/
A kavargó „tömegben” ácsingóztok és apró-cseprő elfoglaltságaitokkal molyoltok a sok ismeretlen vértestvér között a este halad előre a éjszaka felé lassan a Hercegnek is ideje lenne érkeznie, persze a itteni szokásokban még nem vagytok járatosak százszázalékosan, ki tudja meddig húzza a érkezését tekintettel a ma esti kiemelkedő vendégeire való tekintettel.

Blanche Moreau
- Látom a „csúcstechnológia” azért beszivárgott az kis belső világába és élvezi az előnyeit. Nos, hogy miről lesz szó szerintem sok mindenről, mint ahogy mindig ha különböző világok személyesen találkoznak nem hinném, hogy teljesen „szakmai” síkra tolódna a beszélgetés egyébként a testvérpár szereti a japán színházat a kibukit szóval magas művészet terén nem annyira elveszett lelkek mint én.

Noctis Lucis Caelum
Visszaereszkedsz a füstös alvilágba a csillogás és árnyak világába, a gátlások már mindenhol a múlté. A felfokozott érzelmek kavargásában a legnagyobb meglepetésedre van egy boksz mely a nyugalom szigetének tűnik és csak ketten ülnek benne, bár már első pillantásra lerí róluk, hogy nem sűrűn fordulnak meg ilyen társaságban. A férfi feketében van de valahogy túlzottan laza és a sápadtságot valamint a kirívó színeket is kerüli valamint túl sok rajta a „természetes” anyag ami nem bőr. A nő már más kérdés Ő inkább Goth de az a visszafogott távolságtartó. Teljesen fekete a ruházata. Egy fűzős felső, egy térdfölé érő, kissé merev szoknya, egy nyakpánt - mindegyik különösen kidolgozott, itt csipke, ott fodor, és ahelyett, hogy giccsel vádolná meg az ember, inkább egy kicsit darkos hatású hercegnőre emlékeztető. A vékony, formás lábakat harisnya fedi, és egy balerinacipő; a hosszúujjú kacsókat elegáns kesztyű védi a köznép koszától.

Őrségi Minóra
- Üdvözlöm a városban Fekete Láng gyermeke Őrségi Minóra. A Herceg mai éjszakája igencsak zsúfolt ezért nem ígérhetek semmi biztosat önnek, de érezze jól magát az estélyen és ha a Hercegnek lesz egy kis be nem tervezett szabadideje önért fogok küldetni és egy nyugodt helyen az etikettnek megfelelően bemutatkozhat. Addig is érezze jól magát.
Mire befejezi mondandóját Faulker már sehol sincs társalgásotok alatt elillant a másik vértestvér tiszteletteljes távolságban várakozik.

Dominique Chabrol
Tisztán hallod a teljes párbeszédet még csak meg sem kell, hogy erőltesd magad nem túl hosszú az új jövevény személyes bemutatkozó audenciát kért a Herceghez. Az udvarmester a szokásos kifogásokkal időt nyert, pedig a Hercegnek a reprezentáláson kívül nem lesz dolga ma este az érdemi tárgyalások csak később és jól biztosított helyen fognak folyni. Jürgen Schwab-nak a Főszolgabíronak és segítőinek csak most fog indulni a mókuskerék ahogy Giguère ráuszítja őket az új vértestvér hátterére, pár órájuk lesz, hogy minél több információt gyűjtsenek Őrségi Minórárol, hogy a herceg ezeknek az információknak a birtokában dönthessen.
Aztán megérzed Lovassy a Lady nélkül tért vissza és a karzatról titeket fixíroz nem is csinál titkot belőle.

by **Vasorrú Banya** Hétf. Jún. 01, 2009 8:08 pm

Jessica Reeves

Primus féltő udvariassaággal tartja karján Jessicát. Lám milyen könnyű volt a vadászat, de persze ez csak az első lépés sok másik felé...s igen itt kell ügyesnek lennie. Ám bízott magában a sok évtizedes emberismeretben, s remélte a szép hölgyet is sikerül elkábítania amennyire szükséges.
Miközben kifelé sétáltak észrevétlen intett az egyik pincérnek s tán intenie sem kellett volna. A séta ringatózása egy pillanatra sem tört meg ahogy leemelt két kristálypoharat és balkeze ujjai közt könnyedén kilöttyenés nélkül meg is tartotta azokat.
Az erkélyre érve a kőkorláthoz irányította partnerét s elegánsan felé kínálta az egyik poharat.
- Szeretem az éjszakát... olyan békés barátságos nyugodt..már ha ugye magunk mögött tudhatjuk a nyüzsgést a sok felesleges üres szokást.. - int a terem felé ahol javában folyik az estély.
- Gondolom az összes betege arról álmodik az altatásban, hogy mikor felébred olyan arányos és gyönyörű lesz mint ön doktornő. - mosolyodik el kedvesen. A hangja atartása a tekintete mind mind oly megnyerő.
- Oh bocsánat...nem is kicsit voltam udvariatlan... én ismerem kegyed Ön pedig talán aligha hallott valamit szerény személyemről.. - lerakja a kőpárkányra a poharat és finoman meghajol.
- Engedje meg hogy bemutatkozzam Ms Reeves...Primus Aelius szolgálatára...vagy ha úgy tetszik az Ön oldalán állva a szépség a tökéletesség szolgálatára. Mert ugyebár Ön a Csakis Önért magánklinika tulajdonosa - lép előre egyet a célja felé.
- Jómagam is régóta praktizálok s be kell valljam nem vetettem meg a pénzt, hiszen mi más az amivel előbbre lehet jutni a mai gazdaságban .. -mosolyodik el - nincsenek titkaim...helyet keresek ahol gyakorolhatnám amit tudok, ahol áldást jelenthetnék az emberiségre. Helyretenni a hibásat kiegyenesíteni a görbét s szimmetrikussá tenni a felemásat ... - vágyódón sóhajt.
- Ám annyi pénzem nincs hogy egy egész klinikát megvegyek, de egy szárnyat bérelhetnék talán - néz kérlelőn a nőre - s ha valaha olyan tervei támadnának hogy fejlesztené a klinikát egy új kórteremmel vagy berendezésekkel... nos azt hiszem én lennék a legalkalmasabb hogy segítő kezet nyújtsak Önnek. S mindezért cserébe csak lehetőséget kérek ahol praktizálhatnék szép csendben - szerény mosoly fut át az arcán.
A jövő reményében felemeli a poharát és a nőéhez koccintva belekortyol, közben nem engedi el annak gyönyörű tekintetét.

by Vendég Hétf. Jún. 01, 2009 9:34 pm

Oldalra nézeget a férfire, kutatva annak pillantását, figyelve arckifejezéseit, gesztusait.
Elfogadja a feléje nyújtott kristálypoharat, és mosolyogva belekortyol. Eddig kezében tartott táskáját a kőkorlátra helyezi, és nekidőlve függeszti tekintetét Primusra.
-Én is szeretem, bár nem sűrűn tudom élvezni, hiszen eléggé elfoglalt vagyok.-Mondja mosolyogva, majd kicsit meglepetté válik a pillantása, hiszen nem gondolta volna, hogy tud ennyit róla a férfi. Először szóvá is akarja tenni, de végül csendesen fürkészi tovább. Hallgatja őt, aztán egyetértően bólogatni kezd.
-Valóban nem hallottam még önről, ne haragudjon érte.-Még mindig mosolyog, ám az ezt követő mondattól kissé felvonja a szemöldökét.-Hm... Valóban?-Ekkor már rosszat sejt, és a gúnyos hangsúlyt nem is rejti véka alá. Szóval csak a munkáról akar vele beszélni, és nem pedig ő maga érdekli... Csupán a klinika. Igen, valóban jól mondta Primus. A mai világban a pénz motivál mindenkit. Legyen az vámpír, halandó, farkas, vagy bármilyen más faj.
-Rendben van. Ha valamiféle fejlesztési ötletem támadna, akkor majd meggondolom az ajánlatát.-Mondja kissé hűvösen, és ajkai mosolyra húzódnak.-Van valamilyen tapasztalata egyáltalán a plasztikai sebészet terén, vagy csupán sebész?-Kérdezi meg azért kíváncsian, ha már azt mondta, hogy meggondolja majd, akkor valóban úgy is fog tenni. Nem igazán szeret hazudni, legyen az bákir, bármilyen szándékkal. Általában törekszik arra, hogy becsületes legyen, és ne csak üres szavakat fecsegjen össze-vissza mindenkinek.

by **Noctis Lucis Caelum** Hétf. Jún. 01, 2009 10:14 pm

Szeretek nézelődni a gothok forgatagában-a sok kreatív, érdekes, már-már földöntúli kreáció és azok az arckifejezések, mint akik hamubasült pogácsába haraptak volna, minden alkalommal leesik az állam. A legjobb mikor éjszakai lénynek képzelik magukat és filmek ihlette kosztümöket húznak magukra, van akinél ez már olykor viccesen is hat, de hogy jövök én ahhoz hogy kritizáljam mások megjelenését... Csendben elmélyülök a bohém forgatagban, amikor kicsit odébb kalandozik a tekintetem és megpillantom egy férfi és egy nő érdekes párosát akik nem messze ülnek tőlem. Érdekes? Pontosítok, az az érdekes hogy első ránézésre túl eviláginak tűnnek. Úgy döntök megpihentetem a csillogástól fáradt szememet rajtuk. A férfi arca egészséges színben pompázik, természetes anyagok, lennadrág, elegáns cipő, sehol egy lánc vagy egy kereszt, vagy egy kis lázadozó kiegészítő már szinte nem is értem hogyan tévedt ide. Jobban elnézegetem az arcát és valahonnan ismerősnek tűnik... A vonásait vizsgálgatom, de elsőre nem ugrik be ki lehet. Az ásványvizes palack, ami az asztalon leledzik valószínűleg hozzátartozik, a narancslé, ha az narancslé, az pedig talán a lányhoz. A tekintetemet átszegezem a beszélgetőpartnerére. Kis szöszke lány, törékenynek tűnik és a meglepetésemre ízléses ruhában pompázik, ami egyben egyedi is és cseppet sem hivalkodó, olyan mint egy gazdagon díszített viktoriánus kis baba. Olyan tizenhét, tizenhat évesnek saccolom, a hamvas arcát elnézve. Aranyos. Önkéntelenül megakad rajta a szemem, mikor részletgazdag ruhácskáját elemezgetem, de bevillan egy név és hopppá, igen, megvan ki is lehet az a fickó! Mathias... Ismét Mathiast nézem, ha valóban ő az. Még régebben, volt egy számítástechnikai üzlet, ahova akkoriban rendszeresen jártam. Nem mostanában volt az.. De, igen bizonyosan ő lehet. A tekintetemben már kisebb izgatottság fedezhető fel, egy régen látott ismerős! Akkoriban oda vittem szervízbe a rakoncátlan alkatrészeket, és Mathias sokat segített, tanultam is tőle egyet s mást. És most itt van, nem is tudom, mikor láttam utoljára.. Emlékszik még rám? Mi történt vele azóta? Valószínűleg kinőtte a kis üzletet és komolyabb utakra tévedt. Szívesen odamennék hozzá, meglepni, de elmélyülten beszélget a szöszkével. Talán felakarja szedni, csak zavarnám. Ó, hogy a kíváncsi formámat! Lerakom az addig kezemben szorongatott kis üveget, kisebb hezitálás után felkelek, és feltűnésmentesen mögé sétálok. Nem szólok semmit, csak kezemet lassan meglepetésképpen a vállára helyezem, kíváncsi vagyok mit reagál rá...

by Ajánlott tartalom